Az egyház tekintélyes teológusai (vagyis doktorai) közé sorolják Nagy Baszileioszt (Szent Vazult), Caesarea püspökét, a kappadókiai atyák egyikét. Baszileiosz keresztény családban született, de csak tizennyolc évesen keresztelkedett meg, hogy először szerzetesi közösségben éljen, majd lelkipásztori szolgálatot végezzen. A keresztségről szóló gondolatai szorosan összefonódnak azzal, amit Krisztus keresztjéről gondolt. Baszileiosz, aki teológiai munkáival hozzájárult a Szentháromságról szóló egyetemes keresztény tanítás fogalmi kidolgozásához, Krisztus kereszthalálát olyan helyettes szenvedésként értelmezte, amelyben a Fiú a mi bűneink átkát szenvedte el, hogy a keresztségben vele azonosulva mi is meghaljunk a bűnnek és éljünk Istennek. A helyettes bűnhődés Baszileiosz számára is alaptanítás.

Buzdítás a szent keresztségre c. könyvében ezt írja: „Imádod azt, aki éretted meghalt? Vállald hát vele együtt az eltemetkezést is a keresztség által! Ha nem nősz vele egybe halálának hasonlóságában, miképp részesülhetnél feltámadásában?” (Vanyó L.: A kappadókiai atyák, 167) „Halj meg a bűnnek, légy megfeszítve Krisztussal, teljes szeretettel ragaszkodj az Úrhoz.” (175) A keresztségről I. c. írásában hangsúlyozza, hogy a megkeresztelt „a hit által eljut a megtisztulás vágyára a mi Urunk, Jézus Krisztus vérének erejében, aki azt mondta: Ez az én vérem, az új szövetségé, amely sokakért kionttatik a bűnök bocsánatára, és az apostol tanúsítja: benne van megváltásunk, vére által bűneink bocsánata.” (Vanyó L.: Nagy Szent Baszileiosz művei, 151)

Baszileiosz a gazdagoknak írt prédikációjában hangsúlyozza, hogy mindannyiunknak oda kell majd állnunk Isten bírói széke elé. „Mit hozol majd fel mentségedre, amikor majd körbevesznek azok, akikkel igazságtalanul bántál, és vádolnak téged az igazságos Bíró előtt? Mit fogsz majd tenni? Milyen ügyvédeket fogadsz majd magadnak? Milyen tanúkat állítasz ki védelmedre? Hogyan vezeted félre a félrevezethetetlen Bírót? Nem lesz ott egyetlen szónok, nem hangzanak el olyan meggyőző szavak, melyek elrejthetnék a Bíró elől az igazságot, nem követnek oda a talpnyalók, sem a vagyon, sem a rengeteg kitüntetés… Hogy idézhetném szemed elé a rettentő dolgokat? Ha tehát meghallanád, ha engednél, emlékezz arra a napra, amikor ’kinyilvánul Isten haragja az égből’!” (Vanyó L.: A kappadókiai atyák, 202-203) Krisztus azonban megváltott bennünket: „Higgy a jó tanácsadónak, Krisztusnak, aki szeret téged, aki értünk szegénnyé lett, hogy mi az ő szegénysége által meggazdagodjunk, aki önmagát adta váltságul értünk.” (208 – kiemelés tőlem)

Baszileiosz szerint a megigazulás csak a Krisztus halálával való azonosulásban van: „Az pedig már az Istenben való teljes és tökéletes dicsekvés, amikor valaki még saját igaz voltában sem válik elbizakodottá, hanem tudatában van annak, hogy rászorul az igazi igazságosságra, mert egyedül a Krisztusba vetett hit teszi őt igazzá. Pál saját igazságosságának megvetésével dicsekszik, miközben a Krisztus általi megigazulást keresi, amely az Istentől való megigazulás a hitben, az ő és az ő feltámadása erejének elismerése, az ő szenvedéseiben való közösségé, az átalakulás az ő halála formájára, ha ily módon valahogy eljuthat az ő halottak közüli feltámadására.” (59) „Aki bűnt követ el, szolgája a bűnnek, és a halálra ítéltségnek, ahogyan Pál apostol hagyta ránk, amikor ezt mondta: Őt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazságossága legyünk őbenne, és ismét: Ahogyan egy ember engedetlensége által bűnösökké váltak sokan, úgy egynek az engedelmessége által megigazultak sokan.” (131)

„A másutt mondottakkal is elég világosan elénk állítja Isten emberszeretetének nagy kegyelmét a mi Urunk Jézus Krisztus emberré válása által, mondván: Ahogy egy embernek az engedetlensége miatt sokan váltak bűnössé, úgy egynek az engedelmessége által sokan megigazultak. Egy másik helyen, ahol még csodálatosabbnak látja Isten Krisztusban megnyilvánuló emberszeretetét, ezt mondja: aki bűnt nem ismert, azt bűnné tette értünk, hogy mi legyünk Isten igazságossága Őbenne.” (133)

A megigazulás alapja Krisztus értünk kiontott vére: „Mert aki még nem nyerte el a bűnbocsánatot, és nem tisztult meg a bűnöktől Urunk, Jézus Krisztus vérében, hanem a Sátánnak szolgál, és a benne lakó bűn tartja hatalmában, lehetetlen, hogy az Úrnak szolgáljon…” (132 – kiemelés tőlem) „A bűn miatti kárhozatból nekünk mindnyájunknak úgy van megváltás, hogy hiszünk Isten kegyelmében az Ő egyszülött Fia, a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki ezt mondta: Ez az én vérem, az új szövetségé, amely sokakért kionttatik a bűnök bocsánatára. Miközben erről tanúskodik az apostol is, amikor ezt írja egyik helyen: Szeressétek egymást, ahogyan Krisztus is szeretett titeket, és felajánlásnak és áldozatnak adta oda magát Istennek, másik helyen pedig: Krisztus megváltott minket a törvény átkától, és még sok mást is mond.” (134)

„Ugyanakkor az apostol tanúsítja: Mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik Isten dicsőségét, megigazulásukat azonban ingyen kapják, Isten kegyelmének erejéből, Jézus Krisztus megváltása árán, Őt adta oda Isten véres engesztelő áldozatul a hit által, általa kapják a bűnök bocsánatát azok, akik hisznek. Ezt pedig maga az Úr mondta: Ez az én vérem, az új szövetségé, mely sokakért kionttatik a bűnök bocsánatára. Amint ismét az apostol tanúsítja, amikor ezt mondja: akaratának tetszése szerint, fenséges kegyelmének magasztalására, amellyel megáldott minket Szeretettjében, akiben van megváltásunk vére által, bűneink bocsánata, kegyelmének gazdagsága szerint, amelyet bőségesen árasztott ránk.” (147)

„Lehetetlen azonban a fentről való újjászületés, ha nem előzi meg Isten kegyelme, amint ezt a keresztségre vonatkozó előző és következő fejezetek nyomán az apostol maga teszi világossá. Mert ezzel kezdi: Isten azonban azzal tesz tanúságot irántunk való szeretetéről, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk. Most, hogy vére árán megigazultunk, sokkal inkább megmenekülünk általa haragjától. Mert ha, amikor még ellenségek voltunk, kiengesztelődtünk Istennel Fiának halála által, akkor miután megbékéltünk, sokkal inkább megmenekülünk az Ő élete által.” (148)

„És sok más ilyen dologgal világosan és fenségesen állítja elénk Isten nagyszerű és kimondhatatlan emberszeretetét a bűnbocsánat adományában, és az Isten és az ő Krisztusa dicsőségére az örök élet reményében Urunk, Jézus Krisztus által végbevitt cselekedetek erejének és hatalmának ajándékában, amely által amint – mondja – egynek a vétke minden emberre kárhozatot hozott, úgy egynek az igaz cselekedete által minden ember számára az élet megigazulásává lett, és miután a többit tételesen kifejtette, akkor mondja: Vagy nem tudjátok, hogy akik Krisztus Jézusra megkeresztelkedtünk, az Ő halálára keresztelkedtünk meg? Miért? Azért, hogy miután a kegyelem megelőzött minket, és a szeretet által működő hitnek megfelelően járuljunk hozzá mi is azzal, amivel tartozunk, és így váljék teljessé Isten irántunk mutatott szeretetének tetszése Krisztusban. Tehát nagy küzdelemre van szükség, és annak szabályszerűnek kell lennie, hogy ne vegyük hiába Isten szeretetének oly nagy kegyelmét Krisztusban, mert maga az apostol mondja: Azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi legyünk Isten igazságossága Őbenne. Mint munkatársakat figyelmeztetünk is benneteket, ne vegyétek hiába Isten kegyelmét.” (149)

„Még hatásosabban és még kötelezőbb erővel tanít minket az apostol, amikor hozzáteszi a mi Urunk, Jézus Krisztus üdvrendjét, amelyet a mindhalálig való emberré válás által bűneink bocsánatáért vállalt, mintegy ítéletet hirdetve mondja: meghaltatok a bűnnek, de éltek Istennek Jézus Krisztusban, hogy amint Krisztus meghalván értünk, és feltámadván a halottak közül értünk már többé nem hal meg, úgy mi is, megkeresztelkedve halálának hasonlóságában, meghaljunk a bűnnek (…) éljünk Istennek Jézus Krisztusban, aki megszabadított minket, ahogy meg van írva: Krisztus megváltott minket a törvény átkától, amikor átokká lett értünk, de még inkább a bűntől…” (159)

„Miután a bűnök gonoszsága nyilvánvalóvá vált, és az Isten és az ő Krisztusa dicsőségére végbevitt cselekedetek erénye is, minden bizonnyal oda jutunk, hogy vágyunk az után, amit az apostol mondott, és beismerjük: Én boldogtalan ember, ki vált meg a halálra szánt testtől? Hála az Istennek Urunk Jézus Krisztus által, aki ezt mondta: Ez az én vérem, az új szövetségé, mely sokakért kionttatik a bűnök bocsánatára, és az apostol is tanúsítja, amikor mondja: Benne van megváltásunk vére által bűneink bocsánata.” (171-172)

Baszileiosz azt tanította, hogy Krisztus vérében van a bűneink bocsánata, aki elszenvedte helyettünk bűneink átkát, és feltámadt, hogy mi is megigazulhassunk. Ezt fejezzük ki a keresztségben, amikor Krisztus halálával azonosulunk. Regulájában ezért így figyelmeztet: „Aki megtagadta Krisztust és ellene fordult a megváltás titkának, a sírók közt tartson bűnbánatot egész életében.” (Vanyó L.: A kappadókiai atyák, 287)

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum