Nemsokára a sorozat végéhez érünk, de még pár egyházatya következik. A Kr. u. 5. és 6. század fordulóján élt Ruspei (Szent) Fulgentius. Fabius Claudius Gordianus Fulgentius néven karthágói nemesi családban született, de amikor a Szentírás tanulmányozása és Augusztinusz hatására megtért, lemondott egész vagyonáról, és imádkozó szerzetesi életre szánta magát. Ezt csak részben sikerült megvalósítania, mert Kr. u. 507-ben Ruspe püspökévé nevezték ki. Ruspéból az ariánusokkal való vitái miatt a vandálok egy időre száműzetésbe kényszerítették, onnan visszatérve azonban folytathatta igehirdetői szolgálatát. Nagy hatású prédikációiból kiderül, hogy Fulgentius is helyettes bűnhődésként értelmezte Krisztus kereszthalálát.

Beszéd a Krisztussal együtt megfeszített latorról c. homíliájában Fulgentius ezt írja: „A többi szent ünnep között megünnepeljük az Úr paschájának csodálatos és tiszteletreméltó misztériumát. A paszkha héber szó, ami latinul ’átmenetet’ jelent. Ezt az átmenetet a mi gonoszságunk torlaszolta el, míg a kereszt szárai meg nem nyitották. Mert Urunknak és Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak halandó teste, de nem vétkes lelke volt. Bűn nélkül vállalva a büntetést, büntetés nélkül semmisítette meg a bűnt. Szenvedésén megindul minden csillag, és az Úr sebeinek eseményére az elemek megremegtek. Megijedt a nap, mert nem szokásos éjszakát, a világ meg nem a saját sötétségét találta. A bizonytalan fénybe zárt nap megállt, és már csaknem a világ világossága látszott meghalni Istennel.” (Az egyházatyák beszédei Krisztus-ünnepekre II. Húsvét-ünnepkör, 192 – kiemelés tőlem)

„A három keresztre feszítettnek ugyanis egy helye volt, középen az Úr, mert a gonoszok közé számították. Egyik és másik oldalra latrokat feszítettek meg, de az ok nem volt ugyanaz. A felfeszített oldalához csatlakoztak, de egymástól igen messze voltak. Őket gaztetteikért feszítették meg, Krisztust vétkeink feszítették meg.” (193 – kiemelés tőlem)

Máshol ezt írja: „Az Isten megtestesült Igéje az Isten egy Fia, az Úr Jézus Krisztus, a Közbenjáró Isten és az emberi lények között – azért Közbenjáró, mert ő igaz Isten és igazán ember, egy isteni természete van az Atyával és azonos lényege az emberi anyjával; egészen a halálig megkapta vétkeink büntetését; az Atya Isten változatlan igazságos ítéletét; az ítélet következtében vétkeinkért az időben halt meg, de örökké él és nekünk is halhatatlanságot biztosít.” (Fulgentius: Selected Works in The Fathers of the Church Vol. 95, 67 – kiemelés tőlem)

Fulgentius szerint Krisztus isteni Közbenjáróként a mi vétkeink büntetését szenvedte a kereszten mint Isten igazságos ítéletét, hogy nekünk halhatatlanságot szerezzen. Ez a helyettes bűnhődés tana.

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum