Még egy képet szeretnék megmutatni, amit Bunyan Értelmező házában látott. Fontos ez a kép is, mert az ítélet napja, amiről a kép szól, minden keresztény hitvallás integráns része (vö. Apostoli hitvallás: „onnan jön el ítélni élőket és holtakat”), és ahogy a szövegben lévő bibliai hivatkozások is mutatják, Jézus és az egész Biblia egyöntetű tanítása. Hiába nem szereti a kultúránk ezt a tanítást (mikor szerette?), a kinyilatkoztatáson alapuló kereszténység elképzelhetetlen nélküle. Megkockáztatom, talán éppen az utolsó ítélet képe az, amit leginkább érdemes fontolóra vennünk, hogy az evangélium teljes mélységét is átérezhessük.

Így még egyszer megfogta Keresztyén kezét, s egy kamrába vezeté, hol valaki ágyából éppen felkelt, s míg öltözött, remegett és reszketett. Miért reszket ily nagyon ez ember? kérdé Keresztyén. Értelmező pedig megparancsolta neki, hogy állapota okát Keresztyénnek mondja el. Tehát az ember így kezdett beszélni: ez éjjel, alvás közben álmodám, az ég folytonosan sötétebb-sötétebb lőn, azután oly borzasztó módon mennydörgött és villámlott, hogy engem halálos félelembe ejtett. Feltekinték álmomban, s láttam, hogy a felhő hirtelen és csodálatos módon szétoszlott. Erre borzasztó kürtrivallást hallék, s a felhőn egy embert láttam, körülvéve az ég seregeitől, mind tüzes lángokban, s maga az ég is izzón lobogott, ekkor hívó szózatot hallottam ekképpen: Támadjatok fel, halottak s jertek ítéletre. S azonnal széttöredeztek a sziklák, a sírok felnyíltak, s a halottak amint ott benn feküdtek, kijövének; némelyikük szívből örvendett s feltekintett; mások ellenben a sírdombok mögé igyekeztek elrejtőzni. Láttam ezután, hogy a felhőkön levő ember felnyitá a könyvet, s a világnak megparancsolta, hogy járuljon elébe, előtte pedig pusztító tűz csinálván helyet, mint bíró s a vádlottak padján ülők között (2Kor 5,10; 1Thess 4,16.17; Jud 14 és 15.21; Mik 7,16–17; Zsolt 1,5; Mal 3,2–3; Dán 7,9–10); ekkor hallám, mint adták azoknak, kik a felhőben levő embert körülvevék, tudtukra: gyűjtsétek össze a gyomot, polyvát és tarlót, s vessétek az égő mocsárba (Máté 3,10–12; 7,19; Mal 4,1), ezzel megnyílt a feneketlen mélység lábaim alatt, s szorongatott kiabálás, füst és izzó szén emelkedett ki torkából. Ekkor a kíséretnek parancsoltatott: takarjátok a gabonát csűrötökbe (Luk 3,17) s csakhamar sokakat láttam, miként emeltettek a fellegekbe; de engem odalent hagytak (1Thess 4,16–17); el akartam én is rejtőzni, de nem tehettem, mert ki a felhőn ült, el nem fordítá rólam szemeit; emellett eszembe jutottak vétkeim, s lelkiismeretem minden oldalról vádolt (Róm 2,15); erre alvásomból felébredék. 

Keresztyén. De hát mi volt e látományban, ami úgy megriasztott?

Ember. Ó, hisz az ítélet napja elérkezett, s én nem voltam elkészülve reá. De leginkább megdöbbentett, hogy az angyalok néhányat felvittek, engem pedig idelent hagytak, s a pokol torka lábaim előtt felnyílt; azonfelül lelkiismeretem is gyötört, s a bíró szemei folyvást rajtam függtek, kinek arca utálatot tanúsított irántam.

Nos, kérdé Értelmező Keresztyéntől, mindezeket éretten megfontoltad-e?

Keresztyén. Igen, s íme egyfelől félelembe ejt, másfelől reményt nyújt.

Értelmező. Tehát őrizd meg mindezt szívedben, hogy emlékeztető ösztön legyen, mely az általad járandó úton előbbre haladni int.”

8 hozzászólás a “Értelmező házában – a félelmes álom” bejegyzéshez

  • Tihamér says:

    Tudom, hogy Ádám nagyon ügyel arra, hogy ne bántsuk meg egymást és ne torkolljanak a hozzászólások személyeskedésbe és ez nagyon is rendben van Ádám részéről. Amiatt ez a bevezető mondat, mert lehet, hogy vékony jégen fogok táncolni az alábbi mondanivalómmal, mindenesetre előrebocsátom, hogy nem kívánok senkit megbántani, nem haragszom senkire, nincsen bennem sértettség – egyszerűen csupán a tényekről kívánok írni. Tudom, hogy ez egy teológiai blog,
    mely’ “tudományt” magam is nagyon szeretek, azonban meg kell állapítanom, hogy a teológia művelése sok esetben nem hogy közelebb vinne Istenhez, hanem eltávolít Tőle. Az Istenről való beszédnek el kellene vezetnie bennünket a Vele való beszélgetéshez, bensőséges kapcsolathoz, végül az Isten örökimádásába és az Ő dicsőséges szemlélésébe. Az előbbiekkel nem akartam azt sugallni, hogy ez a blog haszontalan volna, egyáltalán nem. Amikor azonban láttam, hogy a múltkori politikai töltetű cikkhez mennyi és milyen hosszú hozzászólás (bocsánat: meddő okoskodás) érkezett, míg az örökélet szompntjából sokkal fontosabb vaskalitkás történethez valahogy nincs nagyon mondanivalójuk a teológus uraknak, kezdett felmenni bennem a pumpa. Gál Péter a pécsi teológia dogmatika professzora és egyben a katolikus egyház exorcistája egy alkalommal amikor szabadítás “ügyben” jártam nála mesélte, hogy teológus kollégái már nem hisznek az ördög valóságosságában. Emlékszem, amikor a leányvári Hivatásőrző Ház-ban (ahol szenvedélybeteg papokat és egyházi személyeket próbálnak reszocializálni), egy nap nagyon rosszul éreztem magam lelkileg, még pontosabban: gyötört az ördög. Elmentem a paptestvérek után és kértem őket, ugyan mondjanak el már értem egy szabadító imát, mert rettenetesen szenvedek. Ezek úgy néztek rám, mintha magát az ördögöt látták volna és a “mi olyat nem tudunk” kiáltással ahányan voltak annyifelé szaladtak. Végül akadt egy jószándékú “atya” akinek én nyomtam a kezébe egy az internetről letöltött szabadító ima-szöveget, amit nekem kellett megkeresnem és a kezébe nyomnom. Mindezeket azért írom le sietve (misére igyekszem éppen), mert nagyon elgondolkodtatónak tartom, hogy Ádám legutóbbi az “Értelmező házában” című cikkecskéire, majdhogynem mély hallgatás a válasz. Remélem ez a kapkodva összehevenyészett hozzászólás felkerül a többi közé!

  • dzsaszper says:

    Kedves Tihamér,

    nem tudom, kit értesz teológus urak alatt? 🙂

    A magam részéről, bár műkedvelő jelleggel szeretek teológiai témában olvasni, és nemrég Bonhoeffer egy teológiai fejtegetését másoltam be kommentbe, nem vagyok teológus, mégcsak teológus-hallgató sem. Sok kommentelőről derült ki már a számomra, hogy nem teológus…
    Néha valóban kommentel egy-egy teológus is, mostanában nem láttam őket kommentelni.

  • Tihamér says:

    Szia Dzsaszper!

    Hogy kiket értek teológus urak alatt? Minden egyes hozzászólót:)))
    Üdv!

  • Az utolsó ítélet egy funkcionális igazság: nem tényszerű, hanem a kívánatos magatartásra ösztönző történet. Ezt onnan tudhatjuk, hogy ha összegyűjtjük az ide vágó valamennyi újszövetségi részt, akkor világossá válik, hogy feloldhatatlan ellentmondásban állnak. Nem célszerű ezért felszínesen, szó szerint, névértéken kezelni az utolsó ítéletet. Őszintén szólva, a végtelenül jó Isten nem valószínű, hogy a súlyos bűnt elkövető, de bűnbánatot tartó embert eltaszítja. Csakhogy ezen a vonalon továbbmenve: az sem valószínű, hogy aki enyhébb bűnket követett el, DE nem bánja őket, pokolra kerül. Az sem valószínű, hogy van pokol. Sőt az sem, hogy bárki örök büntetést kapna. Akkor hát mindenki minden tette következmény nélkül marad? Nem, mert a vétkezők már a földön bűnhődnek személyükben és az utódaikban, ahogy a rossz befektető sem a másvilágon szenved, hanem a rossz befektetései miatt már itt, a földön. Ebből abszolút nem következik, hogy az utolsó ítélet komolytalan dolog, csak annyi következik, hogy funkcionális igazságként kezelendő.

    Sokaknak gondot okoz ez a köztes kategória, ami se nem tényszerűen igaz, se nem hamis.

    Úgy tehetjük fejben helyre, mint a fognyűvő manókról szóló történetet: egy 2-10 éves gyereknek azt mondhatják a szülei, hogy mosson fogat, különben jönnek a fognyűvő manók, és kilyukasztják a fogait. Erre nem jó válasz, hogy hülyeség, és nem igaz, de az sem jó válasz, hogy szó szerint így van, készítsünk több ezer oldalas teológiát a fognyűvő manókról, mert ez egy rémisztően életbevágó kérdés. Az a jó válasz, hogy funkcionális igazságról van szó, amelynek célja, hogy mossunk fogat, és ne szőjünk köré további hosszú történeteket. Ebben a felfogásban célszerű kezelni az utolsó ítéletet. Isten megadta az irányadó szabályokat, igyekezzünk azokat betartani a saját jól megfontolt érdekünkben, de ne elmélkedjünk hosszan az utolsó ítélet című funkcionális igazságról.

  • Cypriánus says:

    László, ahogy a fognyűvő manó sem alaptalan, hanem az voltaképpen a cukrokat fermentáló, a fog felszínén biofilmet képző , és a termelt savakkal a fogat ásványi anyag tartalmától megfosztó Streptococcus mutans baktérium mesés alakja , úgy az utolsó ítélet sem alaptalan.

    De ahogy a Streptococcus mutans -szal volt értelme tudományos alaposságra törekvően is foglalkozni, úgy ezzel is lehet.

  • Veszt says:

    László, Isten kijelentése a Biblia – ennyi. Ha Istent meg akarod ismerni akkor tényszerűen kell vele foglalkoznod és nem a saját szádíze szerint magyarázni, hogy megfeleljen a gondolkodásodnak.
    Van egy jó mondás, a Biblia kritizáljon téged és ne te a Bibliát, csak ez sokak gyomra nem veszi be mert azt hiszik okosabbak mint a Biblia.

  • „Van egy jó mondás, a Biblia kritizáljon téged és ne te a Bibliát”

    – Egyetértek a lényegével. Viszont ha szó szerint vesszük, akkor a gondolkodás elleni fegyverré válhat, mint a Korán esetében. Célszerű megtalálni a középutat.

  • Szádeczky-Kardoss István says:

    Kedves László!

    Kérlek engedd meg, hogy kötözködjem egy kicsit!

    Mit gondolsz Jézusnak arról a kijelentéséről, hogy “szükség néktek újonnan születnetek” ez funkcionális igazság, vagy tényközlés? Ha funkcionális, akkor miről van szó?
    ill. honnan tudod, hogy amiben hiszel az valóban igaz is
    pl. Isten létezik, Isten végtelenül jó, nincs pokol, Jézus kereszthalála, testben való feltámadása, létezik örök élet (ténylegesen)
    persze csak ha hiszel ezekben.
    Ha nem tudod, akkor miért vagy keresztény
    persze csak ha annak tartod magad.

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum