Melkisédek, Sálem királya kenyeret és bort vitt ki eléje.” (1Móz 14,18)

A kilenc király csatája Kedorláómer és a vele tartó királyok vereségével végződik. A nap hőse Abrám, aki elé Sodoma királya is kijön a Sávé-völgybe, hogy üdvözölje őt és nagylelkű ajánlatot tegyen neki a zsákmány megtartására. Ekkor azonban felbukkan egy ismeretlen alak, Melkisédek (Málki-Cedek). Melkisédek szinte a semmiből tűnik elő, nem volt róla eddig szó, sem a városáról (Sálem), amelynek királya volt. Nem tudunk semmit a származásáról sem. Abrám azonban tizedet ad neki mindenből.

Melkisédekről az elbeszélő két részletet oszt meg. Az egyik az, hogy a Felséges Isten papja (כֹהֵ֖ן לְאֵ֥ל עֶלְיֽוֹן) volt. Él-Eljón: a Magasságos Isten. Melkisédek neki szolgált. A másik az, hogy Sálem királya (מֶ֣לֶךְ שָׁלֵ֔ם) volt. Melek-Sálém. A zsidó hagyomány szerint ez azonos a későbbi Jeruzsálemmel (Jerusálájim). Ha így van, akkor Melkisédek Dávid előtt ült Dávid trónján. Papi és királyi szerepe mellett királysága prófétai jelentőséggel is bír.

Melkisédek e szavakkal áldotta meg Abrámot: „Áldott vagy Abrám a Felséges Isten előtt, aki a mennyet és a földet alkotta! És áldott a Felséges Isten, mert kezedbe adta ellenségeidet!” (14,19-20) Melkisédek megerősíti azt, amit Abrám korábban is hallott Istentől, de ki is tágítja a tudását. Abrám áldott, mert a menny és a föld teremtője állt mellé. Az ÚR a menny és föld Ura. Abrám megőrizte e gondolatot, mert Sodoma királya előtt már Melkisédek szavaival is utal JHVH-ra: Él-Eljón, akié a menny és a föld (14,22).

Ami azonban a leginkább meglepő: „Melkisédek, Sálem királya kenyeret és bort vitt ki eléje” (14,18). Miért kenyeret és bort? Keresztény olvasóként ezen a ponton nem tudok elvonatkoztatni attól a ténytől, hogy Jézus is kenyeret és bort nyújtott a tanítványainak, és azt mondta: „Ez az én testem… ez az én vérem.” A zsidók Melkisédek alakjában a Messiás előképét látták. Az apostolok Melkisédek alakjában magát Krisztust. Sálem királya a semmiből bukkan fel, hogy kenyeret és bort vigyen Abrám elé. Véletlen lenne?

Jézus azt mondta: Ábrahám látta az én napomat, és örült (Jn 8,56). Vajon Melkisédekre gondolt? Ábrahám felismerte, hogy Melkisédek nagyobb nála. Tizedet adott mindenéből Melkisédeknek, Sálem királyának, a Magasságos Isten papjának, aki „csak” kenyeret és bort hozott elé, de abban a kenyérben és borban benne volt a megváltás prófétai elővételezése.

Urunk, Te pap vagy örökké Melkisédek rendje szerint. Köszönjük a megtört testedet és kiontott véredet! Térdre borulva fogadjuk az áldásodat. Legyen mindenünk a tiéd!

2 hozzászólás a “Reggeli naplójegyzetek a Genezisről (14) – Kenyér és bor” bejegyzéshez

  • János says:

    Kedves Ádám,
    Egy bizonyos zsidó hagyomány szerint Melkisédek Sém lenne. Ezt a meglátást cáfolja az alábbi videó,az LXX és más korai forrásokra támaszkodva a YouTubeon: Were the Pyramids Built Before the Flood? (Masoretic Text vs. Original Hebrew)
    A szerző szerint a MT évszámai meg lettek változtatva.

  • pomome says:

    Ha Melkisédek pap és király volt, akkor kellett,hogy legyen nép is, aki úgyanúgy a Felséges Istent imádta.
    Ők Ábrahám kortársai voltak. Valószínüleg ismerték egymást.

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum