Reggeli naplójegyzetek a Genezisről (13) – Letelepedett Mamré tölgyesében

2019 nov. 4. | Divinity, Elmélkedések, Spiritualitás | 1 hozzászólás

Így vonult tovább Abrám a sátraival, és letelepedett Mamré tölgyesében, amely Hebrónban van. Ott is épített oltárt az ÚRnak.” (1Móz 13,18)

Abrám nagyvonalú ajánlatot tesz Lótnak, amikor rábízza a választást, hogy ki merre menjen. „Ne legyen viszály köztem és közted, az én pásztoraim és a te pásztoraid között, hiszen rokonok vagyunk! Hát nincs előtted az egész ország? Válj el tőlem! Ha te balra tartasz, én jobbra megyek, ha te jobbra mégy, én balra térek.” (13,8-9) Abrám bízik Istenben, hogy gondoskodni fog róla akkor is, ha Lót a jobb részt választja. Emberi szempontból ez így is történik: Lót a bővízű, gazdag földre teszi rá a kezét.

Ekkor Isten ezt mondja Abrámnak: „Emeld föl tekintetedet, és nézz szét arról a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugatra. Azt az egész földet, amelyet látsz, neked és a te utódaidnak adom örökre… Indulj, járd be ezt a földet széltében-hosszában, mert neked adom.” (13,15.17) Isten azt is megígéri, hogy Abrámnak annyi utóda lesz, mint a föld pora. Abrám bízott Istenben, Isten pedig mellé állt. Neki csak fel kellett emelnie a szemét a földről, amelyre gazdagságával ránehezedett (13,2.6). A lehorgasztott fejnek (4,5) ez az ellentéte.

Abrám ezután letelepedett Mamré tölgyesében (בְּאֵלֹנֵ֥י מַמְרֵ֖א), amely Hebrónban van. „Ott is épített oltárt az ÚRnak.” (13,18) Élóné-Mamré. Ez az a hely, ahol Abrám első alkalommal épített oltárt, hogy segítségül hívja az ÚR nevét. Most itt telepszik le, miközben unokaöccse, Lót, Sodomában talál otthonra. Élóné-Mamré Abrám számára a viszály utáni békesség helye. A hely, ahol élemedett korú felesége gyermeket fogan. A hely, ahol Isten találkozni fog vele, mielőtt elindul, hogy Lótot kimentse Sodomából. Abrám itt biztonságban van, mert hagyta, hogy az ÚR adjon neki örökséget.

Urunk, hadd telepedjünk le mi is Mamréban!

1 hozzászólás

  1. Gergely Erzsébet

    “………………………………………………………………….
     Abrám bízott Istenben, Isten pedig mellé állt. Neki csak fel kellett emelnie a szemét a földről, amelyre gazdagságával ránehezedett (13,2.6). A lehorgasztott fejnek (4,5) ez az ellentéte.”

      
    Reményteljes az a perspektíva, ami a bizalom jutalmául Abrám felemelt tekintete elé tárul. A poszt olvasása közben az alábbi, tapasztalataim által is igazolt versek ragyognak szívemben, melyek harmóniában vannak azzal a tanáccsal, amit Isten adott Abrámnak:

     
    “Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival;
    …………………………………………………………………..
    Annak okáért a lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek föl, lábaitokkal egyenesen járjatok, hogy a sánta el ne hajoljon, sőt inkább meggyógyuljon.”
    (Zsidó 12:7/a,12-13)

    Krisztusban kapunk erőt a fenyítés elhordozására, majd a lecsüggesztett kezek, ellankadt térdek újból hasznossá tételére. Bizalmunk jutalma pedig a reményteljes perspektíva, hogy meglátjuk drága Urunkat.

Egy hozzászólás elküldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Facebook Pagelike Widget

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK