„Ha Isten azért nem szeretne, amilyenné teremtett, akkor nem gondoskodó atya volna, hanem egy korlátolt, sötét bunkó. És tök jó, hogy nem az.” Nehéz ezzel a tételmondattal vitatkozni, mégis megteszem, mert Balavány Gyuri (egykori barátom) július 7-i cikke olyan ponton támadja a kereszténységet (igen, a kereszténységet), ahol az a szexuális forradalom után felépült új erkölcsi rendben rendkívül sérülékennyé vált. Azt kérdőjelezi meg, hogy a hagyományos kereszténység üzenete a szeretetet hordozza-e. A cikket Gyuri a facebook oldalán „coming out” bevezetéssel tette fel, jelezve, hogy a véleménye olyasfajta bátorságot igényel, mint mikor egy saját neméhez vonzódó ember mások előtt is felvállalja szexuális orientációját. Gyuri azt vállalja föl, hogy a homoszexualitás kérdésében megváltozott a véleménye, a hozzáállása, és az most már más, mint amit a keresztények, sőt, az evangéliumiak többsége gondol. Gyuri maga adja a kezünkbe az írásához a hermeneutikai kulcsot, és én most ezt használni is fogom: cikkét vélemény-„coming out”-ként kezelem és ennek megfelelően válaszolok is rá.

Gyuri a bevezetőben hangsúlyozza evangéliumi keresztény identitását. „Tulajdonképpen én is kisebbséghez tartozom: úgynevezett evangéliumi hívő vagyok. Az olyan, akinek a kereszténység nem vallási vagy kulturális hagyomány, és a legkevésbé sem politikai program, hanem személyes és bensőséges kapcsolat Jézus Krisztussal.” Aki rendszeresen olvassa Balavány Gyuri cikkeit, az könnyen odahallja a szavak mögé a 2010 óta alakuló politikai krédóját is: „kisebbséghez tartozom” (mint az ellenzékiek és az LMBTQI emberek), „a kereszténység nem vallási vagy kulturális hagyomány, és a legkevésbé sem politikai program” (mint a Fidesz-KDNP-nek és az őt támogató történelmi egyházaknak). 2010 után az evangéliumi kisegyházakat valóban elidegenítette magától a kormány egyházpolitikája, és ez egybeesett azzal, ahogy Gyuri is jobboldali újságíróból erősen kormánykritikus újságíró lett. A politikai zönge ellenére (nyilván ez egy politikai lapban nem is meglepő) nem kérdőjelezem meg sem azt, hogy Gyuri személyes kapcsolatot keres Jézus Krisztussal, sem azt, hogy elsősorban emiatt fontos számára az evangéliumi keresztény identitás. Én is így gondolkodom az evangéliumi kereszténységről, bár hozzátenném: az evangéliumi kereszténység nem csak spiritualitás, hanem hitvalló életforma is.

A folytatással is tudok azonosulni: „A többségi társadalom inkább ateista, vagy agnosztikus, vagy tradicionalista, vagy vallásos, és többnyire túlbuzgónak tartja, vagy lenézi, vagy kiröhögi, babonásnak és hülyének bélyegzi, birkáknak stb. csúfolja az evangéliumi hívőket. Amikor megtértem, nem volt kis meló bevállalni például az ismerőseim előtt – néhány addigi barátom otthagyott a francba, egy csomó rokonom máig sem tud mit kezdeni ezzel, abban reménykednek, hogy majd csak elmúlik, pedig nem fog.” Ezt sokan éltük, éljük meg így. Az evangéliumi keresztények – kálvinisták, (ana)baptisták, puritánok, independensek, pietisták, metodisták, pünkösdiek, testvérgyülekezetiek, szabadkeresztények stb. – az elmúlt évszázadokban sokszor élték át a többségi társadalom és a többségi kereszténység megvetését, lenézését, gúnyát. Az egyháztörvény, amely több tucat kisegyházat fosztott meg egyházi státuszától, nem volt új tapasztalat az evangéliumi keresztények számára. Gyuri a homoszexualitással kapcsolatos véleményváltozását és ennek lehetséges következményeit erre a valós élményre mint fogasra akasztja rá.

„Mintha ez nem lenne elég, mára az evangéliumiak közt is kisebbséginek számítok, hiszen megtértem a homofóbiából.” Nagyszerű! – gondolhatnánk álnaivan. Nem is tudtuk, hogy Gyuri homofób volt, de ha az volt, akkor tök jó, hogy megtért ebből. Vajon mi tehette Gyurit homofóbbá? Talán egy bácsikája gyerekkorában molesztálta, és ez egész életében félelmet ébresztett benne a homoszexuálisok felé? Vagy valami más trauma tehette őt fóbiássá? Lehet, hogy Gyuri bántotta is – fizikailag vagy csak verbálisan – ezeket az embereket, és most ez rászakadt bűnteherként? Talán ott volt a Gój motorosokkal ő is valamelyik ellentüntetésen? Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal megkönnyebbülünk, mindegy is, mi van emögött, a lényeg, hogy megbánta és elhagyta ezt a dolgot. A Pride egy ilyen bűnvallásra kifejezetten alkalmas idő, sőt, még példa is másoknak, akik hasonló belső félelmekkel küzdenek. Van szabadság ettől, ha Gyurinak is sikerült!

Csakhogy a következő mondatból megtudjuk (ha egyébként nem tudnánk), hogy egészen másról van szó. Gyuri így folytatja: „A hívők többsége ugyanis azt vallja – és ebben megegyeznek a vallásos és ateista átlagvulgárral – hogy a melegség rossz, bűnös és kerülendő dolog, vagy mert természetellenes, vagy mert tiltja a Biblia, vagy csak mert undorító.” Gyuri valójában tehát nem élt át fóbiás félelmet (vagy bármilyen félelmet) a homoszexuálisoktól, egyszerűen csak osztotta a hívők többségének az ateista átlagvulgárral megegyező véleményét, hogy „a melegség rossz, bűnös, kerülendő dolog”. Vagyis Gyuri rossz társaságba keveredett. Az „ugyanis” szó a fenti mondatban magyarázza Gyuri homofóbiájának eredetét. „A hívők többsége ugyanis azt vallja…” „E közeg részeként sokáig én is azt az álláspontot képviseltem, hogy a Pride rendkívül ártalmas, hiszen a homoszexualitást népszerűsíti.” Ez most egy másik vád: a hívők többsége nem csak a „melegséget” gondolja rossznak, de a Pride-ot is, mert az népszerűsíti a homoszexualitást. Gyuri mindkettőben bűnösnek vallja magát. Illetve nem is magát, inkább a hívők többségét, akik közé keveredve ő is bűnössé vált

„Hozzáteszem – teszi hozzá Gyuri –: soha, egy percre sem gyűlöltem a melegeket, tényleg. Soha nem éreztem megvetést vagy undort irántuk, tehát azt gondoltam magamról, hogy nem vagyok homofób, és ha valaki homofóbnak nevezett, alaposan meg is sértődtem. A meleg embereket inkább olyanoknak gondoltam, akik rossz útra tévedtek, szívből sajnáltam őket, és szívesen segítettem volna, ha tudok, hogy meg tudjanak változni.” „Aztán rájöttem, hogy ez is homofóbia.” Ebből egyrészt megtudjuk, hogy Gyuri nem volt traumatizálva a homoszexualitástól, nem volt igazi fóbiája, nem is járt a Gój motorosokkal melegfelvonulásokra, egyszerű evangéliumi hívőként egyszerű evangéliumi álláspontot képviselve volt homofób. Viszont innentől még érdekesebb a dolog. A homofóbia szerinte tehát olyan tág kategória, ami nem csak a homoszexuális hajlamú emberektől való beteges félelmet jelenti, hanem belefér az is, ha valaki egyáltalán nem gyűlöli a „melegeket”, csak sajnálja őket és segíteni szeretne nekik. Homofóbia az is, ha valaki egyszerűen csak azt gondolja, hogy a „meleg” emberek rossz útra tévedtek. Ez így viszont abszurd. Többször írtam már a „homofóbia” vádjának idétlenségéről, Gyuri most idézett mondatai alátámasztják azt a véleményemet, hogy ez a szó tökéletesen alkalmatlan annak a leírására, amire használják. Sajnálom, hogy Gyuri is beállt a sorba.

Szeretnék megállni egy pillanatra a „melegség” szó mellett is. Gyuri a „melegség”-hez való viszonyulás és a „melegek”-hez való viszonyulás között egyáltalán nem tesz különbséget, sőt, a cikknek a legfontosabb mondanivalója éppen a kettő azonosítása, pedig Gyuri pontosan tudja, lévén, hogy az evangéliumi kereszténység tette őt „homofóbbá”, hogy a két szót az evangéliumi keresztények nem azonosítják egymással. Mert ez meg a mi üzenetünk lényege. Isten szereti a „melegeket” (noha mi nem azonosítjuk őket szexuális vágyaikkal, ezért nem is melegeknek nevezzük őket), viszont gyűlöli a „melegséget” (a céltévesztett szexuális vágyakat és azok megélését), és ez a kettő nem ugyanaz. Ahogy Jézus szereti a paráznákat és a vámszedőket, de nem szereti a paráznaságot és azt a korrupt vámszedést, amely az első századi Palesztinában zajlott. A homofóbia idétlen vádja a különbségtétel elmulasztására épül, pedig éppen ez a különbségtétel az evangéliumi álláspont kulcsa. Gyuri azonban nem tesz különbséget, és ez jelzi, hogy eltávolodott az evangéliumi állásponttól. Sőt, valójában a hagyományos keresztény állásponttól, hiszen az evangéliumi nézőpont ebben nem különbözik attól, amit a kereszténység mindig is egyöntetűen képviselt.

„És átformálódott az álláspontom, néhány év alatt” – folytatja Gyuri. „Megismertem szép sorban néhány embert, akik ebben a dologban személyesen is érintve vannak – nem is gondoltam volna róluk, ha nem tisztelnek meg azzal, hogy elmondják –, egészséges és őszinte beszélgetéseket folytathattam velük; aztán nekiálltam ennek az egész kérdésnek a pro és kontra irodalmát átnézni, és mivel mindig az igazságot akartam hinni, lassan be kellett látnom, hogy az igazság rendkívül egyszerű: a szexuális orientáció nem választható, ez inkább sors, tehát nem olyan, mint a függőség, amiről le lehet szokni, és nem olyan, mint a bűn, amit meg lehet bánni, és fel lehet vele hagyni.” Nem tudom, kik azok, akikkel megismerkedve Gyuri erre az új álláspontra jutott (pontosabban egy-kettőt ismerek), de több súlyos probléma is van ezzel a következtetéssel.

Először is az a ki nem mondott feltételezés, hogy az evangéliumi keresztényeknek általában nincsenek ilyen kapcsolataik. Ez egyszerűen nem igaz. Persze, sok olyan hívő van, akinek nincsenek kapcsolatai érintettekkel. De sok olyan is, akiknek pedig vannak. Mély barátságai is. Sok olyan is van, aki maga is érintett. Rengeteg lelkipásztorral és lelkigondozóval beszélgettem, aki segített már homoszexuális vágyakkal élőknek. Ismerek homoszexuális vágyakkal élő evangéliumi vezetőket, akik a hagyományos keresztény álláspontot vallva szolgálnak homoszexuális vágyakkal élők felé. Tehát bűnnek nevezik a céltévesztett vágyakat és abban segítenek, hogy akik ebben érintettek, szentségben és igazságban éljenek, Isten szeretetében és Isten parancsolatai szerint. Jártam egy gyülekezetben, amelyik azért lépett ki az amerikai episzkopális egyházból, mert az episzkopális egyház a melegházasság oldalára állt. Ebben a gyülekezetben évtizedek óta szolgálnak szexuálisan bántalmazott és homoszexuális hajlamú emberek felé. Szeretik őket, ismerik őket, felveszik magukra a problémáikat, baráti jobbot nyújtanak nekik. Hozzám is jöttek már oda homoszexuális vágyakkal élők, hogy segítséget kérjenek, pontosan azért, mert tudták, hogy Isten igéje alapján gondolkodom a problémájukról. Szolgáltam már együtt nagyon klassz, cölibátusban élő keresztényekkel, akiknek a homoszexuális vágyak kísértést jelentenek. Önmagában az, hogy ismerünk homoszexuális hajlamú embereket, nem teszi szükségessé azt a véleményváltozást, ami Gyuriban végbement.

A másik probléma Gyuri következtetésével az a feltételezés, hogy ha valaki egyszer a saját neméhez vonzódik, az olyan fátum, amiből nincs kiút. „Következésképp a melegség nem olyan dolog, amiből, ha megtér valaki Jézushoz, ’meg fog szabadulni’ (ami, igen, azt jelenti, hogy az úgynevezett ex-gay mozgalom feltehetőleg kamu).” Ez a kategórikus állítás sok sebből vérzik. Egyrészt tagadja Jézus Krisztus szabadító erejét. Ez sokaknál valóban nem jelenti az orientációjuk megváltozását, de szabaddá teszi őket arra, hogy szentségben éljenek, ne korábbi vágyaik szerint. Gyuri mondata elveszi a reményt azoktól, akik szentségben akarnak élni. De azoktól is, akik változást éltek át a vágyaik irányában is. A homoszexualitás etiológiája a mai napig tudományos viták tárgya, de az biztos, hogy nincsen genetikai determinizmus. És az is biztos, hogy sokkal elasztikusabb a szexuális vágy, mint ahogy azt a Gyuri által láthatóan elfogadott progresszív narratíva a homoszexualitás kapcsán (de a nemek tekintetében éppenhogy nem!) hirdeti. Én személyesen ismerek olyan volt homoszexuálisokat, akik ma heteroszexuális vágyakkal élnek. (Ezt a filmet is mindenkinek ajánlom.) Lelkigondozóktól hallottam, hogy a sikereket általában akkor érték el (nem kis számban), amikor a homoszexualitást identitás-kérdésnek tekintették, és az identitás kérdésével foglalkoztak, nem a vágyak kérdésével. A Gyuri által elfogadott premissza a homoszexuális vágyakkal élőket bezárja egy helytelen identitásba és elveszi tőlük a reményt, hogy ez máshogy is lehetne. Gyuri szerint még Jézus Krisztussal sem lehet másként. Ez ellentétes sokak tapasztalatával is és az evangéliummal is.

De Gyuri ennél tovább is megy. „Sőt, arra jöttem rá, ha a saját nemed tagjai iránt vonzódsz, az azért van, mert Isten ilyennek teremtett. Továbbá, ha komolyan veszem, márpedig komolyan veszem az elvet, hogy senkit nem szabad bántani azért, amiről nem tehet, akkor ezt következetesen kell alkalmazni a melegekre is.” Itt megint egymásra csúszik két teljesen eltérő gondolat, kezdem az elsővel. Gyuri szerint Isten teremtette homoszexuális vágyakkal azokat, akik homoszexuális vágyakkal élnek. Tehát nem csak azt állítja, hogy Isten teremtette a homoszexuális vágyakkal élő embereket, ezért szeressük őket (ami az evangéliumi álláspont), hanem azt is (legalábbis nem tudom máshogy érteni a gondolatmenetét), hogy Isten teremtette a homoszexuális vágyakat is a homoszexuális vágyakkal élő emberekben, ezért azzal sincsen semmi probléma. És erre csúszik rá a másik állítás: „senkit nem szabad bántani azért, amiről nem tehet”. A „bántani” szó itt azért bántó, mert ugye az egész szöveg az evangéliumi (és egyéb) keresztények homofóbiájáról szól, amiből Gyuri „megtért”, ezért az olvasó akaratlanul is arra gondol, hogy az evangéliumi keresztények valahogy bántani akarják, vagy ha nem akarják, mégis bántják a homoszexuális vágyakkal élőket. Akik nem tehetnek arról, hogy Isten ilyennek teremtette őket.

A bántás kérdésére még visszatérek, de előtte hadd tegyem fel a kérdést: vajon hová tűnt Gyuri teológiájából a bűnről szóló tan? A hagyományos keresztény felfogás szerint bűnben születünk, és ha van is vita az eredendő vagy áteredő bűn természetével kapcsolatban, abban minden keresztény egyetért, hogy a bűn egyetemes, illetve hogy a mostani valónkban a bűn átjárja Isten teremtését, és ennek egyik megnyilvánulása az, hogy „rendetlen” vágyakkal élünk. Ha más nem, Pál apostol szavai érvényesek ezzel kapcsolatban: „Egykor mi is mindnyájan közöttük éltünk testünk kívánságaival, követtük a test és az érzékek hajlamait, és harag fiai voltunk emberi természetünk szerint, éppen úgy, mint a többiek.” (Ef 2,3) Egyetemes emberi tapasztalat, hogy céltévesztett vágyakkal élünk. Vajon melyikünk szeretné, hogy identitását a szexuális fantáziáira építsék? Vajon melyikünk nem gondol szégyenkezve vágyakra, amelyek egykor uralták az életünket? Gyuri egyszerűen félreteszi azt az alapvető keresztény meggyőződést, hogy hiába vagyunk Isten teremtményei, a vágyaink egy része Isten előtt utálatos, mert a bűn torzító hatásának a következménye. Akkor is, ha azok mélyen meghatározzák azt, akik vagyunk, és akkor is, ha azokat nem választottuk. A megtérésben benne van ezeknek a vágyaknak a levetkőzése, és új vágyak felöltözése, akármilyen furcsának is hat ez a kép azok számára, akik nem ismerik a keresztény élet belső dinamikáját. Gyurinak viszont tudnia kell ezeket, mégis úgy ír, mintha hátat fordított volna a megszentelődés bibliai fogalmainak.

És akkor vissza a bántáshoz. Gyuri így folytatja: „És amikor a meleg barátaim életét jobban megismertem, arra jöttem rá, hogy az a lenézés, megvetés, kirekesztés, amit átéltem evangéliumi hívőként az ateista vagy vallásos környezetben, az bizony sehol, de sehol nincs ahhoz a lenézéshez, megvetéshez vagy kirekesztéshez, amit ők élnek át a heteró többség részéről.” Na ez az, ami ha igaz, valóban megtérésre kell, hogy indítson. Jézus a bűnösöket magához fogadta, az elesettek méltóságát őrizte és visszaadta, a marginalizált és elgyötört embereket felemelte. Ha az egyház lenézte, megvetette és kirekesztette azokat, akik céltévesztett vágyakkal élnek, akkor az egyháznak meg kell ebből térnie. Ez azonban egészen más, mint amit Gyuri kér számon az evangéliumi kereszténységen. Gyuri is tudja, hogy az evangéliumi hit nem nézi le, nem veti meg és nem rekeszti ki a bűnösöket. A korinthusi gyülekezetben voltak olyanok, akik a homoszexuális életmódból „tisztultak meg, szentelődtek meg, igazultak meg” (1Kor 6,9-11), és ez minden korban így volt az evangéliumi gyülekezetekben is. Gyuri azonban azt szeretné, ha a céltévesztett vágyakat nem neveznénk azoknak, vagy a homoszexuális vágyat nem neveznénk céltévesztettnek. Mert hiszen Isten teremtette azokat a vágyakat. Része a teremtés sokszínű szépségének. Abból legalábbis, hogy Gyuri a homoszexuális vágyakkal élőknek való segítségnyújtást homofóbiának tekinti, ha az a segítségnyújtás arra a meggyőződésre épül, hogy a homoszexuális vágyak helytelenek, nehéz másra következtetni, mint hogy Gyuri szerint ezeket a vágyakat nem lehet helytelennek mondani. Hiszen Isten teremtette a „melegeket”.

Gyuri szerint a Pride a szivárványról szól. „Ami (nekem) bibliai jel: Istennek az emberrel – minden emberrel – kötött szövetségének a jele. Arra emlékeztet, hogy Isten minden embert szeret, akit teremtett, következésként, valamiképp, mindenkiről gondoskodik. Ha Isten azért nem szeretne, amilyenné teremtett, akkor nem gondoskodó atya volna, hanem egy korlátolt, sötét bunkó. És tök jó, hogy nem az.” „Vagyis, csak kinyögöm már: a Pride arról szól, hogy nem kéne szégyellnünk azt, akik vagyunk, és a körülmény, miszerint nem vagyunk egyformák, nem csúnya és nem riasztó, hanem szép.” Köztudott, hogy a Pride-on a homoszexualitás felvállalását, az azzal kapcsolatos szégyen levetését, a különböző szexuális orientációk egyenértékűségét ünneplik. Hogy ez Gyuri szerint hogy illeszkedik a bibliai szivárványhoz, az számomra rejtély, főleg úgy, hogy maga a Biblia ennek az ellenkezőjét tanítja újból és újból. „Szóval mindannyian elférünk a nap alatt, én is, meg te is, ennyi az egész.” Ez persze igaz, de semmi köze ahhoz, hogy mit kezdünk a vágyainkkal és a bűneinkkel.

Összességében Balavány Gyuri – egykori barátom – cikkét tévedésnek tartom. Téved az evangéliumi kereszténység megítélésében, téved a hagyományos keresztény álláspont megítélésében, téved a homoszexualitás megítélésében, és téved azzal kapcsolatban is, hogy miből kell megtérnie az egyháznak. És talán azzal kapcsolatban is, hogy miből kell ténylegesen megtérnie Balavány Györgynek. Nagyon sajnálom, hogy az évek során egy széles és mély szakadék két külön oldalára kerültünk. És nem a szakadékot sajnálom.

44 hozzászólás a “Homofób a kereszténység? – válasz Balavány Gyurinak” bejegyzéshez

  • dzsaszper says:

    Ádám, szép elemzés.

    A magam részéről ki merem mondani: Balavány György a demokráciával, a lelkiismereti, véleménynyilvánítási lés gyülekezési szabadsággal nincs tisztában. Nem az LMBTQI mozgalom tagjainak szabadságával éppen, hanem a keresztyénekével, de ettől még az elapvető emberi jogokkal nincs tisztában.

    A demokráciához hozzá tartozik, hogy szabad a többségi véleménytől eltérő értékrendet formálni és vallani, és szabad megszólalni annak a kérdésében, hogy ki mit tart helyesnek és helytelennek. Ez — akármennyire is sértőnek tűnik valaki számára — cseppet sem lenézés.

    Az a régi rádiókabaré jut eszembe, amikor a kalauznak a dohányzó kocsiba belépéskor kötelező volt rágyújtania, majd a rövidnadrágos kocsiba lépés előtt a WC-ben átvenni egy rövidgatyát. Ennek hiányában az utasok sértve érezték magukat és ennek hangot is adtak…

    Meg kell különböztetni a tényleges sértést és lenézést a sértve illetve lenézve érzéstől, és ez a különbségtétel az, ami teljességgel hiányzik Balavány György cikkéből.

    Talán tőlem már nem lesz meglepő a következő következtetés: itt egy erkölcsi túlérzékenységről beszélgethetünk, amelyet ideológoiai célok szolgálatába állítottak. Minden adott tehát, Polányi-féle morális inverzióról van szó. Az a szomorú, hogy Balavány György talán nem is sejti, de az ilyen cikkek szép lassan előkészítik a terepet egy totalitárius rezsimhez. Ahogy József Attila a fasiszta kommunizmus meséjének dünnyögéséről ír, ma meg a progresszívliberális komunizmus meséjének dünnyögése megy… és remélem, csak idő kérdése, hogy mikor jön meg a “hánynom kell” érzése (itt is Polányit idézem, aki Adam Wayzkot idézi)

    Ezzel együtt helye van annak, megvizsgáljuk magunkat egyénenként és közösségenként, van-e bennünk tényleges lenézés, és ha van korrigáljunk. Ugyanakkor ez nem jelentheti azt, hogy véka alá rejtsük a világosságot.

    Addig, amíg Balavány György orwelli gondolatrendőrséget játszik — mert a cikkében valójában ezt teszi — addig nehéz vele megpróbálni párbeszédet folytatni.

    Talán csak azt az üzenetet címezném neki, mint evangéliumi keresztyén az evangéliumi keresztyénnek, hogy ne a különféle kisebségek érzéseiből (beleértve a saját evangéliumi keresztény kisebbségi érzéseit) induljon ki, hanem Isten országából: “Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek.”

  • Gergely Erzsébet says:

    Köszönöm a válaszlevél nyilvánossá tételét.

    Hálás vagyok, ha figyelemmel kísérhetem az aktuális helyzetek által kiváltott
    véleményalkotásokat pro és kontra. Tanulok belőlük. Számomra Ádám álláspontja
    az Isten igéjéhez való hűséget tükrözi.

    Azt kérem Atyámtól az Úr Krisztusban, hogy munkálja ki bennem a Róma 8:28 bi –
    zonyosságát, hogy ezekben a súlyos problémákkal terhes korban, amikor jönnek
    egzisztenciát érintő próbák is, szilárdan ragaszkodjam azon igazságokhoz, amik
    felől már kijelentést kaptam és elfogadtam. A különböző próbák idején biztos
    legyek abban, azok is a javamat munkálják, és ne kezdjek “bűnbak” keresésbe:

    “Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál,
    (minden dolog együtt dolgozik) azoknak, akiket elhatározása (célja) szerint
    elhívott.”

    “And we know that all things work together for good to them that love God, to
    them who are the called according to his purpose.”

  • Illés says:

    Alapveőten szimpatikus az érvelésed, Ádám, de érdekes, ahogy itt fogalmazol:
    “Ha az egyház lenézte, megvetette és kirekesztette azokat, akik céltévesztett vágyakkal élnek, akkor az egyháznak meg kell ebből térnie.”
    Feltételes módban írod, ami azt sugallja, “ha esetleg történt is ilyen valaha” – tehát ebben nem vagy eégszen biztos, ugye?

    “Gyuri is tudja, hogy az evangéliumi hit nem nézi le, nem veti meg és nem rekeszti ki a bűnösöket” – a hit nyilván nem, csakhogy a hitet emberek testesítik meg, akik… – ideálkról írsz, de mi nem ideák vagyunk. Tényleg nincs semmi idevágó élményed, tapasztalatod? Jártál már Magyarországon? olvasol Magyar Időket?

    Dzsaszper kommentje különösen humoros, ti biztos valami skandináv országban éltek, ha Gyuri cikke tűnik “orwelli gondolatrendőrségnek”, amikor egy kormányzati napilap publicisztikája nyomán embereket rúgnak ki, színházi előadásokat vesznek le műsorról, akkor pont Balavány a gondolatrendőr. Értem.
    Nekem már megjött a “hánynom kell” érzése, Dzsaszper.

  • Szabados Ádám says:

    Feltételes módban írod, ami azt sugallja, “ha esetleg történt is ilyen valaha” – tehát ebben nem vagy eégszen biztos, ugye?

    De, biztos vagyok abban, hogy történt ilyen. A fogalmazásom elvi, mert elvi kérdéseket vitatok.

    “Gyuri is tudja, hogy az evangéliumi hit nem nézi le, nem veti meg és nem rekeszti ki a bűnösöket” – a hit nyilván nem, csakhogy a hitet emberek testesítik meg, akik… – ideálkról írsz, de mi nem ideák vagyunk. Tényleg nincs semmi idevágó élményed, tapasztalatod? Jártál már Magyarországon? olvasol Magyar Időket?

    Illés, itt éppen az a különbségtétel a fontos, hogy van az evangéliumi hit és vannak az evangéliumi hívők. Gyuri olyanokat is homofóbnak nevez, akik nem nézik le, nem vetik meg és nem rekesztik ki a homoszexuális vágyakkal élőket, sőt, szeretik őket és segíteni akarnak nekik. Mert Gyuri szerint a hitük miatt homofóbok, mert bármennyi szeretet is van bennük, azt gondolják, hogy a homoszexuális gyakorlat bűn, és aki úgy él, tévúton jár. Itt pont az ideákról (vagy elvi szintről) van szó, Gyuri cikkében is.

  • tónibácsi says:

    Jó, hogy megírtad Ádám. Jó lenne, ha olyan publicitást kaphatna mint a Gyuri cikke.

    Számomra az volt a megdöbbentő Gyuri cikkében, ahogy

    – hitelteleníteni akarja Isten mindent átformálni képes erejét (“ex-gay mozgalom kamu”)
    – és hogy, “nem kéne szégyellnünk azt, akik vagyunk”, pedig Jézus keresztjéhez a szégyenen keresztül vezet az út.

  • jobbagyp says:

    Kedves Ádám!

    Köszönöm a cikket, a szabatosan megfogalmazott korrekt ellenérveket.
    Balavány Györggyel kapcsolatban már rég óta nincsenek illúzióim: retorikájában a szélsőséges liberalizmus, viselkedésében (mindennapi.hu kommentjeinek kezelése) a legsötétebb diktatórikus rezsimek cenzúrájának működési elve a meghatározó. Egyszóval tipikus ballib “gondolkodó” lett belőle.

  • Szabados Ádám says:

    Bár valóban van valami tudományosan kimutatott kapcsolat a balliberális politikai preferencia és az autoriter lelki alkat között, a tapasztalatom az, hogy azért sok balliberális gondolkodó rendkívül méltányos, és sok jobboldali vagy konzervatív gondolkodó meg döbbenetesen méltánytalan az ellenfeleivel. De inkább ne Gyuri legyen a téma, hanem a cikk.

  • Illés says:

    Igen Ádám, elvileg, teológiailag egyetértek veled, csak empirikusan, emberileg, a mai magyar kontextusra tekintve (jó legyen: érzelmileg) jobban megértem Balavány álláspontját. De ez akkor az én kognitív disszonanciám.

  • Márkus Tamás says:

    Illés: Balavány Gyuri elvi alapozása rossz, téves, nem evangéliumi. Ez – főleg annak fényében, amit az Ádám írt – tény. Ezt a tényt nem lehet cáfolni, nem is lehet megkérdőjelezni az “empíriára” hivatkova. Annyira unom már, hogy egyrészt jobboldali keresztyének szemére vetik, hogy a kormánynak elnéznek dolgokat, mert értékrendjük metszete nagyobb részben megegyezik a kormány által felvállalt értékrenddel, de a kormánnyal szemben kritikus keresztyének annyira óvatlanok, amikor arról van szó, hogy a politikai meggyőződéseik mentén hogyan adják fel szépen lassan evangéliumi, hitbéli, elvi-erkölcsi meggyőződéseiket, és hogyan mentegetik az ezzel ellentétes ideológiákat, csak azért, mert ezek szemben állnak a kormány által (őszintén vagy “színből) képviselt vonallal. Illés ez már nem kiegyensúlyozottság, hanem ugyanúgy egy politikavezérelt szineváltozás. A kérdés az: az evangélium mérlegén lemérve igaz, amit Balavány ír, vagy hamis? Szerintem teológiailag is hamis, de még empírikusan is csúsztat. Nyilván, a te empírikus bázisod egészen más, mert eleve ugyanúgy egy kormánykritikus szűrőn keresztül nézed a dolgokat, amit te ráolvasol a kormánybarát oldalra. Ennek ellenére nem lenne szabad a benső, negatív reflexek szerint mentegetni azt, aki politikailag közelebb esik hozzád. Tény, hogy 1.) Balavány tévesen állítja (implicite), hogy a homoszexuális vágy nem bűn (lásd a fentebbi érvelés az eredendő bűnről, tehát a kísértés nem bűn, de a vágy az…), 2.) hamisan állítja, hogy a keresztyén álláspont ebben a kérdésben egyenlő a homofóbiával, 3.) hamisan állítja, hogy “ebből meg kell térni”, 4.) téves és túlzó az az állítás, hogy aki ellenzi a pride-ot, az homofób, 4.) egyszerűen hazugság, hogy az evangéliumi keresztyének kirekesztik a melegeket (persze azok után, hogy ő megállapítja, hogy a homoszexuális vágy és cselekedet bibliai alapon való bűnnek ítélése homofóbia, érthető). Engem csak az lep meg, hogy “emberileg, érzelmileg, a mai magyar kontextusra” hivatkozva elnéző vagy Balavány György álláspontjával, sőt, meg is érted, de a keresztyén identitásod kontextusában (amely elvileg elsődleges, hiszen keresztyénként Krisztus nagyobb szerepet tölt be a szívedben, mint a mai magyar kontextus) az már nem háborít fel, hogy a testvéreidet, az evangéliumi keresztyéneket valaki befeketíti, és a bűnt takargatja.

  • Viktor Barnabás says:

    Ádám, támogatom, amit írsz, imában is. Sajnálom én is, ami Balavány Györggyel történik. Neked pedig gratulálok a higgadt hangvétel megőrzéséhez.

    Sajnos úgy nem lehet gyümölcsözően beszélgetni, ha a másik fél távolodóban van a fogalmak tiszta használatától.

    Egy rövid indexes videót láttam a Pride-ról, ahol valaki azt mondta, hogy a kereszténységgel szemben a Pride felvonulói képviselik az igazi szeretetet. Egy 24.hu-s cikk címében azt írják (nyilvánvaló félremagyarázás az egész), hogy Novák Katalin szerint a homoszexuálisok nem élhetnek családban. Továbbá tudjuk, hogy egyesek szerint minden keresztény, aki a bűn szót használja -fób. (Mindannyian fóbok vagyunk.)

    Jól látható három fogalom, ami dekonstruálásra ítéltetett: szeretet, család, bűn. Tegyük hozzá a házasságot is. Illetve ott áll az erkölcsi piedesztál tetején a fóbnak bélyegzés, mindazokra, akik szeretnék a világosságot elválasztani a sötétségtől. Alapvetően megkülönböztetni dolgokat, hogy rendet láthassunk a világban.

    Balavány György a bűn nyomorúságában élő ember szempontjából ítéli Istent sötét bunkónak vagy jófejnek. Isten minősége viszont nincs függésben az emberek állapotától és véleményétől. Isten nem relatív isten. A sötét bunkó isten nem Isten. De a homoszexualitást teremtő isten sem Isten. Bizony nehéz megérteni a valóságot, ha nem számolunk a bűn teremtést eltorzító hatásával. És hogy az ember szabad lény.

    Még hozzátenném a témához, hogy Novák Katalint, aki szerencsétlenségére államtitkár, és keresztény módon szólt a házasságról és a családról, alpári megjegyzésekkel illették a felvonuláson.

    Őt 1-2 hónapja volt szerencsém személyesen hallgatni egy konferencián. Anyaként (nem politikusként) hősies, nagy küzdelmet folytat. A témáról, mivel személyes, többet nem írhatok. De ezek alapján is mondom: végtelenül igazságtalan őt céltáblává tenni, nőiségében megsérteni. Tudom, hogy ez a politika embertelensége, de épp a szeretet LMBTQ bajnokai aljasodnak le idáig? Nem értem én ezt. Hol is van az általuk emlegetett szeretet és tolerancia?

  • Szabados Ádám says:

    Balavány György a bűn nyomorúságában élő ember szempontjából ítéli Istent sötét bunkónak vagy jófejnek. Isten minősége viszont nincs függésben az emberek állapotától és véleményétől.

    Ez bennem is megfogalmazódott, köszönöm, hogy leírtad.

  • Henrik says:

    Vajon ezt a belinkelt filmet látták az LMBTQ(RWDXS) stb. propagandisták? Teljesen egyértelmű a filmből, hogy ez egyáltalán nem egy olyan dolog, amit idealizálni, egyenjogúsítani kellene, hanem diagnosztizálni és segíteni a szerencsétleneken, akik ebben szenvednek. Miért használják ki ezeknek a betegségét a saját istentelen céljaikhoz? Felfoghatatlan.

  • Cypriánus says:

    Illés mentségére : szerintem sokban igaza van. Magam is elég Leo Strauss ihlettének látom a magyar jobboldali politikát ( ” gentle lie” használata a lenézett, de fölhasznált tömegek hergelésére, az iszonyatosan alacsony nívóval bulvárkampányok, szabályos gyűlölet és hisztériakeltés) , illetve tragikomikus a mostani marakodásuk a húsosfazék
    körül.

    De ettől még egy csomó mindenben igazuk van. Az ellenzék meg…hagyjuk.
    Ugyanis az, hogy félek attól , ( sajnos nem ők nélkül) a Fidesz néhány ciklus alatt lejárat számomra is fontos dolgokat, nem sarkall arra, hogy e számomra fontos dolgok és értékek nyílt ellensége már jó fej és szövetséges legyen a szememben.

    Novák Katalin meg abszolút jó fej szerintem is. Az Ő elleni támadások és azok alantas minősége jól jellemzi az egész feminista és LMBTQZSKappaaleftau mozgalom értékeit.

  • Cypriánus says:

    Érdemes megemlíteni : a sokak által liberális haladárnak tekintett Ferenc pápa ” támadás “- nak nevezte a gay pride menetét.

    Nem először vagyok kénytelen védeni az általam amúgy nem kedvelt pápát, de tényleg inkább egy új VI. Pál, az eredeti VI. Pálnál jobb beszélőkével, mint egy római püspökké szentelt Che Guevara.

  • Gergely Erzsébet says:

    De jó lenne olvasni Balavány György reakcióját is a posztra és kommentekre!

  • Illés says:

    Tamás: >>A kérdés az: az evangélium mérlegén lemérve igaz, amit Balavány ír, vagy hamis?<>Engem csak az lep meg, hogy “emberileg, érzelmileg, a mai magyar kontextusra” hivatkozva elnéző vagy Balavány György álláspontjával, sőt, meg is érted<<

    Az, hogy megértem, nem jelenti azt, hogy egyetértek vele. De mondom, az elvi álláspontok kevésbé érdekelnek, mint a személyek.
    "Elnéző vagyok" és "megértem" Ádám és a te álláspontodat is, csak – ismétlem – magánál az álláspontnál jobban érdekel a kontextus és a motiváció, végső soron az ember, azt próbálom megérteni (a másikat és magamat is).
    A politikai részéről kommenteltem az előző bejegyzés alatt, azt nem akarom itt ismételni.

  • Szabados Ádám says:

    Bocs, hogy belekotyogok, de mindenki emberekről beszél itt, Illés. Ott van például Ed Shaw, akivel nemrég Londonban beszélgettem. Ő hozta létre a livingout.org honlapot. Krisztusnak való engedelmességből nem lép férfival párkapcsolatra. Vagy Jonathan Berry, aki a True Freedom Trust szolgálat vezetője, aki maga is homoszexuális vágyakkal él és másoknak is abban segít, hogy Krisztussal való kapcsolatban és tisztaságban éljenek. Aztán ott van Józsi bácsi, aki a feleségével egykor szinte fiuknak fogadták Lacit, aki homoszexuális vágyakkal él és nagyon nyomorult az élete. Józsi bácsi rendszeresen imádkozik érte és vele, hordozza a gondját-baját, Gyuri narratívájában most mégis a homofóbia bélyegét kapta. Aztán ott van Tamás, aki megtért, majd valaki egy meleg keresztény közösségbe irányította. Ő undorodva fordult onnan ki, mert bár ő is homoszexuális vágyakkal küszködik, a szívében azonnal tudta, hogy az ott egy tisztátalan hely. Krisztust követve sok változás zajlik benne, Gyuri cikkéből azonban azt olvassa, hogy a vágyai soha nem fognak megváltozni, sőt, hogy Isten helyesli, ha azok szerint él. Emberekről van szó, Illés, akiket Gyuri és a hozzá hasonló gondolkodást képviselők félrevezetnek. És ha Pál apostolnak igaza van, akkor nem csak megtévesztik és összezavarják őket, de az Isten országától viszik őket egyre messzebb (1Kor 6,9-11). Bennem is mély empátia van ezek felé az emberek felé és sok-sok evangéliumi keresztényben. Ezért haragszunk Gyuri gondolataira.

  • Bence says:

    Illés, az emberi (érzelmi) oldalban teljesen igazat adok neked, de ez nem indokolja, hogy Gyurinak a cikkben foglalt azon mondatait elfogadjuk, amiről tudjuk, hogy bibliai alapon nem eldogadhatók. Szerintem Ádám ezt nagyon helyesen fogalmazta meg: ez az a pont, ahová – bármennyire is látom és elfogadom az emberi oldalát – már nem követhetjük Gyurit anélkül, hogy számunkra alapvetően fontos bibliai tanításokat ne kellene megtagadnunk.

  • dzsaszper says:

    Illés.

    amikor a kultúra formálásának a szintjéről van szó — márpedig Balavány György cikke kapcsán erről van szó, akkor különösöen az elvek válnak fontossá. Aztán a konkrét esetekben való konkrét alkalmazás már a következő kérdéskör, amit nem lehet megspórolni.

  • dzsaszper says:

    Illés,

    amúgy nem tisztem védeni a jelenlegi kormányzatot. Idáig róluk nem volt szó. Amúgy a hánynom kell érzés velük kapcsolatban sem ismeretlen.

    Ugyanakkor fent elsősorban a progresszív liberális kommunizmussal kapcsolatban írtam a morális inverzióról, totalitárius rezsimről és hányni kell érzésről. Ezzel a jelenlegi kormányzatot aligha lehet vádolni. Ők meg egy másikfajra totalitárius rezsim építésén dolgoznak.

    A liberális progresszió a számunkra csöbörből vödörbe megoldás lenne.

  • Ada says:

    Én úgy gondolom, a homoszexualitás nem is annyira bűn, inkább büntetés. Inkább egy kultúra büntetése, mint az egyéné. Azzal van kapcsolatban, hogy a kultúra gyermekei elhagyják az élő Isten imádatát bálványistenekért. Emiatt pedig sérül bennük az istenhasonlóság, aminek nagyon mély köze van a két nemhez, de nem a biológiához, hanem ahhoz a különbséghez, ami a férfi és a hím, a nő és a nőstény között van. Amikor a homoszexualitás megjelenik, a nemek viszonya már rég nem egészséges. A megjelenő melegek egy betegség tünetei, amit a kultúra már rég megkapott.

  • Krisztián says:

    Van valami teljesen rosszindulatú, alattomos és abszurd abban a kommunikációs trükkben (akár tudatos, akár nem, egy idö után ez már mindegy), ahogy a haladárok gyülöletnek (homofóbiának, transzfóbiának) tulajdonítják azt ha valaki természetellenesnek, nem normálisnak mondja a homoszexualitást vagy a transzszexualitást. Gondoljunk csak bele, mi lenne, ha azt mondanám, hogy szerintem nem normális dolog, ha emberek pénzt fizetnek azért, illetve pénzt kérnek azért, hogy ismeretlen személlyel szexuális kapcsolatot létesítsenek, vagyis, hogy szerintem a prostitúció nem normális, hovatovább degenerált dolog. Bizonyára lennének akik ezzel nem értenének egyet, de az mégis abszurd lenne, ha azzal vádolnának meg, hogy ezt csak azért mondom mert utálom a prostikat. Hasonlóan, ha mondjuk a pornót, vagy az egy éjszakás kalandokat kritizálnám, biztos sokan nem értenének egyet, de az mégis nevetséges vád lenne, hogy ez csak a pornósztárok meg a laza erkölcsüek iránti gyülöletemböl fakad.

  • Krisztián says:

    Kicsit finomítva az elözö megszólalást: talán ami miatt a gyülölködés vádja inkább elfogadott a homoszexualitás esetében az az undor. A legtöbb férfi zsigerileg undorítónak tartja két férfi intim együttlétének a gondolatát is. A haladásnak ez már bizonyíték a bigottságra/homofóbiára/gyülöletre, pl. ha nem nézel oda amikor egy filmben férfiak smárolnak. Ezzel kapcsolatban két dolog: elöször is, hogy az undor nem jelent automatikusan gyülöletet (lehetsz jóakarattal valakihez akinek undorító börbetegsége van), bár igaz, hogy a valódi gyülölködöknél a gyülölet az undorra vezethetö vissza. A másik, hogy ha a haladás logikáját követem, és van olyan, hogy szexuális orientáció, akkor az nem csak arról szól, hogy mi vonz szexuálisan, hanem az is beletartozik, hogy mi taszít. A beleegyezéses szexualitás prófétái szerint soha nem kell elnézést kérned azért, hogy mi vonz vagy mi taszít, hogy mire mondasz igent, vagy nemet. Hát akkor bocsi (vagyis hogy nem), de én meg így születtem, a szexuális orientációm része, hogy rosszul leszek két salsázó fiú látványától (mondjuk).

    Mindez nem áll ellentmondásban a homoszexuális vágyakkal élök iránti szeretettel, söt, hiszen az Úr mindannyiunkat undorító voltunk ellenére szeret.

  • laikus says:

    sziasztok,

    Ádám nem tudom, hogy mennyire ismered a Westboro Baptist Church tevékenységét.
    Ők kálvinisták a javából…
    Isten mindenkit csak szeret???Az ÓSZ-ben több helyen olvassuk, hogy még a saját népét is meggyűlölte.
    Bemerítő János milyen propagandával térítene?? A cikkben írt humanizmus, már antihumanizmus, mert elhallgatja az igazságot, hogy a pokolra kerülnek, ha nem térnek meg.

  • Szabados Ádám says:

    laikus,

    ott van a cikkben, hogy mindnyájan harag fiai voltunk. De a Westboro Baptist Church egy bizarr, szektás csoport, amelyik mindig megtalálja a médiát (a média is őket), ha demonstrálni kell, hogy a keresztények gyűlölik a bűnösöket. Ha őket példának tartod, akkor nem fog tetszeni neked a blogom, ne is idegesítsd magad vele. De remélem, csak félreértettelek.

  • Cypriánus says:

    http://kotoszo.blog.hu/2017/07/17/5_ok_amiert_kimentem_a_pride-ra

    A cikk ugyan nem idei, de amit kifejez az a progresszív “kereszténység “.

    Egyetlen “apró” bajom van a hölgy lendületes érvelésével a ” szeretet” mellett : mindazvamit mond, egy az egyben érv lehetne a zoofilia, a konszenzusos pedofília, vagy a halotakkal való közösülés, a nekrofilia mellett is, csak a szavakat kellene kicserélni!

    Hiszen ott is elő lehet adni: ezzel nem árt senkinek, az egész a szeretetről szól, ő ilyennek lett teremtve, miért ne élné meg a szíve legmélyén lévő vágyait….

    Bizarr nagyon, de a logikai folytatás akár ez is lehetne….

  • Discipline says:

    Krisztián, igen, ez a -fóbozás tudatos stratégia az ideológiai ellenfelek lejáratására. És nyilván csak a progresszív narratíva által uralt területeken alkalmazzák. Pedig hát van bőven probléma más területeken is. Mennyi kriminalofób van például, akik megértés helyett elutasítással fordulnak a bűnözők felé. Vagy a házasságban élők között például ijesztő mértékben van jelen az adulterofóbia, iszonyatos mértékű a házasságtöréssel szembeni intolerancia. A közéletet elárasztó korruptofóbiáról pedig ne is beszéljünk…
    Ha a másik oldal is átvenné ezt a stratégiát, milyen könnyen lehetne osztogatni a krisztianofób, hungarofób, nacionalofób címkéket! Persze nem gondolom komolyan, hogy ebbe a játékba bele kellene menni, viszont az “intoleráns” jelzőt gyakrabban lehetne alkalmazni a progresszió és tolerancia bajnokaira.

  • Szabados Ádám says:

    Miért használják ki ezeknek a betegségét a saját istentelen céljaikhoz? Felfoghatatlan.

    Henrik, szerintem ez az egyik ok: Áldozatok az identitáspolitika oltárán.

  • laikus says:

    Ádám,

    köszönöm a válaszod.
    a WBC nem példa számomra, de nem mondanám őket szektának (max Flaviusi értelemben) csak egy ultrakálvinista fanatikus csoportnak.

    annyiszor hallottam már a szószékről: a bűnöst szeretni kell, de a bűnt gyűlölni…
    de konkrét gyakorlati megvalósítást nem láttam még ebben a tárgyban az LMBT emberek irányába.

    a homofóbiáról kérdés: ismered Roberto De Mattei katolikus történészt? Homofóbiával vádolták meg, mert tudományos munkájában azt bizonygatta, hogy a Római Birodalom bukása Isten ítélete volt, amely az elburjánzó homoszexualitásra volt a válasz.

    A cikkel kapcsolatos téma újabb szakadásokat fognak okozni a protestáns egyházakban, ahogy sokan kiváltak az USA-ban az episzkopálisoktól és más presbiteriánusoktól amikor teret engedtek…

    Laikus véleményem szerint 20 éven belül a Magyar Evangélikus Egyházban fogják előszőr megengedni meleg lelkészek szentelését és az azonos neműek összeadását, majd következni fognak a reformátusok… Kíváncsi vagyok, hogy a zsinatok, hogyan fogják rendezni ezeket a dolgokat….

  • Szabados Ádám says:

    annyiszor hallottam már a szószékről: a bűnöst szeretni kell, de a bűnt gyűlölni…
    de konkrét gyakorlati megvalósítást nem láttam még ebben a tárgyban az LMBT emberek irányába

    Én viszont sok jó példát láttam. Kétezer éve ez járható út.

    Roberto De Mattei ügyét nem ismerem.

  • Szalai Miklos says:

    Kedves Mindenki!
    Én nem hiszem, hogy a keresztények (köztük a homoszexualitást bűnként, természetellenesként elmarasztaló keresztények) homofóbok volnának. Ugyanúgy nem, mint ahogy azt sem, hogy a keresztények rasszisták lennének, vagy bármilyen antihumanizmussal kapcsolatba lehetne és kellene hozni őket. A kereszténység Isten egyetemes emberszeretetét hirdeti, amely vonatkozik a bűnösökre is…
    Szóval azok, akik “homofóbnak”, kirekesztőnek bélyegzik a keresztényeket, és a “politikai korrektség” alapján támadják a keresztényeket, hibás nézőpontból támadnak…
    Az én bajom az, hogy a keresztények homoszexualitás-ellenes álláspontját igazolhatatlannak látom. Miért következne a kereszténység alapvető mondanivalójából a homoszexualitás elítélése? Hacsak azt nem mondjuk, hogy a szexualitás egyetlen legitim célja a gyermeknemzés (ezt pedig nem mondhatjuk, mert elfogadjuk a józsefházasságokat is, és a meddő emberek házasságait is), akkor nem értem, miért volna két Krisztusnak, az élet Jézus Krisztusban adott céljának elkötelezett, a saját szexualitásukat ebbe beépítő ember életközössége értéktelen, vagy bűnös -csak azért, mert azonos nemhez tartoznak? Ha két személy komoly érzelmek, komoly elkötelezettség nélkül vállalkozik szexkapcsolatra, az értem, hogy ellentétes a szexualitás helyével Isten tervében, az ember méltóságával” és ezért tiltani kell…de a komoly, szerelmen alapuló melegkapcsolatot miért? Igen, a Biblia elítéli a melegkapcsolatokat, de Jézus és a keresztények minden más kérdésben is (pl. szombat, amely az emberért van, és nem az ember érte, és a válás, amelyet “Mózes a ti keményszívűségetek miatt” engedett meg )a Biblia szavát alárendelik az evangélium központi üzenetének.

  • dzsaszper says:

    Kedves Szalai Miklós,

    Ami a kommented végén említett alárendelést illeti, az ApCsel 15,28-29 jut az eszembe. Épp a szexuális tisztaság a néhány kivétel között van, úgy tűnik.

    A kérdéseddel kapcsolatban leginkább az Ef 5,21-33-et ajánlom figyelmedbe, különösen is a 32. verset.
    Nem elhanyagolhatóak sem a minőségi különbségek, sem pedig az eltérő utasítás Páltól. A férfi és nő — így együtt Isten képére és hasonlatosságára teremtve — kapcsolata szimbólum, ami Krisztus és az Egyház kapcsolatára mutat. Férfi és férfi, illetve nő és nő kapcsolata erre nem képes.

  • istván says:

    Kedves Miklós!

    Szerintem ha a házasságról godolkodunk az sem mellékes amit pál ír arról, hogy a férj miként szeresse a feleségét, a feleség pedig miként engedelmeskedjen a férjének.
    Azt gondolom, hogy a házassában a nemek sajátosságai túlmutatnak önmagukon, és ez egész biztosan nem valósulhat meg Isten szerinti módon egy homofil kapcsolatban.
    Miről beszél, ha két nő gondolja, hogy házasságban élnek, és miről, ha két férfi?
    Az első az ember önimádatának a képe, második sima istenkáromlás.

  • istván says:

    Szia dzsaszper!

    Bocs az ismétlésért, legközelebb végigolvasok mindent.

  • Szalai Miklós says:

    “Azt gondolom, hogy a házassában a nemek sajátosságai túlmutatnak önmagukon, és ez egész biztosan nem valósulhat meg Isten szerinti módon egy homofil kapcsolatban.
    Miről beszél, ha két nő gondolja, hogy házasságban élnek, és miről, ha két férfi?
    Az első az ember önimádatának a képe, második sima istenkáromlás.”

    Kedves István, én ezt sajnos NEM ÉRTEM. A férfi-nő viszony Krisztus és az Egyház viszonyát szimbolizálja? Miért? (Tudom, hogy van a Bibliában egy vőlegény-menyasszony kép…de hogy ennek miért kéne ekkora jelentőséget tulajdonítani és rá az emberek életét ilyen súlyosan érintő tilalmat építeni?)
    De még ha a keresztény házasság szimbolizál is valamilyen teológiai tartalmat, akkor sem ez a keresztény házasság célja… akkor sem emiatt tiltja a kereszténység a házasságon kívüli kapcsolatokat…hanem azért, mert a keresztények feltételezik, hogy amikor két fiatal házasság nélkül testi kapcsolatba bonyolódik, akkor az egy komoly elkötelezettség nélküli, felszínes, a másikban csak “szexobjektumot” látó attitűdöt fejez ki, és mint ilyen, ellentétes a kereszténység emberideáljával… De miért lenne ez igaz a komoly elkötelezettségen alapuló, életre szóló (és esetleg egyházilag is megkötött) homoszexuális kapcsolatra is?
    Miért lenne istenkáromlás a férfi-férfi kapcsolat? Miért lenne önimádat a nő-nő kapcsolat?
    A Lakoma c. Platón-dialógusban éppen a homoszexuális szerelem a szerelem paradigmája…Platón szerint csak ez az “igazi” szerelem. Ferencsik János, a nagy magyar karmester azt mondta: “Szeretkezni nőkkel is lehet, de szeretni csak férfiakat érdemes…”.

  • Szabados Ádám says:

    Kedves Miklós!

    Nagyon fontos dolgot pedzeget. Erosz nyomában c. könyvemben én is Plátón Lakomájából indulok ki. Plátón az erosznak azt az aspektusát mutatja be, hogy az erosz szükség, amely a bőségre törekszik. Mint Porosz koldus gyermeke, Erósz. Ez a motívum igaz a homoszexuális vágyra és kapcsolatra is. Ebben az értelemben erosz a homoerotikus vágy is.

    A keresztény teológia azonban három dolgot tesz hozzá ehhez a deskriptív definícióhoz. Először is a tervet. Istennek van terve az erosszal, azon belül is a szexualitással, és a keresztények Isten terve szerint akarnak élni, mert az ő tervét tartják helyesnek és boldogítónak az emberiség számára. Isten terve a Szentírás szerint az, hogy az erosz és a szexualitás egy férfi és egy nő házasságán belül történjen. Azon kívül céltévesztett, vagyis bűn (hattah, hamartia).

    Másodszor a jelentést. Az erosz nem önmagára mutat, mint Narcisszosznál, hanem önmagán túlra. Az erosz jelentése Isten és az ő népe kapcsolata. Ezért nevezi Isten a bálványimádást paráznaságnak, és ezért van számunkra, keresztények számára, központi jelentősége a jelentésnek. Ami egyébként végtelenül szebbé és sok tekintetben felszabadítóbbá teszi a szexualitást, mint az, amikor az önmagára mutat. A homoszexualitás ünneplése egy nárcisztikus kor tükre, éppen azt jelöli, ami az emberrel (minden lázadó emberrel) a baj.

    Harmadszor a megváltást. A keresztény teológia nyíltan beszél arról, hogy az erosz és a szexualitás megromlott, összetört, célt tévesztett az emberi tapasztalatban. Kiben így, kiben úgy. Ez a töröttség a bűn következménye. De a hitünk szerint Jézus Krisztusban van megváltás. Van helyreállás, van megtisztulás, van megigazulás és van reménység. Önmegtartóztatásban is jobb élni, reménységgel, mint a vágyak kielégítésében, örökkévaló reménység nélkül.

    Ehhez kapcsolódó posztjaim:

    Mit üzen az egyedülállóság?
    És mi a szexualitás üzenete?
    Mi a legnagyobb baj a homoszexualitással?
    Miért paráznaság a bálványimádás?

  • dzsaszper says:

    Kedves Szalai Miklós,

    “De még ha a keresztény házasság szimbolizál is valamilyen teológiai tartalmat, akkor sem ez a keresztény házasság célja…”

    Mélységesen nem értek egyet. Innentől nincs értelme másról vitázni, ez az egyet nem értés magyarázza minden véleménykülönbségünket a témában.

  • Éva says:

    Kedves Szalai Miklós ! Röviden próbálok a kérdésére válaszolni, természetesen nem lehet a témát ezen a fórumon kimeríteni.
    A teremtéskor azt mondta az Úr Isten: “látta, hogy mindaz, amit teremtett, igen jó”… “férfinak és nőnek teremtette őket”.De az Úr -eztán – BEVONT minket a teremtésbe. “Kiszervezte” az emberpárnak: ezzel be is avatva részt adva abból!
    Tarthatjuk a Teremtőt olyan okosnak, bölcsnek, hogy tudta, hogy nekünk mi a JÓ, NEM PEDIG TILTOTTA VOLNA AZT !
    Házasélet az egyetlen hitvessel: igazolni lehet, hogy ez adja a legnagyobb boldogságot. Ha körülnézünk, sajnos, elég ritka – mert az ember eltávolodott Isten tervétől – de épp ezért lehet kimagasló példákat találni. Nekünk az a dolgunk, hogy a következő nemzedéknek elmondjuk, hogy is lehet boldognak lenni, melyek a zsákutcák …
    Épp ezért, mert az Úr nem teremtett selejtet, minden egyes esetben van esély a lelkiéletben, hogy gyógyulást találjanak, ennek sok példája ismert már. Vannak ilyen szolgálatok is, ahol visszanyerik természetes örömeiket és párt találnak az addig homoszexuális emberek.

    Csak azért, mert a test működik ? a lélekkel történt valami … mert a Teremtő jobban tudja.

    Meg kell nézni az eredményeket: az LMBT után jönnek az egyéb betűjelek, egyre borzalmasabbakat jelölve.

    Aztán, a legnagyobb kérdés: gyermekeket szeretnének. De kiét? Mások gyerekét … szörnyű gyakorlat van – kiderítettük itt a lapon – éppen az egynemű párok miatt Norvégiában ! Vagy, megalázó béranyaság, és a többi beavatkozás, nemváltó műtétek gyermekkorban, stb. akikből SOHA nem lesz egészséges – boldog – felnőtt.

    Két kedvenc videóm van, kedvenc mondatom az elsőben: “egydollárost ugye nem hamisítanak”? A szexuális forradalom óta, és előtte is a legértékesebb emberi kapcsolat HAMISÍTVA volt: nem azért hogy az emberek ne legyenek boldogok, hanem épp azért, hogy legyenek https://www.youtube.com/watch?v=OpQ3de50yHM

    Egy katolikus pap pedig a cölibátusról beszél ugyan, de helyére teszi a szexualitást: nem az állatokhoz hasonlítva ösztöntevékenységként, hanem Istenhez, átlényegüléssel https://777blog.hu/2016/05/02/zsenialis-peldaval-allt-ki-egy-pap-colibatus-mellett/ A szent házasság szerintem ugyanilyen mint az igaz cölibátus (ami boldogító, itt a példa), már egy darabja a mennyországnak 🙂

  • Szalai Miklos says:

    Kedves Éva,
    Abból, hogy a Biblia szerint Isten “férfivá és nővé” teremtette az embert, még nem következik, hogy a homoszexualitás valami beteges, természetellenes hajlam, vagy állapot lenne. Isten – vagy a természet – egészségessé teremtette az embert, úgy, hogy két lábon tudjon járni. Ez az egészséges, ez a természetes, ez a “jó”. Arra tanítjuk a gyermekeinket, hogy tanulják meg a két lábukat használni.
    De ettől még azt, aki – születésénél fogva, vagy baleset miatt, vagy betegség miatt – nem képes erre, nem diszkrimináljuk, nem korlátozzuk, hanem segítjük abban, hogy teljes, normális életet éljen – a maga módján. És erre való a melegek házassága, lehetősége a gyermekvállalásra, örökbefogadásra. Mindezt megpróbáljuk lehetővé tenni számukra, mindazt megadni, amit az egészséges ember élvez az életből.
    Ami a szép és életen át tartó házasságot illeti, mint a szexualitás “ideális” formáját – kevés embernek adatik meg, nekik boldogság. A legtöbb ember nem alkalmas rá, és soha nem is volt. A modern társadalom előtti időben, amikor elvileg tilos volt a házasság előtti szexuális élet, a férfiak alsóbb társadalmi kaszthoz tartozó nőkkel, és prostituáltakkal éltek nemi életet a házasság előtt,ami szerintem sokkal-sokkal rosszabb, mint a mai szabadosság, a “magukra adó” nők meg senkivel, és ezért tapasztalatlanul, tudatlanul léptek be a házasságba – amiért az ő szexuális életük sem volt boldog. Ahol a válás lehetetlen, vagy nagyon nehéz volt, ott a férfiak uralkodtak a nekik kiszolgáltatott nőkön, és nagyon gyakori volt a házasságtörés, titkos viszonyok fenntartása, ami szerintem erkölcstelenség, sokkal inkább, mint a nyiltan felvállalt promiszkuitás.

  • dzsaszper says:

    Kedves Szalai Miklós,

    odáig egyetértek hogy meg érdemes különböztetni a keresztyén üzenetet a világi normáktól és jogi szabályozástól, mint annyi más területen, a szexualitás és házasság területén is.
    Július 14-i és 16-i hozzászólásaim a keresztyén üzenet témakörében értendőek.

    Azzal kapcsolatban, hogy milyen társadalmi és jogi normák [lennének] előrevivőek, valószínűleg nincs annyira éles nézetkülönbség közöttunk.
    Semmi kifogásom ellene, hogy a társadalmi normák és az állami törvények lehetővé tegyék, hogy ki-ki azzal éljen együtt, akivel akar.

    Ezen a területen csupán egy lényeges kritikám van a mai progresszív irányzattal szemben, ami kapcsolódik Ádám legfrisebb posztjához és a kronológiai sznobizmushoz. Évezredekig úgy működtek a társadalmak ahogy, és olyan normák biztosították a működésüket és fenntarthatóságuk, amilyenek. Mára pedig sokszor úgy látom, vakmerő társadalommérnökök embertelen ember- és társadalom kísérleteket végeznek.
    A társadalom fenntarthatóságának mégis máig is a klasszikus férfi és nő kapcsolatára épülő családok az alapjai, és éppen ezért a mindenféle egyéb kapcsolatok (és az ezekben élő emberek) a gyermeknevelés szempontjából nem alkotnak homogén csoportot a házassággal (illetve a házasságban élő és gyermeket nevelő emberekkel). Szerény véleményem szerint a gyerekeknek szükségük van — amennyire lehet — egészséges férfi és női mintákra, de erről még akár értelme is lehet vitát nyitni. De arra, hogy a gyerekek megkapják ezeket a mintákat, több évtizedes távlatban magának a társadalomnak van égető szüksége. A mai (akár hazai, akár általában nyugati) demográfiai folyamatok mellett különösen is felelőtlennek tartom a kísérletezést a kultúra megváltoztatására.

  • Éva says:

    Kedves Szalai Miklós szerintem túl ortodoxra sikeredett az írásom, mintha sémát írtam volna pedig éppen a lényeghez szeretnék elérni. Addig is, míg sikerül:
    NEM mi tanítjuk meg a gyermekeinket két lábon járni ! Képzeljük csak el, megpróbáltam elgondolni. Ilyen volna: helyezd a testsúlyodat az egyik oldalra (lábadra) közben a másikat tedd előre, majd egyenlítsd ki, ha nem megy, dőlj kicsit előre, és helyezd át a másikra, majd a másikra helyezd a súlyt … Sem járni, sem beszélni nem tanítjuk meg a gyermekeinket ! Ez “belénk van kódolva” azzal, hogy a gyerek először forogni kezd fekve, és a többi, ismert folyamat során tanul meg saját magától járni. Amikor az első lépéseket megteszi, apa vagy anya kitárt karjai várják, SEMMI egyebet nem teszünk ugye.
    A beszéd is, értelemből születik, a gyerek előbb ért, mint hogy beszélne MAJD ELRONTJUK a direkt oktatással és az érettségin ott a feladat: értő olvasás.
    Ez mindenre igaz, az elromlott természetre, az elrontott természetünkre. Messze egyetértek a LEÍRÁSSAL, ami a tájképet jelzi párkapcsolat ügyben, régen és most.
    Igen, sajnos kivételes volt az a házasság, melyben Isten úgy vesz részt, ahogy tervezte is ! De, miután ilyen sok szenvedés volt és van e téren, rá kellett jönnünk, hol is rontottuk, hol rontjuk el.
    Ennek látszólag most nincs köze a homoszexualitás kérdéséhez. Pedig van: nemcsak a folyamatot, hanem az állapotot is meg tudják változtatni megfelelő feltáró munkával. Persze, ha sokáig abban marad valaki, rögzülhet, vagy még rosszabb, ha konkrét nemváltő műtéteket hajtanak végre, ha már azonnal – óvodás korban – úgy kezelik a gyerekeket, hogy még nem tudja, fiú-e vagy lány … Mert akkor belőlük nem lesz sem fiú, sem lány 🙁
    Nem lehet a kérdést anélkül kezelni, hogy az Istenről, a Teremtőről ne gondolkoznánk, hogy ne keressük/találjuk meg, és ne álljunk meg – alázattal – előtte, hogy Ő bizony jobban tudja vö. az ökológia első törvénye: “a természet jobban tudja” – és az analógia teljes körű lehet jelenünkben, ökocídium idején, mert észre kell venni, hogy ugyanaz folyik a nemek felszámolásának tragikus kísérletében.

    Hogy gyermekeket tudjanak örökbe fogadni, ahhoz gyermekeket el kell szakítani a családjuktól, ott a norvég folyamat a Barnevernetben … vagy a különböző módokon folyó – burkolt – gyermekkereskedelem, megalázó folyamatok a béranyasággal amit szintén el lehet titkolni egy papíron rendezett kapcsolatban – ja, hogy jobb, ha mindez nyílt ? Tudjuk, hogy a családi életre nevelésben, hogy gyermekeink boldogok legyenek, legjobb a MINTA ! Ezért nem mindegy hogy az milyen https://konzervativcsalad.blog.hu/2016/03/22/igen_meleg_parokhoz_vandorolnak_a_lopott_gyerekek

    Bizonyított, hogy nem végleges állapot a homszexualitás: azt gondolom, segíteni kell például azért, hogy VALÓDI gyermekük lehessen, és majd az unokák is …https://www.youtube.com/watch?v=b5Xfy3khlSc

  • Éva says:

    Meg szeretném erősíteni dzsaszper előbbi bejegyzését – Ádám írásai is ezt járják körül, különböző szempontokból:

    VAKMERŐ TÁRSADALOMMÉRNÖKÖK EMBERTELEN EMBER- ÉS TÁRSADALOMKÍSÉRLETET VÉGEZNEK (elnézést a nagybetűkért, nem kiabálni akartam).

    A megoldás az, ha a férfiak IGAZI férfiak, és a nők IGAZI nők lehetnek, legyenek mert felborult a rend … és MI születtünk helyrehozni azt.

  • valaki says:

    “céltévesztett szexuális vágy” – ez egy eléggé heteronormatív álláspont. a cikkíró szexuális vágyai a másik nem felé irányulnak, de ettől még nem mindenki van vele így. és van, akinek nincs is szexuális vágya. (aszexuális)

  • Szabados Ádám says:

    “céltévesztett szexuális vágy” – ez egy eléggé heteronormatív álláspont

    Igen, heteronormatív álláspontot képviselek.

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum