Autoriter konzervatívok?

2016 aug. 19. | Divinity, Társadalom, Tudomány | 8 hozzászólás

Az American Journal of Political Science szaklapban néhány éve megjelent egy tanulmány, amelyre azóta tudományos publikációk hosszú sora hivatkozott, és alapként szolgált számos értelmiségi vitában. A harminc évet átölelő kutatás a politikai preferencia és a lelki alkat közötti korrelációt vizsgálta, és arra az eredményre jutott, hogy a konzervatív politikai attitűd és az autoriter lelki alkat között genetikai okokra visszavezethető korreláció van, míg a szociálisan alkalmazkodó lelki alkat inkább a liberális politikai attitűddel rendelkezőkre jellemző. Sokak intuícióját igazolta ez a felfedezés, és megerősítette a média által sugallt képet is. A publikációban történt azonban egy kis malőr, amire tavaly derült fény, és amit méltán lehet történelmi tévedésnek nevezni.

A helyreigazításból (és a most augusztusban javított cikkből) ugyanis az derül ki, hogy a publikáció igaz, csak éppen fordítva. Az eredeti kutatás arra az eredményre jutott, hogy létezik a korreláció, de a liberális politikai attitűd esetében találtak összefüggést az autoriter lelki alkattal, és a konzervatív politikai meggyőződést vallók között találkoztak inkább szociálisan alkalmazkodó lelki alkatú emberekkel. Nem tudni, hogy pontosan hol történt az eredmények megfordítása, de a rossz közlés megfelelt annak az előzetes várakozásnak, hogy az autoriter attitűd és a konzervatív gondolkodás között lesz kapcsolat. A valóság azonban szintén sokak intuícióját és tapasztalatát igazolja vissza: éppen a liberális politikai preferencia és az autoriter lelki alkat között létezik erősebb korreláció. Az átfogó politikatudományi kutatás szerint az autoriter lelki alkatú emberek nagy átlagban inkább a liberális politikai oldalon találhatók. Amerikában legalábbis.

Mind a cikk, mind a malőr, mind a helyreigazítás szerintem rendkívül tanulságos.

 

8 hozzászólás

  1. dzsaszper

    Huhh… Nem Szentpéterváron hanem Moszkvában, nem Volgákat hanem Moszkvicsokat…

  2. Cypriánus

    Izgalmas…

    Amúgy a tudatipar egész hatékony működését tükrözi, hogy a „rasszizmus ” szónál automatikusan a fehér nyugati férfiakra gondoljunk, pedig bizonyos statisztikák szerint az USA területén a rasszista bűncselekmények 90% át fekete férfiak követik el fehérek és ázsiaiak ellen…

    Így vicces módon a fehér heteroszexuális férfi az egyetlen nagyobb lélekszámú kisebbségi csoport, akit kvóták alapján korlátoznak a munkaerő piacon, és a sajtóban is nyugodtan démonizálható…miközben az egyik leginkább békés és gazdaságilag -szellemileg produktív társadalmi csoport, az átlagosnál alacsonyabb bűnözési vagy előítéletességi mutatókkal…

    Mondjuk Dél-Afrika tényleg a gödör alja a termelő kisebbségek elleni fekete rasszista doktrina alapján lévő kvótákkal, de az senkit sem zavar, az PC.

  3. Cypriánus

    Amúgy két hete a villamoson a tanúja voltam egy beszélgetésnek, ahol egy férfi homoszexuális pár éppen azt taglalta, pontosan hogyan és miért kellene kiirtani az összes hajléktalant, akik ” csak mások kárára vannak” …

    A nem éppen épületes párbeszéd tele volt önhittséggel és gyilkolni vágyással. Egyáltalán nem támasztotta alá, hogy a homoszexuális férfiak érzékeny és megértő lények mind egy szálig. ( nyilván van közöttük olyan, ahogy a fehér „ciszhetero ” népességben is)

    A liberális tolerancia szerintem jól összefoglaló abban a mondatban, amit még az egykori SZDSZ híveiről mondtak:

    ” mi mindenkivel abszolút toleránsak és szerető szívűek vagyunk, – kivéve az előítéletekkel teli intoleráns fanatikusokat… Az meg abszolút nem a mi hibánk, hogy rajtunk kívül sajnos mindenki intoleráns fanatikus. „

  4. Éva

    Jó ez a kép, az iránymutatás. Nem piedesztál, mint egy másik cikkben volt, de ott még nem szóltam (semmilyen piedesztál nem elfogadható, különösen nem azoknál, akik ismerik Istenüket).

    Persze, mint iránymutatás nagyon ROSSZ 🙁

    Cyprianus, ezen a lapon sokat írtunk erről – ezt is leírtam ami most megint eszembe jutott a történetedről – hogy személyesen egészen közelről láttam amikor döntött egy fiú a másik fiú-szerelme mellett: előbb el nem képzelhető erkölcsi zuhanással járt együtt 🙁

  5. NeumannPeti

    Szerintem nagyon sok vitában jelentett már komoly csapdát, hogy nem definiálták pontosan a liberalizmus vagy konzervativizmus kifejezéseket. Ugyan csak beleolvastam a tanulmányba, rákeresve a liberális szóra, de nem találtam definíciót.

    Egyébként tetszik a végeredmény, mert jól az orra alá dörgölhető sok vitapartnernek, de azért könnyen el tudom képzelni, hogy a kutatás alapján a klasszikus liberális értékeket (éjjeliőr állam, az egyén védelme, a szociális állam ellentéte) vették alapul, és végeredményként pedig leírták hogy a liberalizmus az autoriter lelki alkattal összefügg, amiből az olvasó pedig egészen másra következtet, mert mást ért liberalizmus alatt.

  6. Vértes László

    Az én tapasztalatom inkább az, hogy a nyitottság-zártság egyforma a konzi és a lib oldalon.

    Kölcsönösen azt gondolják a másik oldalról, hogy birkanép, és a mosóporreklámok színvonalán gondolkodik, miközben ritkán tudnak felülemelkedni a saját mosóporreklámjuk szintjén.

    A mai értelemben vett felvilágosodás (miszerint áthidalhatatlan szakadék tátong a természettudományok és a metafizika között, amelyet csak kóklerséggel lehet látszólag áthidalni) messze elkerüli mindkét tábort.

  7. dzsaszper

    Kedves László,

    nem látom az áthidalhatatlan szakadékot (hacsak nem Gödel nem-teljességi tételére utalsz vagy valami hasonlóra, eldönthetetlen kérdésekre — de azt én nem szakadéknak mondanám)
    Kóklerséget és látszólagos áthidalási kisérleteket annál inkább, valóban 🙂

  8. Éva

    Egy interjúban azt mondta Prékopa Donát, hogy liberális körben nagyobb az elfogadottsága a hitéből fakadó tisztasági gyűrűnek, mint a „keresztények” között.
    Csak az a kérdés, hogy ez az elfogadottság a helyben járást jelenti-e vagy képességet az elmozdulásra? Így jutunk a legfontosabb problémához, Vértes László által felvetett nyitottság/zártság kérdéshez. Mert, ha el is fogadok valamit, vajon „ráhagyom” – gondolj amit akarsz (nem érdekel) én is azt gondolok amit akarok – vagy megértem lehetőleg az összes indítékot, következményt, majd a megértésből fakadóan indulhat el egy kommunikáció ami irányt vehet, változtathat szinte vég nélkül, egészen egy meggyőződés kikristályosodásáig.
    A meggyőződés aztán lehet sziklaalap, azon állva lehet leginkább nyíltan kommunikálni közben az alapokra tovább építeni. Mert ki van „készen”? Abból származik az autoriter magatartás. Ugye? 🙂

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Facebook Pagelike Widget

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK