A kritikai és a konzervatív bibliaértelmezés közötti különbség sokszor egyszerű hermeneutikai döntésen múlik: bizalommal vagy bizalmatlanul közelítünk a szöveghez? Olyan ez, mint egy váltóállítás: a kezdeti döntés határozza meg a végeredményt, ahova megérkezünk. A hermeneutikai döntések soha nem semleges térben történnek, hanem emberek által, akik mindig előfeltevésekkel közelednek az írott szövegekhez. Nagyon leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a kritikai megközelítés alapvetően a bizalmatlanság hermeneutikája, a konzervatív megközelítés pedig a bizalomé. Az életben persze a bizalomnak és a bizalmatlanságnak is megvan a helye, csak nem mindegy, mikor melyik vezet közelebb az igazsághoz. Hadd mutassam meg a különbséget egy konkrét példa, a Zsidókhoz írt levél 9. részének 3-4. verse alapján.

A Zsid 9,3-4-ben ezt olvassuk: „A második kárpiton túl pedig volt egy sátor, amelyet szentek szentjének neveztek: ebben volt egy arany füstölőoltár és a szövetség ládája, minden oldalról arannyal borítva.” Az Ószövetségben kicsit jártas olvasónak azonnal feltűnik, hogy a szerző az arany füstölőoltárt a szentek szentjébe helyezi, míg a Mózes második könyve szerint ennek az oltárnak a helye a sátor második részében, a szentélyben volt. Van valami ésszerű oka annak, hogy a szerző a szentek szentjébe teszi a füstölőoltárt, nem a szentélybe? Vagy tévedésről van szó? Mi lehet ennek az ellentmondásnak az oka?

Ha fellapozzuk a kritikai és konzervatív szerzők által írt exegetikai kommentárok vonatkozó részeit, a következő magyarázati lehetőségekkel találkozunk:

1) A szövegbe tévedés került, mert míg a 2Móz 30,6 a füstölőoltárt a szentélybe helyezi, a Zsid 9,3-4 a szentek szentjébe.

2) A Zsidókhoz írt levél szerzője egy független hagyományra támaszkodott, amely a füstölőoltárt nem a szentélybe, hanem a szentek szentjébe helyezte.

3) A görög szó (θυμιατήριον) nem a füstölőoltárra vonatkozik, hanem a füstölőedényre, amelyet a szentek szentjébe vittek és talán ott is tároltak.

4) A szerző teológiai okból sorolta a füstölőoltárt a szentek szentje tárgyai közé, mert bár fizikailag a szentélyben volt, logikailag a szentek szentjéhez tartozott.

A kritikai alapállás bizalmatlan, ezért arra hajlik, hogy itt bizony tévedés történt. Vagy azért, mert a levél szerzője figyelmetlen volt, amikor a sátor berendezését sorolta, vagy azért, mert rosszul értelmezte a 2Móz 30 szövegét, vagy azért, mert egyszerűen rosszul tudta a füstölőoltár helyét. Talán pogány szerzőről van szó, ezért tévedett, vagy a Samaritánus Pentateukhosz eltérő leírása zavarta meg, ahol a 30. rész közvetlenül a 26. rész után következik. A tévedés mindenesetre nyilvánvaló, mondják a kritikai tudósok, ezért minden olyan értelmezése a szövegnek, amelyik a tévedést megpróbálja elegyengetni, ügyetlen és átlátszó apologetikai barkácsolás, nem pedig komoly és becsületes exegetikai munka. A becsületes magyarázat elfogadja a tévedést és legfeljebb annak okát próbálja megfejteni.

A konzervatív alapállás ezzel szemben inkább bizalommal közelít a szöveghez, ezért azt feltételezi, hogy az ellentmondás látszólagos, a becsületes exegetikai munka pedig éppen arról szól, hogy felületes ítéletek és elhamarkodott következtetések helyett megértsük a valódi szerzői szándékot. A konzervatív kutató ameddig csak lehet, jót feltételez a szövegről és annak integritásáról, és kész akár nyitva is hagyni egy problémát, mintsem túl hamar elkönyvelni, hogy tévedésről vagy valódi ellentmondásról van szó. Amikor tehát konzervatív tudósok a Zsid 9,3-4 ellentmondásos képéhez érkeznek, mindenekelőtt annak a lehetőségét vizsgálják, hogy a szerző nem tévedett, és legvégső lehetőségnek hagyják, hogy a bibliai szerző valódi ellentmondásba keveredett a hagyománnyal, amit magyaráz.

Vajon mi indokolhatja azt, hogy a megelőlegezett bizalom alapállásából közelítsünk a probléma megoldásához, és mire jutunk, ha bizalommal próbáljuk megérteni a szerző szándékát? Ezt szeretném elmondani a következő bejegyzésben.

(Folyt. köv.)

4 hozzászólás a “Füstölőoltár a szentek szentjében? (1)” bejegyzéshez

  • István70 says:

    “A kritikai és a konzervatív bibliaértelmezés közötti különbség sokszor egyszerű hermeneutikai döntésen múlik: bizalommal vagy bizalmatlanul közelítünk a szöveghez?”

    Ha így is van, az módszertan, nem? Lehet így is, lehet úgy is. A kettő kiegészíti egymást, mint bármely más, megközelítésében ellentétes módszer (pl, top down vs. bottom up tervezés, vagy deduktív vs. induktív következtetés.) Egyébként érdeklődve várom a folytatást?

  • endi says:

    Számomra a Biblia nagyon erősen megbízható könyv. Nem azért, mert azt mondták, hanem mert megtapasztaltam. Félelmetesen logikus az egész, nagyon egyben van, és emellett elképesztően tömör.
    A legtöbb bibliakritikus nagyon gagyi. Madár-e a denevér és egyéb bénaságok, jajj… De a kedvencem a “kettős teremtés”, miszerint két teremtés van leírva, miközben a hüje is látja hogy előbb nagyvonalakban van leírva, aztán a ember teremtése és kapcsolódó dolgok meg részletesebben.
    Meg amikor azt elemezgetik hogy ezt a részt nem is az írta, meg ezt meg azt a részt nem egy szerző írta. Félelmetesen buta okoskodás a legtöbb ilyen…

  • Omnium Minister says:

    Endi! Az első mondatoddal nagyon egyetértek, a második és harmadikkal pedig nagyon nem. Számomra is a Biblia nagyon erősen megbízható könyv. Nem azért, mert azt mondták, hanem mert megtapasztaltam. Félelmetesen logikus az egész, nagyon egyben van, és emellett elképesztően tömör. (Hogy milyen értelemben tömör – az enyém olyan 1300 oldal – , abban egy kicsit bizonytalan vagyok, de még ezen sem vesznék össze veled. :-))

    Viszont nem tudom megállni, hogy ne jelezzem vissza számodra, hogy elszomorít, ahogy a továbbiakban fogalmazol. Képzeld el, ha egy gyülekezetbe járnánk. Beszélgetnénk a megváltásról és egyetértenénk. Beszélgetnénk a gyülekezeti életről, a családról, a munkáról, a halálról és mindenben egyetértenénk. Aztán egyszer csak azt mondanám neked, hogy egy nagyon konzervatív godolkodású, az életmódjában következetes, hívő professzor arról beszélt, hogy a teremtéstörténet nyelvi elemzése arra enged következtetni, hogy két, egyformán lényeges, de különböző kultúrkörben továbbadott szájhagyomány egymás mellé illesztéséről van szó. És én ezt el tudom fogadni. De amint ezt neked, mint Krisztusban testvéremnek elmesélem, az összes korábbi jó talpasztalatunk az egyetértésről egy pillanat alatt szertefoszlik, mert körülbelül így reagálnál: “Hogy vagy képes ilyen gagyi, félelmetesen buta ostobaságokat elhinni, mikor a hülye, bocsánat, a hüje is látja
    milyen egyértelmű, hogy miről is van szó.”

    Endi! Szerintem te is fontosnak érzed sok ember megnyerését Krisztusnak. Ezzel a stílussal viszont eleve lemondasz nagyon sok értelmes, gondolkodó, jóravaló, istenkereső emberről.

  • tolerancia says:

    “…Nagyon leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a kritikai megközelítés alapvetően a bizalmatlanság hermeneutikája, a konzervatív megközelítés pedig a bizalomé. Az életben persze a bizalomnak és a bizalmatlanságnak is megvan a helye, csak nem mindegy, mikor melyik vezet közelebb az igazsághoz…”

    Egyetértek, keveseknek adatik meg az elfogulatlan/objektív kritikai ill. konzervatív kutatási szándék az igazság megismeréséhez.

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum