„…egy szál fonalat vagy egy saruszíjat sem veszek el mindabból, ami a tied, hogy ne mondhasd: Én tettem gazdaggá Abrámot.” (1Móz 14,23)

Vajon meg tud-e állni egyenes derékkal a szellemi hatalom a világi hatalom előtt? Amikor Abrám átengedte Lótnak a föld kiválasztását, könnyebbé vált a gazdagság súlyától is. Ez – és a Melkisédekkel való találkozása – tette lehetővé azt a lenyűgöző gesztust, amit Sodoma királyával való találkozásakor látunk. Abrám egyenes derékkal áll meg a király előtt és lemond a zsákmányról. Ezzel vásárolja meg valódi szabadságát.

„Sodoma királya ezt mondta Abrámnak: Add nekem az embereket, a jószágot pedig tartsd meg magadnak!” (14,21) Abrámnak joga lett volna ehhez, hiszen ő segítette győzelemre Sodoma királyát Kedorláómer seregeivel szemben. „De Abrám így válaszolt Sodoma királyának: Fölemelt kézzel esküszöm az ÚRra, a Felséges Istenre, a menny és a föld alkotójára, hogy egy szál fonalat vagy egy saruszíjat sem veszek el mindabból, ami a tied, hogy ne mondhasd: Én tettem gazdaggá Abrámot. Rólam ne legyen szó, csak arról, amit megettek a legények, meg azoknak a férfiaknak a részéről, akik velem tartottak: Anér, Eskól és Mamré kapják meg a részüket.” (14,22-24)

Abrám választhatta volna a kecsegtető lehetőséget, ami az orra előtt volt, de ő messzebb látott. Abrám tudta, hogy ha elfogadja Sodoma királyának ajánlatát (bármily jogos és méltányos is az mindkettőjükre nézve), lekötelezettjévé válna a világi hatalomnak. Szellemi tekintélyét csorba érné. Soha nem tudná lemosni magáról, hogy Sodoma királya tette őt valakivé. A spirituális tekintély a világi tekintély eszközévé silányulna és erejét veszítené.

Az egyház ma is el tudja kótyavetyélni az autoritását. Elég ehhez, hogy elterjedjen a hír: az állam tette Isten népét gazdaggá. Ha méltányos és jogos is lenne ez az osztozkodás, vajon szabad-e belemennie annak, aki Melkisédekkel, a Magasságos Isten papjával találkozott? Vajon nem Ábrahám hitének vagyunk az örökösei? Vajon nem a Magasságos Isten örökösei vagyunk?

„Ezek után az események után így szólt az ÚR Abrámhoz látomásban: Ne félj Abrám! Én vagyok a pajzsod: jutalmad igen bőséges.” (15,1)

Urunk, erősítsd meg a hitünket, hogy mindig egyenes derékkal tudjunk megállni a világ hatalmasságai előtt! Óvj meg bennünket a rövid távú érdekek hamis ígéreteitől!

16 hozzászólás a “Reggeli naplójegyzetek (15) – Hogy ne zsarolhass” bejegyzéshez

  • Son of Noon says:

    Ámen, elgondolkodtató, vajon mi történik,ha anno nem lesz államvallás a kereszténység,vajon teret tudott volna e nyerni akkor az iszlám.Nagy tanulság,az biztos.

  • Steve says:

    Érdekes, hogy Ábrahám hozzáállása a kérdéshez nem teljesen sablonszerű volt, hiszen Egyiptom királyától pl. elfogadta az ajándékokat Sáráért (pedig az eleve kissé ambivalens helyzet volt): “És jól tőn érette Ábrámmal, és valának juhai, ökrei, szamarai, szolgái, szolgálói, nőstényszamarai és tevéi”, és miután feljött (ויעל – érdekes módon onnan mindig csak “feljönni” lehet) Egyiptomból, igen gazdag vala barmokkal, ezüsttel és aranynyal.” Hasonló történt később Abimélekkel is (nem teljesen világos a kronológia, de ez a Sodoma királya ajándékának elutasítása után történhetett): “Akkor Abimélek vett juhokat, ökröket, szolgákat és szolgálókat, és adá Ábrahámnak, és vissza adá néki Sárát is az ő feleségét.”

    Érdekes lehet azon elgondolkodni, hogy mi volt az a szempont, amiért Ábrahám máshogy járt el Sodoma királya esetén? Fontos szempont lehet talán az, hogy Egyiptom és Gérár királyai bizonyos alapvető erkölcsi kérdések tekintetében úgy tűnik nem a megalkuvást és romlást képviselték, szemben a szodomaiakkal ill. Ábrahámban – legalábbis ez olvasható ki a történetből – meglátták az Igaz Isten emberét.

  • wkm says:

    Steve,

    Szerintem Abimelek esete (1Móz20) visszaemlékezés egy jóval korábban történ sztorira. De talán Te is erre utaltál. Sára már elég öreg volt akkoriban, és bár nem tartom elképzelhetetlennek, hogy egy idős nő keltse fel az érdeklődését Abimeleknek, szerintem ez elég valószínűtlen. Ha pedig Sára “fénykorában” történt ez az eset, akkor érthetőek a motivációk.
    Ez esetben pedig valószínűleg Egyiptom királya és Abimelek sztorija mind megelőzte a szövetségkötést az Örökkévalóval, és a találkozást Melkisédekkel. Sodoma királyával történt esetnél Ábrahám már nem ugyanaz az ember volt, mert azóta többször is találkozott az Örökkévalóval, és megváltoztak az indítékai és motivációi. Nem gondolnám, hogy a személyeknek (Egyiptom királya, Abimelek, Sodoma királya) lett volna jelentősége, bár meggyőzhető vagyok.

  • Steve says:

    Szia wkm,

    lehet, bár a beszámoló egy átkötéssel indul az előző eseményből, így aki a szöveget szerkesztette, úgy vélte, hogy ez az esemény Sodoma pusztulása után történt. Nem tudjuk, hogy Abimélek (Avimelekh – “apám a király”) pontosan miért akart Sárával összeházasodni, mivel a szöveg ezt nem fejti ki. Ez esetben valószínűleg már nem Sára szépsége volt a szempont, a szöveg itt nem ír semmi ilyet, nem szabad összemosni a történetet az 1Móz 12-vel (amikor a fiatal Szárait elsősorban a szépségéért akarta megszerezni a fáraó). Lehet, hogy pl. Avimelekh azt gondolta, hogy mivel Sára az ekkorra már igen gazdag és most már hadvezérként is sikeres Ábrahám húgának vallotta magát, hasznos lehet egy rokoni kapcsolaton keresztül akart valamiféle szövetségi kapcsolatba kerülnie vele. Ezt alátámasztja az is, hogy a történet szerint Sára igen sokáig Avimelekhnél tartózkodott (elég idő telt el, hogy gyanússá váljon, hogy valamiért elkezdtek nem teherbe esni a háznép nő tagjai Isten csapása miatt – egy ilyen probléma nem egy-két nap alatt kezd feltűnni, hanem minimum több hónap alatt), de mindeközben Avimelekhenk eszébe sem jutott, hogy Sárával háljon. Ez arra utal, hogy nem elsősorban valamiféle ellenálhatatlan szexuális vonzalom miatt “csapott le” Avimelekh Sárára.

    Amögött, hogy Sodoma (Szdom) királyától nem fogadott el semmit Ábrahám, míg Avimelekhtől vagy korábban a Fáraótol igen, szerintem nem elsősorban valamiféle személyiségfejlődés áll. Sodoma királya (a korábbi fejezetek szerint szerint átkozott) kánaánita volt (erre játszik rá a narratíva a teljes erkölcsi romlottságról), míg a Fáraó ill. Avimelekh nem (ez utóbbi vélhetően filiszteus, bár a kutatók – és egyes hagyományok – szerint az akkori filiszteusok nem vagy nem teljesen a későbbi filiszteusokkal azonosak, de a lányeg, hogy nem kánaánita volt). Ráadásul a romlott Sodoma és Gomora (‘Amora) ellen támadó királyok mind pont Ábrahám szülőföldjéről jöttek (vagyis származás szempontjából tulajdonképpen Ábrahám rokonai voltak) – és az egész háborúban inkább ők voltak a “jó fiúk”, a megmentett szodomaiak pedig a rosszak. Ábrahám valószínűleg a látszatát is el akarta kerülni annak, hogy Lót megmentésén (ami minden résztvevő előtt egy igazolható indok volt) kívül bármilyen más érdeke is fűződött volna ahhoz, hogy az övéivel szemben a romlott Szodomaikat támogassa, és a gesztus, hogy Szodomának még a gazdagságát is megveti, egyértelművé tette ezt. Lehet az is, hogy ahogy Ádám írja, valamiféle zsarolási szándék lehetett Sodoma királyának fejében, de szerintem nem ez a kulcs (egyértelműen nem volt ebben a pozicióban, hiszen még azt is kérnie kellett, hogy a megmentett hadifoglyokat Ábrahám legyen szíves szolgáltassa vissza) – a héber szöveg szerintem úgy érthető, hogy egyfajta erkölcsi szégyen lenne, ha Sodoma királya azt mondogathatná, hogy ő tette gazdaggá Ábrahámot (a héber szövegben nem az áll mint a Károliban “hogy ne mondjad: Én gazdagítottam meg Ábrámot”, hanem az, hogy “és nem mondod/modhatod majd: én gazdagítottam Ábrámot” – egy icipicit más az árnyalata a szövegnek, de lehet, hogy csak én érzem így).

    Egyébként érdekes, hogy Sodoma sorsát Isten utána saját felelősségének kezdte érezni, hiszen – ahogy erre Malkicedek is rávilágít – Ábrám Isten segítségével mentette meg a sodomaiakat és győzte le a mezopotámiai sereget, de ez nem volt valójában egy jó dolog. Isten végül maga pusztítottal el a sodomaikat.

  • wkm says:

    Steve,

    Logikus az érvelésed, tényleg lehetett egy érdekházasság Abimelek szándékában, ami az uralkodócsaládoknál sztenderd dolog volt.

    Ha ez az eset állt fent, akkor Sodoma királyával kapcsolatos értelmezésed is kézenfekvő. Bár azt nem gondolnám, hogy rossz dolog volt Ábrahám részéről megmenteni a sodomaiakat. Szerintem ez is az Örökkévaló akarata volt, mert adott nekik még esélyt arra, hogy kijózanodjanak. Isten nem pusztítja el ellenségeit “idő” előtt.

  • Steve says:

    @wkm – egyetértek! 🙂

  • Erika says:

    “Vajon meg tud-e állni egyenes derékkal a szellemi hatalom a világi hatalom előtt?”
    Ha valamilyen függőségben van a világi hatalomtól, ha valamivel tartozik, akkor egyértelműen nem. A világi hatalom előbb utóbb beleavatkozik a szellemi hatalom dolgaiba, nagy valószínűséggel kér/elvár olyan dolgokat, melyek nem férnek bele a keresztény erkölcsökbe, nem Isten szerint valóak. Úgy gondolom, hogy azok az egyházak vagy keresztény(-nek mondott) közösségek akik támogatást kapnak az államtól, függőségbe kerülnek, kénytelenek lesznek két úrnak szolgálni. Sajnálatos módon ezt láthatjuk/hallhatjuk amikor az egyik legnagyobb történelmi egyház politikai propagandát folytat az istentisztelet részeként. És hová vezet ez az összefonódás? A kereszténység eltorzulásához, oda, hogy nem kell halálosan komolyan venni Istent és az Ő elvárásait, lehet kétfelé sántikálva is élni, nincs abban semmi rossz ha manapság nem vesszük olyan komolyan a Szentírást.
    “És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de a ki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.” (1János 2:17)
    “Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” (Máté 7:21)

  • wkm says:

    Steve,

    Azért az kérdés még előttem, hogy ha Sára már idős volt (~90 éves) amikor Gerár területén tartózkodtak, akkor miért mondta még ekkor is Ábrahám, hogy a húga (1Móz20:1-2), és miért nem vállalta fel, hogy a felesége? Ha azt feltételezem, hogy Sára 127 évesen nézett ki úgy, mint a mai 90 évesek, akkor is egy mai 60-70 éves kinézetével kellett rendelkeznie, ami azért akkora fenyegetést nem jelenthetett Ábrahámra nézve, ami indokolná a titkolózást. Ebből a szemszögből nézve ez a momentum inkább az 1Móz20 intermezzó szerepét erősít. Nem?

  • Steve says:

    Szia wkm,

    ez jó kérdés. Erre a szöveg maga ad valamiféle magyarázatot:

    “És lőn hogy amikor kibujdostata engem az Isten az én atyámnak házából, azt mondám néki: Ilyen kegyességet cselekedjél én velem, mindenütt valahová megyünk, azt mondjad én felőlem: én bátyám ez.”

    Úgy tűnik, ez egyfajta bevett gyakorlat volt Ábraháméknál már az egyiptomi incidens óta, és a “mindenütt”-be beletartozik Gérár is. 🙂

    Nem kutattam ezt a kérdést alaposan, így csak szabadon gondolkodni tudok – akár az is lehet, hogy Ábrahám úgy érezte, alternatívát jelenthet Abimélek számára, hogy őt jól elteszi láb alól és elveszi feleségül Sárát és így megszerzi Ábrahám háza és vagyona felett az irányítást. Nem tudom, hogy ez mennyire reális feltételezés. Kérdés, hogy Ábrahám miért költözött egyáltalán Gérárba, ahol láthatóan úgy érzékelte, hogy veszélynek van kitéve – emögött valamiféle kényszer állhatott (hasonlóan a korábbi egyiptomi incidenshez). Könnyen lehet, hogy Sodoma és környéke pusztulásával (az elpusztult “kikar hajarden”, azaz a Jordán pusztája úgy tűnik egy kiváló termőterület volt, mint “az Úr kertje”) éhínség tört ki a tágabb régióban, ezért volt szükség erre a lépésre (ez a magyarázat – ha igaz – megerősíti látszik a kronológiát, miszerint a gérári incidens Sodoma pusztulása után volt). De ez is csak spekuláció részemről… Ha van valakinek jobb magyarázata, örömmel meghallgatom!

  • wkm says:

    Szia Steve,

    Ha azt a korábbi verset nézzük, akkor lehetett Sára és Ábrahám között egy ilyen policy, így automatikusan ennek megfelelően járthattak el. Mégis a szöveg az 1Mózs20:2-ben megemlíti, hogy Ábrahám mondta húgának Sárát gérárban, tehát mintha nyomós oka lett volna ennyi idő után is fenntartani a policyt. Ábrahám saját bevallása szerint félt, hogy megölik a feleségéért (11v), és ezt kimondottan Sára megszerzésére irányuló tettként vélelmezi Ábrahám. Ez így eléggé gyengíti az érdekházasság értelmezést. A feleség és női leszármazók tudtommal nem vitték tovább az atyai vagyont/gazdaságot, nem véletlenül panaszkodik Ábrahám az ÚRnak az 1Móz15:2-ben, hogy nincs utódja, és a damaszkuszi Eliézer örökli a vagyonát. Ez valószínűleg személyes ígéret lehetett az illető irányába, és nem kizárt, hogy valami vagyont/üzletet érintő megállapodáshoz társult. Esetleg még, ez az illető Ábrahám egyik hűséges szolgája is lehetett, akinek Ábrahám sokat köszönhetett.
    Hajlok arra, hogy ha Sára 90 évesen egy ~30-40 éves nő szépségével nem rendelkezett, akkor a kronológiából szükségszerűen kiesik az 1Móz20. De azt az eshetőséget sem lehet végülis elvetni, hogy Sára megtöri a “nincs szép öregasszony” vélekedést. 🙂

    Az, hogy Gérárba költözött Ábrahám, azt a vagyonának mérete is indokolhatta, egy esetleges éhinség mellett. Még jóval azelőtt, hogy Lót különvált volna, már igen nagy vagyonuk volt. Egy dunántúlnyi területen egy félnomád életformát élő gazdag “király” állatállományát akármilyen terület nem tudta eltartani. Ráadásul valószínűleg rengeteg erdő is volt akkoriban arrafelé, ami a legeltetésre nem alkalmas, és ilyen szempontból kieső területnek számított. Kicsit hasonló ehhez az, hogy ha valakinek manapság dollár milliárdokat kell befektetésekbe beforgatnia, annak nem perspektíva a sarki vegyesbolt megvásárlása még akkor sem, ha az egy jólmenő vállalkozás. Kell neki a “tér”.

  • Steve says:

    Szia wkm,

    sajnos a szövegből nem derül ki a mindkettőnk által olvasottnál több részlet, tehát egy ponton túl csak feltételezéseket tudunk megfogalmazni. Viszont érdemes megnézni a tágabb kontextust (környező fejezeteket) is. Az tényszerűnek tűnik (gondolom ebben egyetértünk), hogy az 1Mózes 20 Izsák születése előtt történik és Ábrahám Gérárba, a filiszteusok (ennek pontos értelmezése körül vita zajlik) földjére költözik. Azt viszont (szemben az egyiptomi esettel) nem írjuk, hogy onnan el is ment volna! Ezután (1Mózes 21) megszületik Izsák – ha a történetben kontinuitás van, akkor úgy tűnik, hogy a déli vidéken. És valóban, az 1Mózes 21 végén azt olvassuk, hogy Ábrahám még mindig a filiszetusok földjén lakik “sok ideig tartózkodék Ábrahám a Filiszteusok földén”, és ráadásul folyamatosan valamiféle kapcsolatban áll az 1Móz 20-ban színrelépett Abimélekkel, akivel vitás ügyei is vannak, ill. a végén még szövetséget is kötnek Beérsebában (márpedig az is a déli vidéken van, Gázától keletre néhány 10 km), amely helyet akkor nevezett el így (a név egyébként egy szójáték, a beer kutat jelent, a seva/sava pedig – pontozástól függően – jelent hetet és esküt is, a hely neve így az “eskü kútja” és a kút tulajdonjoga ügyében bizonyságul állított hét juhra is utal). Az 1Mózes 22 szerint Ábrahám Beérsebából ment el Morijára Izsákkal (2 móz 22,19), ami onnan 3 napi járóföld volt. Tehát a déli vidék mint helyszín gyakorlatilag körülölei Izsák megszületése előtti időszaktól egészen az akedáig terjedő időszakot (Izsák gyermekkora itt zajlik). Szerintem ennek fényében nagyon nehéz lenne az 1Mózes 20-at kronológiailag valahogy áttenni máshova, mert az egy 3 fejezeten átnyúló zavart eredményezne. A filiszteusok földje, Abimélek személye ill. a vele összefonódó Beerseva mint lokáció többszöri megjelenése több hurokkal is egybe kapcsolja földrajzilag és kronológiailag is ezeket a fejezeteket, ráadásul Ábrahám ill. Sára öregkorához kapcsolva azt.

  • wkm says:

    Steve,

    Nem vagyok otthonos ezekben a földrajzi kérdésekben, de nekem úgy tűnik, hogy a 12 fejezetben szólítja meg az Örökkévaló Abrámot, és már a 13. fejezettől rendszeresen a déli területekre tér vissza Ábrahám, és csak rövid időre hagyta el a környékét. Tehát az egyiptomi esetet követően bőven van lehetőség egy Abimélek sztori megtörténtére. De nem erőltetném a dolgot, mert már önmagában az is elég furcsa, hogy egy ~65-70 éves asszonyt az egyiptomiak és a fáraó is gyönyörűnek talál.

    Valószínű, hogy jóval hosszabb ideig maradtak fiatalok akkoriban az emberek, hiszen Táré is 200 év fölött élt, és alig pár generációval előtte még 400 év volt a sztenderd. Ábrahám és Sára pedig a redukálódó életkor következő lépcsője volt, és a testi öregedés dinamikája sem biztos, hogy arányosan követte le az életkorcsökkenést (pl fiatalabb állapotban halhattak meg), ezekben az “átmeneti” generációkban. Ha a várható átlagéletkor ~50-70 év körül stabilizálódott, akkor viszont tényleg az lehetett, hogy Sára egy mai ~35-40 éves nő fiatalságával és az Örökkévalótól kapott kivételes szépségével tarolt Abiméleknél. Az akkori átlagéletkort manapság a jólét és az egészségügy tornázza fel 90 év fölé, de valószínűleg sokkal öregebbek testileg a mai 90 évesek, mint az akkoriak.

    Szóval azt a konzekvenciát vonnám le, hogy az érdekházasságot erős érvek nem támasztják alá, viszont feltételezhetjük a mai szemmel valószínűtlen állapotot, hogy Sára 90 évesen is bombázó volt. 🙂 Ez esetben 20.rész kronológiai illeszkedését sem kell vitatnunk.

  • Steve says:

    Szia wkm,

    lehet, hogy ez a magyarázat. Ugyanakkor az 1Móz 18:11-13 négyszeresen hangsúlyozza, hogy Ábrahám és Sára egyaránt idősek (zkenim) voltak és éveik számát tekintve előrehaladatottak (“baim bajamim”) voltak, ami biológiai állapotukban is megjelent, Sára pedig már túl volt a változó koron (az itt használt héber kifejezés ezt jelenti) és nem csak a meddőség miatt, hanem általában alkalmatlanok voltak a gyermeknemzésre.

    Megj: kérdés persze, hogy az öregkor ilyen hangsúlyozása (testi értelemben is) hogyan kombinálható azzal, hogy Sém után egészen Ábrahámig (különösen, ha az LXX évszámait vesszük figyelembe az utódnemzések tekintetében) igen komoly életkorokat olvasunk, tehát eszerint a helyzetben annak kellene meglepőnek lenni, hogy ha még csak 90-100 évesek voltak, akkor hogyhogy ez problémaként merül fel a gyermeknemzés tekintetében?

    Van még az a megoldás is, ami időnként előkerül, hogy annak érdekében, hogy Izsák megszülethessen, Isten regeneratív csodát hajtott végre Sára testében (lefaragott néhány évtizedet róla biológiailag), ami a megjelenését is megváltoztatta addigra, mire a család Gérárba környékére költözött. Bár maga a szöveg explicit módon nem ír ilyet. Az is lehet továbbá, hogy Abimélek egyszerűen az érettebb hölgyek felé vonzódott, vagy pedig Sára kiválóan főzött, vagy akármi más ilyesmi, és ez volt a key selling point. 🙂

    Azt hiszem ezt a kérdést jól megbeszéltük. 🙂

    Steve

  • wkm says:

    Szia Steve,

    szerintem abban az időben világos volt mindenki előtt a generációk rövidülése. Jákób is konstatálja a fáraó előtt, hogy évei száma rövidebb az őseihez képest. Emellett az asszonyok is megbeszélték a dolgaikat, és Sára tisztában volt az akkori “átlagokkal”. Az biztos, hogy Sára ~75 éves korára már túl volt a változó koron, és biztos volt benne, hogy nem lesz gyermeke. Ezért is merülhetett fel benne a Hágár verzió.
    A manapság 45 év körül kezdődik a változókor. Sára esetében talán lehet feltételezni, hogy 65-75 éves korában történhetett. Szerintem szerette Ábrahámot, és miután egyértelművé vált számára, hogy már biológiailag esélytelen a dolog, olyan sokat szerintem nem várhatott a javaslatával.

    Szóval csak arra akartam kilyukadni, hogy ha feltételezzük a ~70 év körüli menopauzát, és a mai ~45 évhez képest arányosítjuk, akkor ezt az öregedésére vetítve lehet, hogy a 90 éves Sára egy mai 5x év körüli nő “fiatalságával” rendelkezett. De ez esetben arányosítjuk az öregedés ütemét az életkorral. Pedig nem nagyon voltak genetikai hibáik még, mert a testvérházasság akkoriban még nem eredményezett fogyatékos gyermekeket. A jóval kevesebb genetikai hiba pedig szerintem lassabb öregedést is jelenthetett. Meg az sem kizárt, hogy önmagához mérten viszonylag fiatalon halt meg Sára (Ábrahámhoz képest). A mai 50 éveseket sem nevezzük fiatalnak, de ha meghalnak, akkor azért azt korainak tartjuk.

    A generációk rövidülésének üteme Ábrahám és Sára korában még elég intenzív volt, míg Jákób(147) és Mózes(120) között már nincs akkora különbség. Kb egy hiperbolikus görbét rajzol Sém(500) és Mózes között. Ez alapján Ábrahám generációja még eléggé speciálisnak tekinthető, és talán Mózestől már a miénkhez hasonló kezd lenni.

    Személy szerint nem valószínűsíteném a regeneratív csodát, mert a visszafiatalodás említésre méltó látványos jelenség lett volna. De az tény, hogy csodát tett az Örökkévaló, és nem véletlenül lett “nevetés” Izsák neve.

    Szerintem is átbeszéltük a dolgot. 🙂

  • Nandito says:

    Ezen az életkor kérdésen én is sokat gondolkodtam. Szerintem a magasabb várható élettartam magyarázata mellett valamiféle regeneratív csoda / megfiatalodás sem zárható ki. Ugyanis az Úr meglátogatása után nemcsak Sára élete lesz érdekes az Abimelek történettel és Izsák megszületésével, hanem Ábrahámé is.

    Az 1Móz 18:11-13 mindkettejüket említi, hogy biológiailag nem esélyes a gyermekáldás. Viszont nemcsak csodálatos módon megszületik Izsák, hanem Ábrahám Sára halála után új házasságot köt és 6 gyermeke születik, ami évtizedekkel később! történt, tekintve, hogy Izsák 40 évesen vette el Rebekát – 1 Móz 25:20. “Ábrahám ismét megnősült, feleségének Ketúrá volt a neve. Ő szülte neki Zimránt, Joksánt, Medánt, Midjánt, Jisbákot és Súahot.”- 1Móz 25: 1-2

  • wkm says:

    Nandito,

    az, hogy Ábrahámnak Hágártól született gyermeke, az jelzi azt, hogy termékeny volt 85 évesen is. Izsák pedig 100 éves korában született. Ebben egyébként nincs semmi extra, mert a férfiak manapság is nagy arányban idős korukban (halálukig) is termékenyek. Az idézett 1Móz18:11 Ábrahámról csak annyit mond, hogy megöregedett, és Sára esetében említi, hogy a menopauzán túl volt. Szóval ezt én nem érzem a regeneratív csoda bizonyítékának.

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum