(Természetes, hogy a Felház jelensége kapcsán sok kérdés merül fel az emberekben. Ezekről a kérdésekről érdemes beszélgetni. Úgy döntöttem, a Divinity történetében újdonságként teret adok két barátom egy-egy írásának. Ezek az írások segíthetnek abban, hogy a Felházról és Isten munkájáról együtt gondolkodjunk az erő, a szeretet és a józanság Lelkébe vetett hittel. A gondolkodás nem azért fontos, hogy vele az átélést vagy a cselekvést helyettesítsük, hanem azért, mert az egészséges keresztény élet a három elválaszthatatlan egysége. Olyan barátaim véleményét közlöm, akik aktív keresztény szolgálók, és a szívükkel gondolkodtak a felmerülő kérdésekről. Hamar Dávid írása után most Bolyki Laci cikke következik. – SZÁ)

***

GONDOLATOK A FELHÁZ MOZGALOM KAPCSÁN

Az ébredés szépsége

Isten az ő népéhez fűződő kapcsolatát sokszor hasonlítja igéjében a beteljesedett párkapcsolathoz, jegyességhez, házassághoz, a gyülekezeti életet pedig a családi élet mindennapjaihoz. Már az újjászületés (Jn 3:3) szó is arra utal, ahogy a gyermek a családba érkezik, ahol rögtön testvérek veszik körül. Ez a kép következetesen végigvonul az Újszövetségen, Pál apostol a Gal 4:19-ben a lelkek gondozásáról, mint fájdalommal szülésről beszél, az 1 Thess 2-ben pedig egyszerre utal saját munkájával kapcsolatosan az anyai gyöngédségre (Gal 2:6) és az apai szigorra, buzdításra (Gal 2:11-12), maga Jézus pedig az Atya akaratának cselekvőit nevezi az ő anyjának, testvéreinek (Mt 12:46).

A mindenkori „ébredés” – ha párhuzamba állítjuk a szerelmi kapcsolat és az abból kinövő család példájával – a szerelem, vagy inkább a szerelembe esés ideje. Jellemzője a fiatalos tűz, a bizonytalanság, a mindent elsöprő őszinte érzelmek, a remegő gyomor, az álmodozás és az egekig szökkenő adrenalin+dopamin koktél. Ilyen volt minden komoly ébredési mozgalom, és a magam részéről jelen pillanatban a Felház mozgalmat is pontosan ilyennek látom. Úgy gyönyörködöm benne, mint az egymásba karoló szerelmes fiatalok látványában. Csodálatos látni, ahogy a fiatalok – akik legtöbbször „Bezzeg a mai…” szófordulat után kerülnek szóba egyházi körökben –, csendesen sétálnak el Budapest népszerű bulihelyei mellett, hogy együtt dicsérjék, imádják az Urat. Hát nem pont erről álmodtunk, ezért imádkoztunk évtizedek óta?!

Nem tudom megindultság nélkül szemlélni mindezt, van ebben valami álomszerű szépség.

Az ébredés szerepe

Aztán – mivel házasságban élek és négy gyermekem van – rögtön a gyönyörködés után az jut eszembe a szerelmes fiatalokat nézve, hogy a nagy szerelemből vagy házasság lesz, vagy csak egy szép, esetleg keserédes emlék. Egyik esetben sem maradnak így, ebben az állapotban a fiatalok. Mert ha nem lesz belőle házasság, akkor ugyebár jön a szakítás és a szerelmi bánat fájdalma, ha meg családot alapítanak, akkor majd jön a gyerekek, az éjszakázások, a kakás pelusok és a falra kent lekváros kenyerek mérsékelten romantikus időszaka, amikor a gyomorremegés immár nem egészen azért van velünk, amiért a mézeshetek ideje alatt volt. Mert ahogy a népi bölcsesség találóan fogalmazza: „A szerelem vak, de a házasság kiváló szemorvos.” Ez a mondat persze hordozhat keserűséget és cinizmust, de egyszerű életbölcsességet is. Én most mindezt nem keserű, kihűlt szívű férjként, fáradt, frusztrált édesapaként, vagy lestrapált családfőként írom, amolyan „savanyú a szőlő” pozícióból, hiszen meg vagyok győződve arról, hogy csak a szenvedélyeket az élet értelmeként aposztrofáló romantika és Hollywood által vezérelt korszellem mantrázza nekünk azt, hogy a lángoló szerelem, mint állapot, önmagában többet ér, mint az a család, ami a lángoló szerelem érzelmi, és az oltár előtti elköteleződés szellemi alapjára épült. Ennek a romantikus szerelem-mániának a nevében válnak el többgyermekes apák és anyák, mondván, hogy házastársuk felé kihűlt, de egy harmadik felé rájuk talált az „igazi szerelem”, e szerelem beteljesületlensége miatt lőtte magát fejbe Goethe ifjú Werthere és aztán még egy csomó akkori szerencsétlen idióta, aki elolvasva a művet úgy érezte, hogy amennyiben ez a túlburjánzó, romantikus érzés itt és most nem teljesülhet be az éppen aktuális imádott hölgy karjai közt, akkor jobb, ha eldobja az életét. (Goethe a későbbiekben nem is volt büszke e regénye hősére.)

Ha a szerelembe esést az ébredés szimbólumaként értelmezzük, látni fogjuk, hogy nem reális az ébredésről azt gondolni, hogy az egy folyamatosan fenntartható állapot. (Az ébredés egyfajta spirituális forradalom: nem létezik permanens forradalom, pedig a kommunisták mindent megpróbáltak, hogy létezzen…) És ugyanígy nem reális azt gondolni, hogy egy több évtizede működő egyháznak (hangulatában) pontosan ugyanazt a légkört kell biztosítani, mint egy frissen létrejött ébredési mozgalomnak. Az a jó, ha meríteni tud belőle, mindent megtesz, hogy ébren tartsa a belső tüzet, éppen úgy, ahogy a több évtizede működő házasságok esetében is így van. Mert számomra nem csak a szerelembe esés lángtengere értékes, hanem az a szerelem is, amit már megpróbált az idő, ami akkor is velünk van, amikor már 25 éve fogjuk egymás kezét. Sőt!

Az ébredés veszélyei

Sokan néznek most őszinte aggodalommal a Felházra, és fölhívják a figyelmet arra, hogy milyen sok veszély forrása lehet a mozgalom. Megértem őket, és én is látok benne olyan tendenciákat, amelyek ha dominánssá válnak, bizony mérsékelni fogják a mozgalom iránti lelkesedésemet.

Ezért nem szeretném bagatellizálni a veszélyeket, ugyanakkor az a véleményem, hogy ha Isten munkájában az lenne az egészséges hozzáállás, hogy mindent a lehetséges veszélyek felől közelítsünk meg, akkor Izráel még mindig Egyiptomban raboskodna, Gedeon a harc vállalása helyett visszament volna gabonát csépelni, Péter nem lépett volna rá a háborgó tenger vizére és Pál nem ment volna a damaszkuszi testvérek közé. Ez a hétköznapi életben is így van, hiszen ha mindig a veszélyek felől néznénk a dolgokat, akkor az emberiség nem hogy a Holdra nem jutott volna el, de még a vízvezeték rendszerre se lennének rácsatlakoztatva lakóházaink. Mert mi van, ha csőtörés lesz? Aztán jól elázik a fal, fölpúposodik a parketta és dobhatjuk ki a nagyitól kapott szőnyeget…

James Irwin amerikai űrhajós mesélte, hogy amikor berepülőpilóta lett, anyukája azt mondta neki:

„Rendben van kisfiam, de ígérd meg, hogy csak nagyon lassan és alacsonyan fogsz repülni a vadászgépekkel!” Nos sajnos lassan és alacsonyan nem lehet vadászgéppel repülni, ahogy az Úr harcaiban sem lehet ezzel a hozzáállással részt venni…

Isten munkája óvatosságot, megfontoltságot és józanságot igényel, de bátorságot is. Figyeljük az eseményeket imádságos szívvel, és mindent tegyünk az ige mérlegére, de a fókusz ne a veszélyeken legyen. Hány és hány szülő tiltotta a gyermekeit bizonyos gyülekezeti irányzatoktól, később pedig már hiába szerették volna, ha gyermekeik hívők lennének és akár a valamelyik általuk nem szeretett gyülekezetbe járnának, ők azonban elfordultak a hittől és a hívőktől. Az előre haladásnak mindig vannak veszélyei, de az óvatoskodó, másokat kritizáló egyhelyben állás mindennél veszélyesebb lelki alapállás.

Az ébredés-fétis árnyékairól

A Felház kapcsán elkezdtünk az ébredésről beszélni, beszélgetni, és ez önmagában is csodálatos dolog. Ugyanakkor – mint mindig, ezúttal is – ahol fény van, ott árnyék is lesz. A következő gondolatokat nem a Felházról írom, hanem annak kapcsán azoknak, akik kívülről szemlélik azt, és miközben hálásak érte az Úrnak, legbelül egy mély fájdalom járja át a szívüket.

Az ébredés egy viszonylag modern kifejezés. A Bibliában nem fogjuk megtalálni ezt a szót, ami persze nem azt jelenti, hogy nem is biblikus – hiszen a függőség szó sem szerepel a Bibliában, mégis tudunk róla biblikusan gondolkodni –, csak azt, hogy érdemes utánajárni, vajon mit is értünk alatta, és annak mi köze a Szentíráshoz. Véleményem szerint az utóbbi néhány évtizedben kialakult egy valóságos ébredés-fétis, ami az ébredés utáni őszinte és egészséges vágy árnyékaként jelent meg, és amely igen sok frusztrációt és önemésztő tépelődést okozott sok hűséges keresztény szolgáló szívében. Ennek lényege, hogy mivel az ébredés-fétis lelkülete szerint az ébredés a szolgálat, a misszió, a gyülekezeti élet és egyáltalán a hívő élet csúcsélménye és csúcsteljesítményeként van meghatározva, ezért aki nem élheti át azt, az úgy érezheti, hogy haszontalan, unalmas és szürke szolgálója Isten egyházának.

Hadd magyarázzam meg, mire gondolok:

Mit értünk ébredés alatt? Azt, hogy egy meghatározott időben és helyen egyszerre sokkal többen fordulnak Isten felé, születnek újjá, mint máskor. Ez Isten munkája. Jó ezt látni, és az is természetes, hogy a tömeg látványa, a sokaság sodró ereje óriási hatással van ránk. Ez rendjén is van, így működünk. Ám ebből nem következik automatikusan az, hogy a sokaság, a tömeg mérete Isten munkálkodása erejének fokmérője lenne. Az igazi probléma az, hogy a tömegevangélizációk korában az Úr megelevenítő munkájának nagyszerű csodájáról áttevődött a hangsúly az abban részt vevő tömeg méretének önmagáért való növelésére.

Miért van az, hogy egyre többször hallom, olvasom, ahogy egy nagy prédikátort úgy mutatnak be, hogy „Íme XY, aki hétről hétre 25 000 ember előtt prédikál a Mittudoménmilyen Gigaszuper Tabernákulumban!”? Erre leesik az állunk: „MENNYI??? 25 000??? AZTAAAA, EZ AKKOR GIGA ÁLDOTT TESTVÉR!” Természetesen lehetséges, hogy XY valóban nagyon áldott testvér, de ez nem következik egyenesen abból, hogy hány embernek prédikál minden vasárnap. Valahogy nem találom sehol a Bibliában azt a – mai egyházra oly jellemző – alapvető mítoszt, hogy a mennyiség, mint önmagában vett érték, Isten munkájának az egyenes arányosság elve szerint működő mérőeszköze lenne. Tehát: ha az 50 tagú gyülekezet áldott, akkor az 500 tagú nagyon áldott, az 5000 tagú már mega áldott, és az 50 000 tagú pedig giga áldott. Mert ezen az úton tovább menve akkor a Mormon egyház terra áldott a maga Salt Lake City projektjével, meg azzal a 14 milliócska tagjával, nem? Miért hisszük el ennyire kritikátlanul, hogy a tömegek megmozdulása már önmagában azt jelenti, hogy Isten munkája gazdagon kiáradt? Jézus például ugyanolyan odaadással tanított akkor, ha néhány ember hallgatta őt, mint amikor ezrek előtt prédikált. Soha nem akarta lenyűgözni a tömegeket, de őt sem nyűgözte le a tömeg látványa (lásd: Jn 6:26). Nem gondolta azt, hogy az őt követő emberek mennyisége csak úgy önmagában egyenes arányban lenne az általa közvetített áldás mértékével. Ez alapján elmondhatjuk, hogy az ébredési alkalmakon résztvevők és megtérők létszámának tudatos gerjesztése inkább tükrözi a korszellem, mint a Szent Szellem hatását. Íme egy jó példa:

Gondoljuk meg, hogy ha valaki, Billy Graham tudja, mi az hogy ébredés. Ha jól emlékszem, a Közelgő lódobogás című könyvében leírja, hogy miért ítélte meg magát és munkáját időskorára: mert a hatalmas ébredési hullámokat eredményező munkája közben azt vette észre, hogy egy-egy óriási ébredési alkalom után 1-2 évvel kevesebb ember járt az adott város gyülekezeteibe, mint a hatalmas ébredés előtt. Tehát volt egy város, ahol egy bizonyos állapotban voltak a helyi egyházak, gyülekezetek. Aztán jött a 90 000-es stadion rendezvény, ahol „annyira jelen volt a Szentlélek”, ahol „kézzelfogható volt az Úr dicsősége”, előre ment 30 000 megtérő – azaz ébredés történt –, és pár évvel később a városban működő gyülekezetek sokkal rosszabb állapotban voltak, mint a nagy ébredési összejövetel előtt. Micsoda alázat van Grahamben, hogy ezt „észre merte venni”, és le is írta számunkra! Ez azt jelzi, hogy az ő munkálkodásának középpontjában tényleg az Úr munkája, és nem a saját sikeressége állt! Éppen ezen felismerések után alakították át a tömegevangélizációs módszereiket, és a megtérők létszámának fölsrófolása helyett a megtérők gyülekezetekbe való segítését tették az első helyre. Az emberek tanítvánnyá tétele, új életre hívása és az abban való járás segítése Pál szerint olyan, mint a gyermek fájdalmak közt történő megszülése (Gal 4:9). Lassú, sok vesződséggel és fájdalommal járó, de gyönyörűséges folyamat. Mi viszont – a korszellem mennyiség-mániájának bűvöletétől vezéreltetve – inkább legszívesebben szellemi ikrákat raknánk, hogy egyetlen akció következtével ezrével, százezrével keljenek ki az utódok. Csakhogy ez az egyháztörténet tanulsága, és a Biblia tanítása szerint nem fenntartható állapot.

Az úgynevezett „ébredés” tehát nem biztos, hogy a hitélet, a gyülekezeti élet és a misszió csúcsa, hiszen hiába olyan felemelő a tömeges megtérők és a sírva imádkozók látványa, önmagában ez még lehet, hogy hosszútávon nem lesz az egyház javára, sem minőségileg, sem pedig mennyiségileg. Valamiért mégis ott van a tömegek, a tömeges megtérések  utáni vágyakozásunk, ami csak részben fakad abból a mélységes vágyból, hogy sokan térjenek meg az Úrhoz.

Figyeljük meg, hogy az első igazán – a mai értelemben vett – nagy ébredések nagyjából egybeesnek a romantika időszakával, azzal a „Sturm und Drang” lelkülettel, amikor az az aktuális korszellem szerint az érzelmi csúcsélmények átélése jelentették az élet értelmét. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az akkori nagy evangélisták munkája ne lett volna a Szent Szellemtől, csak azt, hogy abban a korban ezen a módon élték meg a spirituális élményeket is. Hullámzó tömegek, túláradó érzelmek, csúcsélmények és patakzó könnyek világa volt ez. Amikor párszáz évvel korábban Assisi városában szép csendben elsétált a családi háztól az a bizonyos Francesco nevű fiatalember, hogy apjának visszaadja a nevét és az örökrészét, és hogy azt az Istent keresse, akit addig nem talált meg a szívében és az egyházban, az szintén ébredés volt, csak csendesebb.

Kicsit abszurd a következő történet, de jól megvilágítja, mit akarok mondani:

Pásztor1: „Képzeld, óriási ébredés volt a gyülekezetünkben!”

Pásztor2: „Tényleg? Mesélj! Hányan jöttek?”

Pásztor1: „150-en elmentek.”

Nem, nem akarom a másik sztereotípiát erősíteni, mely szerint a sokaság helyett a kevesek az igazán áldottak. Csak annyit akarok kifejezni, hogy egyszerűen lehetetlen a mennyiséghez kötni Isten munkálkodásának mértékét. Erről Gedeon tudna még sokat mesélni…

De ha megnézzük, Jézus földi munkálkodását, annak hatását és erejének intenzitását egyáltalán nem lehet leírni az őt követők, köré gyülekezők létszámának elemzése alapján. Egy ideig csak néhányan követték, később ezrek gyűltek köré. Ám éppen, amikor talán a legnagyobb tömeg vette  őt körül, a csodálatos kenyérszaporítást követően, akkor tette világossá, hogy hiába a nagy tömeg, hiába imádják őt, hiába akarják őt királlyá tenni, az a tömeg nem Istentől való motivációval követi őt. Tehát annak ellenére, hogy ez egy igazi, Jézust kereső tömeg volt, Jézus ezt mondta nekik:

„Bizony, bizony, mondom néktek, nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok.” (Jn 6:26)

Ezek után ismét egyre kevesebben követték őt, maradtak hetvenen, aztán tizenketten, végül a kereszt alatt csak páran. Az ébredés-fétis által motivált modern evangéliumi felfogás szerint tehát Jézus nem volt túl sikeres evangélizátor.

Ma – csakúgy mint más korokban – a Szent Szellem munkálkodása keveredik bennünk a korszellem értékeivel. A mennyiség fétise, ami egyébként lassan teljesen tönkreteszi a bolygót, ami a Wall Streetet is mozgatja („A sok pénznél egyetlen jobb dolog van: a még több pénz!” Gordon Gekko) ugyanúgy lett megkérdőjelezhetetlen vezérelv, mint az, hogy ahol jó zene van, profi szervezés, erős marketing és világos stratégia, ott nagyobb az áldás is. Vannak testvérek, akik egyszerűen ezzel érvelnek gyülekezetük felsőbbrendűsége mellett: nagyok, erősek, sokan vannak, profik, jobb a zene. Csak valahogy bennem az él, hogy Isten a kicsit, a gyengét, a keveseket, a bénát és a megvetettet használja az ő munkájában. A meddőt, a másodikat, a gyümölcstelent. Ezzel csak arra akarok rámutatni, hogy jó, ha figyelünk arra, hogy a korszellem milyen mélyen határozhatja meg a legbelső motivációinkat is, akár a spiritualitás területén is.

A Felház kapcsán egyesek úgy vélekednek, hogy elég a hagyományos vasárnapi  gyülekezeti életből, a prédikációkból, lám itt van az ÉBREDÉS! Ez az igazi kereszténység! Miközben örülök az ébredésnek, messze nem értek egyet ezzel a felfogással!

Mert az ébredés ettől kezdve fétissé válik, rombolni kezd, a romantikus új szerelem szétveri a családokat, a családok otthon maradó, elhagyott tagjai pedig szégyenben élnek tovább, mert nem tudtak versenyezni a sokasággal és a romantikus istenélményekkel. Sok őszinte és becsületes lelkésztől, pásztortól hallottam, hogy miközben örülnek a Felháznak és annak, hogy gyermekeik és fiataljaik járnak a Felházba, szinte szégyellik magukat, amiért ők nem tudják ezt a légkört biztosítani a gyülekezetükben.

Jelenleg úgy látom, hogy a Felház felelős vezetői pontosan látják ezt a veszélyt, és arra buzdítják a résztvevőket, hogy menjenek vissza a saját közösségeikbe, és vigyék oda a tüzet, amit a Felházban tapasztalnak. Remélem, ez így is fog történni!

E sorok megírásában két dolog motivált:

Hogy kifejezzem az örömömet a fölött, hogy a mai Magyarországon fiatalok tömegei keresik az Urat.

Hogy bátorítsam azokat, akik a Felház mozgalmat nézve saját szolgálatukban elbátortalanodtak azt látva, hogy ők hiába adták oda az életüket az Úrnak, hiába tettek meg mindent az elmúlt évtizedek alatt, mégsem tapasztalták meg az ébredés ajándékát. Munkájukat szürkének, unalmasnak látják, szolgálatukat pedig szinte hiábavalónak. Szeretném őket azzal bátorítani, hogy teljes szívvel örüljenek annak, ami történik, és ne ítéljék hiábavalónak saját munkájukat! Ha az egyház egy hajó, akkor az ébredés egy óriási, messzire látszó, ünnepi tűzijáték. A egyház hajóját azonban nem a tűzijáték viszi előre, hanem egy belsőégesű motor, amiben a tűz, a szikra, tökéletes ritmusban robbantja be újra és újra az üzemanyagot, így hajtva meg a dugattyúkat. Persze a tűzijáték is fantasztikus, és bár nem attól fog menni a hajó, sokak figyelmét fölhívja arra, hogy létezik a hajó, föl lehet szállni rá.

Mi következik ebből számomra?

A Felház fiatalokból álló vezetése egészen pontosan azt teszi, amit az Istentől megragadott fiatalok tenni szoktak. Kár számonkérni rajtuk a kikristályosodott formákat, a hosszútávú terveket és a letisztult teológiai alapvetéseket. A Felház olyan, mint az új bor: tüzes, kicsit zavaros és murcis, de erőteljes és finom. Később dől el, hogy mivé érik. (És ez pontosan így van rendjén.)

Szerintem az ébredés-fétis (és nem az ébredés) a mennyiség és a romantikus csúcsélmények abszolútizálásából fakad, és meglehetősen nyomasztó hatással van Krisztus testére, a keresztény egyházra.  Egyesek erre azt mondják: Nem is baj! Vesszen mind, ami eddig volt, most majd mi megmutatjuk! Egy idős, bölcs református lelkész barátom erre azt szokta mondani, hogy a legtöbb ébredési mozgalom olyan, mint a hatalmas, többszáz éves tölgyfára fölkúszó fagyöngy, amely pár hónap alatt eléri azt a magasságot, amelyet a tölgyfa évszázadok alatt tett meg, majd büszkén körbenéz, és kineveti a tölgyfát. Pedig egyrészt ha nem lenne a tölgyfa, neki nem lenne mire fölkúszni, másrészt amilyen gyorsan fölkúszott, olyan gyorsan fog el is tűnni, míg a tölgyfa még további évszázadok múlva is ugyanott lesz.

Végezetül egy gondolat:

Egyszer egy mély hitéről híres embert fölkértek arra, hogy tanítson egy rangos teológiai főiskolán.

Ő nagyon megköszönte a megtisztelő felkérést, de nem élt vele.

Amikor megkérdezték tőle, hogy miért nem, így válaszolt:

„Azért nem szeretnék a teológián tanítani, amiért egy elefánt sem tanít az állatorvosi egyetemen.”

Nagyon szurkolok a Felház vezetőinek, az abban résztvevőknek és mindnyájunknak, hogy maradjanak „elefántok”. Mert jó dolog Isten szaváról és munkájáról beszélgetni, de még csodálatosabb Isten munkatársaivá és élő üzenetének hordozóivá válni a mindennapi életben.

Ezt kívánom mindnyájunknak szeretettel.

Bolyki László

***

A szerző zenész, a Budapesti Fesztiválzenekar tagja, valamint igehirdető, lelkigondozó, párkapcsolati és önismereti kérdésekkel foglalkozó tréner, a Best-Work pszichológiai felnőttképzésre szakosodott oktatási intézmény vendégoktatója, a Milyen zenét szeret Isten? és a Kegyelem és kalmárszellem c. könyvek szerzője.

65 hozzászólás a “Vélemények a Felházról – Bolyki László” bejegyzéshez

  • Varga Tamás says:

    A jóindulat és az irgalmasság árad soraidból Laci, erről ismerik meg az emberek, hogy Krisztus tanítványai vagyunk.Köszönöm.Tamás

  • István70 says:

    Gratulálok valamennyi íráshoz a témában, nagyon jók.

    Az “ébredések” történelmi hátteréhez annyit tennék hozzá, hogy én ott nem kultúrtörténeti, hanem politikai-jogi hátteret látok, ha úgy tetszik “weberiánus” vagyok (Max Weber: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme).

    A harminc éves háborúval lezárult Európában a vallásháborúk kora, ezt követően a vallás csak lokálisan (Pl. Írország) eredményezett konfliktusokat. A korhoz képest robbanásszerűen nőtt a véleményszabadság, így egy jelentős kockázat kikerült a rendszerből: a legtöbb helyen már nem az életét kockáztatta a hagyományos felfogással szemben érvelő teológus. Ez olyan – a mai szóval élve – hálózatosságnak adott teret, amely folyamatos kritikai nyomás alá helyezte a katolikus egyházat, illetve a protestáns népegyházi felfogást. Ennek szép és aktuális megnyilvánulása egy célcsoportnál a Felház.

  • Éva says:

    Álomszerű szépség, írod. Ők azok – és remélve, mi vagyunk/leszünk – akik bemennek a menyegzőre, mint Menyasszony, patyolat fehérbe öltözve (Jelenések 9). A patyolat a szentek igaz tettei és a TEVÉKENYSÉG az, a közösségképző és gondozó szeretet ami még előttük/előttünk áll. Radikálisan megújult gyülekezeti élet, erről álmodom már rég. “Mindnyájan egy legyenek … hogy megismerje a világ hogy Te küldtél engem” következménnyel! Minden megosztottság helyett/felett. Azt viszont nem értem, miért kell sajnálni azokat a pásztorokat, akik ugyan tették/teszik a dolgukat, de megújulásra képtelenül. David Wilkerson az első “eredménytelen” New York-i útja után az Úr elé ment, mit is csinált “rosszul”?!

    Assisi Szent Ferencről pedig hozzátenném, hogy ő a szívében (vö. “elvezet titeket a teljes igazságra”) világosodott meg az igazságról, a boldogságokról, melyet Jézus magyarázott annyit, nem értő füleknek! Jó, hogy ide vetted! Csendes viszont nem volt, hanem erőteljes: hatása akkori társaira és évszázadok során lelkiségének megértőire/követőire hatalmas volt. Ugyan nem tömegben, hanem egyenként csatlakozva, de összeszámítva százezrekről beszélhetünk.

  • Bolyki László says:

    Kedves Tamás!

    Köszönöm a bátorító visszajelzésedet. Igen, azt hiszem, amióta mélyebben átélem (és nem csak a fejemmel tudom), hogy egyedül Isten irgalma tarthat meg, azóta én magam is sokkal inkább irgalommal tekintek másokra.

    Kedves István70!

    Köszi az értékes kiegészítést, szerintem a kutúrtörténeti és a politika-jogi dimenziók teljes mértékben egymásba fonódnak, egymásból következnek, sőt néha nehéz eldönteni, melyik “húzta magával” a másikat. Érdekes azt is megfigyelni, hogy valamennyi nagy ébredés olyan társadalmi folyamatokba ágyazódott bele, amik katalizátorként hatottak a spirituális megújulás folyamatára, hogy aztán az ébredés is hatással legyen a társadalmi folyamatokra. Így volt ez az első századokban a fiatal kereszténység és a Római Birodalom kapcsolatában, a reneszánsz és a humanizmus idején szárba szökkenő reformáció idején, a háború romjain felépülő Bethánia mozgalom esetében is. Azt gondolom, hogy ezért olyan hangsúlyos a Felház számára a megújulás és az egység kérdése, és ezért (is) van ekkora társadalmi hatása. Hiszen a mai Magyarország olyan végletesen becsontosodott és megosztott, hogy kezd elviselhetetlenné válni mindenki számára. Külön csodálatos, hogy éppen az úgynevezett Y generációnak lett elege ebből, és éppen ők álltak elő egy teljesen új lelkiségi mozgalommal.

  • Bolyki László says:

    Kedves Éva!

    “Azt viszont nem értem, miért kell sajnálni azokat a pásztorokat, akik ugyan tették/teszik a dolgukat, de megújulásra képtelenül.”
    Fontos megjegyeznem, hogy én egyáltalán nem azokról írtam, akik “tették/teszik a dolgukat, de megújulásra képtelenül”, hanem azokról, akik teszik a dolgukat, de nincs körülöttük ébredés. A felvetésedben pont ezt a lesajnálást érzem: “Aki szolgál, de nincs körülötte ébredés, az magára vessen, miért nem tud a szívében megújulni! Tetszettek volna megújlni, lenne körülöttük ébredés!”
    Arról szól a cikk, hogy ez nem igazán jó hozzáállás.

  • Éva says:

    Nagyon jó hogy sarkítod, Laci, de még hozzá is teszem: annyi volt a dolguk, hogy nem bírtak odafigyelni, sőt, én külön másként is – nagy tisztelettel, “kalapemeléssel” – nézek azokra, akik VÁLTOZATLANUL tették a dolgukat évtizedekig. Csak az EREDMÉNY elszomorító, amikor fentiek következtében a megújulást érzelmi rajongásnak értékelik, pedig az egész személyt, az egész (hit)életet átformálja, és így ők – például terheik miatt, amit Ádám “homokzsák rakodásnak” nevez – ebből sajnos kimaradnak.
    Eredményezte ez az ismeret-hiány pl. a mindennapi.hu szörnyű vitáit, egyes nézőpontok szerint még David Wilkerson is a “rossz oldalra” tartozik, most is – másutt – máris kikezdték ezt a történetet. Eredményezte azt is kb. tíz éve, hogy egy fiatal lelkes pásztor hiába formált át, hozott az egyházba számtalan fiatalt, “meghallották ezt a karizmatikus dolgot” – így az evangélikus pásztor – és gyakorlatilag kirúgták.

    Ezért mondom, hogy most nagyon oda kell figyelnünk, gondoznunk a Lélek új vetését …

  • Bolyki László says:

    Kedves Éva!

    Igen, mindig voltak, vannak és lesznek is, akik a megújulást érzelmi rajongásnak minősítik, ezért mindenestül elutasítják azt, mint ahogy olyanok is, akik viszont éppen a rajongásért rajonganak, ezért mindig csak a szalmaláng lelkesedésig jutnak. Olyanok is vannak, akik veszélyesnek, hamisnak, vagy egyenesen démonikusnak, ördöginek tartják, és olyanok is, akik a megújulási mozgalmakat tartják egyedül Istentől valónak. Olyanok is vannak, akik irigyek, féltékenyek, és olyanok is, akik a politikai kötődésüket keverik a dologba, mint ahogy olyanok is vannak, akik lehetőséget látnak benne ahhoz, hogy saját hívő pecsenyéjüket sütögessék, ezért “rárepülnek”, hogy lefölözzék a saját “hasznukat”. Van mindenféle motiváció. Én viszont azokhoz szóltam, akik mindezektől mentesen, az Úrtól vezetetten, naponta megújuló szívvel, a saját erőtlenségeiket, gyarlóságaikat is ismerve, alázattal és hűségesen végzik a szolgálatukat, de nem találják magukat egy megújulási mozgalom kellős közepén.

  • Hamar Dávid says:

    Kedves Laci!

    Köszönöm a cikked. Minden sorát nagyon élveztem, szívemből szólt és vigasztalt. Egyrészt együtt örültem veled a Felház kapcsán. Hasonlóan érzek, és kimondottan nehezemre esett a cikkemben tárgyilagos hangot megütni. Legszívesebben kirúgtam volna a világháló oldalát lelkesedésemben.

    A Másrészt vigasztaltál, mert a megszégyenülést magam is átéltem a gyülekezetemben: az ördög elbátortalanított, hogy miért nem tudom, tudjuk ugyanezt biztosítani a gyülekezetünknek? Ez olyan kézenfekvő útja volt a megszégyenülésnek, hogy gond nélkül rátaláltam erre az ösvényre, melyben segített néhány kritika is, amit a környezetemben megfogalmaztak. Ezért érzem nagyon-nagyon fontosnak, amit megfogalmaztál. Köszönet érte!

    Dávid

  • Pető Hunor says:

    – Te Mózes! Állj! Ne kapd fel úgy a vizet! Ez itt a sivatag, tedd le szépen az a két kőtáblát! Örülök, hogy beláttad, hogy személyesen kell megismerned ezt az ébredést, s rászántad magad, hogy negyven nap után végre lealacsonyodj hozzánk! Látod mekkora szerelembe estünk! Ne irigykedj Mózes! S csak azt ne mond, hogy aki az Úré ide hozzám! Please! Mi vagyunk az elefántok! Ne akarj itt állatorvos lenni! „Kár számonkérni rajtuk a kikristályosodott formákat, a hosszútávú terveket és a letisztult teológiai alapvetéseket. A” Borjú „olyan, mint az új bor: tüzes, kicsit zavaros és murcis, de erőteljes és finom. Később dől el, hogy mivé érik. (És ez pontosan így van rendjén.)” Mózes csillapodj, vagy minket is meg akarsz ölni, mint azt az egyiptomit?

    Csak semmi igehirdetés. Emlékezz arra a szerencsétlen meghasonlottra, aki hol Saul volt, hol Pál, aki Igét hirdetett és felbomlasztotta a zsinagógákat.

    Ne hallgass Jánosra sem! Az öreg szenilis azt írta, hogy vizsgáljátok meg a lelkeket vajon Istentől vannak-e, mert sok hamis próféta jött el erre a világra. Ám ő is csak a fiatalokra volt murcis, mert körülötte nem történt „ébredés”. Savanyú a szőlő, mert másé.

    Apropó, te egy vadhajtás voltál. Jaj de jó! Halleluja. Visszaoltunk a helyedre, hogy a sajátjaid között vidd az ébredés hírét!

    Ma már új szelek fújnak, ahova akarnak. Ma már a Szentlélek nem a belső megerősítő, aki a magzatban Áment mond a hallott igére, s ez által jön el a születés ideje. Nem! Ma már ehhez nem kell ige. Sőt kifejezetten káros. A Biblia tele van rossz tapasztalatokkal, hogy az Ige milyen megosztó! Elválasztja apát a lányától, férjt a feleségtől. Nem most az Egység ideje jött el! Békesség! Békesség! (és nincs békesség azt mondja az Úr)

    Vajon nem így jut az Antikrisztus hatalomra, hogy csak várjuk ki mire fut ki a dolog, s szépen ki is fog futni, de már késő lesz. Adolf Hitler is hogy kifutotta magát. Előbb jön a világosság angyalának a látszata, s aki nem ismeri az Igét, szépen meg lesz tévesztve. S amikor már rajongásig jut, akkor jön a fekete leves.

    „Az ébredés egy viszonylag modern kifejezés. A Bibliában nem fogjuk megtalálni ezt a szót ” Akkor engem becsaptak. A könyv belső lapján olvasom: fordította Károli Gáspár. Ef5,14 „mert minden, ami napvilágra jön, világosság. Azért mondja: Ébredj fel, aki alszol, és támadj fel a halálból, és felragyog neked Krisztus ” De most már tudom, hogy ez csak az Őrtorony ferdítése. (Ébredjetek!) Köszönöm László atya!

    „Az emberek tanítvánnyá tétele, új életre hívása és az abban való járás segítése Pál szerint olyan, mint a gyermek fájdalmak közt történő megszülése (Gal 4:9). Lassú, sok vesződséggel és fájdalommal járó, de gyönyörűséges folyamat. ” László, fején találtad a szöget! Így az mélyebbre fúródott a keresztbe! Igehirdetés nélkül az igazi! Akkor egyenesen végtelen ideig tart! Érdekes módon azonban Péter igét hirdetett, s mintegy háromezren azonnal újjászülettek, az Úr tanítványai lettek. Csel1,8kk Pál is igével érte el, hogy hittek mindazok, akiket kiválasztott magának az Úr. Csel13,48.

    Az Egyház valóban a Házasság! Krisztus és az Egyház házassága. Pál: de én Krisztusról és az Egyházról szólok. A Felház nem egyház, tehát Paráznaság. Idegen lélek, idegen tűz! Maguk választotta istentisztelet. Amit nem rendelt az Úr!

    – Mózes ne is csodálkozz, hogy felkeltünk „játszani”! Ez az „adrenalin+dopamin” koktél hatása! Éredésünk „Jellemzője a fiatalos tűz, a bizonytalanság, a mindent elsöprő őszinte érzelmek, a remegő gyomor, az álmodozás és az egekig szökkenő adrenalin+dopamin koktél.” Te Mózes, mielőtt összetörnéd ezt a történelmi ereklyét, s olyanná lennél mint az iszlám állam, s mielőtt vízbe keverve megitatnád velünk, gondold meg előbb, hogy „hogy ha Isten munkájában az lenne az egészséges hozzáállás, hogy mindent a lehetséges veszélyek felől közelítsünk meg, akkor Izráel még mindig Egyiptomban raboskodna, Gedeon a harc vállalása helyett visszament volna gabonát csépelni, Péter nem lépett volna rá a háborgó tenger vizére és Pál nem ment volna a damaszkuszi testvérek közé.” Látod Mózes, volt bátorságom ezt az öntvényt készíteni, s lásd be te is mekkora ébredés lett belőle!

    „Figyeljük az eseményeket imádságos szívvel, és mindent tegyünk az ige mérlegére, de a fókusz ne a veszélyeken legyen.” Fából vaskarika, akarom mondani aranyborjú! Ha ugyanis az Ige mérlegére teszed a dolgokat, s érted is amit mondasz, akkor az első, azaz a fókus éppen a veszélyek mérlegelése.

    Érdekes módon a Felháztól éppen azok határolódnak el, ahol a Krisztus+ Egyház házasélet a legintenzívebb hétköznapjait éli. Ahol hétről hétre szép rendben Isten van az igehirdetés és a hétköznapok középpontjában is. Szó sincs irigységről, sokkal inkább féltő szeretetről. „Hogy bátorítsam azokat, akik a Felház mozgalmat nézve saját szolgálatukban elbátortalanodtak azt látva, hogy ők hiába adták oda az életüket az Úrnak, hiába tettek meg mindent az elmúlt évtizedek alatt, mégsem tapasztalták meg az ébredés ajándékát. Munkájukat szürkének, unalmasnak látják, szolgálatukat pedig szinte hiábavalónak. Szeretném őket azzal bátorítani, hogy teljes szívvel örüljenek annak, ami történik, és ne ítéljék hiábavalónak saját munkájukat! Ha az egyház egy hajó, akkor az ébredés egy óriási, messzire látszó, ünnepi tűzijáték. A egyház hajóját azonban nem a tűzijáték viszi előre, hanem egy belsőégesű motor, amiben a tűz, a szikra, tökéletes ritmusban robbantja be újra és újra az üzemanyagot, így hajtva meg a dugattyúkat. Persze a tűzijáték is fantasztikus, és bár nem attól fog menni a hajó, sokak figyelmét fölhívja arra, hogy létezik a hajó, föl lehet szállni rá. ” Nos talán el kellene hinni amit az Ige tanít. Talán bátran vállalni kellene a hat napos teremtést, persze előbb meghatározni, hogy mit is jelentett az első három nap, amikor a Föld nem forgott a saját tengelye körül, mivel egyedül volt, így a „nap” mai definíciója nem volt még érvényben. Talán érdemes megtérni, felébredni, s Istent hirdetni, nem pedig erkölcs prédikációt tartani, okoskodni jobbra és balra, s akkor majd az Úr gyarapítja a gyülekezetet. S nem lesz mire irigykedni. Főleg nem egy Felházra.

    Mózes, ne! Legalább a vendégeket engedd elmenni, akik csak azért jöttek, hogy saját szemükkel győződjenek meg az áldásunkról! Hadd menjen el, Mormon, hadd menjen el Mohamed! Légyszi! Engedd távozni Freedomyt is! Ja ő már a felénél nagy örömmel a szívében elment. Mózes milyen híred lesz így a világban! Távolról okoskodsz, ahelyett, hogy lejönnél közénk a hegyről! Hidd el Mózes, itt „Isten történik”… Lévi fiai, mit csináltok? Eszeteknél vagytok?… Nem is bírom látni ez a sok vért…

    Éppen ahhoz kell a hithősök bátorsága, hogy a világosság angyalaként mutatkozó gonoszt nevén nevezzük. Vállalva esetleg a kitiltást is. Pált is elzavarták a zsinagógákból. Márpedig ahol imádható Mária, de Jézusról egy igaz szót sem hirdetnek, mert mit fognak szólni a katolikusok, na ott idegen lélek munkálkodik.

    (Billy Graham arminiánusan hirdette az igét, ezért nem volt valódi ereje. Budapesten is lejátszódott, hogy a sok előremenő, hamar köddé vált.)

    S igen nem a tömeg számít. A tisztán hirdetett ige számít egyedül. Annak van egyedül megtartó Ereje. Hívják nevét Csodálatos Tanácsosnak, Erős Istennek, Örökkévaló Atyának, Békesség Fejedelmének! Ézsaiás 9,6 Egyedül érte érdemes „rajongani”.

  • Lacibá says:

    Pető Hunor!

    Szarkazmus rendben, de hazudni illetlenség!
    “Márpedig ahol imádható Mária, de Jézusról egy igaz szót sem hirdetnek, mert mit fognak szólni a katolikusok, na ott idegen lélek munkálkodik.”

    Mint katolikus hittanár és lelkipásztori munkatárs mondom: aki katolikus, az nem imádja Máriát! Máriát mint Isten Fiának, Jézusnak szülőjét tiszteljük, és ez minden embernél magasabb tisztelet, de messze nem imádat!

    Térj észre, és a témát fejtegesd, ne más téveszmédet!

    Adjon Néked az Úr bölcsességet és szeretetet!

  • Bolyki László says:

    Kedves Dávid!

    Köszönöm szépen a visszajelzést, szeretnék majd beszélgetni Veled erről, keresni foglak!

    Áldást,
    Laci

    Kedves Hunor!

    Ha megpróbálom kiszűrni a valóságos mondanivalódat ebből a kissé szürreálisra sikeredett monológból, akkor a következőket találom:
    Szerinted te képviseled Isten szent és tiszta igéjét (Mózes), én pedig – nyilván sokadmagammal együtt- a bálvanyimádó vagyok (Áron). Mivel a te igeértelmezésed -hála Istennek- nem “rész szerint való”, mint a sok magamfajta magalkuvó és tévelygő kamukereszténynek, hanem objektív és tökéletes, ezért nem dőlsz be az ördög hitetésének, idejében leleplezed a világosság angyalát.
    Tehát szerinted a Felház maga az aranyborjú. (Bár itt bizonytalan vagyok, mert mert lehet, hogy szerinted a Felház a bálványimádó Áron, és Szűz Mária az aranyborjú. No meg bejön a képbe még Hitler és antikrisztus is…)
    Mondjuk ezzel egy kis csalódást okoztál, Hunor:
    Ezt írod, engem idézve:
    „Az ébredés egy viszonylag modern kifejezés. A Bibliában nem fogjuk megtalálni ezt a szót ” Akkor engem becsaptak. A könyv belső lapján olvasom: fordította Károli Gáspár. Ef5,14 „mert minden, ami napvilágra jön, világosság. Azért mondja: Ébredj fel, aki alszol, és támadj fel a halálból, és felragyog neked Krisztus ” De most már tudom, hogy ez csak az Őrtorony ferdítése. (Ébredjetek!) Köszönöm László atya!”
    Hunor, az “ébredés” szó nem azonos az “ébredj fel”-lel! Majd’ szívbajt kaptam, úgy megijedtem, hogy megtaláltad az egyetlen helyet, ahol tényleg szerepel:
    73.Zsoltár 20: “Ha felkelsz, Uram, úgy veted el őket, mint az álomképet ébredés után.”
    Te aztán nem gatyázol, szinte dézsából öntöd – prófétai szent haragodtól vezéreltetve – a bibliai képeket, melyekkel tiszta vizet öntesz a pohárba:
    “A Felház nem egyház, tehát Paráznaság. Idegen lélek, idegen tűz! Maguk választotta istentisztelet. Amit nem rendelt az Úr!”
    Hihetetlen éleslátással és a hithősök bátorságával intézed el és teszed lapátra Billy Graham egész szolgálatát, igehirdetését.
    Megalkuvásmentes, kemény, ugyanakkor kristálytiszta ítéleteid érvényességét az igéhez való ragaszkodásoddal magyarázod, tűélesen rámutatva arra az egyértelmű tényre, hogy hol van a kutya elásva:

    “Nos talán el kellene hinni amit az Ige tanít. Talán bátran vállalni kellene a hat napos teremtést, persze előbb meghatározni, hogy mit is jelentett az első három nap, amikor a Föld nem forgott a saját tengelye körül, mivel egyedül volt, így a „nap” mai definíciója nem volt még érvényben. Talán érdemes megtérni, felébredni, s Istent hirdetni, nem pedig erkölcs prédikációt tartani, okoskodni jobbra és balra, s akkor majd az Úr gyarapítja a gyülekezetet.”

    Bevallom, az első három napban még nem forgó földet mindezidáig nem hoztam kapcsolatba a gyülekezetnövekedéssel. Ám engem meg lehet győzni!
    Mindezekről persze nyugodtan lehet ez a véleményed, semmi bajom ezzel. Egyetlen dologról nem tudtál meggyőzni, Hunor:

    “Érdekes módon a Felháztól éppen azok határolódnak el, ahol a Krisztus+ Egyház házasélet a legintenzívebb hétköznapjait éli. Ahol hétről hétre szép rendben Isten van az igehirdetés és a hétköznapok középpontjában is. Szó sincs irigységről, sokkal inkább féltő szeretetről.”

    Arról, hogy amit itt leírtál, ahogy a Felházhoz viszonyulsz, azt a “féltő szeretet” motiválta. Valami más…

    László atya

  • Szabados Ádám says:

    Laci, a te cikkedben viszont nagyon sok szeretet és őszinte féltés van.

  • Éva says:

    “Gyógyítsátok meg a betegeket” ! mindenféle értelemben.

    Mesélem, hogy a Felház két videóját küldtem testvéreknek, amiből egy is elég volt (nekem) hogy boldog legyek tőle, azt, amit Ádám feltett az első cikknél.

    A két videóra egy HGY-ből kivált fiú így ír (erre a “tested világa szemed …ha a világosság benned sötétség, mekkora a sötétség” jutott eszembe) talán nem baj, ha kopizom.

    sziasztok
    számomra egyértelmű, hogy ez is a nagy ökumené része, amit ferenc pápa irányít.
    a felház egy karizmatikus felekezeti sémára épül, ugyanakkor a különböző történelmi és nem történelmi egyházak fiatal híveit célozza meg.
    véleményem szerint a háttérben politikai támogatással működik(magyar kormány, vatikán)
    ——————————————————

    Sírjunk vagy nevessünk 🙁

  • JeNő says:

    Kedves László!

    Nagyon tetszett az írásod! Az egészben lüktetett az ÉLET (azért írom nagy betűvel, mert volt benne szenvedély és szeretet, és én ilyennek képzelem az Úr lényét).
    Remek képeket használtál a jobb megértéshez. A kedvencem a “szellemi ikra rakás” metafora volt. Nekem ez szokott lenni az érzésem az evangélizációs alkalmakkal kapcsolatban (bár tudom, hogy van létjogosultsága, de még keresem a helyét). Viszont, amit Grahamről írtál, az meglepett. De egyben örülök is neki, mert jobb úgy beszélni valaminek (szolgálatnak) a hibáiról, hátrányairól, hogy az illető is elismeri. És jó tanulni is belőlük! Ezen kívül érdekes volt számomra, ahogy felhoztad a romantika és a hűség ilyetén kapcsolatát, amit nem rég fedeztem fel én is magamnak, s most te is megerősítettél benne.
    Köszönöm, hogy vállaltad a cikk megírását!

  • Bolyki László says:

    Kedves JeNő!

    Ez a Billy Graham által fölvállalt és fölkarolt probléma nagyon is gyakorlati következményekkel járt a nagyszabású ébredési alkalmak megszervezésében, legalább is azon szervezeteknél és missziós társaságoknál, akik komolyan vették Graham meglátásait. A Bolyki Brothersszel már két alkalommal léptünk fel a németországi Pro Christ rendezvényen, amely első látásra nagyon hasonlít a hagyományos értelemben vett tömegevangélizációs rendezvényekhez. A Pro Christ szervezői azonban nagyon sokat tettek azért, hogy ne szellemi ikra rakás legyen a rendezvényből.
    1. Míg régebben az volt a cél, hogy a helyszíni teltház mellett minél több emberhez jusson el az élő televízió közvetítés, a Pro Christ egy kódolt műholdas adást használt a közvetítéshez, és kizárólag azoknak adta át a kódokat, akik igazoltan gyülekezet(ek)el a hátuk mögött szervezték meg az élő közvetítés közösségi vetítését.
    2. A Németországban élő rokonaink elmondták, hogy a szervezők kifejezetten azt kérték a gyülekezetektől, hogy egyetlen hívő ember se menjen el csak úgy, hogy nem visz magával egy személyes ismerősét, akinek szüksége van az evangéliumra. Külön hangsúlyozták, hogy nem kérnek a hívő bámészkodókból, kultúrkeresztényekből, hiába volt nagy a teher, hogy esetleg nem telik majd meg a Müncheni Olimpiai Stadion. Tehát nem a tízezres stadionok feltöltése volt az elsődleges cél, hanem az, hogy személyes és élő emberi kapcsolatok mentén teljék meg a stadion, mert akkor sokkal nagyobb esélyét látták annak, hogy nem csak helyszíni fellángolás lesz a megtérésekből. Mindezt a rokonaink komolyan is vették, egyik nagynéném ott volt egy barátjával, a másik rokonunk nem jött el – pedig majd megette a fene, hogy meghallgasson minket -, de nem jött el vele a szomszédja, akit meghívott.
    3. Már a rendezvény előtt hónapokkal a Pro Christ kibérelt egy rakás Smart típusú autót, és lefóliázták őket. A fóliákon ez szerepelt: “A világ legkisebb kápolnája.” A volánnál képzett hívő lelkigondozók, mentálhigiénikus szakemberek és lelkészek ültek, akik hónapokon át furikáztak München utcáin. Gyakorlatilag ingyen taxiként működtek, melyekbe bárki bármikor beülhetett, elvitethette magát valahova, de akár egyhelyben is állhatott az autó, amíg benne ült a vendég. A lényeg, hogy az emberek beültek beszélgetni, és az autók tényleg templomként működtek. Micsoda kreatív ötlet!
    Az egészet azért írom, mert engem nagyon megfogott az, hogy mennyire komolyan vették ezek a derék német testvérek azt, hogy a tömegek megmozdulása mögött ott kell lenni a személyes kapcsolatoknak, és ezért óriási áldozatokat hoztak.
    Az ikra rakás gondolatát az indította el bennem, hogy Gyökössy Bandi bácsinál olvastam egy gondolatmenetet arról, hogy minden élőlényt és fajt beleszámítva általánosan elmondható, hogy minél kevesebb utódot hoz világra egy “nőstény”, annál nagyobb fájdalommal szüli meg az utódo(ka)t, és annál inkább kötődik az utód(ok)hoz érzelmileg.
    Fordítva pedig: Minél több utódot hoz világra egy “anya”, annál kisebb fájdalommal szül, és annál kisebb az érzelmi kötődés az utódokhoz. Nyilvánvaló, hogy a két véglet a halak, melyek lerakják az ikrák százait, esetleg ezreit, aztán tovább mennek a dolgukra, illetve az ember, amely legtöbbször egyetlen utódot hoz a világra, azt is iszonyatos fájdalmak közt, hogy aztán évekig gondozza, pátyolgassa, nevelgesse a babáját. Inenn asszociáltam Pálra, aki “fájdalommal szült” testvéreket az Úrban, és nem csak úgy szétszórta az ige magjait, hogy aztán lenyűgöző statisztikai adatokkal kápráztassa el környezetét. Az egész cikk szíve, lényege dobog ebben a képben: Örüljünk az Úr felé forduló sokaságnak, de a szolgálatunk során ne a mennyiség hajszolása legyen a vezérlőelvünk, mert az inkább a jóléti társadalom alapvető rögeszméjének a beszűrődése a spirituális életünkbe, mint általános bibliai alapelv.

  • endi says:

    Bolyki László, ez az ikrás hasonlat elég komoly… nekem is jópár éve már egy hasonló hasonlatom van a jelenségre, csak sokkal súlyosabb és durvább megfogalmazásban… amit itt nem is részleteznék…
    De Jézus példázata a jó pásztorról, amikor egy elveszettért is elmegy és visszahozza, na ez a mentalitás ennek pont ellenkezője. Ezt “hulljon a férgese” mentalitásnak szoktam nevezni. Akivel egy kicsi probléma van, vagy egyet nem értés, azt azonnal kiútálják, kiközösítik a gyülekezetből, hiszen ott van helyette az új megtérő…

  • Szabados Ádám says:

    Az ikrás hasonlat rám is nagy erővel hatott…

  • Pető Hunor says:

    Kedves Lacibá’!

    Szomorú, hogy hittanár létére nincs hite a nevét felvállalni. Ellenben hazugsággal vádol miközben elfelejti, hogy van egy IMÁDságuk, az Üdvözlégy Mária. Máriáról gondolom a következő hazugságokat tanítja: Szeplőtelenül fogant. Mennybe ment. Jézus volt egy egyetlen gyermeke. S ahogy írta Mária a legnagyobb ember. Nos bűnben fogant. Várja teste feltámadását. Jézusnak voltak testvérei. S Jézus Keresztelő Jánost nevezi a legnagyobb asszonytól született embernek, hozzátéve, hogy a mennyben mindenki nagyobb nála. Imádatokat az is mutatja, hogy templomaitokban rendre Máriának van a legnagyobb szobra. Ez itt persze nem téma. Így csak egy ige: „Ne csinálj magadnak faragott képet vagy valami hasonmást arról, ami fenn az égben vagy lenn a földön vagy a vizekben, a föld alatt van! Ne IMÁDD és ne TISZTELD azokat, mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok. Megbüntetem az atyák vétkét a fiakon, harmad- és negyedízig azokon, akik gyűlölnek engem.” (2Móz20,4-5). Mária irányában a gyermekeinek volt parancsba adva a tisztelete. Szobrai tisztelete egyenesen tiltott, mint látod!

    Kedves László!

    A szeretetlenség vádjával már megbékültem. Isten sem tekintett az érzelmekre, amikor megítélte az aranyborjút. Ám nem várom el, hogy bárki ennyire el tudjon szakadni az érzelmektől.
    Isten szent és tiszta igéjét, ma kizárólag a Biblia képviseli. Ezt is megpróbálod érzelmekkel elütni. Te tudod.
    Azt írod, hogy az ébredés nem azonos az ébredj fellel. Ahogy használjátok úgy igazatok is van. Az ébredés eredeti értelme azonban éppen Ef5,14-ben van, ahol még egy kifejezés is szerepel rá: TÁMADJ FEL A HALÁLBÓL! Ehhez a felébredéshez, feltámadáshoz tartozik egy ígéret: Krisztus felragyogása az ilyen ember számára. Amikor a magvető elveti a magot, és az előkészített jó talajba kerül, akkor az kell ki új életre, s gyümölcsöt is terem. Ez az amikor a hirdetett igét, igenli a szívben a Szentlélek, s ez az Ámen,legyőzi az ember ellenállását, s valóban új életre támad. Az ember bűnlátásra jut, s Jézus kegyelmét megragadja. Átjárja a fülét a jelképes ár, s visszavonhatatlanul Jézus szolgája, s így testvére lesz. Ez az az ébredés, ami egyben feltámadás is. Örök, visszavonhatatlan.
    Amikor szól az ige nem akadályozható meg, hogy legyenek akik rögtön örömmel fogadják, de nincs gyökere, így a nehézségek megfutamítják őket, nem egyszer ők lesznek a legádázabb ellenlábasok. Jó példa rá Michael Shermer, aki a szkeptikusok vezéralakja lett. A sziklás talajra esett mag. Amikor Billy Graham vagy mások úgy hirdettek igét, hogy az ember döntésére apelláltak, előrehívó csoport nyomást alkalmaztak, akkor ne lepődjünk meg, hogy ezzel az ébredés ugyan tágabb lesz, de akik csak pszichés hatás alá kerültek, azok a hatás múlltával eltávoznak, nem egyszer lelkileg sérülten, s akár ellenséggé válva.
    Ám még az ilyen technikák melletti ébredés esetében is van igehirdetés, amire a Szentlélek áment mondhat. Ám amire te az ébredés fogalmát használni akarod, ott nincs magvetés, nincs igehirdetés. Mi kell vajon ki, ha nincs elvetett mag?

    Áron környezete fellázadt Isten ellen. Ahogy a magyar fiatalok is. Amit Áron és a Felház tett az látszólag megfordította ezt a helyzetet. Mindkét helyszínen a résztvevők és a szervezők is azt hitték, hogy Isten történik ott. Vajon hol történik Isten, ahol nincs jelen, még igéjében sem? MI bújt meg valóban az aranyborjú mögött? Kivel paráználkodtak valójában Áron vezetésével?

    Ne feledjük, Áronnak Isten megbocsátott. Orbán Gáspár és társai felé is ezt kell felmutatni, hogy van kiút, van bocsánat. Csak ő tudja milyen szekta hatása alá került Ugandában, de biztosan nem segíti Istennel rendezni a kapcsolatát, ha várakozó álláspontra rendezkedtek be Ádámmal, hogy mire is fut ki a dolog. Vajon mire, ha nincs igehirdetés? MI az amikor valaki házasságból von el embereket, majd visszaküldi, miközben házasságon kívüliekkel is flörtöl, de házasság nélkül. Legy egy csomó lelkileg sérült fiatal, akit nem vezet sehova. Másokat meg visszaküld oda, ahol addig sem volt élet. Mások meg megpróbálnak majd protestáns gyülekezetekbe ügyködni.

    Ádám szerint a szavaid féltő szeretetet sugároznak. A három bejegyzés alatt feltűnt, hogy megszaporodtak a nevüket nem vállalók, ami a hit teljes hiányát mutatja. Vajon Orbán Gáspárérnak ilyen támogatás szükséges. Ez lenne a bölcsesség és a szeretet. Nem! A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme. Féltő szerető szavaid lennének, hogy tagadod Ef5,14 ébredés értelmét, halálból való feltámadását, s helyette igehirdetés nélküli ébredésre szavazol?

    Dobáloztok a fogalmakkal, mint bölcsesség, hit, szeretet, ébredés, de mindet valamiféle érzelmi töltéssel látjátok el. Ha Áron táborában hasonló „vélemények” netán megjelentek, akkor is lehurrogták őket. Ahogy ti is lehurrogjátok az Igére mutatókat. Ismételgetitek, hogy van veszély, de várjuk ki mire fut ki a dolog. Mire vártok valójában? Minden történelmi példa egy felé mutat, ahol nincs igehirdetés, ott biztosan Isten ellensége bújik meg. Leírhatjátok akárhányszor, hogy ez ébredés, megtámogathatja akárhány nicknév mögé rejtőzködő.

    Hallgasátok meg: Bünbocsánat nélkül – Istennel közösség?, a végén szó van konkrétan a Felházról is. Ez a biblikus szeretet valódi megnyilvánulása.

    Vajon hol lesztek, amikor eljön az eszmélés ideje? Vajon lesz köztetek egy Wesley vagy egy Whitfield, akik a rajongást idejében elfojtották? Megy itt a sok okoskodás, s amikor nagy ritkán igéhez nyúltok akkor is, csak úgy hogy Zsolt73,20-al akarod elvenni Ef5,14 ébredésének, halálból való feltámadásának élét. S Ádám egy szót sem szól az Ige, ilyen kicsavarása ellen. Sőt! Féltő szeretetnek minősíti szavaid.

  • Szabados Ádám says:

    Hunor,

    akkor hogy ne érzelmekkel dobálózzunk, itt van két bibliai idézet megfontolásra:

    „Aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született, és aki szereti azt, aki szülte, azt is szereti, aki attól született.” (1Jn 5,1)

    „A vámszedők és a bűnösök mindnyájan igyekeztek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: ‘Ez bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük.’ Ő erre ezt a példázatot mondta nekik: ‘Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében, hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat. Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre.'” (Lk 15,1-7)

    A hozzászólásaidban sem szeretetet, sem a megtérő feletti örömöt nem találok. Orbán Gáspárban szeretetet is láttam, meg a megtérők feletti örömöt is. Jobban hasonlít a mennyei Atyára, akitől született, mint a te jéghideg ítéleteid.

  • endi says:

    Igen, a példázat ráadásul konkrétan egy megtérőről szól, tehát azt hozta vissza Jézus. Nem egy olyan embert, akinek csak kérdései, kétségei voltak, vagy nem értett egyet minden apró dologgal. Mert manapság van, ahol az ilyeneket is elűzik, kiközösítik, nem csak a bűnösöket…

  • Arpicus says:

    “Az Egyház jövője nem az ifjúság,hanem Jézus Krisztus.”-Dietrich Bonhoffer
    “Aki túlságosan dícsér és kíván szerencsét,képmutatást árul el tartsd olyannak mint aki neked rosszat mondd.TÚLSÁGOS MAGASZTALÁS:FÉL GYALÁZÁS.”-Dohányos János(kiemelés tőlem).
    Mélyen egyetértek Pető Hunor elemzésével.Lehet,hogy szarkasztikus,de nagyon igaz.A “Felház” nevű performanszról már az előző poszt alatt megírtam a véleményemet.Ez a poszt csak megerősített az álláspontomban.Ha a számokat és a “sikert” nézzük akkor pl.Jeremiás próféta szolgálata teljes kudarc volt.Isten előtt nem az a számottevő,hogy sikeres vagy-e(ez különben nagyon szubjektív kategória)hanem az,hogy hűséges vagy-e.És ez lényeges különbség.Ez a Bolyki László által jól megírt poszt se ad világost választ a kérdésre:mi is ez a “Felház-jelenség”!?Keringünk itt a forró kása körül mint az a bizonyos macska.Nem tudjuk sem lenyeleni sem kiköpni.Ez a felház dolog vagy valami új bimbózás vagy még egy zsákutca.Félek,hogy ez az utóbbi az igaz…Idővel egyre inkább megerősödik bennem ez a felismerés.Ez a poszt és a hozzászólások zöme ebben a vélemémyemben csak megerősít.Abban is,hogy a PC beszéd utat talált a keresztyén kommunikációban is.És ez már minimum elgondolkodtató…

  • Azt gondolom, hogy ember által nehéz lehet az események közben értékelni az eseményt, csak ha az Úr értékel, akkor lesz igaz eredménye az értékelésnek, ezt pedig az Ige alapján láthatjuk. (a törvény és a kegyelem fényében lehet és kell vizsgálni mindent) Azt is gondolom, hogy imádkoznunk kell minden lehetőségért, amely útkészítője lehet embereknek, hogy a szoros kaput – keskeny utat megtalálják, és azt is gondolom, hogy amit lehet megtenni ennek érdekében, azt meg is kell tenni. Ha pedig valaki megtalálta az üdvösség útját, akkor nekünk kötelességünk segíteni őt, hogyan tudjon ezen az úton maradni. Az Úr hűséges, állhatatos tanítványokat keres, akik majd a tanulás, az engedelmesség és a Neki való hűség útját járják. (1Kor 15,58) Talán a rajongó imádók közül is lesznek néhányan, könyörögjünk, hogy minél többen legyenek, hiszen a megtérés – újjászületés nem emberi munka, és a hitben való növekedést is az Úr adja. Legyen meg az Úr akarata, igyekezzünk magunk is megtenni, azt ami lehetséges: Jak 4,17
    Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak.

  • Miklós says:

    Jó ez a szerelem-ébredés hasonlat. Vagy talán mondhatni szerelem-testvéri szeretet hasonlat, mert ha az ébredés nem testvéri szeretetre ébredés, akkor az csak egy másik álom. Nem állítom, hogy könnyű a szerelem fenntartása, hiszen a világban szinte minden ellene hat, de azért azt sem mondanám, hogy lehetetlen. A recept nagyon halványan látszik, fókuszálni kell, megfontoltan dönteni, hogy mit és miért. Még azt a kijelentést is meg merem kockáztatni, hogy aki felismeri az egyik receptet az tudja a másikat is, mert bár a szerelem és a testvéri szeretet nem teljesen ugyanaz, mégis hasonló. Az “ébredések” azonban mindig valami külső jelenség körül indulnak, és amikor a résztvevők elkezdik látni, hogy ez sem a szeretetről szól, mert itt is a testvér szó csak ott és csak abban és csak addig érvényes, és akkor sem úgy, és még annyira sem, akkor fogják magukat és elmennek a maguk “szántóföldjére”.

  • tónibácsi says:

    Kedves Hunor,

    “Frozen Chosen”, ez jutott eszembe az véleményedről, meg az 1Kor. 13,1-3.

    tónibácsi (aki Várady Antal)

  • Cypriánus says:

    Arpicus, a jogos óvatosság, és az előre lehúzzuk az egészet a WC-én nem uyganaz, és Hunor inkáb az utóbbit gyxakorolta. Azonkívűl -már bocs-de Ő nem Mózes.

    Nem gondolom, hogy mély tiszteletlenség a részemről, ha megjegyzem, ezt, mert Pető Hunor nem Mózes, a véleménye pedig nem az “Ige álláspontja” , amelytől való minden eltérés bűnös eretnekség és a sátán cselvetése, hanem Pető Hunoré. (na jó esetleg a BSZ egyes köreié még).

    Ettől még lehet igazad (igazatok) az egészet nem véletlen hasonlította Ádám is a feje tetejére állított gúlának, de már ne haragudj, mit mondtatok volna -az általatok nagyra tartott-Reformációról ?

    Ott talán nem volt rengeteg kamu megtérésés kaotikus jelenség ?
    pl kamumegtérő: Hesseni “többnejűségben akarok élni ezért protestáns leszek” Fülöp fejedelem? Az előbb lutheránusokat égető, majd kizárólag a második házasság lehetősége miatt protestáló VIII. Henrik?

    Káosz: Münster város anabatista anácsa nem a legbetegebb és gyilkosabb karizmatikus káosz volt? kb az Iszlám Állam keresztezve egy mai pünkösdi gyülekezettel? Meg a parasztháború?

    Vajon a dán királyi parancsra “reformált” , a dán birodalmi döntés ellen zúgolodó Norvégia vagy Izland mennyire élte meg evangéliumi szabadságnak a dán katonákkal átnyomott reformációt ?

    ..és ennyi volt a reformáció? Katolikus vagyok, de míg így is azt mondom, hogy nem.

    Ne lássuk a sajtban is csak az erjedési lyukat….! 🙂

    De gondolom nem csak ezeket látjátok a reformációban, hanem sok gyümölcsöt is- különben nyílván nem lennétek reformátusok és baptisták…
    Na ehhez képest a Felház alegrosszabb esetbhen is egy becsődölt tragikus projekt lesz. A vészjelzések leadása JOGOS , a fiygelmeztetés is JOGOS, de az előre ítélkezés aligha szerencsés.

  • Arpicus says:

    Cypriánus,jogos a kritikád!Elfogadom.Igazad van,Hunor egy kicsit szabadabban használta Mózes és Áron személyét.Mindanozáltal sok megállapítása szerintem megáll.Az ami szerintetek nem áll fenn Hunor hozzászólásiban,itt az alkalom és cáfoljátok meg.Igazad van,a reformációnak voltak vadhajtásai,idő kellett,hogy a dolgok letisztuljanak.Szerintem ez a letisztulási folyamat a mai napig tart…Egyébként a reformációhoz kellett a középkori katolikus egyház elég szomorú állapota is.Szerintem Luthernek a Vatikán közepén szobrot kellene állítani mert közvetett úton,talán akaratlanul is segített a katolikus egyháznak egy kicsit letisztulnia és újradefiniálnia magát.Az újbóli meghatározásról beszélgethetnénk egy kicsit,de ez más téma.Talán máskor és más poszt alatt.Csak úgy zárójelben,Hunor mondja:”
    Ne feledjük, Áronnak Isten megbocsátott.”-igen megbocsátott neki,de csak Mózes közbenjárására és esdeklésére!(5Mózes 9,20).
    Vissztérve a reformációhoz:az szerintem most is tart,habár a reformáció egyházai egyre többet adnak fel annak vívmányaiból.Egyes protestáns teológusok már azt is hangoztatják,hogy szerintük a reformáció vezetői túl messze menetek.Szerintem pedig nem,ellenkezőleg…Tudnék most előszedni katolikus dolgokat és belemenni egy adok-kapokba,de nem lenne értelme.A Felház dolog még nagyon sok mindentől messze van…valahol félúton a protestáns és a katolikus között(irónia:készül az új,egységes keresztény egyház?)
    Mondod:”Ne lássuk a sajtban is csak az erjedési lyukat….!”-én itt kevés sajtot látok,a lyukak pedig nagyot és számosat.De elfogadom,hogy csak rajtam van sötét szemüveg és mindent sötéten látok… egyébként mindig kész vagyok korrekcióra ha bebizonyosodik,hogy nincs igazam.Előítélet?Lehet,ezen dolgoznom kell.Azt látom,hogy a mai Írástudók nagy része sem tud választ adni arra a kérdésre,hogy mi is ez.Vagy hallgatnak(mert nem mernek negatív kritikát írni,vagy nem érdekli őket a dolog,marginális jelenségnek tartják),pedig nagyon ideje lenne,hogy hallassák a hangjukat.Nem babra megy a játék,ennek a mozgalomnak le fogjuk a jövőben aratni a gyümölcseit:pozitívakat vagy negatívakat.Viszont ahol nincs igehirdetés,ahol nincs Jézus Krisztus a középpontban,ahol Isten szeretni illik de elfeledkeznek,hogy Istent félni is kellenne,akkor….
    Mindenestre köszönöm,hogy egy kicsit helyrebillentettél, 🙂 de továbbra is fenntartom az álláspntomat ami ezt a jelenséget illeti.Eddig még senki sem és semmi sem győzött meg arról,hogy az alapálláspontomon változtatnom kellene.Mindeki szeretne szimpatikus lenni,de a szimpátia kedvéért már ne alkudjak meg bizonyos dolgokkal.Most már meg kell néznem mi is történt a Gáspár gyerekkel ott Ugandában és ki az a személy és mozgalom aki és amely által megtért.Erre van utalás is a Heti válasz cikkében.Nem kérdőjelezem meg a megtérését,de most már komolyan kezd a dolognak ez a vetülete érdekelni.Egy biztos:Orbán Gáspár nélkül nem volna Felház,vagy nem volna ekkora média figyelem körülötte és nem így nézne ki.Majd egyszer valaki fel fogja dolgozni,hogy mi is történt a Felházban,mi volt a genézise,mivé alakult az idők folyamán vagy miért csődölt be…Köszönöm,hogy figyelmeztettél,hogy ne keménykedjek! 🙂

  • Éva says:

    Arpicus, ha tavasz van, és a rügyek éppen bomlanak, a virágok illatoznak 🙂 alleluja! 🙂 szoktunk-e a szomorú őszről/az elmúlásról beszélni, pláne gyümölcstelenségről mintha ELFAGYTAK volna?! Ha még a termések még meg sem mutatkoz(hat)tak?! Ne hozz hideg, fagyos szelet 🙁 így a fagyosszentek idején …

  • Szabados Ádám says:

    Kedves Arpicus,

    A Felház dolog még nagyon sok mindentől messze van…valahol félúton a protestáns és a katolikus között(irónia:készül az új,egységes keresztény egyház?)

    Miért gondolod ezt? Mire alapozod ezt a véleményedet?

    Azt látom,hogy a mai Írástudók nagy része sem tud választ adni arra a kérdésre,hogy mi is ez.

    Nem tudom, pontosan kikre gondolsz, amikor írástudókat említesz, de itt ezen a honlapon három cikk is foglalkozik éppen ezzel a kérdéssel (három különböző szerzőtől), és a kommentekben én magam nem tudom már hányszor leírtam, hogy szerintem mi ez a Felház. Amit egyébként maguk a szervezők is elég pontosan meghatároznak: A Felház nem gyülekezet vagy egyház. Egy dicsőítő és imaalkalom fiataloknak.

    Most már meg kell néznem mi is történt a Gáspár gyerekkel ott Ugandában és ki az a személy és mozgalom aki és amely által megtért.

    A szervezet, amelyikkel Gáspár dolgozott, az Empower a Child nevű evangéliumi hitvallású misszió. Itt találod a hitvallását (teljesen normális, átlagos evangéliumi hitvallás) és a missziói értékeit (szintén normális, nincs semmi különös benne, amitől tartani kellene).

    Gáspár ténylegesen megtért, úgy, ahogy te és én, és ég Krisztusért az első szeretet tüzében. Egyik egyetemista társával elkezdtek együtt imádkozni, összekapcsolódva egy harmadik sráccal, akit szintén erre indított Isten. Aztán sokan kapcsolódtak hozzájuk. Szerintem ez egy csodálatos történet, őszintén lehet örülni neki. Tanácsokra szükségük lesz, de azt tapasztaltam, hogy erre teljesen nyitottak is. Az viszont valószínűleg fáj nekik, hogy éppen keresztény testvéreik részéről érkezik fagyos és sokszor rosszindulatú kritika. Ha friss hívő lennék, tele szeretettel és tettvággyal, engem ez biztosan összezavarna.

    Arpicus, személyesen meggyőződtem arról, hogy ez a három fiú tiszta szándékkal, tiszta módszerekkel, őszintén és jól szeretné szolgálni az Urat, és ha történetesen hibáznának is (melyikünk nem követ el hibát a szolgálatban?), nem érdemlik azt a bírálatot, amit sokan rájuk öntenek. Legkevésbé tőlünk kellene ezt kapniuk, hiszen a világ mi mást tenne, mi viszont ismerjük a Krisztust, akit ők is ismertté akarnak tenni. Nem maguknak gyűjtenek fiatalokat, hanem Krisztus felé terelik őket, és aztán vissza a gyülekezetekbe. Ez a három srác szolgál.

    És még egy szempont, ami szerintem neked is fontos lehet az ítéletalkotásban. Végre egy olyan dolog született, melynek vezetői egészen nyíltan felvállalnak olyan hagyományos keresztény meggyőződéseket, mint a megszentelődés elengedhetetlen volta, a házasságon kívüli szexuális önmegtartóztatás (és hogy ez valójában szabadság, nem önkorlátozás), a Biblia tekintélye (hallgatnod kellene, ahogy a Szentírás és az igeolvasás szerepéről beszélnek), vagy a gyülekezetek fontossága. Ez egy jó dolog. Ingatag, mint amilyen ingatag számos friss kezdeményezés, de jó ügy.

  • dzsaszper says:

    Hunor,

    nem tudom kitől tanultad az ironizálást és szatírát, de a maró gúny nem áll jól.
    Különösen, hogy a tisztességes érvelést kerülöd el vele.

  • Bolyki László says:

    Kedves Hunor!

    Amit nagyon is becsülök benned, az a Bibliához való feltétlen ragaszkodás szándéka. Amit viszont szerintem nem veszel észre, hogy Isten igéjének betűit úgy használod, hogy azzal Isten igéjének szellemiségén gázolsz keresztül. Ez pontosan az a jelenség, mint amikor a farizeusok Jézust a helytartóságra cipelik, hogy hamis tanúkkal megtámogatva halálra ítéltessék, ám ők “…nem mentek be a helytartóságra, hogy ne legyenek tisztátalanokká, hanem megehessék a húsvéti vacsorát.” (János 18:28).
    A farizeusok annyira hűségesen és akkurátusan ragaszkodtak Isten írott igéjéhez, hogy még akkor sem mentek be egy pogány házába, amikor Isten fiát halálra akarták adni. Ezt a lelkületet érzem a soraidban, amikor a “kétélű kard”-ot arra használod, hogy kaszabolj, ölj, pusztíts. És most nem azért írom ezt, mert esetleg túlhevült bepöccenetemben túltoltam volna a bringát, hanem csak gondolj bele, milyen bibliai történetet dramatizáltál annak érdekében, hogy kifejtsd a véleményedet!
    Te vagy Mózes, aki a fényességes és magasságos Isten szent jelenlétéből ereszkedtél le hozzánk, a bűnös és eltévedt, a bálványimadás fertőjében dagonyázó csürhe közé. És most kész vagy rendet vágni, és bár fáj, hogy keménynek kell lenned, de Isten ezt kéri tőled. A probléma, hogy ugyanazt csinálod, mint amit egyszer egy atyafi, amikor egy prédikációm után odajött hozzám és ezt mondta: “Ez a prédikáció Istennek nem tetszett!” Az Isten szó alatt természetesen önmagát értette, és ez a “kritika” csak így érthető meg, hiszen a többi hallgató egyáltalán nem értett egyet az illetővel. Ha annyit mond, hogy “Ez a prédikáció nekem nem tetszett.”, akkor minden további nélkül megértem és elfogadom a mondandóját. Azt írod:
    “Isten szent és tiszta igéjét, ma kizárólag a Biblia képviseli.”, ami igaz, és amiből az következne, hogy éppen ezért nagyobb alázattal közeledj a keresztény testvéreidhez, és a tiedtől eltérő véleményekhez. (Figyelem: Az alázat nem érzelem!) Ám mondókád csak úgy érthető, ha a “Biblia” helyére a “Hunor” szó kerül. Hunor, ez egy blog, egy virtuális asztaltársaság. Én azért szeretek itt lenni, mert sokan és sokfélék vagyunk jelen, különböző lelkiségi háttérből. És ha máshogy is gondolkodunk bizonyos dolgokról, mindnyájan elfogadjuk, hogy “Isten szent és tiszta igéjét, ma kizárólag a Biblia képviseli.” Tehát nem én, nem Ádám, nem Dávid vagy Cypriánus, hanem az a Biblia, amit viszont sok esetben másként értelmezünk. Ám ez egyáltalán nem baj, elfogadjuk, hogy “rész szerint van bennünk az ismeret.”(1Kor 13:12).
    Ezért fura, ahogy leereszkedsz közénk, Istentől felkent megbízottként, és ítéletet hirdetsz.
    Bálványimádást, paráználkodást, tévelygést, idegen lelket és idegen tüzet emlegetsz, a bszélgetésről magáról pedig így nyilatkozol:
    “Megy itt a sok okoskodás, s amikor nagy ritkán igéhez nyúltok akkor is, csak úgy hogy…”
    Ilyen körülmények közt nehéz komolyan megfontolni a mondandódat. Fogalmad sincs, mennyire bántó, hideg és döjfös az, amit és ahogy írsz. Azt írod:
    “A szeretetlenség vádjával már megbékültem.” Én a helyedben keresztény emberként soha nem békülnék meg a szeretetlenség vádjával (lásd 1Kor 13). “Isten sem tekintett az érzelmekre, amikor megítélte az aranyborjút.” Isten tényleg nem tekintett az érzelmekre, de te Hunor vagy, ő pedig Isten, aki sokszor és sokféleképpen fejezte ki, hogy megtartja magának az ítélet jogát, továbbá ott egy aranyborjú, emitt pedig egy keresztény fiatalok által szervezett ima és dicsőítő alkalom szerepel a történetben.
    “Ám nem várom el, hogy bárki ennyire el tudjon szakadni az érzelmektől.” Nagyon kedves vagy, ahogy Isten, úgy te sem, megnyugodtam. Te viszont érzed, hogy mennyire leereszkedő ez a mondat?
    Én egyetlen dolgot értettem meg abból, amit leírtál, és szerintem ezt így is leírhattad volna:
    “Testvéreim, nekem az a véleményem, hogy igehirdetés nélkül nincs értelme egy ilyen összejövetelnek.” Ehhez tudnék valahogy viszonyulni. A posztomban is megfogalmaztam, hogy vannak ketségeim és kédréseim, de nagy áldást is látok. A többi gondolatod még most is érthetetlen számomra:
    Azt állítod, hogy “Megy itt a sok okoskodás, s amikor nagy ritkán igéhez nyúltok akkor is, csak úgy hogy Zsolt73,20-al akarod elvenni Ef5,14 ébredésének, halálból való feltámadásának élét. S Ádám egy szót sem szól az Ige, ilyen kicsavarása ellen. Sőt! Féltő szeretetnek minősíti szavaid.”
    Te figyelsz egyáltalán, Hunor? Egyszerűen már második alkalommal teszed, hogy ebben a témában kicsavarod a szavaimat, hogy aztán az ige kicsavarásával vádolj meg engem, Ádámot meg azzal, hogy mindehhez cinkosan asszisztál. Olvasd el légy szíves, mit írtam a cikkemben, mert én megadtam az általam használt “ébredés” szó definícióját is. Íme:
    “Mit értünk ébredés alatt? Azt, hogy egy meghatározott időben és helyen egyszerre sokkal többen fordulnak Isten felé, születnek újjá, mint máskor.”
    Hunor! Ez szerinted akkor megegyezik az Ef. 5:14-ben található szöveggel, ami kontextusában arról szól, hogy a hívő embereknek szentségben, tisztaságban és világosságban kell járniuk? Az Ef 5:14 egy csodás ige, aminek semmi köze ahhoz, “amikor meghatározott időben és helyen egyszerre sokkal többen fordulnak Isten felé, születnek újjá, mint máskor.”
    Tudod mit csinálsz? A saját ördögödet vetíted a falra, azt másnak tulajdonítod, aztán szent hevülettel leleplezed, végül kiűzöd azt. Azt hiszed, hogy ilyenkor másokról beszélsz, pedig csakis önmagadról vallasz. Ez a kommunikáció az egy verbális pasziánsz, magaddal játszol egy egyszemélyes játékot, én pedig zavartan nézem…
    Ugyanígy jársz el akkor is, amikor azzal vádolod az itt kommentelőket, hogy “A három bejegyzés alatt feltűnt, hogy megszaporodtak a nevüket nem vállalók, ami a hit teljes hiányát mutatja.”
    Szerinted itt is a sötétség diadala látható, a hitetlenség mételye hódít. Hunor, ezen a blogon (és az internet világában általában) legtöbben nickneveket használnak, mert így szokás, bár nem kötelező. Én pl a teljes nevemen írok, de vannak, akik nem. Ennek semmi köze a hitetlenséghez és a hithez! Te viszont ismét lelepleztél, és kemény szavakkal ítéltél el egy nem létező tévelygést.

    Ajánlanék az aranyborjú analógiához egy másik értelmezési keretet, de lehet, hogy nem fog tetszeni neked. A nép várja Mózest napokon, heteken át, de nem jön. Istennel van, ám úgy tűnik, Isten kiszámíthatatlan, megfoghatatlan, szent homályba burkolózik és elrejtőzik. Tán vissza se jön ez a Mózes…
    Akkor csináljunk egy olyan “istent”, aki megfogható, irányítható, kiszámítható, akit ahova leteszünk, ott marad. Igaz, hogy belőlünk van, a magunk képére és hasonlatosságára formáljuk, de legalább nincs vele annyi baj. Mózes azért eteti meg velük a porrá zúzott bálványt, mert ezzel ezt üzeni: Belőletek jött elő, menjen vissza belétek! Mai nyelven: Ez az isten nem az élő Isten, hanem a ti kivetítésetek.

    Szerintem a bálványokat azért hozza létre Isten népe újra és újra, mert ahogy régen, úgy ma is igaz, hogy a Háromszor Szent Istent “…soha senki nem látta” (1Jn 4:12), ezért annak ellenére, hogy ő “sokszor és sokféleképpen” kijelentette magát népének (Zsid. 1:1) mely kijelentések közül a legnagyobb Krisztus “a láthatatlan Isten képmása” (Kol. 1:15), lám, még róla is milyen sokféleképpen gondolkodunk, hiszen töredékes, rész szerint való az ismeretünk (1Kor. 13:9). És bár annyira szeretnénk, Istent nem lehet irányítani, nem lehet birtokolni, fogalmak, szabályok és dogmák börtönébe zárni. Ő még a saját maga által világosan megkövetelt törvényeit is felülírta sok esetben, ha szuverén akarata és végtelen szeretete így látta jónak (pl. Hóseás 1:2, Apcsel. 10:11-15), főleg, ha azt csak a szavakhoz és rendeletekhez való kényszeres, élettelen és szeretet nélküli ragaszkodás miatt teljesítette népe (Ézs. 1:11-14, Jn. 2:15). Aki a “Lélektől született”, annak meg kell barátkozni azzal a gondolattal, hogy “A szél arra fúj, amerre akar, hallod zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy.” (Jn. 3:8) Ugyanaz a Lélek Pétert a körülmetélés, Pált a körülmetéletlenség evangéliumával bízta meg (Gal. 2:7).
    Mi viszont szeretnénk biztosra menni, uralni őt, kézben tartani, nem bírjuk az ilyen lazaságot, ezért a mai hívők Isten-pótló bálványai nem szobrocskák, hanem kiszámíthatóvá és uralhatóvá tett, belőlünk kivetített istenképek. Olyan kép, amely mindig ugyanolyan, amely nem homályos, kellően racionális, logikus, ezért uralható. Nincs meglepi, lehet hozzá viszonyulni, ahova tesszük, ott marad. Logikus definíciók, örökérvényű szabályok, megkérdőjelezhetetlen dogmák és évszázadok alatt simára koptatott útvonalak világa ez a bálvány. Szeretnénk megmondani, kőbe vésni, hogy a szél hol fújjon, honnan jöjjön és hová menjen. Tudni akarjuk és véljük, hogy Istennek milyen zene tetszik, melyik istentiszteleti forma, melyik igehirdetés, melyik evangélizációs módszer. Meghatározzuk a “megtérők imájának” szövegét, és megtanulhatóvá tesszük a “beavató” hitelveket. Minden kérdésre van konzerv válasz, előre csomagolt, személytelen és raktáron tartható, így nem kell kétségekkel bajlódnunk, ráadásul ehhez az istenképhez könnyű viszonyulni: ha elfogadom a szabályokat és a dogmákat, barát vagyok, ha nem, ellenség. Így aztán – ahogy a világos ellenségkép általában- nagyon mély identitástudatot is biztosít. Itt nincsenek kétségek, nem kell gondolkodni sem, főleg nem együtt gondolkodni másokkal: van a szent Mózes és az eltévedt Áron a megtévedt csürhéjével. Ugyanez az istenkép vezette a farizeusokat is: a tiszta és a tisztátalan, áldott és átkozott, a törvényes és a törvénytelen világa volt ez, a mérce pedig az írott ige volt. Az Élő ige viszont áldozatává esett ennek a hitrendszernek…
    Mindezt nem rád mondtam, nem a személyedet, vagy általában a hitedet minősítettem, Hunor, mindnyájan hajlamosak vagyunk erre a bálvány gyártásra, de bizony számomra ez a Mózes-Áron-aranyborjú hozzászólásod ezt a kivetített istenképet tükrözi. Bár elsőre nagyon kegyesnek látszik, mert azt üzeni, hogy radikális, megalkuvásmentes és következetes, valójában élettelen, szeretetlen, és a más véleményen lévő testvérekkel szemben (és szerintem az élő és szuverén Istennel szemben is) mélységesen tiszteletlen.

  • Arpicus says:

    Kedves Ádám,

    először is köszönöm a kimerítő választ,a linkeket és azt,hogy figyelemre méltattad a hozzászólásomat!Mielőtt rétérnék a tényleges válaszra,bemásolnák egy részletet a Heti Válaszos cikkből,mert bizonyos értelemben fontos,hogy érthetőbb legyen amit mondani fogok:
    “A Felház másik szervezőjéhez, Prekopa Donáthoz hasonlóan, aki Dél-Afrikában töltött hosszabb időt, a fekete földrész meghatározó volt az életében. Itt ismerkedett meg azzal a szabadkeresztény, karizmatikus lelkiséggel, amely – bár továbbra is reformátusnak, azon belül is „újkálvinistának” vallja magát, és „Áldás, békesség”-gel köszön – máig meghatározza hitét.

    Uganda különösen vonzza az ilyen, főleg egyesült államokbeli felekezeteket. A népesség közel 30 százalékát a híveik között tudhatják, de a világ más tájain is, például Latin-Amerikában komoly vetélytársai a történelmi egyházaknak. Sőt egy 2013-as dokumentumfilm azt állította, hogy miután odahaza nem terem számukra több babér, Uganda a bigott amerikai neoprotestánsok felvonulási terepe lett. Roger Ross Williams afroamerikai rendező Isten szereti Ugandát című 2013-as alkotása azt mutatja be, hogy egyes prédikátorok miként uszítanak a homoszexuálisok ellen, azt kérve például híveiktől, emelje fel a kezét, aki megölné őket. A lelkészcsaládba született meleg rendező műve azt is az amerikai fundamentalista befolyásnak tulajdonítja, hogy Ugandában többéves, akár életfogytiglani börtönbüntetés terhe alatt törvény tiltja a homoszexuális aktust, mi több, a jogszabálytervezet eredetileg a halálbüntetést is tartalmazta.”
    Továbbá:kerestem a net-en az “Így vall hitet Orbán Gáspár.”-sajnos levették a net-ről.Helyette ez a felirat áll:”Ez a video privát.”Még egyszer meg akartam hallgatni Gáspát bizonyságtételét.
    Ami HV-s cikket illeti lehet,hogy sokaknak enyhén vagy talán nagyon is tendenciózus de ott Afrikában úgy látszik mindenki kivetette a hálót…
    Most rátérek a tényleges válaszra:
    “A Felház dolog még nagyon sok mindentől messze van…valahol félúton a protestáns és a katolikus között(irónia:készül az új,egységes keresztény egyház?)

    Miért gondolod ezt? Mire alapozod ezt a véleményedet?

    Arra alapozom ezt a véleményemet,hogy nem világos számomra milyen hitvallás nyomán mozog ez a mozgalom.Nem egy részletes hitvallásra gondolok hanem valami olyanra ami körülírja,hogy mi is a célja és identitása a mozgalomnak.A három vezető külön-külön adott interjúiból(it főleg Gáspártól és Prekopa Donáttól tudunk meg valamit,amit mondanak azzal nekem semmi problémám sincs.A harmadik fiúról viszont nem tudok szinte semmit)élő hit sugárzik.Viszont ez a szilárd hit valahogy nem jön át az alkalmakon.Jöhet szinte mindenki a kereszténytől a buddhistán át a taoistáig…de mivel küldik haza ezeket a fiatalokat?A HV-ben a katolikus pap világosan megmondta meddig elfogadható számukra a dolog:amíg nincs igehirdetés.Pedig egy,bár protestáns istentiszteleten,az Isten imádása melett az Ige hirdetése a központi esemény.A hit hallásból van.Vannak bizonyságtételek,de azok nem helyettesíthetik a prédikációt.Egy fajsúlyos prádikáció szerintem nagy plusz volna…ha hetente meghívnának például egy lelkészt,pásztort,prédikátort…de akkor nagyon lecsappanna az érdeklődés,hiszen sokkal érdekesebb az állandó pörgés mint a “monoton”igehirdetés.Na meg lehet az is,hogy felekezetközi vita következne abból,hogy kit is hívnának meg és kit nem.Ahogy írtam a zárójeles megjegyzés ironikus,habár erre való törekvést veszek észre a keresztény egyházak mozgásában.A jelenlegi pápa törekvése ebbe az irányba mutatnak.Az evangelikus(lutheránus)és az anglikán(episzkopális)egyházak annyira elesett állapotban vannak,hogy Rómának már nem kell sokat várnia arra,hogy e két egyház és tagjai,papsága vissszatérjen a Katolikus Egyház kereteibe.Aki nem fog rekatolizálni az pedig hit nélküli emberré vagy ateistává válik.Németországban az emberek tömegesen lépnek ki a lutheránus egyházból.Igaz ez ott a katolikusokra is,annyira,hogy már Lengyelországból kell papokat “importálniuk”.Az utóbbi időben egyre több anglikán pap rekatolizál.A helyzet Angliában sem jó,hogy Franciaországot ne is említsem.Minden belső gyengesége és talán megosztottsága ellenére a katolikus egyház struktúrája szilárd.Ez az egyház most is pontosan tudja mit akar míg a többi egyház téblábol valahol.A kisegyházak pedig osztódással szaporodnak és teljes náluk az identitászavar.Erről még tudnék írni de azt hiszem ennyi is elég:nem látom a határvonalakat és a tiszta identitást habár ezzel kapcsolatban Te megadtad a választ:”Amit egyébként maguk a szervezők is elég pontosan meghatároznak: A Felház nem gyülekezet vagy egyház. Egy dicsőítő és imaalkalom fiataloknak.”-ennyi.Semmi cél,semmi felelősség.Csak egyszerűen összejövünk a szélrózsa minden irányából és a puttonyunkban hozzuk a saját hivői és egyházi meggyőződésünket.Valaki rózsafűzzérrel valaki valami mással.Egyébként,hogy tud egyszerre dicsőíteni egy elkötelezett katolikus és egy kálvinista baptista?Ilyen könnyen átlépünk a teológiai választóvonalakon?Vagy a határvonalak elmosódnak,vagy pedig ki úgy tolja azokat ide-oda ahogy neki tetszik(a vita Steve és katolikus barátaink között számomra szignifikáns jelentőségű és értékű volt).A teológia állásfoglalások sok mindenben szemben állnak egymással,kizárják egymást.Oké,megértettem:a Felház “csak”egy dicsőítő alkalom,se több se kevesebb.Egy program a fiatalok számára csütörtök estére,éjjelre.Aki ezeken az alkalmakon megtér az nem hiszem,hogy nagyon vissza akarna menni egy “unalmas”kisegyházi vagy népegyházi alkalomra habár a szervezők erre bátorítják őket.
    Ami az Írástudókat illeti:ez a blog valóban kitett magáért,Sytka is írt a blogján két figyelemreméltó bejegyzést és a reposzt is reagált egy posztban pozitív értelemben a jelenségre,igaz az egészet inkább a református O.G.-ra kihegyezve.Viszont én azt vártam el volna a reposzt-tól,hogy a legjobb és legszínvonalasabb írójuk reagálja le a dolgokat,de nem ez történt.Ha K.L.írt volna egy véleményt arra már biztosan reagált volna a ref.egyház zsinati elnöke is aki egyben püspök is.Ő ennél az írónál hozzá szokott hozzászólni.Sok mindent összeolvastam a jelenséggel kapcsolatban a napokban,főleg “laikusok”reakcióit(sok nagyon jót is!)de a kis- és nagyegyházak képviselői hallgatnak mint hal a vízben,kivárnak.Írástudóik(teológusaik)is csendben vannak.Még a “keményvonalas”BSZ sem reagált a jelenségre.Itt is látszik,hogy mennyire hiányzik az elhúnyt dr.Sípos Ete Álmos.Ő biztosan írt volna egy mélyenszántó analízist a jelenségről.Pedig mekkora és milyen intenzív volt a viat az új-kálvinizmussal kapcsolatban.Számomra hiányoznak a hiteles paraméterek ahhoz,hogy ezt a jelenséget el tudjam magamban helyezni.
    A linkeket elolvastam.Számomra is teljes mértékben elfogadható.Amit a linkek után írtál azzal szinte mindenben egyetértek Veled.Nincs mit hozzáadnom.Adjunk sanszot a fiúknak.Azonban előbb-utóbb lépéskényszerbe fognak kerülni…
    A végén még egy pár szó Afrikáról.Arrafele most mindenki missziózik.A keresztények,de az iszlám is.A forró Afrika forrong vallás szempontjából is.Megnézném azt a filmet amit a HV említ.Ugyanis épp azt az áramlatot bírálja amihez részben magam is tartozom.Afrika nehéz terület,megfogható az okkultizmus,a babonákban intenzíven rejlő “hit”,jellemző rájuk a hiszékenység-és egy részük sajnos meg is vásárolható.Néhány éve olvastam egy misszionárius beszámolóját a Kamerunban eltöltött szolgálatáról.Többek között azt mondta,hogy megdöbbentette,hogy a bennszülötteknek milyen világos tudásuk van a másik világról.De ez mit sem változtat az életvitelükön.Többet tudnak a szellemvilágról mint a felvilágosult fehér ember aki mind ezeket ostoba babonaságnak tekinti.A fekete ember már ebből a szempontból is sokkal fogékonyabb a szellemi dolgokra,így a keresztyénségre is.Viszont az is az igazsághoz tartozik,hogy sokan továbbra is az erősen okkult vudu világában vannak,különösen Nyugat-Afrikában és Közép Amerikában.Az afroamerikai rendező pedig azt mondja,hogy az amerikai fundamentalista egyházak szinte lerohanják Afrikát és viszik és szinte ráerőltetik a felfogásukat szegény feketékre.Amíg ezek az országok gyarmatok voltak addig sok fekete ember a keresztény hittérítést a kolonizáció velejárójának tekintette.A fehér ember leigáz bennünket,kizsákmányol plusz még a vallássát is hozza és ránk erőlteti.Ez az érem másik oldala amiről keresztyén körökben ritkán esik szó.
    Bocsánat,hogy egy kicsit elkalandoztam de szerintem itt minden mindennel összefügg.Végül egy észrevétel:Hunor hozza a kemény álláspontját amit úgy látom többen provokációnak tekintenek.Szerintem sem volt jó elgondlás a biblaiai példa ilyenfajta felhasználása,de ha lehámozzuk akkor érdemes erre az emberre odafigyelni.Nem szándékom őt védeni,ő majd megvédi magát,bizonyította,hogy nagyon is képes erre.
    Kevesen voltunk akik kifejeztük szkepszisünket a jelenséggel kapcsolatban.Egyikünk hamar ki is szállt a vitából(Georgius).Viszont ami egy kicsit fáj:míg valaki el van marasztalva a stílusa és mondanivalója miatt addig szinte fű alatt egy ezoterikus hozzászóló hozzászólásai szinte viszhang nélkül maradtak.Én belenéztem a honlapjába.Hát az nem épp keresztyén megoldásokat kínál.Úgy érzem,hogy a blogot reklámfelületnek használta.De ez nem az én dolgom megítélni.
    Végül:engedjétek meg,hogy megmaradjak a különvéleményemnél és a szkepszisemnél.Tudom,nem szimpatikus.Nem is dacból teszem.Egyszerűen ez az álláspontom.Nem is akarom tovább szaporítani a szót,de azért egy picikét kritikusabb hozzáállást vártam volna a poszt íróitól és a sok hozzászólótól.Pedig a dologban vannak rejtett csapdák.Lehet,hogy nincs igazam,bár ne lenne igazam és az idő céfolná az én borúlátó prognózisomat…!

  • Arpicus says:

    Éva,köszönöm!Tetszett,szellemes volt. 🙂 Viszont májushoz képest valóban hideg van.Kívánom,hogy Neked legyen igazad és a termések mielőbb láthatóak és érzékelhetőek lesznek.Egyébként ez a hideg tavasz sok mezőgazdasági kultúrát megtizedelt.Olvastam,hogy a dió 2/3-a odavan.Az idén kevés dió fog teremni,az is nagyon drága lesz úgy karácsony táján.Lehet,hogy majd importa kényszerülünk…

  • Steve says:

    Szia Arpicus,

    csak egy dologhoz akarnék hozzászólni az írásodból:

    “a kis- és nagyegyházak képviselői hallgatnak mint hal a vízben,kivárnak”

    Németh Sándor vasárnap élő egyenesben elég sokat beszélt a témáról (a debreceni Hit Gyülekezete Olajfa csarnokából volt közvetítés), azt gondolom, elég világosan elmondta, hogy mit gondol. Sajnos a neten ill. a VV YouTube csatornáján még nincs fent a video, kell pár nap a szerkesztőségnek. Ha majd fent lesz, talán arról is lehet majd egy jót vitatkozni. 🙂

    Próbáltam szubjektív módon összeszedni, hogy mit látok pozitívnak és mik gondolkodtatnak el a Felház vonatkozásában. Ezeket csak azért írom, hogy feldobjam egy picit a témát, szerintem mindet körüljártuk már. 🙂

    Pozitívumok:

    – Fiatalok bulizás helyett imádkoznak és Istent keresnek.
    – Donát bátran és ügyesen népszerűsíti a házasság előtti önmegtartóztatást.
    – Orbán Gáspár megtért és bátran vállalja hitét.
    – Hangsúlyozzák a gyülekezetbe járás fontosságát.
    – Karizmatikus istentiszteleti forma mainstreammé válása/elfogadása korábban ezt mereven elutasító körökben is.
    – Felkavarodott egy kicsit az egyházi állóvíz.
    – Szimpatikus stílus, jó marketing.
    – Orbán Gáspár személye miatt az egész ügy átpolitizált és a médiafigyelem központjában van.

    Elgondolkodtatnak/óvatosságra intenek:

    – Orbán Gáspár személye miatt az egész ügy átpolitizált és a médiafigyelem központjában van (ez direkt szerepel a listának ezen az oldalán is).
    – hipszter kereszténység potenciális hatása.
    – “utolsó reformáció”, nomád kereszténység potenciális hatása.
    – ha valami beomlás/botrány lesz a dolog körül, az tartós reputációs romlást okoz a felfokozott médiafigyelem miatt – a karizmatikus jelleg hangsúlyozása így visszájára is fordulhat és hosszú távú károkat is okozhat.
    – néhány meleg celeb is feltűnt a környéken és voltak disszonáns hangok (pl. vs.hu-s Ádám), de a meleg téma “állítólag nem is így van, de aztán mégis, csak nem teljesen úgy”.
    – eltérő szellemiségű fiatalok összejöveteléből mi sül ki? Valakinek ez előremutató, valakinek meg káros lehet. Ökumenizmus kérdésköre és karizmatikus katolikusok szerepe.
    – aki esetleg itt megtér (van ilyen?), az hova fog beépülni? Attól függ a dolog, hogy épp melyik csoporthoz csapódik hozzá a Felházon belül?
    – ökumenizmus érdekében az igehirdetés és bizonyos “kényes és megosztó” témákért való imádkozás tudatosan háttérbe van szorítva / öncenzúra. *
    – a srácokat és a mozgalmat van, aki a saját agendája mentén akarja felhasználni **

    * de lehet, hogy ez csak Kunszabó Zoltán (katolikus karizmatikusok) véleménye. Az biztos, hogy ökumenikus közegben nehéz bizonyos olyan dolgokért szabadon és határozottan esedezni, amelyeket protestáns hívők fontosnak gondolnak (remélhetőleg) az országukkal és annak szellemi állapotával kapcsolatban.

    ** nekem pl. nyilván zavaró, hogy az ún. “autonómos vezetők” ennyire rászálltak az egész mozgalomra és igyekeznek egy erős “anti-HGY” narratívát rátolni az egészre (lásd Bartus vagy Piszter Ervin nyilatkozatait az ügyben) – de közben tisztában vagyok azzal, hogy a mostani autonómos fiatalok és a Felházban fellépő dicsőítő csapatunk nem igazán tehetnek a 18 évvel ezelőtti csúnya dolgokról – legrosszabb esetben is használva vannak bizonyos célokra, de a szándékaik attól még biztosan jók. De mégis, ez egy olyan szempont – az ökumenikus probléma mellett – ami elgondolkodtat ill. nehézzé teszi, hogy szabadon lelkesedjek az ügyért. Elnézést, hogy ismét ilyen “hites” perspektívákkal hozakodok elő, pusztán a helyzet jobb megértését akarom elősegíteni.

    Steve

  • Nazo says:

    Arpicus,
    Írod:”Számomra hiányoznak a hiteles paraméterek ahhoz,hogy ezt a jelenséget el tudjam magamban helyezni.”

    Nem gondolod, hogy ha ez van benned, akkor inkább csendben figyelni kéne, mintsem hosszú sorokban újra és újra előre ítélni, úgy hogy még az afrikai okkultizmust is ide vegyíted?

  • Szabados Ádám says:

    Kedves Arpicus,

    mielőtt konkrétan reagálok, régóta szerettem volna elmondani Neked, hogy tisztellek és fontosnak tartom, hogy időről időre elmondod itt a véleményedet. Igen, tényleg borúlátó ember képét nyújtod, de sok bölcsesség is van e mögött, ami újból és újból elgondolkodtat és gyakran jó irányba mutat. A Felház kapcsán viszont szerintem elhamarkodott ítéletet hoztál. Megpróbálom elmondani, miért.

    1. A Felházról nem érdemes világi sajtóból tájékozódni. Egyrészt mert a világi sajtómunkások legtöbbször egyáltalán nem értik nem csak magát a jelenséget, de még azt a környezetet sem, amiben az megjelenik. Másrészt azért nem érdemes a világi sajtóból tájékozódni, mert legtöbbször a politikával való érintkezés érdekli őket, és ennek érdekében akár torzítják is a valóságot, sőt, egy csomó hülyeséget is leírnak. Ez a HV cikk is tele van butaságokkal. A saját véleményem megfogalmazásához elmentem a Felházba, megkérdeztem olyanokat, akik jártak ott (és akiknek a véleményét mérvadónak tartom), és leültem a három fiúval beszélgetni, több mint két órán át, hogy értsem a szándékaikat és halljam a szívüket.

    2. A mozgalomnak nincs hitvallása, mert egy egyszerű imaalkalomról van szó. Az énekek viszont, amiket ott énekelnek, ismert evangéliumi énekek, melyeket máshol is hallani lehet. Modernek, de annak a közegnek a hitét fejezik ki, amelyben te is és én is mozgunk. Azt írod, hogy „ez a szilárd hit valahogy nem jön át az alkalmakon.” Én ott voltam: átjött a szilárd hit. A három fiú hitéről is nagyon jó bizonyságot szereztem. Azt írod: „Jöhet szinte mindenki a kereszténytől a buddhistán át a taoistáig…de mivel küldik haza ezeket a fiatalokat?” A mi gyülekezetünkbe is jöhet mindenki, sőt, örülünk annak, ha minél többen jönnek. Én magam vittem az istentiszteletünkre két alkalommal is muszlimokat, hogy lássák, hogyan imádjuk mi Istent és Jézus Krisztust. Muszlimként voltak ott, de az istentiszteletünk természetesen a mi Istenünkről szólt. Hogy az ő lelkükben közben mi játszódott le, azt nem tudtam és nem is akartam ellenőrizni.

    3. Ezt írod: „Egy fajsúlyos prádikáció szerintem nagy plusz volna…ha hetente meghívnának például egy lelkészt,pásztort,prédikátort…de akkor nagyon lecsappanna az érdeklődés,hiszen sokkal érdekesebb az állandó pörgés mint a “monoton”igehirdetés.”” De miért nem annak örülsz, hogy ezek a fiatalok buli helyett (ahol az igazi pörgés lenne, ha csak a pörgés motiválná őket) imaalkalomra mennek? Elképesztően felemelő volt látni, hogy fiatalok ezrei (!) tűkön ülve várják, hogy ott lehessenek, ahol a Biblia Istenét szólítják meg. Miért azt veszed észre, hogy nem monoton igehirdetésért lelkesednek, miért nem azt veszed észre, hogy nem az alkoholért, szexért, drogért lelkesednek, hanem szent énekekért és azért a tiszta örömért, amit itt tapasztalnak?

    4. Engem idézel: „A Felház nem gyülekezet vagy egyház. Egy dicsőítő és imaalkalom fiataloknak.” – majd hozzáfűzöd: „-ennyi.Semmi cél,semmi felelősség.Csak egyszerűen összejövünk a szélrózsa minden irányából és a puttonyunkban hozzuk a saját hivői és egyházi meggyőződésünket.” Nekem ezt nagyon nehéz olvasnom, mert borzasztó méltánytalannak érzem mind a szervezők, mind a résztvevők felé. A szervezők óriási felelősséget vállaltak azzal, hogy elkezdték ezt az imaalkalmat, és azzal is, hogy fél éve hűségesen csinálják. Miközben éppen vizsgaidőszak kellős közepén vannak, azt a felelősséget hordozzák a vállukon, hogy hétről-hétre százak és ezrek számára szervezik és vezetik ezt az alkalmat. Arról a felelősségről nem is beszélve, hogy egy egész ország beszél róluk, és figyeli minden lépésüket, hogy ha lehet, valamilyen hibát találjanak bennük. Ami meg a résztvevők felelősségét illeti: ezek a fiatalok nem bulizni vagy moziba mennek, hanem Istent imádni. Miért a felelősséget kéred rajtuk számon, mikor éppen a lehető legjobb dolgot teszik, amit csak tehetnek?

    5. Azt kérdezed: „Egyébként,hogy tud egyszerre dicsőíteni egy elkötelezett katolikus és egy kálvinista baptista?” Az együtt itt kicsit mást jelent, mint egy gyülekezetben. Ezért máshogyan is merül fel a kérdés. Itt nem arról van szó, hogy együtt él egy család és meg kell egyezniük az együttélés szabályairól. Ez inkább olyan, mint egy állófogadás, ahova egybeverődnek emberek, majd hazamennek az otthonaikba. A felszolgált étel ellenőrzött (bár nem biztos, hogy mindenki egészségesnek tartja), de hogy ki milyen étvággyal érkezik, az annak a dolga, akié az aktuális gyomor. Az, hogy katolikusok megjelennek három protestáns fiú által szervezett imaalkalmon, kifejezetten izgalmas jelenség (és érdekes fejlemény ahhoz képest, hogy a II. Vatikáni Zsinat előtt még eretnekeknek számítottunk), de messze nem arról van szó, hogy a Felházban protestáns énekeket is énekelnek, meg időnként Máriához is imádkoznának. Aki ott megjelenik, az Jézus Krisztusról fog hallani énekeket, nem Máriáról.

    6. Azt írod: „Aki ezeken az alkalmakon megtér az nem hiszem,hogy nagyon vissza akarna menni egy “unalmas”kisegyházi vagy népegyházi alkalomra habár a szervezők erre bátorítják őket.” Igen, ez már szerintem is jogos felvetés, és nem tudom, hogy van-e erre most jó válasz. A magam részéről úgy próbáltam ebben segíteni, hogy ezeket a cikkeket leközöltem, hangsúlyozva a hétköznapi gyülekezeti élet fontosságát. De lehet ennek pozitív kimenetele is. Mi van, ha éppen ezek az új megtértek és ezek a megújult fiatalok visznek haza a gyülekezetükbe olyan frissességet és üdeséget, ami a többieket is felrázza, hogy ne maradjon az unalmas gyülekezet unalmas gyülekezet? Persze ehhez nekik is alázatra van szükségük, meg nekünk is.

  • Arpicus says:

    Szia Steve,
    ez amit írtál nagyon frappáns és találó! 🙂 Sokat segítettél,hogy jobban lássam az összképet.Ez így áttekinthető.Nekem nincs problémám a Te “hites pespektívád”.Igazából nem szimpatizálom a HGY-ét sem N.S:-t,de kíváncsiságból is megnézem majd az Általad ajánlott videos anyagokat.
    Ismételem:nekem MOST sokat segítettél a jelenség megértésében.Köszönöm! 🙂

  • Cypriánus says:

    “Hogyan dicsőíthet együtt egy elkötelezett katolikus és egy kálvinista baptista? ”

    Simán. A MEKDSZ ezt már 25 éve csinálja. Pedig nem “ökumenikus”.
    Aki volt MEKDSZ tag, és járt diákkörös alkalmakra, az tisztában van vele, a karizmatikusok nem nyelveken szólnak 0-24 órában, a katolikusok nem a Boldogasszony Anyánk -at éneklik 0-24 órában, a kálvinista ifjúság meg nem a Westminsteri Hitvallást idézi és veti össze a Bibliában található versekkel 0-24 órában. A keresztény életnek rengeteg más, és nem kevésbé fontos vetülete is van, mint a dogmatikus viták .
    Őszintén szólva jóval fontosabb dolgok, mint a dogmatikus viták.
    A történelmi dogmatikus viták közt volt ami fontos volt: pl Markiónnal szemben megvédeni az Ószövetséget, vagy az arianus válság…

    De pl az egész miafizita -düofizita- heterofizita válság igencsak eltúlzottnak tűnik…és ebbe a keleti egyház belerokkant, és a viszályt ügyesen használta ki a hódító iszlám.
    Addig marakodtak a keleti keresztények kifinomult és alig érthető krisztológiai fogalmakon, amíg a népesség nagy része beállt az Arábia földjéről jött új, karddal győztes hit zöldzászlós táborába!

    Most hogy az asszírok a katolikusokkal már alá is írták a közös krisztológiai álláspontot, és a miafizita egyház a keleti orthodoxokkal biztató módon halad egy hasonló egyezség felé föl kell tenni a borzalmas kérdést: mi értelme volt anno ennyire összeveszni, és helyet csinálni Mohamed hamis vallásának?
    Persze az sem teológiai vita volt, benne volt a különböző népek eltérő fogalmazási módja, politikai ellentét stb. De az eredmény jó részt az, amit ma “iszlám világnak” nevezünk …
    A sokat cikizett szexuális felvilágosító könyv címét kell idéznek: Fiúk, hát megérte???

  • Arpicus says:

    Tisztelt Nazo!

    Egyszerűen nem értem ezt az indulatos kijelentést.Aki A-t mondott az mondjon B-t is.Azt ajánlod,hogy fogjam be a számat.Meg is fogadom,de ha az emberre reagálnak akkor illik válaszolni.Nem tetszik neked amit írok.Ez van.Ezzel nem tudok mit tenni.Nem akarok cinikus lenni,van neked egy blogod,azon kivesézheted egy posztban az ilyen lehetetlen alakokat mint én.Egyébként félek,hogy nem értetted,hogy mit is akarok közölni,Ami pedig az okkultizmust illeti:Afrikával kapcsolatban nagyon is helye van a dolognak.A fiúk Afrikában élték meg a megtérés élményét.Kicsit kiszélesítve ebben a konteksztusban jelent meg az okkultizmus mint egy mellékszál.Ha írnál egy tisztességes és komoly kritikát az irományomról akkor meg tudnánk beszélni,hogy miért is lenne jó befognom a számat(most már nagyon is szilenciumba akarok vonulni)és mi a bajod velem.Értelek én:én “puhább”célpont vagyok mint mondjuk Hunor.Sajnálom,hogy ennyire kizökkentettelek.Nem volt szándékom.A lesajnáló véleményedet pedig tudomásul veszem.

  • Arpicus says:

    Kedves Ádám!

    Köszönöm a részletes választ.Átolvastam.Azt mondhatom amit Steve-nek:sokat segítettél.Ez már sallangmentes,egyenes beszéd.Korban én vagyok az idősebb,hitben Te messze előttem jársz.Most már fáradt vagyok,meg nincs is mit kommentelnem a nekem szánt felvilágosító válaszodra.
    Helyre tettél bennem dolgokat.És mindezt tapintatosan és figyelmesen tetted.Azt mondod,hogy sokkal több a pozitívum mint a negatívum a Felház jelenségben.Elfogadom a korrekciót a részedről és hálásan köszönöm.Egyben a finom kritikát is.
    Most igyekszem megfogadni Nazo tanácsát és hallgatni fogok.Sajnálom ha úgy esett ki,hogy provokálni akarok,de hidd el(higgyétek el)ez eszembe se jutott.Csak azt a nagy hibát követtem el,hogy részletekből általánosítottam.Tanulságos lecke volt ez a számomra.
    Ádám!
    Köszönöm,hogy reakcióra méltó hozzászólóként kezeltél!

  • Szabados Ádám says:

    A Te nagyságod meg többek között ebben áll, Arpicus. Kevés emberrel találkoztam, aki úgy képes az önkorrekcióra, mint te. Ezt nagyon tisztelem benned.

  • Nazo says:

    Arpicus,
    én nem az mondtam, hogy fogd be a szád!(főleg nem ebben a stílusban).
    Hanem, inkább figyelj!

  • Varga Tamás says:

    Kedves Steve!

    Semmi probléma sincs azzal, ha Ádám blogjában lassan minden bejegyzésnél burkolt, vagy nyílt formában reklámozod a Hit Gyülekezete Egyházat és Németh Sándort, ahová tartozol. A probléma ott kezdődik, ha nyájas, kegyes, és úgymond “kedves” hozzászólásoddal más Egyházakat (Budapesti Autonóm Gyülekezet) megpróbálsz leírni, illetve, mint egy Hgy ellenesként beállítani. Laci testvér a bejegyzésében meg sem említette az Autonom Gyülekezetet, te pedig, mintegy okoskodva, egyből beleveszed a Felház véleményezésébe.
    Steve! Te ott voltál a Felház vezetőségi megbeszélésén, amikor a dícséretről volt szó?
    Steve! Te beszélgettél Piszter Ervinnel a Felház és az Autonóm Gyülekezet kapcsolatáról?
    Steve! Te ott voltál a Felház vezetőinek és az Autonóm Gyülekezet vezetőinek a beszélgetésekor?
    A Vezető Lelkészed már kellő bölcstelenséggel irgalmatlanul lehúzta élő adásban az Autonóm Gyülekezetet. Ha valóban szeretetben próbálsz járni, nem kell beállni a sorba utána…!

    Üdvözlettel! Varga Tamás

  • Steve says:

    Kedves Varga Tamás!

    Kérlek ignoráld a hozzászólásom ezen részét, ha zavar – tudom, hogy mindez indulatokat szül (ezért is kértem előre elnézést!). Csak azért mertem mégis említeni, mert a teljes képhez hozzátartozik, így azt gondoltam, miért ne lehetne megemlíteni? Ha már ilyen behatóan foglalkozunk a témával, nem árt, ha a problémakörnek az aspektusa is említve van legalább említés szintjén, máskülönben talán egyesek számára nehezen érthető, hogy több hites miért is érzi ennyire kényelmetlenül magát a Felház körül (a szokásos ökumenizmus miatti siránkozásunkon túl is), annak ellenére, hogy első ránézésre örülni kéne.

    Az autonómos vonal problémát nem most jeleztem először, hanem a legelső Felházas topic alatt – még áprilisban! – leírtam (tehát összesen csak 1 db. alkalommal), hogy ezzel mi a probléma, és miért jelent mindez ütközőpályát ( http://divinity.szabadosadam.hu/?p=15809#comment-23179 ). PE-vel nem beszéltem, az interjúját olvastam a kérdésben korábban, abból elég nehéz volt nem kiolvasnom, hogy mire gondol:

    “Nos, ők azok, akik anélkül, hogy megismernék a Felházat, azt gondolják, hogy Isten csak rajtuk keresztül tud munkálkodni, ők az egyedüli üdvözítők, mert ők azok, akik már átéltek ébredést és mára már történelmi egyházzá nőtték ki magukat. Tehát csakis ők lehetnek azok, akiket Isten elhívott erre a munkára. Egyfajta bolgárkertészek, akik nem mennek a piacra, mert azt gondolják, csak ők termelnek paradicsomot, paprikát. És szerintem ezzel a példával igencsak szemléltettem a mentalitásukat más egyházakhoz, felekezetekhez…Az pedig, hogy kissé átértelmezve Isten beszédét átkozzák áldás helyett azokat, akik rajtuk kívül hirdetik Jézus feltámadását, imára buzdítva másokat is, enyhén szólva megkérdőjelezi számomra hitelességüket.”

    Ez elég világos beszéd (ezt áprilisban mondta, Bartus cikkezésével párhuzamosan), láthatóan a szokásos átkozódós vádról van szó, ami persze badarság (szerintem!).

    Javaslom, a témáról ne legyen többé szó, mivel ezt Ádám szinte biztos, hogy offtopic kategóriába sorolja – majd talán lesz máskor lehetőség az egész bonyolult kérdés “kibogózására”.

    Köszönöm a türelmedet, bocsánat a hites perspektívámért – igyekszek a jövőben inkább “generikus” dolgokról írni a jövőben, nem akarom, hogy ezek a kényelmetlen, megosztó kérdések belerondítsanak az összképbe!

    Üdv,
    Steve

    ps. a kegyes, és úgymond “kedves” hozzáállásomért is elnézést kérek! Biztos lehetsz benne, hogy mindez csak retorikai fogás, valójában csak egy postoló droid vagyok, belém táplálták a szükséges panelokat, azokat ismételgetem vég nélkül. Az igazi nevem pedig Z4354! 😉

  • Varga Tamás says:

    Kedves Steve!

    Köszönöm elpoénkodott leveled. Majd igyekszem nevetni rajta, bár kissé erőltetett!
    Felettéb furcsa hozzáállás az számomra, hogy le szeretnéd zárni a témát, de azért még mintegy utolsó szó jogán egy jó nagyot belerúgsz az Autonóm Gyülekezetbe.
    Nekem is vannak linkjeim,melyek nem éppen dicsőséges oldalról mutatják be a Hit Gyülekezete hozzáállását mind a Felházas, mind az Autonóm, mind Bartus László keresztény testvéreimhez.
    De ha még nem vetted volna észre a Felház vita nem a Hit Gyülekezete kontra Autonóm Gyülekezetről szól!
    Amennyiben egy ilyen blogbejegyzést nyitna Ádám, szívesen olvasom higgadt hozzászólásaidat. De amíg nem ez a téma, talán jobb lenne ezt nem belevinni!

    Köszönettel! Varga Tamás

  • Éva says:

    Steve, nagyon elszomorodtam az utóiratod miatt, bocsáss meg, muszáj hozzászólnom mert ebből sajnos túl sok dolog látszik. Steve! Alázatosan besorolod magad, “mintha” alázattal besorolnád és közben a másikat teszed nevetségessé 🙁 Minden vita helyett és mellett HA TUDSZ erre oda kellene figyelned!
    Testvéri szeretettel.

  • Szabados Ádám says:

    Na, szerintem a lényeg: Steve szerint a HGY hozzáállását segít megértenünk, ha az Autonómokkal való régi konfliktusukat megértjük. Ez így korrekt, még ha esetleg sokan mást is gondolnak arról a hajdani konfliktusról, mint Németh Sándor.

    A HGY viszont ez alatt a cikk alatt is OFF. Már abban sem vagyok biztos, hogy macskákat terelgetni nehéz.

  • Steve says:

    Sziasztok,

    egyetértek Ádámmal – nem jó hely és alkalom ez a téma megvitatására, de ha valaki meg akarja érteni a helyzetet annak teljességében, ártani nem árt (pártállástól függetlenül) tudni, hogy ez a sajnálatos ellentét ott lappang a háttérben (bár szerintem nem ez a meghatározó szempont) – és mivel (akár szereti valaki, akár nem), ténykérdés, hogy a HGy mégiscsak egy jelentős tényező a magyar egyházi “politikában” és már csak a médiajelenléténél fogva képes tematizálni az ügyet, hasznos ezt a szempontot mégis megérteni és kimondani. Nekem van egy határozott véleményem a kérdésben, de tudom, hogy másnak más a határozott véleménye – máskülönben a téma nem lenne ennyire… “ellentmondásos” (talán ez a politikailag korrekt kifejezés).

    Elnézést, hogy borzoltam a kedélyeket, megígérem, most már háttérbe vonulok egy időre!

    Szia Éva,

    sajnos néha előtör belőlem egyfajta cinizmus (amely mint tudjuk, az egerek humora). Tudom, hogy ez kontraproduktív tud lenni. Ez egy ismert jellemhibám (ezt most komolyan mondnom!). 🙂

    Üdv,
    Steve

  • Steve says:

    Szia Arpicus,

    de még mielőtt teljesen háttérbe vonulnék, a Vidám Vasárnap szerkesztőség feltette a videót, amiről korábban szó volt. Nem azért linkelem be, hogy további vita legyen belőle, csak mert meg lett ígérve és a témához kapcsolódik:

    https://www.youtube.com/watch?v=ENt0KCEWkEM

    A debreceni Olajfa csarnokban elhangzottak közvetlenül a Felházat érintik, így tehát talán – remélem – nem számít offtopicnak.

    Üdv,
    Steve

  • István70 says:

    “A Felházról nem érdemes világi sajtóból tájékozódni.”

    Mert milyen sajtó van még, amiből tájékozódhat? Tudom, hogy nem a témához tartozik, de a protestáns keresztények információhiánya is megérne egy misét … izé … posztot 🙂

  • Szabados Ádám says:

    Legjobb, ha személyesen tájékozódik, de a hierarchiában legrosszabb most a világi sajtó, melynek tényleg lövése nincs arról, hogy mi ez.

  • Steve says:

    Szia Arpicus,

    itt van a video második része (az előző video csak egy része volt a témának), ez is a Felház kérdéssel foglalkozik:

    https://www.youtube.com/watch?v=Tp-GpJm0iQs

    Üdv,
    Steve

  • Arpicus says:

    Nazo,
    először is bocsánatot kérek a tegnap esti kissé durva reagálásomért 🙁 .Egy kicsit fáradt voltam,talán túl is voltam pörögve egy picit.Meglepett a reakciód,Tőled nem azt vártam.Ma azonban lehiggadva és olvasva második hozzászólásodat beláttam,hogy igazságtalan voltam Veled szemben.Megfogadom a tanácsodat:ezentúl jobban fogok figyelni.

    Szia Steve,

    köszönöm a linkeket!Már tegnap kerestem őket,nem találtam.Most itt tálcán kapom.Egyébként nem akarok beleszólni a kis vitába ami itt az utóbbi órákban folyt.Nekem érdekes volt olvasni.Ez is nagyon aktuális dolog amiről itt folytattatok diszkurzust.Nincs annyira távol ez az alaptémától mint hinnénk.Itt minden mindennel összefügg.Volt itt régebben egy poszt a HGY-ről.Talán ott bírnátok folytatni.Így belekezdtetek valamibe és most abbahagyjátok,amolyan elvarratlan szál marad.És nem csak a HGY meg az Autonóm meg a Felház van benne ebben a dologban hanem még mások is.Én továbbra is olvasom a dolgokat a Felházzal kapcsolatban blogokon és hívő honlapokon.Érdekel a dolog.Ezeket a beszámolókat olvasva egy kicsit megnyugodtam,hogy azt a bizonyos súlykot nem dobtam annyira messze el…Mindestre ahhoz tartom magam amivel Te és Ádám tegnap este érthetőbbé tettétek számomra a jelenséget és rámutatattatok a tévedéseimre.Időben jött,még egyszer:köszönöm mindkettőtöknek,Évának, Nazonak és Cypriánusnak is!
    Egyébként hova tűnt el Pető Hunor?Miért hallgat…?Legalább illene válaszolnia Bolyki László reagálására.Így fair…na de ő tudja.

  • Arpicus says:

    Szia Steve,

    megnéztem mind a két videót.N.S.érdekes dolgokat mond,nagyon diplomatikusan reagál,nyilvánvaló,hogy a válasza a nyilvánosságnak szól.Valószínűleg a szűkebb munkatársi körben kevésbé diplomatikus módon reagálja le a dolgot.N.S.ügyes kommunikátor,mondhatnám profi a “szakmában”,tudja mit kell nyilvánosan kijelenteni és mi tartozik a szűkebb körre.Egyébként szerintem egyik feltett kérdésre sem válaszolt
    érdemben.Érezhető volt,hogy kerüli a nyílt választ.Ez valahol érthető is.De ha nem válaszolok valaki számára fontos kérdésére akkor minek ez a kérdezzetek én majd válaszokok dolog?Azonban N.S.-nél figyelni kell az áthallásokra is és akkor a diplomatikus válaszban valahol felsejlik,hogy mit is gondol a témáról.Ezért még egy párszor meg kell néznem a videokat,hogy kibogozzam mi is van a sorok között…
    Amit viszont a vita fontosságáról és szerpéről mondott azzal teljesen egyetértek.Egyébként én úgy igazából nem szimpatizálom sem őt sem az egyházat amit vezet de érdemes odafigyelni arra amit közölni akar.
    Ez most amolyan első benyomás.Ez a két video is egy kocka a nagy mozaikban ami itt rakódik ki előttünk.Nem tudom,hogy ki hogy van vele,de nekem kelletek ezek a videok.Lehet egy ember kevésbé szimpatikus a számomra de ezek ellenére mondhat okos és megszívlelendő dolgokat.Marad viszont a hiányzérzetem:úgy igazán most sem tudom,hogy N.S mit gondol a Felházról.Az jön át,hogy nyilvánosan semleges álláspontra helyezkedik.Most abba is hagyom mert kikapok,hogy elviszem a témát…

  • dzsaszper says:

    Cypriánus,

    “A keresztény életnek rengeteg más, és nem kevésbé fontos vetülete is van, mint a dogmatikus viták .
    Őszintén szólva jóval fontosabb dolgok, mint a dogmatikus viták.”

    Mélységesen egyetértek. Az a példázat jut eszembe, amikor az apa a két fiát hívja a szőlőbe, hogy segítsenek neki…
    A dogmatikai vita önmagában beszéd, és olykor sokkal többet számítanak a tettek.
    (Na az a dogmatikai vita, ami nem gondolatokat, hanem tetteket változtat meg, az már tényleg nem piskóta, de olyat sajnos elég ritkán látni)

  • Nazo says:

    Kedves Arpicus!:)
    Köszönöm a soraidat, én is élesebb voltam a kelleténél, nekem is figyelnem kell erre!

  • Pető Hunor says:

    Bolyki László: „Hihetetlen éleslátással és a hithősök bátorságával intézed el és teszed lapátra Billy Graham egész szolgálatát, igehirdetését.”

    Emlékeztetőül ezeket írtam: „Amikor Billy Graham vagy mások úgy hirdettek igét, hogy az ember döntésére apelláltak, előrehívó csoport nyomást alkalmaztak, akkor ne lepődjünk meg, hogy ezzel az ébredés ugyan tágabb lesz, de akik csak pszichés hatás alá kerültek, azok a hatás múltával eltávoznak, nem egyszer lelkileg sérülten, s akár ellenséggé válva.” majd később egy zárójeles mondat: (Billy Graham arminiánusan hirdette az igét, ezért nem volt valódi ereje. Budapesten is lejátszódott, hogy a sok előremenő, hamar köddé vált.)

    Nos a cikkben magad írtad: „Gondoljuk meg, hogy ha valaki, Billy Graham tudja, mi az hogy ébredés.”
    (Vajon tudja azt is, hogy mit jelent az ébredés Ef5,14 értelmében? Ef5,14 mert minden, ami napvilágra jön, világosság. Azért mondja: Ébredj fel, aki alszol, és TÁMADJ FEL A HALÁLBÓL, és felragyog neked Krisztus.) Így folytatod: „Ha jól emlékszem, a Közelgő lódobogás című könyvében leírja, hogy miért ítélte meg magát és munkáját időskorára: mert a hatalmas ébredési hullámokat eredményező munkája közben azt vette észre, hogy egy-egy óriási ébredési alkalom után 1-2 évvel kevesebb ember járt az adott város gyülekezeteibe, mint a hatalmas ébredés előtt. Tehát volt egy város, ahol egy bizonyos állapotban voltak a helyi egyházak, gyülekezetek. Aztán jött a 90 000-es stadion rendezvény, ahol „annyira jelen volt a Szentlélek”, ahol „kézzelfogható volt az Úr dicsősége”, előre ment 30 000 megtérő – azaz ébredés történt –, és pár évvel később a városban működő gyülekezetek sokkal rosszabb állapotban voltak, mint a nagy ébredési összejövetel előtt. Micsoda alázat van Grahamben, hogy ezt „észre merte venni”, és le is írta számunkra!” (Itt két dolog lehetséges. 1. A gyülekezet nem hirdette a halálból való feltámadást, így a valóban felébredtek ott hagyták. 2. Nem támadtak fel az újonnan jövők, így idővel lemorzsolódtak, sőt ez kiderült a korábbi tagokról is.)

    Egy rövid videóban a válasz: A megtévesztett lelkek síratása

    Így folytatod: „Ez azt jelzi, hogy az ő munkálkodásának középpontjában tényleg az Úr munkája, és nem a saját sikeressége állt! Éppen ezen felismerések után alakították át a tömegevangélizációs módszereiket, és a megtérők létszámának fölsrófolása helyett a megtérők gyülekezetekbe való segítését tették az első helyre. Az emberek tanítvánnyá tétele, új életre hívása és az abban való járás segítése Pál szerint olyan, mint a gyermek fájdalmak közt történő megszülése (Gal 4:9). Lassú, sok vesződséggel és fájdalommal járó, de gyönyörűséges folyamat. Mi viszont – a korszellem mennyiség-mániájának bűvöletétől vezéreltetve – inkább legszívesebben szellemi ikrákat raknánk, hogy egyetlen akció következtével ezrével, százezrével keljenek ki az utódok. Csakhogy ez az egyháztörténet tanulsága, és a Biblia tanítása szerint nem fenntartható állapot.”

    (Persze különféle hatásos technikákkal elérhető, hogy minél többen „mindjárt nagy örömmel fogadják”. (Mt13,20), ám „de nem gyökerezik meg benne, ezért csak ideigvaló, s amint nyomorgatás vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal megtántorodik.” (Mt13,21). (Billy Graham válasza valóban helyes. Ám ez akkor éppen azt jelenti, hogy az ilyen látszat ébredés hullámokról át kell térni az Ef5,14 értelmében vett HALÁLBÓL való feltámadás hirdetésére. A beépítés fáradságos munkájáról, az élethosszig tartó folyamatról, Spurgeon nagyon jól és biblikusan írt. Ahogy a videón Paul Washer is elmondja: „Jegyezd meg, hogy annak bizonyítéka, hogy „már megtetted” az, hogy még most is folyamatos csinálod. Érted?”
    (A beépítésre vágyó gyülekezetben mindent alá kell rendleni az igének. Ahogy Spurgeon idejében, úgy ma is sok gyülekezet erre alkalmatlan, a vezetői miatt. Spurgeon ki is lépett a nagyobb közösségéből.)

    (A felházra visszatérve. Csak olyan sikeres gyógyításokról olvasunk, ahol azután a kívül valók örömmel dicsőítették Istent. Itt olvasunk a meghurcolt tolószékes nőről, aki igen csak indulatos és csalódott lett az egyik kommentelő szerint. (Idézném, de éppen elérhetetlen a honlap) Nos a sikertelen gyógyítás is megítéli az alkalmat. A bibliai esetek mindegyikében látják (lelkek megítélésével) az illető hitét és csak ekkor gyógyítják meg. (Csel14,9-10 „Ez hallotta Pált beszélni, aki jól szemügyre vette, és látta, hogy van hite ahhoz, hogy meggyógyuljon, ezért hangosan így szólt hozzá: Állj a lábadra egyenesen! Ekkor az talpra ugrott, és járt.” ) Itt meg „szerencsétlen” nőt, ráncigálták a teremben, s amikor Ádámot ezzel szembesítették, átlépett a jelenségen. Inkább a két dicsőítő baráti cikket közölte. Legutóbbi cikke meg éppen az örömről és dicsőítésről szól. Nos ott van öröm és dicsőítés, ahol van a lelkek megítélése, mert enélkül belefutnak egy ilyen gyalázatba, ahol szidják az ilyen bálványt, ami nem is tud gyógyítani. Arról nem is beszélve, hogy se te, sem Ádám nem írta le, hogy a nő gyógyítóját egyedül a Szentírásban találja, mert ma ott lehet Jézussal találkozni. Illetve még a tisztán hirdetett Igében, de a felházban ilyen nincs, mert még összevesznének az értelmén. Hogyan lehet azt az örömet és dicsőítést, amit az Ige indukál összekeverni a felházzal, ahol az Ige el sem hangozhat, mert csak veszekedés lenne belőle? S ahol a gyógyítás botrányba fullad? Milyen próféta is az, amelyik valamit tenni akar, de nem képes rá? Hamis. Még jó, hogy nem fogják rá a betegre, hogy hitetlensége miatt nem gyógyult meg. Nos ezt egy módon ellenőrizheti. Ha egyenesen a Bibliához fordul, mert ott találkozhat Jézussal. Aki ma már elsősorban lelkeket gyógyít, de a test gyógyulása sem kizárt.

    Paul Washer még azon kesereg, hogy más által elmondott imára, való kézszórítás „Isten ereje”, itt meg már ige sincs az „ébredésen”. Nooooooooooooooormáááááááááááááális? S ezt csúritek csavarjátok, egymást dicsőítve. Vajon hol volt a Bibliában ennyire távol a látás a valóságtól, ha nem az aranyborjúnál. Ott is azt hitték Istent dicsőítik nagy örömmel. Ahogy ma addig istentagadó ifjak mennek a felházra, így az aranyborjú körül is azok örvendeztek, akik pár órája még Isten fejét követelték, meg szidták, hogy halni hozta őket a pusztába. S egyik helyen sem kapnak igaz tanítást. Nesze neked Billy Graham, aki éppen azt ismerte fel, hogy milyen munka a beépítés, a megtartás. A felház meg éppen az ellentéte. Még a kevés igét is elhagyja. Mekkora felelőtlenség már ez. Sok fiatal azt hiszi majd, hogy ilyen a „keresztyénség”, s még nehezebb lesz megszólítani.

    A vigasz persze ott van, hogy ismeri az Úr az övéit, s összegyűjti őket mind egy szálig, mindenféle inkább taszító, mint vonzó emberi erőlködések ellenére. Ha valaki bemegy a felházra, s megkérdi, hogy mégis ki az az Isten, hogy dicsőítse, akkor hol a tanító, aki bevezeti a hit dolgaiba? Netán azt mondják neki, itt mindenki úgy dicsőít, ahogy jónak látszik az ő szemei előtt? (Abban az időben nem volt király Izraelben, s mindenki úgy tett, ahogy jónak látszott a szemei előtt.) Remélem nem akarjátok azt állítani, hogy itt Krisztus teste épül? Nooooormááááááááális?

    Még egy dolog. Az egyháztörténet tanúsága szerint valóban ritka, de azért lehetséges a tömeges feltámadás a halálból. Ahol az Igét a maga teljében bátran hirdetik, s a tömegben sok a választott. A felházban azonban még ikrarakásra sincs kísérlet téve. Hogy jön ide akárcsak Billy Graham? Ha ugyanis felvállaljuk, hogy csak azokat tartsuk meg, akiket az Úr is megtart, akkor bizony jönnie kell a „kemény beszédnek, amit kicsoda hallgathat”, s hatásának, hogy „sokan nem jártak többé ővele”.

    Végül Áron és mások is megtévesztettek voltak, s Isten kegyelmére találtak az aranyborjú esete után. Bárcsak Isten kegyelmével szembesítené a három szervező fiatalembert is. Látnák azt, amit Billy Graham, hogy nem a tömeg számít, hanem az élethosszig való küzdelem.

  • Éva says:

    Ebben 1 óra 52-től https://www.youtube.com/watch?v=vwj2gkxsMg0 megfogalmaznak több fontos kérdésre/kételyre választ de a legjobb 1.55-től Gáspár. Méghogy tömeg … 🙂

  • Éva says:

    Hunor, a videót megnéztem, és EBBEN igazat adok neked ill. Paul Washernek. A futószalag-megtérésektől a megtérők imájával (szövegével) én is kiakadok!

    A “felházas” fiatalok MENNYIRE nem úgy beszélnek 🙂 mint amiért ő sír – és igaza van!

  • József says:

    A videóban sokkal lényegesebbek Illés szavai a „mi történik a Felházon?” kérdésre: dicsőítés, imádság és “keresztények és nem keresztények megépültek a hitükben…” Hogy mi? Mindegy ki miben hisz. Ott megtapasztal, érez valamit és ez megerősíti az illetőt a hitében – függetlenül annak tartalmától. Lefordítva: „mindegy miben hiszel, nevezd csupán istennek, a lényeg, hogy érezd azt ami történik, érezd az erőt. Az ige, a dogma csak megoszt, elválaszt. Csak érezd az erőt! Ez a lényeg.” Nincs tanítás, nincs ige; tapasztalat, érzés van. Hogy nem tűnik ez fel?! A Lélek mindig az igével együtt munkálkodik. MINDIG. (pl. Apcsel 2,14-41; 8,26-40; 10,44) Az ébredés pszichológia sorrendje mindig ez: 1. hirdetett ige 2. bűnbánat 3. megtérés. Mindig. Frappánsan összefoglalta Illés a „mi történik a Felházon?” kérdésre adandó választ: „mi se tudjuk pontosan”. Hát ez az. Nem tudják, de legalább érzik, és vezetnek százakat, talán ezreket. Ez óriási felelősség. Isten legyen irgalmas.

  • Pető Hunor says:

    1:26:00 után beszél Donát arról, hogy azért Felház a „projekt” neve, mert Isten emberei a felső szobában imádkoztak és töltekeztek fel Istennel, s ez volt a vágyuk. Csel1,13-ben szerepel a felső szoba, ahol várták a közvetlen tanítványok, hogy felruháztassanak mennyei erővel. Csel2,1-ben már csak arról olvasunk, hogy egy helyen voltak együtt. Ez Pünkösd. Szerintem Donát inkább a belső szobára gondol, vagy azzal keveredik a kép. Mindenesete a feltöltekezés Istennel nem más mint az Igével való feltöltekezés, így ahol nincs ige, ott kérdés milyen lélekkel töltekeznek fel. A „jól vagy ahogy vagy” állapotban megerősítő lélekkel? 1:58:00-től Illés beszél arról, hogy szerinte mi történik egy felházon. Kívánják, hogy a Szentlélek velük legyen. (Ige nélkül? Ef5,19 beszélgessetek egymás között zsoltárokban, dicséretekben és lelki énekekben; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak, Kol3,16 Krisztus beszéde lakozzék bennetek gazdagon, minden bölcsességgel tanítsátok és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel. Szívetekben hálaadással énekeljetek az Úrnak!) Gáspár ezután beszél arról, hogy vigyék a tűzet a látogatók a saját gyülekezeteikbe. (Milyen tűzet?) Ők alá akarnak dolgozni minden felekezetnek.(Az alázat látszata, de sokkal inkább egy idegen tűz terjesztése folyik. A berlini nyilatkozat is ezt akadályozta meg. Ekkor alakultak a pünkösdi gyülekezetek. A karizmatikus rajongás egyik kimondott célja azóta is minél szélesebb egyházi körökre való beépülés. ) (A Biblia tele van olyan esetekkel, hogy örvendeznek, hogy hittek az Igének, Istennek, itt meg előbb van a dicsőítés, beszédes, ahogy Illés arról beszél, hogy olyan dicsőítő zenekart hívnak, akik bevezetik őket Isten jelenlétébe. Az éneklés része ennek a folyamatnak a történelmi felekezeteknél is, de az Írott ige felolvasása és annak magyarázata van a középpontban. Persze nem minden gyülekezetben, mert van ahol egyszerűen nincs igei látás, így a lelkész hajlamos dicsőítéssel helyettesíteni. )

    Közben próbáltam keresni, ahol arról van szó, hogy mindenki úgy dícsőíti Istent ahogy neki tetszik, de ezt nem találom.

    Sekélyes megtérésnek tűnik, amit egyikük mond, hogy nem mondatokra, de szavakra, sőt szavak nélkül megtérnek emberek.

    Ugyanakkor nem lehetünk igazságtalanok, a három főszervező szerintem saját életében találkozott az evangéliummal, erre utal, hogy előbb saját bűneiket kellett letenniük. Ugyanakkor nem társul hozzá igazi igei látás, hogy másoknál ez az alap nincs meg. Márpedig a „hirtelen” megtérőket is ide kellene elvezetni. Akkor derülne ki, hogy ki az aki valóban megtért. Aki mindvégig kitart…

    Így legfeljebb egy pásztor nélküli nyáj, amit kitudja milyen erők befolyásolnak, minden jószándékú alap ellenére/dacára.

  • Éva says:

    Kedves Hunor és József, nézzétek, hogy teljesül a bolond-törvény, a Murphy ebben amit írtok! “Amit félre lehet érteni azt félre is értik!” sajátos értelmezésemben. Kérlek, ne haragudjatok, de amikor kincseket hoznak elénk, akkor ne a közé került/dobott szemetet keressétek!

    “Pásztor nélküli nyáj”?! nem KÜLDI-E vissza a gyülekezetekhez Gáspár az embereket? Azzal, hogy mi a gyülekezeteket SZOLGÁLJUK lábmosással? ott nincsenek pásztorok?!

    “Jól vagy ahogy vagy” nem arra vonatkozik hogy maradj is így, micsoda félreértés! Akkor MINEK ez az egész imaalkalom, Szentélek VÁRÁS?! Isten így szeret, ahogy vagy, inkább ez a jelentése.

    Ez aztán a véglet: “idegen tűz terjesztése folyik”?! Ez már azt jelenti, hogy egy valóságos megtérést sem fogadtok el – máshol igen – erről a nyilatkozataikból meg lehet győződni!

    Nem ártalmas a “pozitív gondolkodás” ami az ezotéria kedvelt szava: ez esetben, amikor csak a rosszra – és milyen rosszra! – számítotok, már sajnos ez jutott eszembe 🙁 “Aki nincs ellenünk, velünk van” – mondta Jézus …

  • Szabados Ádám says:

    József,

    teljes bizonyossággal ki merem jelenteni, hogy a Felház szervezőinek az a vágya, hogy az emberek megtérjenek a Biblia Istenéhez.

  • József says:

    Igen, mindenki örülne egy valódi ébredésnek, s valóban ezeknek a fiataloknak az odaszántsága és a vágya megszégyenítő lehet ránk nézve. De a saját tapasztalatomból is tudom, hogy egyedül az Isten igéje világosít meg, az vezet igaz bűn- és istenismeretre és megtérésre. (1Kor. 1,21) Ez nyitotta fel a szemem, változtatta meg az életem, s a mai napig egyre nagyobb örömmel fedezem fel a teljes szentírásnak a páratlan gazdagságát, logikáját, hatalmas üdvtörténeti perspektíváját. Ezt semmilyen tapasztalatért nem adnám oda. (Lk 24,27)
    Ha nincs egy folyamatosan mélyülő igeismeret, az ember menthetetlenül elsodródik. Harcban állunk, lesznek nehéz idők, amikor nem az átélt tapasztalat, hanem a Lélek által gerjesztett és igére épülő hit (és ismeret! 2Pét 1,5) tudja megtartani az embert a helyes úton. (Ef 1,13-14)

    „Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által; Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, a ki a fej, a Krisztusban.” (Ef 4,14-15)

    Bárcsak ez történne a Felházban, bárcsak ráébrednénk, hogy ez milyen fontos!

  • dzsaszper says:

    Hunor,

    ami a nyájat illeti, csatlakozom Évához. A Felház nem akar nyáj lenni, deklaráltan.

    ami pedig az idegen tüzet és a berlini nyilatkozatot stb. illeti, úgy tűnik, számodra túl nyilvánvaló az, hogy ezek hogyan kapcsolódnak szerinted a Felházhoz, ahhoz hogy ezt meg is fogalmazd? Én ezeket a kapcsolatokat nem látom, legfeljebb buzzword szinten történő asszociációt sejtek (amiből meg köszönön szépen, nem kérek.)

    Kicsit részletesebben:
    1. én a magam részéről a MacArthur féle “Idegen tűz” érvelést eleve jelentős részben téves címzésűnek látom, általában a karizmatikusaknak címzi, miközben a kritikái sokkal kevesebbre érvényesek. Így az erre való röpke hivatkozással csak azt éred el, hogy azon kezdek gondolkozni, nem-e tévesen címzed a kritikát te is 😉
    De még ha igaza is volna MacArthurnak a kritikájában — szerintem csak egy a karizmatikusaknál jelentősen szűkebb csoport esetében van erről szó csupán — akkor is, mivel inkorrekt módon folytatja a vitát, ez nem derülhet ki, mivel nem ad esélyt a párbeszédre és az állításai cáfolatára, a kritikával csak korrekt vitában tudna meggyőzni.

    2. ami a Berlini Nyilatkozatot illeti, a magam részéről legfeljebb a XX. század elején németországi helyzetre tartom érvényesnek — mivel a másik oldal érveit nem olvashattam, emiatt mondom, hogy legfeljebb.
    Mindenesetre az egyetlen kifehjtett, tehát fő terhelő bizonyíték a Berlini Nyilatkozat kapcsán az úgymond “tiszta szívről” szóló bibliaellenes tanítás, amelyet különösen J. Paul hirdetett a XX. század elején Németországban.
    Nem látom, hogy a “tiszta szív” bibliaellenes tanításának, és így a Berlini Nyilatkozatnak bármi köze lenne a Felházhoz.

  • Bolyki László says:

    Kedves Hunor!

    “Sekélyes megtérésnek tűnik, amit egyikük mond, hogy nem mondatokra, de szavakra, sőt szavak nélkül megtérnek emberek.”

    Szerintem ezen a ponton jól megragadhatóan látszik, hogy sokszor csak a tendenciózus, prekoncepciókból táplálkozó gondolkodásmód lát óriási szakadékot ott, ahol pusztán megfogalmazás és értelmezésbeli különbség található. Értem, mire gondolsz: arra, hogy ha csak egy sekélyes “vallásos feeling” egy megtérés alapja, akkor a megtérés is sekélyes lesz. Ebben teljesen igazad van. De a fent idézett mondat egészen másra is utalhat. Nem arról van szó, hogy valaki az evangélium ismerete nélkül térne meg, hanem inkább arról, hogy egy ma élő ember már ezerszer hallhatta a fülével az evangéliumot, csak valamiért nem nyílt meg a szíve a befogadására. Sokan lehetnek olyanok is, akik már jártak is gyülekezetbe, templomba, ám a valóságos újjászületést nem élték át (pl éppen Gáspár is erről tett bizonyságot). Tehát a posztkeresztény Európában élő ember bizony sokszor találkozhatott az evangéliummal, és ezért lehetséges az, hogy akár néhány szó, akár egy szavak nélküli élmény is “betalálhat” valakinek. Nem önmagában azért tér meg, hanem az mozdítja meg benne az addig a pillanatig passzív ismereteket. Pl egy baptista testvérem mesélte, hogy hogyan lett hívővé: végighallgatott egy egész hetes evangélizáció sorozatot, de úgy érezte, nem mozdult meg benne semmi. Az utolsó nap egy többszólamú kórusmű basszusában volt egy sokszor ismételt “Jöjj!”, és ahogy hazafelé ment, állandóan ezt dúdolta: “Jöjj!”
    Képtelen volt kiverni a fejéből ezt a “Jöjj!” osztinátót, míg végül rájött, hogy Krisztus hívja őt. Megtért, újjászületett. Vajon a “Jöjj!” basszus hangra meg lehet térni? Nyilván önmagában nem, ám ez a “Jöjj!” úgymond aktiválta benne a sok-sok hallott igét, amely igék egy különös és személyes módon elevenedtek meg számára. Mondjuk Pál megtérése sem az az igazi, hagyományos értelemben vett “igehirdetés” következtében történt meg. Nincs szó bűnről, hitről, megbánásról, újjászületésről, csak jön a fény, a földre esés, néhány bemutatkozó szó Jézustól, és pár szó a jövőről. Se döntés, se bűnbánat, se odaszánás. Viszont Saulban/Pálban egyszer csak összeáll a kép, az összes addigi élménye és tudása nyer értelmet ebben a letaglózó és személyes Krisztus-élményben.
    Ezt azért írom, mert egy csomó ilyen dolog lehet abban, ahogy egy külső szemlélő következtetéseket von le mások szavaiból. Ha az az értelmezési keret, hogy “Most majd jól kiderül, hogy tévelygés az egész!”, akkor szinte bármi hangzik el, azt súlyos tévelygésként fogják dekódolni. A Felház kapcsán is voltak olyan hsz-ek, amelyek súlyos eretnekségként állítottak be a rendezvényen elhangzó humoros konferálási szófordulatokat. Jézus egész munkálkodását gyakorlatilag végig kísérték azok, akik alig várták, hogy mondjon valamit, ami az írott igével szemben áll, hogy elítélhessék érte. Nem is volt nehéz dolguk… Szerintem ugyanolyan felelőtlenség kritikátlanul elhinni mindenféle badarságot, mint ezzel a “műkedvelő ügyész” attitűddel hívő gondolatrendőrséget játszani. Ezzel a hozzáállással Jézust még ma is simán eretnekké lehetne nyilvánítani néhány mondatáért. Pl itt van ez a new age-esnek is beállítható mondata a Jn 10:34-ben: “Nincs-e megírva a törvényetekben: Én mondtam: Istenek vagytok?”
    Ha akarom, azonnal tévtanítónak bélyegezhetném érte, ha viszont meg akarom érteni, mire célzott, akkor pontosan tudni fogom, hogy miért mondta, amit mondott. A koholt vádak, melyek alapján elítélték őt, éppen az efféle “bibliahű” verbális ügyészkedőknek köszönhetőek.
    Tovább megyek: A Jn 1:45-ben Fülöp bizonyságtételét nevezhetnénk eretnek tévelygésnek is, hiszen ezt mondja Nátánelnek:
    “Megtaláltuk a názáreti Jézust, József fiát…”
    Ha akarom, itt Fülöp az evangélium szíve közepén dobogó tant, a szűztől születést tagadja meg, amikor Jézust József fiának mondja. Ha akarom, Fülöp egy lelkes, ám még fontos ismeretek híján lévő bizonyságtevő tanítvány.
    Ezzel a lelkülettel akár a népszerű asztali áldás, a “Jövel Jézus, légy vendégünk…” is alkalmas arra, hogy akik ezt mondják, azokat kizárjuk az egyházból, hiszen az a ház, ahol Jézus csak vendég, nem pedig a ház Ura, az bizony saját mágról állítja ki a bizonyítványt.
    És még azt is hozzá kell tegyem, hogy miközben mások bizonyságtételével kapcsolatban szabályos inkvizíciót gyakorlunk amikor el akarunk ítélni valakit, a saját gyülekezeti énekeskönyveinkben minden további nélkül elénekeljük a legvadabb tévtanítasokat is, csak mert úgy kijön szótagszám és passzol a sor végi rím.

    Mindezzel nem azt akarom sugallni, hogy nem kell biblikusan gondolkodni, vagy hogy mindegy, ki milyen bizonyságot tesz hitéről. Csak azt, hogy Jézus a Mt 7:15-23-ban igen pontosan meghatározza, hogy mi alapján ismerjük föl a hamis prófétákat: a gyümölcsökről. Éppen ezért bölcsebb hozzállás megvárni a gyümölcsöket, amihez persze egy kis időre van szükség, mint szavak, szófordulatok és kiragadott mondatok alapján azonnal tévtanítást, tévelygést, idegen tüzet, lázadást és bálványimádást kiáltani. Mert szerintem hamis prófétákat követni ugyanolyan hatalmas felelősséggel jár, mint igaz prófétákat hamisnak kiáltani.

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum