Így vonult tovább Abrám a sátraival, és letelepedett Mamré tölgyesében, amely Hebrónban van. Ott is épített oltárt az ÚRnak.” (1Móz 13,18)

Abrám nagyvonalú ajánlatot tesz Lótnak, amikor rábízza a választást, hogy ki merre menjen. „Ne legyen viszály köztem és közted, az én pásztoraim és a te pásztoraid között, hiszen rokonok vagyunk! Hát nincs előtted az egész ország? Válj el tőlem! Ha te balra tartasz, én jobbra megyek, ha te jobbra mégy, én balra térek.” (13,8-9) Abrám bízik Istenben, hogy gondoskodni fog róla akkor is, ha Lót a jobb részt választja. Emberi szempontból ez így is történik: Lót a bővízű, gazdag földre teszi rá a kezét.

Ekkor Isten ezt mondja Abrámnak: „Emeld föl tekintetedet, és nézz szét arról a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugatra. Azt az egész földet, amelyet látsz, neked és a te utódaidnak adom örökre… Indulj, járd be ezt a földet széltében-hosszában, mert neked adom.” (13,15.17) Isten azt is megígéri, hogy Abrámnak annyi utóda lesz, mint a föld pora. Abrám bízott Istenben, Isten pedig mellé állt. Neki csak fel kellett emelnie a szemét a földről, amelyre gazdagságával ránehezedett (13,2.6). A lehorgasztott fejnek (4,5) ez az ellentéte.

Abrám ezután letelepedett Mamré tölgyesében (בְּאֵלֹנֵ֥י מַמְרֵ֖א), amely Hebrónban van. „Ott is épített oltárt az ÚRnak.” (13,18) Élóné-Mamré. Ez az a hely, ahol Abrám első alkalommal épített oltárt, hogy segítségül hívja az ÚR nevét. Most itt telepszik le, miközben unokaöccse, Lót, Sodomában talál otthonra. Élóné-Mamré Abrám számára a viszály utáni békesség helye. A hely, ahol élemedett korú felesége gyermeket fogan. A hely, ahol Isten találkozni fog vele, mielőtt elindul, hogy Lótot kimentse Sodomából. Abrám itt biztonságban van, mert hagyta, hogy az ÚR adjon neki örökséget.

Urunk, hadd telepedjünk le mi is Mamréban!

Egy hozzászólás a “Reggeli naplójegyzetek a Genezisről (13) – Letelepedett Mamré tölgyesében” bejegyzéshez

  • Gergely Erzsébet says:

    “………………………………………………………………….
     Abrám bízott Istenben, Isten pedig mellé állt. Neki csak fel kellett emelnie a szemét a földről, amelyre gazdagságával ránehezedett (13,2.6). A lehorgasztott fejnek (4,5) ez az ellentéte.”

      
    Reményteljes az a perspektíva, ami a bizalom jutalmául Abrám felemelt tekintete elé tárul. A poszt olvasása közben az alábbi, tapasztalataim által is igazolt versek ragyognak szívemben, melyek harmóniában vannak azzal a tanáccsal, amit Isten adott Abrámnak:

     
    “Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival;
    …………………………………………………………………..
    Annak okáért a lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek föl, lábaitokkal egyenesen járjatok, hogy a sánta el ne hajoljon, sőt inkább meggyógyuljon.”
    (Zsidó 12:7/a,12-13)

    Krisztusban kapunk erőt a fenyítés elhordozására, majd a lecsüggesztett kezek, ellankadt térdek újból hasznossá tételére. Bizalmunk jutalma pedig a reményteljes perspektíva, hogy meglátjuk drága Urunkat.

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum