A kommunizmussal két alapvető probléma volt. Az egyik az, hogy nem értette az embert. A másik az, hogy nem értette a társadalmat. Ebből a kettőből következett, hogy félreértette a történelmet is. A kommunista ideológia olyan emberképpel dolgozott, amely a valóságban nem létezik. Az embert társadalmi konstrukciónak képzelte, amelyet neveléssel és erőszakkal rá lehet venni arra, hogy önmagát meghaladva ne akarjon többet, mint amennyi a másiknak van. A kommunista ideológia a társadalmat osztályokra szakította, abban a hitben, hogy az osztályérdek felülírja a természetes és hagyományon alapuló kapcsolatokat. E két tévedés a világ kevésbé szerencsés felében brutális diktatúrákhoz vezetett, amelyek az embert és a társadalmat úgy próbálták keresztülnyomni egy élet- és valóságellenes rendszeren, mint ahogy egy ügyetlen kétéves próbálja a háromszöget átpasszírozni a négyzet alakú lyukon.

A kommunizmus a kereszténységtől kölcsönözte (Hegelen át) a történelem végével kapcsolatos optimizmusát, de Marx és Engels ideológiája ezt az optimizmust materialista alapokra helyezte. Azt tanították, hogy a lét határozza meg a tudatot, a gazdasági alap a társadalmi felépítményt, a munka az embert, a haladás a történelmet. Ma éppen száz éve kerültek hatalomra a bolsevikok Oroszországban (vö. Nagy Októberi Szocialista Forradalom), hogy megkezdjék a kommunista utópia megvalósítását. Egy másik százas adat: a kísérletnek nagyjából százmillió áldozata lett. A történelem eddigi legembertelenebb és legistentelenebb utópiájának mégis számos híve van ma is, többségük a nyugati egyetemek valamelyikén tanít. Hegel mondta, hogy aki nem ismeri a történelmet, arra ítéltetik, hogy újraélje azt. Isten legyen irgalmas hozzánk, hogy ez ne történjen meg.

9 hozzászólás a “A kommunizmusról röviden” bejegyzéshez

  • „Egy másik százas adat: a kísérletnek nagyjából százmillió áldozata lett.”

    Én kb. 150 millióról tudok, a szándékosan/dilettantizmusból éhen halasztottakat is figyelembe véve. (Mao az egyik évben kiirtatta verebeket, nem számolva a veréb híján elszaporodó kártevőkkel, amelyek megették a termést. Pár éven belül 30 millió ember halt éhen.) Fontos és jó poszt ez.

    A kommunizmus valójában a pozitív ösztönzés szükségességét tagadta, ez a tévedés és a likvidálási lehetőség tette végzetessé. Feltételezte, hogy az ember végtelenül belátó és lelkesen etikus: a földműves nem dugja el a termés jelentős részét, mert belátó a városlakók szükségleteire nézve. A munkás nem viszi haza a gyárat, mert tökéletesen közösségi lény. Az élmunkásnak nem kell többet keresnie a lazsálónál, mert belső késztetésből élmunkázik. A sikeres termeléshez nem kellenek kreatív marketingesek, sem stratégiai vezetők, mert elég gyártani és szétosztani, felesleges, sőt bűnös dolog eladni és profitért ügyeskedni.

    Ez a tévedés lett a tömeggyilkosságok, a szegénység és a bukás oka. Pedig Adam Smith már korábban leírta, hogy a jólét kulcsa a gazdasági ösztönzéssel kombinált keresztény etika.

    Mielőtt túlszídnánk a kommunizmust, célszerű látni, hogy minden ideologikus gondolkodó hasonlókat feltételezett az emberről, Morus Tamástól kezdve Jean Calvinen és Oliver Cromwellen át a szesztilalom kitalálóiig. Az idealizáló csőlátás nem a komcsik monopóliuma, sokkal inkább a férfiaké… A kommunizmus attól lett egyedülállóan veszélyes, hogy az ideológusok kiléptek a gyakorlati világba, és karhatalmat kaptak a kísérletezéshez, valamint likvidálási engedélyt.

    Mára kiderült, hogy a jóléti megoldás Adam Smith eredeti modellje: gazdasági ösztönzés + keresztény karitatív etika.

  • senki says:

    ha Marxról beszélünk,akkor érdemes megemlíteni a radikális úsz kritika nagy alakját Bruno Bauert, egymással való kapcsolatukat.

  • Gergely Erzsébet says:

    Mélységes mély hálával adózom Istennek, hogy a posztban felvázolt időszakban
    élhettem, továbbá azért a bizonyosságért, hogy mindez okkal és céllal történt
    velem, mint parányi kis része a történelem időpalettáján feltűnő emberiségnek.
    Jó, hogy élhetek!

  • Éva says:

    Nemrég megnéztem egy filmet az “igazi” Leninről. Mint a magyarországi szocializmus üzenete, és gondolom, a máig marxisták, a szegény nép felkarolásáról szólt (nekem legalábbis, ahogy szerintem Erzsébetnek is) miközben szenvedtük a fél évszázadon felépített, ma is muzeális értéket létrehozó faipari üzem államosítása következtében családunk nyomorát + az egy tollvonással elvett mezőgazdasági komplexumot, melyet apám Erdélyből menekültként hozott létre.
    Akkoriban a Szu-ban jártak mesélték a nép büszkeségét, hogy a VILÁG felvirágoztatásáért ők hősök: nélkülözéseikkel járulnak hozzá!
    Pedig Lenin a bátyja halálakor/megölésekor esküdött bosszút, az előkerült iratok alapján kimondottan kegyetlen embereket toborzott a cárizmus ellen, és a forradalom sikere szinte meglepetésként érte, erős német politikai hátszéllel.
    Azóta kiderült: az “egyenlő osztás” konkrét irigységen alapult. Ha nem így lett volna MÁS lett volna az eredmény !
    Az államosított vagyonokkal pedig úgy is bántak 🙁 …

    Még hányszor kell tönkremennie Magyarországnak, hogy a gazdasági-társadalmi utunk felfelé vezessen ? Csakis lelki-szellemi megújulás által lehetséges.
    Bízni kell és cselekedni. Ezért küldöm ezt a videót, a Belvárosi Gyülekezetét az új korszakról https://www.youtube.com/watch?v=Spfu3cGMcR0

  • Ilona says:

    Témával kapcsolatosan többek közt két film is eszembe jutott, az egyik A mások élete, a másik Mansfeld (Mansfeld Péter életéről) címmel.

    Valamint még az, akármilyen korban, akármilyen jelenség is üti fel a fejét, akármiben is hisz valaki, illetőleg akárhogy is éli meg hitét, valóban eljön majd az az idő, amikor “Jézus nevére minden térd meghajol….”.

  • jgabor says:

    Teljesen tanácstalan vagyok, hogy miért gondolja úgy sok nagytudású, művelt ember is (pl. TGM), hogy azért meg kéne próbálni még egyszer. (Természetesen a tévedeseket és a hibákat kijavítva.)

    https://merce.hu/2017/11/15/tulvilagra-varva-a-magyar-ujbal-lehetosegei/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201711

    Van, aki egyenesen erre apellálva legitimizálná a kommunista elkötelezettség létjogosultságát:

    „Vajon ma elkötelezheti-e magát valaki a kereszténység mellett anélkül, hogy bűnrészessé válna az intézményes vallás történeti bűneiben?”

    (Itt: http://kettosmerce.blog.hu/2017/06/04/lehet-e_ma_valaki_kommunista_kritikai_alapozo)

  • Zitus says:

    “The problem with socialism is that you eventually run out of other people’s money.”

    Én ezt a jelenséget látom Washington-tól Moszkván át egészen Pekingig. Ja, hogy ma nem kommunizmusnak nevezik? Úgy a hülye is ráismerne, nem igaz? Imádkozni persze lehet, hogy el ne jöjjön megint ez a rendszer, csak az a baj, hogy ma egyre kevesebben imádkoznak Istenhez és egyre többen a ország vezetőkhöz.

  • jgabor says:

    Akkor már Churchill-t is lehetne idézni: „A kapitalizmusnak az a sajátos hibája, hogy egyenlőtlenül részesít a javakban. A szocializmusnak az a sajátos erénye, hogy egyenlően részesít a nyomorban.”

  • Turbucz István says:

    Kedves Vértes László. Teljesen egyetértek. Gazdasági ösztönzés van ,Keresztyén etika nincs./Kormánytól függetlenül./Marx ?Jól látta ,hogy a tőke/munkáltató/ kiszipolyozza az alkalmazottat, csak a megoldás nem volt jó. Nem volt keresztyén etika. Ráadásul magát igazságosnak mondó Állami váll. is kihasználták a dolgozókat.A szabadságjogokról meg ne is beszéljünk. MOst a Kegyetlenkedő vállalat teszi ugyanezt. Vasárnapi munka stb.

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum