A Nashville-i Nyilatkozat azzal a céllal született, hogy megvallja, amit a Szentírás és a keresztény egyház a szexualitásról és a házasságról évezredek óta tanít. A szövegezői szerint a Nyilatkozatot az tette szükségessé, hogy ennek a tanításnak a helyességét az elmúlt években – a kultúra változásával összhangban – sokan a kereszténységen belül is megkérdőjelezték. A Nyilatkozat nem akar semmi újat állítani ahhoz képest, amit a Szentírás alapján a keresztények évezredek óta hisznek, csak megvallja a hagyományos keresztény álláspontot és kinyilvánítja az abban való változatlan hitet. Mivel azonban sok félreértés született a Nyilatkozat céljával kapcsolatban, fontos tisztázni, hogy a Nyilatkozat megalkotóinak mi nem volt a célja a Nyilatkozattal.

A Nashville-i Nyilatkozat nem a homoszexuális vágyakkal vagy gender diszfóriával élőkhöz intézett nyílt levél. A Nyilatkozat megszövegezői a saját hitüket vallják meg. Az aláírók között többen (pl. Sam Allberry, Rosaria Butterfield, Vaughan Roberts, Jackie Hill Perry) maguk is homoszexuális vágyakkal élnek (vagy éltek), a Nyilatkozattal azt mondják el, hogy helyzetüket a Szentírás alapján milyen keretek között értelmezik. A Nyilatkozat rámutat az evangélium reménységére (8. cikkely), de nem az evangélium hirdetése a célja, hanem az igazság tisztázása.

A Nashville-i Nyilatkozat nem politikai nyilatkozat vagy kérvény a világ felé. Bár a Nyilatkozat jelentős visszhangra talált a világi médiában is, nem a világnak szóló petíció, nem politikai állásfoglalás, hanem a kereszténységen belüli hitvalló dokumentum. A Nyilatkozat keresztény aláírói azt vallják meg közösen, hogy a kulturális nyomás ellenére a szexualitással és a házassággal kapcsolatban a Szentírás alapján továbbra is azt hiszik, amit a keresztények – felekezetektől függetlenül – kétezer éven keresztül igaznak tartottak.

A Nashville-i Nyilatkozat nem lelkigondozói kisokos, hogy hogyan nyújtsunk segítő kezet a homoszexuális vágyakkal vagy gender diszfóriával élőknek. A Nyilatkozat azt a bibliai keretet írja le állító és tagadó mondatokkal, amelyen belül a keresztény lelkigondozói segítség történhet, és amelyen kívül megszűnik keresztény jellege. A Nyilatkozat maga nem törekszik arra, hogy a lelkigondozói, pásztori segítség hogyanját részletezze, arra vonatkozóan részletes tanácsokat fogalmazzon meg. Azok a lelkigondozók és lelkipásztorok, akik a Nyilatkozatot aláírták vagy annak elveit elfogadják, saját szakmájuk és hivatásuk tudásanyagával és tapasztalataival tölthetik meg a Nyilatkozat által megrajzolt bibliai kereteket.

A Nashville-i Nyilatkozat nem helyettesíti a keresztény közösség szeretetét és az irgalom kézzelfogható megnyilvánulásait. Mint minden hitvalló irat, a Nashville-i Nyilatkozat is élettelen és üres a keresztény közösségekben megélt befogadó szeretet, bölcs intés, és az irgalom, együttérzés emberi megnyilvánulásai nélkül. Semmilyen hitvallás vagy nyilatkozat nem tudja ezeket helyettesíteni, de nem is lehet ez a céljuk. A keresztény közösségeknek azonban szükségük van hitvallásokra és nyilatkozatokra, hogy Isten bölcsessége, szentsége és igazsága alapján tudják gyakorolni a szeretetet és irgalmat, különösen akkor, amikor ezt a bölcsességet, szentséget és igazságot sokan a kereszténységen belül is megkérdőjelezik vagy elvetik.

Ha a Nashville-i Nyilatkozatot a helyén kezeljük, jobban fogjuk érteni, miért van rá szükség, jobban fogjuk értékelni, hogy megszületett, és tisztábban fogjuk látni azt is, mi a teendőnk annak a fényében, amit a Nyilatkozat a Szentírás alapján a szexualitásról és a házasságról megfogalmaz.

***

Kapcsolódó cikkek:

A hitvallások két fajtája

A Nashville-i Nyilatkozat

Öt ok, hogy a homoszexualitás kérdése miért nem adiaphora

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum