A társadalomban zajló folyamatokról írva engem elsősorban mindig az érdekel, hogy keresztény emberekként hogyan viszonyuljunk azokhoz. Az első azonban a megértés és csak utána következik a reakció. Mikor Peter Druckert a vezetők legfontosabb feladatáról kérdezték, azt válaszolta: a vezetésben első és legfontosabb a valóság leírása (description of reality). Ha helytelen a vezető valóságértékelése, az iránymutatása is félre fog siklani. Mivel a magam szűkös eszközeivel keresem a keresztények útját a mai társadalomban, próbálom én is megérteni a bennünket körülvevő valóságot. Azt a társadalmat és kultúrát, amelyben élünk és amelyben Krisztus tanúi akarunk lenni. Ebben a cikkben a választások kapcsán, de a választásoknál mélyebb jelenségről osztom meg a gondolatomat. A tézisem egy mondatban a következő: a lázadások korában csak akkor tudunk Isten igéjéről tanúskodni, ha megőrizzük belső függetlenségünket.

Lelki értelemben jelenleg két különböző lázadás zajlik a társadalmunkban. Az egyik lázadás a Nyugatot uraló progresszív ideológia ellen építi a NER-t, saját szempontja szerint sikeresen, a másik meg éppen a 2010 óta épülő rendszert akarja lerombolni, egyelőre sikertelenül. Akik a NER ellen lázadnak, Orbán Viktor rendszerét elnyomó, illegitim, a haladást és a nyugatosodást gátló, a történelemben visszafelé araszoló, korrupt, feudális viszonyokat teremtő, Magyarországot Fehéroroszországgá változtató rezsimnek gondolják, amely elszigeteli hazánkat, elveszi a levegőt a jövő generációi elől, megfélemlít, ellehetetlenít, kivándorlásra késztet. A lázadók közül egyre többen úgy gondolják, hogy a NER elleni fellépés szükségessége igazolja a teljes ellenzék egyesülését, még a Gyurcsánnyal és a korábban vállalhatatlannak tekintett Jobbikkal való összefogást is, sőt, talán még az antidemokratikus, antiparlamentáris, a jogállamon kívüli eszközök bevetését is. Ebből a nézőpontból nehéz észrevenni, hogy magának a NER-nek az építése is egy lázadás, pedig az.

A NER által megtestesített (és a többség által újból megtámogatott) lázadás előtt 2010-ben nyílt meg a tér, és azóta nem hogy nem fújt ki a lendülete, de folyamatosan tágul és nemzetköziesül. Ez a lázadás az elmúlt évtizedek nyugati szupremációja, jogi dogmatizmusa, progresszív ideológiája és kozmopolita liberalizmusa ellen folyik. A 2008-as gazdasági válság volt a szikra, amely lángra lobbantotta a mélyen lévő elégedetlenséget, a 2015-ös migrációs válság pedig az olaj, amely ezt a tüzet méretesre szította. Nem csak Európában, de Európán kívül is rengetegen tekintik ma Orbán Viktort a lázadás egyik zászlóvivőjének. Aki benne csak a NER autoriter vezetőjét látja, az nem érti ennek a határokon átnyúló lázadásnak a természetét, talán mert annak a kultúrának a mércéjével méri, amit az Orbán Viktort támogatók jórészt elutasítanak. Minden támadással erősítik a (lázadást) vezető pozícióját, mert nem értik, hogy a lázadás épp meg akarja haladni, le akarja váltani azt a mércét, amivel mérik. Ezért pereg le róla a kritika.

Magyarországon a többség beállt Orbán Viktor mögé, és megbocsátják neki a határátlépéseket, sőt, akár helyesnek és szükségesnek is gondolják az illiberalizmus radikálisabb eszközeit. Ha ez kell a lázadás sikeréhez, akkor ne veszítsük el az arányérzékünket, mondják, forradalom idején a tank sem áll meg a piros lámpánál. Felszabadítónak élik meg, hogy vége annak, hogy a Nyugat kínálja a mézes madzagot vagy pattogtatja az ostort, vége a Nyugattól kapott szentleckéknek és körmösöknek, vége Magyarország kiskorúságának, negyven év kommunizmus és húsz év előszobáztatás után kihúzhatjuk és felvállalhatjuk végre önmagunkat. A V4 mint önálló entitás erősödése azt mutatja, hogy a lázadás nem csak Magyarország ügye. Az egész régió megmakacsolta magát, eldöntötte, hogy a saját útját akarja járni. Nem feltétlenül úgy mint Anglia, mert ez a régió nem akar kilépni az európai egységből, de inspirálja a Brexit bátorsága. Inspirálja a bumfordi Trump győzelme is, aki váratlanul meg tudta állítani a progresszív ideológia száguldó vonatát. Ennek a lázadásnak elege van a Nyugat által diktált, de egyre nagyobb őrületbe torkolló folyamatos haladásból. És annak vélt felsőbbrendűségéből.

Ha csak az egyik vagy a másik lázadást vesszük figyelembe, nem érthetjük meg Magyarországot. Mindkettő valóságos, mindkettő erős, mindkettő mögött tömegek állnak, mindkettő mély érzéseket szólaltat meg. Talán vidékről kevésbé látszik az első, Budapestről a második, és jelenleg az utóbbi áll győzelemre, de ez legközelebb akár meg is fordulhat. Az én kérdésem azonban most az, hogy mi, hívő keresztények hogyan viszonyuljunk ezekhez a lázadásokhoz. Tény, hogy a magyarországi keresztények jelentős többsége ma a jobboldali pártokat (és különösen a Fideszt) támogatja. A jobboldaliság már nem csak a történelmi egyházakra igaz, de például a Hit Gyülekezetére is, amely talán a legnyíltabban foglal állást az Orbán Viktor vezette lázadás mellett, még Trumpot is éltetve, aki ma az új jobboldali radikalizmus egyik fontos ikonja. Nyilván sok szempont játszik szerepet az egyházak jobboldaliságában, a szocializmusban átélt elnyomástól a progresszív ideológia elvetéséig, vagy pozitívan az orbáni családpolitika támogatásától a keresztény világnézeti alapok felvállalása felett érzett örömig. Komoly veszély leselkedik azonban ránk, keresztényekre, ha nem vigyázunk a függetlenségünkre.

Hadd kezdjem egy Balázs Zoltán április 14-i cikkéből vett idézettel: „Miért ellensége, sőt, a legnagyobb ellensége a radikális jobboldalnak a konzervatív? Azért, mert semmilyen lázadásban nem hisz. Mert jobb orra van a gonoszhoz, s tudja, hogy lelke mélyén, lényegét tekintve a radikális jobboldal is lázadáshívő. De pont ezért nem lázad ellene. A lázadás ugyanis az ősbűn, ezért van az Írásban: ’ne álljatok ellen a gonosznak’ (Mt 5:39). Annak, amelyik belecsábít ebbe a démoni-egzisztencialista, végső soron nihilista, fantom-kergető, pusztító és önpusztító, lelket kiszikkasztó, gollami politika-felfogásba.” Nem feltétlenül osztom Balázs Zoltán politikai álláspontját, de egy dologban azonosulok vele: a lázadás méreg lehet számunkra. Balázs Zoltán ugyan a konzervativizmusról ír, én pedig a kereszténységről, és szeretném a kettő közötti végtelen különbséget továbbra is fenntartani, azonban a konzervatív és a keresztény között éppen ebben a kérdésben hasonlóság áll fenn: mindkettő bizalmatlan a lázadással szemben. A konzervatív azért, mert megőrizni akar. A keresztény azért, mert tudja magáról, hogy lázadó, de Isten kegyelméből már engedelmességre törekszik.

Bennünket, keresztényeket nem motiválhat a lázadás, vagy ha mégis, akkor a lázadásnak alapvetőbbnek kell lennie a politikai és ideológiai vitáknál. A puszta lázadás azért méreg, mert fenntartja és erősíti legalapvetőbb problémánkat, a bűnt, ahelyett, hogy gyógyítaná azt. Krisztus szembeállít bennünket a lázadással. Igen, szemben állunk a világgal is („Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete.”), de ez sokkal mélyebb szembenállás, mint az ellenzékiség, a rendszerellenesség vagy az új jobboldali populizmus vagy radikalizmus. Mi nem ellenzéki kultúra, hanem ellenkultúra vagyunk. Éppen a világért vagyunk ellenkultúra, amelynek Isten elleni lázadásával fordulunk szembe („Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!”). Egyik attitűd sem a lázadásról szól: sem a világgal való szembenállás, sem a világ felé való küldetés. Az első önmagunk megőrzése, a másik önmagunk átadása. A jobboldali radikalizmus ugyanolyan idegen a kereszténységtől, mint a baloldali lázadás. Mi kétezer éve megadjuk a tiszteletet a hatalomnak, mert az Istentől van, de megőrizzük a tőle való belső függetlenségünket, mert nekünk Jézus a küriosz. Legalábbis ha az engedelmesség útját járjuk. Pál még a rabszolgákat sem bíztatja lázadásra, csak azt mondja nekik, hogy válasszák a szabadságot, ha tehetik. Esetünkben éppen az a kérdés, hogy vajon melyik a nagyobb szabadság. Sokan úgy érzik, a NER szabadságot biztosít a progresszív ideológia rabságától. Mások szerint ez fordítva van. Akárhogy is, belsőleg szabadnak és függetlennek kell lennünk, ha Jézust akarjuk követni, bárhogy is választottunk.

Függetlenségünk most két dolgot is jelent. Keresztényekként egyrészt nem mondunk olyan mondatokat, hogy ha ez vagy az a politikai erő győz, az „végképp tönkretehet mindent, de mindent, amiért még érdemes Magyarországon élni”. Nekünk mindig van okunk itt élni, hiszen Isten helyezett bennünket ide, és miután Jézus kihívott bennünket a világból, ide is küldött bennünket vissza. Van küldetésünk Magyarországon, és ez nem azonos sem a NER-ellenes lázadással, sem a Nyugat-ellenes lázadással, noha elvi egyetértést bizonyos pontokon mindkettővel találhatunk. Másrészt – és ez ma a nehezebb a keresztények többségének – távol kell tartanunk a szívünktől azt a lázadó új jobboldali hangvételt, ami Amerikában Trumpot és Milot, nálunk meg mondjuk a Megadja-Jeszenszky-Ambrózy-Apáti négyest jellemez, még ha bevallom, tartalmilag sokszor értek egyet velük és adnék én is fricskát azoknak a progresszívoknak, akiket ők kinevetnek. Nem azért kell ettől távol tartanunk a szívünket, mert számunkra Bod Péter Ákos vagy id. Jeszenszky konzervativizmusa lenne az etalon, hanem azért, mert mi más harcban veszünk részt, és mert számunkra Krisztus a mérce.

George Orwell írta, hogy „a megtévesztés korában az igazság kimondása forradalmi tett”. A Nyugat meztelenségét kimondó új jobboldaliság, a NER korrupcióját érő kritika és a keresztények igazságszeretete között bizonyos pontokon ez lehet az összekötő kapocs. Részkérdésekben egyetérthetünk Apátival és Megadjával, de egyetérthetünk Jámborral vagy Uj Péterrel is. Talán az egyikkel rendszeresen egyetértünk, a másikkal viszont ritkán vagy szinte soha. Ez mindegy is. Mert a mi igazságunk nem valamely oldal igazsága, hanem az Isten igazsága. Ahhoz próbáljuk önmagunkat is szabni, hogy megőrizzük függetlenségünket, óvjuk önazonosságunkat, és hogy hitelesen tudjuk átadni az üzenetet, ami bennünket a hit engedelmességére indított. Az Isten országa nem e világból való. Aki kardot ragad, kard által vész el. Aki a lázadás eszközévé teszi magát, az a lázadással vész majd el. Aki viszont az örökkévaló eszköze, annak üzenete soha nem avul el. „Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad.” Az Isten igéje iránti engedelmességnél radikálisabb lázadás a fennálló renddel szemben nincsen.

Úgyhogy a választásoktól lassan elbúcsúzva megint fontosabb témák felé fordulok.

43 hozzászólás a “Keresztények a lázadások korában” bejegyzéshez

  • Lackovszkiné Zsuzsa says:

    Nagyon köszönöm az írásodat, egyetértek minden sorával. Többek között itt is látható, hogy mennyire igaz amit Jézus mondott, mármint, hogy azon a bizonyos keskeny úton, amely az életre visz igen kevesen járnak, járunk.

  • Gergely Erzsébet says:

    “……… Ahhoz próbáljuk önmagunkat is szabni, hogy megőrizzük függetlensé –
    günket, óvjuk önazonosságunkat, és hogy hitelesen tudjuk átadni az üzenetet,
    ami bennünket a hit engedelmességére indított. Az Isten országa nem e világból
    való. ………………………………………………………………
    …………………….. Az Isten igéje iránti engedelmességnél radikálisabb
    lázadás a fennálló renddel szemben nincsen.”

    Köszönöm Ádám ezt a posztot is.
    Kegyelem és megtiszteltetés, hogy az idézett úton haladhatok, ezekben gyakorol –
    hatom magam. Tanulságos volt az elmúlt pár nap. Személy szerint minden kommen –
    telőnek köszönöm a véleménynyilvánítást, amik által bepillantást nyertem a gon –
    dolatok sokszínűségébe. Ígéretes a poszt befejező mondata:

    “Úgyhogy a választásoktól lassan elbúcsúzva megint fontosabb témák felé fordulok.”

    Ha Isten éltet, szeretném az új témákat is figyelemmel kísérni!

  • gyuri55 says:

    A helyzetértékeléshez (sztem) fontos háttér: a globalista és nacionalista (cionista?) világerők küzdelme a világuralomért.

  • Barbara says:

    Azta!!
    Hatalmas hála van bennem Isten felé ezért a józan, szívet védő, lelki békességet örző írásért!
    Tűpontos, teljes, kerek, bátorító és irányt mutató!
    Templomi igehirdetésekben elejtett manipuláló félmondatok, mondatok helyett mindent helyretesz a fejben, szívben!
    Köszönöm!

  • balati says:

    Szia Ádám!
    Nagyon tetszik és a szívemhez közel áll ez a fajta józan függetlenség és felülemelkedés. Sokkal többre lenne szükség ebből mindkét oldalon.
    Köszönöm,
    balati

  • Cypriánus says:

    Szia Ádám!
    Nagyon igaz. Már úgy 7 éve eléggé távol tartom magam a politika világától, pláne hogy ismerősök révén tudtam ezt azt. Szerintem is a keresztények jó ha olyan józan távolságtartással állnak a dolgokhoz, hogy ne kelljen utólag szégyenben lenniük.

    A magam részéről a Fideszes lázadás nyilván szimpatikus lenne, a nyugati meg nem az, viszont az elsőre csúnya foltok kerülnek, amit a magam részéről egyáltalán nem akarok tolerálni valami ” magasabb szempont ” miatt. Erre súlyos okom van: a történelem tanulsága, hogy az ” apró ” evangéliumi igazságokhoz ragaszkodó keresztény kisebbségre szoktunk büszkén emlékezni, nem a konformista többségre, továbbá valami rossz ellentéte meg simán lehet valami másik rossz.

    Elveink legyenek , ne ideológiánk, ahogy Metternich mondta volt ( ha nem is e szavakkal) . Nekünk keresztényeknek ezt még komolyabban kell vennünk mint a fölötte frivol életű osztrák kancellárnak.

    ” a merev világnézetek olyanok, mint a rögzített csövű ágyúk, csak egyetlen irányba lehet velük lőni. Az elvek viszont olyanok, mint a forgatható csövű ágyúk: bármilyen irányba tüzet nyithatunk a valótlanságra.”

    Metternich herceg levele Donoso- Cortés-nek.

  • Barnabás says:

    Nagyon józan cikk, kiegyensúlyozott gondolkodásra törekvés, köszönöm én is.
    Eszembe jutott, hogy mennyire igaz, hogy “Isten országa nem-e világból való”, de mégis milyen gyakran érzem úgy, hogy Isten országának rendszerét próbáljuk ráhúzni korunk demokráciájára, mozgalmaira és aktuális „lázadásaira” valami ellen.
    Valójában nem szabadna elfelejtenünk, hogy az egész demokrácia fogalmát egy Istentől messze távol álló, mai szemmel “liberális” görög kultúrának köszönhetjük. Annak legfontosabb alapelve is a nevéből vezethető le, miszerint a démosz (nép) és kratein (uralom) szavakból jött létre: népuralom, vagy minden hatalom a népé. És bármennyire szeretnénk is elfeledni, létrejöttének oka ugyanaz volt, mint anno a “királyt akarunk, mint a környező népek” mozgalom Izraelben, ami egy elhatárolódás volt az isteni vezetéstől, meg is szomorította Isten szívét (“s monda az Úr Sámuelnek: Fogadd meg a nép szavát mindenben, a mit mondanak néked, mert nem téged útáltak meg, hanem engem útáltak meg, hogy ne uralkodjam felettök”).
    A néphatalom korábban is Alkotmányunk része volt (“A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja”) az új Alaptörvény ezt “A közhatalom forrása a nép” fordulatra cserélte.
    Ez az emberi uralom csak úgy tudja az emberek sokféleségét összetartani, hogy valamiféle pluralizmust biztosít, nem írhat zászlajára egyetlen ideológiát sem (ennek eleme az állam és egyház szétválasztása is), és törvényeiben az “általános emberi értékeket”, vagyis humanista értékeket próbál megfogalmazni. Néha úgy érzem, mi keresztények viszont erre az államrendszerre szeretnénk ráhúzni valamiféle “keresztény sariát”, hiszen nekünk kedvezőnek tűnik, ha minél több bibliai érték van beleírva az alaptörvénybe, törvényekbe. Mintha egy kicsit azt szeretnénk, hogy “a törvényemet a szívünkbe írom” felelősségét átvegye a világi törvényhozás is, hiszen akkor már nem csak az evangélizálás az eszköze ennek, hanem “a törvény is kimondja”. De látnunk kell ennek határait illetve hátrányait, kontraszelektív hatásait is. De őszintén belegondolva: létezhet olyan “keresztény kormány”, amely törvénybe rögzíti a paráznaság, a hazugság vagy a hitetlenség tilalmát? Nem a “nirvána elv” alapján akarok érvelni, a világi törvények fontos és hasznos dolgok, és fontos, hogy értékalapú vitákban mi, keresztények is hangoztassuk a véleményünket. De mintha titokban mi mást is remélnénk a keresztény kormány fogalmától, meg a közbeszédben meghonosult keresztény retorikától.
    Valójában csak a cikkben is megfogalmazott harmadik úton maradhatunk hitelesek.
    A rendszerváltás óta szomorúan figyelem, hogy a „nyugatosodás” mennyire nem hozott boldogságot, ahogy most a „keleti nyitás” is szomorúsággal tölt el, hogy hirtelen ismét a KGB vezetőjét, egy korrupt maffiaállam vezetőjét ölelgetjük (lásd 89-es „Ruszkik haza” plakátok…) – számomra ez tökéletes példája az emberi politika forgószínpadának, és ahogy hirtelen Azerbajdzsán érdemein lamentálunk, stb.
    Ahogy újra és újra olvasom a királyt követelő népre reagáló Isten szavait az 1.Sámuel 8-ban, ahogy tisztázza Sámuellel Izráel valódi szívét, és elmondatja Sámuellel a népnek az új rendszer ismérveit – mintha korunk kizsákmányoló rendszereit írná le tökéletes pontossággal.
    Fontos szavazni, fontos értékek mentén, vagy épp a társadalmi igazságtalanságok ellen kimondani a véleményünket (bár néha eszembe jut, hogy az igazságtalanság ellen “lázadó” Martin Luther talán felemelné az olyan igazságtalanságok ellen is a szavát, hogy miért részesülnek a vallások és intézményeik nagyobb adókedvezményben…), de szerintem legalább olyan fontos látnunk, hogy a lázadó, bűnös ember ugyanazokat a bűnöket ismétli évezredek óta, csak a királyok és a miniszterelnökök személye változik.
    Hatalmas tévedés lenne, ha elhinnénk a Sátán hazugságát, hogy tényleg olyanok lehetünk, mint az Isten, és meg tudjuk oldani a problémáinkat, „csak jobb vezetőket kell választanunk”.
    Mert ez a hazugság egyben azt is mondja kimondatlanul: nem is kell annak a Krisztusnak eljönnie – megoldjuk mi okosban.

  • Csabacz says:

    “a lázadások korában csak akkor tudunk Isten igéjéről tanúskodni, ha megőrizzük belső függetlenségünket.”

    Félve írok az előttem kommentelők után negatív véleményt, de szerintem, semmiféle belső függetlenségről nem beszélhetsz.
    Persze ez az én “valóságértékelésem”
    És még azt is kétlem, hogy lehetséges-e “belső függetlenség” 🙂

  • Szabados Ádám says:

    Csabacz,

    félelem nélkül is nyugodtan elmondhatod itt a véleményedet.:) Nekem csak egy kérdésem van hozzád: te különbséget teszel a függetlenség és a semlegesség fogalma között?

  • Szerintem a keresztények távolságtartása a világtól rossz megfogalmazás egy konfúz intuícióra/tapasztalatra, miszerint a disznók közé keveredőt megeszi a korpa. 🙂 Akkor is, ha az illető addig kereszténynek gondolta magát.

    Ez az intuíció és tapasztalat szabatosan úgy fogalmazható meg, hogy a keresztény ember számára kívánatos és elfogadható világállapot az, amelyben érvényesül a szeresd embertársadat mint önmagadat parancs, és amelyben korrekt partnerség uralkodik a tetszőleges felek között. (Dávid és Góliát között is.) Aki e két elvet tartja, az hasznosabban lehet a világban, mint három lépésre tőle. Aki e két elvből enged, az meg összezavarodik, és korpás lesz a „disznók” között.

  • Cypriánus says:

    Írtam egy második kommentet is, ami valahogy elveszett. Arról, hogy milyen érdekes váltás a korábbi szekuláris időszak után, hogy – legalábbis Magyarországon – mindkét lázadás hívei előszeretettel hivatkoznak a kereszténységre.

    Kifejezetten érdekes jelenség.

    Megadja, ifj. Jeszenszky éppen úgy templomba / gyülekezetbe járó ember, mint mondjuk -tudtommal – Hegyi ( és egyes állítások szerint Molnár) Gyula, vagy Szél Bernadett.

  • Szabados Ádám says:

    Igen, ez tényleg érdekes jelenség.

  • Csabacz says:

    Ádám!

    “te különbséget teszel a függetlenség és a semlegesség fogalma között?”

    Igazából se függetlennek se semlegesnek nem érzem magam és vannak dolgaim amiktől függök de nem kellene és amik felé nem tudok semleges lenni de kellene, ezért én nem is definiálnám a fogalmakat és el se akarnám helyezni magam bennük…

    ami miatt írtam, az az volt, hogy bizonyos kommentek, amik után te megdicsérted a szerzőket, nálam kiverték a biztosítékot. 🙂

    ezeket a különbségeket sok beszélgetéssel, a dolgok, szándékok tisztázásával el lehetne tüntetni, de se idő se hely nincs erre, kérdés, szükség van-e rá?

    Nem vagyunk egyformák, nem egyforma helyről jövünk…

    Azt gondolom, sokan sokféle politikai attitűddel érkezünk meg Istenhez,
    és mindenkinek saját felelőssége, hogy atyáinktól örökölt hiábavalóságaink ideig való, abból folyamatosan szabaduló állapotunkban a békességét megtalálja.

  • Szabados Ádám says:

    Csabacz,

    melyik „dicséretre” gondolsz? Én kettőre emlékszem. Az egyik ez, amelyben Krisztinának írtam, hogy örülök, hogy kommentel, mert bár nem mindenben értettünk egyet, szerettem volna megerősíteni, hogy van helye a véleményének ezen a blogon. A másik ez, amelyben Steve hozzászólásait méltattam, mert többen bírálták őt, én viszont kifejezetten szeretem az olyan típusú hozzászólásokat, amelyekben érvek vannak, és egyfajta üde párbeszédkészség, ami Steve-re jellemző. Szeretnék több olyan átgondolt érvelést látni ezen a blogon, amilyeneket Steve szokott írni, függetlenül attól, hogy tartalmilag egyetértek-e velük. Vagy te valami más „dicséretemre” gondoltál?

  • Endre says:

    Nagyon tetszik a témában Timothy Keller gondolata is a Bálványaink című könyvében: “Tudunk úgy tekinteni politikai vezetőinkre mint „messiásokra”, a politikai irányvonalakra mint megváltástanra, és képesek vagyunk a politikai támogatást egyfajta vallássá tenni.

    Ha egy dologból bálvány lesz, annak az egyik jele az, hogy a félelem lesz úrrá az életen. Amikor életünk központjába a bálvány kerül, akkor függünk tőle. Ha hamis istenünket veszélyezteti valami, akkor teljes pánikba esünk. Nem azt mondjuk, hogy „Milyen kár! Mennyire nehéz!”, hanem azt: „Ez a vég! Nincs többé remény!” A politikai bálványimádás jele az, ha az ellenfelekre nem úgy tekintünk, mint akik csak tévednek, hanem úgy, mint akik gonoszak.

    Ez lehet az oka annak, amiért oly sok ember olyan végletes módon reagál a politikai változásokra és irányokra. Nyugtalanok és rettegők lesznek a jövőt illetően. Reménységüket, amelyet egyszer Istennek és az evangélium munkájának tartottak fenn, politikai vezetőikbe és programjukba helyezték. Amikor politikai vezetőik elvesztették hatalmukat, mintha meghaltak volna. Azt hiszik, ha politikájuk és embereik nincsenek hatalomban, minden összeomlik.
    De miért istenítünk és démonizálunk politikai indítékokat és ideákat? Reinhold Niebuhr azt válaszolta erre, hogy a politikai bálványimádásban a hatalombirtoklásból csinálunk istent.”

  • Szabados Ádám says:

    Így van.

  • Csabacz says:

    Szia Ádám!

    Részben talált részben nem. 🙂
    De tényleg nem számít…
    Nekem nem az érvelések átgondoltságára tűntek válaszoknak, hanem inkább a te preferenciáidat véltem bennük felfedezni.

    Ezért is kérdeztelek függetlenségről stb.

    …de tényleg semmi gond. 🙂

    Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.

    – 2. Korintus 3:18

  • Géza says:

    Üdv mindenkinek!

    Talán ide illik Babits Mihály “Jobb és bal” c. verse, különösen az alábbi sorok:

    “Ki állíthat/ jobbra vagy balra engem?/ Labdázzatok, mindenkié vagyok!/ Csak majd az Isten/ ha az Ítélet trombitája szól,/ állítand jobbra vagy balra./ A többi: játék. (Noha sírnom kell rajta.)”
    “S tán/ ilyen báb vagyok én is – de a bábot/ drótjai tartják; s tudjátok meg, izmos/ drótjaimat nem kétfelülről/ rángatják, hanem Valaki fölülről/ igazítja/ kimondhatatlan ujjal.”

  • senkiii says:

    Kedves Ádám,

    Ha lehetséges inkább exegézissel és hermeneutikával kapcsolatos posztokat csinálj
    Ne zavarjon, ha Baird könyvéhez csak egy komment van, a poltikai posztoknál meg X ezer..
    nekem már elegem van ebből a sok politikai filózásból….
    STOP POLITIZÁLÁS 🙂
    4 év múlva majd írhatsz megint ….
    senki

  • Szabados Ádám says:

    Kedves senkiii,

    a blog profilja: Szabados Ádám teológiáról, spiritualitásról, kultúráról. Ezek a posztok a harmadik kategóriába tartoznak. A témaválasztás továbbra is az enyém, ha nem tetszik, nyugodtan kattints tovább.

  • Miklós says:

    Szervusztok,
    Már közel 10 éve élek Kijevben, bár sokat vagyok itthon is. Sok mindent átéltem közelről, a forradalmuk alatt a tértől nem messze éltem, 5 en haltak meg az erkélyem alatt. Az egyik magyar lapot tudosítottam azokban a napokban egyenesben. Megdöbbentett a bátorságuk, a halállal néztek szembe fiatalok és áldozták fel magukat. Bár én Jézusért, amikor eljön az ideje (mert eljön), ilyen bátran álljak majd ki. Az ő forradalmuk olyan volt, mint a mi 56 unk. Aztán a politika meglovagolta ezt a tiszta forradalmat és minden visszazökkent a régi kerékvágásba, mert a status quot fenn kell tartani. Szóval nagy nagy tisztelet a hősöknek, mégis az erőszak ide vezetett. Akkor elzavartak egy folytogató urat ma több ül a helyén. Felfigyeltem egy faliratra a lakótelepünkön ukránul írva latinra lefordítva: cleptokrácia. Mindent elmesél ez a szó…

  • Solt says:

    Kedves Miklós! Az emberek ezt a kleptokráciát hitelesítik 4 évente. Ez a “status quo” és nem más 🙁

  • gyuri55 says:

    Egy érdekes, transzcendens magyarázat a politikai választással és emberi lázadással kapcsolatban – http://churchofgod.hu/content.php?act=elohim

    “A jelen világot még olyan gonosz angyali hatalmak vagy szellemi fejedelemségek vezérlik, amelyeknek Isten delegálta, illetve engedélyezte a hatalom gyakorlását egy adott ideig és adott célból. Ahogyan az általuk uralt nemzetek, úgy ezek a bukott szellemi hatalmasságok is általában Isten kinyilvánított akarata és céljai ellen cselekszenek, a maguk akarata és gonosz szándékai szerint. Isten képes lenne bármikor megakadályozni választásaikat, de nem gátolja meg sem a szellemi, sem a testi teremtés szabadakaratú választásait, illetve csak alkalmanként lép közbe és akadályoz meg bizonyos eseményeket a szellemi gyermekeinek érdekében. A Mindenható Isten tehát nem lép közbe minden egyes rossz és istentelen választás alkalmával, hanem hagyja, hogy a fokozódó mértékben történő lázadás és gonoszság megérjen, és meghozza a maga gyümölcsét az engedetlenség gyermekeinek sorsában. Az Istentől magát elvágó világ és annak hatalmasságai állandó lázadásuk által az Isten ellenségeivé váltak. Ez a lázadás – úgy a szellemi, mint a testi világot illetően – a meghatározott időben biztos ítéletet és elkerülhetetlen büntetést fog maga után vonni az Isten haragjának nagy napján. A Messiás az egyetlen igazságos elohim vagy uradalom ebben az isteni tanácsban (Zsolt. 82:8), az Atya akaratából Ő a feje a hatalmasságoknak (Kol. 2:9,13-15), Aki győzedelmeskedni fog a bukott uradalmak szándékai fölött, ha a jelenben még engedélyezi is működésüket és igazságtalan gyakorlataikat. A Messiás fogja kivetni hatalmukból, és Ő fogja megítélni a bukott fejedelemségeket a második eljövetelével, miután örökrészül kapja a földet. Ő ma csupán Isten szellemi népének, Isten szent Izraeljének, az egyháznak az uralkodója, egyedül csak ők ismerik és csak ők követik Krisztust és igazságosságát. Krisztus az egyház feje, Ő volt, Aki közbenjárt érte, megváltotta azt e gonosz világból, és lehetővé tette a választottak számára, hogy örök szövetségre lépjenek az egyedül igaz Istennel. Minden más nemzet és egyén továbbra is Sátán és fejedelmeinek uralma alatt gyötrődik Istentől elvágva.

    Bár Krisztus legyőzte Sátánt az első eljövetele alkalmával, viszont akkor még nem vette át tőle a királyságot, abból a célból, hogy a második eljöveteléig eltelő időben felkészítse magának az eljövendő kor társörököseit és társuralkodóit maga mellé. Azokat, akik majd a gonosz szellemi uradalmak helyébe fognak kerülni, miután el lesznek távolítva az emberiség színe elől. Sátán ma még továbbra is e világ királya, ahogyan az alatta lévő uradalmak is még e világnak és a nemzeteknek a szellemi fejedelmei, amíg a Messiás az eljövetelével meg nem fosztja őket hatalmuktól, és az akkor Általa feltámasztott szenteknek adja át uradalmaikat. E korban az Isten egyháza azért küzdi meg ezt a hihetetlen kemény szellemi harcot, hogy a gonoszság szellemi erőinek legyőzésével méltók legyenek, és elnyerjék az eljövendő korszakban nekik elrendelt uralmi pozíciókat. Ezek az angyalok mindenképpen el akarják buktatni a választottakat, mert általuk ítéltetnek meg. Pál utal erre az 1Korintusi levélben:

    1Korintus 6:3 Nem tudjátok, hogy angyalokat fogunk ítélni, nem a mindennapi élet dolgait?

    Ítélet alá csak a gonosz, bukott angyalok kerülnek; az Istent hűen szolgáló és vétlen angyalok nem kerülnek ítélet alá. A bukott szellemi erők azért támadják oly hevesen a választottakat, mert ha sikerülne őket bármiképpen eltéríteniük az Istentől, azzal elkerülnék az általuk való megítéltetést. Hiszen ha a választottak elbuknának, akkor örökségük mellett természetesen elveszítenék az angyalok megítélésének jogát is, a bukott seregek pedig felmentésként hivatkozhatnának arra, hogy még Isten Szellem által vezetett választottai sem voltak képesek megfelelni Istennek.

    A választottak ezért tartják Isten parancsolatait, mert Uruknak engednek, s megalkuvás nélkül, állhatatosan küzdenek minden olyan erővel szemben, amely le szándékozza téríteni őket erről az útról, hogy koronáiktól megfosszák őket. Aki győz, mindent elnyer (Jel. 21:7), aki veszít, mindent elveszít.

    És egy keserű, immanens idézet Hamvas Bélától: “Ehhez még csak annyit kell megjegyezni, hogy a világ nem az igazságra hivatkozik. Amire a világ hivatkozni szokott, az a többség. A többséget úgy szerzi meg, hogy aki nem áll melléje, attól az élet lehetőségeit megvonja, lázadónak bélyegzi és a társadalomból kizárja. A többségi véleménynek az igazsághoz semmi köze, de a korrupt közösségben az az igazság funkcióját végzi. A helyzetet bonyolítja, hogy a többség – a világ minél korruptabb, annál kevésbé tényleges – csupán politikai többség, részben félrevezetett, részben becsapott, részben terrorizált és egyéb politikai trükkel létrehozott, a valódi többség ellenére koholt statisztikai blöff-többség, vagyis demokrácia.” (Hamvas Béla)

  • Éva says:

    Még mindig foglalkozom a témával, különösen, hogy a választások után jelent meg a helyreigazítás, melyet a Lokál Bulvár terjesztett – minden postaládába bedobják, a legundorítóbb lap még messziről is – hogy TÉVESEN jelent meg JANUÁRBAN az, hogy a Jobbik a menekült-kvóta mellett van. Ugye leírtam, hogy folyamatosan figyeltem, mikor javasoltak kerítést, és határőrséget is, 14-ben még, ezt követően a kormány által óriásplakátokon olvashattuk: “Ha jöttök, be kell tartanotok a törvényeinket”. A Figyelő listázza a sorosbérenceket, amire szándékosan iratkoznak fel azok, akik undorodnak a hazugságtól, a kleptokrációtól, ahogy írod is, kedves Solt.

    Az info a “Másnap” poszthoz tartozott volna, de ilyen másnapra ki számított ? Hogy akkor jelenik meg “helyreigazítás”: a Jobbik 110 sajtópert megnyert már, ki tud erről ? Helyreigazítják a következményt, a “választásokat” -mely nem volt választás, hiszen nem volt azt megelőző tájékoztatás, csak propaganda, hazugság-özön és gyűlölködés “keresztény” alapon ?!

    Nem beszélhetünk lázadásról akkor, ha az igazságot fedjük fel. “Légy hideg vagy meleg, de ha langyos vagy, kivetlek a számból”. Jézus számtalan mondása nem engedelmes szavakból áll és langyost hogy is mondanék? Tekintsük most az engedelmesség ellentétének a lázadást, hiszen értelmezésem szerint lázadás CSAK Isten törvényei ellen lehetséges, a többi az igazságért való tüzes kiállás. Ezt találtam ma, megmosolyogtat, hogy kell magát “hűtenie”, lecsillapítania a hazaszeretettől lobogó Drábik Jánosnak https://www.youtube.com/watch?v=GbomnLcS1fM De még őt is, aki annyi mindennek utána néz, el tudott téríteni a Jobbikról való, széles körben terjesztett információ. Változásukról, mely szerintem igen dicséretes (megszabadulni a “rosszabbiktól”) mondta: “ez körforgalom a damaszkuszi úton” !
    (Drábik Jánost értékelem, de volt eset, hogy egy könyvét azonnal visszavittem a boltba, mert nem voltam hajlandó azzal “egy levegőt szívni”: azóta antiszemitizmusa mérséklődött, mondhatni, kijózanodott).

    Most Budaházy ügyét próbálom jobban megérteni. Már volt egy sejtésem, hasonlóság a 90-es országgyűlés megalakulása után abból kihagyott, a régi ellenzék egyik vezéralakja, a Kossuth tér füvén sátorozó Krassó György és közötte.

    Országgyűlés van, és nem nemzetgyűlés: ezért hagyják ki a legigazabb, legbátrabb hazafiakat. Ha ez utóbbi lehetne, minden jóakaratú ember nevében, megtisztulva a bűnöktől, feltámadna az ország.

  • Éva says:

    Annyiban pontosítok, hogy Jézus engedelmes volt Atyjának, de nem volt engedelmes alattvalója a főpapoknak, hanem a legvakmerőbb szavakkal illette őket, és mindezt szembe, nem a hátuk mögött. Ez nem volt lázadás. “Aki az igazság híve, hallgat szavamra” mely azt jelenti, hogy követi is Őt konfrontációval a hazugsággal, képmutatással szemben.

    “Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé”: amikor politizálunk, farkasokról beszélgetünk de küldve vagyunk, mindenki más módon.

  • Németh Laci says:

    Ezt írtad:

    “A NER által megtestesített (és a többség által újból megtámogatott) lázadás előtt 2010-ben nyílt meg a tér, és azóta nem hogy nem fújt ki a lendülete, de folyamatosan tágul és nemzetköziesül. ”

    Ez nem igaz.
    A Fidesz a voksok 48%-át szerezte meg. Ezért a Parlamentben 67% jár.

    Ezt a választási rendszert a Fidesz alakította ki.
    Arról lehet vitázni, hogy ez így igazságos-e vagy sem.

    Egyben nem lehet vitatkozni. A 48% NEM EGYENLŐ 67%.
    Pontosan emiatt életveszélyes ez a választási rendszer. Ez is okozza most is a feszültséget. Mert akár milyen balfácán is az ellenzék…az ország többsége 52% nem akarta a Fideszt és cserébe kapott egy 2/3-os Fideszt.

    Ugyan ez fog fenn állni, ha egy napon a Jobbik vagy Mszp nyer ugyan így 48%-kal?

    AKKOR SEM LESZ EZ IGAZSÁGOS.

    Jobb esetben egy téves, rossz választási rendszerről beszélünk.

    Rosszabb esetben a Fidesz kitalálta, hogy a több pólusú, sok színű parlamenti politizálást át akarja (kimondatlanul) formálni az amerikai minta szerinti, Demokrata vagy Republikánus vonalra.

    Véleményem az, hogy:
    48 NEM EGYENLŐ 67
    52 NEM EGYENLŐ 33

    És ez az állapot igazságtalan. Az lesz akkor is ha más nyer egy nap.
    EZT FEL KELL SZÁMOLNI.

  • Szabados Ádám says:

    Laci,

    ez egy olyan kérdés, amiben nem értünk egyet. Én nagyon szomorú voltam, amikor 1994-ben visszajött a kommunista csapat Horn Gyula vezetésével, de már akkor sem gondoltam, hogy az MSZP 33%-a nem érdemli meg az 55%-os parlamenti arányt, hiszen minden párt tudta, hogy a rendszer a győztest erősíti. Abban igazad van, hogy a Fidesz – tudva, hogy erős, egységes párt, ezért ez őt segíteni fogja – tovább erősítette a választási rendszernek ezt a jellegét, de ez nyilván kockázatot is rejt számára, hiszen ha egyszer másik párt lesz erős és egységes, ő meg nem, akkor nagyon könnyen kaphat az is kétharmadot. Azt se felejtsük el, hogy 1994-ben az MSZP és SZDSZ együtt 52%-ot szereztek, de a mandátumok 72%-a az övék lett.

    A demokratikus országokban alapvetően háromféle választási rendszer létezik. Arányos, többségi és vegyes. Az arányos választási rendszerek előnye az, hogy minden párt pont annyi mandátumot kap, amennyit a szavazatok alapján kaphat. Ott nincsenek egyéni képviselők sem, hiszen az rögtön rontana az arányosság elvén. Az arányos rendszerek hátránya az, hogy általában instabil kormányok kormányoznak, szinte mindig koalíciós kényszerrel. Olaszország az egyik példa erre. A többségi rendszerekben csak egyéni képviselők vannak, ezért ha ott az egyik erő jelentősen erősebb, mint a többi, nagyon megboríthatja a parlamenti arányokat. Ennek az az előnye, hogy általában nincs koalíciós kényszer és stabil a kormányzás, a hátránya meg az, amiről te beszélsz. Angliában, ahol arányos a rendszer (mint minden angolszász demokráciában), a Fidesz a mandátumok 85%-ával rendelkezne most. A vegyes rendszerek (mint Franciaország, Németország vagy Magyarország) megpróbálják a kettő előnyeit ötvözni, és időnként kissé az egyik vagy a másik irányba tolódnak el.

    Szóval nem értek egyet azzal, hogy a magyar választási rendszer eleve igazságtalan lenne. Azzal értek egyet, hogy jelenleg az erős és egységes pártoknak kedvez, amilyen a Fidesz. De ezt már 2014-ben is lehetett tudni. Az ellenzék feladata adva van: egységes erőt kell a Fidesz mellé építeni, vagy el kell csábítani a Fidesztől a szavazóit.

  • endi says:

    Én arra lennék kíváncsi, hogy azokban az országokban, ahol hasonló a választási rendszer, pl. Angliában (ahol ha jól értem ekkora választási győzelemmel 85% mandátumot kapott volna a nyertes párt) is olyanok a politikusok – és a vezetőjük – hogy aztán egyértelműen, de sunyin azt sugallgatja a fővezér, hogy aki nem rájuk szavazott az nem angol.

    Mert a bulvár viktor és államgépezete ezt csinálja.

    És szerintem Angliában és a hasonló választási rendszerrel rendelkező nyugati országokban nem ez van, és a győztes együttműködik a “vesztes” ellenzékkel.

  • Szabados Ádám says:

    endi,

    javaslom, hogy nézz meg egy-két vitát a brit parlamentben. Vagy olvasgass demokrata nyilatkozatokat a mostani amerikai közéletben. De ami ennél fontosabb, és amire Török Gábor szokta felhívni a figyelmet: az emberiség történetében különleges és viszonylag friss fejlemény, hogy hatalomváltásokkor nem levágják, hanem megszámlálják az emberfőket…

  • Szabados Ádám says:

    Viszont mi tényleg kezdjük azzal, hogy a rendes nevükön nevezzük őket…

  • endi says:

    pont az érdekelt volna hogy mi van pl angliában. tudja valaki?
    persze ha több hónapot rászánok hogy végighallgassak egy csomó anyagot akkor biztos nekem is lesz valami fogalmam róla…
    pl. az is érdekelne hogy ott is kereszténységre hivatkozva verik a mellüket a politikusok?

    mi a baj azzal hogy úgy nevezem a viktort? jézus rókának nevezte az uralkodót… meszelt síroknak a korabeli papokat. én a mai papokat nevezem meszelt síroknak, sőt még azt is mondom hogy a református egyház már rég belesimult a katolikus “ama nagy parázna” egyházba…

  • Szabados Ádám says:

    Jézusra biztosan nem szólnék rá. De minden más kommentelőtől azt kérem, hogy kerülje itt az ilyen beszédmódot.

  • Krisztián says:

    Teljesen helytelen az eredmények az a fajta leegyszerüsítése, miszerint 48% szavazott a Fideszre, 52% ellene, a Fidesz 2/3-od kapott, tehát a rendszer igazságtalan. Ugyanis egyáltalán nem biztos, hogy mindenki aki nem a Fideszre szavazott, az elutasította a Fideszt, vagy hogy úgy gondolta, hogy mindegy ki csak ne a Fidesz. Vegyük például a Jobbik 20%-át. Vajon hány olyan Jobbik szavazó van akik a Fidesz és a Jobbik között ingadoznak, de valami miatt a Jobbik felé billen a mérleg? Akik azért szavaztak a Jobbikra, hogy a Fidesz egyedül ne tudjon kormányt alakítani, viszont szívesen láttak volna egy Fidesz-Jobbik koalíciót? Nem tudjuk, mert a választáson másodlagos pártpreferenciát nem lehet megadni (bonyolult lenne), viszont feltételezni, hogy a 20% Jobbik szavazó egytöl-egyig szívesebben látna egy MSzP-LMP-DK koalíciót, mint egy Fidesz kormányt nevetséges. Hasonlóan, az LMP története során volt, hogy közelebb állt a Fideszhez mint a ballib pártokhoz bizonyos kérdésekben, vagyis könnyen lehet, hogy az LMP szavazók egy részének a másodlagos preferenciája a Fidesz, nem pedig Gyurcsány pártja. Emellett ott van 1.7% akik a viccpártra szavaztak, bocsánat, de öket miért vesszük komolyan? Olyan mintha el se mentek volna szavazni.

    Igazságos választási rendszert még elméletben is nehéz kialakítani, még akkor is ha a kormányozhatósági szempontot figyelmen kívül hagyjuk. Azt gondolnánk, hogy ebben az esetben a teljesen arányos rendszer az igazságos, viszont ez figyelmen kívül hagyja a másodlagos párt-preferenciákat. A két fordulós rendszer ezt valamennyire figyelembe vette, mert az esélytelen jelöltek kiesésével a második fordulóban lehetett szavazni a másodlagosan preferált jelöltre, viszont az az egyéni körzetek miatt ugyanúgy a gyöztesnek kedvezett mint a mostani, vagyis más szempontból torzít.

    Akárhogy is, az hogy a pártok nem tudtak megegyezni a visszalépésekröl, illetve a nem Fideszre szavazók nem automatikusan a legesélyesebb nem fideszes jelöltre szavaztak, azt mutatja, hogy nem lehet a választókat két csoportra osztani (Fideszre illetve, Fidesz ellen szavazók), mert más szempontok is közre játszottak amiket nem lehet figyelmen kívül hagyni.

  • Krisztián says:

    endi,

    Angliában az van, hogy a UKIP-nek volt 4 millió szavazója, viszont csak egyetlen egy képviselöje a parlamentben. Mivel az EU-s választás arányos, paradox módon az EU ellenes UKIP-nek pont az EU parlamentben volt jelentös számú képviselöje, és onnan tudta Nigel Farage hatékonyan ekézni az EU-t, ami a Brexitben érte el az eredményét.

  • Krisztián says:

    endi,

    Hadd folytassam. Angliában az van, hogy Öfelsége konzervatív kormánya kitiltja az országból azokat a külföldieket akik iszlamizáció-ellenesek, de beenged 400 jihadistát; a lakosságot Twitter bejegyzésekért zaklatja a rendörség, ezres nagyságrendben tartóztatva le embereket közösségi médiában történt megnyilvánulásokért (föleg bevándorlás- és iszlám-kritika miatt); több városban történt, hogy pakisztáni/bevándorló hátterü bünbandák százával használtak ki nagyon fiatal (12-18 év) lányokat, prostitúcióra kényszerítették öket, drogoztatták, megverték, megeröszakolták öket, de a rendörség nem tett semmit, mert féltek, hogy le lesznek rasszistázva, esetleg a nyomozás rasszista indulatokat vált ki (csak gyülöletkeltés ne történjen, az a legfontosabb). A legismertebb ilyen történet Rotherham-ben történt, az áldozatok becsült száma 1400, mintegy 10-15 év alatt (https://en.wikipedia.org/wiki/Rotherham_child_sexual_exploitation_scandal).
    Emellett a tory-k alatt ezerrel nyomják a gendert a suliban, de hát ez nem új. A választási rendszerük miatt szinte esélytelen, hogy bevándorlás-kritikus párt bekerüljön a parlamentbe.

  • endi says:

    én arra vagyok kíváncsi inkább, hogy más országokban, ahol ilyen “túlhatalom” alakulhat ki a választások módszere miatt, tényleges túlhatalomhoz vezet-e, és ahhoz, hogy a nyertes totálisan lenézi és semmibe veszi az ellenzékét, akik ügye csak a választási eredményekben maradnak alul, míg a választók számában nem feltétlen.
    na de lehet hogy ez itt off…

  • Solt says:

    Krisztián,

    “Hadd folytassam. Angliában az van, hogy Öfelsége konzervatív kormánya kitiltja az országból azokat a külföldieket akik iszlamizáció-ellenesek, de beenged 400 jihadistát”

    Ezt így hogyan csinálta meg bárki is a gyakorlatban? Nagyon erdekelne. Sok lengyel van Angliában? És ők migráns pártiak?

  • Szabados Ádám says:

    Belinkelek két friss cikket, amelyek a fenti posztban említett két lázadást (és azok nehézségeit) olcsó szlogeneknél mélyebb összefüggésekben mutatják, mindkettő a maga szemszögéből:

    Békés Márton cikke (Mandiner)
    Interjú Filipov Gáborral (hvg)

  • dzsaszper says:

    @Cypriánus: “[…] milyen érdekes váltás a korábbi szekuláris időszak után, hogy – legalábbis Magyarországon – mindkét lázadás hívei előszeretettel hivatkoznak a kereszténységre”

    Valóban. 1989-ben a liberalizmus a vallást elnyomó bolsevista rezsimet váltotta, nem egy vallásos rezsimet, mint a francia forradalom 200 évvel korábban. Ez egy igen lényeges különbség, és mára Közép-Kelet-Európában emiatt bizonyos értelemben kultúrálisan közelebb kerültünk a hagyományos angolszász liberalizmushoz, amit Polányi úgy jellemzett, hogy erkölcsi kérdésekben a liberalizmus logikáját felfüggesztették, és a gyakorlatban nem akarták végigvinni — amely Polányi szerint megóvta a XX. században az angolszászokat a totalitárius rezsimektől.

    Talán a liberális demokrácia vs. illiberális demokrácia jelentős részben arról is szól, hogy a liberalizmus logikai következtetéseit következetesen végigvisszük-e, vagy felfüggesztjük ezt a logikát. [Mint Hume tette, amikor destruktív következtetésekre jutott, félretette az írást és elment backgammont játszani… tudtommal ez inspirálta Polányinál a felfüggesztett logika (suspended logic) kifejezést.]

  • „liberális demokrácia vs. illiberális demokrácia”
    – OVI nagyszerűen le tudja fordítani lelkesítő hétköznapi nyelvre a politikai célokat: nincs illiberális demokrácia; a liberális demokrácia kánonjával szembeni ellenállás van, ami persze nem illiberális.

    V.ö. „polgári párt” = a középosztály pártja.

    A Fidesz-terminológia célja a lelkesítés, nem a logikai következetesség. Az ellenzék is igyekszik illogikusan lelkesíteni a maga szóhasználatával, csak mostanában nem sikerül neki. (Jogállam, demokrácia, korrupció, sajtószabadság – az ellenzéki szóhasználatban ezek a szavak sem logikusak. Pl. demokrata az, aki a szerinte rosszul döntő többségtől szeretné megvédeni a „demokráciáját”?)

  • Solt says:

    Krisztián!
    Értem már köszi. Az államnak, kormánynak sajnos joga van az ilyesmihez, hiszen vezetęsi, döntési, törvénykezési felhatalmazást kapott a néptől. Demokrácia.
    Ezért is mosolygók, amikor felháborodott, panaszkodó szavazó állampolgárokat látok, vagy hallok.
    Biztosan sokan hallottak már itt is az arizonai Steven Anderson lelkészről, akit ugyanúgy nem engedtek be, tiltottak ki több országból, köztük az Egyesült Királyság-ból is. Sok mindennel egyetértek, ami a S.A. biblikus tanításait illeti és van olyan is, amivel nem. Vitatkozni, morális, vagy igei alapon lehet és szerintem kell is mindenkivel, de korlátozni valaki utazási szabadságát, a szabad szólas és vélemény kinyilvánításban szerintem nagyon helytelen. Dehát sok országban sérül a szólás, sajtó szabadság, köztük Magyarországon is. Megintcsak demokrácia. Ez akarják a szavazók, ez kapják, ennyi. Ha valaki csak egy kicsit is őszinte rájön,hogy nem szép puffogni.

  • Solt says:

    Kedves Ádám!
    Ebben a következő nem-liberális igazi demokráciábán meg fog szűnni az ugyancsak nyugatról érkezett (bár ebben nem vagyok teljesen biztos) Big Brother jellegű lehallgatási, követési, rögzítési, készpénzmentes társadalom irányában igyekvő
    orwelli e-világtrend?

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum