Az irgalom megértésében segíthet, ha összehasonlítjuk a kegyelemmel. John Stott a hegyi beszédről írt kommentárjában idézi a lutheránus Richard Lenskit: „A görög eleos (irgalom) főnév mindig a bűn következményeként megnyilvánuló fájdalomra, nyomorúságra és ínségre irányul; míg a charis (kegyelem) magára a bűnre és vétekre. Az egyik enyhet hoz, a másik megbocsátást, az első orvosol, gyógyít, segít, míg a második megtisztít és megújít.” (A hegyi beszéd. Harmat, 42) Ez a különbségtétel megvilágíthatja, miért nem várjuk el a bűnbánatot ahhoz, hogy segítségére siessünk egy embernek, aki nagy bajba került. Az irgalom nem függ sem a hittől, sem a bűnbánattól, és pont ez a kereszténység egyik különlegessége.

A kegyelem az, amikor elengedik egy embernek a bűntartozását. Kegyelem az, amikor egy bűnöst elítélnek, mégsem kell megfizetnie a tartozását. Kegyelem az, amikor Isten érdemtelenül megbocsát nekünk és elengedi a büntetésünket. A kegyelem a bűnre irányul, annak a terhétől szabadít meg. Felold és kiengesztel.

Az irgalom a bűn következményeit orvosolja. Megszánja a bűnöst a nyomorúságában és enyhíteni próbálja a szenvedését. Ez nem a bűnére irányul, hanem a bűn – a világban lévő bűn – miatti nyomorúságára. Amikor Jézus azt mondja, hogy boldogok az irgalmasok, azokra gondol, akik enyhíteni próbálják az emberek nyomorúságát. Ebben benne van az irgalom érzése, és benne van az irgalom cselekvése.

Nem arról van szó, hogy az irgalom szemben állna az igazsággal. Az irgalom nem helyettesíti sem az igazságot és a törvényt, sem a kegyelmet. Az irgalom egyszerűen másra irányul: a bűn miatti nyomorúság enyhítésére. Akik szembeállítják az irgalmat és az igazságot, a Biblián és Isten jellemén belül hoznak létre hasadtságot. Isten szereti az igazságot, és szereti az irgalmasságot.

Jézus meggyógyított sok olyan beteget, akikkel nem került szóba a bűn és a bűnbocsánat kérdése. Annak ellenére meggyógyította őket, hogy semmi jelét nem mutatták a bűnbánatnak, és nem volt arra sem garancia, hogy valaha ez nyugvópontra jut náluk. Jézus egyszerűen megszánta őket a nyomorúságukban. Ez nem kegyelem volt, mert nem a bűnre irányult, hanem irgalom, amely a bűn következményére figyelt.

A Szentírás sehol nem mondja, hogy csak azokkal legyünk irgalmasok, akikről feltételezhetjük, hogy bánják a bűneiket vagy már a kegyelem állapotában vannak. Éppen ellenkezőleg: a Biblia arra tanít, hogy tegyünk jót ellenségeinkkel is, azokkal is, akik átkoznak és bántanak bennünket. Legyünk irgalmasok, mert a mennyei Atyánk irgalmas, és felhozza a napját jókra és gonoszokra egyaránt.

Viszont ne keverjük össze az irgalmat a bűnbocsánattal és a kegyelemmel. Arra végtelenül nagyobb szüksége lesz annak, akinek a terhein most ideiglenesen könnyítettünk.

23 hozzászólás a “Mi a különbség az irgalom és a kegyelem között?” bejegyzéshez

  • Olgyay György says:

    Köszönöm a tanítást, minél szélesebb körben osztom!

  • Kedves Ádám,

    az elmúlt héten a washingtoni World Summit in Defense of Persecuted Christians világ-imacsúcs eseményeiről szóló internetes tudósításokat írtam naponta. Washingtoni dossziémban öt részletben számoltam be a nagyon fontos eseményről, amit a Billy Graham Ev. Association tartott Franklin Graham vezetésével. Szeretettel osztom meg ezt a tudósításfüzért Olvasóiddal, s kérem őket ezúton is üldözött testvéreinkért a további informált imádságra.
    Testvéri és imádkozó szívvel, Dr. Békefy Lajos.

    Elérhetőségek:

    „Szeretteim, a szenvedés tüze miatt…” – WASHINGTONI GYŰJTŐDOSSZIÉ: A KERESZTYÉN GENOCÍDIUM ELLENI VILÁGTALÁLKOZÓ ZÁRÓNYILATKOZATÁRÓL (V.)

    https://www.blogger.com/blogger.g?blogID=4875085957745160042#editor/target=post;postID=948953008301618934;onPublishedMenu=allposts;onClosedMenu=allposts;postNum=0;src=link

  • „A görög eleos (irgalom) főnév mindig a bűn következményeként megnyilvánuló fájdalomra, nyomorúságra és ínségre irányul; míg a charis (kegyelem) magára a bűnre és vétekre.”

    – Akkor az irgalmasság cselekedeivel kimondatlanul bűnössé nyilvánítjuk a megsegítettet? Egy hajléktalannak 100 Ft-ot adva azt sugalljuk, hogy a bűneinek következményeit nyögi, és e következményeket enyhítjük? Valóban ezt gondoljuk? Szerintem nem. Ilyen gondolatra nem vagyunk felhatalmazva.

    – A karitász pedig azt jelentené, hogy megbocsátjuk a megsegített bűnét? Mert adtunk neki egy szelet vajas kenyeret, vagy meghívtuk egy citromos teára?

    Vagy a magyarban nem működik a két szó közötti különbségtétel, vagy talán egyáltalán nem működik, erőltetettnek hat. Mi lenne a karitatív szervezet? Bűnbocsátó egylet?

  • dzsaszper says:

    Isten törvényének, ítéleteinek és szavának irgalmatlan olvasata hamis/igaztalan. (vö. pl. Ézs 58, Mik 6:8 vagy éppen Mt 23).

    Isten kegyelmének a célja pedig a gonosz utakról való megtérés. (vő pl. Ez 18 és Ez 33, 2Kor 5:14-15)

    Sem Isten törvényét nem lehet az irgalmassággal szemben, sem Isten kegyelmét a gonosz utaink további, jövőbeli takargatására kijátszani nem lehet.

  • Discipline says:

    László,
    kevered a görögöt a latinnal! De azért nagyon ne bánkódj, Sevillai Szt. Izidor is ebbe a hibába esett 🙂 Tőle ered a téves charitas írásmód.
    Az irgalom és a kegyelem latin megfelelői a misericordia és a gratia. A karitász pedig a latin carus (kedves) szóból ered!

  • Viktor Barnabás says:

    Én is pont ezt akartam kérdezni, hogy a görög charis jelent-e kedvességet (esetleg szépséget). Azt nem hallottam még, hogy a latin carus jelenti a kedvest.

    A misericordia gondolom a szív megváltozását, megindulását jelenti (?), a gratia-nak pedig az ajándékhoz is van köze (?)

    Mondhatjuk, hogy a kegyelem előre elhatározott, az irgalom viszont spontán, alkalomszerű (már ha Isten esetében ilyen típusú spontaneitásról beszélhetünk)?

  • Discipline says:

    A gratia eredeti jelentése olyasmi, hogy “báj, kedvesség, kegy, kellem, szívesség, szeretetreméltóság, kedv (abban az értelemben, hogy valaki kedvéért)”, a “hála, köszönet” későbbi jelentésfejlődés, a “kegyelem” jelentése pedig tudtommal csak az egyházi nyelvben alakult ki. Szerintem a görög charis alapjelentései is nagyjából egyeznek ezzel (talán a köszönet, hála kivételével), de biztos van, aki görögben jobban otthon van… Ádám?

    A misericordia pedig a miser (szegény, nyomorúságos) és a cor (szív) összetétele, tehát kb. “szív a nyomorúsághoz”.

  • Discipline says:

    A görög és a római mitológiában a Khariszok, ill. Gráciák a báj, a kedvesség, a szépség, a természet istennői. Érdekes kérdés, hogy ennek lehet-e köze az isteni kegyelemhez?

  • Hanna says:

    Kedves Békefy Lajos,
    mi lehet az oka, hogy a linkedre kattintva, nem megnyitható az oldal?

  • vasfer says:

    Érdekes gondolatok és részszint válaszolnak arra, hogy miért nehéz az irgalom szó használata korunkban. Mert ahogy néhányan jelezték az irgalom azt is jelenti, hogy én hibás vagyok a kialakult helyzetemben. Na, ezt nagyon nehéz bevallanunk. Mert a rendszer hibás lehet, az egyén nem. Protestáns keresztyénként ezt nem így gondoljuk. Bármilyen korrupt a világ, és bármennyire a rendszer hibája az életünkben bizonyos rossz dolgok, de mi mégse vonhatjuk ki magunk az alól, hogy irgalomra van szükségünk, mert a mi bűnünk is benne van a világ romlottságában. S a protestáns büszkeségünk hátulütője ezzel szemben az, hogy Isten kegyelmét és irgalmát még csak-csak el tudjuk fogadni, de hogy irgalmat gyakoroljon felettem egy ember, na arra már nem kötelezhet senki. Pedig tudni kell elfogadni az irgalmat, másoktól is.

  • SZ Gábor says:

    Kedves Discipline!
    Mivel az uralkodók jókedvükben adtak amnesztiát azaz bocsátottak meg, ezért van a görög nyelvben is kapcsolat a káriszon belül a megbocsátás és a jókedv között. Jó tudni hogy Isten sem keservében, hanem jókedvében bocsátott meg nekünk. Kár hogy a magyar kultúrában a megbocsátáshoz inkább a foghúzás mint a jókedv asszociálódik.

  • Discipline says:

    Igen, ilyesmire gondoltam. De talán a “jókedvében bocsátott meg” sem a legszerencsésebb kifejezés, mert az meg kicsit azt sugallja, hogy “pillanatnyi szeszélyében, jó hangulatában”, és Istennél nyilván nem erről van szó (még az ókori uralkodóknál sem igazán, mert ott inkább jeles eseményekhez kötődött az amnesztia). Azt viszont tényleg fontos kihangsúlyozni, hogy a kegyelem, a megbocsátás hátterében nem valami savanyú beletörődés, hanem kedvesség, szívesség, szeretet áll. És azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a kharisz fogalmába a báj, a szépség, a természetesség is beletartozik. Talán az ember számára is egy kicsit könnyebb lenne a megbocsátás, ha tudatosítaná ezt a fogalmi hátteret.

  • Viktor Barnabás says:

    Én is úgy gondolom, hogy a “jókedvében bocsátott meg” kicsit félreérthető. Bár értem, mit akar kifejezni. Isten számára a bűn fájdalmas, nem a bűn megbocsátása. A megbocsátással áll helyre minden. Azzal zökken a helyére a teremtés. Sőt azt is mondhatjuk, hogy Isten szívének egyik része maga a megbocsátás. Nagy irgalmú és hűséges Isten. Amikor megbocsát, akkor azonos önmagával. Mert Isten és nem ember. Természetes, hogy ilyenkor “jókedvű”. De inkább számára mindez természetes. (Már ha Isten lehet “természetes”.)

  • SZ Gábor says:

    Mivel Istenben nincs fény és árnyék változása, így a jókedv mint a kegyelem egyik háttere folyamatos. Még akkor is ha véges lényként nehéz megértenünk hogy közben a bűnös miatti bánkódás vagy harag is egyidejűleg hogy lehet ott.

  • F Barni says:

    Ádám nagyon értékes ez a megkülönböztetés és számos folyamat megértését segíti elő!
    Olyan mintha az irgalom a szeretetnek horizontális a kegyelem pedig a vertikális kiterjedését írná le. Valójában ugyanannak az isteni cselekvés két különböző szintjét jelöli az irgalom és a kegyelem. A szintkülönbséget nem magában a szeretetben kell keresni, hanem az ember külső és belső élete közötti távolságban.
    Amikor a szeretet kiárad, akkor először azzal találkozik, ami kívül van, az elveszett életet körbe lengő ordító tünetekkel: megdagadt májjal, depresszióval, kifizetetlen csekkekkel. A tünetek enyhítése akkor is jól esik, ha a betegség oka nincs még diagnosztizálva, sőt gyógyítva sem. A fájdalomcsillapító sokkal több emberhez jut el, mint ahányan valójában meggyógyulnak. A szeretet azonban képtelen ezt a simogatást mellőzni még akkor is, ha a páncél végül zárt marad. A szeretet mikor kívülről simogat, irgalomnak hívjuk. De ha behatol vertikálisan a szív irányába, akkor olyat mutat, amitől az ember kegyelemért kiált! És a szeretet ott van, hogy ezt a kegyelmet gyakorolja. A szívig hatoló szeretet kimunkálja, hogy az ember ne csak körülményeiből, hanem saját magától is szabadulni akarjon. Akkor nem csak az fáj, amit tettünk, hanem amik vagyunk.
    A szeretet első szava ettől még az irgalom marad. Ez a drága előíz szomjassá tesz. Valójában minden szeretet gyanús, ami nem tartalmaz irgalmat. Aki csak megmenteni akar, de megismerni nem és érzéketlen arra a sok egyéni karmolásra, amit a bűn végzett rajtam. Pál Feri nem-e egy ilyen irgalmas szamaritánus, aki, míg a pszichével bajlódik, utat nyit a pneuma felé is? Aki altatás és fájdalomcsillapító nélkül operál az valójában sarlatán és nem orvos.

  • Szabados Ádám says:

    A charis (χάρις) valóban jelentett bájt, kedvességet, valamint jóindulatot, kedvező hozzáállást. A görög kultúrában a kölcsönösség fontos volt, ez megjelenik a szó jelentésében is (pl. a jóindulatra adott viszonzás, a hála is χάρις). Az újszövetségi jelentést mindig a kontextus és a teológiai üzenet határozza meg. Isten esetében egyaránt megjelenik a szóban az ő jóindulatú, kedves, hálát és vonzalmat kiváltó hozzáállása, és az, hogy szabadon, önként, nagylelkűen ad. Az igei forma (χαρίζομαι) viszont szinte kizárólag a szabad, nagylelkű adást, az adósság eltörlését, a megbocsátást jelentette.

  • Szabados Ádám says:

    F. Barni,

    nagyon tetszik a gondolatmeneted.

  • tolerancia says:

    “…Jézus meggyógyított sok olyan beteget, akikkel nem került szóba a bűn és a bűnbocsánat kérdése. Annak ellenére meggyógyította őket, hogy semmi jelét nem mutatták a bűnbánatnak, és nem volt arra sem garancia, hogy valaha ez nyugvópontra jut náluk. Jézus egyszerűen megszánta őket a nyomorúságukban. Ez nem kegyelem volt, mert nem a bűnre irányult, hanem irgalom, amely a bűn következményére figyelt….”

    Jákob prófétának (asz) mi volt a bűne, ami miatt elvesztette a szemevilágát -egy időre, majd meggyógyult- ?

  • Veszt says:

    Milyen Jákob prófétára gondolsz? A Bibliából nem ismerek megvakult Jákob prófétát.

  • tolerancia says:

    Jákob próféta (asz) József próféta (asz) apja, Izraelnek neveztetik, vakságára csak egy utalás van itt: 1Mózes 46/4

    Üdv.: tolerancia ( kis betűvel)

  • Koteketdo Kazmer says:

    @tolerancia
    Felreerted az 1 Mozes 46:4-t, itt nem vaksagbol valo gyogyitasrol van szo, hanem a halott szemenek a letakarasarol.
    (Vaksagra meg csak nem is utal a szoveg).

  • tolerancia says:

    Kazmer, igazad van, nincs utalás arra, hogy vak lenne Jákob próféta(asz) és a szovegkörnyezet sem sejteti ezt. A plussz informaciót ezzel az eseménnyel kapcs. a Koránból ismerem.

    Üdv.

  • Veszt says:

    Mit jelent az (asz) jelölés.
    Ebben a blogban főként a Biblia tanítása alapján gondolunk végig dolgokat. Ha a Korán azt mondja, hogy Jákób vak volt akkor nincs értelme a Biblia tükrén keresztül értelmezni a vakságát (hogy miért lett vak) és a gyógyulását sem.

Hozzászólás

Utolsó hozzászólások
Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum