A Norvégiában zajló családellenes „gyermekvédelem” szerte a világon felháborodást kelt emberekben, akik hallanak róla. Kultúráktól függetlenül, Indiától Ausztrálián, Litvánián, Románián és az Egyesült Államokon át Magyarországig sokunkban valami nagyon mély és zsigeri fájdalmat okoz, amikor arról olvasunk, hogy ideológiai alapon, állami erőszakkal, rendszerszinten és tömegesen gyermekeket választanak el szüleiktől, ráadásul olyan indokokkal, melyek sehol, semmilyen körülmények között nem szabadna, hogy okai legyenek a legalapvetőbb szeretetkötelékek elszakításának. Ami ilyenkor bennünk van, az a rosszal szembeni viszolygás, mert ösztönösen érezzük: a teremtés egyik legelemibb szövete sérül meg, olyan szövet, melyet mi is tapasztalatból ismerünk és az értékét felbecsülni sem tudjuk. Ebben a bejegyzésben Christopher Wright segítségével szeretném megmutatni, hogy milyen szerepet töltött be a család intézménye az Ószövetség szocio-ökonómiai világában, és milyen tanulságai vannak ennek számunkra ma.

Kiindulópontom most tehát az Ószövetség. Ószövetségi etikai kérdésekben Chris Wright az egyik, akihez bizalommal fordulok. Az egykor Indiában misszionáriusként is szolgáló brit teológus tekintélyét a szememben nem csak több kiváló könyvével alapozta meg (pl. An Eye for an Eye; Walking in the Ways of the Lord; God’s People in God’s Land; Old Testament Ethics for the People of God; The Mission of God stb.), hanem azzal is, amit személyes beszélgetésekben tapasztaltam vele kapcsolatban. Egyszer egy kb. harminc kérdésből álló listát tettem elé, hogy segítsen nekem megérteni az Ószövetséget. Megkockáztatom, talán senki mással nem éltem még át olyat, mint vele, hogy minden válasza után azt éreztem: megértette a kérdésemet, és olyan megoldást adott, amit teljesen kielégítőnek találtam. (Mivel az Ótestamentum-szakértő Chris Wright és a szintén anglikán, de újszövetséges N. T. Wright gondolkodása között sok hasonlóság van – noha fontos különbségek is –, a Covenant Seminary diákjaiként Chris Wrightot viccesen O. T. Wrightnak neveztük.)

A család Izráelben

Wright egyik meglátása az, hogy az ószövetségi szocio-ökonómiai parancsolatok legfontosabb rendezőelve a család. Wright szerint a család (בית אב) egységének támogatása és megőrzése áll az Ószövetség társadalmi modelljének fókuszpontjában. Izráel Istennel és a földdel való kapcsolatának elsődleges terepe az atyai ház, a bét-áv. Jahve parancsolatainak etikai szövetét nem tudjuk megérteni addig, amíg nem látjuk meg ezt a hangsúlyt. Ez persze így leegyszerűsítőnek tűnhet, de Wright nagyon is árnyaltan és sokrétűen vázolja fel koncepcióját, és a lényeg valóban ez: az Ószövetség társadalometikai fókuszpontja az Isten előtt a földjén élő család. Izráelnek többek között ebben kellett világossággá válnia a népek számára, és megmutatni, hogy boldog nép az, amelynek Jáhve az Istene (Zsolt 147,12-15). Wright több ezer oldalon keresztül vizsgálja az Ószövetség társadalometikai szerkezetét, óvatosan tálalt következtetései számomra abszolút meggyőzőek.

Wright szerint a család intézménye nem csak Izráelnek volt fontos, hanem a körülötte lévő népek is kiemelt jelentőséget tulajdonítottak neki. A család tehát nem pusztán ószövetségi intézmény, hanem a teremtéshez tartozó fundamentum, melyet az Ószövetség éppen ezért kezel a társadalom kiemelten fontos egységeként. Wright persze nem siklik át a felett a tény felett, hogy a zsidók számára nem egészen ugyanazt jelentette a család, mint egy 21. századi nyugati társadalomban. A család több generációt magában foglalt, beleilleszkedett a tágabb nemzetségbe (מִשְׁפָּחָה), mely egy törzs (מַטֶּה) részeként funkcionált. Ráadásul előfordult a poligámia gyakorlata is, noha inkább mint kisebbik rossz, mely a nőket védte a kiszolgáltatottságtól és a társadalmi kitaszítottságtól. Az apa és a nagyapa szerepe is más volt, mint a legtöbb modern nyugati társadalomban. Ugyanakkor a szűk család volt ott is a közösség legalapvetőbb magja, és a család többgenerációs és kiterjesztett értelmezése sem kavarta össze a viszonyokat valamiféle kollektivista masszává, különösen a szexuális kapcsolatok terén. A házasság és az abból születendő gyermekek képezték a család középpontját. Wright szerint nyilvánvaló, hogy számos etikai törvény ennek az egységnek a védelmét szolgálta.

A családokat a törvények nem pusztán a szexualitást szabályozó parancsolatokkal védelmezték (noha azokkal is). A családok szexuális és vérségi kapcsolatok mellett gazdasági egységek is voltak. Az ószövetségi törvények jelentős része a család + föld szerves szocio-ökonómiai sejtjét védték, mint amely Izráel társadalmának és Istennel való kapcsolatának elengedhetetlen alapegysége és fókuszpontja. Hogy csak egy példát említsünk: a föld elidegenítésének tilalma (illetve a nagy elengedés éve) azt a célt szolgálta, hogy a zsidó családok önálló és önellátó gazdasági egységekként funkcionálhassanak Izráel társadalmán belül, és ezt a gazdasági egyenlőtlenségek se szüntethessék meg. A próféták gyakran szóvá tették, amikor ez a fundamentális elv megsérült.

A törvények egyrészt belülről védték a családot, amikor egyértelmű hierarchikus viszonyokat határoztak meg (pl. a gyermekek engedelmeskedjenek szüleiknek és fogadják tőlük az intést és fegyelmezést), valamint félreérthetetlen és áthatolhatatlan korlátokat szabtak a szexuális kapcsolat számára. Másrészt kívülről is védték a családokat azáltal, hogy őrizték azok minimális gazdasági önállóságát és a társadalomban kijelölt helyét. Ennek az esszenciáját látjuk a Tízparancsolatban, mely előírja a szülők iránti tiszteletet, a magántulajdon védelmét, a paráznaság kerülését, sőt, a másik javának a kívánását is tiltja – és mindezt teológiai és szövetségi keretbe helyezve. Wright szerint sok más apróbb parancsolat is nyilvánvalóan ezeket az elveket védte.

A család a mi kultúránkban

Nem nehéz észrevenni, hogy jelentős különbségek vannak a mai nyugati társadalmak családmodelljei és az ószövetségi Izráel családjai között. A kiterjesztett család modellje ma már csak nyomokban található a modern társadalmakban; ahol egyáltalán találkozunk ép családokkal, ott is inkább kétgenerációs nukleáris családról van szó (apa, anya, gyerekek), melyhez lazán kapcsolódnak nagyszülők, testvérek, rokonság. Az egymástól való gazdasági függés is jóval kisebb. A modern társadalombiztosítás és egyéb kockázatközösségek mellett új szocio-kulturális egységek is létrejöttek, melyek bizonyos területeken a családot helyettesítik: sportklubok, szakmai szervezetek, etnikai közösségek, lakóközösségek, vallási közösségek stb. A családra nehezedő terhek egyrészt jóval nagyobbak, másrészt jóval kisebbek, mint az ószövetségi Izráelben voltak. Az újszövetségi gyülekezetek koinóniája is átvesz családi funkciókat.

Ez azonban nem azt jelenti, hogy ne lenne ma is szükség a szülőkből és gyermekekből álló családra mint alapvető közösségre, és ne volna fontos ennek az intézménynek a védelme és megerősítése. Mind a szexuális viselkedés határai, mind a gazdasági önállóság olyan elvek, melyek az Ószövetségben a mi okulásunkra is írattak meg. Wright a saját kultúránkkal szembeni kritikus hozzáállást és az ószövetségi etika paradigmatikus alkalmazását javasolja. Mivel nem élünk Isten népeként teokratikus, szövetségi társadalmakban, mint amilyen Izráel volt, természetesen mások az elvárásaink saját társadalmunk felé, mint Izráel prófétáié voltak. Izráel hivatása azonban abban állt, hogy világosság legyen a népek számára, Istentől kapott törvényei Isten igazságát mutassák meg nem csak Izráelnek, de a többi nemzetnek is. Ha a törvények egy az egyben nem is érvényesek ma már, az azokban megnyilvánuló elvek számunkra is fontos tanulságul szolgálnak.

Wright szerint az Ószövetség etikai ideáljának paradigmatikus alkalmazása a család esetében három célt jelölhet ki a modern társadalmak számára: 1) a családok érezzék, hogy nem puszta sakkfigurák az állam gépezetében, hanem központi jelentőségük és értékük van a társadalomban; 2) a családok részesülhessenek a nemzeti vagyonból olyan módon, hogy gazdaságilag viszonylagos függetlenséget élvezhessenek; 3) a családoknak legyen lehetőségük hallani az isteni megváltás üzenetét, és legyen szabadságuk arra, hogy azt teljes mértékben megéljék. A szociális, gazdasági és teológiai hangsúly hármassága könnyen levezethető az ószövetségi bibliai modellből. A családvédelemnek ma is erre a három területre kell koncentrálnia. (A bibliai alapú családvédelem akár szövetségeseket is találhat mindhárom céljához, hiszen első célja megjelenik a konzervatív értékrendben, mely értékként kezeli a család intézményét, második célja a szocialista jellegű társadalomfilozófiákban, melyek az igazságosabb újraelosztást szorgalmazzák, harmadik célja pedig a liberalizmusban, mely hagyományosan a lelkiismereti szabadságot tekinti az egyik legfőbb értéknek.)

Wright fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy amikor Izráel társadalma morálisan, spirituálisan és gazdaságilag szétesett, a próféták soha nem a család intézményét hibáztatták a bajokért. Sőt, azok ellen emelték fel a szavukat, akik kapzsisága, elnyomása vagy igazságtalansága rombolta a családokat. Nehémiás azon háborodott fel, amikor a szegénység és adósság családokat szolgáltatott ki könyörtelen gazdasági erőknek, és a szülők elvesztették emiatt gyermekeiket. „Voltak olyanok is, akik ezt mondták: Mezőnkre és szőlőnkre pénzt kellett kölcsönvennünk, hogy adót fizethessünk a királynak. És bár a mi testünk éppen olyan, mint honfitársaink teste, és a mi fiaink éppen olyanok, mint az ő fiaik, mégis rabszolgáknak kell eladnunk fiainkat és leányainkat. Vannak is már így eladott leányaink, de mi tehetetlenek vagyunk, mert mezőnk és szőlőnk már a másé. Amikor panaszkodásukat és ezeket a dolgokat meghallottam, nagy haragra indultam…” (Neh 5,4-6)

A családok ma is kiemelt védelemre szorulnak. Belső védelemre, az etikai korlátok visszaállításával, és külső védelemre, a gazdasági kiszolgáltatottság enyhítésével, gazdasági önállóságuk elősegítésével. Az ószövetségi etikai modell szocio-ökonómiai szemléletének lényege a modern társadalmakban is érvényes: a család a társadalom legalapvetőbb egysége, és gazdasági tekintetben is annak kell lennie. A család nem az állam tetszőlegesen átrendezhető és újraalkotható funkciója, mint a mai Norvégiában, hanem a társadalom legalapvetőbb természetes sejtje, melynek integritását az államnak minden erővel védenie kell. A Teremtő adta a család intézményének ezt a méltóságot, ezért az ember nem szüntetheti azt meg anélkül, hogy haragra ne ingerelné Őt. Izráel Istene a törvényein keresztül világosan megmutatta, hogy fontos neki a család mint a teremtés legalapvetőbb emberi közössége.

6 hozzászólás a “Családvédelem az Ószövetségben és ma” bejegyzéshez

  • Éva says:

    Milyen kitűnő cikk! Mennyire a t.hallgatóság számára való 16-án a nemzetközi “családünnepen”! Ki jönne el hogy kiossza ezeket a kincseket?

  • Cypriánus says:

    Megemlíteni érdemes : Sytka blogján nagyon fontos és érdekes párhuzamos írások vannak pont mos. A Teremtés kapcsán ír arról, hogy maga az egész Teremtés ház sőt templom . Sytka úgy emlékszem ezt nem írja , de héberül a ház : bét, a templom is ugyanúgy bét, a család bét áv…tehát a ház, sőt inkább otthon fogalma egészen mélyen gyökerezik a Teremtés alapjaiban.

    http://megmondoka.blogspot.hu/2016/04/hogyan-pihen-akinek-nincs-szuksege.html?m=1.

  • endi says:

    szerintem mindez pedig az egyén védelméért van

  • Jó írás, de nem ártana egy-két mondatban kifejteni, hogy időközben alapvető társadalomszerkezeti változások következtek be, főleg a városiasodás miatt, amelyek miatt az ószövetség családfelfogása nagyon nehezen (esetleg egyáltalán nem?) alkalmazható mai körülmények között. A kétféle koncepciót valahogy meg kellene feleltetni egymásnak, különben nem világos, hogy mi közük lenne/lehet egymáshoz.

    Az ószövetségi időkben vándorló, sivatagi, gyakran ínséges, rablóknak és folyamatos külső erőszaknak kitett helyzetben kellett biztosítani a TÖRZSI szintű utánpótlást. Ezzel szemben ma letelepedett, városi, jóléti, főleg belső züllésnek kitett helyzetben kellene biztosítani a NEMZETI (vagy sokak szerint a globális) szintű utánpótlást. Mi lehet a logikai összekötő szál két ennyire különböző helyzet között?

    Olyannak tűnik a feladat, mint az ősember tutajára vonatkozó szabályokból valahogy levezetni a jó hidrogénautó konstrukciós elveit.

  • Szabados Ádám says:

    László, utaltam a cikkben a társadalomszerkezeti változásra is és az állandóságra is, meg arra is, hogy Wright szerint mi érvényes ma (is).

  • Úgy véled, hogy ezzel átvezetted az ószövetségi modellt a 21. századba? Szerintem ez jóval részletesebb kifejtést igényelne.

    Konkrétan, Wright pontjai szerint haladva:
    „1) a családok érezzék, hogy nem puszta sakkfigurák az állam gépezetében, hanem központi jelentőségük és értékük van a társadalomban;”
    – A családok elvben ma is ilyenek, csak a gyakorlatban kerültek olyan véleményformálói össztűz alá, hogy a közvélemény szemében nem tűnnek ilyennek. A közvélemény gondolkodását pedig nem lehet hivatalos rendeletekkel szabályozni, ehhez a médiát, a művészetet és a közéleti diskurzust kell jótékony egyéni-közösségi ellenbefolyás alá helyezni. A családok központi szerepét nem a minisztérium, hanem az újságok, a tv, a könyvek, a filmek és az egymással beszélgető emberek tudják visszaadni.
    „2) a családok részesülhessenek a nemzeti vagyonból olyan módon”
    – Óriási tévedés! A családok egyes tagjai DOLGOZNAK, ők adják össze nemzeti vagyont adók és járulékok formájában. Nélkülük nincs is nemzeti vagyon. Még hogy részesedjenek belőle! Ne üljünk fordítva a lovon.
    „3) a családoknak legyen lehetőségük hallani az isteni megváltás üzenetét”
    – Kinek nincs ma erre lehetősége? Minden embernek megadatott a lehetőség, csak van, aki nyitva tartja rá a fülét és van, aki direkt bedugaszolja. (Nem feltétlenül a saját, szuverén döntése alapján, hanem sokféle befolyás alatt cselekedve.) Őket úgy lehet megszólítani, hogy relevánssá tesszük számukra az isteni megváltásból konkrétan ma mindenkit érdeklő részt. Mi az? Ötleteljünk.

    Valahogy át kellene menteni az ószövetségi családmodellben kétségkívül meglévő, akkor és ott jól működő vívmányokat a mai kor teljesen más körülményei közé. Ez szerintem lehetséges, de tudatosítsuk, hogy nagyobb kihívás, mint elsőre vélnénk.

Hozzászólás

Utolsó hozzászólások
Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum