A párizsi Notre Dame-ot emésztő tűz annyira erős szimbólum, hogy szinte nem is szabad hozzányúlni. Túl nagy a kísértés, hogy mindenki azt lássa bele, ami őt foglalkoztatja. A katolikus a kereszténység válságát, a konzervatív a régi Európa feladását, a progresszív a haladás elkerülhetetlenségét, a fundamentalista protestáns a Mária-kultusz feletti ítéletet, a filozófus a korszakváltás befejeződését, a költő egy civilizáció halálát, Emmanuel (!) Macron pedig akár énekelhetne is a tűz fényében, mint annak idején Néró, aki aztán a keresztényeket tette felelőssé az örök város pusztulásáért. Én inkább meghagyom az égő katedrális látványát nonverbális jelnek. Viszont magáról a katedrálisról elmondok egy gondolatot.
2015-ben meglátogattuk a nővéreméket Luxemburgban, ahonnan egynapos csillagtúrákat tettünk különböző európai városokba, majd Párizsban is eltöltöttünk néhány napot. A legnagyobb hatást rám két épület tette: a strasbourgi katedrális és a párizsi Notre Dame. Utóbbit majdnem kihagytuk, amikor megláttuk, mennyire messze a sor vége, de aztán ha már ott voltunk, végigálltuk. A látvány lélegzetelállító volt. Nem voltam előtte rajongója a katedrálisoknak, de egészen természetesen szakadt fel belőlem a hódolat, amit az sem tudott széttörni, hogy folyamatosan haladni kellett a tömeggel, holott az ilyesmi nálam biztosan tönkreteszi az élvezetet. Ez ugyanis nem élvezet volt, hanem hódolat. Ugyanezt tapasztaltam Strasbourgban is.
Aztán átmentünk a belgiumi Mons-ba, és ott derült ki számunkra, hogy abban az évben ez a kisváros volt éppen Európa kulturális fővárosa. Bementünk egy utazási irodába és megkérdeztük, milyen látnivalók vannak. Azt felelték – először franciául, majd flamandul, végül tört angolsággal –, hogy a legfőbb látványosság egy installáció sorozat, és adtak egy térképet, amelynek segítségével a városban szétszórva megtalálhattuk azokat. A leginkább értékelhető alkotás egy falnyi nagyságú szív volt, amely közlekedési tiltótáblákra emlékeztető körökből volt összerakva, amelynek mindegyike valamilyen tevékenységet tiltott. Álltam az installáció előtt, és nem tudtam nem a katedrálisra gondolni. A kontrasztot harapni lehetett.
Nyilván igazságtalan egy pár hónapos munkát egy többszáz év alatt épült alkotással összemérni, de valahol mégis pont ebben állt maga a kontraszt, amit e két kulturális mementó megtestesített számomra. A Mons-i installáció a pillanat műve volt. Azt üzente, hogy a mai embernek nincs ideje. Rohan, és határozottan egy élete van csak. Ebben ne akadályozza senki. Nem tud felnézni, őt a saját szíve érdekli, a szívben van az, amiért érdemes élni. A szívnek nem lehet nemet mondani. Egy élete van, azt kell megragadnia. A táblák mögött nincs is más, nincs az alkotásnak mélysége, nincs magassága sem, hiszen nincs a szívnél nagyobb spirituális dimenzió – sem mögötte, sem felette.
A katedrális merőben más történet. Ha az ember felnézett a Notre Dame-ra vagy a strasbourgi katedrálisra – akár belül, akár kívül –, a tekintetét húzta valami a múltba, és húzta felfelé, a tetőszerkezeten túlra. A katedrálisok évszázadokon keresztül épültek. Az az építő, aki mondjuk a tegnap ledőlt huszártornyon dolgozott, tudta, hogy a dédapja is építette már a katedrálist, és a dédunokája is építeni fogja. Az időt nem a saját élete mérte. Az idő horizontális értelemben magába foglalta őt és meghosszabbította az életét. Pontosabban nem is meghosszabbította, hiszen ez már önmagában individualista megközelítés, inkább ő értelmezte önmagát egy nála nagyobb és őt megelőző történetben.
De ez nem csak horizontálisan volt így, hanem vertikálisan is. Ahogy a Notre Dame huszártornya mint egy ujj az égre mutatott, és a gótika számos más eleme is felfelé húzta a látogató figyelmét, úgy mutatott az a kor a transzcendens valóságra, a valóságnak arra a részére, amely meghaladja a természetet. Mondjuk ki: Istenre. Mons kulturális üzenete azé az emberé volt, aki már nem néz fölfelé, akinek már nincs története, akinek önmaga számít és az a néhány évtized, amit hamarosan úgy emészt el a halál, ahogy a Notre Dame huszártornyát a tűz. A Notre Dame szédítő tornyának pusztulása nem most kezdődött, de akkor is megrázó szembesülni a látvánnyal. Egy pillanatra talán mindenki felnézett.
Köszönöm, Ádám!
Köszi!!☝️
Teljesen igaz gondolatmenetedhez csak egy kis pontosítás: a francia forradalom idején szinte teljesen elpusztították a templomot, annyira, hogy a lebontásán gondolkodtak, csak a 19. század közepén döntöttek az újjáépítés mellett. Ami tegnap leégett, pl. a huszártorony, az mind nem volt idősebb 150-160 évesnél.
A párizsi Musee de Cluny-ben egy egész terem van, ahol azok a szobrok találhatók, melyeket a derék jakobinusok törtek ripityára és szórtak szét törmelékként a templom körüli árkokba.
b: a templom weboldala szerint ez volt az egyetlen, eredeti, épen maradt gótikus templom tetőzet Franciaországban. Ami azt jelenti, 3-400 éves fákból építették az 1200-as években.
2000 éve a Virágvasárnapot követő napokban – valamikor nagycsütörtökig történt, hogy:
„Jézus megtisztítja a templomot” ((Mt 21,12-17; Mk 11,15-19; Lk 19,45-48; Jn 2,13-22)
Erről mind a 4 evangélium beszámol. Lehet, hogy épp a nagyhét elején, hétfőre datálható, mint ahogy tegnap (hétfőn) tűz ütött ki a Notre Dame-ban.
János 2.fejezete (19verstől) „Jézus így felelt nekik: Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem. 20Ezt mondták rá a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted? 21Ő azonban testének templomáról beszélt. 22Amikor azután feltámadt a halálból, visszaemlékeztek tanítványai arra, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak és a beszédnek, amelyet Jézus mondott.”
Hátborzongató az „egybeesés” vagy legalábbis hasonlóság.
Jézus korábban a szinoptikusokban „így tanította őket: Nincs-e megírva: „Az én házam imádság háza lesz minden nép számára”? Ti pedig rablók barlangjává tettétek” – (fent jelölt források). Azt gondolom, láthtjuk, hogy ez maximálisan igaz jelenleg a(z) (Ny-)európai kereszténységre.
Kérdés, hogy ez a tűz most „megtisztulást/megtisztítást” hoz, vagy a közelgő ítélet jele.
Kedves Ádám, pontosítanád, hogy ezen mit értesz? : „a fundamentalista protestáns a Mária-kultusz feletti ítéletet”. Főleg a „fundamentalistán”. Köszönöm.
Fehérdelfin,
ennek most nincs jelentősége. Csak mint lehetőséget említettem. Akár ki is vehetném a cikkből, mert nem ad hozzá, viszont ha ebbe az irányba megyünk, el még vehet belőle.
Bocsánat, nem elterelni akartam, és nem is kötözködni, csak nekem a fundamentalista német nyelvterületről ismert, és erősen negatív árnyalatú,felhangú, miközben a bibliai alapokhoz ragaszkodó (amit valójában jelentene eredetileg) sem nem negatív,sem nem „ítélkező”- de tényleg a Te véleményedre voltam kíváncsi. Meglehet, hogy tényleg nem tesz hozzá… Bocsánat, és köszi mindenkinek a türelmét.
Amikor leírtam a szót, nekem is enyhén negatív jelentés kapcsolódott hozzá, de írhattam volna akár pozitív jelentéssel is. A mondandóm szempontjából nincs jelentősége.
Végre egy értelmes írás, ami az én gondolataimat is tükrözi! Amikor pár éve ott jártam, ugyanezt a hódolatot éreztem, plussz a folytonosságot, ami már évszázadok óta átitta a Notre Dame falait. Abban nem kételkedem, hogy újjáépítik-sok lóvét hoz a konyhára; az már más kérdés, hogy a folytonosságot képes lesz-e megőrízni.
Csodás lehetett. Sajnos én még nem voltam, talán egyszer majd.
Hála Istennek az orgona megmenekült, a világ egyik legcsodásabb hangszere, Cavaillé Coll munkája, aki az orgona Stradivari-ja, az értéke fölbecsülhetetlen.
8 hónappal ezelőtt Olivier Latry a Notre Dame orgonistája tartott kurzust itt a közelben. Tízen játszottunk neki, én egy magyar szerző darabját (Antalffy: Sportive fauns – scherzo) ami arról nevezetes, hogy a szerző a darabot Marcel Dupré-nek ajánlotta a Notre Dame akkori orgonistájának. Mutattam az ajánlást és fel is keltette az érdeklődését. A végén azt mondta. „Glorious music” – és tényleg az.
Egyébként nagyon megnyerő személy Olivier Latry, az ember úgy érzi, szívesen lenne a barátja.
Itt egy csodás Introitus, a szentélyben éneklő kórus felelget a nagyorgonával:
https://www.youtube.com/watch?v=V5aUwSxRuD4&list=PLYbilb4BQ85HohNwfzROfAsbDO0BkW02K&index=22
Itt pedig egy bevonulás, Philippe Lefebvre improvizál és zúz, aztán csodásan beleolvad a nyitóénekbe (3.10-től) egészen természetfölötti borzongató a francia nyelv szépségével.
https://www.youtube.com/watch?v=hZ-pZp1FQPE&list=PLYbilb4BQ85HohNwfzROfAsbDO0BkW02K&index=21&t=0s
Itt pedig egy magyar orgonista: Pálúr János (a Zeneakadémia tanszékvezetője, a fasori református templom orgonistája, a párizsi Grand Prix nemzetközi orgonaverseny győztesének) egy koncertrészlete a Notre Dame-ban:
https://www.youtube.com/watch?v=9Au3vY0wPiY
Egyébként az esztergomi bazilika vagy a pesti Szent István bazilika is sajátos transzcendenciát áraszt a maguk monumentalitásával, a tömjénillattal. Alkalmas beülni egy kis elcsendesedésre egy Bibliával.
Nos én ezt merőben másképpen látom.
Ezek a katedrálisok vajon mennyiben közvetítik a Bibliai kereszténység üzenetét?
Miért gondolhatja az ember,hogy itt találkozhat Istennel?
Ezek a monstrumok nem Istent közvetítik hanem a Katolikus egyház elnyomó hatalmát amit évszázadozik gyakorolt az embereken Isten nevében!
Olvasom a hozzászólásokban,hogy idéznek Jézus tanításából ezzel összefüggésben.
“Jézus így felelt nekik: Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem. Ennek a tanításnak vajon mi köze lehet egy katedrálishoz?
Jézus sohasem egy vallást,kultúrát,egy szimbólumot akart közvetíteni,hanem az Élő,Teremntő,Istent mutatta be nekünk. Nem teológiát akart inspirálni,hanem elküldte nekünk a Vigasztalót aki minden igazságra elvezet.
Ehelyett az ember vallást csinált belőle, Margóra tette a Szentlelket és magát helyezte a középpontba,szimbólumokat emelt,bálványokat imádott (máriakultusz,szentek imádata,áldozás stb).
Európa már régen nem keresztény. Elvesztette az identitását elfordult a szeretettől és egy hagyománnyá zsugorította a Kereszténységet.
Sajnos a legtöbb ember szemében a Kereszténység a Karácsony,a húsvéti nyuszi és hasonlókat jelenti nem pedig az Élő Isten keresését, követését,imádatát.
Én személy szerint imádkozom azért,hogy Isten híja ki az embereket a vallásosságból és térjenek meg amíg nem késő. Térjenek vissza az első egyház tanításaihoz,és a Szentlélek vezetéséhez.
Bocsi az első link helytelen, itt a javított:
https://www.youtube.com/watch?v=du1wTMh6Ts8&list=PLYbilb4BQ85HohNwfzROfAsbDO0BkW02K&index=22&t=0s
Zsolo75:
a szakralis epiteszetnek a keresztenysegen belul uzenete van, csak ismerned kellene.
ma is van szakralis epiteszet a legmodernebb neoprotestans gyulekezetben is: ezert vannak moziszekek, szinpad, feny effektek, sotetites dicsoites alatt es szoszek helyett es az mogott valo predikacio helyett kottatarto, fel ala maszkalas, fules mikrofon, stb..
ha pl bemesz sok reformatus templomba az Ur asztala kozepen van, a szoszek pedig oldalt. Ennek is uzenete van.
Zsolo75 az elso altalad emlitett egyhaz a Jer.Templom liturgiajaba bekapcsolodott, ezert imadkozol?
Kedves Zsolo75
Megértelek és osztom az aggályaidat bizonyos mértékben. De szerintem iszonyú nehéz problémát vetettél fel – én nem is tudom megválaszolni magamnak csak újabb kérdéseket nyit:
Bármilyen templom – a jeruzsálemit is beleértve – mennyiben közvetíti (közvetítette) Jahve-t, később a kereszténységet?
„….Ímé az ég, és az egeknek egei be nem foghatnak téged; mennyivel kevésbbé e ház, amelyet én építettem…?”(I.Kir.8.27.)
Szüksége van Istennek templomra? Vagy inkább az ember kedvéért van? Van értelme a zsidóknak hogy a siratófalnál imádkoznak a templomért? Máshol kisebb az eredmény?
Hogy ezek a „monstrumok” kizárólag a római egyház elnyomó hatalmát közvetítenék? Ez esetben nemcsak az építményekkel van gond hanem mindennel ami hozzá kapcsolódik: fessük le Michelangelo remekművét, mert a Sixtusi kápolnában van, hasonlóképpen Boticellit is? (ráadásul mindketten homoszexuálisak is voltak) Törjük össze a Dávis szobrot? Dobjuk ki Palestrina miséit, meg a reneszánsz mesterek műveit, melyek a világ legkiegyenlítettebb zenéi és a mai napig tanítják a szerkesztésmódot mert a legtöbb mai zenében is használják a struktúrát? Döntsük le a Notre Dame-ot, meg a Kölni katedrálist – és persze ha ezeket akkor a többit is mert így következetes. Vajon jobb lesz a világ? Helyre fog állni az igazság?
Ha jól tudom a katolikus egyház többször nyilatkozott bűnbánattal az inkvizícióról, legutóbb II. János Pál kért bocsánatot. Most akkor hivatkozzunk az inkvizícióra továbbra is vagy fogadjuk el a bocsánatkérést?
Újabb kérdés:szabad-e általánosítani? (pl. az erőszakos bűncselekmények 95%-át férfiak követik el. Elhatározhatom ezek után hogy nem lesznek férfi barátaim a jövőben?)
Másik kérdés: tud-e intézmény vétkezni(írod, hogy a római katolikus egyház tette)? Pl. a holokausztot vajon a nácizmus követte el? A nemzetközi törvényszék előtt a nácizmus állt-e vagy személyek? Az inkvizíciót is elsősorban személyek követték el, intézményi keretek között. Vajon ugyanazon intézményi keretek között igaz személyek is létezhetnek? Múltkor láttam egy filmet Lisieuxi Szent Terézről aki 24 évet élt. Krisztus iránti szeretet emésztette és azt nyilatkozza a naplójában hogy minden vágya Krisztusban feloldódni. Aztán rákos lett és megírta a szorongásait, félelmeit, 24 évesen Isten magához vette. Vagy ottvan Salkaházi Sára, a mártír…..vagy Assisi Szent Ferenc, vagy XXIII. János, „a jó pápa”. Ajánlom az ebből készült kétrészes olasz filmet, én többször sírtam rajta:
https://www.youtube.com/watch?v=1abv9wBiuXc
Aztán Dzsaszper is írt a katolikus ifjúsággal való pozitív tapasztalatairól (ápr. 13.- nyilatkozat a helyettes bűnhődésről). Tehát a római katolikus egyház is tele volt szentekkel, hősökkel – és gazemberekkel mint a többi egyház.
„….Jézus nem teológiát akart hanem elküldte a Szentlelket….” – írod. Akkor nincs szükség teológiára sem rabbikra, az írás kutatására, hanem a Szentlélek szól mindenben?
Nagyon fontosnak tartom amit Ádám írt egyszer az éves olvasmányairól: vannak könyvek amelyek hasznosak voltak számára, de nem feltétlenül ajánlja másoknak, még azt se mondja rájuk feltétlen hogy jó könyvek, de valami miatt hasznos volt olvasni – ilyen árnyalt megfogalmazást még nem hallottam, de nagyon bölcs megközelítés.
Ezt alkalmazva azt mondom, lehet hogy nem hasznos a katedrális, nem is ajánlanám másoknak, de valami miatt nagyon jó beülnöm időnként, megnyugtatott lelkileg a csönd. Volt egy időszak amikor rendszeresen sétáltam a Margit körúton este munkából jövet. Gyönyörűen kivilágítva az körút, az autók, buszok vitték haza az embereket este 6 körül és én bizony rendszeresen betértem a Margit körúti templomba (aminek az udvara kolostor), mert épp mise volt. A templom előterében rendszerint ugyanaz a hajléktalan középkorú férfi akinek hol a szendvicsem adtam, hol egy százast vagy a csokim felét és kellemes estét kívánt ezért. Aztán beléptem és bent ült vagy 5-6 nénike a padokban, az öreg pap a szent liturgiát vitte, a gyertyák égtek…mindez olyan meghitt, nyugtató volt. Persze mondhatni „ez lelkizés csak”……. de akkor is jó volt.
Egyszer egy „teljes evangéliumi” csoporttal voltam Izraeli körutazáson. Betlehemben a születés templomában egy kis vékony szandálos idős szerzetes gyertyákat kínált megvételre, hogy gyújtsuk meg a templomban. Látni lehetett hogy ez a fő bevételi forrása. Mindenki gúnyosan mosolygott rá, mint felvilágosult evangéliumi Krisztus-követő, kivéve egy fiatal hölgyet. Látszott az arcán a részvét és vett gyertyát a bácsitól. A hölgy méltó lett volna rá hogy a csoport megcsókolja a lábát….na ezek a szentek.
Itt van egy könyv ami nagyon jól ötvözi a művészetet és isten (szándékos kisbetű mert nem tulajdonnév) keresését, valamint a római egyház árnyalt megközelítését Tipikusan az az iromány amivel az ember vitatkozik, de inspirálja – már akit.
https://www.scribd.com/doc/181458816/Varnus-Xaver-Isten-majd-megbocsajt-az-a-mestersege
Kedves Mindenki!
Bocsánatot kérek mindenkitől azt hiszem rossz fórumba írtam. Itt kultur kereszténységről beszélnek nem Bibliairól,így hát nem egy malomban őrlünk.
Még egyszer elnézést kérek.
kedves Zsolo75,
mi a bibliai Istentisztelet helyszinenek kovetelmenyei?
mi tiltja, hogy 200 meteres kupola legyen, vagy mitol bibliai egy csarnok Istentiszteletre?
ha á-t mondasz,mondjál bét is es ne ajtatoskodjal ezekkel a bocsanatkeresekkel. A forumon ervek es ellenervek jonnek fel,anyazas, sertodes nelkul.
Kedves József!
Olvassa el a Bibliát és remélhetőleg mindenre választ fog kapni.
Sem sértődés sem az Ön szavaival élve „anyázás” nem fogalmazódott meg bennem,sajnálom,ha ezt látta bele.
Tisztelettel é Szeretettel
Kedves Zsolo75,
mar atolvastam a Szentirast, de az On altal emlitett tenyallitasokat nem latom belole igazoltnak.
Ezek a monstrumok nem Istent közvetítik hanem a Katolikus egyház elnyomó hatalmát amit évszázadozik gyakorolt az embereken Isten nevében!
Nem tudom melyik felekezethez tartozik, de tobb karizmatikus fuggetlen gyulekezet volt katolikus, anglikan templomokat vasarolt meg es ott tartja az Istentiszteleteit… tobb meg a neveben is meghagyta a volt katolikus/anglikan templom nevet… ezert pl van Szent Mark nevu punkosdi gyulekezet…
Ugyanakkor tobb nagynevu amerikai megachurch epulet lett bezarva, vagy eladva, mert nem volt eleg bevetel, vagy a pasztor szemelyes botranya miatt.
a kozepkori katedralisok, a festmenyeikkel, magasba toro tereikkel a kozepkori emberek egyetlen evangeliuma volt, mivel nem ertettek a mise nyelvet, de a kepeken az evangeliumi jelenetek megelevenedtek.
nem kaptam meg valaszt ontol a kerdeseimre
Kedves Zsolo75,
A „kultúrkereszténység” és a Biblia szembeállítása erősen (ön)ellentmondásos kijelentés.
Odáig még rendben van, hogy (sajnos) valóban létezik Biblia nélküli kultúrkereszténység, de a dolog azt hiszem ott bicsaklik meg, hogy kultúra nélküli biblikus kereszténység egész biztosan nem létezik.
A Biblia, mint Isten szava teremtő, alkotó erejű Ige. Tehát egyrészt éltető, de egyúttal alkotó erő van benne, megítélésem szerint (éppen, mert Istentől jön), sokkal átfogóbb, mélyebb, tartalmasabb, mint bármi más szellemi táplálék.
Ezért a Biblia önmagában kultúra teremtő forrás és fundamentum, ha valahol mégsem teremtene kultúrát (is!), az csak azért lenne lehetséges, mert akkor ott az ember(ek) szándékosan süketté és vakká akarnak lenni Isten éltető, alkotó és teremtő szava iránt. Az Istentől jövő kultúra ugyanis jó, sőt, nagyon jó dolog, szerintem kevés jobb dolog gondolható el egyáltalán ennél emberi ésszel és/vagy képzelettel. Isten szépségéről, szeretetéről és igazságáról egyaránt tanúskodik, mégpedig magasra tartott lámpásként, ami egész környezetét beragyogja és egyúttal olvasztja, melegíti a megdermedt szíveket.
Korábban a blog szerzője idézte Charles Maliktól, az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának egyik szövegezőjétől a következő gondolatot:
„A Biblia minden jó gondolatom és indíttatásom forrása.”
https://divinity.szabadosadam.hu/?p=2245
Ezt most csak azért linkeltem ide, mert szerintem igen jó példa arra, milyen az, amikor valaki megérti a Szentírás alapján Isten szándékait és felvállalja annak a felelősségét hogy Isten hathatós munkatársává váljon a kultúra és a társadalom területén.
Isten óvjon ugyanakkor attól, hogy önnön tudatlanságomban felfuvalkodva lobogtassam a Bibliát pl.a „magas” kultúra képviselőivel szemben és ezáltal Isten igéje szégyenüljön meg énhelyettem.
Sziasztok!
Ádám, köszönöm a bejegyzést, érdekes gondolatok.
Jó volt olvasni a hozzászólásokat, vándor tetszik az a nyugalom, ahogy írsz.
Zsolo75, egyetértek veled, a katedrális értelmetlensége, nem praktikus volta kapcsán.
Egy élő református gyülekezetbe járok, melynek van egy történelmi, műemlék temploma. A templom maga minden vasárnap ezért meg-meg telik, de eléggé hideg van benne, pedig nem egy katedrális (Hogy a csodába fűthették be a Notre dame-ot?). Sokkal jobban szeretem a gyülekezeti házunkat, ahová nem kell nagykabátban beülni, nincs értelmetlenül nagy belmagasság, de van meghitt együttlét.
A templom tulajdonképpen egy családi fészek, ahol együtt van a lelki család. Örül egymásnak, dicsőíti Megváltóját, törekszik szeretni Urát és a másikat. Itthon sem ülök kabátban és nem latinul, fura kifejezésekkel társalgunk egymással, hanem valódi magyar nyelven beszélgetünk. Nekem a valódi, élő egyházról hamarabb eszembe jut egy kedves gyülekezeti ház, mint egy népegyházi monstrum.
(Plusz én magam nem vagyok egy katolikus-fan, volt olyan időszak, hogy még kirándulásokon sem voltam hajlandó bemenni ilyen templomokba az ott folyó bálványimádás, Istenkáromlás miatt. Azóta voltam a Pécsi Dzsámiban, ami félig katolikus, félig muszlim… Eléggé ki voltam akadva, amiből aztán egy jó bizonyságtétel lett az idegenvezető-gondnok felé.)
Emellett: én szegedi vagyok, és voltam 4x-5x eddig a szegedi Dómban, talán egyszer misén. Ettől még az a háttérképem, mert a szülőföldemet jelképezi számomra. Tehát megértem azokat is, akik most foglalkoznak ezzel, kötődnek az épülethez.
Tényleg van egy hangulata az ilyen épületeknek, pláne, ha bejön ez az orgonás-monumentális téma. Viszont az érzelmekkel csínyán kell bánni. Legyen jó igei alapunk egy-egy döntéshez, az érzelmek meg majd jönnek. Az érzelmek becsaphatnak, annál sokkal fontosabb a józan, világos, átfogó Igeértelmezés. Ezt általánosságban írom vándor gondolatához.
Zsolo75, még egy gondolat. Teológia kell, arra szükség van. Pál apostol is beszél a tiszta tudományról leveleiben. Én azt értem, hogy jót akarsz, de kell az ész, ahogy már írtam, a józan gondolatok. A tiszta tanítás maga a tiszta teológia. A Lélek a helyes Isten ismeretre visz el, tehát más szóval a helyes Teológiára. Lélek nélkül nincs is értelme beszélni arról. Tehát a Lélek nem zárja ki a Teológiát, hanem inkább építi azt.
Kedves Zsolo75! Korábban, időnként én is hasonlóképpen láttam a kereszt(y)énységet, elsősorban egyes radikális, fundamentalista (negatív értelemben) tanítók hatására… Ma megköszönöm Ádám, jozsef, svgy és mindenekelőtt vándor testvéreim okos, „Istenfélő” (pozitív értelemben) gondolatait…
Kedves Kovacsdpisti!
Köszönöm a hozzászólásodat!
Engem is reformátusnak kereszteltek,van rálátásom a tanításokra. Az Úr egy éve nagyon erőteljesen megérintett,betöltött Szentlélekkel,és kijelentést adott a Biblia igazságáról. Számomra azért volt ez hiteles mert senki nem tette rám a kezét,nem is kértem,csak Istent kerestem,időt töltöttem vele és ezzel ajándékozott meg. Én ezt követően kezdtem érteni a Bibliában amit olvastam és rengeteg kijelentést kaptam. Ezzel azt akartam mondani,hogy a történelmi egyházak sajnos a Szentlélek munkáját nagyon is félretették és ezzel elzárták az embereket Isten jelenlététől és megismerésétől. A reformációt is az váltotta ki,hogy Luther felismerte a Katolikus tanítások hamisságát és leuraló szerepét.Nekem alapvetően nem az épületekkel van gondom,mert csodálatos alkotások,csak azzal,hogy az egyház évszázadokon keresztül hazug tanításokkal kötözte meg az embereket elzárta őket az Igazságtól! Elhitették az emberekkel,hogy Istent a templomokban lehet csak megtalálni tisztelni és,hogy maguk nem mehetnek az Ő jelenlétében csak a Felkent papok közvetíthetik az Üdvösség evangéliumát ami nettó hazugság az Újszövetség teljes félreértelmezése.Isten az Újszövetségben egyetlen templomot jelölt meg ahol Ő lakik a testünket,ha megtérünk és hittel befogadjuk Jézus Krisztus evangéliumát. Számos ige ezt hirdeti és ez valóság nem egy bibliai történet csupán. Természetesen gyülekezetbe járni fontos,de az,hogy ez hol töténik meg az nem lényeges,és nincs is meghatározva. Istentisztelet pedig nem csak vasárnaponként kell tartani,hanem minden nap,úgy kellene élni,hogy Őt tesszük az első helyre,az Ő vezetését kérjük,döntéseinket vele hozzuk meg. Ez az Istennel járás. „Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.” (Róma 8,1-17).
Szeretettel
Zsolo75,
lehet, hogy ez az előadás akkor jobban passzolna ahhoz, ami a mostani belső világodban történik:
Mit kaptam Jonathan Edwardstől?
Kedves svgy!
Sajnos nincs semmilyen önellentmondás a kultúrkereszténység és a Biblia i kereszténység között.
Ön azért láthatja ezt így mert feltehetően nincs tisztában a keresztény szó eredeti jelentéséve. A szó a görög khrisztianosz-ból ered ami szó szerint Krisztus követőt jelent. Tehát nem egy hagyományt követ hanem Jézus Krisztust egy élő valóságos személyt. Az ő tanítványa,úgy él úgy cselekszi ahogyan Ő. Ha Isten kegyelmét kultúrára,hagyományokra és vallásosságra redukáljuk akkor megtörténhet és meg is történt,hogy elveszítjük a Hitet. Csak nézzünk szét a világban,miért lett erőtlen a kereszténység? Mert a fókuszát a kultúrára és a hagyományokra tette és elvesztette a hitbeli látását és cselekvőképességét.Ma a legtöbb ember számára(tisztelet a kivételeknek) Jézus Krisztus nem egy valóságos személy hanem egy kívánságautomata és karácsonyi ajándékhozó. Én egyedül Isten kegyelmének tartom azt,ha ma valaki ebből a kultúrkörnyezetből meg tud térni és hitre tud jutni.
Jézus Krisztus üzenete pedig az,hogy aki hisz és bemerítkezik az Üdvözül.Isten nem hagyományt kultúrát vallásosságot akart formálni hanem a megváltás kegyelmét közvetíteni és felajánlani,ez nem jelent kevesebbet mint azt,hogy a halála után az ember lelke Isten jelenlétébe kerül e vagy elkárhozik.Ez azért túlmutat valamelyest a kulturális kereszténységen ami bizonyosan nem fog üdvözíteni.
Szeretettel.
Kedves Ádám!
Köszönöm a lehetőséget,a másik fórumhoz. Elnézést kérek,hogy ezen a fórumon írogatok hitbéli dolgokról,kicsit elment a fókusz az eredeti témáról:)
Szeretettel
Zsolo75!
Én azt látom, hogy mi egy húron pendülünk.:)
Egy dolgot hadd tegyek hozzá:
A Biblia gyülekezetekben gondolkodik, érdemes elolvasni az Efézusi levél 4. részét. A gyülekezetben mindenkinek megvan a maga dolga, az egésznek pedig a feje Krisztus. Ezzel kapcsolatban olvassuk pl. az Efézus 4-ben vagy a Róma 12-ben. Mindenki tegye, ami a dolga, amihez tálentumot, ajándékot kapott. Valaki jó misszionárius, valaki jó tanító, valaki jó diakónus. Ezekhez a felkenetést Isten adja alapvetően.
Azt akarom kihozni ebből, hogy azokra az emberekre, akik a helyükön vannak, ott ahová Isten szánta őket, és a dolgukat teszik, hallgatnunk kell. Úgy, ahogy az Isten által vezetett családapára hallgatnia kell a család többi tagjának. Igazad van abban, hogy hagyjuk a népegyházi „a nagyapám is presbiter volt, ezért én is az vagyok” című nótát, mert ez nem valószínű,hogy Krisztustól jön. De emellett van egy szép gyülekezeti rend, egészséges alázat, amit Istennek tetsző módon be kell tartanunk. Istent követem akkor, amikor az Ő embereit követem.
Remélem átjön, amit mondani akarok, ha nem, jelezd nyugodtan.
Kedves kovacsdpisti!
Teljes mértékbe egyetértek a gyülekezeti rendelkezéssel és azzal,hogy a gyülekezetnek van vezetője aki akkor tud hiteles lennie ha a Szentlélek vezetése alatt hirdeti Isten igéjét.Sajnos vannak ellenpéldák is,és ez nagyon veszélyes és pusztító tud lenni. Nem vagyok se karizmatikus sem egyéb felekezeti besorolású én a Biblia igazságában és a Szentlélek vezetésében hiszek.
Ádám felhívta a figyelmemet,hogy van egy másik fórum ahol ez a téma érthetőbb,ezért köszönöm mindenkinek az itteni válaszokat!
Isten áldjon mindenkit!
Szeretettel
Istent kiűzzük Európából, s majd csak nézhetünk, hogy milyen mecset kupola kerül a Notre-Dame tetejére!!
Kedves zsolo75!
Azt hiszem, egy kicsit elbeszélünk egymás mellett. Érteni vélem, hogy ön a „keresztény” (khrisztianosz) szó eredeti jelentéséhez próbál ragaszkodni.
Amennyire én tudom, a szó eredetileg pejoratív jelentéssel, egyfajta ragadvány jelzőként jelent meg Antióchiában (ApCsel 11, 26), mégpedig nagyon valószínű, hogy pogányok részéről, mivel a zsidók inkább „názáretieknek” (ApCsel 24,5) gúnyolták az első Krisztus-követő közösségeket.
Aztán maguknak a keresztényeknek megtetszett a szó, és idővel büszkén felvállalták már az elnevezésben is a Krisztushoz tartozást, akkor is, ha ez a környezetük részéről eredendően inkább gúnyos megjegyzés lehetett, hiszen erre Péter apostol is felszólítja őket (1Pt 4,16).
Nincs azzal semmi problémám, ha a lényegről akar valaki beszélni, sőt azzal sem, ha felhívja a figyelmet arra, hogy a szokások, hagyományok és úgy általában az emberi felépítmény súlya és tömege időnként mintha eltakarná az evangélium üzenetét, vagy épp Jézus egyszerű, lényegre törő és személyes felszólítását: „Jöjj és kövess engem.”.
Kérem higgye el: a keresztény „fundamentalizmusnak” ebben a tekintetben én sem vagyok sem ellensége, sem kritizálója.
Abban is egyetértek tehát önnel, hogy a redukcionizmus veszélyes, ám engedje meg, hogy felhívjam az ön figyelmét arra: aki egész életművét, szellemi és testi energiáit, gondolatait, mélyebb érzésvilágát a keresztény (tehát ahogyan ön is hangsúlyozta: Krisztus követő) teológia, zene, költészet, irodalom, építészet vagy képzőművészet terén Isten dicsőségének hirdetésére szenteli – márpedig a keresztény kultúra ilyen emberek alkotásai révén jutott el hozzánk – , az nem a redukcionizmus hibájába esik, hanem egész egyszerűen „csak” komolyan vette Jézus Krisztus szavait és tettekre váltotta azokat.
A keresztény kultúra korszakos remekművek sorozatát hagyta az utókorra (miránk), melyek ma is világítanak, mégpedig nem öncélúan, mint sok esetben a modern művészet alkotásai, hanem Istenre mutatva, őfelé terelve tekintetünket, gondolatainkat, érzéseinket, egész lényünket. A keresztény kultúra ilyen, gyümölcsözővé lett életek alkotásaiból épült fel és ezért élő mind a mai napig is, bármennyire is keltjük időnként a halálhírét. Ezért tudnak ma is megrendíteni, sőt, egyenesenIstenhez fordítani bennünket Bach passiói, Keresztes Szent János lírai vallomása, Rachmaninov Vesperása, Rembrandt képe a tékozló fiú hazatéréséről és még hosszan sorolhatnám, de nem lógnak ki a sorból a gótikus katedrálisok legjobbjai sem.
Teljes félreértés azt feltételezni akár ezen alkotások szerzőiről, akár rólunk, akik pusztán csak gyönyörködnek bennük, hogy „Isten kegyelmét kultúrára,hagyományokra és vallásosságra akarnánk redukálni.”, ám az iménti hozzászólásomban már utaltam rá, mennyire képtelenség viszont az a fajta redukcionizmus, ami a bibliai hit megélését kultúra nélkül képzeli el. Fenntartom: ez teljes önellentmondás, hiszen már az Ószövetség is kultúrát alkotott zenében, költészetben, építészetben, nem is beszélve az Újszövetségről, ami teremti, alkotja születése óta is a keresztény (=Krisztus követő) teológiát ill. kultúrát.
Az, hogy az első kertesztények virrasztva, zsoltárok éneklésével emlékeztek meg a mi Urunk, Jézus Krisztus feltámadásáról: kultúra és rövid időn belül: hagyomány.
Az, hogy a katakombákat mozaikokkal díszítették, melyben pl. a Noéhoz visszatérő galamb, csőrében az olajággal már előre, képileg is kiábrázolja Isten megbékélését Jézus Krisztus által a teremtett, de elbukott emberrel: kultúra – képzőművészet, írásmagyarázat és teológia.
Az, hogy egykori családi házak fölé nagyobb bazilikát építettek, mert már nem fértek el az összegyülekező testvérek a régi épületben: kultúra, építészet, képzőművészet.
Az, hogy Szent Iréneusz a 2. században a hit védelmében megfelelt a gnoszikusoknak és a markionitáknak és szívügyének tekintette az apostoli hit megőrzését, csorbítatlan továbbadását: ez is kultúra és egyben teológia, valamint irodalom.
A népénekek a baptista, református, stb. énekeskönyvekben – ez is kultúra.
Ezek mind jó, Istentől jövő, az Ő Szentlelke által új életre keltette emberek odaszánása és alkotásai révén valósulhattak meg, amire (és akikre) én csakis a az Isten iránti hála lelkületével tudok gondolni és gyönyörködni bennük.
Végezetül azt kérném öntől, hogy olvassa el a 92. zsoltárt (amit nyilván jól ismer, de talán most egy kicsit más szemmel), mert annál szebb és tisztább gondolatokat, ha megfeszülök, akkor se fogok tudni írni a keresztény kultúra védelmében.
Többen felemelgetik mostanában, a katedrálisok „haszontalanságát”. Ezen témához minden további kommentár nélkül szeretném a kálvinista teológus R.C. Sporul gondolatait ide idézni:
„Napjainkban gyakran a gyülekezetekben tapasztaljuk meg a szent teret. A Bibliában a templom szó nem épületet jelent, hanem embereket, ugyanakkor az embereknek fizikális helyre is szükségük van, ahol istentiszteletet tarthatnak. Mivel a gyülekezeti épületeket istentiszteleti célból építik, sok esetben egyszerűen csak templomként emlegetjük magát az épületet is. Ebben az értelemben a templomokat azzal a céllal tervezik és építik, hogy afféle szent térként szolgáljanak a szentel való találkozáshoz.
A templomok építészeti stílusa nem egyforma. Minden templom egyfajta nonverbális üzenetet hordoz. A gótikus katedrálisok tervezőit valaha az a cél vezérelte, hogy Isten transzcendens voltára hívják fel a figyelmet. A nagy belmagasság, a boltívek, a tornyok és a csúcsok mind azt voltak hivatottak közvetíteni, hogy az emberek a szentel találkozzanak e fenséges épületekben. Miközben a ma épülő templomok némelyikében is látni Isten csodálatos szentségét érzékeltető tornyokat és boltozatos mennyezetet, más gyülekezeti épületek tervezésekor inkább egyfajta közösségi ház létrehozását tekintik vezérelvnek. Ez utóbbiak inkább üléstermekre vagy színháztermekre emlékeztetnek. Némelyikükben a szentély helyét színpad váltotta fel, a gyülekezet pedig egyfajta nézőtéren foglal helyet. Egyesek a szent tér megszentségtelenítését -profanizálását- látják e tendenciában, melynek célja a szent Isten jelenléte és a tőle való félelem okozta kényelmetlenségérzettől való szabadulás. Tény, hogy ilyen környezetben kellemesebben érzik magukat az emberek mások társaságában, és közösséget tudnak gyakorolni egymással. Ugyanakkor a küszöbélmény sok esetben elvész vagy veszít az erejéből ezekben a funkcionális templomépületekben. A küszöb az átmenet helye. Jelzi, hogy ott lehet átlépni az egyik világból a másikba.
Egy barátom nemrégiben elmesélte, milyen „küszöbélményben” volt része a családjával. Egy St. Louisi rokonlátogatás alkalmával a férjével és két gyermekével elment a St. Loius katedrálisba. A parkolóból a katedrális bejárata felé gyalogolva még viccelődtek egymással, és a meleg időjárásról, a kibújó nárciszokról és egyéb hétköznapi dolgokról csevegtek, ám amint beléptek a katedrális homályába, egyszerre elhallgattak. A lélegzetük is elállt a folyosó magas mennyezetét díszitő mozaikok láttán. Különösen a lányuk viselkedése volt meglepő, aki akkor járt először katedrálisban. A kamaszlány lábujjhegyen kezdett tipegni, nehogy zavaró legyen a léptei zaja vagy a cipője kopogása. Amikor anya és lánya a szentélyhez sétált, ahol negyvenhárommillió, több mint nyolcezer színárnyalatban pompázó mozaikdarabból kirakva láthatók a bibliai történetek és St. Louis életének eseményei, a lány lenyűgözve kiáltott fel és vagy tíz percen át bámulta a boltozatos plafont. Aztán beült az egyik padba és körbe-körbetekintve gyönyörködött a falakban. Mindeközben az egyébként cserfes tini egyetlen szót sem szólt, annyira a csend, a szépség, a szent tér hatása alá került. majd felállt a padból, hogy a katedrális elülső oldalán lévő kereszthajókat és kápolnákat is megnézze közelebbről, ám néhány lépés után visszament az édesanyjához, és megkérdezte tőle, nem baj-e, ha odamegy, mire az elmagyarázta hová szabad a bejárás, és hová tilos.
Míg a barátom a katedrálist felfedező lányát figyelte, rádöbbent, hogy ez a kamaszlány anélkül is megérezte, hogy szent helyen van, hogy bárki is mondta volna neki. Átlépett a küszöbön. Arra is rájött ez a tinédzser, hogy ember mivoltában ő e világi, profán. A hangja, léptei zaja, cipőjének kopogása mintha sértette volna a katedrálisban tapasztalható szentség légkörét. Érezte, hogy szent helyen áll.
Persze lehet azzal érvelni, hogy egy efféle küszöb puszta feltételezése is szembemegy azzal a bibliai igazsággal, miszerint Isten mindenütt jelenvaló, és az egész teremtett világ szent, hiszen Isten tevékenységének színhelye, ám a Biblia ennél sokkal inkább támogatja a fizikális tér és hely jelentőségét. A szent tér megszentelése nem ért véget az Ószövetséggel. Szorosan benne gyökerezik a teremtés aktusában, és az emberi lélek számára rendkívül fontos dolog vész el, ha elhanyagolják.„
(R.C. Sproul: Isten szentsége, Presbiteriánus kiadó, 2017, 200-201. oldal)
A St. Louis-i bazilikában jártam, tényleg bámulatos. Nekem egyébként nincs bajom azzal, ha a gyülekezeti ház a közösségi jelleget emeli ki, sőt szeretem azt, ha a gyülekezet otthonosan érzi magát ott, ahol összegyülekezik. Viszont ha már nagy épületet építünk, amelyben az otthonosság úgyis eltűnik, akkor én sem látom be, miért lenne jobb a színház jelleg, mint az, amely a magasba húzza a tekintetet. Utóbbira vannak nagyon jó példák protestáns (még szabadegyházi!) templomok esetében is.
Sziasztok!
(Elsősorban zsolo75-höz szeretnék szólni pár szóval, ha megengeditek, legfőképpen Ádámtól kérnék erre engedélyt, aki a moderálás után talán engedi megjelenni.)
Talán megörvendezteti a lelkedet kedves zsolo75, ha tudtodra adom, hogy teljes egyetértésben vagyok mindazzal, amit itt közzétettél a te Szellem általi vezettetésed szerint, ugyanis teljes egészében értem, hogy ezen keresztül mit szeretnél közvetÍteni az itt jelenlévő hÍveknek. A vallásos érzületű ember ezt nem értheti meg, mert csak a prófétalelkek engednek a prófétáknak ( 1. Korintus 14:32). A vallásos ember épületekben gyönyörködik és hódol elöttük, ami a test kÍvánsága és a szemek kÍvánsága és az élet kérkedése (1János 2-16). Ezek mind a hústest, az ó-ember kÍvánságai, ami mindig gyönyörködni szeret. Jézus mit is mondott, hogy mit tegyünk, amikor imádkozunk? Ezt mondta: „Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.” (Mt 6:6) Nem azt mondta, hogy amikor imádkozol, menj el egy csodálatosan szép, kidiszÍtett hatalmas székesegyházba, ahol negyvenhárommillió, több mint nyolcezer színárnyalatban pompázó mozaikdarabból kirakott és mindenféle csodás faragványokkal telerakott dómba vagy katedrálisba stb., ami külsőségekkel keresztyén boldogságukat igyekeznek bevásárolni keresztyén kultúra cÍmszó alatt. Ez alól az egyetlen kivétel, a keresztyén énekek.
Urunk további áldását és mindenkori kegyelmét kÍvánom neked.
Ria
Csak mielőtt a beszélgetés nagyon elmegy az épületek irányába, hadd emlékeztessek, hogy a fenti cikk nem a katedrálisok melletti védőbeszéd, hanem egy kontraszt, amely kétféle gondolkodás és életérzés között húzódik. Az egyikben az egyén önmagát horizontálisan is és vertikálisan is egy nagyobb valóságban értelmezi, a másikban nincs az egyén „itt és most”-jánál tágabb dimenzió sem horizontális, sem vertikális értelemben.
Igen, erről beszélek én is Ádám.A felfelé nézéshez nincs szükség tárgyakra, hiszen a szellem az, ami számÍt, semmi más. Szellem, a szellemben. A Szellem egyedül az, ami felemel Istenhez, ezért ehhez nincs szüksége a hÍvőnek tárgyi eszközökre horizontálisan sem, – én Így gondolom. „Annak okáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek (a horizontális kapcsolatot, emberi faragványok nélkül), ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén, az odafelvalókkal törődjetek, ne a földiekkel!” (Kolosse. 3:2), ami azt (is) jelenti számunkra (ha jól értem), hogy Isten szeretete mindenestől felülről származik és mindenestől felfelé száll újra, tárgyi segéd eszközök nélkül, és ily módon e belső, Istennel való telÍtettségünk által nyerjük el békességünket Krisztusban, nem pedig a keresztyén (vagy bármi más) kultúrélet sokrétűségétől körülvéve.
(Vitát erről a témáról nagyon nem szeretnék előidézni, éppen csak ennyit szerettem volna Ádám válaszához hozzáfűzni annak érdekében, hogy érthetőbb legyek. Köszi Ádám, a lehetőséget.)
Ria,
„……Nem azt mondta, hogy amikor imádkozol, menj el egy csodálatosan szép, kidiszÍtett hatalmas székesegyházba, ahol negyvenhárommillió, több mint nyolcezer színárnyalatban pompázó mozaikdarabból kirakott és mindenféle csodás faragványokkal telerakott dómba vagy katedrálisba stb…..”
Engem nem zavart, másokat zavar, teljesen szubjektív dolog. Mindenesetre még van egy kis idő hogy hozzászokj, mert nemsokára élesben megy a dolog:
„………És kőfalának rakása jáspisból vala; a város pedig tiszta arany, tiszta üveghez hasonló. És a város kőfalának alapjai ékesítve valának mindenféle drágakövekkel. Az első alap jáspis; a második zafir; a harmadik kálcédon; a negyedik smaragd; Az ötödik sárdonix; a hatodik sárdius; a hetedik krizolitus; a nyolcadik berillus; a kilencedik topáz; a tizedik krisopráz; a tizenegyedik jácint; a tizenkettedik amethist. A tizenkét kapu pedig tizenkét gyöngy; minden egyes kapu egy-egy gyöngyből vala; és a város utcája tiszta arany, olyan mint az átlátszó üveg….” (Jel. 21.18-21)
Amiről beszéltem, az nem zavarás, vagy nem zavarás kérdése vándor, nem értetted meg, hogy mire szerettem volna rámutatni. Nem baj, majd egyszer… -> „Amint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét.” (Rom 12:3)
Zsolo75
Néhány veretes idézet tőled:
„…Kedves Ádám…..elnézést kérek, hogy ezen a fórumon írogatok hitbéli dolgokról…”
„….van rálátásom a tanításokra….”
„….Ön azért láthatja ezt így mert feltehetően nincs tisztában a keresztény szó eredeti jelentésével….”
„…Olvassa el a Bibliát és remélhetőleg mindenre választ fog kapni…”
Érdekes hogy amikor az ember „betöltekezik” a Szentlélekkel akkor a lélek gyümölcsei helyett az első termések nem a szeretet, türelem, jóság, hanem az arrogancia, a kevélység, a kategorikusság, az árnyalt gondolkodásra való képtelenség, a kivagyiság, az empátia hiánya a „tihülyékvagytokmajdénmegmondommiazigazság.”
Ezen mi is átmentünk igaz az még ’89-ben volt, de a folyamat ugyanaz, mintha magamat látnám 30 évvel ezelőtt: görög nyelvészeti kérdésekben vitatkoztunk egyetemi görög tanárral úgy hogy nem tudtunk görögül, elhagytuk a családi környezetet, a gyülekezetet (baptista) és teljesen újat kezdtünk. Igaz, apám cukorbeteg lett aztán rákos, majd meghalt. De rendületlenül törtünk előre, saraboltunk, osztottuk a bölcsességet.
De ezen a legtöbb keresztény átmegy: az egy éves szellemi csecsemőkor, a bölcsi és a tejnnek itala után jön az ovi: amikor ő a napos elmondhatja a bizonyságát és néhány imaalkalmat is vezethet aztán az iskolában hetes, a szerencsésebb kortársak moshatják a pásztor autóját, sőt némelyekre kezdenek igazán felnézni a nyájban mert a híres evangélista is megemlítette őket. De mindnyájan élvezik ahogy Isten megszentel, ahogy esnek le róluk a bűneik, jönnek az áldások, és fentről biztatják a bűnösöket, hogy ők is bátran törjenek előre, hisz nekik már sikerült. Arcukon egy ránc sincs, makulátlan hitbeli aranyifjak, a mennyei papa kedvencei. Hitpróba, csalódás még egy sem volt az életünkben, a puskaporszagot még soha nem érezték. Dáviddal együtt zengik:
„Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem…felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közül….azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha….”
De előbb utőbb lejárnak az iskolás évek: kikerülünk a katonai akadémiáról a frontra, ki előbb, ki később. És akkor szinte minden tanulmányunkat elfelejtjük. Helyette a golyók fütyülnek a fülünk mellett, a háború füstje homályba borítja az eget és hallgatjuk társaink hörgését akik elestek vagy haldokolnak.
Dáviddal együtt kiáltjuk, ha éppen tudjuk:
„….Uram, jókedvedből erősséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd orcádat, és megroskadtam. Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök!
Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat? Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem!….”
Rájövünk, hogy mindaz amit tanultunk csak elmélet, egyedül a jellem számít, de úgy érezzük hogy lassan azt is kezdjük elveszíteni, hogy életben maradhassunk. Azután az is kiderül, hogy csak azt veszítjük el, amiről azt tanították, hogy az a jellem, a valódi jellem pedig most kezd kialakulni.
Aztán amikor hazaérünk a harcból már nem bízunk magunkban és megértéssel figyeljük az akkori gügyögő ovisokat, ők pedig csodálkozva üdvözölnek, ugyanis már lemondtak rólunk.
Amiket fönt írtam szerintem lehet egy minta, mivel a zsoltárban is Dávid ugyanezeken az állomásokon ment végig. Mindenesetre az én életemben megtörtént és hála Istennek, egy hosszú böjt alatt előre szólt hogy mi jön, de ezek 10-15 éves megpróbáltatások és nekem még nincs vége. De hiszem, hogy előbb utóbb eljön a zsoltár utolsó sora is:
„…Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel.Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felőled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsőítlek téged…..” (Zsolt. 30.)
Mindenesetre a korodnak megfelelően viselkedsz – ha jól tudom egy éve töltekeztél be a Szentlélekkel – de fogadd el azt hogy ez rendkívül rövid idő, alig valami. Ugyanakkor megértelek, mert én/mi ugyanígy kaptuk a Szentelket: spontán módon, senki nem tette ránk a kezét és kerestük Istent….utóbb persze kiderült, hogy azért kerestük Istent mert Ő vonzott minket. Ugyanúgy beleszerettünk Istenbe, ugyanúgy megtapasztaltuk hogy a Szentírás érthetővé válik, megtapasztaltuk a vezetést, ami a mai napig tart.
Ugyanakkor mi még nálad is radikálisabbak voltunk, te kispályás vagy ha idehozhatnám a 30 évvel ezelőtti magamat. Az első kérdésem az lenne: mit keresel te még mindig a reformátusoknál, egy népegyházban amely a hatalom közelében sündörög és gyerekkeresztség van? Térj meg menj ki közülük és én magamhoz fogadlak – így szól az Úr – mondanánk. Természetesen nemcsak Római katolikus templomba, de még református, evangélikus, baptista és semmi egyházba be sem tettük a lábunkat ami egy kicsit is intézménygyanús volt. Tehát mi is átéltük amit te, te viszont nem élted még át a hitbeli korodnál fogva amit mi sokan.
Természetesen nem várom hogy megértsd az idősebbek álláspontját, nem lehet levágni az utat ami az ember számára el van tervezve, de annyit talán lehet kérni ami a szimpla „hitetlen” világ erkölcsi normáihoz idomul: a nagyobb szerénységet.
Üdv: Vándor
Érdekes és hasznos diskurzus kerekedett belőle, köszönöm!
Isten áldjon, gyuri55.
Vándor
„Emmanuel (!) Macron pedig akár énekelhetne is a tűz fényében, mint annak idején Néró, aki aztán a keresztényeket tette felelőssé az örök város pusztulásáért”
Néróhoz méltó, paranoid módon gonosz mondat, Lokál-színvonal egy egyébként magas színvonalú blogon. Kár.