Első gyülekezetem az Ó utcai Keresztyén Testvérgyülekezet volt Budapesten. Tizenkilencévesen eljöttem onnan, sok tekintetben el is távolodtam ettől a hagyománytól, de több dolog, amit ott kaptam, részévé vált a hitem DNS-ének. A testvérgyülekezeti mozgalmat korai vezetői (pl. J. N. Darby, B. W. Newton, Robert Chapman) mellett az elmúlt két évszázadban számos ismert keresztény is fémjelzett, akik közül némelyekről ma már kevesen tudják, hogy egy időben kapcsolódtak ehhez a mozgalomhoz. Ilyen volt például Müller György, a bristoli árvaházak fenntartója, Hudson Taylor úttörő misszionárius, a Kína-Belföldi Misszió (China Inland Mission) atyja, F. F. Bruce teológia professzor (számos kommentár és bibliakutatással foglalkozó könyv szerzője), James Houston, a kanadai Regent College alapítója, John Lennox oxfordi matematikus és laikus igehirdető, az ő mentora, David Gooding professzor, valamint Ellis Potter, zen buddhista szerzetesből lett keresztény apologéta és lelkipásztor.

A budapesti testvérgyülekezet a második világháború előtt alakult, alapítói és első vezetői között meghatározó szerepet töltött be Kiss Ferenc orvosprofesszor (akinek a szobra megtekinthető a SOTE épületében) és Ungár Aladár zsidó könyvárus. A gyülekezet megalakulásához hozzájárultak a huszadik század első felének „bethániás” ébredési mozgalmai és a nagyszalontai „parasztpróféták” (egyszerű paraszt igehirdetők) tevékenysége, akik Kiss Ferenc megtérésében és lelki formálódásában is fontos szerepet játszottak. Az Ó utcai gyülekezetben Ungár Aladár révén sok zsidó találta meg a Messiást, köztük a legismertebbek talán Berliner Hugó, Warmer Rózsa és Tímár László. A huszadik század közepén ez a gyülekezet a magyar evangéliumi élet motorja volt, az Evangéliumi Iratmisszió révén pedig évtizedekig keresztény irodalommal látta el a vasfüggöny mögött rekedt magyar hívő társadalmat.

Én a szüleim révén kerültem a testvérgyülekezetbe, akik pedig (eredetileg evangélikus) nagyszüleim miatt. Nagyapám (Frey Ádám, a Szabados nevet német származása miatt kellett felvennie a kitelepítések idején) a második világháború utáni években ébredt rá lelki nyomorúságára és Isten-nélküliségére, noha előtte is vallásos ember volt. Amikor nagymamámmal együtt elmentek a lelkészükhöz, hogy egy Bibliát és lelki tanácsot kérjenek tőle, zárt ajtókra találtak. A sokszor elmesélt történet szerint szomorúan és csalódottan bandukoltak hazafelé, amikor egy épület mellett haladtak el, ahonnan éneklés hallatszott ki az utcára. Benéztek, és épp egy közeli rokonukba botlottak, aki miatt ott is maradtak. Aznap egy erdélyi paraszt férfi hirdette az igét. Nagyapámat megragadta az ige, nem sokkal később újjászületett, és ő maga is laikus igehirdetővé vált az akkor kibontakozó országos testvérgyülekezeti ébredésben. Ez a mozgalom a globális testvérgyülekezeti (Plymouth Brethren, Brüdergemeinde) mozgalomba is bekapcsolódott, amelynek a pozitívumairól szeretnék most néhány gondolatot elmondani.

A testvérgyülekezeti hagyomány központi gondolata – ahogy a neve is jelzi – a testvériség. Az egyházat nem intézménynek látja, hanem közösségnek. A valódi egyház nem organizáció, hanem testvérek élő közössége. Az egyház valójában nem több helyi gyülekezeteknél, amelyek maguk sem többek hívők Krisztusban ápolt rendszeres közösségénél. A testvérgyülekezeti hagyomány talán a leginkább alulról építkező egyházi hagyomány, amely csak létezik. Ebben a tekintetben a szó legigazibb értelmében evangéliumi hagyományról van szó, hiszen következetesen arra a gondolatra épül, hogy az egyház Jézus tanítványainak közössége, akiket az evangélium igéje új életre szült. Nem csatlakozunk az egyházhoz, hanem mi vagyunk az egyház. Illetve „Gyülekezet”, ahogy a magyar nyelvű testvérgyülekezeti irodalom az egyházat következetesen nevezi.

Ha a testvérgyülekezetben szerzett élményeimre visszagondolok, minden kritikám ellenére (amit ha akarnék, hosszú, nagy fonálra tudnék felfűzni) melegséggel tölt el annak emléke, ahogy a testvériséget megéltük. A gyülekezetben mindenki „testvér” volt. Így is szólítottuk egymást: Varga testvér, Ország testvér, Takács testvér, Madarász testvér, Bolyki testvér, Szabados testvér. A testvérgyülekezetekben nem volt klérus és laikusság. A testvérgyülekezeteknek talán ez a legfontosabb differentia specificája. Nincs lelkész sem, mindenki egyszerűen csak testvér. A gyülekezetek többes vezetése sem választás vagy kinevezés útján áll fel, inkább informálisan, szinte kimondatlanul válnak egyes férfiak vezetőkké. Az volt az elv, hogy a Szentlélek (Szent Szellem) választja a vezetőket, a gyülekezet pedig felismeri és elismeri őket. Mert mindenki testvér.

A gyülekezeti alkalmak kenyértörési alkalmak voltak: minden vasárnap megtörtük a kenyeret, mint az apostolok és az első gyülekezetek (ApCsel 2,42; 20,7). A heti úrvacsorázás az egyik legértékesebb szokása a testvérgyülekezeteknek. Soha nem értettem, miért alakult ki bizonyos protestáns felekezetekben az a szokás, hogy csak ünnepekkor, vagy mondjuk havonta veszik magukhoz a Krisztus testét és vérét jelképező kenyeret és bort. Testvérgyülekezetekben minden istentisztelet kenyértörési alkalom. A testvérgyülekezetekben azért jönnek össze, hogy megemlékezzenek Krisztus haláláról és várják az ő visszajövetelét. Ezeken az alkalmakon elvileg minden „férfitestvér” (igen, tudom…) mondhat valamilyen rövid buzdítást, igei bátorítást, és sokan imádkoznak hangosan. A kenyértörés a testvérek közössége egymással és a feltámadt Krisztussal.

Gyerekkoromban a testvériség számunkra folyamatos pezsgést jelentett. Egymást gyakran látogattuk, vagy hozzánk jöttek, vagy mi mentünk vendégségbe, szinte minden vasárnap. Nálunk is állandóan voltak vendégek a gyülekezetből. Sokat találkoztunk. Húsvétkor napokig is együtt voltunk. Miskolcról, Bódvaszilasról, Biatorbágyról, Zánkáról, Bikalról, Debrecenből, Győrből, Feldebrőről, Mezőkövesdről, az ország minden tájáról jöttek fel Budapestre a testvérek, hogy Isten igéje körül imádságban, közösségben töltsük a húsvéti ünnepet. Hozzánk is mindig jöttek szállóvendégek. A kétszobás lakásunkban sokszor tucatnyian is voltunk, egymás hegyén-hátán hevertek a matracok, amin a vendégeket elszállásoltuk. (Jó testvérek ugye, kis helyen is elférnek.) Onnan nézve minden egyházi képződmény hidegnek és hivatalosnak tűnt. Az élet él, nem a struktúrák. Mi éltünk.

Ez a gyülekezeti élmény a mai napig a zsigereimben van és meghatároz. Nem tudok máshogy Krisztus egyházáról gondolkodni, mint úgy, hogy az testvérek sok-sok gyülekezete. Érthetetlen számomra az a gondolat, hogy az egyház lenne a búza és a konkoly keveréke, egyfajta Noé bárkája, ahol mindenféle együtt van. Nem, a konkoly, amit nem szabad kiszakítani, Jézus szerint a világban nő (Mt 13,38), az egyház a szentek közössége, ahol a szentségre vigyázni is kell (Mt 18,12-20). A misszió érdekében is. Az egyház természetesen nem a tökéletes szentek közössége, de nem is a megátalkodott bűnösöké. Elvben legalábbis. Az egyház a bűnbánó szentek közössége, akik a hitben és a szentségben növekedni akarnak. A testvérgyülekezetekben tanultam, hogy minden gyülekezet a testvérek közössége. Az egyházba csak újjászületéssel lehet beleszületni. Az lehet testvér, aki már az Atya gyermeke.

A heti úrvacsorázás mellett ezt az elvet szeretem legjobban a testvérgyülekezeti hagyományban. Ezt szerette a nagyapám is. Édesapám is. Akkor is szeretem ezt az elvet, ha a testvérgyülekezeti hagyománytól eltávolodtam már, és inkább csak szabadegyházinak mondom magamat, aki az életet helyezi a struktúrák elé. Meggyőződésem ma is, hogy minden valódi gyülekezet a szó igazi értelmében testvérgyülekezet kell, hogy legyen. Akkor is, ha – és ezt testvérgyülekezetiként nem mondtam volna – az ad absurdum éppen egy „népegyház” gyülekezete.

***

Kapcsolódó cikkek:

Mit szeretek a református hagyományban?

Mit szeretek a pünkösdi-karizmatikus hagyományban?

Mit szeretek a metodista hagyományban?

Mit szeretek a lutheránus hagyományban?

Mit szeretek a(z) (ana)baptista hagyományban?

9 hozzászólás a “Mit szeretek a testvérgyülekezeti hagyományban?” bejegyzéshez

  • Madarász Lajos says:

    Köszönöm Ádám!
    Szokás szerint nagyon jó írás!
    Elsőtől az utolsó szaváig akár én is írhattam volna (ha írnék ilyen jól), 🙂
    lévén testvérgyülekezeti örökségünk teljesen azonos és a szabadegyháziság felé való “eltávolodás” is. Szép emlékekkel és a szellemi örökségemért érzett hálával töltött el a cikk olvasása.
    Üdv,
    Lajos

  • Szabados Ádám says:

    Köszönöm, Lajos!:)

  • Katona Simon says:

    Vázlatpontokban idéznék apámtól egy korábbi igehirdetéséből, ahol a gyülekezetről beszélt:

    “Róm 1: 8-17. Ne szégyeld az evangéliumot. 2Tim 1,8

    A jelen textus elemzése előtt érdemes a levél bevezetésének 1-7 verseire is figyelni.

    Pál valószínüleg 58-59-ben írta, és a kutatók szerint Fébé vitte el a római közösségnek. Lásd 16:1. Ezidőtájt Rómában 30-40ezer zsidó élt. Pál e levelet evangéliumként írta. 3v.

    A bevezető versekben elmondja, hogy Jézus Krisztus személye próféciákon nyugszik. Istensége pedig a benne hatalmasan működött Szentlelken és a feltámadásán. Így Ő a régi kijelentéseknek és jövendő üdvösségnek, a világ újjátermtésének összekötése. Hívők léte és sorsa ezen évezredes isteni cselekvési alapon, és a hatalmi hozzátartozásában van.

    A gyülekezet jelentősége: Mert ott vannak a: Lelki testvérek + ima + üdv társak + erő és a bátorítás bázisa + adó/vevő, felkészítő közösség + igazság oszlopa 1Tim 3:15 + megszentelő és bizonyságtételi erőtér. + Krisztus kiábrázolódását lehetővé tévő élők közössége + Győzelmi tábor + Krisztus akusztikus tere, Pásztor hangja a juhokhoz…

    Viszonyulás hozzá: ima érte – híre művelése – menni bele/hozzá – ajándékot adni neki (Isten elé járulási mód)

    Mitől ilyen biztos abban , hogy ajándékkal tud menni közéjük? 15:29 is.

    + Elhívatásából 1:1

    + A Szent ismerete révén, Fiáról mondandók lelkébe érkezéséből (lásd: Pb 30:2-4)

    + eddigi gyümölcsei + a rómaiak között is gyümölcsözés vágya + teljes lelkűsége az Úr és misszió iránt 9v

    + gazdag élettapasztalataiból

    + Krisztussal átélt titokzatos együttléteiből 2Kor 12..

    Tudja, hogy a gyülekezetben működik: a hit és személyek kölcsönhatása – fogadja a testvérekét is, ennek ismeretében tervez, gondolkodik, készül oda.

    Adósság tudata: Bocsátást kaptam, amit tartozom tudatni a többi bűnössel is.

    Az Isten hatalmas erejének követségében megy oda: Ez az üdvözítés ereje, DÜNAMISZ, mondja a görög szöveg. Jelen és jövő élet ereje, boldogsága van benne, a jövendő világ erői Zsid 6:5, Sáfárságra adott kegyelem és mennyei ismeretek: 1Kor 4: 1. Mik ezek a kegyelmi javak amikkel sáfárkodunk? Bűnbocsánat, szabadulás, megigazulás, örök élet, erőforrások, örök dimenziónk használatának hírül adása, feltárása gyakorlati és megragadható, megtanulható módon.

    Ingyen van az evangélium. Amit az egész világ romlottsága indokol és Istennek világ fölötti, mentő szeretete.

    A hívőkön át terjed az evangélium, nem politikai irányzatok, bankok, világi tudomány, technikai találmányok, stb által.

    Summa:

    Átgondolandók a gyülekezetről: Krisztus megtestesülése az – Kr láthatatlanul benne van – Befogadtattunk abba mi is – Üdvösségben társaink ők – Viszonyulásunk hozzá és aktivitásunk a gyülekezetben milyen irányú? stb.”

    Idézet vége.

    Ami az egészből szerintem nagyon fontos, a gyülekezet jelentősége pontnál lévő felsorolás. Ha ezek a pontok egy közösség életében is működnek, az szép és az adott településen jó példaadás lehet, de ha sok gyülekezettel együttműködve is működik, akkor még nagyobb annak a világosságnak az ereje, amit Isten az ő népén keresztűl akar adni a világ felé.

    Üdv
    Simon

  • Gergely Erzsébet says:

    Életem egyik engedetlenségének következményét, majd az abból való gyógyulást
    éltem át az Ó utcai Testvér gyülekezetében. A hit útján való elindulást köve –
    tő 7. évben történt ez, melynek következményét többen megszenvedték.

    1978 szilvesztere leányanyaként köszöntött rám. Hívő testvéreimnek fájdalmat,
    csalódást, másoknak botrányt okoztam vele. Voltak akik úgy vélték, az Isten –
    nel való kapcsolatom végleg megszakad. Én is ezt gondoltam, mivel lehetetlen –
    nek tartottam Isten újbóli bocsánatát azok után, amiket kegyelméből átélhet –
    tem. Olyanok mint, valóságos szabadulás, szeretetet, öröm. Úgy éreztem, mint –
    ha arcul csaptam volna Őt. De mennyei Atyám másként gondolta.

    Egy hívő házaspár, akik figyelemmel kísérték hívő életem alakulását és akiknek
    szintén fájdalmat okozott bukásom, meghívtak, hogy töltsük együtt a szilvesz –
    tert az Ó utcai gyülekezetben. Mivel már nagy pocakom volt, nem vártam meg a
    végét, hanem előbb hazamentem. Pár nap múlva levelet kaptam tőlük, melyben ezt
    írták:

    “Erzsike! Miután elmentél, az év végi ige osztásakor neked is kértünk egyet,
    melyet mellékelten küldünk. A kapott ige olyan ígéret életedre, mely a mi
    csalódásunkat, fájdalmunkat is gyógyítja. Ez pedig a következő:
    “Én pedig, szól az Úr, tűz-fal leszek körülötte és megdicsőítem magamat
    őbenne.” (Zakariás 2:5)

    Bár azóta már tudom, ez az ígéret elsősorban Jeruzsálemnek szól, ám akkor
    és ott az én bukásomban is gyógyulást, megújulást hozott. Átéltem testvé –
    reim és a gyülekezet irgalmát, befogadását, Atyám újbóli bocsánatát, körül –
    ölelő “tűz-fal” szeretetét,mely azóta is tart. Hálás vagyok, hogy megismer –
    hettem a Testvérgyülekezetet, mely életemre nagy hatást gyakorolt.

  • Kedves Ádám!

    Nagyon köszönöm ezt a cikket, mélyen érintett minden sora. Az, hogy a Keresztyén Testvér Gyülekezetben (úgy tudom, újabban ez lett a helyes leírási mód) nőttem fel, olyan mélységekben határozza meg a személyiségemet és a spiritualitásomat, hogy arra talán rálátásom sincs. Kiskorom óta zavarban vagyok, ha valaki megkérdezi tőlem, hogy “milyen vallású” vagyok, mert ha röviden válaszolok, akkor néznek rám, mint borjú az újkapura, a tájékozottabbja esetleg megkérdezi, hogy “Ez az Iványi féle társaság?”, mire mondom, hogy “Nem, nem, az teljesen más!”.
    Ha tényleg el akarom magyarázni valakinek, hogy mit jelent a Testvér Gyülekezet, akkor egyrészt hosszú magyarázatokba kell kezdenem, másrészt pedig csupa tagadást kell megfogalmaznom:
    “Tudod, nálunk NINCS klérus, NINCS hivatásos lelkipásztor, NINCS palást, NINCS keresztség, nincs fizetés a szolgálatért stb.” Egy katolikus ismerős eljött egy evangélizációra, és zavartan forgolódott a biai gyülekezeti teremben (mert Bián NINCS templom sem, hanem egy családi ház alagsori helységében jöttünk össze), hogy hol van az oltáriszentség, mire rutinosan mondtam, hogy oltáriszentség, na az NINCS. Népegyházi testvérek mindig is megrökönyödve hallgatták, hogy sem az esküvői alkalmakon, sem pedig a temetéseinken NINCS pap, hiszen ezek szerint mi egymást adjuk össze, és temetjük is el… Ilyen körülmények között nem hogy élni, de még meghalni sem mernének legtöbben! Egy külső szemlélő számára az egész olyannak tűnhet, mint valami szakadár, maszek szekta, ahol NINCS semmi kézzelfogható és megragadható kapaszkodó, ahol “vallásos iparengedély” híján lelkes amatőrök, jó szándékú kontárok játszanak egyházasdit. Épp ezért örülök, hogy megfogalmaztad, hogy mindezek mögött viszont mi VAN.
    Kiss Ferenc prof mondta, hogy a Testvér Gyülekezet olyan, mint az artézi víz. Nagy mélységekben, az emberi szemek számára láthatatlanul létezik, és bár nem lehet hajózni, hidakat építeni rá, szépen kivilágítani mint a nagy folyókat, sokak számára jelenti az éltető, kristálytiszta ivóvizet.
    Annak ellenére, hogy ahogy említetted, a Testvér Gyülekezetnek is megvan az árnyoldala is, akármerre vezet az utam, akármilyen helyi gyülekezethez tartozom egy-egy időszakban, élethelyzetben, tudom, hogy életem végéig a Testvér Gyülekezethez fogok tartozni. Nem kötelességtudatból, nem valami belém nevelt törzsi lojalitás miatt, hanem mert ezek a gyökerek olyan erősek és nemesek, hogy még ha akarnám is, soha semmilyenre nem tudnám “lecserélni”. De nem is akarom..

    Erzsike néni:
    Köszönöm ezt a megindító és őszinte bizonyságtételt!

    Lajcsi:
    Ölellek, és az egész családot üdvözlöm szeretettel!

  • Szabados Ádám says:

    Laci,

    a szívemből beszélsz.:)

  • dr.Lik Lászlő says:

    Egyetértek, de mi lesz a keresztyén értékrendszerrel,ha nem teszünk semmit a régi bizalom visszanyerése érdekében?

  • Simonné Papp Ágnes says:

    Osztva… 🙂

  • tolerancia says:

    “…Ezeken az alkalmakon elvileg minden „férfitestvér” (igen, tudom…) mondhat valamilyen rövid buzdítást, igei bátorítást, és sokan imádkoznak hangosan…”

    Miért a szabadkozás, tudtommal a Mindenható nem küldött prófétnőket?!
    Tévedek?

    Azok a nők, akik hivatásos lelkipásztorokká lettek, ezzel a döntéssel a Mindenható Isten útmutatását követik vagy a saját vágyaikat?

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum