Warning: Use of undefined constant TXT - assumed 'TXT' (this will throw an Error in a future version of PHP) in /home/szabados/web/divinity/wp-content/themes/floral_green_and_red_ote031/functions.php on line 1323
A helyettes bűnhődés tana az egyházatyáknál – Hitvalló Maximosz

Az egyházatyák sorát Hitvalló Maximosszal zárom, aki a Kr. u. 7. században végezte szolgálatát. Maximosz elsősorban arról ismert, hogy a Kalcedóni hitvallás fényében értelmezte Krisztus kettős természetét, és szembeszállt a monotheléták tanításával, akik Krisztusban csak egy akaratot láttak. Maximosznak a császár parancsára kitépették a nyelvét és levágták jobb kezét, hogy se beszélni, se írni ne tudjon, ezért nevezte őt az utókor Hitvallónak. Maximosz szerint Krisztus szenvedésének megváltó célja volt: „azért szenvedett a Megváltó, ’hogy egybegyűjtse az Isten szétszóródott gyermekeit’” (Isten a szeretet: Válogatás Szent Maximosz Hitvallló műveiből, 71). Bár teológiája középpontjában nem Krisztus halálának értelmezése áll, írásaiból arra következtethetünk, hogy a bűn és a gonosz rabságából való megváltásunk alapját ő is a helyettes bűnhődésben látta.

A megváltásra Maximosz szerint azért volt szükségünk, mert a bűn miatt a gonosz fogságában voltunk. „Végül pedig megszünteti a bennünket csalárdul hatalmában tartó gonosz lélek uralmát, mert az Ádám esetében legyőzött testet mintegy fegyverként tartja vele szemben, s így diadalmaskodik fölötte. Ezzel mutatja meg, hogy az a test, amely korábban a halál rabja lett, az egyszer csak maga ejtette rabságba fogvatartóját, mivel ő teste természetes halálával megrontotta annak életét, s olyan méreggé vált számára, amelynek hatására az kénytelen lett kihányni azokat, akiket, elnyelve a halál uraként, hatalmában tartott. Másrészt pedig így az emberi nem életének bizonyul, az egész természetet kovászként élesztve föl az élet föltámadására. Hiszen elsősorban ezért (az életért) válik Isten létére emberré az Ige – s valóban különös dolog és újság is ez –, és éppen ezért vállalja önként a testi halált.” (150)

De miért kellett Krisztusnak meghalnia ahhoz, hogy mi vele életre kelhessünk? Miért volt erre szükség rabságunk megszüntetése érdekében? Maximosz szerint azért, mert a gonosz az adóslevelünkkel zsarolt bennünket, törvényszegőket. Krisztus azonban önkéntes szenvedésével a mi adósságainkat fizette ki! Krisztus „az élet helyett értük inkább a halált választotta, ezzel is kimutatva szenvedésének önkéntességét, amit a szenvedést önként vállalónak az emberszerető elhatározása szentesített. Leginkább pedig helyreállít azzal, hogy az ellenségeskedést megszüntetve a keresztre szögezte a törvény adóslevelét, amelynek alapján az egész természet szünet nélkül háborút viselt önmaga ellen. (..) [Í]gy kiengesztelt bennünket saját maga által az Atyával és egymással…” (148-149)

Maximosz szerint a bűn a törvény alapján adósságot halmoz fel, ezért meg kell halnunk. Krisztus azonban a keresztre szegezte az adósságunkat, elszenvedve halálunkat, hogy megengesztelje az Atyát irányunkban, békességet teremtve köztünk és közte, valamint az emberek között is. Krisztus halála miatt lehet életünk. Ez a helyettes bűnhődés tana.

Hozzászólás