Örömmel ajánlom az érdeklődők figyelmébe John C. Lennox 7 nap, amely megosztja a világot című könyvecskéjét, mely magyarul is végre megjelent a Harmat Kiadó gondozásában. Az oxfordi matematika és tudományfilozófia professzor nem először foglalkozik a hit és a tudomány határterületén elhelyezkedő kérdésekkel, A tudomány valóban eltemette Istent? c. könyve például kiváló összegzése a vallás és a tudomány ellentmondásos kapcsolatának. Ez a könyvecske azonban kifejezetten a bibliai teremtéstörténet és a tudomány kapcsolatát érinti. Lennox tanulmánya olyan volt az értést kereső hitemnek, amikor pár éve angolul olvastam, mint a fehérjeturmix egy kimerítő edzés után: meggyógyított néhány elszakadt rostot az értelmemben, és új lendület adott annak a reményemnek, hogy lehet jó viszony a kijelentés és a tudományos gondolkodás között.

A könyv számos kérdésre nem ad választ, a terjedelme ezt nem is engedné. Rövidsége mégsem hátrány, mert a szerző pontosan azokon a pontokon nyúl az eredettel kapcsolatos vitákhoz, ahol azok leginkább viszketnek. Ha a Genezis első fejezeteinek exegetikai vizsgálatáról van szó, mindenekelőtt Henri Blocher Kezdetben vagy C. John Collins Genesis 1-4 c. könyveit ajánlanám mások figyelmébe, meg talán Bruce Waltke és Umberto Cassuto kommentárjait. Ha a tudomány és a hit kapcsolatáról akarna valaki olvasni, szintén Collinstól ajánlanám a Science and Faith: Friends or Foes? vagy Lennoxtól A tudomány valóban eltemette Istent? c. könyvét. A Genezis teremtéstörténete(i) és a tudomány kapcsolatáról azonban nem tudnék most lényegretörőbb írást ajánlani ennél a kis könyvnél. Lennox frappáns, olvasmányos kötete olyanok számára is hozzáférhető, akik nem ásták bele magukat azokba a kérdésekbe, melyek megosztják a hívő és a hitetlen világot, de olyanoknak is segít az eligazodásban, akik igen.

A Faradayhez hasonlóan laikus igehirdetőként is szolgáló oxfordi professzor néhány egyszerű érvvel megmutatja, miért nem szükségszerű (sőt, miért nem ajánlatos), hogy a Genezis első fejezeteit kínos szó szerintiséggel értelmezzük, miért nem következik a szövegből, hogy a világegyetem és a Föld néhány ezer éves legyen, miért nincs ellentmondás a bibliai beszámoló és a tudomány mai állása között, sőt, mi az, amit a Biblia alapján már a legújabb kozmológiai felfedezések előtt is tudtunk (pl. hogy az univerzumnak volt kezdete). Lennox röviden kitér a darwini evolúcióelmélet, valamint az ember eredete és a bűneset előtti állati szenvedés problematikájára is. A könyv fő mondanivalója azonban pozitív: a Genezis iránytűjét adja a megértést kereső ember kezébe, a tudóséba is. Arra a hét napra fókuszál, melyben Isten ünnepélyesen kimondott Szava megosztotta – és azóta is megosztja – a világot.

Jó könyv. Tolle, lege!

35 hozzászólás a “7 nap, amely megosztja a világot” bejegyzéshez

  • Viktor M. says:

    Van egy rendkívül egyszerű összefüggés a témában, melyet még sok hívő sem fontol meg eléggé, aki a tudomány és a vallás összeboronálásán dolgozik.
    Amennyiben a világ teremtett, azaz egy létező Isten hozta létre, úgy az a tudomány, mely ezt az Istent nem veszi, és nem is TUDJA(!!!) figyelembe venni, a teljes valóságnak csak töredékét látja és láthatja, sőt, alapvetően rossz irányból közelít. Amennyiben a világ teremtett, és Isten teremtő akarata, kiáradása hozta létre, úgy csakis úgy érthetjük meg mélységeiben, ha a teremtő akaratot kutatjuk. Azaz: egy teremtett világ feltételezése esetén a kutatás tárgya nem a világ, hanem maga Isten kellene legyen. Nem alulról, hanem felülről kellene kiindulni.

    Tehát, a dolog a hívő szempontjából ott fut lékre, hogy a tudomány éppen eszközei és módszerei, de célkitűzései miatt sem képes az isteni értelemig és akaratig felérni. És egy teremtett világról hogyan tudnánk meg bármi lényegbevágót akkor, ha magát a Teremtőt nem vesszük figyelembe?!

    A tudomány lehetőségeit saját módszertana maga korlátozza. Amíg ez a módszertan meg nem változik, például a világra nem mint objektumra tekint, és az embert nem a kívülálló szerepében igyekszik láttatni illetve maga is nem hagy fel az örökös kívülálló szerepével (és ez csak egy példa volt), addig ne nagyon várjuk tőle, hogy a teremtett világról végső kérdésekben bármi lényegeset is tudjon adni nekünk.
    Isten nem “bizonyítékokkal” dolgozik, nem akar önmagáról bizonyítani semmit, éppen azért különbözik a hitbéli megismerés a tudományostól, mert belső utakon történő lépések millióit követeli meg, mely az emberi minőség tisztulásával és transzformációjával jár. Isten – és ezáltal a teremtett világ is – csak egy olyan emberi minőség által megismerhető, aki a “tűzben már megpróbáltatott”. Ez is egy további, lényeges különbség.

  • Viktor M. says:

    A kérdés itt inkább az, miért fontos, mit szolgáltat számunkra a tudományos megismerés, amihez körömszakadtunkig ragaszkodni kell.
    Egy huszadik századi filozófus szerint a mai ember a történelem “elkényeztetett gyereke”. Belesüppedve a technikai civilizáció kényelmes és hasznos vívmányai okozta puhaságba, lehetőségeinek sokféleségétől megrészegül és azt se tudja hova kapjon. Az, hogy el vagyunk kényeztetve, éppen annak a technikának, és közvetve a tudománynak köszönhetjük, mely az emberi életet egyre könnyebbé és könnyebbé teszi, miközben önmagába is fordítja, egyfajta “tükörtermet” húzva fel köré, melyben már csak saját emberi arcát képes megpillantani – és semmi olyasmit, ami ezt meghaladja. Amint a tükörterem bezárul, Istent nem látjuk többé, és akkor már tényleg csak a kegyelemben bizakodhatunk.

  • Szabados Ádám says:

    Viktor,

    tetszik a hozzászólásod, néhány dologgal egészíteném csak ki, hogy elválasszunk egymástól különböző szempontokat.

    1) A tudományos módszer a megismerés egyetlen megbízható útja? Természetesen nem. Ott van például a művészet is, vagy az intuíció, vagy éppen a kinyilatkoztatás lehetősége. A feleségemet jobban ismerem, mint ahogy bármely tudományos leírás őt bemutathatná nekem, és a róla szerzett ismeretemet soha nem tudná pótolni a tudományos leírás, hiszen egészen más jellegű megismerésről van szó.

    2) Helyes az, hogy a tudomány a természetre korlátozza a megfigyelést és a hipotézisalkotást? Szerintem igen, abban az esetben, ha elismeri végességét és kutatási területének korlátozottságát. A tudományt régen természeti filozófiának nevezték, mert figyelmét szándékosan a természetre irányítja.

    3) Helyes az, ha a tudomány bezárja önmagát a módszertani naturalizmus keretei közé és a természetben megfigyelhető jelenségek okai között is csak a természetben ismert jelenségeket fogadja el lehetségesnek? Ez már jóval vitatottabb kérdés. A természetben működő regularitások kísérleti úton való megfigyelése és bizonyítása esetén ez a módszer kifejezetten hasznos lehet. Az eredet – és különösen a kozmosz és az élet eredete – esetében azonban olyan metafizikai döntést jelent ez a korlátozás, mely teljesen ésszerűtlen, ha valóban tudni akarjuk, hogy mi a világ és az élet eredetének oka. Teista tudósok számára egyenesen abszurd egy ilyen metafizikai korlátozás. Ha mégis elfogadjuk ezt a korlátozást, tudnunk kell, hogy a tudomány még annál is sokkal-sokkal korlátozottabb a válaszok megtalálásában, mint amilyen a korlátozás nélkül.

    4) A tudományos módszer (megfigyelés, hipotézis állítás, tesztelés stb.), és különösen a múltbeli jelenségek okainak tudományos kutatása (abduktív módszer) ki tudja mutatni, ha egy jelenség oka nem irányítatlan anyagi folyamat, hanem intelligens elme? Természetesen igen. Minden nap ezt teszi. A Nag Hammadi könyvtár megtalálásakor mindenki tudta, hogy intelligens elme nyomaira bukkantunk. A Húsvét sziget szobrai megtalálásakor szintén.

    5) Lehet a tudományos kutatásoknak metafizikai implikációja? Igen, lehet. Akkor is, ha az azokkal való foglalkozás meghaladja a tudomány lehetőségeit. A metafizikai implikációknak nem szabad korlátozniuk a megfigyelést és hipotézisalkotást. Ha nem is ismerjük az intelligens elmét, amelynek létére utal a nyom, akkor sem zárhatjuk azt ki a lehetséges okok közül. Teistaként pedig miért is tennénk?! (Hiszen ismerjük az Elmét, akinek a nyomaira bukkantunk.) Ki mondta, hogy a tudomány csak materialisták foglalatossága lehet?

    6) Szükségünk van Istentől kinyilatkoztatásra ahhoz, hogy megismerjük őt? Igen, mert Pál apostol szerint a teremtett világ értelmes vizsgálata révén csak annyit tudhatunk Istenről, hogy létezik és hatalmas, de ennyiben nagyjából ki is merül a róla való ismeretünk. Amikor azonban a Teremtő megjelent Ábrahámnak, Mózesnek vagy a prófétáknak, vagy maga lett emberré Jézus Krisztusban, elképesztő mértékben nőtt meg a róla való ismeretünk.

  • Viktor M. says:

    Ádám,
    a művészetet és az intuíciót én nem sorolnám a megismerési utak közé. A művész inkább közvetít, olykor maga se tudja pontosan, mit, a tartalom adott esetben csak mintegy átfolyik a művészen, tovább a befogadók felé. Neki magának sem célja ismeretek szerzése az alkotás során, az alkotás terében a művész sokszor általa is ismeretlen közegben mozog.
    Az intuíció ugyancsak valamelyest véletlenszerű, homályos, eredetében és irányában is. Szerintem a megismeréshez nélkülözhetelen a tudatos odafordulás, az ember szabad és akaratlagos irányultsága.

    Magára a természetre vonatkozó tudományos kutatások is elég szegényes eredményt hoznak, például az emberről, ha a természet részeként tekintjük, sem képesek megbízhatónak tűnő eredményeket szállítani. Lassan kirajzolódik a természet transzcendenciája is, amit a kvantumfizika anyagmodelljei szintén körvonalaznak; az anyag, ami tulajdonképpen nem is anyag, a szilárd, ami valójában minden, csak éppen nem szilárd, a testek építőköveinek meghatározatlansága és meghatározhatatlansága. A természet sebeiben turkálva meglepődve konstatáljuk, hogy szinte mindenhol űr van, felfedeztük a semmit, aztán beleszédülünk. A nemlétező semmibe, ami valójában az ember teremtménye :). Ezt találtuk a csodálatos természet szívében.

  • Szabados Ádám says:

    Viktor,

    a művészetet és az intuíciót én nem sorolnám a megismerési utak közé. A művész inkább közvetít, olykor maga se tudja pontosan, mit, a tartalom adott esetben csak mintegy átfolyik a művészen, tovább a befogadók felé. Neki magának sem célja ismeretek szerzése az alkotás során, az alkotás terében a művész sokszor általa is ismeretlen közegben mozog.

    Én ezt máshogy látom. A művészet is heurisztikus, mint a tudomány. A művész mimézist végez, hogy megismerje azt, amit megfigyel. Leírja a valóságot, mint a tudós, csak másképpen. Rajztanárom sulykolta belénk annak idején, hogy a legfontosabb rajzeszköz a szem. A valóság metaforikus megkettőzése megfigyelés, ismeretszerzés. Módszertanában és eszköztárában másfajta megismerés, mint a tudomány, de hát a szexet is megismerésnek nevezi a Biblia (pl. 1Móz 4,1), és annak is más az eszköztára, mint a tudományé. Nem hiszem, hogy az lenne a megismerés ismérve, hogy tudatos és akaratlagos, bár ha ezt tesszük meg feltételnek, a művészet ezt a feltételt is teljesíti, mert a művész is tudatosan és akaratlagosan dolgozik.

    Az intuíció ugyancsak valamelyest véletlenszerű, homályos, eredetében és irányában is. Szerintem a megismeréshez nélkülözhetelen a tudatos odafordulás, az ember szabad és akaratlagos irányultsága.

    Ez kissé pozitivista gondolat. Személyes tudás c. könyvében Polányi leírja, hogy a tudományban mennyire fontos szerepe van az intuíciónak, amit Polányi prófétai szenvedélynek is nevez (a tudományt vivő három szenvedély egyike). Einstein eredményei mögött intuíciók álltak. Nem tudta bizonyítani, de sejtette az eredményt. Aztán nekiállt bizonyítani is. Gauss egy alkalommal azt mondta: a végeredményt már tudom, csak azt nem, hogyan jutok el hozzá. A tudományos módszertannak része a hipotézisállítás. A hipotézis intuitív. A tudomány persze éppen azért olyan hasznos, mert a hipotéziseket teszteli is. Leellenőrzi az intuíciókat. Az azonban jogos vita tárgya lehetne, hogy melyik a tudományban a lényegesebb: az intuíció, a megfigyelés vagy a kísérlet. Nyilván mindegyik.

    Magára a természetre vonatkozó tudományos kutatások is elég szegényes eredményt hoznak, például az emberről, ha a természet részeként tekintjük, sem képesek megbízhatónak tűnő eredményeket szállítani.

    Ezzel egyetértek. Sőt, azt gondolom, a tudomány ugyanúgy nem alkalmas bizonyos fajta ismeretszerzésre, mint a művészet. Illetékességi területe korlátozott. A jó tudós részben éppen abból ismerszik meg, hogy elismeri módszertana végességét és korlátozottságát.

  • Viktor M. says:

    A művész számára nem feltétlenül a valóság a fontos, ha például saját vízióját csábítóbbnak találja, és sokszor csábul el önnön köreinek, van benne némi nárcizmus, a saját tapasztalattól való elszakadás nehézkessége.
    Igen, a tudomány is használja az intuíciót, ez azonban egyiket sem igazolja. A tudós nem tud semmit intuíciója eredetéről.

    Számodra miért és miben hasznos a tudomány? Tudnál pár példát mondani?
    Én nem igazán látom ezt a fene nagy hasznosságot. Az érveknek megtalálhatjuk az ellenérveit is.

  • Viktor M. says:

    Egy ismerősöm szerint a mai embernek már bit-aurája is van :). Saját teremtményeink úgy vesznek körül minket mint egy nehéz ólomköpeny, ami leárnyékolja a felénk irányuló szándékot, sajátunkat pedig megköti. A mai ember nem csak elkényeztetett, de vaksi és halláskárosult is. Miután a testet, az “anyagot” félreértelmezte, az cserben is hagyja és már nem engedelmeskedik neki.

  • Szabados Ádám says:

    A tudós is bűnös és a művész is bűnös, ezért tudnak jót is és a rosszat is csinálni. A tudomány és a művészet azonban egyaránt Isten ajándéka és küldetése az ember számára. Isten mondta, hogy adjunk nevet a világnak és hajtsuk uralmunk alá a földet. Az ember ezt bűnösen is teszi. Felfedezi a gyógynövényeket, a penicillint meg az atomenergiát, aztán gyógyszereket készít belőlük, energiát állít elő a háztartások számára, és ezzel együtt mérget is kever és atomfegyvereket gyárt. Ez a kettősség jellemzi az embert és azt, ahogy a világot egyre jobban megismeri.

  • Viktor M. says:

    Egyre JOBBAN megismeri? Mondjuk ezt Hirosima, Nagasaki, Csernobil és hogy egy helyi példát hozzak, a vörösiszap-katasztrófa után? Azután, hogy a bolygónkat csaknem teljesen kiszipolyoztuk?
    A JOBB megismerés számomra nem azt jelenti, hogy mindent elpusztítunk magunk körül, majd tovább állunk egy másik bolygóra. A jobb megismerésnek része a tisztelet, minden életforma, és az élettelen világ tisztelete is, minden iránti gondos, figyelemmmel teljes viszonyulás.

    Nem azzal van a probléma, hogy ismerni és tudni akarunk, hanem hogy mindezt hogyan tesszük. Több módszertan is rendelkezésünkre állna, mi azonban kizárólag egyet akarunk követni (amit most szerintem helytelenül az egyetlen tudománynak hívunk), ez a baj. Nincsen diverzitás a felhasznált módszerek között, amik mondjuk pár száz évig egymás mellett haladnának, hogy láthassuk azt, melyik a leginkább kompatibilis a valósággal.

  • Szabados Ádám says:

    A JOBB megismerés számomra nem azt jelenti, hogy mindent elpusztítunk magunk körül, majd tovább állunk egy másik bolygóra.

    Számomra sem ezt jelenti.

  • Viktor M. says:

    Jól szemlélteti egyébként a technika és a hétköznapok nagyjából optimális viszonyát az egyik legkedvesebb rajzfilmsorozatom, a Gumimacik :).
    Vannak gépeik, de nincs több belőlük annál, amennyire valóban szükségük van. Csak akkor használják őket, amikor szükségük van rájuk, nem akarnak minden mozdulatukon és lépésükön könnyíteni. Egyáltalán nem uralja az életüket a technika, természetközeli életmódot folytatnak, ráadásul a gépeik esztétikusak, szépek, élő anyagból, azaz leginkább fából vannak, persze használják a fémet is. Minden gépükben van valami ötletesség, fricska – külön kiemelném a lépegető sárkánymasinát -, humor, ami a gépnek ad egy kis “lelket”, kiemeli a teljesen személytelen, különálló valóságából. Alapvetően békés életre rendezkedtek be, mely az élet apró és hétköznapi örömei köré szerveződnek, szinte csak védekező “fegyvereik” vannak. Nem foglalkoznak más népekkel, nem versengenek velük, ápolják és tisztelik az ősmaci-hagyományokat. Úgy őrzik saját határaikat, hogy közben mégis az erdő “szövetébe” ágyazódnak, belesimulnak a vérkeringésébe. Teljes és speciális identitásuk van, miközben a legtermészetesebben élnek együtt más lényekkel, az erdő lakóival, és a jószándékú emberekkel is.
    Tanulhatnánk tőlük – ha csak egy részt nézne meg valaki, ajánlom a hídépítőset (a rész címe: Híd a Gumifolyón).

  • Viktor M.: Jó gondolatokat vetsz fel, bár a gumimacis témán még lehetne finomítani egy kicsit. A tudomány arra keresi a választ, hogy mi van körülöttünk tapasztalati szinten, az erkölcs pedig arra, hogy mi legyen, hogyan viselkedjünk. Ez a két terület semmilyen ponton nem érintkezik egymással.

    Ádám: Kíváncsi vagyok, mit mondasz az olyan olvasóknak, akik nem hiszik,
    – hogy a Biblia szó szerint pontos leírásokat ad,
    – sem hogy amennyiben az ókoriak számára még lényegében releváns volt, akkor a maiak számára is az.

    A mai emberek többsége nem gondolja, hogy a Biblia szó szerint pontos, sem hogy az ókor vége óta releváns lenne. Ha nem az eleve megtérteknek akarunk prédikálni, akkor ezt a többséget nagyon fontos lenne megszólítani, de hogyan?

  • Szabados Ádám says:

    Kedves László, válasz helyett arra kérlek, olvasd el még egyszer a bejegyzést.

  • „megmutatja, miért nem szükségszerű (sőt, miért nem ajánlatos), hogy a Genezis első fejezeteit kínos szó szerintiséggel értelmezzük, miért nem következik a szövegből, hogy a világegyetem és a Föld néhány ezer éves legyen”

    – Ádám, elnézést, újraolvastalak, ez a mondatod – némi értelmezési mozgásteret hagyva – arra utal, hogy szerinted nem kell KÍNOSAN szó szerint venni a teremtéstörténetet. Könyvajánlás keretében nem várható el, hogy az ajánló kínos pontossággal megfogalmazza a saját álláspontját, szóval, eddig minden rendben. Bocsánatot kérek a felületes olvasásért.

    A kérdésemnek azonban ettől függetlenül is lehet relevanciája, hiszen klasszikus megközelítésben nem érdemes a megtérteknek prédikálni a megtérésről, vagyis azokat győzködni, akik már rég meggyőzték magukat. Főleg akkor nem, ha az ilyen kommunikációval esélyünk sincs elérni azokat, akik még nincsenek meggyőzve.

    Praktikus példával: egy tetszőleges politikai erő minden szavazójától azt kéri, hogy hozzon magával még két embert. Ez csak akkor fog menni, ha a még nem meggyőzöttek köréből hozunk be embereket. Őket viszont nem tudjuk a megszokott kommunikációval megszólítani, 22-es csapdája ez, vagy van kiút? Próbáljuk őket a saját nyelvükön megszólítani, a számukra fontos érveket hangsúlyozva.

    Jézus az evangéliumban gyakorlatilag azt kéri minden szavazójától, hogy hozzon magával még két-három-sok embert. Jó lenne komolyan venni a feladatot. Ezt az ötletet vetettem fel a kérdésemmel.

  • Pető Hunor says:

    John. C. Lennox többször említi, hogy Arisztotelésztől Einsteinig a végtelen Világegyetemben hittek, aminek tehát nincs, nem lehet kezdete. Ezzel áll szembe a Biblia állítása, hogy volt kezdete. Szerinte mára a Biblia igazsága derült ki. Idézet a posztból: „miért nincs ellentmondás a bibliai beszámoló és a tudomány mai állása között, sőt, mi az, amit a Biblia alapján már a legújabb kozmológiai felfedezések előtt is tudtunk (pl. hogy az univerzumnak volt kezdete) ”

    Ennél árnyaltabb a kép. A megjelenés dátuma telitalálat, ugyanis a „tudomány mai állása” fogalmán ez esetben csak kacagni lehet, április 1-i tréfának megteszi. 🙂 A tudománynak nincs se mai se tegnapi állása, se holnapi állása sem lesz a kezdetről. Még jó, hogy a bibliai beszámoló nincs ellentmondásban egy nem létező állásponttal.

    Mivel Arisztotelésztől Einsteinig semmilyen mérés nem történt, így a stacionárius világegyetem képe inkább a Bibliai istenképével dacoló tudósok közfelfogása volt, mint tudományos hipotézis. E dac(szövetség) jegyében Einstein, amikor rájött, hogy az általános relativitáselmélet egyenletei érdektelenül gömbszimmetrikus eseteket kivéve tágulást vagy összeomlást adnak ki, bevezette a kozmológiai állandót, hogy stacionárius világegyetemet kapjon. Igazodott a dacszövetség elvárásaihoz.

    Nobel díjat az kap, akinek a felvetését mérések igazolják és ekkor még él. Peter Higgs megélte. A kozmológiában azonban a mérések eddig csak részbizonyítékokat szolgáltattak. A mérések egyre szűkítik a lehetőségek körét, de tudomány akkor lesz belőle, ha igaznak bizonyul. A kozmológusait a dacszövetségnek meg a mérések eredményeivel rendre megfricskázta a Teremtő.

    Kezdődött azzal, hogy megérett rá a technika, jöhetett hát az első isteni fricska, Hubble megtudta mérni a galaxisok egymáshoz képesti mozgását, s azt kapta távolodnak egymástól. Einstein beismerte élete legnagyobb tévedését. Hubble óta legalább van mérési háttere a dacszövetség éppen aktuális álláspontja mögött. Mivel részbizonyíték így a tudományos jelző természetesen nem illeti meg.

    A dacszövetség ezután arra a meggyőződésre jutott, ha tágul, akkor időben visszafelé egyre kisebb volt, míg el nem érünk a 0 mérethez. Megszületett a Big Bang , az Ősrobbanás elképzelése. Sokan ezt megpróbálják úgy beállítani, hogy lám tudományos tény lett, hogy van kezdet, ahogy a Biblia már eleve megmondta. Hogy van ez? Ha a tudomány éppen a Bibliával egyező állításra tér át, akkor ünnepeljük? S ha holnap megint elfordul?

    A dacszövetség úgy gondolta, hogy a Világegyetem tágulása olyan, mint a Földről feldobott kő esete. Visszaesik, pályára áll, vagy lassulva bár de egyre csak távolodik. Mintha lenen a közepén egy visszavonzó, gravitáló tömeg, miközben az Ősrobbanás lényege éppen az, hogy mindenütt zajló, nincs epicentruma. Nem is tudom, hogy lehet egy ilyen felfogást tudományként eladni. Azaz vagy jön a Nagy Reccs, vagy a Világegyetem egy adott mérethez konvergál egyre lassulva, vagy pedig minden határon túl nő, de egyre lomhábban.

    Megint megérett rá a technika, jöhetett az újabb isteni fricska, megmérték a galaxisok egymáshoz való távolodás sebességének változását. A fenti három esetben még a határtalan táguló is lassulást követelt meg. Már az állandó sebességű tágulás bombameglepetés lett volna. A mérés eredménye gyorsulva távolodást adott. A dacszövetség aktualizálta hát álláspontját, s visszatette a kozmológiai állandót az általános relativitás egyenleteibe. Új nevet is adott a kozmológiai állandónak: sötét energia.

    E mérés ráadásul elválasztotta egymástól a Világegyetem méretét a belátható Világegyetem méretétől. A magyar nyelvű népszerűsítő irodalomban ennek nyomai már fellelhetők, de még mindig gyakori, hogy 13,81 milliárd fényévet a teljes méretének tartják. Ez valójában csak a belátható része. Astronomers have measured the age of the universe to be approximately 13.8 billion years old. Because of the connection between distance and the speed of light, this means they can look at a region of space that lies 13.8 billion light-years away. Like a ship in the empty ocean, astronomers on Earth can turn their telescopes to peer 13.8 billion light-years in every direction, which puts Earth inside of an observable sphere with a radius of 13.8 billion light-years. The word “observable” is key; the sphere limits what scientists can see but not what is there.
    But though the sphere appears almost 28 billion light-years in diameter, it is far larger. Scientists know that the universe is expanding. Thus, while scientists might see a spot that lay 13.8 billion light-years from Earth at the time of the Big Bang, the universe has continued to expand over its lifetime. Today, that same spot is 46 billion light-years away, making the diameter of the observable universe a sphere around 92 billion light-years.
    Forrás: http://www.space.com/24073-how-big-is-the-universe.html

    Azonban újra eljött a mérés és az újabb fricska ideje. Ha volt kezdet, akkor a világegyetem egy véges táguló alakzat, aminek van görbülete, ahogy egy véges gömbfelszínének is van. Itt egy 4D alakzat 3D felületénak a görbülete a kérdés mégpedig globálisan eltekintve a helyi egyenetlenségektől. Háromszögeléssel a háromszögek belső szöge nagyobbnak kellene adódjon, mint 180 fok. A WMAP azonban 180 fokosnak találta a háromszögeket. Idézzek egy három éves cikkből:

    Kiderült, hogy idősebb az Univerzum „A WMAP adatai alapján az első jelentős felismerés az volt, hogy a Világegyetem geometriája nagyon jó közelítéssel sík. (Ez természetesen nem azt jelenti, hogy visszatérünk a korong alakú Föld képéhez, hanem azt, hogy a Világegyetem nagy léptékű szerkezetét tekintve a tér nem görbült.) A sík geometria azt jelenti, hogy a Világegyetem végtelenül nagy. ”
    Ez viszont azt jelenti, hogy a 46 milliárd fényév is nevetségesen alacsony becslés a méretére. Amíg mérési hibán belül a 0 görbület benne van a pakliban, addig végtelennek tekinthető.
    A történek olyan mintha valaki előbb megtalálná Gabriel trombitája száját. Aztán kiderülne, hogy az csak egy része, majd kiderülne, hogy amúgy van mélysége is, ami végtelen.
    Nem egyszer hallani, hogy csak a Planck-korszak vár magyarázatra, egy nevezótségesen kis méret és idő. 10E-35m, 10E-45s. Valójában végtelen nagyságrend vár magyarázatra, csak a 0-t jól kell felírni: 10E-végtelen. Vagyis ha tetszik végtelen számú inflációs fázis vár magyarázatra.
    Végtelen energia egyetlen matematikai pontban éppen úgy értelmezhetetlen, mint amikor a végtelen teret tölti ki a semmi. Az első az Abszolút Ősrobbanás állapota végtelen görbülettel, a második az Abszolút Fagyhalál, nulla görbülettel, ez utóbbi maga az abszolút vákuum. Egyikben sem történne semmi.
    A kezdeti görbület reciproka megadhatja a belőle keletkező világegyetem görbületét. Amennyire közel van a kezdeti méret a nullához, annyira „közel” a keletkező világegyetem a végtelenhez. A tényleges nulla méret reciproka lenne a tényleges végtelen méret, de ez az eset nem játszik, ahogy az 1,2,3,4… sorozatnak sem eleme a végtelen.
    Egy olyan 4D gömböt képzelhetünk el, aminek a 3D felszíne a tér, a sugara pedig a „kora”. Ha a felszín 0 görbületű, akkor ez egy végtelen gömb, végtelen sugárral. Amiből egyelőre 13,81 milliárd fényévnyit látunk be. A 0 görbület persze lehetetlen, de ha az derülne ki, hogy bármennyire is pontosítanák a mérést, a mérési hibán belül maradna a 0 görbület, akkor azt csak egy időtlen világegyetemmel lehetne magyarázni. Vagyis van is kezdete (13,81 milliárd fényévnyiről ért ide a fény), meg nincs is (végtelen méretű, amit csak végtelen idő alatt érhetett el.)
    Mindenesetre a jelen mérési adatok alapján a Világegyetem mérete megbecsülhetetlenül nagy. Jóval nagyobb, mint 13,81 vagy akár 46 milliárd fényév sugarú gömbbé lenne.
    A dacszövetség pedig mélyen hallgat, mert semmilyen elképzelése sincs rá, hogyan lehet a világegyetem végtelen, miközben csak 13,81 milliárd fényévre lehet ellátni.
    Amúgy a könyv harmatgyenge. (Ja a kiadó is Harmat, de nem vele viccelődök). Beszél arról, hogy a fogalmaknak van egy elsődleges Istenhez köthető jelentése, de odáig nem terjed a figyelme, hogy rájöjjön, hogy a hetedik napon azért nincs este említve, mert ott nem is lesz éjszaka. Amikor Isten bemegy majd a nyugalmába. Ez lesz az Új ég, új Föld, új Jeruzsálem. Napra nem lesz szükség, mert Isten lesz a világossága. Ebből tudnia kellene, hogy ez az első 4-5 nap is így volt. Isten hol beengedte, hol elvette világosságát a Világból. Amikor Isten ezt három órára elvette Jézus halálakor, akkor a Nap sem jelezte a nappalt. Ha pedig arra nem jött rá a szerző, hogy az első napok hosszát egyedül Isten szabályozta azzal, hogy mikor engedte be a világosságát a világba és mikor vonta el, akkor nem sokat értett meg 1 Mózes 1-ből. Isten világossága jelenlétében vajon milyen gyorsan mennek végbe a dolgok? Erről nem sokat tudunk. Mindenesetre áron vesszeje egyetlen éjszaka kihajtott, kivirágozott és mandulát érlelt.
    Aztán felvetődik a kérdés, hogy vajon az Új ég és Új Föld elkészülte még tovább fog tartania, hiszen az jobb lesz, hibátlan, romolhatatlan, ha erre évmilliárdok kellettek, akkor arra nyilván 10E1000 év a minimum. Ide vezet a hitetlenkedés. Elhisszük, hogy lesz új azonnal, s tökéletes, de kékedünk, hogy a jelenlegi tökéletlen előállt volna napok alatt. Amikor a hívő fél, hogy nevetségessé teszi az evangéliumot, ha nem igazodik a tudomány, amint látható nem is létező „eredményeihez”. A bűn fordítja el az embereket az evangéliumtól, nem pedig a 7 napos teremtésbe vetett hit. Főleg ha figyelembe vesszük, hogy az első 4-5 nap „hossza” nem a Föld tengely körüli forgását követte. Főleg, hogy első 4 nap még nem is volt mihez viszonyítani, hanem Istentől függőt, hogy mikor váltott nappalról éjszakára. Így egy mai nappal keverni valóban primitív. Viszont simán igaz lehet, hogy Isten hatszor engedte be világosságát. Nem is nagyon látom értelmét ezt összevetni a mai napok „hosszával”.

  • Szabados Ádám says:

    Ide vezet a hitetlenkedés.

    Ez Lennox kapcsán fura mondat.

  • dzsaszper says:

    Szervusz Hunor,

    már a múltkori szatírádon is csodálkoztam, most meg azzal jössz, hogy nincs olyan, hogy “a tudomány mai állása szerint”…. Egyre nehezebb komolyan venni…

    Persze, a fizika tudja a dolgát, legfeljebb még nem ismerjük… “a tudomány mai állása szerint”, úgy is mint “a mai tudományos ismereteink szerint” teljesen jól értelmezhető 🙂

  • Pető Hunor says:

    Beszélhetünk arról is, amikor Lennox azon gúnyolódik, hogy az isteni téveszme teremtett istenről szól, ami valóban téveszme. Egy dolgot nem gondol csak meg. Az Intelligens Tervező is ilyen teremtett téveszme. Ahogy ugyanis mindenki aki időben teremt, maga is teremtőre szorul, így aki időben tervez, az maga is tervezőre szorul. Ha tetszik az első Mozgató/Teremtő/Tervező nem lehet az semmilyen idő foglya. Ez pedig csak úgy lehet, ha Örökkévaló. Gondoljuk meg mekkora ellenmondás lenne az időt időben feltalálni. A Biblia Istene felette van Einstein nem kockázó istenén, a filozófusok istenein, az Intelligens tervezőn, s a vallások istenein egyaránt. Ezen teremtett téveszmék, míg Teremtő csak egy van. Teremtetlen Teremtő. Akiben minden fennáll, változatlanul és változtathatatlanul. Ebben benne van, hogy a teremtett világa sem milliárd évek, sem egy hét, de még csak nem is egy pillanat műve. Az eleve benne van. Változatlanul és változtathatatlanul. Isten azt kérdezi Jóbtól hogy volt-e? Ez egy jogos kérdés. Jézus azonban ott volt. Játsztva előtted minden időben, gyönyörűségem leltem az emberek fiaiban. Helyezkedjünk az ő nézőpontjába.Megjelenik, s elhangzik a szózat: Legyen Világosság, s azonnal Isten Világossága tölti be a már létező Földet és eget. Az ég azonban még üres. Ez a világosság elsődleges örökkévaló jelentése. Érdemes nagybetűvel írni az elsődleges, az isteni értelmét kihangsúlyozandó: Világosság. Az Új Földnek nem lesz szüksége Napra, mert Isten lesz a Világossága. Amikor Jézus meghalt három óra tejes sötétség volt, hiába kezdődött délben, s volt telihold, amikor napfogyatkozás is lehetetlen volt. Lennox könyvében hol van ez a Világosság kifejtve? Hol van benne kifejtve, hogy a Világosságnak csak a jele a Nap, azért hogy világítson nappal?
    Ugyanígy Jézus Krisztus a nagybetűs Ember. A szó valódi jelentése. Az ember isteni fogalma, megtestesítője. Ádám és Éva mintája. Ádám csak árnyéka az eljövendőnek. Egy ember, míg Jézus az Ember. Ádám földból való, Jézus a mennyből.
    Egy emberi alkotó egy virtuális valóságát minták alapján népesíti be, anélkül, hogy lényei kifejlődnének, ölnék egymást. Lennox meg Istenről azt képzeli, hogy egymást ölő állatok voltak már az ember bűn esete előtt. Hitetlenkedik, amikor nem tudja elképzelni mivel is táplálkozhattak vajon a bálnák. A növények haláláról beszél hisz azokat nyilván lelegelték. Nos kezdetben rend volt. Megnőtt a fű, ha ettek belőle, akkor beindult a folyamat és újra nőtt. Ahogy a fa is a levett és megevett gyümölcse és csak ahelyett újat növesztett. Ez ennyire egyszerű. Nem volt puzstulás, nem volt halál. Se fájdalom, se sóhaj.
    Lennox, Arról se tesz említést, hogy az egész romlandóság alá rekesztett teremtett világ sóvárogva várja Isten Fiainak megjelenését. Ez ugyanis nem illik az állítólagos tudománynak teljesen alárendelt elképzeléseibe.
    Gúnyolódom? Illés is gúnyolódott a bálványokon. Ha hittel akarna Lennox a kérdéshez hozzáállni, akokr abból indulna ki, hogy a Hét Napnak van egy nagybetűs elsődleges jelentése. S eszébe sem jutna ezt a kisbetűs tudomány alá rendelni, hanem keresné a mögötte levő nagybetűs Tudományt. Remélve, hogy előre haladhat benne. Ez a remény pedig meg nem szégyenít.
    Arról is okoskodik, hogy az ember eleve ehetett állatokat. Ez az uralkodás kisbetűs értelmezése, miközben az ember Uralkodásra kapta a Földet, vagyis Vezetésére lett bízva. S ha Isten Vezetésére figyel, akkor működött is volna. Az ember a gyümölcsöket kapta eledelül, az állatok a füvet. Mindkettő megújuló volt.
    Zagyvaság az egész amit összeírt. A teremtett istenképében alig pislákol pár gondolat a Teremtettlen Istenről. Mérhetetlenül nagy csalódás a könyv. Egy újabb teremtett téveszme.
    A teremtett téveszméitől senkit sem érdemes eltántorítani másik teremtett téveszmével. Nem véletlen, hogy a Teremtetlen Istent az igehirdetés bolondsága által lehet megismerni, megismertetni. Amíg nincs meg a hitbeli alap, az alapigazságok szilárd elfogadása, addig egy észbeli győzködés, csak kompromisszum keresésből áll, ahol a győzködő elfogad egy csomó kisbetűs előfeltevést, s ezzel már vesztett is. Lehet, hogy kimutatja, hogy az adott valami összetett és egyedi (komplex és specifikus), de cserébe megkapja, hogy nem lehet komplexebb és specifikusabb, mint aki előállította. Replikázhat rá, hogy igen, de az utóbbi nem teremtett. Tehát egyszerűen van? Igen, de ennek következményei vannak. Nem tervezhet az időben, s magát az időt sem tervezhette meg. Ha ezt nem látjuk, akkor Occam leborotválhatja. S két eset marad. Vagy a Világegyetem úgy ahogy van, akármilyen hihetetlen is tervező és fenntartó nélkül, vagy pedig meggondoljuk, hogy mit is jelent Isten, akiben minden fennáll. Örökké. Ehhez viszont az kell, hogy a Biblia legyen a kizárólagos alap.
    Lennox ír arról, hogy a geocentrikus világkép is kiolvasható a Bibliából, de van más lehetőség is. Legyünk pontosak, a geocentrikus világkép is beleolvasható. Ezzel próbálja a hétnapos teremtést beleolvasásnak beállítani. Mintha egy időbeli folyamatot akart volna Isten elmesélni az embernek a megértési szintjén. Miközben a Biblia tele van vele, hogy a prófétáknak Isten úgy szól, hogy gyakorlatilag csak Pünkösd után vált érthetővé. Akkor is csak azoknak akiket a Szentlélek tanít. A teremtés Napjai és a földi napok közötti kapcsolat lehet kérdéses, de hogy az Isten szólt és előállt, az nem egy időbeli folyamat, ami tudományosan kutatható, hanem a hit tárgykörébe tartozik. Ahogy az új ég, új Föld sem tudományosan leírható folyamat eredménye lesz, hanem definíciószerű.
    Lennox valahol ért ebből valamit, amikor a „Legyen” szóban hasonlót lát, mint a matematika „legyen” szava között, amikor is definiálnak valamit. Vicces lenne, ha valaki legyen A egy egyenlő szárú háromszög meghatározás után boncolgatná kezdeni a definíciót, hogy vajon hogy is jött létre a megfelelő háromszög a „parancs” hatására. Lennox matematika professzor létére mégis Isten definíciót, parancsait boncolgatja így.

    A görög és a bibliai alapok is ütköznek a tudomány tekintetében. Egy sor beidegződéssel sem tudnak mit kezdeni. Einstein értelmezhető úgy is, hogy az anyag a téridő görbületből igyekszik szabadulni. (Nem pedig úgy, hogy görbíti a téridőt.) A kvantummechanikával is ez az értelmezés van összhangban, hiszen az anyag szétterjed. Ahol kevesebb van, ott nagyobb valószínűséggel több lesz “legközelebb”, míg ahol sok, ott kevesebb. A téridő görbület növekedése kisebb valószínűségű, mint annak csökkenése. Ebből pedig a tágulás adódik. Gyorsulva tágulás. Sötét anyag nélkül. S minél kisebb a görbület, annál gyorsabban csökken tovább. Ez pedig sötét anyag nélkül magyarázhatja azt, hogy a galaxisok lassabban tágulnak mint a galaxisok közti tér. Ha elégé mélyén vagyunk a galaxisban, akkor az olyan nagy idődilatációt idéz elő, amit csak inflációs fázisnak lehet nevezni. Így az, hogy a fény hogyan ért ide 13,81 milliárd évnyi távolságról, ha csak pár ezer éves, nem komoly kérdés ma már. Csak a helyet kell jól megválasztani, s akármilyen messziről odaérnek a fényjelek, akármilyen rövid helybeli idő szerint. Idődilatációnak hívják. Persze ez már nem a teremtésről szól, hanem inkább az ellene felhozott érvek cáfolatáról. S persze a hit az első. mert a cáfolat meglelése esetleges.

  • Szabados Ádám says:

    A növények haláláról beszél hisz azokat nyilván lelegelték. Nos kezdetben rend volt. Megnőtt a fű, ha ettek belőle, akkor beindult a folyamat és újra nőtt. Ahogy a fa is a levett és megevett gyümölcse és csak ahelyett újat növesztett. Ez ennyire egyszerű.

    Hol is mondja ezt a Szent Biblia?

    Lennox, Arról se tesz említést, hogy az egész romlandóság alá rekesztett teremtett világ sóvárogva várja Isten Fiainak megjelenését. Ez ugyanis nem illik az állítólagos tudománynak teljesen alárendelt elképzeléseibe.

    Tökéletesen félreérted Lennoxot.

    Ha hittel akarna Lennox a kérdéshez hozzáállni, akokr abból indulna ki, hogy a Hét Napnak van egy nagybetűs elsődleges jelentése. S eszébe sem jutna ezt a kisbetűs tudomány alá rendelni, hanem keresné a mögötte levő nagybetűs Tudományt.

    Mi a Hét Nap nagybetűs elsődleges jelentése, melytől eltérő értelmezés szerinted hitetlenség? Fontos, hogy a szövegek jelentésében figyelembe vegyük a műfaji sajátosságokat? Vagy mindig a hitetlenség jele, ha valaki a bibliai szöveget nem szigorúan szó szerint értelmezi?

    Zagyvaság az egész amit összeírt. A teremtett istenképében alig pislákol pár gondolat a Teremtettlen Istenről. Mérhetetlenül nagy csalódás a könyv. Egy újabb teremtett téveszme.

    ???

  • Kálomista says:

    Miért jobb nekem NEM elhinni, amit Isten kijelentett, mint elhinni? Milyen lelki, szellemi, hitbeli, érzelmi, testi, akármilyen hasznom származik belőle? Ha ezt nekem valaki elmagyarázza, hajlandó leszek átmenetileg félretenni a kijelentett igazságot, és megvizsgálni annak lehetőségét, hogy egy másikat kutassak helyette. Addig nem. Nem elvi okból. Hanem mert értelmetlen.

  • Szabados Ádám says:

    Kálomista,

    ha engem kérdezel, én arra bátorítalak, hogy hidd el, amit Isten a Bibliában kijelentett. (John Lennox is ugyanerre bátorítana. Tudom, mert ismerem őt.) Arra is buzdítanálak, hogy tanulmányozd a szent szöveget, és törekedj annak egyre jobb megértésére, hiszen az Isten Szava az.

  • dzsaszper says:

    “Gúnyolódom? Illés is gúnyolódott a bálványokon.”
    Lennox esetében nem látom a bálványimádást.

    “Ha hittel akarna Lennox a kérdéshez hozzáállni, akokr abból indulna ki, hogy a Hét Napnak van egy nagybetűs elsődleges jelentése. S eszébe sem jutna ezt a kisbetűs tudomány alá rendelni, hanem keresné a mögötte levő nagybetűs Tudományt. Remélve, hogy előre haladhat benne. Ez a remény pedig meg nem szégyenít.”
    Ha jól értelek, itt a hitet egy vitatott exegézissel azonosítod? A hit nem azonos a kreacionizmussal… Remélem abban egyetértünk, hogy a hit sokkal inkább az evangéliumhoz, mintsem a Genezis exegéziséhez kapcsolódik. Ha ebben nem értünk egyet, szerintem nincs miről tovább vitáznunk…

    Ha pedig nem azonosítjuk a hitet a kreacionizmussal, hol rendel alá Lennox bármi hitbeli kérdést a tudománynak? Ezt sem látom.

    Amit az Intelligens Tervezőről és az örökkévaló mivoltról írsz, tudományos oldalról nem sok érv van mögötte — és amennyire értettelek, azt a bekezdést matematikai/filozófiai/tudományos érvnek szántad és nem színtiszta apologetikának. Ugyanis az Intelligens Tervező elvileg lehetne időn kívüli teremtmény is.
    Más kérdés, hogy erről a hitünk vagy a Biblia (vagy épp a materializmus-vallás stb.) mit mond — nem tudományos érvként.

  • Kálomista says:

    Kedves Ádám, nyugodt szívvel megkímélhetsz a kegyes szövegtől (ún. kánanáni bullshit), magam is kiváló művelője vagyok, így nem tudsz vele levenni a lábamról. 🙂

    Mindannyiunk hitének vannak korlátai. Van, akinek a hat napos teremtés a hihetetlen, van, akinek az, hogy másképp is történhetett. Van, aki számára egy hatezer éves Univerzum a hihetetlen, van, aki számára egy tízmilliárd éves. (Vagy még több? – nem tudom, hol tart most a licit…) Van, aki számára a Bibliai teremtéstörténet hiteltelen, van, aki számára az ún. “tudósok”, akik egy zápfogból “felépítik” egy harmincméteres állat csontvázát.

    Maradjunk annyiban, hogy nem vagyunk egyformák.

    Én pl. más fórumon itt az interneten megkaptam, hogy “primitív biblicista” vagyok. Sértésnek szánták, dicséretnek vettem.

  • Kálomista says:

    *kánaáni

  • Szabados Ádám says:

    Nem kegyes szövegnek szántam. Arra akartam rámutatni (amit valószínűleg nem látsz most), hogy mennyire arrogánsnak hat a hozzászólásod, és mennyire félreismered azokat a szándékokat, amelyek engem (vagy éppen Lennoxot) vezetnek.

  • Kálomista says:

    Sajnálom, ha őszinte felvetésem (“miért jó nekem mást hinni, mint ami a Bibliában le van írva”) oly mélyen megérintett téged, hogy rád nem jellemző szópárbaj-alapállásba vágtad magad. 🙂

    Nem állt szándékomban arrogánsnak lenni, engem, mint erősen kritikus gondolkodású egyént, őszintén foglalkoztat ez a kérdés. Hosszúnak mondható hívő életem alatt nem sikerült megértenem, miért jobb mást hinni, mint ami a Bibliában írva van, de őszintén mondtam, és továbbra is mondom, hogy ha valaki ennek hasznáról meggyőzne, hajlandó lennék elkezdeni foglalkozni a kérdéssel.

    Számomra életem egyik legfelszabadítóbb élménye volt rádöbbenni, hogy NEM KELL többé mást hinnem, mint ami a Biblia lapjain megíratott… hogy nincs ellentmondás a Biblia és a tudomány között, mert a Biblia igazsága valóság, a tudomány pedig csak kullog Isten csodálatos valósága után… hogy nem kell többé értelmemet, józan eszemet megerőszakolva hinnem a hihetetlennél hihetetelenebb “tudományos” elméletekben évmilliárdokról és sosemvolt lényekről… és még sorolhatnám.

    Őszinte kérdésem arra vonatkozott: miért kellene ezt a felszabadító bizonyosságot újra a kételkedés szorongására cserélnem? Múlik ezen valami? Talán rosszat akart nekünk Isten, amikor a teremtésről azt íratta le, amit leíratott? Azt akarta, hogy kétségek közt őrlődjenek a gyermekei a saját teremtettségüket illetően? Aligha hinném.

    Az, hogy téged ez a felvetésem ilyen mélyen érintett, számomra arról árulkodik, hogy benned is – mint mindannyiunkban, akik véges értelmünkkel Isten végtelen titkait fürkésszük – van bizonytalanság e végső kérdésekkel kapcsolatban, amelyek talán csak a színről színre látáskor oldódnak majd fel. Ezért rándulsz harci pózba, ezért reagálsz rád nem jellemző hőfokon.

    Sokszor elképzelem azt a pillanatot, amikor majd színről színre látunk. Úgy képzelem, nem az lesz a kétségeink, kérdéseink feloldása, hogy Isten szemével, a maguk teljességében látjuk, értjük majd az eseményeket. A feloldás az lesz, hogy NEM a kétségeink, kérdéseink lesznek többé fontosak a számunkra. Feloldódunk Jézus szeretetében, ahogy Ádám a bűneset előtt fel volt oldódva a Teremtőjével való egységben. Eltűnik majd értelmünkből a lázadás, a “jó és gonosz tudásának”, azaz saját értelmünk Isten igazsága mellé, sőt fölé helyezésének mindent elsöprő vágya. Nem az lesz többé a fontos, AHOGYAN, hanem az, AKI teremtett, olyanok leszünk, mint a kisgyermek szerető Atyja ölében. (Talán nem véletlenül utal Jézus a kisgyermekek lelkületére, amikor arról beszél, ki mehet be Isten országába…)

    Ha elfogadjuk, hogy a földi hívő élet, Isten országában, Isten gyermekeként, ennek a paradicsomi állapotnak a földi előszobája, nem látom be, miért ne hangolhatnánk az értelmünket már most erre a gyermeki bizalomra. Talán többet, teljesebbet tudunk majd akkor, mint most. Talán nem. De már most megnyugodhatunk abban, hogy egy szerető Atya jelentett ki nekünk úgy és annyit, ahogyan és amennyit ő a számunkra a legjobbnak látott.

    Talán van, akit ez a tudat nyomaszt vagy megbéklyóz. Engem mérhetetlenül felszabadít.

  • Szabados Ádám says:

    Kedves Kálomista,

    az eredeti kérdésed mögött érzékeltem egy hibás előfeltevést: aki a mózesi teremtéstörténet szövegét nem úgy értelmezi, hogy az szó szerint 6×24 órás teremtést és hatezer éves világegyetemet tanít, az nem hiszi el, amit Isten kijelentett. Csakhogy a kérdés pontosan az, hogy a szöveg valóban ezt tanítja-e. Erős érvek vannak a mellett, hogy nem. Többek között erről szól Lennox könyve is.

    Hadd kérdezzek vissza. Fontos szerinted a műfaj és a kontextus szerinti exegézis? El tudod képzelni, hogy valaki éppen az Isten kijelentése iránti tiszteletből veszi ezeket figyelembe? Helyes időt és energiát fektetni abba, hogy a bibliai szöveget a szerzői szándék szerint értsük? El tudsz olyan szöveget képzelni, mely esetében a szigorúan szó szerinti értelmezés félrevezető?

    Lennox kapcsán az Isten kijelentése iránti hitetlenség számomra abszurd feltételezés. Kevés olyan tudóst ismerek, aki hozzá hasonlóan szabad, őszinte, bátran és nyíltan vállalt hittel beszél a Szentírás megbízhatóságáról. Lennox egyáltalán nem szégyelli a kijelentést, viszont meg akarja ismerni azt. Ezért hat arrogánsnak a hozzászólásod, amikor nem csak a bibliaértelmezését, de a motivációját is megkérdőjelezed.

  • Kálomista says:

    Kedves Ádám, elbeszélünk egymás mellett. Azt kérdeztem, milyen lelki hasznom származik abból, hogyan kerülök közelebb Istenhez vagy az ő kijelentéséhez, vagy a keresztyén hit lényegéhez (mindegy, hogyan fogalmazok) akkor, ha nem szó szerint értelmezem a teremtéstörténetet? Erre az egyszerű kérdésre nem kaptam választ tőled.

    Természetesen fontosnak tartom a műfaj és a kontextus szerinti exegézist, ezért elutasítom azokat a biblikaritikai megnyilatkozásokat, amelyek pl. a zsoltárok, a Prédikátor vagy a Példabeszédek könyve egyes költői vagy elmélkedő szakaszainak, vagy a Jób könyve párbeszédeinek, vagy a próféták vagy a Jelenések próféciáinak kontextusból kiragadott és szó szerint értelmezett mondatai alapján próbálják a Biblia abszurditását bizonygatni. Nem ez a helyzet a Genezissel. Az nem költői és nem is elmélkedő, de még csak nem is prófétai irodalom, hanem történeti könyv. Miért kellene a teremtéstörténetet (vagy éppen az özönvizet, amelyet szintén kikezdett ez az újhullámos “keresztény materializmus”, vagy minek nevezzem) kevésbé szó szerint értelmezni, mint mondjuk a bábeli zűrzavart, a tíz csapást, az átkelést a Vörös-tengeren vagy Jerikó bevételét?

    De ha így tennék is, még mindig ott a fő kérdés: mi hasznom belőle?!

  • Szabados Ádám says:

    Lehet, hogy félreértettem a kérdésedet, de még most is úgy hangzol, mintha a szigorúan szó szerinti értelmezés lenne az alaphelyzet, és azt az álláspontot kellene igazolni, amikor nem úgy olvassuk a szöveget. (Ez azért probléma, mert az alapállapot szerintem mindig a műfaj szerinti olvasat.) Fent ezt írtad: „Hosszúnak mondható hívő életem alatt nem sikerült megértenem, miért jobb mást hinni, mint ami a Bibliában írva van…” De hát a lényeg pont az, hogy vizsgáljuk meg, mi van a Bibliában megírva! Lennox ezt teszi. Hogy mi haszna van ennek? Az, hogy megértjük az Úr szándékát és ez formál bennünket.

    Ami meg a szöveg történetiségét illeti: én is osztom azt a meggyőződésedet, hogy a szövegnek történeti igénye van. Ugyanakkor az is egyértelmű, hogy a Genezis első fejezetei esetében költői prózával van dolgunk, ami finomabb exegetikai vizsgálódást tesz szükségessé. Hadd ajánljam figyelmedbe pár cikkemet, amelyekben ezzel foglalkozom:

    Milyen értelemben történet a Genezis?
    Umberto Cassuto és a mózesi teremtéstörténet esztétikája
    Milyen kérdésekre válaszol a Genezis története?
    Eredetkutatás a Genezis világosságánál
    Mit tanít a Genezis Istenről, a világról, a földről és az emberről?
    Összehangoljuk a Genezist a tudománnyal?
    Mi az a tohuvavohu?
    Isten Lelke kotlott a káosz fölött?

  • Kálomista says:

    Mindketten tudjuk, hogy ez az a vita, amiben nem fogjuk meggyőzni egymást. 🙂

    Mindenesetre számomra az üdvösségtörténet megértése a bűneset megértésével kezdődik. A bűnesetet más történeti kontextusban, mint a teremtéstörténetében, nem tudom – nem is akarom – elképzelni. Így engem alternatív teremtéselméletek vizsgálata bizonyosan nem fog Isten szándéka megértéséhez közelebb vinni.

    Hogy mást közelebb fog-e, azt – Istennek hála – nem nekem kell vizsgálnom.

    Még másik száztizenöt cikket is idézhetnél, amelyben te vagy más azt bizonygatja, hogy miért is B, amiről Isten azt mondta, hogy A, én meg mindegyikre idézhetnék tíz másikat, ami a bibliai és tudományos alapon cáfolja, és így tovább.

    Meggyőződésem, hogy 6000 vagy éppen 6000000000 évvel ezelőtti események valahol mindenképpen a hit szférájába tartoznak, ha tetszik, ha nem. Ha pedig már mindenképp hinni kell, én inkább azt hiszem, amit Isten mondott. És itt visszajutunk az alapkérdésünkhöz, hogy szerinted Isten nem azt mondta, amit mondott, hanem valami mást. Lásd jelen hozzászólásom nyitó mondatát. 🙂

    Ezzel a magam részéről – maradva tisztelettel – ki is lépnék ebből a kilátástalan egy helyben forgásból.

  • Szabados Ádám says:

    Rendben. Csak annyit hadd fűzzek hozzá, hogy Lennox könyve is a bibliai teremtéstörténetről szól, vagyis annak megértéséről, hogy mit jelent az A.

  • Cypriánus says:

    Laura Keynes, Darwin egyenes ági leszármazottja vall a hitéről ( a közgazdász Keynes -nek is rokona, mint a neve is mutatja)

    http://www.strangenotions.com/darwin-catholic/

  • Szabados Ádám says:

    Tényleg érdekes a cikk.

  • Cypriánus says:

    http://www.catholicherald.co.uk/author/laura-keynes/

    Laura Keynes további cikkei, részben őse, Darwin kapcsán is.

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum