Az elmúlt években sokan, sokféleképpen kritizáltuk Orbán Viktor és kormánya politikájában, hogy a keresztény hittartalom egyfajta krisztianizáló nemzeti barokk kellékévé válik, a kormánnyal kapcsolatos jogos kritikák pedig a megfelelő distinkciók híján visszaütnek a tényleges kereszténységre is. A társadalom többsége a potens kormányzásért cserébe az árukapcsolást elfogadta, bár nem szívből, inkább a kereszténységgel szembeni gyanakvással, aminél csak az alternatívával szembeni cinizmusa a nagyobb. Aki szereti az evangéliumot, az ebben akkor is óriási kockázatokat lát, ha egyébként rokonszenvezik Orbán politikai tevékenységével. A miniszterelnök tusványosi beszédében azonban most egészen világosan és félreérthetetlenül kimondta, hogy különbséget tesz a „keresztény hitelvek” és a „keresztény kultúrából kisarjadó létformák” között, és azt is, hogy politikusként csak az utóbbiak érvényesüléséért küzd(het). Ezt keresztény gondolkodóként időszerű, fontos és üdvözlendő különbségtételnek tartom, ezért szeretném megragadni az alkalmat, hogy a tisztánlátás érdekében még kontúrosabbá tegyem.

Orbán Viktor azt mondja, hogy a kereszténydemokrata politizálás nem a keresztény hitelvek (pl. kárhozat, üdvösség kérdése) védelmezéséről szól. Ebben szerinte az államok és kormányok nem illetékesek. A kereszténydemokrata politizálás a keresztény kultúrából kinövő létformák védelmezéséről szól, amelyek között az emberi méltóságot, a családot, a nemzetet, valamint a hitbéli közösségek védelmét és erősítését nevezte meg. Ez a különbségtétel nagyon lényeges és evangéliumi keresztény nézőpontból is helyeslendő, mert óvja a keresztény hit belső integritását. Az olyan szabadegyházi hátterű evangéliumiak, mint amilyen én is vagyok, mindig bizalmatlanul nézzük az egyházak pártos politikai szerepvállalását, mert nem csak az ateista szekularizmus hazugságait tartjuk reális veszélynek az evangélium ügye számára, hanem a „trón és az oltár” szövetségét is, illetve azt, amikor a kereszténység politikai eszközökkel akar érvényesülni és függő helyzetbe kerül az államhatalomtól. Az igazi kereszténység nem a politikára, hanem az evangélium meggyőző erejére és az emberek belső választására épül, amelyet Isten kegyelme végez el a szívükben.

Ebből azonban nem következik, hogy egy társadalom berendezkedése független volna a világnézeti alapoktól. Amikor a misszionáriusokat követő brit kormányzók betiltották Indiában a feleségek megégetését, szembementek az indiai kultúrával, amely a hindu vallásból sarjadt ki. Amikor a nyugati társadalmakban fellépnek a feleségek verése ellen, az részben szintén a kereszténység kulturális örökségéből származik, és ellentétes például az iszlám elveivel és a pogány macsó ösztönökkel. Társadalmak egészen eltérő alapokra is felépülhetnek. Az előbb a hinduizmust és az iszlámot említettem, amelyek ma több milliárd ember együttélését határozzák meg, nagyon más létformákat alakítva számukra, mint a nyugati társadalmakban élőké. De a konfucianizmusra épülő hierarchikus keleti társadalmak szintén eltérő kulturális mintákat vesznek alapul. A darwinista világképre épülő szociáldarwinista kísérletek még élesebb kontrasztot képeztek a keresztény kultúrával (pl. az egyik elpusztította, a másik védelmezte a mentális betegeket), és természetesen a Marx (kvázi-vallásos) víziójára épülő társadalmi reformok is más alapokra építkeznek, beleértve azok progresszív változatait, amelyekkel nyugaton mostanában kísérletezgetnek.

Naiv azt gondolni, hogy a kereszténység valamiféle világnézeti semlegességet sért meg, amikor ideológiai alapként funkcionál társadalmi létformák számára. Nincs világnézeti semlegesség, soha nem is volt. Eszmék és ideológiák versengenek egymással. A nyugati társadalmakban a fő ideológiai versenytársak hagyományosan a görög-római, a bibliai, a skolasztikus és a különféle humanista eszmék, ezekhez társul ma már az iszlám is. Orbán Viktornak igaza van akkor, amikor a társadalmi létformák kulturális alapjairól beszél, és ezeket elválasztja a konkrét hitelvekben való hittől. A keresztény kultúrából olyan együttélési formák nőttek ki, amelyekben az emberi méltóság tisztelete annak is jár, akivel nem értünk egyet a hitelvek kérdésében. A kereszténység kulturális öröksége megkülönbözteti és védi a családot mint egy férfi és egy nő szövetségét és az abból született gyermekekkel való egységet. A liberális-progresszív ideológia éppen ezt tartja bigott és elmaradott gondolkodásnak, és helyette a szexuális szokások sokszínűségét és az ezekből kialakuló együttélési formákat támogatja. Az iszlám a nőket alárendelt szerepbe kényszeríti és semmi tiszteletet nem ad azoknak, akik például vallástalanok. Az európaiaknak dönteniük kell, hogy melyik eszmei alapon akarják a társadalmaikat berendezni. Orbán Viktornak igaza van abban, hogy ez ma valódi vita Európában, és hogy a keresztény eszmeiség ugyanolyan legitim opció a társadalom formálására, mint a liberalizmus.

Az evangélium ügye ettől eltérő ügy. Az evangélium nem keverendő össze a keresztény kultúrából kinövő együttélési formákkal (ha úgy tetszik: értékekkel). Amikor a szomszédokkal megegyezünk arról, hogy hogy használjuk a közös biciklitárolót, vagy arról beszélgetünk, hogy mit kezdjünk az este 11-kor zenét bőgető lakóval, az nem az evangélium ügye. Az együttélési szokásaink valamiféle kulturális megegyezésből fakadnak, amit nem egyszerű összehozni, ha nem hagyományként létezik. Hívők és nemhívők tudunk normálisan egymás mellett élni akkor is, ha mást gondolunk a világról, Istenről, saját magunkról és egymásról, de ehhez meg kell egyeznünk együttélési szokásokról, normákról, értékekről. Megpróbálhatjuk meggyőzni egymást metafizikai kérdésekről is, amelyek egyébként sokkal fontosabbak, mint a biciklitároló vagy az esti nyugalmunk, de ez nem szükséges ahhoz, hogy szomszédokként egymás mellett éljünk. Legalábbis addig, amíg van egy közös kulturális alap, amit készek vagyunk mind betartani. Például hogy nem lopunk egymástól és tiszteljük a másik nyugalmát. Vagy hogy jobb az, ha egymás szempontjait kölcsönösen figyelembe vesszük, mint az, ha mindig az erősebb győz. Ez pontosan ugyanígy van egész társadalmak együttélésekor és közös társadalmi célok meghatározásakor is.

Egyetértek tehát Orbán Viktorral: különbség van a keresztény hittételek és a keresztény kultúrából kisarjadó létformák között. Előbbi nem az állam és a kormány ügye, utóbbi viszont nagyon is lehet az. A vallásgyakorlás és a hitvallás a lelkiismeret dolga, amihez semmi köze a kormányoknak. Viszont az, hogy a mindenkori kormány milyen elvek mentén támogat vagy nem támogat egy társadalmi ügyet (mondjuk a hagyományos családot vagy az LMBTQ ügyeket, a migrációt vagy a nemzeti szuverenitást), legalább részben mindig világnézeti alapon fog eldőlni, ezért végső soron a társadalmi berendezkedésben számít, hogy a döntéshozók mit hisznek a világról és azt hogyan érvényesítik a döntéseikben. Demokráciában pedig dönthet a többség arról, hogy a meghatározott irányt támogatja vagy másikat választ-e. Ha a keresztény kulturális örökség képviseletében több bigottságot, bénázást és képmutatást lát, mint bölcsességet, ügyességet és őszinteséget, választhat helyettük olyan politikusokat, akik más világnézeti alapon gondolkodnak a társadalomról és más cselekvési programot tartanak helyesnek. A keresztény kultúrából kinövő együttélési formák védelme azonban legitim politikai cél, amíg azt megkülönböztetjük a hittételek megvallásától. Akármit gondolunk a kormány politikájáról, Orbán Viktornak ebben igaza van.

23 hozzászólás a “Egyetértek Orbán Viktorral: különbség van a keresztény hitelvek és a keresztény kultúra között” bejegyzéshez

  • Kotán Norbert says:

    Ezt eddig is mondták.
    De azt nem értem, hogy miért kellenek akkor bevett egyházak, ill. az állam miért támogatja milliárdokkal az egyházakat. Ez nem része a kultúrának. Ahogy az sem, hogy Semjén a választások után azt mondja, a sok imádságnak köszönhetik a 2/3-ot. Az sem, hogy “istentiszteletet” tart Orbán Gáspár, vagy Orbán a megtéréséről beszél.
    Számomra ezek annak a jelei, hogy szándékosan mossák el a határokat, a hívek szavazataiért cserébe.
    Ez nem új dolog a világon, Trump is “megtért” a kampányban. Más kérdés, hogy közben pornó színésznőkkel szexelt. Biztos ő is csak kulturálisan értette a megtérését…

  • Krisztina says:

    Kotán Norbertnek:
    “az állam miért támogatja milliárdokkal az egyházakat.” Többek között azért, mert az egyházak milliárdokkal támogatják a rászorulókat. Szociális munkát végeznek: betegek, öregek, alkoholisták, drogosok, gyerekek, hajléktalanok és egyéb rászorulók között. Ha ezeket a munkákat hirtelen kivennénk a képletből, azonnal láthatóvá válna az egyházak munkája – kb ugyanúgy, ahogy a köztisztasági munkások munkájának fontossága is hirtelen egyértelművé válna, ha egyszerre nem lenne senki, aki a kukásautókat vezesse.

  • wkm says:

    Krisztina,

    Szerintem Norbi nem a normatív támogatásokra gondolt, amit az egyházi oktatási és szociális intézmények kapnak törvényi alapon, hanem az évenkénti célzottan az egyháznak adott állami támogatásra, aminek közvetlenül nincs ellentételezése a társadalommal szemben. Persze ez nem azt jelenti, hogy a társadalom nem profitál ezekből a támogatásokból – mert nyilván valamennyire igen – de ezek közvetlen függőséget eredményezhetnek és eredményeznek is az egyházak számára az állammal szemben.

    Az ezzel szembeni kritikának pedig van helye. Ha Isten ügyére pénz kellett a történelem során, akkor Isten mindig biztosította ezt egyéb forrásokból. Egyéb esetekben pedig mammonként jóval több problémát okozott, mint hasznot. Ha tönkre akarunk tenni egy keresztyén felekezetet, akkor első lépésként tele kell tömni a zsebét pénzzel. Sajnos az elmúlt években ez kezdett megvalósulni, függetlenül az adományozó állam szándékától.

  • Kotán Norbert says:

    Kedves Krisztina,

    Én úgy gondolom, hogy az egyháznak nem kellene az állam feladatát ellátni. Ha oktatni akar, nyisson iskolát. Saját pénzből. Ha árvákat szeretne ellátni, nyisson árvaházat. Saját pénzből.
    Régen is működött, voltak árvaházaink, iskoláink, stb, pedig egy fillért sem kaptunk az államtól.

    Természetesen nem gondolom, hogy csak azért ne kaphatna az egyház normatív támogatást, mert ő egyház. Ha óvodát nyit, neki is járhat ugyanaz, mint minden magyar szervezetnek, vagy polgárnak.
    De miért jár az egyházi fenntartású intézményekben a pénz többszöröse??? Ez egyszerűen abnormális helyzet. (Én 1,5x-ös támogatást tudok a környezetemben, de egyes cikkek szerint 2-3x akkora pénzt kapnak a gyerekek után…)
    Bár szavakban mindenki a “szabad államban szabad egyház” elvet vallja, a gyakorlatban nem ezt látjuk.

    Nem olyan régen még így álltak hozzá sokan:
    “Főként a „szabad államban szabad egyház” világszerte elismert baptista elvét látták veszélyeztetve az elismeréssel, pedig ez a baptista elv dr. Rushbrooke-nak, a Baptista Világszövetség későbbi főtitkárának meg-fogalmazásában egyértelmű: „Amikor valamely államtól elismerést kérünk, nem szubvenciót, állami segélyt kérünk. Meggyőződésünk, hogy gyülekezeteinket és intézményeinket a nép maga kell, hogy fenntartsa adakozása által. Az államtól csupán szabadságot kérünk – szabadságot az evangélium hirdetésére, szabadságot gyermekeink taníttatására, szabadságot intézményeink fenntartására, szabadságot, hogy imádkozhassunk. Ez a szabadság egyike a mi speciális baptista megkülönböztető alapelveinknek.””

    http://www.baptist.hu/mozgalombol-egyhaz/

    De azért hadd tegyek még hozzá valamit: a kormányt foglalkoztatta és foglalkoztatja, hogy kik profitálnak a lelkek megnyeréséből, aminek a kultúrához aztán az égadta világon semmi köze sincs…

    … akár tetszik, akár nem – és hogy ez hogyan alakult ki, ezen lehetne vitatkozni –, bizonyos egyházak és bizonyos közösségek milyen harcot folytattak bolyongó lelkekért Magyarországon az elmúlt huszonegynéhány évben; ebben sok mindenben közös nevezőre tudnánk jutni. De ez egy társadalmi probléma, egy társadalmi valóság, hogy sajnos – nekem nem tetsző módon egyébként, teszem hozzá – a történelmi egyházak bizonyos értelemben versenyhátrányba kerültek, amikor a lelkekért kellett harcolni az elmúlt húsz-harminc esztendőben. De ez egy olyan társadalmi probléma, amit, azt gondolom, nem ennek a törvénynek a kapcsán érdemes megvitatnunk.”
    Ezt Lázár János mondta az Alkotmányügyi Bizottság ülésén 2011. július 11-én, hétfőn, a vallási törvèny vitáján.

    Szerintem az állam és egyház barátsága halálos.

  • gyuri55 says:

    “A keresztény kultúrából kinövő együttélési formák védelme azonban legitim politikai cél, amíg azt megkülönböztetjük a hittételek megvallásától. Akármit gondolunk a kormány politikájáról, Orbán Viktornak ebben igaza van.” – Az azonban nem mindegy, hogy melyik keresztény kultúrából… Izgalmas kérdés, hogy maga a Fidesz, ill. Orbán Viktor mit ért keresztény kultúra alatt, vagyis mi az alapállása, valóban keresztény-e. Esetleg a kereszténységre csak mint hordozóközegre tekint?

  • dr. Lik László says:

    Miniszterelnök úr a kereszténység védelméről beszél, ugyanakkor pedig kormányzatának tagjai vele együtt lábbal tapossák a kereszténység alaptörvényeit (Tízparancsolat, Hegyi beszéd, Jézus 46 példázata és cselekedetei.)
    Ölni úgy is lehet, hogy tönkreteszik az egészségügyet, lopni úgy is, hogy törvényesítik a lopást, és az emberi jogok eltiprását. Szívesen végig bizonyítom a tízparancsolattal ellenkező kormányzati cselekedeteket, ha ezt valaki kívánja, de sajnos évek óta hiába igyekszem felhívni vezető püspökeink figyelmét arra, amire Megváltónk már kétezer évvel ezelőtt felhívta a figyelmünket; “Tudom a dolgaidat, hogy te nem vagy sem hideg sem forró. Bárcsak hideg lennél, vagy forró, mivel langyos vagy, kivetlek téged az én számból.” Szerinte még az istentagadók is különbek, mint a képmutató ál- keresztények. Az egyházak vezetőinek alapfeladatát a Bibliában Ezékiel könyvének 33. fejezete tartalmazza.

  • Turbucz István says:

    Ürülök ,hogy Orbán tisztázta ezeket a kérdéseket ,már éppen ideje volt . Sokan támadták azért, hogy felelőtlenül használta a keresztyén szót.Sajnos a vele nem szimpatizáló ,de keresztyén emberek bírálták sokan . Valyon nézték–e a T,-fürdői beszédet.?Én mint református is azt mondom ,hogy a “tron és oltár” nem össztartozó dolgok.A keresztyénség támogatása viszont mindenféle szempontból hasznos,az Államnak is . De ideális lenne a teljes anyagi függetlenség.

  • szgabor says:

    Kedves Norbert.

    Bár nem teljesen témába vágó, de válaszolnék az alábbi kérdésedre. ,,De miért jár az egyházi fenntartású intézményekben a pénz többszöröse??? Ez egyszerűen abnormális helyzet. (Én 1,5x-ös támogatást tudok a környezetemben, de egyes cikkek szerint 2-3x akkora pénzt kapnak a gyerekek után…)”
    Az egyházi iskolák akkor kaptak magasabb állami támogatást (fejkvótát) mint az alapítványi, vagy önkormányzati iskolák, amikor még azok önkormányzatiak és nem államiak voltak. A magasabb állami hozzájárulás pedig nem hasraütés, hanem ksh alapon történt. Ugyanis az önkormányzati iskoláknak volt egy másik pillérük, maga az önkormányzat. Ezen tétel nélkülpusztán az állami részből, ki sem lehetett volna gazdálkodni a tanárok tisztességes fizetését, amit az egyházak, bár törvény nem kötelezte őket erre, mégis a közalkalmazotti bértábla mértékében, tisztességesen kifizettek. Azon önkormányzatok amelyek forráshiányosak voltak, (kistelepülések, akiknek nem volt kellő helyi adóbevételük) szintén kaptak plusz állami kiegészítő támogatást, az alapnormatíván túl. Az egyházi kiegészítő támogatás mértéke annyi volt, mint a két évvel korábban az önkormányzatok által adott iskolafenntartási hozzájárulásának átlaga. Tehát a rendszer tényleg egyenlőtlen volt. Legtöbbet átlagosan a két pilléren álló önkormányzati iskolák kaptak az adófizetők pénzéből, utánnuk jöttek két év inflációjának illetve emelésének hátrányávak az egyházi fenntartású intézmények. Igazából az alapítványi iskolákkal szemben volt és van súlyos diszkrimináció a rendszerben. Itt többnyire a szülőknek kellett keményen a zsebbe nyúlni, vagy külső támogatást kellett keresniük. Gyakran anyagi ellehetetlenülés miatt meg is szűntek. PL a bodrogi iskola fenntartását ezért adta át a szigorúan civil meggyőződésű Menedék Alapítvány a helyi baptista gyülekezetnek annak idején. E lépés nélkül a falu elvesztette volna az egyébbként megyei szinten kiváló iskoláját és óvodáját. Igen régen a hívek adakozásából is lehetett iskolát, szeretetházat, kórházat fenntartani, de ma már épp az állami előírások miatt akkora a bekerülési költség, hogy ezt mai magyar viszonyok közt gyakorlatilag nem igazán lehet kivitelezni, illetve csak gazdag, fizetős szülők gyermekei részére.

  • Turbucz István says:

    Mindenkinek:aki nem tudja az egyházi ,legalábbis a régi egyházak -intézményei-azért kapnak több állami támogatást mert az állammal a rendszerváltás után igy egyeztek meg ,ui. az állam nem volt hajlandó a külterüleki- szántókat ,erdőket több tízezer Hektár-visszaadni. Nem tünt fel .hogy az egyházak csak azt kapták vissza ami a pénzt viszi-szoc otthon iskolák stb.- és nem hozza.??Így is függőségben tartva félig meddig.

  • Nászta Katalin says:

    Egyetértek ebben a kérdésben Orbán Viktorral én is. Örülök az összefoglalt írásodnak, Ádám! Ennél a kérdésnél nincs égetőbb ma. A puszta lét biztosítása nélkül még az se lenne, aki megtérhetne… A többi belső és részletkérdés.

  • F Barni says:

    Orbán Viktor posztban tárgyalt distinkcióival én is mélyen egyetértek. Épp ezekkel igen, a tegnapi és a holnaputánival már nem biztos. Orbán Viktor kivételes helyzetű politikus két szempontból is. Harminc éve töretlenül a nyilvánoságban él. Tudjuk mind gondolt pl. az egyház szerepéről 1993-ben és mit gondol 2018-ban. Tudjuk, hogy nézet Putyinra 2006-ban és és 2014-ben. Ezen kívül Orbán maga adja a kulcsot a kezünkbe politikai megítéléséhez: „Ne figyeljenek arra amit mondok, hanem egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok.”
    Mi következik ebből? Semmiképpen nem az, hogy egy politikus nem változtathatja egy ilyen hosszú pályafutás alatt az elveit, sőt akár a politikai és világnézeti meggyőződését is. Ezzel semmi gond, ha ez azzal jár, hogy a politikus megfordul vagy grundul a pályafutása alatt 3-4 pártot. Ha ezzel ellentétben a pártja nem változik, akkor ez az jelenti, hogy nem a politikus tartozik egy párthoz, hanem a politikushoz tartozik egy párt! Ha Orbán Viktor kiköti magát a kereszténydemokrata pártcsaládhoz, akkor ezzel alárendelődik valaminek, ami nagyobb, mint Ő. Azt gondolom, senki nem gondolja komolyan, hogy Orbánhoz tartozik a kereszténydemokrácia és nem fordítva. A kereszténydemokrácia, mint politikaioriántició előbb volt és nagyobb brand, mint OV.
    Amire én figyelek, hogy Orbán Viktor mit csinál. És peresze azért arra is, hogy ez kereszténydemokrácia-e?
    A következők a kérdéseim:
    1.Mik azok a tényleges intézkedései a Fidesznek (nem beszédei, írásai stb.), amik a kereszténydemokratizmusából következik, és amit mondjuk egy szociáldemokrata párt nem csinált volna vagy máshogy csinált volna.
    2.Ha egy klasszikus szociáldemokrata párt csinálja az egyháztörvényt az milyen lett volna? Megosztotta volna -e (vagy megtornáztatta volna-e) a keresztény egyházakat ennyire?
    3. Mik azok a tényleges intézkedései, gyakorlatai, szövetségkötései a Fidesznek, amik egyáltalán nem következnek egy kereszténydemokrata pártból?

  • Szabados Ádám says:

    Barni,

    hadd kezdjem a választ az Orbán-idézettel: „Ne figyeljenek arra amit mondok, hanem egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok.” Az ilyen kiragadott mondatokkal mindig óvatosan kell bánni, Luther életművét például nagyon félreérthetnénk, ha azt a mondatát használnánk hermeneutikai kulcsnak, hogy „Bátran vétkezz!” Az említett Orbán-mondatnak lehetnek különböző – helyes, helytelen, jóindulatú és rosszindulatú – értelmezései. Azért mégsem teljesen rossz a mondat hermeneutikai kulcsnak, mert egy politikus életművét valóban a gyakorlati cselekvés méri meg, és e tekintetben Orbán eddigi életművét most már 12 év kormányzás méri meg, részben ez alapján is szavaztak rá 2 millió 800 ezren a legutóbbi választáson, és ellene is nagy számban. A cselekvésből sok dolgot egyértelműen észre lehet venni, és Orbán Viktorról is sokkal többet elmond, mint az, hogy egykor nemzeti liberális volt, most meg nemzeti konzervatív (vagy kereszténydemokrata). Kormányra kerülve (1998-ban) már túl volt a legfontosabb belső fordulaton, amiről ő is nyíltan beszélt.

    A kérdéseid nagyon jók! A válaszaim ezek:

    1. A családtámogatási rendszer (adókedvezmények, lakástámogatási kedvezmények, gyermekvállalás támogatása, a demográfiai trendek megfordítása). Az új alkotmány (Alaptörvény), amely kiemelt szerepet tulajdonít a kereszténységnek. A középosztály erősítése. A bankok megadóztatása és a devizahitelek visszavásárlására és forintosítására való rákényszerítése. A munkaalapú gazdaság építése, amely segélyezés helyett megpróbálja a leszakadt rétegeket visszavezetni a munka világába. A közmunka-program, illetve az azt lassan felváltó szociális szövetkezeti hálózat. A nemzeti szuverenitás őrzése. Az egyházak szövetségesként kezelése (ez ellentmondásos, l. 2. kérdésed). Ha szociáldemokrata párt lenne uralmon, Magyarországon valószínűleg lenne már melegházasság, a hagyományos család intézményének megítélése romlott volna, a cigányság segélyezéstől függősége növekedett, nem pedig csökkent volna, és mivel a baloldali pártok a liberálisokkal való szövetségben vannak, a bankok és multik megadóztatása fel sem merült volna, a középosztály leszakadása folytatódott volna, talán ma is tízezrek lépnék át hetente a határainkat illegálisan, és a nemzeti hatásköreinkből újabb területeket adtunk volna át az EU-nak. Stb.

    2. Egy klasszikus szociáldemokrata párt valószínűleg nem nyúlt volna hozzá a rendszerváltás utáni egyháztörvényhez, a történelmi egyházak társadalmi szerepe csökkent volna, rákényszerítve őket saját belső válságaikkal való szembenézésre. A társadalom szekularizációja tovább folytatódott volna, és hacsak ébredés nem indul, a kereszténység marginalizálódása is.

    3. Korrupció, durván idegenellenes retorika, keleti despotákkal való túlzott barátkozás, az evangéliumi kisegyházak jogfosztása, ellenfelekkel szembeni méltánytalanság (bár a kultúra terén az ezzel kapcsolatos jelenlegi viták érdekes tényekre mutatnak rá a források elosztásában), a falig vitt konfliktusok, a neo-pogány műhelyekkel és szellemi termékeikkel való kapcsolat a jobboldali holdudvarban.

    Biztos mást is lehetne válaszolni, nekem ezek jutottak eszembe.

  • Gergely Erzsébet says:

    Számomra is hasznos olvasni a “kontúros” gondolatokat. Köszönöm.

    Áldott lehetőség, hogy az 1 Tim. 2:1-3 jól ismert útmutatása szerint élhetek:

    “Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat,
    esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden
    feljebbvalóért, ……………………………………………………”

    hasonlóan a poszt írójához, és azon kommentelőkhöz, akiknél szintén ez az
    életgyakorlat. Kegyelem, hogy Isten szentséges jelenlétében, naponta szí –
    vemben hordozhatom többek között Orbán Viktort is. Tapasztalatom, hogy így
    a hozzá kapcsolódó ígéret sem marad el:

    “hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes istenfélelemben és tisztességben.”

  • Kotán Norbert says:

    Kedves szgabor,

    köszönöm a választ, ez fontos.

    Akkor valójában ez az egyenlőtlenség ma már csak az alapítványi intézményekre vonatkozik?
    Tehát, ha egyházi fenntartású egy intézmény, ma már ugyanannyit kap, mint az állami intézmény?

    Írtam előbb is, hogy azzal nekem nincs bajom, ha ugyanazt az állami pénzt és lehetőséget (pályázatot pl.) megkapja az egyházi intézmény. Csak azért, mert egyházi, ne kerüljön hátrányba. De előnybe sem, mert ennek a társadalmi üzenete nagyon rossz. Régen ezt úgy mondták: nem elég tisztának lenni, annak is kell látszani.

  • Jó ez a tisztázó szándékú orbáni megfogalmazás, és jó a továbbtisztázó poszt is. Szerintem még egy további tisztázó koncepcióra van szükség: a keresztény demokrácia toleráns életkeret különösebb elvárás / kényszer nélkül, és nem vegytiszta rendtartás („rezsim”).

    Eddig ahhoz szoktunk, hogy a rezsim átfogó, mindenkit elérő rendészettel működik. Az utolsó emberen is számonkérték a rögmagyar / szocialista értékrendet és gondolkodást és életmódot. A keresztény demokráciában nincs ilyen, a házmester nem fújja be a más értékrendűeket, sőt központ sincs, ahol ezt megtehetné. Senkit nem érdekel, hogy Gipsz Jakab milyen nagy keresztény, vagy hogy a szomszédja szerint mennyire nem az.

    Tévesnek tartom a „nem is vagyunk evangéliumi keresztények” típusú érvelést, mivel ez is totalitárius irányban gondolkodik, és nem toleráns életkeretben. A keresztény demokrácia nem igényel testületileg evangéliumi keresztényeket.

    A keresztény demokrácia nem védi karhatalommal önmagát, bármikor megdönthető, ha az önként keresztények aránya 50,1% alá csökken. Aztán a következő választáson helyre is állítható, 50,1%-kal. Lehet olyan, hogy egy társadalom 4 évig keresztény demokrácia, utána 4 évig nem az, majd ismét, stb.

    Ilyen koncepcióval még nem találkoztunk a régióban, de a világtörténelemben sem igazán. Illetve a nyugati demokráciák mindig is így működtek, csak nem nevezték néven magukat. A ma ismert működésük az evangéliumot életre váltani igyekvő csendes többség következetes döntéseinek köszönhető.

    Példa: amikor a norvég gyermekvédelem a „világi demokrácia” nevében elkobozza a hívő szülők gyerekeit, akkor azt demonstrálja, hogy a „világi” értékrend szükségképpen totalitárius, az utolsó emberig ható rendészettel, ezért a „világiság” nem tud a demokrácia alapja lenni.

  • szgabor says:

    Kedves Norbert!

    ,,Akkor valójában ez az egyenlőtlenség ma már csak az alapítványi intézményekre vonatkozik?” Igen, és ez kétségtelenül diszkriminatív, a közfeladatok ellátásában. A kereszténydemokrácia ennél véleményem szerint nagyvonalúbb kell hogy legyen. Jelen kormányzatunkban más kicsinyességek is vannak, mik az alapértékeket lejáratják. pl. az elismert ,,bevett” egyházak közt is vannak bevettebbek. Pl a református, evangélikus, katolikus iskolaátvételnek örültek, a Hit Gyülekezetest szóvá tették, a baptista intézmények egyik másika esetén tudomásom van komolyabb ellehetetlenítő akciókról is. Nem tudom ezen intézkedések mögött milyen körök állnak, de nagyon kicsinyes és egy már lejárt kor gondolkodásmódjára utalnak. Ennek ellenére én is úgy látom hogy az alapok jók, erre az alapra természetesen lehet rossz házat is építeni, de rossz alapra nem építhető jó.

  • GYBKlára says:

    Kedves Ádám!

    Én magam is megdöbbentem azon, hogy a miniszterelnöknek evvel a megállapításával – mi szerint nem a keresztény hitelveket, hanem a keresztény kultúrát tartalmazza a kereszténydemokrata politizálás – úgy tűnt, hogy egyet tuok érteni. De, mint Krisztus követőjének nagyon figyelnem kell ugyanakkor a megtévesztésre, amely korunknak egyik nagyon meghatározó jelensége és szerintem sajnos ebben az esetben is igaz! Ez a beszéd hitető beszéd volt, még pedig azt próbálta volt elhitetni a hívő keresztényekkel, hogy a keresztény hitelvek szétválaszthatóak a keresztény kultúrától. Nem, nem választhatóak szét, mert a keresztény hitelvek hozták létre a keresztény kultúrát, vagyis a keresztény hit nélkül most nem beszélhetnénk keresztény kultúráról. Egyik nincs meg a másik nélkül. Vigyázat, mert a kereszténynek mondott egyházak, amelyek törleszkednek a politikához meg fognak ítéltetni, ugyanakkor úgy viselkednek, mintha ezt nem tudnák: összekapcsolódnak a politikával és részt vesznek benne, ez alól sajnos a kereszténydemokraták sem kivételek. Az alaptörvény, amely egy koronát tart “szent”-nek Isten helyett egyértelműen bálványimádást követ el és mint ilyen Isten ítélete alá esik! Lehet ezt bárhogy megmagyarázni és kimagyarázni ez akkor is így lesz. Krisztus dicsőséges evangéliumát ezek a vezetők akár politikaiak akár egyháziak sajnos nem látják!

  • GYúróné Bielcsik Klára says:

    Kedves Ádám!

    Én magam is megdöbbentem azon, hogy a miniszterelnöknek evvel a megállapításával – mi szerint nem a keresztény hitelveket, hanem a keresztény kultúrát tartalmazza a kereszténydemokrata politizálás – úgy tűnt, hogy egyet tuok érteni, még örültem is neki. De, mint Krisztus követőjének nagyon figyelnem kell ugyanakkor a megtévesztésre, amely korunknak egyik nagyon meghatározó jelensége és szerintem sajnos ebben az esetben is igaz! Ez a beszéd hitető beszéd volt, még pedig azt próbálta volt elhitetni a hívő keresztényekkel, hogy a keresztény hitelvek szétválaszthatóak a keresztény kultúrától. Nem, nem választhatóak szét, mert a keresztény hitelvek hozták létre a keresztény kultúrát, vagyis a keresztény hit nélkül most nem beszélhetnénk keresztény kultúráról. Egyik nincs meg a másik nélkül. Vigyázat, mert a kereszténynek mondott egyházak, amelyek törleszkednek a politikához meg fognak ítéltetni, ugyanakkor úgy viselkednek, mintha ezt nem tudnák: összekapcsolódnak a politikával és részt vesznek benne, ez alól sajnos a kereszténydemokraták sem kivételek. Az alaptörvény, amely egy koronát tart “szent”-nek Isten helyett egyértelműen bálványimádást követ el és mint ilyen Isten ítélete alá esik! Lehet ezt bárhogy megmagyarázni és kimagyarázni ez akkor is így lesz. Krisztus dicsőséges evangéliumát ezek a vezetők akár politikaiak akár egyháziak sajnos nem látják!

  • Gergely Erzsébet says:

    “………………. Kegyelem, hogy Isten szentséges jelenlétében, ……….”

    Ismerőseim megjegyezték, szokatlan a föntebbi mondatrész fogalmazása. Javítom:

    “………………. Kegyelem, hogy a Szent Isten jelenlétében …………..”

  • Szabados Ádám says:

    a keresztény hitelvek hozták létre a keresztény kultúrát, vagyis a keresztény hit nélkül most nem beszélhetnénk keresztény kultúráról

    Meggyőződésem, hogy ezzel Orbán Viktor is egyetért. A kettő elválasztása szerintem egyáltalán nem megtévesztő, hanem éppen tisztázó, hiszen a keresztény hitelvek és a keresztény kultúra tényleg nem azonosak egymással. Sokféle világnézetű ember élhet együtt egy toleráns keresztény kultúrában, de csak akkor, ha nem várják el az emberektől, hogy a hitelvekkel is egyetértsenek. Egy kormány tehát védheti a keresztény kultúrát, de nem illetékes a hitelvek kérdésében.

    Az Alaptörvény preambuluma a Szent Koronát olyan szimbolikus tárgynak tartja, amely „megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét”. Ezzel a jogfilozófiai állítással lehet vitatkozni, de akármit is gondolunk róla, az Alaptörvény sehol nem teszi a Szent Koronát Isten helyére, sem semmiféle imádat tárgyává. Ennek nincs köze a bálványimádáshoz.

  • Gyúróné Bielcsik Klára says:

    Kedves Ádám!

    Köszönöm a válaszát, habár némely dologban nem értek Önnel egyet. Magyarország állami folytonosságához és a nemzet egységéhez ugyanis nincs szükség semmiféle szimbolikus tárgyra: ettől még nem lesz semmilyen nemzeti egység (amint azt láthatjuk is!)Nem tudom, hogy emlékszik-e, amikor 2012-ben sámán táncolta körbe ezt a koronát. Mi a sámánizmus, ha nem egy isten ellenes bálványimádás, ősmagyarkodás? Persze lehet az enyémtől eltérő véleménye bárkinek, de az állam és az egyház összefonódása a trón és az oltár egysége bizonyára erősíti a földi világi uralmat, de Krisztus nem ennek az uralomnak a megerősítését kérte a követőitől (az én királyságom nem e világból való), azaz mindenki aki ezt az uralmat erősíti szembe megy Istennel, az ő tervével. Egész egyszerűen csak igazságosan és a jogot betartva kellene uralkodni és akkor nem lenne szükség semmilyen “szentnek mondott pótlékokra”.

  • Szabados Ádám says:

    A sámán 2012-es parlamenti tánca bizarr vallásos rítus volt, nem tudom, ki szervezte őt oda, de az Alaptörvényben semmi ilyen nincs benne, a Szent Korona ott egyszerűen azt jelöli (a szerzők szerint), hogy a magyar jogban van történeti folytonosság és a korona az egyik szimbolikus kifejezője ennek. Ezzel lehet egyetérteni vagy nem egyetérteni, de túldimenzionálni nem érdemes. Hasonló az országzászlóhoz: a korona sokaknak megtestesít egy ideát.

  • gyúróné bielcsik klára says:

    Kedves Ádám!

    Jól mondja, pontosan az volt a sámán tánc egy bizarr ritus, habár a sámánizmus inkább pogány rítusnak tekintendő! Kíváncsi lennék rá, hogy Isten mit szól majd mindehhez az ítéletkor. Mit szól a pogány bálványokhoz és azok imádatához. A zászló ugyanez a kattegória, de nem ragozom tovább, akiknek ez az ideájuk azok nyilván nem isten elvárásaihoz ragaszkodnak…ja, hogy Istten ítéletnapjáról már ne is beszéljünk csak a szeretetről? Mi ez, ha nem megtévesztés? Az ítéletnap egyre közelebb van ezt nem árt észben tartaniés felhívni rá a figyelmet!

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum