Új szimbólummal ismerkedik a nyugati világ. A szimbólum egy alakot ábrázol, aki magában foglalja a férfi és a női nem megkülönböztető piktogramjait, melyeket eddig a nyilvános vécék ajtaján láthattunk. Az új alak egyik oldalon nadrágos férfi, másik oldalon szoknyás hölgy. Ő a transznemű ember, akit a gender-ideológia szerint nem lehet a hagyományos kategóriákban értelmezni. Az önmagát dekonstruáló és rekonstruáló Amerika progresszív vidékein most épp egymással versengve helyezik el az új piktogramokat, jelezve, hogy a nyugati kultúra meghaladta a nemek binaritását és nyitottá vált a nemek fluiditásának megélése felé. Hurrá! Éljen a haladás! Csakhogy van valami mélyen ellentmondásos a transzgender mozgalom szemiotikájában.

Jordan Zajac dominikánus szerző The Semiotics of Transgender Bathroom Signage c. cikkében felhívja a figyelmet a gender-forradalom jelrendszerének belső feszültségére. A piktogram maga páratlanul sikeres, mert egyszerre épít egy meglévő, stabil jelre, ugyanakkor meghökkentő módosítással mutat rá az új elemre, a korábbi jelrendszer meghaladására. Az új jel egyszerre dekonstruálja a régit, megszüntetve annak binaritását, ugyanakkor újat is konstruál, hiszen képes melléjük tenni a nóvumot, mely sem az egyik, sem a másik. Azonban hiába sikeres a szimbólum, pont az LMBT-mozgalomban idegenkednek tőle sokan. Az ok elgondolkodtató.

A hagyományos férfi és női szimbólumok a nemek esszencialitását voltak hivatottak jelölni. A jel a jelzettre mutatott. Abból a meggyőződésből indultunk ki, hogy van nő és van férfi, ezért a férfi és női piktogramok a valóságot jelzik. A Derrida előtti strukturalista világban ennek volt értelme, hiszen a jel és a jelzett között korreláló, stabil kapcsolatot feltételeztünk. Derrida követői számára ilyen stabil jelrendszer nem létezik. A megkülönböztető jelnek a jelek világán belül lehet ugyan értelme (leginkább hatalmi eszközként), az azon kívüli valóságot viszont képtelen szignifikálni. És itt van az ellentmondás.

A dekonstrukcionista LMBT-projekt fő törekvése az esszenciális – és eképpen jelzett – valóság tagadása. Az új üzenet az, hogy a nemek nem esszenciálisak, ezért igazán jelezni sem tudjuk azokat. Az ideológiai forradalom hívei szerint a hagyományos jelek duplán elégtelenek: egyrészt mert a nemek nem esszenciálisak, másrészt mert a jelek egyébként sem korrelálnak a valósággal. Csakhogy progresszív felebarátaink ezt a gondolatot valamiért egy újabb stabil szimbólummal próbálják jelezni. Ez így viszont nem megy. A nadrágos-szoknyás piktogram ellentmondása abban áll, hogy a nemek fluiditását olyan jellel próbálja megragadni, mely a nemek állandóságából építkezik. Az új jel így önmagát dekonstruálja.

Ez nem apró illeszkedési nehézség, hanem fundamentális inkoherencia. A transzgender szimbóluma arra a jelrendszerre támaszkodik, melyet alapvetően tagad. Amikor valóságot konstruál, nem tud újat mondani, a régit viszont már nem mondhatja, mégis mondja. A férfi és nő mellé helyezett transzgender szimbólum paradox módon éppen megerősíti, amit tagad: csak két nem van. Az új piktogram egyik oldala férfi, másik oldala nő, egyik oldala szoknya, másik oldala nadrág. Nem talált ki újat, csak a két esszenciális létezőt keverte össze, akaratlanul is képi formába öntve a gender dysphoria betegségét. Zajac szerint az új szimbólum „hatásos jele annak, mennyire elégtelen és inkoherens a gender-ideológia, melyet meg akar jeleníteni”.

Sokkal könnyebb valamit lebontani, mint újat felépíteni – vonja le Zajac a következtetést. Én pedig megkockáztatom: a nemek esszenciális binaritását még lebontani sem lehet. Megbetegíteni igen, lebontani nem. Az új piktogram belső ellentmondása azt mutatja, hogy a teremtés alapjai valahol mélyen ellenállnak a progresszió büszke hullámainak. Nem mi találtuk ki magunkat, és a kereteket sem, amelyekbe érkeztünk. Van valami, ami nagyobb nálunk, és aminél mi soha nem leszünk erősebbek. Ez jó hír, mert a teremtés stabil alapjáról elindulhat a gyógyítás alázatos, fáradságos munkája is.

17 hozzászólás a “A transzgender ellentmondásos szemiotikája” bejegyzéshez

  • Simonné Papp Ágnes says:

    Ezt a jelet valóban a transzgender ideológia hívei találták ki? Olyanok, akiken a filozófia (in)koherenciáját számon lehet kérni? Ez a jel nem a transzgenderrel csak kényszerből, toleranciából, divatból azonosuló többségi társadalom válasza arra az abszurd igényre, hogy némelyek szeretnék a biológiai nemüknek nem megfelelő WC-t használni? Nesztek, ebbe a helyiségbe jöhettek, ha WC-zés közben is tagadni akarjátok alalpvető biológiai szükségleteitek egy részét! Csak kérdezem. Mert nekem ez tűnik logikusnak. A Biblia szerint a törvénynek a szellemisegét kell betartani, nem a betűjét. Amikor egy világi hatalom törvénybe iktat valamit, akkor a végrehajtás szintjén a törvény szellemiségével való ideológiai azonosulás nem biztosított. Remélhetőleg itt is ez a helyzet.

  • Szabados Ádám says:

    A piktogram elhelyezését azok kezdeményezik, akik az LMBT-lobbi kedvében akarnak járni. Ez a progresszió jelenlegi iránya. Akik ezzel az iránnyal nem értenek egyet, azok a piktogramot sem szeretnék elhelyezni a mosdók ajtaján.

  • Steve says:

    Én az alábbi “amőba” piktogramot javasolnám a mellékhelyiségek ajtajára:

    http://www.shutterstock.com/pic-336963278.html

    Az “amőba” piktogram arra utal, hogy a helyiségben bármilyen formájú, méretű és nemű (ha van ilyen egyáltalán) lény otthon érezheti magát, diszkrimináció nélkül!

    Bár még ez sem tökéletes, mert az élettelen dolgokat diszkrimináljuk, tehát ha valaki pl. egy asztal identitásával rendelkezik, akkor joggal érezheti magát kirekesztve. Vita tárgya lehet továbbá, hogy az amőba növényi vagy állati jellegű-e. Valószínűleg állati, mert nem rendelkezik kloroplasztisszal, ami szükséges a fotoszintézishez – ez szintén problémás lehet, hiszen képzelheti valaki magát pl. liliomnak. Egy liliom identitásával rendelkező lény számára az amőba szimbólum használata az elutasítottság érzését eredményezi. Nem is beszélve a mesterséges intelligenciáról, aminek az esszenciája egy szoftver, nem is anyagi jellegű létezőről van szó (már szinte hallom a transzhumanista lobbi képviselőinek felháborodott tiltakozását). A legjobb ikon talán egy asztalra helyezett kiborg amőba lenne, amiből egy virág nő ki.

  • Simonné Papp Ágnes says:

    Hát ez az! Az, hogy a lobbi kedvében akarnak járni, nem jelent ideológiai elkötelezettséget. A dekonstukcionizmusban való jártasságot még kevésbé.

  • Szabados Ádám says:

    Ideológiailag vezérelt a közeg, amely ezt erőlteti, ezért nyugodtan számon lehet kérni rajtuk a következetlenséget.

  • Discipline says:

    Ráadásul ez az új jel enyhén szólva félreérthető. Ha nem tudná az ember, miről van szó, nem biztos, hogy rögtön a fele férfi, fele nő jutna eszébe. Félrefújta a szoknyát a szél, vigyázat, a mosdóban erős szellőztetőrendszer működik, vagy mi? Őszintén szólva (tudom, az a rossz, aki rosszra gondol), nekem elsőre az ugrott be róla, hogy a férfi bemegy a női mosdóba és feláll a farka. “Vigyázat szatírveszély!” is lehetne.

  • Simonné Papp Ágnes says:

    Nem kell az amőbáig visszamenni. A csiga is hímnős. 😀

  • Simonné Papp Ágnes says:

    Persze ezek a poénok sértőek. Pl. hogy asztalnak érzi magát, amőba, csiga, stb. Az emberi faj integritásához minden egyelőre minden ideológia ragaszkodik. Vagy nem? Szóljatok, ha lemaradtam!

  • Szabados Ádám says:

    Sajnos már ez sem feltétlenül igaz. Kezdődött Darwinnal, aki ugye tagadta a korábban magától értetődőnek tartott faji esszencializmust. Az, hogy vannak átléphetetlen határok, a teremtésből fakadó hit. Lassan döbbenünk rá, mit jelent az, hogy a darwinizmus szerint minden átmeneti állapotban van. Az uralkodó paradigmában a fajok (az emberi faj is) egy lassú fejlődési folyamat pillanatfelvételei. Peter Singer morálfilozófus ezért kifejezetten tagadja az egyetemes emberi jogokat, mert a többi átmeneti állapotban lévő élőlényhez képest az emberben szerinte nincs semmi különleges vagy kivételes. Aztán megjelent a transzhumanizmus is (meghaladhatjuk emberségünk határait), és vannak már önmagukat transzfajúként identifikáló embertársaink is. Most minden mozog…

  • tothaa says:

    Én is éreztem a félig szoknyás alaknak belső ellentmondását, de nem tudtam volna megfogalmazni hogy mi; annyira csodálatos, hogy van aki ezt a filozófia szakszavaival meg tudja fogni és le tudja írni! Kösz, Mr. Zajac! Ráadásul magyarul is érthetővé tenni, köszönöm, Divinity-Blog!

  • Steve says:

    Összefoglalva tehát amit mi ember szóval illetünk, az valójában egy hétköznapi organizmus, nagyrészt víz, különféle ásványi anyagok, egy csomó baktérium és hasonlók. Ráadásul az általunk embernek nevezett organizmus az evolúciós fejlődés egy éppen aktuális állapota csupán, semmilyen kitüntetett szereppel nem bír. Emberi jogokról sincs értelme tehát beszélni. Ami talán érdekes lehet, hogy az ember nevű organizmusnak van tudata, de az valójában csak a neuronok hálózata és a köztük száguldó elektromos jelek – egy szoftver, amit lehet szimulálni, letölteni, másik testbe áttenni a transzhumanisták szerint. Ha tehát lenne is olyan kitüntetett kategória, hogy “ember”, az sem számít igazán, csak a tudat számít, aminek bármilyen testet lehet adni (vagy nem is kell neki adni, elég virtualizálni). Igazából mindenki az, akinek/aminek a tudata képzeli magát – nincs értelme külsődleges biológiai kategóriákban, fajokban és nemekben gondolkodni – férfi, nő, ember, állat, ufó, robot, virtuális személy. De minden ami van, akár valóságosnak, akár virtuálisnak mondjuk, csak az idő egy pillanatában értelmezendő, temporális dolog. Ráadásul az idő is valószínűleg kvantált, az egyes lépések között nincs is semmi, nincs kauzalitás sem, és végső soron minden csak illúzió. És amiről azt gondoljuk hogy tény, az a multiverzum egy permutációja csupán, ami tényünk másnak fikció. Semmi sincs és minden van, a valóság illúzió és az illúzió valóság, az igazság hazugság és fordítva.

    Jól értem, hogy ha igazán trendi akarok lenni, akkor kb. így kellene gondolkodnom? 🙂

  • Kövesi József says:

    Ezt hogy gondolják ezek az örültek?A transzgender egyed a férfi és a női WC-be nyugodtan bemehet?És nem érdekli őket hogy akik mint nő vagy férfi használja és ezzel nem ért egyet?Javaslom nekik hogy 1 újabb WC-t építsenek amit a transzgenderek használhatnak,de erre meg azt fogják mondani hogy ez diszkrimináció és szegregáció.Jó dolgukban nem tudnak mit csinálni,tényleg az emberiség megért az ítéletre.

  • Miklós says:

    A tagadás minden paradoxon motorja, hiszen a tagadással meghatározva önmagam, odaláncolom magam ahhoz, amitől távolodni szeretnék. Ugyanakkor ez a szimbólum talán jól kifejezi annak a lelkivilágnak a paradoxonát, amiben ezek az emberek vannak. Úgy sejtem nem új identitást nyernek, aminek reményében ezt az utat választották, hanem elveszítik azt a keveset is, ami még megvolt. Kegyetlen dolog ez, de valószínűleg nem véletlenül menekülnek, hiszen az a maszkulinitás, amit a világban a férfiak megjelenítenek nagyon gáz, és az a femininitás is, amit a nők megjelenítenek legalább akkora gáz. Nem annyira bűnnek látom ezt a dolgot, hanem inkább büntetésnek, ami talán nem véletlenül van azokon a nemzeteken, amelyeknél megjelent. Szomorú.

  • Éva says:

    Helyeslem amit Ádám írtál, hogy mindez Darwin evolúcióelméletére vezethető vissza. Meg is jegyzem 🙂
    Eszembe jutott ennek kapcsán egy karikatúra: szárítókötélen száradnak a ruhák, széttépve, cafatokban. A háziasszony felemeli a mosógépet, a régi, tárcsás hengeres gépet és azt mondja: látod, mit csináltál?

    Steve, nagyon jó a gondolatmeneted, tetszik 🙂 Tudjuk, hogy ez lesz a végén, a “végén” mert nem a vég, hiszen az Úré az utolsó szó, de így lesz, hogy az igazság hazugság és fordítva. A mi Istenünket gonosz önkényúrnak állítják be sok mai alkotásban, filmben, ahol Lucifer képviseli a jót de ez csak látszólag trendi 🙁

    Ha nem tudnánk felállítani a diagnózist, esély sem volna, hogy segíteni tudunk.

  • Faragó Róbert says:

    Ez az egész szánalmas és nevetséges, úgy a gender-lobbi (?), mint a fundamentalista keresztények (?) részéről. Eszem ágába se jutna azon filozofálgatni, hogy “A hagyományos férfi és női szimbólumok a nemek esszencialitását voltak hivatottak jelölni.”, mert itt a franc se kíváncsi arra, hogy mi mit jelöl vagy sem, hanem arra kíváncsi az ember, ha szükség szorongatja és pl. vizelnie kell, hogy hol a WC. Ez a két rohadt betű az érdekes abban a helyzetben, és semmi más.
    Én nem rajzolgatnék a budiajtóra semmit, hanem kiírnám, azt, ami, hogy “WC”, aztán minden mást meg lehet oldani, hogy jól szeparált helyiségek legyenek. Magam részéről azt se szeretem, ha vizelés közben egy férfi áll mellettem (férfi vagyok). Legutóbb Németországban láttam ilyen WC-t, nem volt se férfi, se nő rajta, csak WC-felirat, és nagyon szépen meg volt oldva, mozgássérült, férfi, nő, gyerek mindenki bemehetett, tágas és tiszta volt, jól elszeparált az egész. Nagy, áttekinthető kézmosórészek, és jól elkülönített fülkék. Szóval én nem a szoknyát vagy nadrágot keresem az ajtón és rettegek a “teremtési rend” vélt vagy valós felforgatása miatt, hanem ha kell, a WC-t keresem. Nevetséges, esztelen és kontraproduktív úgy a gender-lobbi, mint a keresztény (keresztyén) fundamentalisták-evangelikálok telitorkú ajvékolása és világvége-rikoltozása. Rajtunk sír és röhög a világ.
    Amúgy hitemet gyakorló, egyházfenntartói járulékot fizető, úrvacsorával élő egyháztag vagyok családommal és felnőtt gyermekeimmel együtt, és feleségemnek is ez a véleménye, hogy amint a templomban és az étteremben meg a strandon sincs szoknyás és darágos szekció, úgy a WC-ben sem kellene. Akkor mi most a gender-lobbit támogatjuk? Ugyan!

  • Szabados Ádám says:

    Kedves Faragó Róbert!

    Átengedtem a hozzászólást, de hadd hívjam fel a figyelmet a moderálási elveimre. Minden vélemény elhangozhat itt, de a hozzászólóktól azt kérem, hogy kerüljék mások megbélyegzését.

  • Arpicus says:

    Igazából úgy igazból nem szimpatizálom a HGY-t,de ez az írás szerintem fontos hozzájárulás a gender jelenség megértéséhez valamint hír- és információértéke is van.Szerintem érdemes elolvasni:
    http://hetek.blog.hu/2016/07/28/az_okologia_okoljoga

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum