A keleti kereszténység negyedik doktora Krüszosztomosz (Aranyszájú Szent János), aki kiemelkedő igehirdetői ajándékai miatt kapta ezt az elnevezést. Krüszosztomosz a szíriai Antiókhiában született, fiatal felnőttként keresztelkedett meg, szolgálatát először Antiókhiában, majd Kr. u. 397-től Konstantinápolyban végezte. Krüszosztomosz egyszerű életmódja és ezt tükröző igehirdetései sokak haragját váltották ki a pompát szerető és hatalmi intrikákkal terhelt császári fővárosban, ezért néhány évvel később eltávolították és száműzték püspöki székéből. Antiókhiai és konstantinápolyi időszakában rengeteg prédikációt mondott el, amelyek más írásaival együtt a kor egyik legtermékenyebb szerzőjévé tették őt. A Szentírásról szóló homíliáiból és más írásaiból kiderül, hogy Krüszosztomosz szerint Krisztus halála a bűneinkért vállalt helyettes bűnhődés volt.

Krüszosztomosz Antiókhiában mondta el az ariánusok elleni kilenc prédikációját, amelyeket nagy tömegek hallgattak. A prédikációk Krisztus dicsőségéről szólnak. Ebben az igehirdetés-sorozatban Krüszosztomosz hangsúlyozza, hogy a Megváltó a bűneink miatt halt meg. Jézus Krisztus „önmagát adta a mi bűneinkért, hogy kiragadjon bennünket a jelenvaló gonosz világkorszakból az Istennek és Atyának akarata szerint, akié a dicsőség mindörökké.” (A Felfoghatatlanról és az Egyszülött dicsőségéről, 76)

Krisztusnak mint az Isten Bárányának azért kellett meghalnia, hogy engesztelést szerezzen a bűneinkért. „Márpedig ezt, nevezetesen a kereszttel kapcsolatos dolgokat, láthatóan még a szolgái is pontosan ismerték, azt is, hogy meg kellett halnia, és azt is, hogy ezt a kereszt által kellett elszenvednie. Annyi évnek előtte mind a kettőről beszélt Dávid, amikor a Krisztus személyében ezt mondta: ’kivájták kezemet és lábamat’. Elmúltként jelentette meg a jövendőt, azt fejezve ki ezzel, hogy amilyen lehetetlen a múltat visszacsinálni, ugyanolyan lehetetlen ennek meg nem történnie. És Izajás is előre megjövendölte ezt: ’mint a juh vitetett a leöletésre, és néma maradt, mint a bárány a nyírója előtt’. Ezt a bárányt látta János, amikor így szólt: ’íme, az Isten báránya, aki elveszi a világ bűnét’. Ezt mondja: ’ő az, akiről a jövendölés szól’. És nem véletlenül teszi hozzá, hogy ’az Isten báránya’. Minthogy volt egy másik bárány is, a zsidó bárány, ezért mondja, hogy ez a bárány az Istené. Azt csak a zsidó népért ajánlották fel, ez viszont az egész földkerekség engesztelő áldozata lett. Annak a vére a testi csapást hárította el, és egyedül csak a zsidókról, ennek a vére viszont az egész földkerekség közös tisztulásává lett. Azonkívül az a vér, a zsidó bárány vére, nem saját természetéből érhette el azt, amit elért, hanem azért rendelkezett erővel, mert ennek a báránynak volt az előképe.” (167-168)

Krüszosztomosz ugyanezt az előre eltervezettséget látja abban, hogy Jézus vágyott a páska elfogyasztására a tanítványaival. „Megint máshol ezt mondja: ’vágyva vágytam ezt a húsvétot elkölteni veletek’. Vajon miért mondja, hogy ezt a húsvétot? Hiszen máskor is megülte velük ezt az ünnepet. Miért mondja tehát, hogy ezt a húsvétot? Azért, mert utána a kereszt következett. Továbbá: ’Atyám, dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is megdicsőítsen téged’. És több más helyen is azt találjuk, hogy előre megjövendöli szenvedését, vágyik rá, hogy bekövetkezzék, sőt, hogy egyenesen ezért jött.” (169)

Krisztus halála a bűn miatti átokról szól. „S amiatt, hogy megalázta magát, mindent a magasságba emelt, eltörölte az átkot, kioltotta a halált, megnyitotta a paradicsomot, halálra adta a bűnt, megnyitotta az égboltozatot, termésünk zsengéjét felvitte a mennybe.” (202)

De vajon hogy törölte el Krisztus az átkot? Úgy, hogy a kereszten a halálával kifizette az adósságunkat. „Egyszer s mindenkorra jött el Krisztus, megtalálta örökölt adóslevelünket, amelyet Ádám írt alá. Ő vetette meg a tartozás kezdetét, mi meg növeltük az adósságot utána elkövetett bűneinkkel. Az átkot, bűnt, halált és ítéletet hozott. Mindezt eltörölte Krisztus, és megbocsátotta. Pál kiáltja és mondja: A bűn ellenünk szóló adóslevelét megsemmisítette, a keresztre szegezve. Nem azt mondta, hogy eltörölte, nem azt mondta, hogy kikaparta, hanem a keresztre szegezte, hogy még csak nyoma se maradjon. Ezért nem törölte, hanem összetépte. Mert a kereszt szögei összetépték, és megsemmisítették, nincs már a jövőben semmilyen érvénye.” (Egyházatyák beszédei Krisztus-ünnepekre II. Húsvét ünnepkör, 217)

Krüszosztomosz a 2Kor 5,21 illusztrációjaként Istent ahhoz a királyhoz hasonlítja, aki saját fiára, egyetlen szeretett fiára hárítja át egy gonosztevő bűnét, hogy a gonosztevőt felmenthesse, hírnevét megtisztíthassa, őt dicsőségbe és méltóságba helyezhesse: „…az, aki király volt, látva a büntetés alatt álló rablót és gonosztevőt, halálra adta szerelmes Fiát, az egyszülöttet és igazat, és a halált és bűnt is áthárította róla Fiára (akinek jelleme nem olyan, mint a gonosztevőé), hogy megmentse az elítélt embert és megtisztítsa őt gonosz hírnevétől…” (Hom. 2Cor, 6)

Aranyszájú Szent János félreérthetetlenül hirdette, hogy Krisztus halála helyettes bűnhődés volt. Isten felfoghatatlan szeretete adta értünk a Fiát, aki a kereszten a mi bűneink büntetését szenvedte el, hogy mi őbenne megigazulhassunk. Ez a helyettes bűnhődés tana.

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum