Századik életévében elhunyt Billy Graham, a huszadik század messze legismertebb evangélistája és evangéliumi vezetője, aki szerte a világon milliók életére volt közvetlen hatással, és ennek sokszorosára közvetett módon. Billy Grahamről még a kereszténység ellenfelei is tudtak elismerően nyilatkozni, mert az evangélisták zűrzavaros világában hiteles ember volt és mindvégig az is maradt. Emberi hitelességét azok sem vonták kétségbe, akik nem értettek egyet evangélizációs módszereivel. Graham többször járt Magyarországon, én 1985-ben hallottam őt személyesen a Körcsarnokban, de 1989-ben már a Népstadiont töltötte meg emberekkel – és az evangélium üzenetével. John Stottal való barátsága megalapozta a Lausanne-i mozgalom világevangélizációs összefogását, és átformálta az evangéliumi kereszténység arculatát. Amikor idős korában megkérdezték, hogy van-e, amit máshogy csinálna, meglepő módon azt válaszolta: „sokkal több időt fordítanék tanulásra”. Pedig Graham nem csak prédikált, de sokat írt is. Én tizennyolc évesen az egyik könyvéből értettem meg, hogy Isten Szentháromság.
Az evangélista, aki évtizedeken át Krisztus üzenetét hirdette, most már színről színre láthatja a háromszor szent Istent, és egy örökkévalóságon át élvezheti őt. Kegyelemből, hit által. Ki tudja, hányszor csendült fel Graham evangélizációin az Amint vagyok… (Just As I Am) kezdetű ének. Ki tudja, hányan hallották a felszabadító hírt, hogy Isten nem az érdemeinkért fogad el bennünket, hanem Krisztus egyetlen áldozatáért, amit a kereszten hozott értünk. „Amint vagyok – sok bűn alatt, de hallva hívó hangodat, Ki értem áldozád magad: – Fogadj el, Jézusom! // Amint vagyok – nem várva, hogy lelkemnek terhe, szennye fogy, Te, aki megtisztíthatod: – Fogadj el, Jézusom! // Amint vagyok – bár gyötrelem, s kétség rágódik lelkemen, kívül harc, bennem félelem: – Fogadj el, Jézusom! // Amint vagyok – vak és szegény, hogy kincset leljek benned én, s derüljön éjszakámra fény: – Fogadj el, Jézusom! // Amint vagyok – nincs semmi gát, kegyelmed mit ne törne át; hadd bízza lelkem Rád magát: – Fogadj el, Jézusom! // Amint vagyok – hogy a te szent szerelmed tudjam, mit jelent már itt s majd egykor odafent: – Fogadj el, Jézusom!”
Így ment át ma az evangélista is a gyöngykapukon, annak a segítségével, akiről utolsó leheletéig bizonyságot tett. Mi pedig álljunk meg egy pillanatra, és figyeljünk Billy Graham élete végére. Ha hitelesnek látjuk őt, ne elégedjünk meg kevesebbel, mint hogy mi is kövessük az ő hitét! (Zsid 13,7) Ha igaza volt, neki nem véget ért az élete, hanem csak most kezdődik az élet teljessége. Ha igaza volt, hit által mi is életet, örök életet nyerhetünk, Istennel, aki szeret minket. És ennél tényleg nincsen jobb hír.
***
Kapcsolódó cikkek:
Van bennem egy szomorusag, mintha a fold egy picit rosszabb hely lenne most. Mikozben olvastam a soraidat, erdekesnek talaltam, hogy irtad, mit tett volna Graham maskent. Hozzam ez kulonbozo csatornakon mar ugy jutott el, hogy Billy Graham azt mondta, tobbet imadkozna. Mivel itt altalaban a dolgok helyes verzioi szoktak megjelenni, elhiszem, hogy tanulast mondott eredetileg. Inkabb csak az az erdekes, hogy milyen konnyen a magunk haszna szerint idezzuk (mi, lelkeszek) masok mondatait. En sem vettem a faradsagot, hogy utana nezzek ennek a hires idezetnek.
Ha jól emlékszem, a Billy Graham múzeum falán láttam ezt a feliratot, de az biztos, hogy az önéletrajzában is benne van: „I have failed many times and I would do many things differently. For one thing, I would speak less and study more and I would spend more time with my family…” De máshol nyilatkozva a tanuláshoz az imádságot is hozzátette, úgyhogy mindkettő megáll.
Billy Graham a tágabb értelemben vett evangéliumi kereszténység valamennyi ágában univerzálisan elismert, tisztelt vezető volt – hiteles személy, aki a globális bibliát tisztelő protestáns kereszténység legjobb arcát képviselte mind hívők, mind kívülállók számára, és aki az egyházon belül meglévő sokszínűségen átnyúlva híd szerepét is betöltötte. Elköltözése egy korszak lezárását és új korszak kezdetét jelzi, mivel nincs jelenleg olyan személy, aki a helyébe lépne, aki hasonlóan széleskörű elismertségnek és morális iránytűnek számítana az egyházon belül.
Hívő életem elején Billy Graham írásaiból egyszerű bizalommal teli hitet tudtam meríteni – arra tanított, hogy ne az érzéseimre figyeljek, hanem Isten hűségében bízzak. Ebből a tiszta kútból a mai napig erőt tudok meríteni.
jól mondtad, Steve!
Néztem az életéről készült összeállítást (https://www.youtube.com/watch?v=tXlbRhkQaVc), a tudósításokat a haláláról (https://www.youtube.com/watch?v=N3Ozpp7xLHE) és elsírtam magam. Ez az ember egész Amerika ikonikus alakja lett, egyfajta nemzeti közös nevező, pusztán azáltal, hogy egész életében mindig ugyanazt mondta az embereknek (Isten szeret téged, gyere haza az atyai házba!), ezenkívül egy tiszta, átlátható, puritán életet élt. Ilyen egyszerű lenne az egész? Szavaimmal és személyes példamutatással beleélni Krisztust a világba. Én is ezt szeretném…
Mennyire biblikus Graham megtérők imája és Jézust hívjad be a szívedbe kálvinista nézőpontból?
Nem bántva életútját, de van arról fogalmatok, hogy az USA egyik legvagyonosabb prédikátora volt???
Ez egy fontos szempont a „döntésre” hívás és „ha elmondasz egy imát őszinte szívvel” témában. Számos igevers pl. Jn 6:44, Jerem17:9, Róm3:10… árnyalja a képet. Ezek szerint a Biblia antropológiája nem nagyon tud alap esetben Istent kereső és őszinte szívű emberekről. Persze a Szentlélek munkája elérhet ilyen állapotot.
Ugye a „total deprivaty” (tulip 1. eleme) sem teszi lehetővé, hogy „döntsön” magától Lázár, vagy egyáltalán hallja a hívást, mielőtt fel nem támasztotta Jézus. Ez az analógia lelki értelemben is érendő most. A teljesen elveszett embert csak Isten szülheti újjá. Úgy vélem Dr. Graham is hitt ebben, kérdés, hogy mennyi szerepet tulajdonított az embernek (lásd: semi-pelagianus teol.)
@Ádám: az általad is idézett Zsidók 13,7 fényében mit kezdjünk az öregedés, demencia, testi/lelki meggyengülés problematikájával, ami olykor a legtiszteletreméltóbb lelki vezetőket is elér? Graham élete vége felé tett aggodalomra okot adó megnyilvánulásokat (extrém ökumenikus sőt más vallásokat is belefoglaló teológiája, illeve a Jézus exkluzivitását árnyaló nyilatkozatai pl.)
Erről egy szintén híres és elismert baptista lelkész így: https://www.youtube.com/watch?v=HPeoKu9xcgE
A mellett hogy az ige maximálisan igaz, és a nagy amerikai prédikátor hűségesen befejezte, nem lehet hogy óvatosan kell kezeljük és nem elsősorban (vagy nem csak) az élete végét figyelembe venni – pont ezek miatt az ellentmondások miatt? / köszönjük a megemlékezést – különösen a Just As I Am dalszöveget/
Billy Graham utolsó üzenete.
Bono és Bob Dylan Billy Grahamről:
Bono: “At a time when religion seemed so often to get in the way of God’s work with its shopping mall sales pitch and its bumper-sticker reductionism, I give thanks just for the sanity of Billy Graham. For that clear, empathetic voice of his, and that Southern accent. Part poet, part preacher—a singer of the human spirit, I’d say. Yeah, I give thanks for Billy Graham. Thank you, Billy Graham.”
Bob Dylan: “When I was growing up, Billy Graham was very popular. He was the greatest preacher and evangelist of my time—that guy could save souls and did. I went to two or three of his rallies in the ’50s or ’60s. This guy was like rock ’n’ roll personified—volatile, explosive. He had the hair, the tone, the elocution—when he spoke, he brought the storm down. Clouds parted. Souls got saved, sometimes 30- or 40,000 of them. If you ever went to a Billy Graham rally back then, you were changed forever. There’s never been a preacher like him. He could fill football stadiums before anybody. He could fill Giants Stadium more than even the Giants football team. Seems like a long time ago. Long before Mick Jagger sang his first note or Bruce strapped on his first guitar—that’s some of the part of rock ’n’ roll that I retained. I had to. I saw Billy Graham in the flesh and heard him loud and clear.”
John Piper megemlékezése. Sokszor hallottam Pipert szenvedélyesen beszélni, de azt hiszem először hallom őt úgy, hogy elsírja magát.
ΙΧΘΥΣ,
meghallgattam a belinkelt elemzést (szintén Piperét). Egyetértek vele abban, hogy a demencia csökkenti a felelősséget a kimondott szavakért és viselkedésért. Az agy leépülése olyan viselkedésbeli változást eredményezhet, ami idegen már attól az embertől, akinek az életútját ismerjük.
Billy Graham beszéde az 1974-es történelmi jelentőségű Lausanne-i Világevangélizációs kongresszuson.
Az első szó Billy Grahammel kapcsolatban a respekt és hála. Egy hosszú élet során a kirakatban élt, a frontvonalon állt úgy, hogy nem használódót el, nem sározódott be. Tévéevangélisták jöttek mentek, éltek haltak körülötte, de ő az állandóság és megbízhatóság szimbólumává vált. Normális volt egy olyan korban, ahol a margók, az extrémitások a szenzációk divatját nem vetették meg egyházi körökben sem. Nem volt belterjes sem szekuláris, azzal a kendőzetlen, de arrogancia nélküli magabiztossággal hirdette az evangéliumot, hogy arra mindenkinek szüksége van. Nem tette kérdés tárgyává egy pillanatra sem a hit relevanciáját.
Ismerte korlátait. Nem akart több lenni evangélistánál, annak is egy szűken vett, speciális területét a szószéki típusát képviselte. Tekintélyével és ismertségével nem élt vissza azokon a területeken, ahova nem kapott mandátumot. Nem akart a tanító, az iránymutató és megmondó ember szerepében tetszelegni. Az általam is ismert könyveit (Boldogság titka, A Szentlékről) bár nem lehet felszínességgel vádolni, inkább az ismeretterjesztés és a közérthetőség feladatait teljesíti bennük. Talán illendő lenne egy nekrológ alatt itt pontot tenni, de nehezen állom meg, hogy egy karcolat erejéig ne vessem őt össze a pályatársak, az evangélista szerep és a XX. század követelményeivel.
Nem tartom a 19 századi nagy (felekezeti) elődök folytatatásának vagy örökségük őrzőjének. Spurgeonhoz képest sokkal szűkebb, eleve egy kisebb élményaggal dolgozik, és nem forralja fel őket képekké. Nem köti úgy le az ember rejtélyes természete, mint a prédikátor fejedelmét. Képek helyet információkkal dolgozik. Van benne valami a politikai nagybeszédek retorikájából, korrektségéből és kiszámíthatóságából.
D. L Moddy beszédeivel nem múlta fel Grahamet, de élete ma is a fürkésző érdeklődés tárgya. Moddytól nem nagyon olvasunk, de színes szagos karaktere tele írta a baráti és családi legendáriumot friss és eleven történetekkel. Grahamet jó messziről tisztelni, de nem kelti fel az érdeklődésemet, mint ember. Életívének állomásai: országok és stadionok. Egy hatalmas váz kevés texturával.
Graham annak az evangéliumi XX. századnak a prédikátora, ami az előző század nagy ébredéseink gyümölcseiből készített faiskolát. A tömegdemokráciák professzionális evangélistája, és mint ilyen olyan természetesen mozgott a nyilvánosságban, mint a kortárs államférfiak. Sok hívő érezhette úgy, hogy ő a bibliás emberek általános elismertetésének a garanciája. Főleg a szocialista blokk országaiban jelentett nagy erkölcsi elégtételt és reményteljes büszkeséget a megjelenése. És tény, hogy sosem kellett szégyenkeznünk Billy Graham miatt.
Magától érthetődének vette a nyugati világ dominanciáját, melynek sosem lett rendszerkritikusa. Ezt a világot nem akarta megmenteni, csak a benne élő embereket. Nem volt pionír, hanem a status quo embere, ki a nagyszerű üzenetet őrizte hűséggel egy változó világban. Nem értette úgy a XX. századi embert, mint Francis Schaffer és főleg nem beszélte úgy a nyelvét, ahogy C.S Lewis 1943ban a BBC rádió mikrofonja mögött. A mindenkori középosztályt fejezte ki és érte el. De ha hihetünk a szociológusoknak a középosztály a társadalom legbiztosabb és legfontosabb bázisa. Nem akar fejlődni, de zülleni sem. Néha képmutatásból néha csak öntudatlanul, de jelentős vívmányokat őriz, polgári erkölcsöt és értékrendet. A történelem gerince, és mint ilyen kapott fentről egy nagy és hiteles evangélistát, aki nem szélhámoskodott, hanem rászorított bennünket egy istenesebb életre.
Barni,
ezt nem tudtam volna ilyen jól megfogalmazni, teljesen egyetértek.
„………………………………………., de nehezen állom meg, hogy
egy karcolat erejéig ne vessem őt össze a pályatársak, az evangélista szerep
és a XX. század követelményeivel.”
Ádámnak köszönöm a megemlékező posztot, Barninak pedig a karcolatot, ami olyan,
mint egy remek háttér, mely kiemeli, fokozza az előtérben lévő érték szépségét.
Nemrég olvastam ezt a cikket, ami azt feszegeti, hogy a ‘Billy Graham Rule’ (B.G. kerülte azokat a helyzeteket, mikor kettesben maradt volna egy nővel, akár még egy liftben is) a nőknek valamiféle megbélyegzése, a csábító-kísértő szerepbe taszítása.
Itt a cikk: https://relevantmagazine.com/culture/problem-billy-graham-rule/
Szerintem, ha nem merevedik dogmává, hanem egyfajta etikai útmutató, akkor az nagyon hasznos lehet egy hívő ember számára, különösen, ha az illető lelki vezető.
Lásd még:
Nem elég tisztának lenni, annak is kell látszani.
Jobb félni, mint megijedni.
Aki áll, vigyázzon, hogy el ne essék!
Ravasz az ördög! (© by Németh Sándor 🙂 )
A #metoo fényében különösnek tartom, hogy bárki éppen a Billy Graham Rule-t kritizálja. Mike Pence kapcsán került elő ez a kérdés tavaly, aki szintén tartja magát a Billy Graham szabályhoz, novemberben David French írt egy remek cikket ezzel kapcsolatban. Billy Graham hitelességéhez nagyban hozzájárult az, hogy ügyelt a látszatra és tisztában volt a saját kísérthetőségével is. Amikor utazott, mindig előre küldött például egy embert a hotel szobájába, hogy megnézze, nem bújtattak-e el ott egy nőt, hogy esetleg kompromittálják és botrányba keverjék őt. Az elővigyázatossága élete során sok csapdától mentette meg, amibe mások viszont beleszaladtak.
Talán ezért is lehetséges, hogy Billy Graham lesz a történelem során a negyedik olyan magánszemély, akit a tisztelet jeléül („lie in honor”) a Capitoliumban ravataloznak fel. (A másik három: Rosa Park és két rendőr, akit szolgálat közben ott öltek meg.)
Persze, de ezt a szabályt lehet intelligens, diszkrét módon is gyakorolni, meg a férfi felsőbbrendűség éreztetésével, hímsoviniszta hozzáállással is. Amiért (valljuk be) nem kell olyan messzire menni egyes keresztény gyülekezetekben…
Fantasztikus életút, tényleg csodálatra méltó.
@senki
Ki legyen a leggazdagabb prédikátor hogyha nem a leghíresebb. Persze törekedni kell a szerénységre. (Rick Warrenről jókat hallottam ebben a tekintetben.)
Ádám,
a zsidók 13:7-et most nézem angolul és ott az „outcome of their was of life” van. Meg a görögben is az outcome szó szerepel. Erről mit gondolsz? Ez megoldja a korábban felvetett demencia problémát, meg szerintem logikusabb is.
Igen, az ἔκβασις tényleg azt jelenti, hogy valaminek a kimenetele. Elvileg utalhat az életük gyümölcsére, hozadékára. Utalhat arra is, hogy hogyan mentek ki az életből, vagyis hogyan haltak meg (mondjuk vállalták-e a mártírhalált, mint a hithősök közül többen – vö. Zsid 11). A kontextus alapján szerintem az a legvalószínűbb értelmezés, hogy ezek a vezetők mindvégig kitartottak a hitben, megfutották a pályájukat, megtartották a hitet (Zsid 12,1-5). Nem lenne érdemes követni őket, ha olyanok lennének, mint az izráeliek, akik hitetlenségük miatt elhullottak a pusztában, vagy mint akik megismerték a Krisztusban rejlő áldásokat, mégis visszamentek a judaizmusba (Zsid 3,15-19; 6,4-8). Azok legyenek példák, akik egyenes utat jártak be és mindvégig kitartottak (Zsid 3,6; 10,23-24). Szóval szerintem nem az életük hatásáról vagy hozadékáról van szó, de nem is a halál pillanatáról, inkább az életút hűségéről és a hitben való kitartásról. A demencia fokozatosan elveszi a felelősséget, ezért én úgy hiszem, hogy Isten azt az időszakot befedezi.
Olvasva a gyerekei élettörténetét, azért volt teher bőven a családban, amit hordozni kellett.
https://christianhistoryinstitute.org/magazine/article/the-next-generation-billy-graham
Tanulságos ez a mondat is: Franklin’s hard-edged style is often contrasted with his father’s more gentle ways. As Franklin told Newsweek, “We preach the same gospel, but Daddy hates to say no, and I can say no.”
Emlékszem ’77-ben az akkori pártállam még az utat is megcsináltatta a Tahi baptista táborhoz ahol prédikált.
’89-ben Luis Palau is ellátogatott Graham előtt pár nappal Budapestre a sportcsarnokba (ha nem tévedek akkor volt az európai baptista konferencia) egy előzetes evangélizációra.
Az „Amint vagyok” a Népstadionban is megszólalt a ’89-es evangélizáción Beharka Pál feldolgozásában. A kórus nemzetközi volt (még oroszok is voltak a kórusban), Oláh Gábor vezényelt:
https://www.youtube.com/watch?v=MwBCHA3iXSg
Még egy remek dal ami megszólalt az evangélizáción. Megváltva (Révész László feldolgozása):
https://www.youtube.com/watch?v=XAHPm2KrP5E
(Zenei rendező Beck László – Hungaroton)