Az egész hitéletemet alapjaiban megváltoztatta egy könyv, amelynek szerzője néhány hete a legszemélyesebb módon is megbizonyosodhatott annak tartalmáról. A nemrég elhunyt R. C. Sproul The Holiness of God c. könyvére gondolok, amely végre magyarul is kapható (Isten szentsége, Presbiteriánus Kiadó). Ez a könyv 1995. októberében fenekestül felforgatta az istenképemet, de úgy tette, hogy közben paradox módon tökéletesen illeszkedett is az újjászületésem pillanatában kapott belső képhez, amely engem akkor több évi küzdelem végén a térdeimre kényszerített. A megtérésem utáni évek tompították ezt a képet, de Sproul könyvének olvasása közben ugyanaz a Szentlélek érintett meg újra, aki hat évvel korábban segített, hogy az Úr Jézus – az Isten Szentje – előtt megalázzam magam. Ez az új találkozás véglegesen a helyére tette bennem azt a kérdést, hogy hol érnek véget az érvek és az ellenkezések.

Az amerikai szerző ebben az olvasmányos, sodró lendületű, mégis rendkívül mély könyvben pontosan úgy mutatja be Istent, ahogy a Biblia, anélkül, hogy egy pillanatig is mentegetőzne a bibliai istenkép érdessége miatt. Ha Isten félelmesnek mutatta meg magát, akkor azt akarta, hogy mi is félelmesnek lássuk őt. Ha Isten szentnek mutatta meg magát, akkor azt akarta, hogy mi is szentnek lássuk őt. Ha Isten úgy mutatkozott be, mint emésztő tűz, akkor nekünk is úgy kell látnunk őt, mint emésztő tűz. Ha kizárólag egy velünk bensőséges kapcsolatra vágyó apaként akart volna megmutatkozni (úgy is bemutatkozott), akkor a Biblia egészen más könyv lenne. Ha Isten csak a juhaiért életét adó pásztorként szeretett volna megjelenni, másfajta Szentírást tartanánk a kezünkben. De ha a Biblia Isten kinyilatkoztatása, akkor Isten pont olyan, amilyennek a kinyilatkoztatás mutatja, vagyis végtelenül szent is, és a bálványimádás vétségét kockáztatjuk, ha nem úgy ismerjük őt, ahogy önmagáról beszélt.

Sproul bevisz bennünket a mennyei szentek szentjébe, ahol halljuk a szeráfokat, amint Istent imádják: „Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti a földet!” A hármas említés a héberben a nyomatékosítás eszköze. A mennyei lények felismerik, hogy a Seregek Ura szent, és eltakarják az arcukat. Isten megközelíthetetlen világosságban lakik. Jelenléte félelmes annak, akin a tisztátalanság akár a legkisebb foltot is ejtett. Isten jelenlétében a mysterium tremendum járja át az embert, az az érzés, ami miatt Péter kérte, hogy menjen el tőle a Mester, és ami miatt János a lába elé esett, mint egy halott. Jézus szentségét nem is bírtuk mi emberek elviselni (bár ő hozzánk hasonló emberi formában volt köztünk, és szerte járva gyógyított), ezért megöltük őt.

Sproul számos példán keresztül mutatja be azt, ahogy emberek találkoztak a szent Istennel. Ezek a példák felkavaróak. Luther például szinte meggyűlölte Istent, mert bűnös emberként nem tudott megállni előtte, és ezt – Sproul szerint – helyesen is mérte fel. Ha a szent Isten nem ad engesztelő áldozatot, a bűnös embernek esélye sincs arra, hogy talpon maradjon. A szentség Isten jóságának egy aspektusa, a baj velünk van. A megbékélést Isten szentsége és a mi azzal végtelenül kontrasztos bűnösségünk teszi szükségessé, de ezt a mai ember (és a keresztények jelentős része) egyáltalán nem érzékeli, mert nem veszi komolyan Isten önmagáról adott kinyilatkoztatását, és tapasztalata sincs róla. Luthernek volt, ezért hatott rá elementáris erővel az evangélium, amikor végre megértette.

A könyv tele van bibliai példákkal, Ézsaiástól Nádábon és Abihún át Uzzáig, aki hozzáért a frigyládához és meghalt. Sproul magyarázata sokkoló, de helyes: Uzza azt gondolta, hogy a keze kevésbé piszkos mint a föld pora, amivel a láda érintkezett volna, ha ledől a szekérről. Nem ezt gondoljuk mi is? Tisztában vagyunk ma azzal, mennyire éles szakadék választ el bennünket Istentől, és milyen mérhetetlenül nagy áldozatra volt szükség ahhoz, hogy ő áthidalja ezt a távolságot? Nem azt gondoljuk mi is, mint Uzza, hogy a ládához csak úgy, a magunk jogán, bármikor hozzáérhetünk, sőt, hogy Istennek szívességet teszünk ezzel?

A könyv utolsó fejezete mindent elárul: „God in the Hands of Angry Sinners” (Isten haragvó emberek kezében). Ez a fordítottja Jonathan Edward híres prédikációjának, amely a nagy ébredés (Great Awakening) gyújtószikrája volt: „Sinners in the Hands of an Angry God” (Bűnösök egy haragvó Isten kezében). Igen, ma ösztönösen is azt gondoljuk, hogy Istennek kell védekeznie. Hogy mi ítélünk felette. Mi mondjuk meg, milyennek kellene lennie. Sproul tükröt tart elénk és megfordítja az üléspontot: valójában nincs jogunk és lehetőségünk arra, hogy Istent helyretegyük. Viszont szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy ő szent. Végtelenül, nyugtalanítóan szent. Szent, szent, szent. Mi pedig bűnösök és elveszettek vagyunk, ezért Megváltóra van szükségünk. Olyanra, aki maga is szent, hogy általa mi is megszenteltethessünk.

Teljesen mindegy, mit gondolnak erről a barátaink, kollégáink, keresztény testvéreink, az egész kultúránk, vagy akár maga az egyház. Isten olyan, amilyennek az igéjében kijelentette magát. Engem lenyűgözött ez, amikor Sproul könyvét elolvastam, és a mai napig meghatározza az istenképemet. Mindent szebbnek és mélyebbnek, megrázóbbnak és felemelőbbnek látok általa, különösen az Isten kegyelmének evangéliumát.

Aki teheti, vegye meg Sproul könyvét és imádkozva olvassa végig.

15 hozzászólás a “Isten lenyűgöző szentsége” bejegyzéshez

  • Kozmacsek says:

    Köszönöm, tényleg nagyon jól összefoglaltad a lényegét a könyvnek.Az első oldalától kezdve az utolsóig, nagyon csodálatos könyv. Dicsőség érte Istennek!

  • Kovács Kálmán says:

    Ámen. Dicsőség Istennek!

  • Gergely Erzsébet says:

    “……….. Ez a fordítottja Jonathan Edward híres prédikációjának, amely a
    nagy ébredés (Great Awakening) gyújtószikrája volt: „Sinners in the Hands of
    an Angry God” (Bűnösök egy haragvó Isten kezében). …………………….”

    Ez a prédikáció az alábbi linken olvasható:

    http://leporollak.hu/egyhtori/epito/papai/BUNOSOK.HTM

  • Isten a mi szempontunkból látszik bárminek, így szentnek is. Nekünk használ, ha ilyennek látjuk. Amikor haragosnak látjuk, az is értünk van, a végtelen szeretet és jó akarat (mint végső filozófiai igazság) számunkra egy adott helyzetben hasznos megjelenési formája.

    A bibliai istenkép időben változik, a népsűrűség növekedése miatt: egy törzsi világ kegyetlen, Istent is kénytelen ilyennek, sőt még részrehajlónak is látni. Egy fullra benépesült világ meg kénytelen egyetemes etikában gondolkodni, és Istent is kénytelen egyre inkább a végtelen szeretet megtestesítőjének látni, mert ez az egyetemesen következetes, végiggondolt igazság. (Ami egybeesik a kinyilatkoztatott Igazsággal.)

  • Szabados Ádám says:

    László,

    a felvilágosodás filozófiai talaján állva logikus, amit mondasz, noha szerintem úgy is kikezdhető. Ha viszont megpróbálsz a bibliai kinyilatkoztatás alapján kritikát megfogalmazni a felvilágosodás (racionalista, empirista) filozófiájáról, és kész vagy azt elengedni, garantálom, hogy egy egészen új világ nyílik meg előtted.

  • Kész vagyok azt elengedni, ez a kritikai gondolkodás lényege. Az önátadás szerintem is szükséges egy ponton, csak nem mohamedi (iszlám = teljes alávetés) mértékben, mert abból lesz a perverzió. A saját agy autonómiája a legteljesebb önátadásban is megőrzendő. Ezért is örülök, hogy a következetes filozófia pont azt mondja Istenről, amit Isten kijelent magáról.

  • Hívő says:

    Én még nem olvastam a könyvet de így látatlanban az ismertető alapján egy megjegyzésem lenne: A Bibliában tökéletes összhangban van Isten személyisége: szent – megbocsátó, félelmetes – jó pásztor. Amikor egy prédikáció vagy könyv Isten egy bizonyos tulajdonságát veszi nagyító alá, tudni kell, hogy az egyensúly megbomlik. Ez önmagában nem baj, mert életünk különféle szakaszaiban különböző módokon nyilatkoztatja ki magát az Úr attól függően hogy milyen belső változásokra van éppen szükségünk. A probléma akkor van amikor valaki éppen megtört nádszál és Istent valaki emésztő tűznek mutatja be, holott akkor az És.42.3 vonatkozik rá. Ezekből már többször származott pszichiátria vagy öngyilkossági kísérlet – én magam is tanúja voltam több ilyen esetnek 33 éves keresztény pályafutásom alatt. Azt hiszem, jóval erősebb hagyománya van Istent “szentként”, sziklazúzó pörölyként való bemutatásnak mint a túlzottan kifinomult megbocsátó mosolygó Istennek, legalábbis itt Magyarországon. Főleg a kisegyházakban dívott ez a szigorúság míg a római katolikus és evangélikus sokkal megengedőbb volt. Nem célom elemezni melyik a jó mindössze annyit jegyeznék meg hogy mind a bibliai időkben mind a történelem folyamán összehasonlíthatatlanul nagyobb károkat okozott a “szent és ítélő” isten kép mint a megbocsátó. Az előbbi manipulálásra is bizonyos “szent” célok érdekében. Jézus a paráznákkal tudott mit kezdeni de az önhitt farizeusokkal nem, pedig elismerte hogy kevesebb a bűnük (Lk. 7.41-42).

  • Szentesi K. says:

    ” mind a bibliai időkben mind a történelem folyamán összehasonlíthatatlanul nagyobb károkat okozott a “szent és ítélő” isten kép mint a megbocsátó. Az előbbi manipulálásra is bizonyos “szent” célok érdekében.” Levegőben lógó kijelentés, példákkal kellene alátámasztani a kijelentést. Az istenkép milyenségéről: ” Az irgalmashoz irgalmas vagy,; A tökéletes vitézhez tökéletes vagy. A tisztához tiszta vagy,; A visszáshoz pedig visszás. >>” (2Sám 22:26-27, Károli) Eszerint az Isten olyan, a m i l y e n az ember Isten felé mutatott arca. Talán nem kellene Isten egyik jellemét se kihangsúlyozni a többivel ellentétben, a többi hátrányára, de adott helyzet hangsúlyt adhat valamelyik előtérbe helyezésének.

  • Gergely Erzsébet says:

    Talán segítség lesz valakinek.

    Mihalik Angelika elkezdte magyarul feliratozni Sproul testvér,
    The Holiness of God c. videóit is. Az első alább már elérhető:

    https://www.youtube.com/watch?v=iiWIVOCvn_Y&t=639s

  • Gergely Erzsébet says:

    Elkészült R.C.Sproul: Isten szentsége c. sorozat 2. részének feliratozása.

    A szentség traumája.

    https://www.youtube.com/channel/UCcFb2E-DVpNWKplNDNdQ4Lw

  • Gergely Erzsébet says:

    Elkészült R.C.Sproul: Isten szentsége c. sorozat 3. részének feliratozása.

    Szentség és igazság.

    https://www.youtube.com/watch?v=4Lo4OUSpaUc&t=4s

  • Gergely Erzsébet says:

    Elkészült R.C.Sproul: Isten szentsége c. sorozat 4. részének feliratozása.

    Luther elmebaja.

    https://www.youtube.com/channel/UCcFb2E-DVpNWKplNDNdQ4Lw

  • Gergely Erzsébet says:

    Mihalik Angelika befejezte R.C.Sproul: Isten szentsége c.
    sorozat mind a 6 részének magyar feliratozását:

    https://www.youtube.com/channel/UCcFb2E-DVpNWKplNDNdQ4Lw

  • Szabados Ádám says:

    Nagyszerű! Mindenkinek ajánlom, hogy nézze végig!

  • Gergely Erzsébet says:

    Elkészült R.C.Sproul: Mi a református teológia? 12 részes fordítása is:

    https://www.youtube.com/watch?v=jTGhTVs6ZWM&t=0s&list=PLfs7jC9iVSHvcAG6Tj8viBvGVf6bKLfiw&index=13

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum