Puzsér Róbert Politikai korrektség és genderizmus c. február 23-i cikkében lényegében megírta azt, amit a genderelmélet(ek) magyarországi terjedéséről én is a szívem mélyén gondolok, de nem akartam volna ennyire sarkosan megfogalmazni. Ugyanaznap olvastam, amikor az Index cikkét is, amelyben a hírportál védelmébe vette az ELTÉ-n most induló új szakot, amely a „társadalmi nemek” kérdését fogja kutatni és oktatni. Nem gondolom, hogy egydimenziós ez a kérdés (ebben igaza van az indexes cikknek), de izgalmas volt olyan embertől olvasni egy a progresszív mainstream állásponttól markánsan különböző véleményt, akit nem lehet jobboldalisággal vagy keresztény, kereszténydemokrata, vagy bármilyen kereszténnyel kezdődő elhajlással vádolni. Annak ellenére sem, hogy Jézus Krisztusról (vagy akit ő annak nevez) egyébként jó véleménnyel van.

Az ELTE új szakja körül kirobbant vita kicsit lecsengett már, de éppen azért érdemes most beszélni róla, mert nem az ELTE új szakiránya a lényeges, hanem amit az jelez, és amilyen vitát az generál. Puzsér a cikkben azt az általa máskor is kifejtett (és egyébként zseniális) gondolatát rágja meg újra, hogy a francia forradalom hármas eszményét – a szabadság, egyenlőség, testvériség triászát – hogyan tették politikai ideológiák az elnyomás ideológiáivá. „Az egyenlőség eszményéből jött létre a szocializmus, amelynek totalitárius szélsőségeként valósult meg a bolsevizmus. A testvériség ideájából képződött a nacionalizmus, amely végül nemzetiszocializmussá éleződve hasonlott meg az emberséggel. A szabadság fogalmából ugyanezen mechanizmus által jött létre a liberalizmus eszmeáramlata, amely a fenti ideológiáktól eltérően a mai napig nem ásott meszesgödröket. A mai napig. A XXI. századra ugyanis a liberalizmus is elfajzott, és megalkotta a maga szélsőséges narratíváit.”

Ezek egyike Puzsér szerint a gender-ideológia. „A genderelmélet a világ valamennyi igazságtalanságát a férfiak zsarnokságára és a nők elnyomására vezeti vissza. Hívei (…) [t]otális háborúban állnak a biológiával, a nemi szerepekkel, a nyelvvel, a valósággal, a gazdasági, jogi és szociológiai tényekkel egyaránt. A kommunisták még egy létező szociális igazságtalanságra illesztettek rá egy féligazságokra épülő ideológiát, ahol osztályok harcolnak egymással: burzsoák a proletárok ellen. Ebből következett az az őrült utópia, amely szerint az élcsapat majd épít egy igazságos és csodás világot, ahol mindenki egyenlő. A gendermozgalom ezzel szemben a számtalan társadalmi igazságtalanság közül kiragadott egyetlenegyet – ráadásul éppen azt, amelynek terén a nyugati civilizáció az elmúlt évszázadban kifejezetten jól teljesített –, erre hivatkozva egymás ellen uszítja a nemeket, és azt ígéri, hogy ha győznek a nők, akkor végre eljön majd az a csodálatos világ, amit annak idején oly sok utópista szocialista megígért.”

Stb. Nem kell mindennel egyetérteni benne, de érdemes elolvasni az egész cikket. Örömmel konstatáltam, hogy a gender-ideológia élet-, valóság- és kapcsolatidegenségének felismeréséhez még csak kereszténynek sem kell lenni. (Erről jut eszembe: Tamás Gáspár Miklós egészen döbbenetesen botor dolgokat ír a kereszténységről, amikor ugyanehhez a témához szól hozzá. TGM tökéletesen téves és blőd kereszténység-értelmezése – ami inkább hasonlít valami primitív ókori gnoszticizmushoz – bennem számos kérdést felvet egyrészt az üzenetünk átadásának kudarcával, másrészt TGM hozzáértésével vagy jóhiszeműségével kapcsolatban. Bölcselőként ekkorákat ezen a szinten már nem szabad tévedni.) Puzsér cikke azt a reményt adta vissza nekem, hogy talán nincs olyan fátum, hogy mindenképpen győznie kell nálunk is a legőrültebb ideológiáknak, ha azok Svédországban, Franciaországban vagy az Egyesült Államok valamelyik partvidékén láttak napvilágot. Talán van annyi józan ész a magyar kultúra nem kifejezetten konzervatív szegmenseiben is, hogy a genderelmélet(ek) által gerjesztett tébolyt nem kell majd nekünk is szó nélkül lenyelnünk vagy elviselnünk.

Kezdek én is sarkosan fogalmazni, de talán nem is lehet erről a témáról máshogy írni, annyi abszurditással terhelt. Az ausztráliai Melbourne-ben jelenleg a gyalogátkelők jelzőlámpáit cserélik le szoknyás alakokra, hogy ne legyen a hagyományos, csak végtagokkal ábrázolt (nadrágos?) alak diszkriminatív a nők számára. Kérdés, hogy a szoknya nem idéz-e meg másfajta sztereotípiát, ami megint problémás a gender-ideológia eszmerendszerében. Viszont ha már a nőket bármilyen női attribútumra emlékeztető szimbólummal ábrázoljuk, mi van azokkal a „transzneműekkel” (a.k.a. gender diszfóriában szenvedőkkel), akik biológiailag nem hasonlítanak nőkre (merthogy nem is azok), de belül annak érzik magukat, ezért a politikai korrektség urai szerint nem szabad őket férfiakként megszólítani – és nőkként ábrázolni? És mi van a nemi fluiditás szimbolikus reprezentációjával? Szoknyásból szoknyátlanra váltó, folyamatosan villogó lámpákat szereljenek fel? Nem folytatom. Ez az egész nem csak férfiatlanító, de méltatlan a nők valódi méltóságához, és idegen magától a valóságtól is. Puzsér cikke időszerű és indokolt volt.

***

Kapcsolódó írások:

Csak macsók vagy feministák lehetünk?

A nemek szocialista-realizmusa

Újjászületés a Férfiasság jelenlétében?

Telekom Egyház?

Bölcs női gondolatok a férfiakról?

28 hozzászólás a “Puzsér a genderizmusról” bejegyzéshez

  • dzsaszper says:

    Egyrészt: Puzsér is szépen megfogalmazta azt, hogy a liberalizmus, progresszió kezd egyre inkább a saját alapjaival szembe menni.

    Másrészt — és itt a Divinity-n ezt tartom fontosabbnak, különös tekintettel az előző posztra — vegyük észre, hogy itt nem önként vállalt áldozat szerep identitásba emelése történik!

    Kiváncsi volnék elsősorban pszichiáterek és klinikai szakpszichológusok véleményére arról, hogy mennyire egészséges valakinek a kényszerű áldozatából identitást csinálni a számára.
    Emlékeim szerint a terápia épp arról szólna, hogy az illető szembe tudjon nézni a múlttal és tovább tudjon lépni!
    Az teljesen rendben van, hogy a terápia során igénybe vesznek terápiás célú közösségeket, de ebben a cikkben épp a terápia megakadályozása a cél, mert terápia után nem lehet az áldozatokat poltikai célokra felhasználni…

    Szóval szerény véleményem szerint a nem önként vállalt áldozatok identitásba emelése önmagában is káros… Az áldozatok politika oltárán való újabb feláldozásáról pedig egyrészt a különös kegyetlenség, másrészt a bálványimádást jut eszembe.

  • Szabados Ádám says:

    Az ELTE új szakja körül kirobbant vita kicsit lecsengett már

    Mégsem: Ellenszakot indít a kormány az ELTE gender képzése miatt

  • Gergely Erzsébet says:

    “Mégsem:…………………………………………”

    Áldott lehetőségnek tartok minden olyan “lépést” imádsággal támogatni,
    mely az Istentől rendelt értékrend megőrzésére, helyreállítására irányul.
    Így a végkifejlet alakulásában (legyen az pro vagy kontra), személy sze –
    rint Isten tervét, akaratát ismerem fel, fogadom el, és szívem abban meg –
    nyugszik.

  • Éva says:

    Puzsér cikke ragyogó, teljesen egyetértek vele, köszönöm Ádám (én csak nálad olvasok ilyesmit 😀 )! Vad dolgokat mondtak anno műsorvezető barátjával: számomra a szókimondásuk – durva túlzásokkal, ló másik oldalán nem egyszer – az igazság kegyetlen keresését/követelését jelentette. Egy reggeli rádióműsorban hallottam őket szinte naponta (Budapest Rádió, volt ilyen?) élmény volt, ahogy smirglizték egymás gondolatait.

    Mára Puzsér – szerintem – azért juthatott el erre a pontra mert egy életkérdésben az árral szemben képviseli nagy vehemenciával véleményét: ez az abortuszügy. Ahogy egy elektrolit folyadékba benyúlnak a + és – pólusok és KIVÁLIK egy tiszta gondolat, Puzsér állította, állítja és állítani fogja a lényeget, egy emberi lény gyilkosságát. És mert azon a póluson MÁR kivált az életvédelem, jön hozzá “a többi” hasonlóan jelentős vélemény, betonbiztos meggyőződés már. Pszt, a többi is jön majd 🙂

    TGM egyetlen dolgot jelentett ki EGYSZER és az szintén az a pont az életvédelem pólusán, ahová gyűlhet a többi: “a gyerekeknek minél több időt kell tölteniük a családjukban, anyjukkal, apjukkal, és még a nagyszülőkkel is”. Innen várható majd – remélhetően – a többi, főleg, ha nem úgy lesz ahogy írod, Ádám: “mi rosszul/kudarccal adjuk át a kereszténység üzenetét” ? (A válaszom: igen, rosszul).

    Megnéztem a cikkét, az egyik hsz-t kopizom (hogy értelmezik őt): “Amit leír, az a kereszténység lényege, csak elfeledkezünk róla, mert az egyház hangja — amely mást hirdet — erősebb”. Ha azt gondolja a kommentelő, hogy a kereszténység lényege ‘a szeretet-vallása’ alapján az irgalom a gyengék, az üldözöttek iránt, mindenféle nyomorúság ellenében és ebben kimerül, akkor igaza van 🙁 (ti.hogy TGM jól értelmezi a kereszténységet). Az Isten-képben van egy nagyon nagy tévesztés és ezt a természet- és környezetvédők is nyomják: a ZSARNOK atya akinek saját fia halála kellett hogy engesztelődjön, az ember URALMA isteni megbízással a gyönyörűséges (ártatlan) természet felett, a patriarchális család mint elnyomó rendszer … nem is folytatom 🙁

  • Bálint says:

    Ádám, tisztelem a munkásságodat. De mielőtt folytatod a “genderizmus”, “genderelmélet” stb. egyre sarkosabb ostorozását, fontos lenne legalább egy kicsit többet olvasnod a téma világi szakirodalmából. Legalább a Stanford Encyclopedia of Philosophy cikkeit: Feminist Perspectives on Sex and Gender, Feminist Perspectives on Trans Issues. Vagy legalább pár mélyebb magyar cikket, amiket nem hoznak címlapon a nagyobb portálok: Hajdú Janka: Genderőrület és feminizmus – egylényegűek, barátok vagy ellenségek?, Transznőkről, liberális feministaként. A zsigeri reakciókon és konzervatív publicisztikákon meg állásfoglalásokon túl is szükséges ebben a témában az alaposabb tájékozódás, hogy belássuk: nincs olyan, hogy “genderizmus”.

  • Szabados Ádám says:

    Bálint,

    kicsit előítéletesre sikerült ez a hozzászólásod. Lehet, hogy a cikkel okot adtam rá, de miért gondolod, hogy nem olvastam „világi” szakirodalmat a témában? A Stanford Encyclopedia éppen az olvasmányaim közé tartozik, de – bár ezt kicsit kínos bizonygatni – ennél azért mélyebbre is eljutottam a genderkérdés megértésében. A társadalomfilozófiai mezőn kívül angol szakosként volt lehetőségem a tan szépirodalmát is valamelyest bebarangolni és átérezni. Sajnos van olyan, hogy genderizmus. Bár ez is nyilván szavak háborúja. A genderelméletek komplexek, ellentmondásosak, sokfélék, de egy tőről fakadnak. Ez egy ideológia, amelynek ágas-bogas törzse a társadalmi szerepek feminista kritikáitól az áltudományos, gnosztikus antropológiákig mindenfélét magán hordoz. A zsigeri reakciók nem többek zsigeri reakcióknál, de sokszor a zsigeri reakciók a legigazabbak. Ez a poszt nem tanulmány, hanem helyeslő zsigeri reakció egy zsigeri reakcióra.

  • Bálint says:

    Ádám,

    Ezek szerint tévedtem, sajnálom. De a kérdésedre válaszolva: azért gondoltam, hogy nem vagy járatos a téma szakirodalmában, mert az ezzel kapcsolódó eddigi cikkeidben én mindig csak a legmainstreamebb konzervatív narratívát és érvrendszert tudtam felfedezni. De ha szerinted van olyan, hogy genderizmus, mi(k)ben határoznád meg a központi tézisét/-eit?

  • Szabados Ádám says:

    Bálint,

    hadd kezdjem egy tisztázással, aminek a szükségességére a hozzászólásod ébresztett rá. A genderizmus az MNO cikk címében a gender-ideológia szinonimájaként szerepel (i.e. az a szellemi irányzat, amely társadalmi nemeket vizionál). A szó angolszász területen elterjedt jelentése viszont inkább arra a (gender-ideológián belül igazságtalannak tartott) viselkedésre utal, amikor valaki azt gondolja, hogy csak két nem van. Mivel a cikkben ez félreértésre adhat okot, több ponton kicsit változtattam a szövegen.

    A genderelmélet(ek) konzervatív kritikáját én is osztom, ezért fedezhetted fel a „legmainstreamebb konzervatív narratívát és érvrendszert” az írásaimban. A genderelméletek fő tézise az, hogy a biológiai nem felett, mellett, alatt, és sokszor attól függetlenedve létezik a társadalmi nem (gender). Addig ez igaz is, hogy vannak a társadalomban elvárt (változó) nemi szerepek. Onnantól azonban, hogy ezt nemeknek nevezed, megnyitod az utat a legvadabb modernkori gnoszticizmus előtt is, amely virágzásának tanúi vagyunk, és amelyre a csodálkozó, megdöbbent, megrökönyödő, elképedő, tiltakozó zsigeri reakciók szerintem helyesek. Hogy miért helyesek? Azért, mert ellenkezik a természet egyik legalapvetőbb tényével, mégpedig azzal, hogy az embert Isten kezdettől férfivá és nővé teremtette, és nincs harmadik lehetőség. Ez számomra hitkérdés, de egyezik az emberi tapasztalattal és egyelőre a valódi tudománnyal is.

  • Szabados Ádám says:

    Dr. Richard Winter tanárom volt St. Louisban. A transzneműség témájában (ami a genderelméletek egyik logikus leágazása) ajánlom ezt a vele készült beszélgetést.

  • endi says:

    Puzsért nagyon sokra tartom, erről a gender dologról is brutálisan értelmesen beszél, mint sok másról is.
    Nagyon jó, hogy ki meri mondani a véleményét, és vállalja hogy emiatt sok hülyeséget is beszél. Sajnos manapság nagy divat az hogy az emberek nem mondanak semmiről se véleményt, nehogy egy dologban véletlenül tévedjenek. Különösen az értelmiségre igaz ez Mo-on.
    Annyit azért zárójelben megjegyeznék, hogy Puzsér egyik nagy hülyesége, hogy a protestantizmust konkrétan sátánistának, antikrisztusinak tartja. 🙂 Na persze Jézusról is főleg a humanista-társadalomjobbító hamis tanításokat tolja. 🙂

  • Soma says:

    Régóta emésztem magamban ezt a kérdést, és javítsatok ki, ha tévedek. A hideg futkos a hátamon a Megváltó vállának puzséros-tanárbácsis veregetésétől, mondván, hogy “a Názáreti ugyan nem az, akinek hirdeti magát, de mégis jelentős erkölcstanító, az emberiség történetének kiemelkedő alakja”. Ahogy C.S. Lewis mondaná: ez a nem becsületes tévedés esete. Vannak olyanok, akik úgy gondolják, hogy értelmes és tisztességes ember nem lehet keresztény. Ez persze tévedés, de egy egyenes és értelmezhető álláspont.

    Nekem személy szerint ezért voltak szimpatikusak az ún. új ateisták (Dawkins, Hitchens, Harris, stb). Ők határozottan állították – és igyekeztek minden vitát ezzel kezdeni -, hogy a keresztény hittel kapcsolatban az egyetlen érdemi kérdés az, vajon igaz-e vagy hamis? Nem tudtak, és én sem tudok mit kezdeni az olyan kijelentésekkel, miszerint “az egyéni psziché stabilitásához és a társadalmi együttélés alapjaihoz elengedhetetlen bizonyos mértékű vallásosság”.

    Puzsér politikai és társadalomkritikai észrevételei sok esetben találóak és elgondolkodtatóak. De ami a vallási nézeteit illeti… Több ízben említette, hogy “régen” – nem derült ki pontosan, hogy milyen időpontot ért ezalatt – monoteista volt, aki hitt az isteni jóságban, mindenhatóságban és a Teremtő valamint a teremtett világ közötti különbségtételben. Ám azóta – mondja Puzsér – elvetette ezeket a gyerekes dolgokat, és ma már büszkén vallja a panteizmust és a monizmust. Ezen kívül pedig azt, hogy a személyes Isten egy ostobaság, az isteni kegyelem hazugság, a megváltás szintúgy, az apostolok szélhámosok voltak és így tovább. Ám végül is – és ez a “lényeg” – Jézus Krisztus egy “nagy emberi egyéniség volt”. Semmi új vagy figyelemreméltó nincs ebben az álláspontban. Szerb Antal így emlékezik meg róla:

    “Renan, amint mondtuk, a vallással szemben új állásfoglalást talált: nem hívő és nem hitetlen, ha-nem „megértő” volt. Tudomásul vette a vallást mint realitást, de nem mint objektív, hanem mint szubjektív realitást. Ez a megértés, amellyel France műveiben is találkozunk, talán még rombolóbb a voltaireiánusok meg nem értésénél; azok gyűlölték a vallást mint hatalmas ellenséget, ezek becézik mint megbocsátható emberi gyengeséget.”

    Két dologban vagyok egészen biztos. Isten bocsássa meg az indulataimat, de az ilyen tanúságtételek olyan büdösek mint maga a pokol. Ám mégis, és éppen ezért imádkoznunk kell értük, mert nem maradhatnak örökké ebben az állapotban.

  • Szabados Ádám says:

    Soma,

    én Puzsért egy pillanatig nem tekintettem kereszténynek, Jézus kapcsán is a legfontosabb kérdésben különbözik a véleményünk: hogy ki volt ő. De éppen ezért tartom jelentősnek, hogy a gender kérdésében viszont hasonlóan látunk. Éppen a köztünk lévő távolság miatt.

  • jgabor says:

    Ádám, gondolom, ezt is olvastad:

    http://hvg.hu/itthon/20170309_Revesz_Sandor_termeszetes_allati_kdnp_gender_studies

    Azon lehet vitatkozni, hogy Harrach Péter megszólalása mennyire volt szerencsés (meg úgy általában a KDNP hasonló megnyilvánulásai), viszont azt igazságtalannak érzem, hogy a szerző indirekt módon azzal vádolja a keresztényeket (kereszténydemokratákat), hogy valamiféle ókori társadalomszemlélet szerint akarnának élni.
    Az utolsó bekezdés természetes/természetellenes fogalmak viszonylagosságában „természetesen” van igazság, de mi van olyankor (ilyenkor), mikor „természetes” címszóval olyan dolgokat szeretnének velünk elfogadtatni, amik ellen lázad a józan ész, meg az összes porcika…
    Szóval a szerző „Haladjon ön is a korral, süssön Váncza sütőporral”-szerű konklúziója szerintem veszélyes gender-ügyben.

  • Szabados Ádám says:

    Bálint,

    elolvastam Hajdú Janka cikkét. Megerősített abban, hogy a konzervatív kritika, amely egy kalap alá veszi a szerző által individualista és társadalmi megközelítéseknek nevezett genderfelfogásokat, alapvetően helyes. Mert akármelyikről is van szó, mindkét megközelítés (individualista és társadalmi) leválaszthatónak tartja a gendert a biológiai nemről, és a gendert tekinti fő működési elvnek. Ez a gyökérprobléma.

    Elolvastam Réz Anna és Reich Orsolya írását is, amely elmondja a radikális feminizmus és a transzelmélet közti különbségeket. Érdekes cikk volt, de hasonlóképpen abban erősített meg, hogy a gyökérprobléma ugyanaz: a biológiai nemi sajátosságokat egyik sem tekinti esszenciálisnak, amelyek adott esetben hatással lehetnek akár társadalmi szerepek kialakulására is. Jó volt látni, hogy a szerzők is kritikusak a korai nemváltó műtétekkel és hormonkezelésekkel kapcsolatban, de a felvázolt különbség stratégiai, nem lényegi. Ezért a genderelmélet(ek) általános kritikája továbbra is indokolt.

    jgabor,

    elolvastam Révész Sándor cikkét, köszönöm, hogy belinkelted. Azért nem túl hasznos írás, mert nem veszi észre, hogy a konzervatív/kereszténydemokrata felfogás is számol a társadalmi szerepek változásaival, a konzervatívok azt nem fogadják el, hogy a gender a biológiai nem fogalmáról leválasztható, identitásképző kategória lehetne, vagy hogy ennek elérése helyes volna. A progresszív szemlélet egyik nagy belső ellentmondása viszont éppen a természettel kapcsolatos, amire te is utalsz. Egyik oldalról determinisztikus kapcsolatot tételeznek fel a természet és az egyén között, másik oldalról szenvedélyesen hiszik, hogy a természet fogalma meghaladható társadalmi konstrukció és alapvetően véleményes dolog. A kettő kioltja egymást.

  • Kelemen says:

    Egy mondatodat idezem:

    > Kezdek én is sarkosan fogalmazni, de talán nem is lehet erről a témáról
    > máshogy írni…

    Hasonlo folmentessel inditom en is a hozzaszolasomat.

    Irod, hogy “Nem gondolom, hogy egydimenziós ez a kérdés (ebben igaza van az indexes cikknek),…” Ebbol szamomra az kovetkezik, hogy bizony erdemes akkor a “tobbi dimenzioval” foglalkozni, es foltehetoleg ezt a celt tuzte ki maganak az ELTE az uj szakkal, hiszen lathatoan a tarsadalom
    tobbsege egydimenzioskent (no-ferfi) latja ezt a kerdest. Vagy ha sokan gondoljak, hogy ez a ket polus letezik (es ez a hit akar igaz is lehet), akkor is ertelmetlen foltenni kerdeseket ezekkel a polusokkal kapcsolatban, tudniillik a genderelmeletbe a ferfi es noi identitasok is beletartoznak, nemcsak azok, amikkel szemben (jgabor olvasod szavaival elve) “ellen lázad a józan ész, meg az
    összes porcika”

    Nem a hergeles a celom az alabbi kerdessel, de te magad hasznalod a cikkedben es a kerdest forditott iranyban is erdemes foltenni:

    … azt a reményt adta vissza nekem, hogy talán nincs olyan fátum,
    hogy mindenképpen győznie kell nálunk is a legőrültebb ideológiáknak,
    ha azok Svédországban, Franciaországban vagy az Egyesült Államok
    valamelyik partvidékén láttak napvilágot.

    Es ha egy ideologia mondjuk a kozel-keletrol szarmazik?

    > genderelmélet(ek) által gerjesztett tébolyt

    Egy ELTE-s szak mar terjesztesnek szamit? Ha jol ertettem az ELTE vezetesenek a szandekat, akkor nem hazakat akartak emelni az uj elmeletnek, elvarni oda az uj elmelet hivoit megadott napokon es hirdetni nekik a legujabb eredmenyeket. Ehelyett egy szak letrehozasat kezdemenyeztek, ahova diakok jelentkezhetnek szabad akaratukbol, illetve kutatok palyazhatnak kutatasi penzert, hogy az
    altaluk erdekesnek talalt kerdeseket meg lehessen vizsgalni. Ez a feladata egy szaknak, es nem az, hogy egy elmeletre rasusse, hogy az blodseg. Volt kor, amikor az emberi koponya alakjabol kovetkeztettek az egyen temperamentumara… megalapozottnak tartjuk ma? Nem. Volt ebben az iranyban komoly egyetemi kepzes? Volt. De bebizonyosodott, hogy ez koklerseg, es ma mar nincs ilyen szak egy magara is ado egyetemen.

    > nem kell majd nekünk is szó nélkül lenyelnünk vagy elviselnünk.

    Nem kell meg csak talalkoznia sem egyetlen ellenzonek sem evvel a szakkal, hiszen az olvasoid nagy reszenek eletkora alapjan valoszinutlen, hogy ujra egyetemre iratkoznanak be. Vagy esetleg az osszes olyan szakot szeretned megszuntetni, ami nem a kereszteny erkolcs szerint valo?

    Te magad irod Balint megjegyzesere valaszul (ami szerintem az allitasoddal szemben egy szemernyit sem volt eloiteletes), hogy “angol szakosként volt lehetőségem a tan szépirodalmát is valamelyest bebarangolni és átérezni.” Tehat volt mit olvasni, volt min elmelyedni es atgondolni. Miert kellene megtagadnunk ezt a lehetoseget a mai egyetemistaktol? Ez eppen ujra azt tamasztja ala, hogy van itt min gondolkodni.

    > Dr. Richard Winter tanárom volt St. Louisban. A transzneműség témájában
    > (ami a genderelméletek egyik logikus leágazása) ajánlom ezt a vele készült
    > beszélgetést.

    Gondolatebresztonek valoban erdekes volt es a beszelgetesbol szamomra tovabbra is az kovetkezik, hogy a gender studies valoban jogosan egy szak, hiszen o maga is arrol beszel, hogy jelenleg nagyon keveset tudunk a transznemu emberekrol.

    Apropo, az elso megjegyzesed eletrajzi jellegu, de nem tudtam eldonteni, hogy mi celt szolgalt, hiszen a korabbi tanar-diak viszony kozottetek semminemu oksagi viszonyt nem jelent, ami vagy alatamaszhatna vagy megcafolhatna barminemu allitast. Egyeduli kapcsolatkent azt tudtam folfedezni, hogy gondolkodasmodotok alappilerei hasonlok lehetnek. De ezt elfogadva is pusztan egyetlen ertelmes, gondolkodo ember velemenyet hallottuk, nyilvan senki nem gondolja, hogy o
    rendelkezik a megcafolhatatlan igazsaggal.

    > De éppen ezért tartom jelentősnek, hogy a gender kérdésében viszont hasonlóan
    > látunk. Éppen a köztünk lévő távolság miatt.

    Szerintem nyugodtan megkerdezhetunk szelsosegesen kommunista, vagy nacionalista nezeteket vallo embereket is, es a tavolsag ellenere is azonos allasponton lennetek. Lehet te is szereted a kaposztastesztat es en is. Ez most dobbenetes vagy sem a koztunk levo gondolkodasbeli tavolsagot figyelembe veve?

    Tovabbra is azt latom, hogy engem, hetero ferfit senki nem akar senki meggyozni arrol, hogy legyek meleg, transznemu, transzvesztita, aszexualis, akarmi… Senki nem kotelez engem arra, hogy massal eljek hazassagban, mint akivel en szeretnek, es igy tovabb. Cserebe en sem akarom senkire rakenyszeriteni, hogy ugy eljen, ahogy en jonak talalom szamara.

    Konkretan egy egyetemi szakot inditott az ELTE es maris nemzetromlast vizional sok ember. Az MNB altal inditott alternativ kozgazdasagtan szak ellen nem volt ekkora folzudulas, pedig a Bibliaban -ellentetben mondjuk a transgender fokozatokkal- lehet talalni utalast a kufarokra vagy a penzzel valo banasmodra. Hat nem furcsa es sokretu a vilag?

  • Szabados Ádám says:

    Kelemen,

    ahogy írtam, nem az ELTE új szakjáról szólt a cikk. Viszont az a navitás sem tetszik, amit a kommentedben érzékelek. A gender studies ismert szakmai irányzat (tehát nem pusztán kutatási terület), amelynek ideológiai/filozófiai/társadalompolitikai alapvetéseivel vitában áll a fél világ. Tudományos alapon is. Tehát nem semleges jelenség egy ilyen szak elindítása.

    Képzeld el, hogy Magyarországon elindítanának egy szakot, amely a rasszok közötti intellektuális különbségeket kutatja. Mondjuk Rassz tanulmányok lenne a szak neve. Vagy hogy ne ennyire durva példát hozzak, elindítanának egy olyan szakot, amely a két nem közti különbségeket kutatná. Mondjuk az lenne a szak neve, hogy Nemi különbözőségek tanulmányozása szak. Fontos tudományos eredményeket érhetne el mindkét szak (akkor is, ha a végén mindkét esetben arra jutnának a kutatások, hogy nincsenek különbségek), de igaza lenne annak is, aki ideológiai vagy akár politikai szándékot és célt vélne felfedezni mögöttük. Ugyanez a helyzet a gender studies szakkal is. Már az alapvetése ideológiailag meghatározott. Ráadásul találgatnunk sem kell, hogy hova vezet, hiszen nyugaton látjuk az eredményeket.

    De mondom, engem jobban érdekel maga az ideológia, mint az ELTE új szakiránya.

  • Cypriánus says:

    Sokan leírták már sok helyen, de attól még igaz : a társadalomtudományi szakoknak van egy sajnálatos hajlamuk a tökéletesen haszontalan / kamu / kártékony témák erőltetésére.

    Persze nem csak nekik.

    Amúgy érdekes, de a gender mint állítólagos tudomány ott virágzik, ahol 100 éve a rasszizmus és az eugenika volt a menő ( USA, Skandinávia pl. )

    Hogy a akkor mekkora tudomány volt, azt szemlélteti, egy 100 évvel ezelőtti parazitológiai könyvben találtam hivatkozást egy rasszhigiéné című könyvre, vagy hogy Madzsar József és Teleki Pál ( az egyik balliberális a másik jobboldali ” konzervatív “) egyaránt lelkes volt az eugenika, a fajtisztaság iránt….

    Az a tudományos irány is csak hasznos volt ugye… apró zökkenőkkel, mint a Harmadik Birodalom.

    Szóval vannak ilyen divatok, a nyomukban meg a pusztulás.

  • Szabados Ádám says:

    Az ELTE-nek volt évtizedekig Tudományos Szocializmus nevű tanszéke is – ha emlékszik még rá valaki.

  • Ádám, lehet, hogy puzsinak ez a konkrét cikke felhasználható a kommunikációs céljaidra, de…

    Amennyire TGM azzal foglalkozik, hogy félig sem érthető nyelvezettel valamit mond Gizike híveinek, meg a gőzeke híveinek is, úgy puzsi is ebből él. Ügyesen. Ki-ki boldogan olvassa vissza tőle a prekoncepcióit, és nem törődik a többi, ellenkező előjelű tartalommal. Mert lényegében nem érti, amit olvas. (Funkcionális analfabéta.) Igaz, az odamondó cikknek pont az a célja, hogy ne legyen érthető, rásegít a funkcionális analfabéta hajlamra.

    A „minden ember testvér” gondolatból sosem lett nemzeti szocializmus. A nemzszoc az ókori Róma, Nitzsche, az eugenika, Keynes és a totalitárius állam összeolvasztása egy, az I. világháború és a globális gazdasági válság által teremtett keretben. A vér sosem volt a nemzeti szocializmus központi gondolata vagy értéke. Ez csak egy példa arra, hogy milyen fontos a kritikai gondolkodás a profi odamondó emberek zagyvaságainak olvasásakor.

    Az, hogy puzsinak pont van a genderizmusról egy neked szimpi gondolata, nehogy már el tudja adni a köré halmozott sok-sok törmeléket, gondolati sittet.

    Nem, a genderizmus hívei nem fasiszták, sokkal közelebb állnak a kommunistákhoz. És nem azért, mert utóbbiakat fontosabb lenne szidni, hanem mert a genderisták és a kommunisták fő szabályként világjobbítónak vélik magukat, az erőszakot meg szükséges mellékhatásnak. A fasiszták nyíltan vállalták az erőszakot, és közben nem akarták szépnek mutatni a lelküket, mint a genderisták.

    Ha már genderizmus: íme egy nem megélhetési-odamondó célú, s talán ezért sokkal bölcsebb, letisztultabb kritika az ésszerű gondolkodás hazájából. https://www.youtube.com/watch?v=xfO1veFs6Ho

  • Szabados Ádám says:

    Köszi, Krisztián. Az tetszik a cikkben, hogy derűsen vállalja fel önmagát, és miközben figyelmeztet, a félelemnek szikrája sincs benne. Bátran épít ő is jelentést, zavarba hozva azokat, akik ezt kizárólag saját kiváltságuknak tekintik. Okos írás. Ilyen kell még sok, hogy ellensúlyozza a hvg, 444, Index egyre direktebb nyomulását. Ne jöjjön ez be ide. Legalább ez ne.

  • Kelemen says:

    Adam,

    > ahogy írtam, nem az ELTE új szakjáról szólt a cikk.

    Pedig eleg hansulyosan jelenik meg az irasodban, meg a kommentek koze is beillesztetted (2017. március 9. csütörtök – 09:38), hogy folytatodik a tema. A link egyaltalan nem a genderizmus kerdeskorehez szolt hozza. A linkeden elerheto cikk konkretan az ELTE-s kepzesre adott kormanyzati valaszt taglalja. A cikk idezi a minisztert: “Mi visszautasítjuk a társadalmi nemekről alkotott elképzeléseket, és a társadalmi szerepeket kutatjuk.”. Nem cafolja valaminek az igaz voltat, vagy esetleg annak letjogosultsagat… csak visszautasitja. Visszautasitja, mert az o vilagkepevel nem fer ossze valami mas. Ilyen mar volt a tortenelemben nagyon sokszor es talan ez a gondolatok fejlodesenek termeszetes menete… valami uj jelenik meg, akkor a korabban uralkodo eszmek kepviseloi megremulnek, hogy marpedig ez megrengeti a vilagot es benne az o poziciojukat. Aztan vagy megrengeti vagy nem.

    De linkre linket is lehet kuldeni:
    http://index.hu/belfold/2017/02/23/tarsadalmi_nemek_gender_mesterkepzes_az_elten/

    > Viszont az a navitás sem tetszik, amit a kommentedben érzékelek.

    Amit te a negativ konnotacioju naivitas szoval velsz megragadni azt en az elfogulatlansag szoval irom le. Amint a hozzaszolasokat minositgetni (le-fol) kezdjuk sajnos a parbeszed, a vitatkozas es erveles egy spiralba kerulhet. Ugyanis amint a hozzaszolasomat naivnak irod le, ez a jelzo impliciten azt sugalhatja, hogy te ennel joval arnyaltabban latod a vilagot, ergo tobb ismerettel rendelkezel mint a naiv hozzaszolo, ez esetben en. Mindezt anelkul, hogy ismernenk egymast jobban. Ebben a gyakorlatban en nem fogok reszt
    venni.

    Szerencsere en csak azert vagyok felelos, amit leirtam, nem azert, amit masok belole megerteni veltek.

    > A gender studies ismert szakmai irányzat (tehát nem pusztán kutatási terület),
    > ideológiai/filozófiai/társadalompolitikai alapvetéseivel vitában áll a fél
    > világ. Tudományos alapon is. Tehát nem semleges jelenség egy ilyen szak
    > elindítása.

    Az, hogy egy ideologiarol, filozofiarol, stb sok ember vitatkozik, mint itt most mi, az eppen azert lehetseges, mert van mirol vitatkozni. Ez a teny ismet abba az iranyba mutat, hogy ertsuk meg mi van ezen gondolatok mogott. Mik a mozgatorugok, mik az alappilerek, es mifele kovetkezmenyekkel jarnanak kulonbozo
    tarsadalmakra nezve.

    Teljesen egyetertek veled annyiban, hogy egy ilyen szak elinditasa nem semleges (a “nem” itt tagadoszo). De en nem latok ebben akkora veszelyt, amiert a bezarasa mellett kardoskodnek.

    > Rassz tanulmányok lenne a szak

    Nekem ez nem tunik valami egbolkapott uj otletnek. Szerintem ilyesmi volt mar a tortenelem soran, marmint az emberek a kulonbozo rasszok kozotti intellektualis kulonbsegeket kutattak. De ebben nem vagyok biztos, ennek utanna kell nezzek. Ugy remlik, hogy akkor sem semleges iranybol kozelitettek a tema fele, hanem egy
    beidegzodeshez kerestek bizonyithato, a tudomanyos probakat kiallo tenyszeru adatot. Talaltak? Foltehetoleg nem.

    > olyan szakot, amely a két nem közti különbségeket kutatná.

    Tobb szak is van, ami foglalkozik evvel a temaval. Ilyen peldaul a pszichologia, vagy mondjuk anatomia, fiziologia, hogy a legnyilvanvalobbakat hozzuk. Egyebkent az altalam fontebb beidezett februari link is kiemeli, hogy a gender szakba a ferfi es noi szerepek megertese, illetve ezen fogalmak tortenelmi fejlodese is beletartozik.

    > igaza lenne annak is, aki ideológiai vagy akár politikai szándékot és célt
    > vélne felfedezni mögöttük.

    Teljesen egyetertek. Lenne egy demonstrativ uzenete az altalad javasolt szakoknak a beinditasukkor; ilyen uzenet lenne, hogy a rasszok kozott intellektualis kulonbsegek vannak illetve a nok es a ferfiak kozott kulonbsegek vannak. En ilyen ideologiai uzenetet latnek ezen szakok kozott. Egyuttal azt is erzekelnem, hogy foltehetoleg azert johettek letre ezek a szakok mert vannak olyan embertarsaim, akik az elfogadott tarsadalmi normakat szuknek, meghaladottnak esetleg gatlonak erzik. Elvitathatnam-e toluk a lehetoseget, hogy politikai szinteren vagy mondjuk egy egyetemi szak eseteben fejtsek ki a nezeteiket? Miert tennem? Lehetseges, hogy nem ertenek egyet veluk, de nekem is van lehetosegem arra, hogy en erveljek az elkepzeleseik ellen.

  • Szabados Ádám says:

    Kelemen,

    én sem vitattam el a jogot, hogy bárki elindítson egy ilyen szakot. Engem ennek az üzenete érdekel. Lásd 2. bekezdés első mondata. Ugyanúgy üzenetértéke van a gender studies szak indításának, mint egy rasszok közti különbségeket kutató szak indításának. Vagy a tudományos szocializmus szak újraindításának lenne.

  • Edina says:

    Végre Puzsér Róbert a mai Magyar Nemzetben világossá tette a párbeszéd szükségességét, és utal egyértelműen arra is, hogy a homofóbiának nincs helye a modern társadalmakban. Ez így jóval korrektebb, becsületesebb írás és hozzáállás, mint az előző volt, részlet belőle:

    Férfigyűlölet: társadalomtudomány vagy ideológia?
    http://mno.hu/cinkosakinema/ferfigyulolet-tarsadalomtudomany-vagy-ideologia-1390378

    Puzsér Róbert, 2017. március 16., csütörtök

    A genderideológia jobboldali kritikájának legnagyobb része kimerül az afelett való szörnyülködésben és gúnyolódásban, hogy aktuálisan hányféle szexuális és nemi identitásnál jár az LMBTQIA… mozgalom, és hány különféle vécét kíván üzembe helyezni ennek a sokszínűségnek a kiszolgálására. Ilyenkor természetesen érvelésük igájába fogják mind az anyatermészetet, mind az egyetemes „normalitást”, annak ellenére, hogy a természet úgy alkotta meg az életformákat, hogy azok számtalan módon tudják megélni a nemiségüket, minthogy a homoszexualitás például számos állatfaj körében megfigyelhető. A heteroszexualitás nem írja le a normalitást, és éppen olyan nevetségesek azok a konzervatívok, akik ezzel a gondolattal operálnak, mint azok a genderfasiszták, akik szociológiai vegykonyháikban már a hetvenedik új társadalmi nemet állítják elő.
    A melegek, leszbikusok, biszexuálisok és transzneműek valamennyien a világunk részei, s bár a genderkurzus tagjai lépten-nyomon nyilvánvaló túlzásokba esnek, itt létező kisebbségekről és sérelmekről, joggal elvárható kulturális nagyvonalúságról és elfogadásról van szó. Emberségesen kell bánnunk mindenkivel, olyan diskurzusra kell törekednünk, ahol a lehető legkönnyebben elkerülhető a sérülés – a nagy elvi viták során mindkét fél erről feledkezik meg a legkönnyebben. Nem akarunk a politikai korrektség terrorjában élni, de egy olyan világban sem, ahol büszkén vagyunk kegyetlenek a gyengébbel szemben.
    A társadalmi igazságtalanságoknak, a szociális szerepek létező diszfunkcióinak vagy a nemi viszonyrendszerek történelmi változásainak feltárása szintén fontos ügy. (…)

  • Szabados Ádám says:

    Nincs ebben semmi meglepő, hiszen Puzsér sem nem keresztény, sem nem konzervatív (a kettő különbözik!), és azt máskor is sokszor elmondta, hogy a homoszexualitást identitásnak, a saját nemükhöz vonzódó embereket pedig kisebbségnek tekinti. Ő is része a Gramsci által megálmodott kulturális hegemóniának, amely a homoszexualitást politikai kérdéssé tette. Puzsér erkölcsi pillérei lényegében a baloldali liberális erkölcs pillérei, még ha ennek a gondolkodásnak a képmutatásait is hevesen ostorozza. Mivel az erkölcsi pillérei baloldali pillérek, láthatóan nem érti sem a konzervatív, sem a keresztény álláspontot a homoszexualitással kapcsolatban. A cikkben is összemossa a szexualitás normalitásáról vallott nézetet az elfogadás hiányával és a kegyetlenséggel. Ez teljes félreértés. A keresztény álláspontban egyszerre van meg az Isten törvényéhez való igazodás és az irgalom.

    Torzító narratívák homoszexualitás ügyben
    Téves előfeltevések a homoszexualitással kapcsolatban
    Kik azok a homofóbok?

  • Éva says:

    Tegnap belebotlottam Puszér szövegébe a Jazzy Rádióban. Erről a filmről volt szó http://melgibson.fan-site.hu/film-a_fegyvertelen_katona, úgy beszélt erről és Mel Gibson útjáról – aki tovább megy majd ezen az úton a meggyőződése kellős közepébe – hogy ő legalább tudni fogja, MILYEN a keresztény ember, Jézus Krisztus valóságos követője (szerinte M.Gibson meg fog oda érkezni, mondta). Szerintem ő IS.
    Gyűlik az “anyag” ama elektródán, melynek Istentől való ÁLDÁS a neve szemben az átokkal.

  • jgabor says:

    Szilvay Gergely (Krisztián által 2017.03.10. 20:21 belinkelt) múltkori cikkét kicsit terjengősnek éreztem, ezt a mostani szerintem sokkal arányosabbra sikerült.(Legalábbis ez így számomra sokkal fogyaszthatóbb.)

    http://mandiner.hu/cikk/20170324_szilvay_gergely_a_vilag_rendjenek_romboloirol

    Rövid részlet a cikkből:

    „Azt senki nem vitatja, hogy a kultúra emberi termék, még a keresztény gondolkodók sem. A rugózás azon megy, hogy mi az eredete és a jelentősége. A keresztény kultúrafilozófia nagyjai úgy vélik, hogy a kultúra a teremtés folyamatának folytatása az ember által. Keresztény szempontból mondhatnánk, hogy a feladat a lényegalkotás: azon túl, hogy igenis vannak esszenciák, amelyek adottak számunkra és rajtunk kívül álló okokból nem tudjuk/nem jó ötlet megváltoztatni őket (biológiai, pszichológiai esszenciák, vagy épp a természet), társadalomként létre kell hoznunk és fenn kell tartanunk, tovább kell adnunk más esszenciákat. Ebből a szempontból, keresztény nézőpontból a dekonstruálók a Teremtés ellen lázadnak, azaz, akarva-akaratlan, a Teremtő ellenségének munkatársai. Hát, én nem akarnék ilyen főnököt, de nem az én dolgom.”

  • Szabados Ádám says:

    Köszi, nagyon jó cikk!

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum