A nagy engesztelési ünnepen, amelyről a 3Móz 16 rendelkezik, két kecskebakot állítottak a főpap elé. Az egyiket levágták, annak a vérét vitte be a főpap a szentek szentjébe engesztelő áldozatul a nép vétkeiért. A másik baknak a fejére tette a főpap a kezét, áthárítva rá a nép bűneit, majd ezt a másik bakot a pusztába kergették, „Azázélnak” (לַעֲזָאזֵֽל). A rendelkezés így szólt: „Azt a bakot pedig, amely a sorsvetésben Azázélnak jutott, állítsák élve az ÚR elé, hogy engesztelést végezzen vele, és elküldje Azázélnak a pusztába.” (3Móz 16,10) Vajon mit jelent az, hogy a kecskebakot Azázélnak kellett adni? Kire vagy mire vonatkozik ez a szó? Így leírva könnyű tulajdonnévként érteni, de vajon jó-e ez a fordítás, és ha igen, miért nem Azazélnek fordították az ókori változatok? Mire utal a szövegben a לַעֲזָאזֵֽל (lá’ázázél) kifejezés?

A héber szóösszetétel jelentése főleg azért bizonytalan, mert a Szentírásban egyedül itt találkozunk vele, három versben összesen négyszer (3Móz 16,8.10.26). Gordon Wenham a Mózes harmadik könyvéhez írt kommentárjában (The Book of Leviticus. Eerdmans, 1979) három fő értelmezési lehetőséget nevez meg: vagy egy démonról van szó, vagy a teljes pusztulásra utaló kifejezésről, vagy köves helyről. Akik az Azázél szót egy démon tulajdonneveként értik, azzal érvelnek, hogy a szövegben a szó Jahvéval áll kontrasztban: az egyik bakot Jahvének (לַיהוָ֑ה) adják, a másikat Azázélnak (לַעֲזָאזֵֽל); Jahvéval szerintük nem állhat párhuzamban valami személytelen dolog. Tudjuk ráadásul más igehelyekből, hogy a puszta a démonok lakhelye (3Móz 17,7; Ézs 13,21; 34,14; Mt 12,43; Jel 18,2), a „késő judaista” Énok könyve Azázélt egy démonként is értelmezi (1Én 8,1; 9,6), igazolva, hogy ez az értelmezési lehetőség jelen volt a zsidóságban. C. F. Keil is ezt az értelmezést követi, de Azázélt nem démonként, hanem a démonok fejedelmeként, vagyis a Sátánként azonosítja (Keil-Delitzsch II, 398).

Akik elutasítják a démonként való azonosítást, két megfontolandó érvet hoznak fel ezzel az értelmezéssel szemben. Az egyik ellenérv az, hogy éppen a 3Móz következő fejezete tiltja meg az izráelieknek, hogy a démonoknak bármilyen felajánlást adjanak: „Ne áldozzák ezután véres áldozataikat a gonosz szellemeknek, akikkel paráználkodnak. Örök rendelkezés legyen ez náluk nemzedékről nemzedékre.” (17,7) Elvileg lehetett persze az Azázélnak elküldött bak egyszerűen csak annak a jele, hogy Izráel bűneit a „szerzőjükhöz” küldik vissza, de a gyakorlatban ezt mégis könnyű lett volna a démonnak adott ajándékként értelmezni, ami egyértelműen szembemegy a 17,7 tiltásával. A másik ellenérv etimológiai jellegű: az Azázél szó nem tulajdonnév, hanem konkrét jelentéssel bíró szóösszetétel. Hogy pontosan mit jelent, azzal kapcsolatban azonban vita van.

Etimológiai alapon a szó egyik lehetséges jelentése: teljes pusztulás. Wenham szerint ezt az értelmet látja a szóban Hoffmann és Hertz etimológiai tanulmánya. Ennél elterjedtebb jelentés az, hogy az azázál köves hely. Ez volt a középkori zsidó Rási magyarázata, és ezzel az értelmezéssel G. R. Driver is egyetért, aki az arab azázu szóból eredezteti a héber szó jelentését, ami azt jelenti: köves, durva talaj. Ha a 22. verset a 10. vers fényében olvassuk, akkor a kivágás helye (גְּזֵרָה) azonos lehet a köves hellyel, ahova a bakot a táboron kívülre száműzik. A „kivágják Izráel táborából” kifejezés máskor is ítéletet jelentett (pl. 3Móz 7,20-27; 17,4.9-14; 18,29; 20,3.5-6.17-18; 22,3; 23,29), ez tehát összecseng azzal, hogy a bakot Izráel táborából a köves, kivágott helyre száműzik, ami az ítéletre utal, amely az izráeliek helyett a bűnbakot érte.

Volt professzorom, Jay Sklar azonban egy további lehetőségre is felhívja a figyelmet Leviticus c. kommentárjában (TOTC, IVP, 2014): az azázél összetett szóként egyszerűen azt is jelentheti, hogy távozó kecske. Szalai András erről a jelentésről ezt írja Jézus a bűnbak – A girardizmus c. tanulmányában: „A bűnbak-szertartás rejtélyes, vitatott, és a héber szövegben csak itt (16:8,10,26) előforduló alakja ’Azazél’. A 16:8 szerint a két kecske közül egyet ’az ÚR-nak’ (l-JHVH), egyet pedig ’Azazélnak’ (l-‘zazl) sorsolnak. A szófejtés szerint azonban éz = kecske, ázal = elmenni, távozni, tehát nem ’egyet Azazélnak’, hanem ’egyet távozó kecskéül’; a görög nyelvű zsidó fordításban (LXX) is hena tó apopompaió = ’egyet az elvivőnek’. Bár egyes ószövetségi apokrifek és középkori rabbinikus kommentárok az ‘zazl kifejezésben egy pusztai démon nevét vagy lakhelyét látták, a zsidók életet csak Istennek áldoztak, démonnak soha. Ezért az izraelita kommentárok többsége elutasítja az Azazél = démon hipotézist.”

Ezt a megoldást alátámaszthatja, hogy az Ószövetség korai fordításai (LXX, Szümmakhosz, Teodotius, a Vulgata, sőt, később Luther is) így értették a héber szót. Innen származik az angol „scapegoat” kifejezés is: a kecske, amelyik eltávozik. A szöveget ebben az esetben tehát félrevezető úgy fordítani, hogy „az Azázélnak küldött bak”, hiszen egyszerűen csak arról van szó, hogy ez a bak az, amelyik jelképesen elviszi a pusztába Izráel bűneit. A szöveg azt mondja, hogy amikor ez a bak kiűzetik a táboron kívülre a pusztába, magán hordozza a nép minden bűnét (וְנָשָׂ֙א הַשָּׂעִ֥יר עָלָ֛יו אֶת־כָּל־עֲוֹנֹתָ֖ם). A bűn (ávón) és a hordozás (nászá) közti héber szókapcsolat több más előfordulása egyértelműen a büntetés hordozását jelenti (pl. 1Móz 4,13; 3Móz 5,17; 4Móz 5,31; 14,34), és szerepel felcserélhető párosításban a חֵטְא (chét) és סָבַל (szávál) szavakkal is, amelyek együtt szintén a bűn büntetésének súlyos terhét jelentik, amit valaki hordoz (pl. JerSir 5,7).

Mit jelent tehát az, hogy „Azázélnak” (לַעֲזָאזֵֽל) sorsolták az egyik bakot? Bár teljesen biztosat nem mondhatunk, a legvalószínűbb értelmezésnek én is azt tartom, amit Szalai András és volt tanárom, Sklar professzor: arról a bakról van szó, amelyet „távozó kecskéül” választottak, hogy jelképesen hordozza Izráel bűneit és büntetését, amikor kiűzetik a táborból. Így vágatna ki minden vétkes zsidó Izráel közösségéből, ha nem lenne helyettes áldozat (a két kecskebak), amelyet az Úr adott nekik engesztelésül és a bűnök eltávolításának előképeként.

23 hozzászólás a “Kecskebak „Azázélnak”?” bejegyzéshez

  • Steve says:

    Nem vagyok biztos a dolgokban, de amikor ezen a részen agyaltam, én arra jutottam, hogy ha az עזאזל szót úgy daraboljuk fel, hogy az עז (‘ez) a kecskét jelentse, akkor az inkább nőstény kecskét jelentene (bár tény, hogy a Leviticus néhány helyen használja az עז-t általában a kecskére kb. úgy mint “kecskeféle”, amibe a hím kecske is beleérthető). Ez a szöveg szakasz viszont a kecskére mindenhol kizárólag a שעיר (sza’ir, sze’ir) szót használja, ami hímnemű kecskét jelent, az עז egyszer sem fordul elő – mintha direkt célja lenne a szerzőnek, hogy a kettő semmiképp se legyen összekeverhető. A magánhangzók sem passzolnak teljesen (bár ez már az MT hagyománya, de attól még komolyan vehetjük): az עַז (‘az) “erőset” jelent, nem pedig (elsősorban nőnemű) kecskét, amely az עֵז (‘ez) – de persze az állandósult kifejezések ill. nevek esetén a magánhangzók össze-vissza változnak a kellemes hangzás érdekében. Mindenesetre ha az erőre kell asszociálni, akkor az inkább a démon/bukott angyal verzió irányába mutathat? Az אזל szó egyébként igen ritka, összesen négy helyen fordul elő a bibliai szövegben, bár random helyeken, nehéz megállapítani, hogy ez a szó mikör jött be a nyelvbe, mert ez függ attól, hogy a Deut-ot és Jób-ot mikorra datálják. Igazából ha “a kecske, amely elvisz“ lenne a szó jelentése, akkor igazából szerintem Ezozel-nek kellene lennie a szónak, vagy méginkább ez-haozel-nek, nem Azazelnek. De persze valószínűleg tévedek, nálam sokkal okosabb emberek gondolkodtak sokat ezen. Nem is azt mondom, hogy az Ádám által említett magyarázat nem jó, a legtöbb kommentár ezt hozza mint valószínű opció, én csak hozzátettem, hogy nekem mik a meglátásaim a rész kapcsán, örömmel veszem, ha valaki, aki jobban ért a témához rámutat arra, hogy rossz felé tapogatózom.

  • Steve says:

    (elnézést pontosítom magamat, az אזל nem “elvisz”-t, hanem inkább “elmegy/eltűnik”-et jelent a többi elfordulás alapján, ahogy Ádám is írja – az “elvisz”-t – Preszli nélkül 😉 – csak a magyarázat miatt gondoltam bele, miszerint a ráhelyezett bűnt elviszi a pusztába).

  • Szabados Ádám says:

    Steve,

    érdekes szempontokat vetsz fel. Az עֵז egyes számban valóban természetesebben jelent nőstény kecskét, többes számban (עִזִּים) viszont hímkecskét (vagyis kecskebakot) jelent, ahogy például a Dán 8,5.8-ban látjuk. Persze utóbbit látni kicsit erőltetett lenne itt. De ha a szóösszetétel első fele itt általánosabban kecskét jelent, akkor nem lehet, hogy a magánhangzóváltást a לַ indokolja (vagy ha nem is indokolja, okozza), mint ahogy pl. a névelő miatt változik a magánhangzó a הָאָֽרֶץ esetében?

    Nekem erős érvnek tűnik az eltávozó kecske értelmezés mellett, hogy a LXX τῷ ἀποπομπαίῳ-ként (annak, aki elviszi) fordítja a héber szóösszetételt, vagyis nem tulajdonnévként értelmezi, hanem melléknévi igenévként, elliptikusan jelölve az alanyt. Ez vagy azt mutatja, hogy a fordítóknak fogalmuk sem volt arról, hogy mit jelenthet a héber szó, ezért általánosan a szerepére utaltak, vagy azt, hogy a fordítók nyelvérzéke is az אזל szót fedezte fel benne, kecskével vagy anélkül (de inkább kecskével, csak a görög mondat ezt elliptikusan adja vissza).

  • Steve says:

    Szia Ádám,

    de lehet. Az ‘izim-et én is néztem, a Leviticus is használja így a kifejezést, külön leírva, hogy ha az áldozat ‘izim, akkor hím legyen. De egyébként van olyan hely, ahol konkrétan az ‘ez is lehet hím. De mégis, ez a szövegrész konzisztensen sza’ir-ról beszél, egyedül ebben a névben nem, mintha kerülni szeretné a két dolog összemosódását (de ez egy gyenge érv).

    A magánhangzó változás lehetséges, ahogy írtam is, a magánhangzók össze-vissza változnak. Ennek egy csomó bonyolult szabálya van, amiben több a kivétel mint a szabály, és én a tizedét sem ismerem, mert a megértéshez többnyire nem szükséges. Bár ha az ‘ez ill. ‘iz-t kellene alapul venni, akkor nekem úgy tűnik, sokkal jobban hangzana a le’ez’ozel vagy le’iz’ozel, mint a la’az’azel. A la hangzás csak akkor jönne létre valamilyen a szó többi részének hangzására is rátelepedő módon, ha ez határozott névelő miatt van ott “az Azazelnek”, bár akkor szerintem kamacnak kellene lennie, nem patakh-nak a ל alatt (vagyis le- + ha-ból lenne la-). Visszaható módon, tehát amikor a le- (ל + seva) la lesz (ל + patah) akkor alakul ki, ha a szó maga kényszeríti a prepoziciót, nem fordítva. Az ע alatt rövid patah van (patah + seva). De utána kellene nézni, valaki ezt biztos nagyon alaposan kielemezte már, én ennyire nem értek hozzá, lehet, hogy az egész, amit írok teljes tévedés. Majd megpróbálok utánanézni.

    De az eltávozó kecske értelmezés mindenképpen egy valószínű opció, nincs is vele bajom. A cikked kiváló! Az is lehet, hogy direkt ilyen talányos ez a dolog.

  • Szabados Ádám says:

    Steve,

    én pont ezen gondolkodtam, szóval kicsit félve írtam le a magánhangzó-váltás ötletet, mert én is úgy tanultam, hogy a prepozíció hasonul a szóhoz. Inkább csak feltűnt a párhuzam a לַיהוָ֔ה és a לַעֲזָאזֵֽל között, és az jutott eszembe, hogy nem válhatott-e esetleg a párhuzam miatt a prepozíció az erősebbé (egyébként az יהוה előtt is patah van a lámed alatt). De lehet, hogy ezt a felvetést nálam jobb héberesek azonnal hülyeségnek mondanák.

  • Steve says:

    Igen, de a ליהוה szerintem a la-adonaj (ami tulajdonképpen egy kere perpetum) miatt “la-“, tehát a “la-” itt is a szóhoz idomul, nem a szó a “la-“-hoz. A szó szerintem tipikusan csak a le+ha összeolvadásából származó “la-“-hoz (illetve nyilván ugyanez a “ba-” estén illetve a “ha-” esetén) kapcsolódva idomul esetenként a prepozicióhoz, de ott a jelentés is módosul a határozott névelő miatt. De ez az eset felismerhető a kamec jelenlétéből vagy a mögötte levő mássalhangzó duplázódásból (dages). De az ע-ban nem lehet dages. Persze lehet, hogy van más ilyen eset. „e a -hoz/-höz-/-nak/-nek ל-je alapesetben inkább “le” (לֹ + seva), nem pedig “la” (ל + patah). A ל alatt akkor lesz patah, ha a mögötte levő szó első magánhangzójához idomul, de csak akkor, ha az eleve rövid (pl. patah + seva), mert akkor azt kell kompenzálnia. Ezekben nem vagyok biztos. Az esetek nagy részében nem kell tudni ezeket a szabályokat, maximum csak ha a jelentést ezek alapján kellene kigobózni, lehet, hogy ez pont ilyen eset. Őszintén szólva egészen mostanáig soha nem volt ilyen jellegű problémám, hogy ezen függene bármi, úgyhogy kissé tanácstalan vagyok. Talán abba is kéne hagynunk, mert még megjelenik egy zsidó vallástudós vagy héber nyelvész, és kinevet, hogy ezek nem is így vannak. 🙂 Keresni kellene egy hozzáértő által írt tanulmányt, ami ezt a kérdést kielemzi.

  • Szabados Ádám says:

    Steve, igazad van a hasonulás kérdésében. Ha ez egyszerű hasonulás lenne, valószínűleg masszívabb egyetértés lenne abban is, hogy ez történt. Így viszont csak találgatni és valószínűsíteni tudunk.

    Belefutottam közben még egy érdekes értelmezésbe. Eszerint a helyes olvasat az, amellyel a Samaritánus Pentateuchoszban és a qumráni változatokban találkozunk, ahol két betű fel van cserélve: a második záyin és az álef fordítva van. Eszerint a helyes olvasat עזזאל, két szóból összerakva (עזז és אל), amit a prepozícióval lehet úgy érteni, hogy Isten erős vagy lángoló haragjának. Ez Jacqueline C. R. de Roo javaslata, itt tudod megnézni a cikket (“Was the Goat Azazel Destined for the Wrath of God?”). Érdekes felvetés.

  • ÉMI says:

    Köszönöm az elemzést, nagyon érdekes. Nekem az a benyomásom, hogy mindezek együttvéve. Ha a héber nyelv ilyen “többdimenziós”, simán el tudom képzelni, hogy a kaptunk itt egy csipetnyi a “többdimenziós” Isten valóságából. A Csillagok között című film döbbentett rá, egy kis bepillantást adott erre a kérdéskörre.

  • Steve says:

    Hmm. Ez tényleg érdekes. Gondolkodtam is ezen, hogy az “azazel” teljesen úgy hangzik, mint egy sztenderd bibliai név, de nem úgy írják. Ha esetleg tényleg az עזזאל lenne helyes, az sok mindent megmagyaráz. Ez akkor viszont szinte kikerülhetetlenül egy személynév lesz, ami annyit jelent, hogy “Isten győz”. Ez a név egyébként több helyen szerepel a bibliában, csak az אל verzió helyett a יהוה Istennévvel: עזזיהו, Azazjahu, illetve nem teoforikus formában is egyszer előfordul (עזז, egy Rúbenita nemzetségtáblában). A bibliában nagyon sok אל “el” végződésű név van (emberek), de a zsidó tradicióban az angyali nevek szinte mind ilyenek (uriel, gabriel, rafael, stb.). .

    Az istennevet tartalmazó – teoforikus – névadás nagyon gyakori, és gyakran ugyananaz a név több verzióban is létezik, “el”-es és “jeho-/je-/jo-/-jahu”-s stb. formában, tehát az Azazel lehet Azazjahu, Jehoazaz, Joazaz, stb. Ezeket Károli persze tipikusan teljesen máshogy adja vissza, az Azazjahu például Azáziás (Károlinál a különféle “-iás” nevek tipikusan az eredetiben teofirikus nevek “-jahu” végződéssel, így lesz Jesajahu “Isten megsegít” pl. Ézsaiás). Ilyen két verziójú istennév pl. “Jehosama” – Isten meghallgat, aminek van “Samael” verziója is. Ilyen Izmáel is (ישמעאל – Jismael – Isten mindig meghallgat), aminek szintén van egy -jahu-s verziója is (ישמעיהו – Jismajahu, Jahve mindig meghallgat – Károli szerint Ismája :)). A “jeho-“, “jo-” ill. “je-” kezdet pedig gyakorlatilag szinonímák (így Józsué, héberül Jehosua időnként Josua, vagy Jesua, ami a görög Jézus név héber verziója, de ezek ugyanazok a nevek – de Jehosua eredeti neve Hosea volt, ami a név nem teoforikus verziója). Tehát summa summárum, mivel az עזזאל egy teljesen normális, bevett bibliai névnek tűnik, ráadásul konform az angyalok tipikus elnevezésével, elég nehéz személytelenítő értelmezéseket adni. Ha ez a helyes olvasat. De az MT szerint nem, úgyhogy a vita nyitva marad. 🙂

  • Szabados Ádám says:

    Steve,

    a felcserélt álef-záyin változat lehet birtokos szerkezet is, Roo amellett érvel, hogy ez az Isten haragjára utal. (Meg tudtad nyitni a cikket? Én az EBSCO-n bejelentkezve olvastam.) Ebben az esetben nem személynév.

    Ami ez ellen az olvasat ellen szól (áyin-záyin-záyin-álef-lámed), az nem csak az, hogy a MT előrébb veszi az álefet, hanem az is, hogy kevésbé valószínű, hogy a könnyebb olvasatot javítanák a nehezebbre, mint fordítva.

  • Steve says:

    Szia,

    sajnos nem tudtam, mert jelszóval védett, és nincs hozzáférésem. 🙁

    A לעזזאל (ha így áll a holttengeri tekercsekben) szerintem is birtokos szerkezet. Más nem is nagyon lehet, különösen a Lev 16,8-ban, ahol az egyik sorsvetés (gorel ekhad) az Úrnak (ליהיה), a másik sorsvetés Azazelnek (לעזזאל – HT olvasatban, לעזאזל MT olvasatban) történik. A fő probléma, hogy az MT olvasatban nem tűnik névnek az עזאזל, és ezért úgy is lehet olvasni, hogy “elmenő kecskévé” – ami megtöri a szimmetriát (ahogy a cikkben is jelzed) a ליהיה-al. Tehát eszerint az értelmezés szerint esetben a ל nem a birtokviszont jelöli, hanem az, hogy valamivé lesz valami. A ל prepozició valóban mindkettőt jelenti, ill. ezen felül még irányhatározó szerepe is van – pl. a Lev 16,10 második עזאזל előfordulása esetén – “Azazelhez a pusztába” – a legtermészetesebb olvasat szerint (bár ezt megint úgy kellene érteni, hogy “elküldvén őt elmenő kecskévé (?) a puszta felé”, ami elég erőltetett, talán “elküldvén őt elmenő elmenő kecskeként a puszta felé”-nek lehetne fordítani, de ennek kifejezésére a hébernek jobb eszközei vannak, erre a כ vagy כי-t lehetne használni). További szempont, hogy mivel egészen konkrétan a sorsvetésről – gorel גורל – van szó a 16,8-ban, az nyilván – fogalom lévén – nem tud semmiféle kecskévé válni, ezért is némileg erőltetettnek tűnik a “kecskésítős” megoldás.

    Ha ott עזזאל van, akkor teljesen világos a helyzet, és nincs semmi ambiguitás, egyszerűen nem lehet máshogy érteni a szöveget, mint ahogy le van írva, (valakihez küldik a kecskét – sze’ir -, illetve valakinek jut a sorsvetés). Persze értem, hogy ez teológiai problémát eredményezhet, de az egy másodlagos kérdés, ha a szöveg valamit egyébként világosan mond (megjegyzem, az עזזאל-nek küldött kecske nem áldozat, senki nem áldozza fel, csak elküldik – tehát én nem látok túl nagy teológiai dilemmát).

    Mindezek mellett, mivel az MT, a holttengeri tekercsek/szamaritánus tóra ill. az LXX ezek szerint háromféle dolgot mondanak, tényleg nehéz dolgunk van. Én maradnék az MT-nél, abból mindegyik kihozható úgy, hogy közben teljes biztonsággal egyik sem. 😉 Ez a többértelműség ahogy ÉMI mondta, lehet, hogy nem is teljesen véletlen. És mivel ez a helyzet, nekem az összes általad eddig felvetett/preferált megoldás tulajdonképpen elfogadható.

  • Szabados Ádám says:

    Elküldtem a tanulmányt emailben. Szólj, ha megkaptad.

    Nyelvileg szerintem nincs probléma a ל + kecskés változat jelentésével: elmenő kecskéül. A ל kifejezhet eredményt, szándékot, célt is (Williams, §277-279). Ebben az esetben az egyik kecske JHVH-nak van kisorsolva, a másik kecske elmenő kecskéül. A párhuzam megtörik, de ha egyébként sincs párhuzam, akkor nem törik meg semmi. Az egyik kecske valóban az Úrnak bemutatott áldozat, a másikat meg elkergetik a pusztába.

  • Steve says:

    Szia Ádám,

    Igazad van, valóban jelentheti ezt is. 🙂 Az emailt sajnos nem kaptam meg. Kerestem a spam listában is. A cikk értesítőket meg szoktam kapni, tehát elvileg a regisztrált email címem jó (ugyanaz amivel szoktam postolni). De mindenképpen köszönöm, hogy elküldted! 🙂

  • Szabados Ádám says:

    Elküldtem másképp. Szólj, ha megkaptad.

  • Steve says:

    Most megjött! 🙂 Hálásan köszönöm, elolvasom!

  • Steve says:

    Elolvastam. Hasznos írás, köszönöm!

    Az עזזאל olvasat azért egy picit gyengébb lábakon áll, mint amire számítottam: van olyan fennmaradt szamaritánus tóra is, amiben a néhány előfordulásból így van betűzve, illetve van egy olyan holttengeri tóra parafrázis, ahol עזזאל olvasható… – mindez lehet egy korabeli értelmezési tradició, amit egyszerűen belevetítettek a szövegbe, amely mindig is עזאזל volt (ezt a cikk is elismeri).

    A cikkben talán érződik egy enyhe tendenciózusság (ami nem baj, nyilván egy opció mellett érvel). Az עזז-t mindenképpen valamiféle erőszakos, lángoló haragnak akarja érteni. Az עזזאל (Azazel) szót a cikkíró először nem névként kezeli, hanem “Isten lángoló haragja” jelentésű teológiai szakkifejezéssé alakítja. Aztán, később belátja, hogy mégis lehet név (mivel az עזזאל más tradiciókban már névként is szerepel), de akkor egy démon neve, és a lényeg, hogy ez a név azt jelenti, hogy az érintett démoni lény Isten lángoló haragjának van kitéve, ezért is ez a neve, tehát a lényeg ugyanaz. A szerző így szeretné a jom kippuri szertartásban kimutatni Isten haragját.

    Az עזזאל szót (ha idáig eljutunk) én mindenképpen névként kezelném, legalábbis nagyon annak tűnik. A cikk is nagyon helyesen azt a következtetést vonja le, hogy a szóban/névben az אל az általános zsidó, monoteista istennév ez esetben – ezzel nem vitatkozom, ahogy írtam ez egy theophoric név. Viszont az עזז-t ha megnézzük, az inkább az erővel, győzelemmel, harciassággal áll összefüggésben, tehát egy pozitív csengésű szóról van szó. Ezt a szerző is érzi, ezért inkább az עזז-t a עזוז (ezuz) egy alakjának tekinti, aminek valóban van egy erőszakos aljelentése is a szótár szerint, de a szó 3x fordul összesen elő a Bibliában, és ez az aljelentés ezek alapján a részek alapján nem triviális. Azzal nem foglalkozik a cikk, hogy az עזז önmagában és theophoric név részeként eleve szerepel a Bibliában több helyen, tehát ez egy jól használható, kedvelt név volt. Nem valószínű, hogy az עזז (Azaz) és עזזיהו (Azazjahu, Azáziás) névvel elneveztek embereket azért nevezték volna el ezzel a névvel, mert aki ezt a nevet viselte Jahve haragjának pusztulásra ítélt tárgya lett volna – az עזז-t annak dicsőséges jelentéseként használták. A cikkíró szerint a névben az אל is az igaz Istenre vonatkozik ez esetben, tehát lényegi jelentésbeli különbség nincs az עזזאל és עזזיהו között, azzal a kivétellel, hogy az עזזאל angyalnév (mind “-el” végződésű) kompatibilis. Az עזזאל hasonlóan a többi angyali nevekhez önmagában tehát nem negatív kicsengésű (ez nem egy démon neve a tradicióban tudtommal, hanem egy olyan lényé, aki jó angyal volt, de fellázadt).

    Szóval összeoglalva, az עזזאל szó/név nem teljesen alkalmas arra a szerepre, amire a cikkíró a teológiai mondanivalóját felfűzi (ami nem azt jelenti, hogy a mondanivaló rossz persze).

    Én majdnem oda lyukadnék ki, ahova a cikk író, csak a teljesen felesleges “Isten lángoló haragja” teológiai fogalmat és az angyal nevének átértelmezését hagynám ki, és az egész kérdést egy kicsit tágabb kontextusba helyezném. A tradició szerint עזזאל-re Isten büntetése súlytott le és pusztulásra van ítélve a tömlőcben megkötözve, a pusztában (ezt a hagyományt a cikkíró idézi). A bűnt hordozó kecske, aki a bűnöket cipeli, oda viszi a bűnt, ahol עזזאל van. A kecske így valóban Krisztus előképe lehet, aki egyszer és mindenkorra mindannyiunk bűnét magára vette, és az összeset végleg elvitte עזזאל-hez a tömlőcbe, ahova való (“vissza a feladóhoz”). A bűn és a lázadás eredetileg angyali eredetű. De az emberiség megrontására történő angyali tevékenység végső soron kudarcot vall Krisztus megváltása által, és a lázadó angyalok, és minden bűn és romlás, ami keletkezett a lázadásuk nyomán, abba a “szemétledobóba” fog kerülni, amelyben a lázadó עזזאל is végül kerül (azaz a gyehennába), az emberiség pedig megmenekül. Mindezt Krisztus végzi el, aki az angyali sereg fejedelme (ő a Seregek Ura), és aki (Pál szerint) az egyház képviselői által – ezek az angyalok által eredetileg megrontani kívánt emberek! – végül ítéletet gyakorol az angyalok felett. Az egész keret tehát, amibe a történet beleillik, nem más, mint a sztenderd zsidó és keresztény felfogás a világ végső helyreállításáról és a lázadás végkifejletéről.

    De persze bármilyen jól is hangzik ez, az MT-ben nem עזזאל, hanem עזאזל áll továbbra is, szóval nem tudjuk pontosan. 🙂

  • Szabados Ádám says:

    Akkor én meg maradok egyelőre a távozó kecskénél.:)

  • Szabados Ádám says:

    Egyébként mit gondolsz arról a rabbinikus értelmezésről (pl. Yoma 67b; Sifra, Aḥare, ii. 2; Targ. Yer. Lev. xiv. 10), hogy ez köves, sziklás helyre utal, esetleg sziklaoromra, ahonnan a kecskét letaszítottak? A szó etimológiája eszerint az עז (erős) és az אל (hatalmas, magaslat, vagyis hegy) szóból áll össze.

  • Steve says:

    Szia Ádám,

    “Akkor én meg maradok egyelőre a távozó kecskénél.”

    Jól teszed! 🙂

    Egyébként mit gondolsz arról a rabbinikus értelmezésről

    Nem sok mindent. Azon túl, hogy a kommentárban olvastam arról, hogy ilyen opció is van, illetve hogy állítólag később kialakult egy olyan tadició, hogy a kecskét le is taszították egy sziklaoromról (nehogy visszahozza a bűnt a közösségbe), nem tudok erről semmi többet. A bibliai leírás szerint nem kellett letaszítani, nekem egy olyan érzésem van, hogy ezzel Izrael fiai egy picit “be akartak segíteni” a folyamatba, ami nekem inkább problémásnak tűnik – és talán hogy igazolják ezt a gyakorlatot, a későbbiek (akik azért nagy zsonglőrök voltak ám!) visszavetítették az eredeti kifejezésbe a sziklaormos megoldást – de ráadásul ehhez is mintha át kellene keverni a betűket, mert az עזאזל-ből magából ez sem jön ki. 🙂 De ez tényleg csak puszta spekuláció a részemről, nem értek a rabbinikus irodalomhoz sajnos.

  • Szabados Ádám says:

    Egyetértek. Számomra így továbbra is a LXX marad a legerősebb érv, egy csomó bizonytalanság mellett.

  • Steve says:

    Igen, talán a legkorrektebb megközelítés, a bizonytalanságok fenntartása mellett.

    Egyébként az előzőhöz, én simán el tudom képzelni, hogy amikor a jom kippur már kissé kiüresedett és a nép szíve rég elszakadt Istentől, az előírt őszinte bűnbánat helyett amolyan fügefalevélként használták ezt az ünnepet. Erre válaszul Isten direkt jól visszairányította szegény kecskét Jeruzsálem felé, ezzel is világossá téve a helyzetet. Ezért aztán a vallási ünnepély akadálytalan lebonyolítása érdekében a papság inkább nem is bízta többet Istenre a kérdést, hanem egyszerűen kivonszolták azt a szegény állatot és letaszították a szikláról, nehogy meg kelljen magyarázni a bizonyítványt, igazi önvizsgálatot kelljen tartani és ténylegesen változtatni bármin is. “Márpedig Isten megbocsátott és kész, téma lezárva, mehet mindenki a dolgára”. 🙂 Ez simán beleillik abba a kötélhúzásba, ami Isten és Izrael viszonyát jellemzi az egész Bibliában. Persze lehet, hogy ez így történelmietlen, de egyébként lélektanilag életszerű – sajnos mi (vagy én) is vagyunk ezzel így néha.

  • Szabados Ádám says:

    Ez elképzelhető…

  • Son of Noon says:

    vajon mi lett a sorsa a vérrel bekent állatnak a pusztában,vleg megették a farkasok..

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum