Korunk egyik nagy ellentmondása, hogy miközben a kultúra számos területén materialista előfeltevések dominálnak, a tudomány ezeket az előfeltevéseket már régen meghaladta. Nem csak arra gondolok, hogy például a kvantumelmélet atyjaként számon tartott Max Planck szerint egyáltalán nincs is anyag. (A sokat idézett mondatok: „Az anyag mint olyan nem létezik. Minden anyag csak mint erőhatás érték létezik és abban gyökeredzik, ez eredményezi az atomi részecskék rezgését és tartja össze ezt a legkisebb atomi naprendszert. E mögött az erő mögött egy tudatos és intelligens elme létezését kell feltételeznünk. Ez az elme minden anyag mátrixa.”) Planck következtetéseire önmagáért is érdemes odafigyelni, de rajta kívül számos kortárs elméleti fizikus fogalmazza meg a meggyőződést, hogy a materialista világkép tudományosan is meghaladott, nem az anyag és az energia a világmindenség legalapvetőbb szintje, hanem a mögöttük meghúzódó információ.

A tudósok egy része persze ma is abból indul ki, hogy az információ csupán az anyag vagy az energia megnyilvánulása, vagyis a létezés hierarchiájában lejjebb van azokhoz képest. Ez a hipotézis azonban ma már tarthatatlannak tűnik. John A. Wheeler például, Einstein késői munkatársa, akitől elméleti fizikusként a „fekete lyuk” kifejezés is származik, 1999-es önéletrajzában három periódusként írja le saját intellektuális fejlődését. Az első periódusban, amely karrierje kezdetétől az 1950-es évek elejéig tartott, annak a bűvöletében élt, hogy minden részecske. Második periódusát – nagyjából 1952-től, amikor saját szavaival „beleszeretett” az általános relativitás és gravitáció elméletébe –, gondolkodását az határozta meg, hogy a részecskék valójában az elektromos, mágneses és gravitációs mezők megnyilvánulásai, vagyis minden mező. Amikor az életrajzát írta, Wheeler már olyan világot látott maga előtt, amelyben minden információ. „Minél jobban tanulmányoztam a kvantum misztériumát és azt a különös képességünket, hogy felfogjuk a világot, amelyben élünk, annál inkább láttam a logika és az információ szerepét a fizikai elmélet alapjaiként.” (Geons, Black Holes, and Quantum Foam: A Life in Physics, 1999, 63-64.o.)

Wheeler 2008-ban halt meg, de még tanúja lehetett annak a trendnek, amelyben valóban az információ került a tudományos kutatások fókuszába. Hans Christian von Baeyer Information: The New Language of Science (Harvard University Press, 2004) c. könyvében azt írja, hogy az információ nagy valószínűséggel átveszi az anyag helyét, mint a világ elsőszámú valamije, amiből a valóság áll, és új keretként szolgál a 21. századi tudomány számára a valóság leírásához és predikciójához. A matematikus Keith Devlin már a nyolcvanas években flörtölt a gondolattal, hogy az információ az entrópia ellentéteként az anyagtól és az energiától különböző, noha azokká átalakítható entitás, és ez a felismerés forradalmasítja majd a tudományt. Az elmúlt években többször jártam Cambridge-ben, ahol a Cambridge-i Egyetem könyvesboltjának ablakába elhelyezett kiadványok egyértelműen tükrözik ezt az új tudományos érdeklődést az információ iránt. Paradox módon ez továbbra is a materialista előfeltevések dominanciája mellett bontakozik ki, noha éppen azokat kérdőjelezi meg.

A Templeton Foundation kutatási ösztöndíjával írta meg William Dembski az utóbbi évek egyik legizgalmasabb tudományfilozófiai művét, a Being As Communion: A Metaphysics of Information (Ashgate, 2014) c. kötetet. Az információ metafizikai szerepéről szóló könyvben Dembski összegyűjt néhány friss tanulmánykötetet, amely az információ szerepével kapcsolatban hasonló következtetésekre jut. Ezek a következők: Charles Seife: Decoding the Universe: How the New Science of Information is Explaining Everything in the Cosmos, from Our Brains to Black Holes (New York: Penguin, 2006); Seth Lloyd: Programming the Universe: A Quantum Computer Scientist Takes on the Cosmos (New York: Vintage, 2007); Vlatko Vedral: Decoding Reality: The Universe as Quantum Information (New York: Oxford University Press, 2010); Paul Davies és Niels Henrik Gregersen (eds.): Information and the Nature of Reality: From Physics to Metaphysics (New York: Cambridge University Press, 2010); James Gleick: The Information: A History, a Theory, a Flood (New York: Vintage, 2011). Dembski szerint az egyik legkomolyabb tudományos igényű tanulmány, amely az információ elsőbbségét bizonyítja az anyaggal szemben, Roy Frieden: Physics from Fisher Information (Cambridge: Cambridge University Press, 1998) c. könyve, amely a fizikát egyenesen információelméleti fogalmakkal írja le.

Ha az anyag és az energia mögött információ áll, és valóban az információ a világmindenség alapja, akkor könnyen belátható, hogy a világmindenség működését nem lehet kizárólag anyagi okokkal magyarázni. De felvetődik a kérdés, hogy honnan van az információ? Vajon jogos-e azt feltételezni, hogy az információ egyben kommunikáció is, és hogy az információ mögött intelligens Elme áll, ahogy Planck tanította? Hívő emberként erre mindenképpen igennel válaszolnék. Izgalmas egybeesés, hogy a Biblia szerint a világ Isten Szava által állt elő. A világ alapja isteni kommunikáció. Információ. „Kezdetben volt a Szó… Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött.” (Jn 1,1) „Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság!” (1Móz 1,3) „Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható.” (Zsid 11,3)

6 hozzászólás a “Az információ alapvetőbb, mint az anyag és az energia” bejegyzéshez

  • „A matematikus Keith Devlin már a nyolcvanas években flörtölt a gondolattal, hogy az információ az entrópia ellentéteként az anyagtól és az energiától különböző, noha azokká átalakítható entitás, és ez a felismerés forradalmasítja majd a tudományt.”
    – Szerintem arról van itt szó, hogy az informatika fogalmaival kezdjük magyarázni a fizikát, ami jó ötlet. A pszichológiát is sokkal érthetőbbé teszi, ha az embert bioszámítógépként modellezzük. Ez sokaknak nem tetszik, de az ember materiális része meglehetősen kiszámítható biocomputer, tele pavlovi reflexekkel. Ami a materiális részen túlmutató emberi minőség, amire büszkék vagyunk, az meg nem magyarázható a materialista kereten belül.

    Az információ előfeltételezi a tárgyi valóság és az azt értelmező elme létét. Az információ leképezhető elektronikai jelekre, ahogy a hangok leképezhetők írott betűkre.

    Jó lenne ezáltal közelebb jutni a Teremtés rejtélyének megértéséhez, de az informatikai modellezés inkább a már adott valóság több irányú megértését segíti, mint a Valóság előtti állapot feltárását. Azt mi nem tudjuk önerőből feltárni, csak munkafeltevésekkel élhetünk, amelyek nem igazolódnak, nem is cáfolódnak a földi életben.

    Informatikai pl.: egy (a gondolatkísérlet erejéig élőnek feltételezett) laptop nem tudja önerőből feltárni, hogy ki tervezte és gyártotta, és milyen céllal, vagy hogy volt-e Tervező / Gyártó / Cél. Ha erre kíváncsi, kénytelen a saját laptopi valóságán kívüli kinyilatkoztatásokra támaszkodni, és még azok végső igazságában sem lehet biztos, legfeljebb a laptopi élete szempontjából vett következményeket / hasznosságot tudja mérlegelni.

  • Gergely Erzsébet says:

    “………………………………………….. honnan van az információ?”

    Számomra az egyik legérdekfeszítőbb téma, melyről ebben a megközelítésben
    ezen a blogon olvastam először. Isten valóságát egyre mélyebben megismerő
    emberként lenyűgöz, az elme számára csak felsejlő végtelen hatalma, mely
    szavának teremtő erejében van.

    Öröm felidézni néhány élethelyzetet, ahol ez az erő működött, vagy működik.
    Például az Úr Krisztus fogantatásakor (Lukács 1:35), vagy munkássága során
    (Márk 5:30), az evangéliumban (1 Thess. 1:5), de ez a kohéziós ereje Isten
    országának is (1 Kor. 4:20). Továbbá ez által ismerhető meg, hogy valaki
    polgára e ennek az országnak (1 Kor. 4:19), és lehetne sorolni.

  • Lacibá says:

    “… az információ egyben kommunikáció is, és hogy az információ mögött intelligens Elme áll, ahogy Planck tanította? Hívő emberként erre mindenképpen igennel válaszolnék. Izgalmas egybeesés, hogy a Biblia szerint a világ Isten Szava által állt elő. A világ alapja isteni kommunikáció. Információ. „Kezdetben volt a Szó… Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött.” (Jn 1,1)”

    Az információ mindaddig csak adat, amig nincs, ki azt felhasználja. Ha van, akkor már információ, és kommunikáció is az adatközlővel.

  • Szabados Ádám says:

    Isten a saját dicsőségét kommunikálja a teremtés által, amelyet az ember dolga észrevenni, és áldani Őt ezért.

    „Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny.” (Zsolt 19,2)

    „Az egek hirdetik igazságát, minden nép látja dicsőségét.” (Zsolt 97,6)

    „Láthatatlan valóját, azaz örök hatalmát és istenségét meglátja alkotásain az értelem a világ teremtésétől fogva.” (Róm 1,20)

  • Gergely Erzsébet says:

    Alapjaiban változtatta meg a mindenségről alkotott szemlélődésem az alábbi,
    Ádám által idézett igevers:

    “„Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny.”
    (Zsolt 19,2)”

    Ugyanennek a Zsoltárnak 4. verséből azt is megtudtam, ez a beszéd számomra
    felfogható, hallható:

    “Nem olyan szó, sem olyan beszéd, a melynek hangja nem hallható:”
    “There is no speech nor language, where their voice is not heard.”

    Ugyanakkor évek teltek el, és bár volt szemem és fülem, mindazt ami körülvett,
    nem Isten dicsőségét hirdették számomra. Pedig van információnk arról, Isten
    hatalma alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható (Róma 1:20). Én nem
    ezek közé tartoztam. Az ezek érzékeléséhez szükséges szerveket újjászületésem-
    kor kaptam meg. Azóta a teremtettség és a menny Isten dicsőségéről beszél, a –
    minek valóságát látom, hangjait hallom, nem csak a testi fülemmel, szememmel.

  • Szabados Ádám says:

    Assisi Szent Ferenccel is valami ilyesmi történt megtérésekor. Megnyílt a füle a természet hangjára.

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum