Ateisták gyakran úgy gondolják, hogy az Isten létével kapcsolatos bizonyítás terhe a teisták vállát nyomja. Antony Flew 1976-ban „The Presumption of Atheism” (Az ateizmus vélelme) c. nagy hatású esszéjében adott például hangot annak a meggyőződésének, hogy az ateizmus az alapállapot, ezért csak erős ellenérvek alapján hihet valaki Isten létében. Flew szerint az ateizmus a biztos talaj, Isten létében hinni viszont kockázatos intellektuális pozíció. Biztonságos abban hinni, hogy vannak a világban emberek, kutyák, macskák, oroszlánok, tigrisek, fák és virágok. Abban is biztonságos hinni, hogy vannak elektronok, protonok és apróbb részecskék. Ahhoz azonban, hogy nem megfigyelhető lényekben higgyünk, mint a jeti vagy a Loch Ness-i szörny, több bizonyítékra van szükségünk, mint ami rendelkezésre áll. Mivel ateisták Istent is olyan lénynek gondolják a világegyetemben, amit nem tudunk megfigyelni, teistáktól várják a bizonyítékokat rá, és amíg ezeket a bizonyítékokat nem látják, biztonságosabbnak vélik, hogy ne higgyenek Isten létében. Ha van Isten, azt szerintük a teistáknak kell bebizonyítaniuk.

C. Stephen Evans amerikai filozófus – volt tanárom és mentorom – nemrég publikált Why Christian Faith Still Makes Sense (Grand Rapids, MI: Baker Academics, 2015) c. könyvében vitába száll ezzel az érveléssel, és nagyon fontos megállapítást tesz. „A hagyományos teista istenfogalomban Isten nem még egy tényezője a természetes rendnek, aki egy szinten áll a többi létezővel. Amikor Istenben hiszünk, abban hiszünk, hogy a világegyetemnek valamilyen jellegzetessége van. Amikor nem hiszünk Istenben, az pedig azt jelenti, hogy szerintünk a világegyetemből hiányzik ez a jellegzetesség és egészen más jellegzetessége van.” Az Istenről való hitünk vagy annak hiánya tehát valójában az univerzum milyenségéről szóló hit. Hadd magyarázzam meg, mire gondol Evans.

Az Istenben hívők szerint minden, ami létezik, Isten miatt létezik. Az univerzum teremtett univerzum, nincs önmagában létezése. Azért létezik, mert Isten létrehozta. Lényegi vonása, hogy teremtés. A teista szerint az univerzum céllal lett megalkotva, és ebben a célban benne van a jó és a rossz küzdelme is, amelyben végül a jó fog győzni. A naturalista ezzel szemben úgy hiszi, hogy az univerzumból teljesen hiányzik ez a jellegzetesség, a világegyetem önmagától létezik, nem teremtetett. Egyszerűen csak van. Nincs mögötte szándék vagy cél, és arra sincs semmilyen okunk, hogy a jó végső győzelmében higgyünk. A teista és a naturalista tehát nem csak Isten létéről gondolnak mást, hanem a megfigyelhető világegyetem alapvető milyenségéről is.

Ez azért fontos, mert ennek fényében belátható, hogy sem a teista, sem az ateista nem igényelheti magának a vitában az alapállás luxusát. A teistának azt kell megmutatnia, hogy az univerzum a tervezettség jeleit viseli magán. Az ateistának azt kell megmutatnia, hogy az univerzum önmagában való és nem hordozza magán a tervezettség jeleit. A jeti és a Loch Ness-i szörny rossz hasonlatok, hiszen a teista nézet szerint Isten nem az univerzum része (pláne megfigyelhetetlen része), hanem annak alkotója. Lényeges a különbség ontológiai szempontból is, meg a bizonyítás szempontjából is. Egy képtárban nem kell találkoznunk a festővel, hogy higgyünk a létében, elég a képeket megvizsgálnunk a falon. A kérdés az, hogy tényleg képtárban vagyunk-e, vagy csak egy képtárnak látszó, de valójában szándék és tervezés nélküli képződményben. A teista és az ateista ugyanúgy vizsgálja a világegyetemet, csak míg az ateista elkötelezte magát a felé a metafizikai alapállás felé, hogy az univerzum önmagában való, a teista nyitott arra, hogy a világegyetemben a tervszerűséget és a Teremtő keze nyomát fedezze fel, és azt feltételezi, hogy az univerzum nem önmagában való.

Teisták és ateisták egyaránt fontosnak tartják a tudományt, mert érdekli őket a világ működése, és a kutatások eredményeképpen egyetérthetnek abban, hogy a világegyetem milyen törvényszerűségek alapján működik. A különbség az, hogy a teista szerint a természet törvényei Istentől vannak, az ő cselekedeteit írják le, az ateistának viszont nincs magyarázata arra, hogy honnan és miért vannak természeti törvények, amelyek a világ működését jellemzik. Magától értetődőnek veszi, hogy azok léteznek és nem firtatja az okokat. A természeti törvényeket kutató tudomány arra a kérdésre nem tud választ adni, hogy honnan vannak ezek a törvények, hiszen a kérdés nem tudományos, hanem metafizikai jellegű. A bizonyítás kényszere tehát nem a teistán van, hanem mind a teistán, mind az ateistán. A bizonyítás pedig a világmindenség természetéről szól.

Az ateista Antony Flew 1976-os esszéjére hivatkozva kezdtem ezt a cikket. Flew soha nem változtatta meg a véleményét azzal kapcsolatban, hogy az Isten létében való hit bizonyítékokat igényel-e. Kitartott amellett, hogy az ateizmus az alapállás, amelytől csak a bizonyítékok téríthetnek el. Azzal kapcsolatban azonban megváltoztatta több évtizeden át számos könyvben kifejtett véleményét, hogy ezek a bizonyítékok rendelkezésre állnak-e. A világegyetem finomhangoltsága melletti tudományos érveket megvizsgálva 2007-ben arra a következtetésre jutott, hogy van Isten. Az univerzum természete győzte meg erről. Ez viszont számomra igazolja, amit Evans mond, hogy a vita a világmindenség milyenségéről szól, ezért az ateizmus nem lehet alapállás sem, ahogy Flew gondolta.

8 hozzászólás a “Isten és a Loch Ness-i szörny” bejegyzéshez

  • Izgalmas téma: melyik az alapértelmezett álláspont, melyik táboron a bizonyítás terhe?

    1. Mindenki a természetfelettire nyitottan születik, ekként él és hal. Ebből az következik, hogy az Isten felé zárt táboron a bizonyítás terhe. Mivel a nem létet logikailag lehetetlen bizonyítani, ez 22-es csapdájához vezetne: az bizonyítson, aki jól tudjuk, hogy nem tud bizonyítani? Not cool. Igazságtalan.

    2. A tudomány (William of Ockham hívő szerzetes módszertana szerint) csak a laborban is látható/tapintható dolgokat fogadja el létezőnek. Ebből tévesen úgy általánosítanak egyesek, hogy mivel Isten nem látható/tapintható laboratóriumi körülmények között, maradjunk abban, hogy majd akkor lesz, ha laborban látható/tapintható. Csakhogy Isten elidegeníthetetlen tulajdonsága, hogy soha nem válik laborban vizsgálhatóvá. Ez is 22-es csapdája: akkor hiszem, ha az ellenőrzésem alá rendeli magát, és ezzel a lényegétől idegen dolgot tesz? Not cool. Következetlen. Provokáció.

    A bizonyítás terhe mindkét irányban feloldhatatlan belső ellentmondáshoz vezet. Következésképp egyik irányban sincs bizonyítási teher, de ezt egyik tábor sem fogadja el szívesen.

    A világ tele van természetfelettinek tűnő dolgokkal/jelenségekkel, ezeket egy mozdulattal félresöpörni, kidefiniálni a modellből hübrisz, csőlátás.

  • endi says:

    A materialisták a véletlenben, káoszban, “véletlen-istenben” hisznek. Ez az ősrégi okkult/pogány isten látja el szerintük a világot változatossággal, olyan információval, amelyen aztán a természeti törvények dolgoznak, amelyből aztán így mindenféle kialakul.

    Ne nevezzük már ezt tudományosnak… Ebben csak a természeti törvények logikusak és tudományosak.

    És nehogymár nekünk kelljen bizonygatni hogy nincs véletlen. 🙂

  • dzsaszper says:

    Szép a cikk befejezése 🙂

    Ami itt még érdekes lenne, az egy kis filozófiatörténeti kitekintés, kategóriahiba, miegyms.

    Ahogy én látom, az alapértelmezett álláspont bármelyik oldalon kategóriahiba.

    @endi: a Véletlen-istennel kapcsolatban egyetértek.

  • Gyenes Kati says:

    Be lehet látni szimplán az anyagok tudományának eszközeivel is, hogy a világ teremtve lett. Nem a laborban, mert Isten anyagi folyamatok felett áll, és a laborban csak anyagi folyamatokat láthatunk. De rá lehet jönni, még józan paraszti ésszel is, ha van egy kis rálátásunk, hogy az élővilág nem jöhetett létre simán anyagi folyamatok által. Sajnos a “hivatalos” tudomány nem ismeri el, pedig többen rájöttek, nem is olyan nehéz. Biokémia: a DNS-kódban pontosnak kell lennie a nukleotidok sorrendjének, és mellette helyén kell lenni a dekódoló rendszer minden elemének, velük együtt az aminosavaknak is, amelyek a fehérjéket felépítik (érdemes belemélyedni a fehérjeszintézisbe, ott nagyon látszik a tervezettség). Ilyen szimpla kémiai folyamattal nem jöhetett létre, mivel a nukleotidok “nem tudják”, milyen sorrenben kéne beállni, meg az mRNS-ek. tRNS-ek velük a megfelelő aminosavakkal, mind hogy kerültek “csak úgy” oda? Csak úgy sehogy sem, csak egy aminosavakból, max polipeptidekből meg polinukleotidokból álló katyvasz lett volna magában, nem egy anyagcserét és reprodukciót folytató élő sejt. A fizika alapján: energia nem vész el, csak átalakul és nem is jön a semmiből, na de akkor mi volt ez az ősrobbanás, hogyan jöttek létre az anyagok, honnan van egyáltalán energia? Csak úgy lehet, hogy valami elindította, ami minden energia felett áll, ami már nem anyagi-energetikai természetű. Akárhogy próbálnánk erőltetni a materializmust, még az anyagi tudományok eszközeivel is mattot lehet adni a materializmusnak nagyon könnyen. Viszont elgondolkodtató, hogy akkor ugye miért nem veszi figyelembe az ilyen érveket a “hivatalos” tudomány, miért ignorálják szinte, miért nem méltatják említésre sem az iskolákban? De ez már talán külön téma. Csak annyira csodálkozom, hogy ezen még mindig vita van, hogy ennyire nem veszik észre. Ill. aki észreveszi és bizonygatja, azt lebecsülik (pl. Michael Behe).

  • Kedves Kata!
    “a DNS-kódban pontosnak kell lennie a nukleotidok sorrendjének, és mellette helyén kell lenni a dekódoló rendszer minden elemének, velük együtt az aminosavaknak is, amelyek a fehérjéket felépítik (érdemes belemélyedni a fehérjeszintézisbe, ott nagyon látszik a tervezettség)”

    – A tervezettség talán úgy látszhat, hogy a rendszer nem mechanikusan önjáró, hanem esetleg digitális. Ez azonban sokkal részletesebb kifejtést igényel. Szerintem jó nyomon jársz, nekem is ez az intuícióm, az érvelés frappírozandó.

    Azonban nincs arra biztosíték, hogy pont a DNS tervezett: a DNS előtti szintek bármelyike is lehet tervezett, azután “a gép forog, az alkotó pihen”.

    Egy végtelenül fejlett intelligencia a szervetlen alkotóelemeket is megtervezheti úgy, hogy azokból látszólag “véletlenül”, további tervezői beavatkozás nélkül kialakuljon az élet. Vagy az Ősrobbanás. Vagy ami előtte volt. A materialisták még nem értették meg, igazából mit jelent a végső kérdések érdemi vizsgálata, elakadtak az n. szinten, és onnan próbálnak általánosítani, ami hibás logika.

  • Szalai Miklós says:

    A yetivel, a Loch Nessi szörnnyel (és a Hold körül keringő teáskannával meg a repülő spagettiszörnnyel) való példálózást mindig öngólnak tartottam az ateisták részéről. A jeti, vagy a loch nessi szörny, ha léteznének, az anyagi világ valamelyik részjelenségének, tapasztalataink egy kisebb-nagyobb csoportjának a plauzibilis magyarázatai lennének. Mivel nincs a tapasztalatban semmi, amit (plauzibilisen) a yeti vagy a Loch Nessi szörny idézett volna elő, ezért indokoltan kételkedünk a létezésükben. Viszont Isten, ha létezik, akkor tapasztalataink összességének a magyarázata. Tehát ha kiderülne, hogy a fizikai vilég minden jelenségének materialista magyarázata van, akkor sem világos, hogy a kezdeti feltételeknek, és a természeti törvényeknek mi lehetne a magyarázata. Aki elutasítja Isten létezését, annak egy meghatározott fizikai törvények szerint működő világegyetemet kell feltételeznie, amely vagy előugrott a semmiből, vagy öröktől fogva létezik. Ez egy lehetséges álláspont, és első látásra nem inkoherens, vagy nyilvánvalóan téves…de hogy ez miért lenne a józan észből következő szükséges előfeltevés, hát azt tényleg nem tudom.

  • Szabados Ádám says:

    A semmiből előugrott verzió nekem első látásra is nonszensz, az öröktől fogva létező verzió viszont első látásra nekem sem eleve inkoherens (bár a hitemmel ellentétes), de a tudomány jelenlegi állása szerint téves, mert az univerzumnak volt kezdete. Mivel az univerzumnak volt kezdete, a semmiből pedig nem ugrik elő semmi (ex nihilo nihil fit), ezért nekem az egyetlen észszerű választás az, hogy az univerzum teremtett.

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum