Tegnap a BBC honlapján kerestem a Brexitről szóló cikkeket, amikor a kezdőfelületen beleütköztem ebbe az írásba. A cím mindent elmond: „A többszerelmű kapcsolatok lehetnek a szeretet jövője”. Az írás a „szexuális forradalom” cikksorozat részeként jelent meg, mely sorozat (a BBC ismertetője szerint!) a szex és a gender fejlődő fogalmát akarja megértetni velünk. Sokan jósoltuk, hogy az azonos neműek közötti házasság legalizálása magával fogja hozni a poligámia legalizálásának igényét is azokban az országokban, ahol a házasság hagyományos definícióját felülírja a szexuális forradalom, a gender ideológia és a haladás eszménye. És valóban: a Brexit árnyékában a monogám házasság kihívójaként bejelentkezett a „többszerelmű kapcsolatok” ideája.

A poligámia legalizálása mellett Melissa Hogenboom hasonló érvet hoz fel, mint amilyen érv alapján nyugati országok sora írta át az egy férfi és egy nő közötti monogám házasság fogalmát: a szeretet miért korlátozódna két emberre? Valóban. Ha a házasság pusztán a kölcsönös szerelemről (és szexről) szól, mi indokolhatná, hogy az abban résztvevők számát kettőre korlátozzuk, ha már a nemek tekintetében úgyis sutba vágtuk a hagyományos fogalmat? A cikk szerzője azonban tovább is megy: nem csak helyet követel a jog területén a poliamoria híveinek, de egyenesen azt állítja, hogy a többszerelműség jobb, mint a monogám kapcsolat. Az érveket most nem sorolom, de olyanok vannak köztük, mint például hogy a poligámia a föld nagyobbik részén ma is megengedett, az állatvilágban ritka a monogámia, a poliamoriában élők kapcsolati rendszere nyitottabb és kiterjedtebb, a gyerekek szeretik, ha sok felnőtt veszi őket körül, a poliamoria biztonságosabb szexet nyújt, mint a monogám házasság, hiszen a házas embernek a házasságon kívül kell (?) kielégülést keresnie a szexuális igényeire, míg a többszerelmű kapcsolatban senkinek nem kell a „házasságon” kívül keresnie a változatosságot, stb.

A cikk nyíltan épít a homoszexuális „házasság” precedensére. A szerző szerint a homoszexuális házasság ad jogalapot ahhoz, hogy a poliamoria és a poligámia is törvényesen elfogadott házassági forma legyen. A házasság fogalmának újradefiniálása kinyitotta Pandora szelencéjét, és ha egyszer ez a szelence kinyílt, nem könnyű visszazárni. Igazuk volt azoknak, akik erre előre figyelmeztettek. A poligámia hallhatóan dörömböl az ajtón és helyet követel magának. A kérdés, hogy beengedjük-e. Szilárd meggyőződésem, hogy ha a nemek kérdésében megalkudtunk, a számok kérdésében sincs többé vétójogunk. Olyan forradalom zajlik a szemünk előtt, mely összehasonlíthatatlanul drámaibb és mélyebb, mint az, hogy mi lesz a Brexit után az Európai Unióval. A nyugati társadalmakban a házasság intézménye a társadalom tartópilléréből egyre inkább szubkulturális ikonná válik. Ezt az ikont a keresztényeknek kell újra vonzóvá tenniük. Akkor is, ha szubkultúrájukat most sokan a retardáltság és a gyűlölet melegágyának tekintik, mert nem enged sem a nem, sem a szám kritériumából.

51 hozzászólás a “Poliamoria ante portas” bejegyzéshez

  • Sefatias says:

    Mondjuk, ha Isten nem lenne ilyen rugalmas a poligámiával, akkor a szolgálnak könnyebb lenne megvédeni a monogámiát. Úgy viszont nehéz védeni, ha valójában Isten ebbe nem szól bele

  • Szabados Ádám says:

    Az Újszövetség tanítása egyértelmű: ugyanaz, mint amit Isten már a Genezis kezdetén elmondott. Az Ószövetségben találsz ugyan példákat a poligámiára, de ezek az eredeti tervtől való eltérések, a szöveg is így mutatja be őket, egyetlen egy eset sincs, amely ne azt sugallaná, hogy ez rossz ötlet. A törvény is világossá teszi, hogy Isten mit gondol a poligámiáról (pl. 3Móz 18,18; 5Móz 17,17). A poliamoria modern jelenségére (pl. két férfi és három nő házassága, akik egymás között szabadon szexelnek) biztosan nem találsz példát a Bibliában (pláne úgy, hogy Isten azzal kapcsolatban „rugalmas” lenne).

    A társadalmunknak persze nem kell követnie semmilyen eredeti tervet, Isten is engedi, hogy az emberek másfelé menjenek. Csak ettől én szomorú vagyok, mert a károk felmérhetetlenek (ahogy ez a bűn esetében szokott lenni).

  • Steve says:

    A poligámia (egy férfi + több nő) ősibb, természetesebb és “biblikusabb” mint a homoszexuális házasság. Így ha az utóbbi mellett lehet érvelni, akkor az előbbi mellett még inkább. A poligámiát ráadásul ma is több kultúrában megengedik és gyakorolják. Sőt, ha jól értem, még az Újszövetség is “tolerálja” ha valaki ilyen közegből tér meg – keresztényként már nyilván nem lehet ezt az életformát választani – pusztán azt köti ki, hogy többfeleségű férfi nem lehet egyházi elöljáró, mivel ez az életstílus nem jelenthet követendő példát.

    A poliamoria más kérdés, ez a homoszexuális házasság és poligámia koncepciójának elfogadását követő “logikus” lépés. Utána persze lehet még néhány logikus lépést tenni (pl. miért kellene szűklátókörű módon csak emberekre korlátozni az egész intézményt, hiszen az ember egyesek szerint nem más, mint egy okos majom).

  • endi says:

    Ádám:

    3Móz 18,18 – ez a közeli rokonok közti házasságot tiltja…
    5Móz 17,17 – ez nem egyértelmű, ráadásul kifejezetten a királyról szól (hasonló lehet az újszövetségi “presbiter egyfeleségű legyen” (remélem jól idéztem, lényeg hogy vezetőről van itt is szó).

    Furcsa is lenne, ha egy ilyen alapvető dolgot, mint a többnejűség, nem találnánk meg nagyon konkrétan és egyértelműen a Törvényben. És hát nem találjuk…

    És még annyit hogy többférjűséget azért nem találunk a Bibliában, mert a feleség ura a férje. Több úr meg nem lehet, míg fordítva lehet (egy férfi több nő ura).

    Ezzel én nem állítom azt hogy a többfeleségűség jó lenne! Sőt, Jézus azért elég egyértelműen fogalmazott, és talán nekünk ez az egyetlen kapaszkodónk: “nőnek és férfinak teremtette az embert”.

    Az viszont egyértelmű, hogy a Törvényben nincs ilyen tiltás, és hogy a “biblai hősök” nagy része tartott több feleséget vagy ágyasokat. Hogy miért van ez így? Hogy miért nincs egyértelmű tiltás erről a Törvényben? Fogalmam sincs…

    Na és még annyit, hogy az is nyilvánvaló, hogy a férfiakban sokkal erősebb a szexuális vágy. Talán pont ezért megengedő Isten? És ahogy sefatias is írta: lehet hogy nagyon sok házasságtörés elkerülhető lenne, ha a többfeleségűség engedélyezve lenne a világban és a keresztények között is.

  • endi says:

    Ja és még valaki elkezdene személyeskedéssel érvelni: nekem aztán eszemben sincs több feleséget venni… 🙂

  • endi says:

    És még egy gondolat: szerintem a többférjűség azért sem szerencsés, mert a születendő gyerekről nem feltétlen lehet tudni melyik férjtől van. (Ezt ügye csak az utóbbi néhány évtized óta tudja az emberiség a génekből megállapítani egyértelműen.)
    Míg ügye többfeleségűség esetén egyértelmű melyik két embertől van a gyerek.
    Azt pedig, hogy miért is fontos, hogy a gyerek egyértelműen tudja kik a szülei… szerintem van jelentősége, főleg a felelősség terén, de másban is.

  • Sefatias says:

    Endike!

    Csak egyetérteni tudok! Holnap este én is leírom a véleményemet, kiegészítve az erről szóló posztomat. Most még nyaralok. 🙂

  • Katona Simon says:

    Ezeket a híreket hallva és olvasva, nekem néha olyan érzésem van, mintha a nyugati kultúrával megismétlődne az, ami Nabukadneccarral. Egészen addig isteníti és dicsőíti magát, míg végül az állatok szintjére süllyed. Állatoktól származtatjuk magunkat, hozzájuk hasonlítjuk a szexuális identitásunkat, miközben istenítjük magunkat. Kérdés, hogy a mai kereszténységben meg van e Dániel figyelmeztető hangja a világ felé.

  • Tóth Béla says:

    Jaj, jaj, jaj, itt a világvége (már megint). A melegek után itt a poligámia, és oda a biblikus házasság (?). Nevetséges ez a jajgatás. Akkor járjunk gyalog és nem repülővel, akkor ne hordjunk kétféle anyagból szőtt ruhát, mert az is tiltja a Biblia. Akkor ne együnk tényleg véres hurkát, ne háljunk a havivérzéses asszonykával. Akkor tényleg ne legyenek női püspökök még a protestánsoknál se. Há’benne van a Bibliában, már hogyne, fehéren-feketén! Meg minek az Internet ugyebár, a pornó fejlesztette ki hálózattá, így az ürdüngtől van az is…, fertő!

    Nem baj, Ádám, felesleges izgatnod magad ezen általad oly kiemelten tárgyalt és figyelt (bálványod ez!) témán pörögve a lelki békéd egyre jobb lehet, hiszen Trumpika megtért, az evangéliumi keresztények tapsikolnak, lesz ám így rend, hacsak nem a l@szbi Clintonné kerül trónra. Akkor az evangéliumi keresztények felvásárolják az összes fegyvert (amíg lehet).
    De íme, Ádám, örülsz, ugye milyen hiteles story, hip-hip-hurrá: Donald Trump „befogadta Krisztust”
    http://mno.hu/kulfold/donald-trump-befogadta-krisztust-1348986

    Nahát, én ettől a gagyi képmutatástól és vallásosodó manipulációtól biza jobban félek mint a melegfronttól meg a poligámiától meg a szexkicsapongásoktól. Mondjuk én nem csapongok, hű vagyok kis feleségemhez, de nem azért, mert a Bibliából ezt olvasom, hanem mert erre vezet az Úr. És nem kiáltok világvégét, és nem bélyegzek meg másokat. És két leánygyermekemet is így és erre nevelem.

  • Idealista says:

    Az egészben az a legszebb, hogy remekül meg lehet majd ideologizálni az egészet “biblikusan” is (efféle tévtanítások gondolom mindig is voltak – és talán napjainkban is vannak, talán az Amishoknál?). Az ugye nem számít, hogy kb. egyetlen egészségesen működő poligám kapcsolat nincs a Bibliában, amelyikben ne okozott volna gondot a többnejűség, de hát ez részletkérdés.

    Tényleg kezd már az egész valami abszurd komédiára hasonlítani, és az ember már nem is mer rálicitálni egy nagyobb hülyeséggel, hogy “mi lesz a következő…?”, mert már nem lehet olyan abszurd dolgot kitalálni, ami előbb utóbb valósággá ne válna.

  • Idealista says:

    Elolvasva a kommenteket, én sem tudom vagy értem, a mózesi törvényben miért nincs tiltva a többnejűség. Nem is vagyok nagyon járatos az egész kérdésben.

    Viszont ami ellenérv lehet még – amit Jézus is idéz – hogy “lesznek ketten egy testté”. Egyrészt lovagolhatunk a szavakon, hogy ketten lesznek egy testté nem hárman, de ami fontosabb, az a logika mögötte. Ha én egy testté lettem valakivel, hogy lehetnék egy test valaki mással is? Az a harmadik soha nem fog tudni teljesen belépni ebbe az intimitásba – és nem csak anatómiai okokból. Egyszerűen érzelmileg ilyenek vagyunk, és szerintem ez nem csak szocializáció kérdése. A feleségek közötti intrika nyilván nem véletlenül az egyik leggyakoribb motívuma a többnejűséget tartalmazó történeteknek (akár fiktív akár valós).
    A három személy teljes szeretet kapcsolatát tartsuk meg a Szentháromság Istennek. Ki tudja, talán ez is Isten szentségének része: emberek nem tudnak 3-as egységet alkotni, csak kettőset.

  • Sefatias says:

    Kedves Idealista!

    Mondanál jól működő monogámiát házasságot a Bibliából ? Főleg olyat ami azért működött jól, mert monogámiát volt?

  • Szabados Ádám says:

    A Bibliában található poligámiáról lehet, hogy inkább külön cikket írok majd.

  • Szabados Ádám says:

    Kedves Béla,

    a hozzászólásodban sok fura érzelem és előfeltevés kavarog, ami nem biztos, hogy segíti a racionális párbeszédet, de kőbaltámmal hadonászva néhány dolgot azért visszaböfögnék, mielőtt újabb mammutvadászatra indulok.

    Elképzelésem sincs, milyen értelemben lehetne ez a téma a „bálványom”. Sok más mellett erről is szoktam írni, mert egyrészt érdekel az a radikális változás, ami e téren a tágabb kultúránkban zajlik, másrészt lelkészként érzékelem azt is, ahogy ez a kereszténységben megjelenik. Szerintem példátlan és jelentős folyamatról van szó, amiről érdemes beszélni.

    Ami a havivérzést, kétféle anyagból szőtt ruhát stb. illeti, barlangom falára próbáltam már erről rajzolgatni valamit, gyere be és nyugodtan nézd meg.

    Trumppal együtt szoktunk vadászni, de nem kedvelem őt, mert iszonyú büdös a szája, és olyan haverokat hoz a vadászatra, akiknek még büdösebb a szája. Huszonegyedik századi nyelvre fordítva: rendkívül taszít a Trump-jelenség, és az is, ahogy némely „evangelical” vezetők ostobaságból vagy haszonlesésből kiállnak mellette. Tényleg elképesztően bugyuta dolog Trumpot bébi kereszténynek hazudni/képzelni. Azon viszont még gondolkodom, hogy jött ide a Donald, mert most ez sem tűnik nagyon átgondoltnak…

  • Sefatias says:

    Kedves Ádám!

    A Bibliának nincs tanítása sem a poligámiáról, sem a monogámiáról. A Biblia csupán teljesen korrekten és részrehajlás nélkül tudósít arról, hogy az ókorban az emberek egy része monogámiában, egy része pedig poligámiában élt. Sehol nem olvasunk arról, hogy Isten bármikor is dönteni akart volna ebben a kérdésben az emberek helyett. Az általad beidézett verseknek semmi köze a poligámiához. Csupán arra jók, hogy ha valaki csak felületesen foglalkozik a kérdéssel, akkor megnyugodjon, hogy tudtál idézni a bibliából a poligámia ellen. Valójában nem tudtál. Erre Endike jól rá is világított. A többszereplős családok természetes részét képezik Izrael életének Isten számára teljesen természetes volt a többnejűség, ugyanúgy mint a monogámia. Ennek az ellenkezőjét sehogy sem tudod bebizonyítani, csupán érzelmileg elfogult szónoklattal.
    Valójában a Bibliában semmilyen eredeti tervet nem találsz. Maximum rá tudod fogni, hogy szerinted van olyan, és meg tudod érvelni, mint ahogy valaki az ellenkezőjét tudja megérvelni.

    Olvastam már érveket a poligámia ellen, melyek arra épültek, hogy a sokfeleséges házasságokban mennyi probléma volt. Erre akart utalni Idealista is, de ez nem érv. A monogám házasságokban is voltak problémák.

  • Szabados Ádám says:

    Ennek az ellenkezőjét sehogy sem tudod bebizonyítani, csupán érzelmileg elfogult szónoklattal.

    Ha ezt így eldöntötted, akkor meg sem próbálom.:) Egy cikket azért fogok írni azoknak, akik nyitott értelemmel közelednek a kérdéshez, de téged, Sefatias, nem próbállak meggyőzni, mert régóta úgy tapasztalom, hogy zárt az elméd a kereszténység felé. Ezt nagyon sajnálom, de változtatni nem tudok rajta. Nyilván ez csak akkor valódi probléma, ha – ahogy én gondolom – a keresztény hit igaz.

  • Sefatias says:

    Nem eldöntöttem, hanem kb 20x olvastam az ószövetséget és még többször csak úgy egyenként egyes részeket. Van annyi rálátásom, hogy biztosan állítsam, hogy a poligámia ellen nincs semmilyen konkrét érv. És tudnál változtatni, ha tudnál érvelni. De az érvelés hiányossága nem a te hibád, hanem a Bibliáé, és így Istené. A te hibád csupán annyi, hogy olyat állítasz, amit a Biblia nem. 🙂

  • Szabados Ádám says:

    Még nem érveltem.:)

  • Sefatias says:

    Jaa… Akkor azért sikerült olyan gyengécskére és hamiskásra? Akkor várom az igazi érveket 😛

  • Szabados Ádám says:

    Mondtam, hogy külön cikket írok. Nem hiszem, hogy téged meg fog győzni, de elsősorban nem is neked írom. Mindenkin van valamilyen szemüveg, szerintem a tiéden nagyon erős fényszűrő van…

  • Sefatias says:

    Hogy az enyémen milyen a “fény”szűrő, azt nem tudom. A fényszűrőknek ilyen esetben pont az a szerepe, hogy a delikvens ne tudjon róla. A Tanítóknak meg az a feladata, hogy az ilyen problémákat megoldják (példab 20:5) Az érveid meg tudnak győzni, ha jók. De nem szoktak azok lenni. Az utóbbi időben sok olyan témához nyúlsz, ami nincs benne a Bibliában, és ezért a személyes véleményedet, érzéseidet adod elő Isten Szavaként. Ezzel ellensúlyozod az érveid gyengeségét. Ha valóban Isten véleményét képviselnéd, akkor érvelned sem kellene

  • Szabados Ádám says:

    Sefatias, kérlek, mutass rá, hol adtam elő a saját véleményemet Isten Szavaként. Nagy bajnak tartanám.

    Péld 20,5 – Mk 3,5

  • endi says:

    sefatias, az nagyon erős túlzás, hogy ádám a személyes véleményeit írja főleg. sőt… épp ezért csodálkoztam azon a két (rossz) igehelyen amit a monogámia védelmében írt…
    az is túlzás amit írsz, hogy nincs konkrét érv a bibliában a monogámia mellett. azért ádám és éva, jézusnak az a bizonyos mondata stb… ezek azért elég konkrétak. ami a furcsa hogy _törvény_ nincs erről, ég az újszövetségben sem.

  • Éva says:

    Erre az egy mondatra való utalás, hogy ketten lesznek egy testté, bőven elég Jézus szavából, bármi áll a Bibliában ehhez képest fajsúlytalanul. Pontosan, ahogy idealista írta: ‘Ha én egy testté lettem valakivel, hogy lehetnék egy test valaki mással is? Az a harmadik soha nem fog tudni teljesen belépni ebbe az intimitásba – és nem csak anatómiai okokból. Egyszerűen érzelmileg ilyenek vagyunk…’ meg kell kérdezni a normális nőket, mit szólnak egy esetleges másodikhoz, milyen jövő vár érzelmileg a mozaik családban a gyermekekre ahol minden bizonytalan.

    Érdemes volna visszamenni azokhoz a történésekhez, amikor ez az alap meggyengült, kezdve azzal, hogy férfinek szabad volt asszonyát megcsalnia, a képmutató polgári családokban szokás volt a tényeket a szőnyeg alá söpörni, aztán jött a női “szabadságot” biztosító fogamzásgátló tabletta … hogy végképp felboruljon, amit Isten alkotott és úgy látta, hogy igen jó.

    Már megint ki akarunk találni jobbat(?) de nem fog menni 🙁

  • Szabados Ádám says:

    A két megjelölt igehely szerintem sem cáfolhatatlan bizonyíték, azért utaltam rájuk, mert konkrét törvényekként mutatnak abba az irányba, hogy a poligámia nem jó ötlet. De a cikkben majd ezt jobban kifejtem.

  • Sefatias says:

    Nem arra mutatok rá, hogy hol, hanem arra, hogy hogyan.

    Mint említettem, olyan témákhoz nyúlsz hozzá, amelyekben nincs konkrét, határozott leírás a Bibliában. Emiatt a Bibliából érvelés elég síkos terület. Ezt úgy lehet kompenzálni, hogy citálunk olyan bibliaverseket, amelyek legalább egy szóval csatlakozni tudnak a témához, majd ezeket a verseket határozottan, az Istentől kapott lelkészi, tanítói tekintélyünkkel beemeljük a perdöntő bizonyítékok sorába, amit aztán az átlag hallgató elfogad úgy ahogy van, és azt hiszi, hogy érveltél.

    Te meg vagy győződve a saját isteni kinevezésedről

    Meggyőződésed, hogy téged Isten vezet

    Teljesen biztos vagy abban(a fentieket figyelembe véve) hogy te Istent képviseled, mint szócsöve

    Ennél a posztnál rögtön az első kommentedben elkövetted a nem oda illő bibliaidézetekkel való operálás hibáját

    Majd kijelentetted, hogy az érveidet csak azok értik meg, akik értelemmel közelítenek a témához, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy egy platformon vannak veled.

    Mindenki más, aki egy olyan kérdésben amiről a Biblia nem is beszél nem ért veled egyet annak zárt az elméje a kereszténység felé. Persze ez csak akkor probléma, ha a keresztény hit igaz 🙂

    Ez ugye akkor nagy probléma, mert szerintem ugyan a keresztény hit igaz, és Krisztus követése számomra egyenlőre eddig az egyetlen értelmes és járható útnak számít, de ezt nem úgy képzelem el, ahogy te. Tehát a problémát nem Isten rólam alkotott véleménye okozza, hanem a tied. Ugyanis azt senki nem tudja, hogy mi Isten véleménye rólam.

    Tehát velem csak akkor van probléma, ha neked van igazad. De ahhoz, hogy neked legyen igazad, és ezt be is lássam, kell valami sokkal több, ami nincs meg. Ami nem lenne baj, de te azt állítod, hogy megvan. Csak senki sem látja

  • Sefatias says:

    Ádám!

    Azon versek melyik része utal arra, hogy a poligámia nem jó ötlet?

  • Éva says:

    Ma volt egy nagy élményem a rendszerállítókkal, pontosabban láttam a magyar nemzet lelkiállapotáról szóló filmet http://www.urania-nf.hu/esemenyek/675/2016/06/26/on-ter-kep-a-magyar-nemzet-lelkiallapota. A pszichológiai kísérlet döbbenetes eredményt hozott, de már a módszer is – ha valaki nem ismerné – meggyőz ha valakinek kételye lenne, hogy a REND felettünk van, eredendően csak Istentől alkotott lehet, mert mi ilyet nem tudunk kitalálni.
    A filmet csak esetenként lehet látni és itt lehet tájékozódni ezen a honlapon http://www.jelenczki.hu/programok ahol a mai esemény szerepel, de itt lesz a jövőben is KIZÁRÓLAG információ, és csak “lélektől lélekig” ahogy az alkotók közzétették (you tube-on nem) kiadva sem lesz, csak később egy könyvben.

    Kíváncsi vagyok, hogy a Hellinger-féle családállításban az alapfogalom, az odatartozás jelenthet-e egy BETOLAKODÓT mert szerintem nem.

  • Sefatias says:

    Jézus Szavai a Máté 19:5-ben azért nem perdöntőek, mert egyáltalán nem erről szólnak. Jézus csupán a válást helyteleníti, és ezt a gondolatot(nem kettő, hanem egy test) egy olyan közegben mondja, ahol a poligámia megszokott volt. Ráadásul az Izraeli poligám házasságok esetében a házassági szerződés a férj és a feleség között köttetett. Semmit nem tudunk arról, hogy a feleségek között volt-e bármilyen “házassági” szerződés. Tehát a férj a feleségévével akkor is egy test volt, ha éppenséggel a férj, egy másik szerződésben egy másik nővel is egy test lett.

  • Nazo says:

    Sefa, ez a rugalmasságod szerintem elméleti. Ha a törvények engednék akkor elfogadnád, hogy mondjuk a feleséged még egy férjet bevigyen melléd? – mert, hát ugye ami most van az csak egy arrogáns keresztény modell, amit még Isten sem ír alá.

  • Szabados Ádám says:

    Sefatias,

    nem mondtál példát arra, hogy a saját véleményemet Isten Szavaként adtam volna elő, mert szerintem ilyen nincs, én legalábbis nagyon próbálok figyelni arra, hogy ilyen ne legyen. Igen nagy gondnak tartanám, ha elkövetném ezt a hibát.

    Az igaz, hogy van véleményem arról, hogy mi Isten szava (a Biblia alapján), és sokszor arról is van véleményem, hogy ez hogyan illeszkedik a kultúra és a spiritualitás kérdéseihez (olyanokhoz is, amelyekről nincs direkt bibliai tanítás). Ezt viszont nem szégyellem, nem tartom problémának, mert ha annak tartanám, nem írnék blogot, és nem lennék lelkipásztor sem.

    Ami meg a rólad alkotott véleményemet illeti: nem tudom, mi van a szívedben, de az internetes megnyilvánulásaid alapján teljesen nyilvánvaló számomra, hogy a kereszténységgel szemben ellenséges vagy, és valami nagyon sötét szemüvegen át hozol kemény ítéleteket. Ezt sokszor elmondtam már, és természetesen ez is csak egy vélemény (az enyém).

    Most viszont… hajrá magyarok!

  • Sefatias says:

    Szia Nazo!!! 🙂

    Természetesen elméleti. Én magam monogám tipus vagyok, és nem szándékozom ezen változtatni. És nem tartom arrogáns modellnek, hanem egy jó modellnek

    De… és itt jön a lényeg

    De mi az oka annak, hogy így érezzük? A belénkteremtett, vagy a belénknevelt alapelvek miatt?

    Rengeteg olyan barátom van, aki egyik ágyból megy a másikba, sokszor úgy, hogy az ágy még ki sem hűlt, de ez őket nem zavarja. Őket ez miért nem zavarja?

  • Éva says:

    Bányászom, a rendszerállítás olyan tudományos, hogy annál több sem kell és nem is lehet. Akárhányszor, akárhogy szerepel a Bibliában a többnejűség. “Amit Isten egybe kötött ember ne válassza szét” – nem elég?!
    Persze a “ketten lesznek egy testté és többé már nem kettő hanem egy”.

    Szerintem pl. a Hellinger-módszer eldöntheti a kérdést. A Sigismundnál írtam erről, majd oda írom le ezt részletesen Ádám engedélyével, most annyit, hogy a film szereplőinek fogalmuk sem volt, hogy milyen “lelki tényezőt” jelenítenek meg a kollektív tudattalanból, más néven (a sokdimenziós)szellemi létsíkból) mégis “jól játszották”!

    A REND nem tőlünk függ, nem attól, hogy milyenre csináljuk, mert az VAN. És azt mondta az Úr hogy a törvény közel van hozzánk, a szánkban és a szívünkben… (méghogy bálvány 🙁 )!

    És mintha mondott volna valamit Jézus a házasságtörésről is …

  • Sefatias says:

    Kedves Ádám!

    Elég sokszor jeleztem már itt, mikor úgy éreztem, hogy a saját személyes véleményedet Isten véleményeként adod elő. Ez a fenti poszt, a kommentekkel is beleillenek a sorba.

  • Sefatias says:

    Kedves Éva!

    Két teljesen különböző dologról beszélsz úgy, mintha azok ugyanazok lennének. A válásnak és a poligámiának semmi köze egymáshoz. Egy többfeleségű férj önző válása ugyanolyan rossz, mint egy egyfeleségűé

  • Szabados Ádám says:

    Elég sokszor jeleztem már itt, mikor úgy éreztem, hogy a saját személyes véleményedet Isten véleményeként adod elő.

    Sefatias, a vevőkészülékedben van a baj.

  • Éva says:

    Bányászom, a válás oka általában egy harmadik akiből, ha nem következik be a szakítás hanem “beépül” kész a poligámia.

    IDEJE már ezeket a témákat alaposan áttekinteni.
    ———————————————–

    Arra gondolok hogy a Felházban milyen ima száll fel 🙂 (hajrá magyarok)!

  • dzsaszper says:

    “Kedves Ádám!

    Elég sokszor jeleztem már itt, mikor úgy éreztem, hogy a saját személyes véleményedet Isten véleményeként adod elő. Ez a fenti poszt, a kommentekkel is beleillenek a sorba.”

    Kedves Sefatias,

    Ezek szerint:
    blogger = próféta
    blogposzt = Isten szavának terjesztése?
    ajjaj, neked is van blogod… szálka és szálfa esete?

  • Sefatias says:

    Szia Dzsaszper!

    Az én blogomon, illetve az én kommentjeim között nem igazán találsz olyat, amelyikben kétségbe vonnám valakinek a kereszténységét, vagy egy olyan kérdésben jelentenék ki valamit ex-chatedra, amiben a Biblia nem is szól egy szót se.

  • dzsaszper says:

    “Az én blogomon, illetve az én kommentjeim között nem igazán találsz olyat,
    amelyikben … egy olyan kérdésben jelentenék ki valamit ex-chatedra, amiben a Biblia nem is szól egy szót se.”

    Ilyet Ádám blogján sem látok.

    “… amelyikben kétségbe vonnám valakinek a kereszténységét,”
    amennyire emlékszem, te tettél olyan kommenteket korábban a keresztény gyülekezetekkel, egyházakkal kapcsolatban, ami alapján nem hiszem, hogy az “ellenséges vagy” vélemény túl meglepő lenne.

  • Sefatias says:

    “Ilyet Ádám blogján sem látok.”

    Én igen. Ez a poszt is az

    ” te tettél olyan kommenteket korábban a keresztény gyülekezetekkel, egyházakkal kapcsolatban,”

    Ha valamelyik kritikám nem jogos, ragadj klaviatúrát és cáfolj meg 🙂
    Állok elébe

  • dzsaszper says:

    Sefatias,

    hol látsz ebben a posztban ex-chatedra jellegű kijelentést?

    ami a cáfolatot illeti, szerintem az adott posztok alatt már megtörtént 🙂

  • Sefatias says:

    “hol látsz”

    már leírtam többször.

    “az adott posztok alatt már megtörtént”

    Nem emlékszem

  • dzsaszper says:

    Kedves Sefatias,

    “már leírtam többször”
    A legtöbb, amit leírtál, az a 2016. június 26. vasárnap 17:33-as kommented. Ugyanakkor ez a komment nem foglalkozik egyáltalán az ex cathedra kijelentés témakörrel, amit később minden alátámasztás nélkül tényként kezelsz.

    Szóval: nem, azt amit állítasz, nem írtad le egyszer sem (legalábbis nem eléggé).

  • Simonné Papp Ágnes says:

    A válás oka sohasem egy harmadik. Amelyik kapcsolatot hatékonyan ki tud kezdeni egy harmadik, azt már előzőleg rég megette a fene.

  • Galben says:

    Olvasgatva a blogot, elég merész témákhoz nyúl a szerző. Hogy mennyire érti a dolgát az most nem lényeges, csak a perspektíva kérdéses. Persze egy keresztyén ember az egyoldalú, de remélhetőleg az az egy oldal a valóságot reprezentálja. Az más kérdés, hogy nekünk egyénileg mennyire sikerül ezzel azonosulni. Egyébként még mindig igazabb törekvésnek tartom a félfundamentalista konzervatív szemlélet érvényesítését a borzasztónál borzasztóbb világi elképzeléseknél. A kérdés csupán az, hogy be kell-e érnünk kevesebbel mint a több vagy a legtöbb. Ergo az igazabb még mindig nem az igaz. Azt szoktuk mondani, hogy a természetes dolgok egészségesek. Na már most valószínűleg egy hitben járó embernek a hit is természetes és az efféle dolgokat, mint többnejűség, homoszexualitás a saját hitünkben kell elhordoznunk. Fontos a Biblia, hiszen isteni tekintély a számunkra, ugyanakkor mi nem a Biblia vagyunk és a paradigmatikus életvezetés hamar lekorlátozhat. Olvastam a blogon a pietista exegézisről is. Nagyon egyet tudtam érteni az ott leírtakkal, hogy a hit – amit szintén a Szentírás táplál – mégis felül tudja múlni magát az írásértelmezést. Miért is? Mert a hit a megváltás kulcsa, amihez az Írás olyan támasz, ami sok esetben személyes tapasztalatot eredményez nem pedig paradigmákat tálal. Jézus mindenkinek személyes tapasztalatot ajándékozott és ajándékoz. A paradigmák állítását meghagyta a kései utódoknak. A keresztyén élet számomra egyben egészséges lelkület is – persze ezt is meg lehet nehezíteni, fertőzni egyik vagy másik oldalról. Vigyázzunk, hogy keresztyénségünkben is maradjunk természetesek. Itt természetesen a spirituális, lelki egészségességről beszélek. Szóval egy egészséges keresztyén ember önazonosságában érzi és tudja, hogy az emberi kapcsolatokban hol van a lelkileg természetes határ. Ennek lehetnek egyéni módozatai is, de nem hiszem, hogy a határon túl lévő dolgok beleférnének. A többszemélyes kapcsolatokkal az a legnagyobb gond, hogy az a bibliai erő (dinamisz) amit nemes egyszerűséggel szeretnek nevezünk nem tud túlcsordulni az ilyen multiperszonális kapcsolatokban, azaz, ha úgy tetszik megfosztjuk felebarátunkat ettől és máris megszegtük a jézusi törvényt “szeresd felebarátodat, mint magadat”. Nos nem mindenkit kell egyforma intenzitással szeretnünk, mert az emberi kapcsolatok többszintűek, a skála elég széles a távoli respektálástól a legközelebbi szeretet/szerelem kapcsolatig, azonban mindegyik szinten keresztyén lényemből fakadóan a maximumot kell (tudnom) nyújtani. Ha ezt nem teszem akkor van baj, akkor áll be a lelkiismereti meghasonlás, a bűntudat és kezdődik el a különféle torzítás, kompenzálás amibe beletartozik az is, hogy patikamérlegen mérjük ki a magyarázatokat a lehető legbonyolultabb sémákba öntve, amiből aztán nem biztos, hogy megfelelő eredmény születik. Tehát skáláról írtam. Meglátásom szerint a többszemélyes kapcsolatok azok az emberi kapcsolatok szintjén alacsonyabb fokozaton állnak a kétszemélyes kapcsolatnál. Ezt hadd nem magyarázzam, hogy miért, így is már hosszan írok. A kérdés az, hogy egy saját tulajdonságaiból fakadó vagyis természetesen alacsonyabb szintű kapcsolati rendszer emelkedhet-e magasbbra vagy mi magunk vállunk felületesebbekké, silányabbakká, torzultabbakká azzal, hogy elfogadjuk magasabb szintűnek? A kérdésre a választ a lehetőségek adják, ami szintén a maguk természetükből fakadnak. Mivel a többszemélyes kapcsolatokban kvázi nincs akkor szeretet szükséglet, ha ezt magasabb szintre akarja bárki is emelni számolnia kel azzal, hogy úgy kell majd szeretnie a többit, ahogy azt a magasabb szintű kapcsolat törvényszerűsége megkívánja. Ez viszont nem fog menni, mert a legmagasabb szinten csak egy valakit szerethetünk feltétlenül úgy, hogy az neki elég is legyen és viszont is csak egy valaki szerethet így. Gondoljunk csak magára Istenre, mit mond nekünk: ne legyenek idegen isteneid rajtam kívül, csak engem szeress, mert ez lehet a köztem és közted lévő kapcsolati maximum kulcsa. Ha ezt nem tudod megtenni, akkor elapadhat az áldás és ha az elapad máris elhagytuk Őt és csak az a kérdés, hogy a többi “idegen isten” ugyanazt az áldás forrást jelenti-e. Hát persze, hogy nem.
    Nekem ez a véleményem 🙂

  • Szabados Ádám says:

    Kedves Galben,

    egyetlen dologra szeretnék csak reagálni. A pietista írásértelmezés nem szakad el a Szentírás etikai paradigmájától, nem haladja azt meg. A pietista írásmagyarázatban a vallásos tapasztalat (újjászületés, megtérés, Szentlélek átformáló munkája) az elmét teszi alázatossá és nyitottá a kinyilatkoztatás előtt, nem az egyént függetleníti a Szentírás etikai útmutatásaitól. Ez fontos különbség, különösen az itt tárgyalt téma szempontjából.

  • Galben says:

    Kedves Ádám!

    Nyilván a Szentírás fundamentumként szolgál és a keresztyén ember számára akár pietista vagy bármi más nem megkerülhető nemhogy etikai kérdésekben, hanem semmilyen más kérdésben. Különben honnan ismerném meg az üdvösséget és hogyan léphetnék a hit útjára. Azonban az is nyilvánvaló, hogy Írás és írásértelmezés között lényegi különbség van. Pontosan ez a lényegi különbség szüli akár a felekezeti vagy kegyességi ellentéteket vagy különbözőségeket. Hogy ennek mennyire van létjogosultsága az úgy tűnik, hogy egyelőre nem egy eldöntött kérdés és talán az üveg hegyeknél fogunk majd teljes képet kapni az Úr színe előtt. Szóval inkább az ember természetéből fakadó dolognak vélem mintsem kijelentés alapúnak. Ha már a “rendszerezett iskolák” is eltérnek egymástól, akkor mennyire eltérő az ember sajátos egyéni helyzetében a hit, persze annak mértéke lelki mélysége, megalapozottsága és minden más tulajdonsága alapján. Hát azt hiszem a diverzitás bájos zavara itt igencsak bejátszik, pedig akárhogyan is mégiscsak egy Istenben és Megváltóban kell hinnünk, és eme nevek kapcsán a lehető legegyetemesebb létezőről beszélünk. Kérdés, hogy miért és mi alapján lehet ez így, nyilván az egyik okozatként a másik célként lehet kérdés. Az azonban számomra egyértelmű, hogy ezt Isten megengedi. Isten él, létezik, hatalma van, nem az Írásba burkolózik, az Írás mögött, előtt, felett alatt, mellett benne és kívül egy élő Isten szól. Pont ezért nem kell pietistának vagy bármi másnak lenni, mert nem a pietizmus az út vagy valami más, mondjuk a fundamentalizmus vagy a liberalizmus. A keresztyénségben nincs ilyen, nem buddhisták vagyunk. Esetünkben az út az igazság és az élet maga Krisztus. Azt gondolom, hogy persze lehet rendszerező módozatokat választani, de van egyéni szabadság abban, hogy miként, hogyan mennyire merítkezik bele az ember a nagy egyetemes hit (pontosabban keresztyén hit) folyamába és főleg mi szólítja oda és milyen tapasztalatokat élethelyzeteket kell megélni, ahol a hit számára erő. Tehát van akinek a hit elmélet és van akinek mindennapi kemény gyakorlat, megélés, átélés és átadás vagy épp a kettő keveréke is lehet különböző arányokban, időnként váltakozva :))). Számomra a pietizmusban a hit elevensége a vonzó (se több, se kevesebb, mert utána egyfajta értelmezésként máris torzít, egyszerűsít és külső definíciókkal lát el), csupán erre tértem volna ki ottan, fentebb :).

  • Szabados Ádám says:

    Nem kellett sokáig várni: Kolumbiában a melegházasság farvizén létrejött az első hivatalos poliamoróz házasság is – három férfi között.

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum