A Teológusok Párbeszédben c. rendezvénysorozat április végi konferenciáján az Újszövetség-kutatásban zajló paradigmaváltásról tartottam előadást. A 30 perces előadásban a Martin Dibelius és Rudolf Bultmann által kidolgozott formakritikai módszert (Formgeschichte) mutatom be, majd azt, hogy miért került válságba ez a modell és kik képviselik a formakritikai modellel szembeni kritikát a skandináv, a német és az angolszász tudományos életben. Rendkívül izgalmas folyamatról van szó, hiszen a formakritika a 20. század egyik domináns kutatási módszereként teológusok egész generációjának a gondolkodását határozta meg. A paradigma válsága olyan konzervatívabb modelleknek nyit utat, amelyek az evangéliumi hagyomány történetiségéről radikálisan mást feltételeznek, mint a formakritikusok. Az előadás itt lehet megnézni.

Paradigmaváltás az Újszövetség-kutatásban – a formakritika kritikája

11 hozzászólás a “Paradigmaváltás az Újszövetség-kutatásban -a formakritika kritikája” bejegyzéshez

  • Tavaszieper says:

    Tanulságos és érdekes előadás. Tetszik.
    Azon gondolkodtam ahogyan a hagyomány átadása a lényeg megtartásával milyen fontos volt a judaizmusban, hogyan lehetséges hogy a kereszténységben ez az ugynevezett hagyomány átadása a lényeg megtartásával mégsem sikeredett az elmúlt 2000 évben.

  • Janos says:

    Kedves Ádám,
    Pár napja a Máté 28 fejezetéről beszélgettünk bizonyos testvérekkel. Egy angol tudós szerint létezik három Biblia (Vetus Latina, Szir Sinaiticus és a Wulfila Biblia) amelyből hiányzik a Máté 28 utolsó része. Melyik a legrégibb bibliai kézirat amely a Máté 28 teljes fejezetét tartalamzza?

  • Szabados Ádám says:

    Úgy tudom, a nagy 4. századi kéziratokban (ﬡ, B) benne van. A Codex Sinaiticust meg is néztem: az egész fejezetet tartalmazza.

  • Janos says:

    Köszönöm! Mi lehet az oka, hogy az általam felsoroltakban nincs benne. Isten áldjon!

  • Szabados Ádám says:

    Ennek különböző okai lehetnek. A korai kéziratok többsége töredékes. Sokszor a kéziratok vége hiányzik, egyszerűen azért, mert mondjuk leszakadt. A Vetus Latina esetében nem egyetlen kéziratról beszélünk, hanem latin fordítások gyűjteményéről. Ezek többsége helyi gyülekezetek számára készült és eleve töredékes. Ha van is olyan kézirat vagy fordítás, amelyből esetleg kimaradt a Mt vége, annyira erős bizonyítékok támasztják alá az eredetiségét, hogy nem tudok olyan szövegkritikusról, aki kételkedne benne.

  • János says:

    Ismételten köszönöm. Tehát szerinted az kizárt lenne, hogy késői betoldás. Még egy utolsó kérdés sorozat és ezzel zárom is. Felmerülhet az a probléma, hogy a szöveget esetleg átdolgozták?
    Miért kérdezem ezt? Mivel olvastam pár angol cikket. Az egyik szerző, aki a Máté 28:19-es változásairól írt, Christian Henry Forney (1829-1926). Ő írta a The History of the Church of God in United States (1914) című könyvet. 1883-ban írta a The Christian Ordinances könyvet, és a X fejezetben megjelenik a “A keresztség eredete”. (Origin of the Trine Immersion). Ő és más szerzők azt mondják, hogy a “hosszú keresztelési képlet”, egy hozzáadás az eredeti kereszteléshez, ami csak az Úr Jézus nevében történt és hogy Afrikából terjedt Európa felé. Addig nem volt ismert, amíg egy bizonyos siciliai keresztyén filozófus, Pantaneus, nem hozta el az Ázsiai körútjáról, Alexandriába. Innen azután átterjedt egész Észak-Afrikába és Európába, nem kis ellenállással. Utolsó ellenállást a Nyugat Európai Kelta egyház adta a VII században. A kutatók jelentős része elismeri, hogy ez eredeti keresztelés csakis az Úr Jézus nevében történt.

  • Szabados Ádám says:

    Szívesen. Szövegkritikai szempontból nincsen semmilyen nyoma annak, hogy a keresztelésről szóló (19.) verset átdolgozták volna, stabilan és mindig az Atyára, a Fiúra és a Szentlélekre vonatkoztatva szerepel a kéziratokban.

    Az Atya, Fiú és Lélek együtt említése annyira gyakori az újszövetségi iratokban, hogy annak se látom okát, miért lenne ez egy későbbi (szövegtörténetileg nyom nélkül végrehajtott) betoldás az evangélium szövegébe.

  • Ria says:

    A keresztelés (bemerÍtkezés) kérdésére a következő igeversek talán feleletet adhatnak:

    “Én (Keresztelő János) ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de aki utánam jő, erősebb nálamnál, akinek saruját hordozni sem vagyok méltó; ő Szentszellemel és tűzzel keresztel majd titeket.” ( Máté 3:11)
    “János ugyanis vízzel keresztelt, ti azonban Szentlélekben fogtok megkereszteltetni nem sokkal e napok után)” ( ApCsel 1:5)

    Keresztelő János megtérésre keresztelt Jézus nevében, Jézus pedig az elküldött Szentlélekben keresztelt, ami pünkösd napján történt meg:

    „Amikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak. Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol egybegyűltek. Majd lángnyelvek lobbantak és szétoszolva leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket” (ApCsel 2:1-4).
    “Míg Apolló Korintusban tartózkodott, Pál a felső tartományokon át Efezusba érkezett. Itt néhány tanítványra akadt. Megkérdezte tőlük: „Megkaptátok a Szentlelket, amikor hittetek?” „Nem is hallottuk, hogy van Szentlélek” – felelték. „Mire keresztelkedtetek?” – kérdezte ismét. Ezt válaszolták: „János keresztségére.” „János a bűnbánat keresztségével keresztelt – magyarázta Pál –, a népet meg arra biztatta, higgyenek abban, aki utána jön, azaz Jézusban.” Ezt hallva megkeresztelkedtek Jézus nevére. Ezután Pál rájuk tette a kezét, és leszállt rájuk a Szentlélek, megkapták a nyelvek adományát és prófétáltak.” (Apcsel 19:1-6)

    Különbség van tehát, a János keresztség (vÍzzel), és a Szentlélek keresztség között, amit K. János nem adhatott.

  • János says:

    Köszönöm a választ,kedves Ádám! Habár fenntartással fogadom,hiszen ott a Shem Tob féle Máté verzió a XIV sz. plusz a történelmi nyomok arra, hogy voltak olyan korai vagy késői keresztyén csoportok akik, csakis az Úr Jézus nevében meritettek alá (pl.a Kelta Egyház).
    Milyen okuk lehetett, hogy egy teljesen más keresztelési hagyományt követtek?

  • Szabados Ádám says:

    Egyszerűen az, hogy nincs komolyabb jelentősége. Amikor a kelták Jézus nevére kereszteltek, azt hangsúlyozták, hogy a keresztségben Jézus halálába és feltámadásába merülünk. A kelták ugyanúgy hittek a Szentháromságban, mint a többi keresztény. Azok pedig, akik a Szentháromság nevébe keresztelnek, ugyanúgy hiszik, hogy az a Jézussal való egység jele, akár használhatnák azt a formulát is, hogy Jézus nevében. Nem a formula a lényeg, hanem a hitvallás.

  • belinszki jános says:

    szerintem nagyon egyszerű oka van, amiért betoldásnak gondolják egyesek a Máté 28 végét, vagy legalább bizonyos részeit. csak el kell olvasni hogyan történt a gyakorlatban a keresztségre felhívás és maga a keresztség (Apcsel 2:38, 8:15, 10:48, 19:5, ) Jézus nevére/ben. Sehol nincs a Mátéi formula.
    nem mellesleg az említett Sínai Kódexben két pont közé került ez a rész, ami azt a benyomást keltheti, h vki megtörte az eredeti gondolatot ezzel a beszúrással
    Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket.{pont}

    Az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében.{pont}

    Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!

    pl itt látható a részlet:
    http://thesplendorofthechurch.com/wp-content/uploads/2017/11/23517866_1851444708498974_3099601261491069706_n-646×250.jpg

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum