Az előző bejegyzésben azt mutattam meg, hogy Herman Dooyeweerd holland társadalomfilozófus szerint a teremtésből fakadó kulturális küldetésünk egyik megvalósulása az, amikor nem az emberi hagyományok sodrásában élünk, hanem (a teremtés határainak tiszteletben tartásával) felfedezzük a valóság egymástól különböző és szuverén aspektusait. A tizenöt aspektus, amit Dooyeweerd megnevez: a számok, a tér, a mozgás, és a fizika aspektusa, a biológiai aspektus, az érzelmi aspektus, az analitikus aspektus, a történeti változás aspektusa, a nyelv aspektusa, a szociális aspektus, a gazdasági aspektus, az esztétikai aspektus, a jogi aspektus, az etikai aspektus és a hit aspektusa. A valóság aspektusainak megkülönböztetése a differenciálódás, autonómiájuk és milyenségük tiszteletben tartása pedig a szféra-szuverenitás elve. Most azt mutatom meg, mi történik Dooyeweerd szerint akkor, ha figyelmen kívül hagyjuk ezt az elvet.

A szféra-szuverenitás elvének ellentéte a szféra-univerzalitás. Szféra-univerzalitásról akkor beszélünk, amikor a valóság egyik aspektusát kiemeljük a neki adott határok közül és univerzális, egyetemes aspektussá tesszük. Dooyeweerd szerint ez a bálványimádás lényege (vö. Róm 1,23-25); a teremtett világ valamelyik szféráját abszolutizáljuk a Teremtő helyett. Isten mint a valóság létrehozója egységet tud teremteni a szava által életre hívott valóság sokféle aspektusa között, de ha az ember elfordul tőle, a teremtett világ dolgait kezdi abszolutizálni a Teremtő helyett. Ilyenkor valósul meg a szféra-univerzalitás. Kiemeljük a valóság valamelyik aspektusát és az összes többit annak rendeljük alá. Univerzálissá tesszük azt, aminek Isten határokat szabott. Hadd mondjak néhány példát erre.

Az egyik legnyilvánvalóbb példa az, amikor mindent a fizika aspektusának rendelünk alá. Ez a redukcionista materializmus lényege. A redukcionista materializmus azt vallja, hogy végső soron mindent  a fizika néhány állandója hoz létre, mozgat és determinál. E szerint a szellem is a fizika produktuma. Szó szerint mindent a fizika törvényei határoznak meg. Nem csak arról van szó, hogy minden a fizikán keresztül valósul meg és működik, hanem arról, hogy végső soron nincs más, csak fizika. A fizika az univerzális szféra. A fizika hozta létre az univerzumot, az életet, az élővilágot, az embert, az emberi tudatot, a kapcsolatokat, a gazdaságot, a szerelmet, a logikát, a matematikát, a számokat, a jogot, az erkölcsöt és a hitet is. Fizikai állandók személytelen produktuma vagyunk, minden más illúzió.

Hasonló – bár kissé korlátozottabb – redukcionizmust figyelhetünk meg Marx gyakorlati filozófiájában is, amely az összes társadalmi jelenséget gazdasági tényezőkre vezeti vissza. Marx és követői szerint az emberi társadalom alapja a gazdaság, minden más felépítmény. A felépítményt az alap határozza meg, az embert végső soron a gazdasági érdekei mozgatják. A lét határozza meg a tudatot. Egy másik példa Freud elmélete, amely szintén egy aspektusra redukálta az emberi viselkedést: a szexuális ösztönt tette meg mindent maga alá gyűrő szuverén úrrá. Az erkölcsi ideálok és vallásos törekvések mind az alantas szexuális vágyaink szublimálásai. A biológiai aspektus univerzálissá tétele figyelhető meg a darwinista etikai víziók esetében is, amelyek az évmilliók alatt kialakult adaptációs előnyök alapján magyarázzák az emberi viselkedés többi aspektusát. A darwinista redukcióban a hit is valamilyen evolúciós előny miatt született, ahogy az esztétika és az etika is. A biológia vált univerzális szférává. A romantika az érzelmek aspektusát tette univerzálissá. A L’art pour l’art az esztétikát. A viktoriánus kor az etikát.

Amikor egyetlen aspektusnak rendeljük alá a többit, abszolúttá tesszük azt a szférát és minden mást azon keresztül szemlélünk. Azok az aspektusok, amelyeket az univerzálissá vált szférának alárendelünk, sérülni fognak és nem tudják betölteni Istentől kapott szerepüket. Ha az érzelmeket a logika szférájában akarjuk értelmezni, szükségszerűen roncsolódni fog a pszichikai terület. Ha a számokat próbáljuk az érzelmek oldaláról megfogni, abszurditásokhoz jutunk. A történeti változás aspektusára hatással van a nyelvi és a gazdasági aspektus, de nem lehet egyikbe sem beleolvasztani, mert akkor magát a történelmet fogjuk félreérteni. (Ez a probléma a marxista és a posztstrukturalista történelemszemlélettel.) A biológiai aspektust nem lehet a fizikaira redukálni, mert egészen más hierarchikus mezőben mozog. Az etikait sem lehet a biológiaira redukálni, és az sem megy károk nélkül, ha az esztétikait olvasztjuk a jogi szférába. Minden redukció az érintett szféra sérülésével jár.

Hadd szemléltessem egy magyar példával, hogy mi történik például akkor, ha a jogi aspektusra redukáljuk az emberi kapcsolatokat. Tavaly óriási port kavart Ákos nyilatkozata a női egyenjogúsággal kapcsolatban. Ákos egy interjúban megpendítette, hogy a nőnek „nem az a dolga”, hogy annyit keressen, mint egy férfi. Ez a mondat felháborított mindenkit, aki a férfi és a nő egymással való kapcsolatát kizárólag a jogi aspektus mentén akarja megbeszélni. Ez azonban a szféra-univerzalitásból fakadó félreértés. Ákos nem azt mondta, hogy a nő ne keressen annyit, mint a férfi, hanem azt, hogy van más aspektus, amely a férfi és a nő kapcsolatát értelmezni képes, talán jobban is, mint a jog, ezért helytelen mindent a jogi aspektusnak alárendelni. Ott van például a biológiai aspektus, amely egyértelmű különbségeket mutat a férfiak és a nők között (csak a nő tud szülni, a férfinak pedig általában a válla szélesebb). A férfi és nő kapcsolatában a biológiai, az érzelmi és az esztétikai aspektusok legalább annyira fontosak, mint a jogi aspektus, és egészen mások a belső normáik. Aki a jogi aspektust abszolutizálta, az viszont csak azon keresztül volt képes hallani Ákos szavait, és megütközött rajtuk.

Mi foglalhatja egységbe a valóság különböző szféráit, ha nem valamelyik szféra? Dooyeweerd szerint a leggyakoribb kísértés az emberi társadalmakban mindig az volt, hogy a poliszt, vagyis az államot tegyük meg a szférákat egységesítő abszolút szférává. A görögöknél egyértelműen megfigyelhető ez a tendencia, de végighúzódik a nyugati kultúra egész történetén is. A polisz látszólag elég erőt képvisel ahhoz, hogy egységesíteni tudja a valóság különböző szféráit. A poliszt – Isten helyettesítőjeként – újból és újból arra hatalmazzuk fel, hogy maga alá gyűrje és ellenőrizze a valóság aspektusait. A kereszténység középkori uralma idején csak annyi változás történt, hogy az egyház vált a polisz szellemi irányítójává, és eszközként használta a poliszt a valóság ellenőrzéséhez; a hit, hogy a polisz képes egységet adni, nem változott. A kommunizmus és a nácizmus egészen szélsőséges formái voltak a polisz abszolutizálásának, de akár a mai norvég államot is példának hozhatjuk, amely riasztó küldetéstudattal lépi át a biológiai család teremtésből fakadó szuverenitását és hajtja azt a maga uralma alá.

Jogos a kérdés, hogy ha nem a polisz, akkor vajon mi adhat egységet a szuverén szféráknak? Dooyeweerd válasza az, hogy a valóság aspektusai egyedül az emberi szívben tudnak egységbe rendeződni, de csak abban az emberi szívben, amelyik Isten igéjére figyel. Az egyén szíve, nem pedig a polisz az a hely, ahol a szuverén szférák úgy kölcsönhatásba kerülhetnek egymással, hogy sem nem oltják ki egymást, sem nem lépnek át határokat, és mégis összerendeződnek harmonikus egységgé. Azonban ez csak akkor történhet meg, ha a szív hallgat Isten igéjére, amely létrehozta a valóság szféráit. Mivel egyedül Isten igéje tudja megfelelőképp koordinálni a szuverén szférákat, csak az Isten igéjének engedelmes szívben történhet meg ezek harmonikus egyéttélése. Ha az egyén szíve engedetlen, bálványokat fog imádni, és univerzálissá fogja tenni a valóság valamelyik aspektusát. Közösségi szinten is. A nyugati kultúra számtalan szomorú példát szolgáltat erre.

(Folyt. köv.)

Egy hozzászólás a “Dooyeweerd a nyugati kultúráról (2) – Szféra-univerzalitás” bejegyzéshez

  • Judit says:

    A cikk elején az jutott eszembe, hogy keresztényeknél gyakran a hit aspektusa válik univerzalitássá: “Ha a Bibliában azt olvassuk, akkor az úgy is van.” Lehet, hogy a biológiai aspektus mást mutat, vagy a fizikai, a hit aspektusa azonban mindent felülír. Szeretjük ezt a középkorba helyezni, de sajnos ma is sokan gondolkoznak így.

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum