A jó és rossz tudásának fája, amelyről a bibliai teremtéstörténetben olvasunk, évezredek óta foglalkoztatja az emberek képzeletét. Sokszor „a tudás fája”-ként utalnak rá, tükrözve a felvilágosodás filozófusainak előfeltevését, hogy a bibliai hit és a tudomány valamiképpen szembenállnak egymással, sőt, a vallásos hit el is akar zárni a tudástól. A szövegben azonban nem a „tudás fája”, hanem a „jó és rossz tudásának a fája” áll. De vajon mit jelent ez a kifejezés, és minek a szimbóluma ez a különös fa? A Genezis első lapjain ezt mondja az Úristen az embernek: „A kert minden fájáról szabadon ehetsz, de a jó és a rossz tudásának a fájáról (עֵץ הַדַּעַת טוֹב וָרָע) nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg kell halnod.” Miért nem ehetett az ember erről a fáról a halál súlyos következménye nélkül? Vegyük sorra a lehetséges magyarázatokat!

Valamilyen titkos ismeret megszerzése?

A történet gnosztikus értelmezései általában a kígyót tekintik az epizód pozitív hősének. A gnoszticizmusban a teremtő Isten egy alsóbbrendű istenség (demiurgosz), aki létrehozta a szellemnél alacsonyabb rendű létformát, az anyagi valóságot. Az elbeszélésben szereplő kígyó a teremtő Isten elleni jogos lázadásra bíztat. Az ember jól tette, hogy hallgatott a kígyóra és szakított a fáról. A fáról való szakítás ahhoz hasonlítható, amikor az istenekkel dacoló Prométheusz lehozta a tüzet a földre az embereknek. Előremutató hőstett, progresszív cselekedet. Amikor a felvilágosodás utáni szóhasználatban a jó és rossz tudásának fájából egyszerűen a tudás fája lesz, ugyanez a lényegi gondolat határozza meg az értelmezést. Az ember olyan tudást szerzett meg, amit jogtalanul zártak el előle. A tudás fája tehát pozitív szimbólum.

Ezt az értelmezést azonban több okból is elutasíthatjuk. A bibliai történetben a Teremtő Isten mindvégig az ember javát keresi. Azt olvassuk például: „Nem jó az embernek egyedül lenni…” Ezt maga Isten mondja, mielőtt az asszonyt megalkotja az ember számára. Ezenkívül nem olvasunk arról később sem, hogy az ember valamiféle ismeret birtokába jutott volna. Arról olvasunk, hogy a gyümölcs leszakítása után az ember „olyan lett mint az Isten, jónak és rossznak ismerője” (3,5.22). Ez nem kötődik semmilyen konkrét tudáshoz! Az ember első élménye a tett után nem a tudás, hanem a szégyen (3,7). A történetet olvasva nincs olyan benyomásunk, hogy itt valami hőstettről lenne szó. Isten jósága mellett az ember hűtlensége inkább olyan, mint mikor valaki kirabolja a jótevőjét.

Idő előtti szexuális kapcsolat?

A másik elterjedt magyarázat szerint a jó és rossz tudásának fája az idő előtti szexuális kapcsolatot jelképezi. Isten nem akarta, hogy Ádám és Éva idő előtt szexuális kapcsolatra lépjenek, a jó és rossz ismeretének fája a nemiségre utal. Mivel támasztják alá ezt a nézetet? A bűn elkövetése után felébred a szeméremérzet és a szégyen (3,7a). Mezítelenségüket veszik észre és a nemi szerveiket takarják el (3,7b). Az asszony bűntetése a nemiség területéhez kapcsolódik: fájdalmas szülés és a férjével való kapcsolati konfliktusa (3,16). Pszichoanalitikus megközelítésben a kígyó jelentheti akár a férfi nemi szervet is (egyfajta eufemizmusként). Az ismerés (דַּ֫עַת) szó ráadásul később Ádám és Éva szexuális kapcsolatát (יָדַ֖ע) írja le (1Móz 4,1).

Bármennyire is kínálja magát, ez az értelmezés sem tartható. Tévedés lenne azt gondolni, hogy az ismer (יָדַ֖ע) szó csak a nemiségre utalhat. A szó számtalan alkalommal utal a megismerés más formáira is. (Ahogy a magyarban a „lefekvés” sem csak a szexuális kapcsolatot jelölheti.) A teremtéskor Ádám és Éva felnőtt emberek, akiket maga Isten bátorít a testi egyesülésre: „Szaporodjatok, sokasodjatok…” Ez csak szexuális úton történhet. A szexuális kapcsolat tehát Ádám és Éva számára nem tiltott, sőt, Isten kifejezetten parancsolja ezt nekik! Amint az Énekek énekében is szinte bizonyosan Isten mondja a párnak: „Egyetek, igyatok, barátaim, részegedjetek meg a szerelemtől!” (Én 5,1b) Ráadásul ha a jó és rossz tudása a szexre utalna, az azt jelentené, hogy Isten is szexuális kapcsolatban él. („Olyanok lettek, mint közülünk egy…”) Nem hiszem, hogy a szerző fejében ez megfordult.

A rossz tapasztalati ismerete?

A jó és rossz tudásának egyik legismertebb magyarázata az, hogy a fa a rossz tapasztalati úton való megismerését jelöli. Az ismeret (דַּ֫עַת) a héber nyelvben elsősorban tapasztalati ismeretet jelent, ezért is jelölhető vele a szexuális kapcsolat (vö. 4,1). Az ember a teremtéskor tapasztalati úton megismerte a jót, hiszen Isten minden teremtménye jó volt, beleértve az embert magát is. Isten attól akarta megóvni, hogy a rosszról is hasonló személyes ismerete legyen. A tiltás megszegése (az engedetlenség) által azonban pont ez következett be: az ember személyes tapasztalatot szerzett a gonoszról. Vétkezve ugyanúgy ismerte már a rosszat, mint a jót.

Mi a gond ezzel a magyarázattal? A szöveg hangsúlyozza, hogy a fáról való evés által az ember olyan lett, mint Isten. A kígyó is utalt erre: „jól tudja Isten, hogy ha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz.” (3,5). Isten is elkönyveli ezt a bűneset után: „Íme az ember olyanná lett, mint miközülünk egy: tudja, mi a jó, és mi a rossz” (3,22). Ha a jó és rossz tudása a rosszról való tapasztalati ismeretet jelöli, akkor Isten is tapasztalatból ismeri a rosszat! Tényleg ezt akarná mondani nekünk a szerző? Valóban azzal lett az ember olyanná, mint Isten, hogy már ő is tett gonoszt? Ez az értelmezés ellentmond Jakab állításának, aki leszögezi: „az Isten a gonosztól nem kísérthető, és ő maga sem kísért senkit a gonosszal” (Jak 1,13).

Emellett az a kérdés is felmerül, hogy ha a fa a rossz tapasztalati úton való megismerését szimbolizálja, miért a „jó és rossz tudása” fájának nevezi a szöveg, miért nem egyszerűen a „rossz tudása” fájának? Mindezek együtt azt valószínűsítik, hogy máshol kell keresnünk a fa jelentését.

Erkölcsi autonómia?

Kálvin, Barth, Ricour és Blocher – négy különböző korhoz és hermeneutikai iskolához tartozó bibliamagyarázó – is amellett érvel, hogy a jó és rossz tudásának fája az erkölcsi autonómia választására utal. Az ismeret eszerint a jó és a rossz közötti különbség ismeretét és meghatározását jelenti. Isten mint Teremtő a jó és rossz közötti különbség meghatározója. Ő dönti el, hogy mi jó és mi rossz. Ő a törvényadó. Isten azt akarta, hogy az ember a saját érdekében fogadja el, hogy ő (a Teremtő) az Isten. Engedelmeskedjen neki, éljen az ő fennhatósága alatt, legyen Isten-törvényű. Ugyanakkor meghagyta az embernek a lehetőséget, hogy magának szabjon törvényt. Ebben az értelemben lehet isten, vagyis törvényadó önmaga számára. Lehet ő a jó és rossz tudója.

Néhány párhuzamos igehely alátámasztja ennek az értelmezésnek a nyelvtani valószínűségét. Az 5Móz 1,39 ezt írja: „De gyermekeitek, akikről azt mondtátok, hogy prédára jutnak, és fiaitok, akik ma még nem tudják, mi a jó és mi a rossz (לֹא־יָדְע֤וּ הַיּוֹם֙ ט֣וֹב וָרָ֔ע), ők bemennek majd oda, mert nekik adom azt, ők veszik birtokba.” A mondat nyilvánvalóan arra utal, hogy a gyermekek nem tudnak még különbséget tenni jó és rossz között. A jó és rossz közötti választás a Deuteronómium egyik központi motívuma (vö. 5Móz 30,15). Ninivében Isten megkönyörült azokon, akik nem ismerték még a jobb és bal kezüket (לֹֽא־יָדַע֙ בֵּין־יְמִינ֣וֹ לִשְׂמֹאל֔וֹ), vagyis nem tudtak még különbséget tenni a két kezük között. A tudás a megkülönböztetést jelöli.

A 2Sám 19,36-ban a nyolcvanéves Barzillaj azt mondja: „nem tudok már különbséget tenni jó és rossz között” (האֵדַ֣ע בֵּין־ט֣וֹב לְרָ֗ע). Ugyanaz az ige (יָדַ֖ע), ugyanaz a lényegi szerkezet, és a jelentés egyértelműen a különbségtételre utal. Barzillaj már nem tudja megmondani, melyik a jó (finom) étel, és melyik a rossz. Az 1Kir 3,9-ben Salamon viszont azt a bölcsességet kéri Istentől, hogy különbséget tudjon tenni jó és rossz között (לְהָבִ֖ין בֵּֽין־ט֣וֹב לְרָ֑ע). Itt ugyan egy másik igét használ a szöveg, a jelentés azonban nagyon hasonló. A jó és rossz tudásának a fája a jó és a rossz közötti különbségtételt jelöli.

A történet tökéletesen értelmes lesz, ha a fát az erkölcsi autonómia jelképének látjuk. Amikor az első emberpár szakított a fáról és evett a gyümölcsből, valamilyen értelemben ténylegesen olyanná lett, mint az Isten. Jónak és rossznak tudója lett. Milyen értelemben? Abban az értelemben, hogy ő határozza meg a kettő közötti különbséget. Innentől az ember magának szab törvényt. Elvetette Isten joghatóságát, és ő dönti el maga számára, hogy mi a jó és mi a rossz. Öntörvényű lett. A fa az emberi autonómiát jelöli. A parancsnak való engedetlenség az Isten törvényadó szerepének az elvetése. Az ember a parancs megszegésével önmagát tette istenné.

Az ember istenként azonban nem élhet örökké. Az univerzumban nem létezhet egymás mellett két törvény örökké, az Istené és az emberé. Az ember az autonómiát választotta, és vele a halált is. Ezért nem járulhatott többé az élet fájához azután, hogy szakított a jó és rossz tudásának fájáról.

12 hozzászólás a “Mi a jó és a rossz tudásának a fája?” bejegyzéshez

  • Börni says:

    Ádám, engem egy ideje foglalkoztat ez a kérdés, éspedig: „Íme az ember olyanná lett, mint miközülünk egy: tudja, mi a jó, és mi a rossz” (3,22). ” Mit jelent szerinted a miközülünk? Mire/kikre utal a többes szám?

  • Szabados Ádám says:

    Börni,

    ez a vers az egyik oka annak, hogy az 1Móz 1,26-ban lévő többes számot nem tudom királyi többesként értelmezni. Itt ugyanis a szöveg azt hangsúlyozza, hogy van több, amelyikből van egy (egy közülünk). Steve szerintem azt mondaná (de lehet, hogy nem), hogy itt a mennyei istenfiakról (Divine Council) van szó. De akkor az ember nem csak JHVH Elohim képmására lenne teremtve, hanem az alsóbb istenségek, angyali fejedelmek képmására is.

    Én arra hajlok, hogy ezek ugyanúgy a Szentháromságra utaló nyomok, mint a 110. zsoltárban a JHVH mondja az én Uramnak mondatban Isten belső párbeszéde. A kapcsolatainkban és a vétkeinkben is tükrözzük Isten kapcsolatiságát. A Genezisben időnként hátborzongató egyértelműséggel jelennek meg a krisztológiai áthallások.

  • Steve says:

    Sziasztok,

    nem akarok nagyon belefolyni semmibe, mert pont próbáltam visszavonulni egy időre, csak meg lettem szólítva.

    Két komment:

    – a jó és rossz tudásának fáját Isten ültette. A probléma nem a fával volt. A fa maga nem volt rossz. Nem is azzal volt probléma, az ember evett belőle. A probléma az volt, hogy úgy evett belőle, hogy Isten azt mondta, hogy ne egyen belőle. Lehet, hogy eljött volna Isten szerint az ideje, hogy egyen belőle, és akkor jó dolog lett volna. (Megj: a törétnetből egyébként arra is lehet asszociálni, hogy az ember szabad akaratot adott a teremtményeinek, és Isten tudta, hogy óhatatlanul lesznek olyan teremtmények, amelyek lázadnak. Isten azt mondja, hogy engedelmeskedjünk neki, ugyanakkor az univerzumban van szabad döntési lehetőség és van döntési helyzet is, lehet nem engedelmeskedni – ezt Isten nem akadályozza meg. Isten képes volt az élet fáját őrizni Kerubokkal és lángoló pallóssal, de pl. a jó és rossz tudásának fáját nem őrizte egyetlen Kerub sem. A kérdés beterelhető a molinizmus vitába is).

    – igen, én bár nem vetem el teljesen, de nem valószínűsítem, hogy a többes szám a Szentháromságra utal (nem tetszik ez a megoldás – meggyőződésem szerint az ószövetség tele van világos utalással a Szentháromságra, ha valaki szeretné, szívesen hozok párat, tehát nekem ezzel semmi bajom, csak pont ez a rész nem az szerintem). Nem látok problémát azzal, hogy a “teremtsünk” ott elohim-ok egy csoportjára vonatkozik, egészen addig, ameddig az angyalok is istenképűek, és szerintem azok. Mellesleg mi is olyanok leszünk mint az angyalok és m is istenfiak vagyunk a szónak a Divine Council értelmében is, ez az egyház elhívásához hozzá tartozik. De nem kezelem a kérdést dogmatikusan, ez – ahogy máshol kifejtettem – számomra a DC hasznos és működő értelmezési mátrixnak tűnik. Ha egyszer lesz erről egy topic, szívesen vitatkozok alatta róla, és ha kiderül, hogy nem jó az egész, csak örülök neki, nem akarok nem jó dolgokat komolyan venni. 🙂

  • Szabados Ádám says:

    Steve,

    ne haragudj, hogy megidéztelek és előhívtalak a csend honából.:) Pihenj nyugodtan, én se kezelem a kérdést dogmatikusan.

  • Szerintem a történet egyszerűen a homo sapiens öntudatra ébredéséről, erkölcsi önreflexiós képességéről szól, aminek “áraként” beépíti az ókori szerző az emberi léthelyzet nagy problémáit, visszafelé logikázva. Ez az értelmezés mintha kevesebb ellentmondást vetne fel a szó szerintihez képest.
    A szó szerinti értelmezések – nem csak az általad kritizáltak, hanem mind – lényegi ellentmondásokba futnak: 1. az állat nem ismeri a különbséget jó és rossz között, mégis meghal és földi nehézségekkel szembesül, tehát nem valószínű, hogy a halandóság oka a jó-rossz tudása lenne, a mulandóság-nehézség inkább minden földi élőlény eredendő helyzete; 2. az ‘olyan, mint közülünk egy’ nehezen utalhat a szentháromságra, mert Isten, Jézus és Szentlélek (számunkra) túl különbözőek ahhoz, hogy valami közös tulajdonságukat húzhatnánk magunkra, miközben lényegileg meg EGYEK, vagyis a többes szám sem indokolt.
    Ha lemondunk a szó szerinti értelmezésről, a szent szöveg erkölcsi tanulsága pl. így szólhat: az ember már nem állat, nincs visszaút az önreflexiótlanságba-felelősségmentességbe, de nem is Isten, nem tud áttörni az Ég felé a tisztán szellemi létbe; ebből a kb. 100 évig tartó köztes létállapotból Isten parancsainak betartására törekedve hozhatja ki az optimumot.

  • Steve says:

    “előhívtalak a csend honából.:) Pihenj nyugodtan”

    lol, bárcsak erről lenne szó. Valójában az van, hogy az ide írogatás nekem inkább a kikapcsolódáshoz tartozik. De egyben fel is pörget. Közben viszont nem tudok haladni azzal, ami a dolgom (és abból van sok), vagy hétvégén nem tudok lenyugodni a pörgés helyett, pedig az kellene, hogy jövő héten tudjak haladni azzal, ami a dolgom (pedig valójában azért dolgozok, hogy végre lenyugodhassak és ne pörögjek – hahh, talk about futility!). Na de megint ide írogatok… tessék, látod most mit csináltál?! 🙂

  • Szabados Ádám says:

    Na, ezzel hasonlóan vagyok én is. Haladom kell más feladataimmal. Az elmúlt időszak kommentfolyama rengeteg időt emésztett fel. Talán nem volt mégse hiábavaló.

  • Bolyki Lászó says:

    Számomra akkor nyílik ki igazán a jó és rossz tudása fájának jelentősége, ha párhuzamban látom a keresztfával. Az édeni fa volt az ajtó, melyen keresztül a bűntelen ember kilépett Istennel való közösségből, a keresztfa pedig az a fa, melyen át a bűnös ember beléphet Isten jelenlétébe. (Ahogy a bábeli ítélet során Isten szétszórta az addig együtt lakozó embereket a nyelvek természetfeletti összezavarásával, pünkösdkor pedig eggyé tette a világ különböző tájairól érkezőket a nyelvek természetfeletti érthetővé tételével.) Külön szép, hogy az édeni fa egy élő és termő fa volt, melyet a szent Isten ületett, a keresztfa pedig egy “halott” fa volt, kivágott, megácsolt, gyökérzet és termés nélküli, melyet a bűnös ember állított. Az élet fája a bűneset után azért helyeztetett tilalom alá (Gen 3:24), mert a bűnös ember számára Isten már CSAK a keresztfát adta, azaz Jézus helyettesítő áldozatát (és az Ósz alatt annak előképeit), amely által a bukott ember közösségbe kerülhet vele. Én is úgy látom, hogy a jó és a rossz megítélésének képességét Isten a maga hatalmába helyezte, és a bűnös ember épp abban vét Isten ellen, hogy maga akarja megmondani, a saját gondolatai szerint, hogy mi a jó és mi a rossz, függetlenítve magát ezzel Istentől, aki ezt a maga hatalmába helyezte. Aki pedig a kereszthez járul, és azt meg akarja érteni, annak ráció szempontjából “leoldott saruval” kell közelítenie, mert a golgotai áldozattal Isten szinte “csomót köt” a logikusan gondolkodó (a jó és a rossz dolgokat érteni vélő) ember gondolatainak fonalára.
    A saját ítéleteiben bízó, kevély emberi elme soha nem fogja megérteni, hogy a teremtő Isten miért egy gyalázatos igazságtalanság által mutatja be igazságát, miért egy teljes vereség által a totális győzelmét, miért egy átokká lett Isten-ember lesz a világ megáldatásának forrása, és hogy miért Jézus gyengeségben van az erő. Röviden: Isten bölcsessége bolondság az emberi gondolkodás mércéje szerint.
    Az újjászületett embernek, aki Istennel való közösségben él, ma is le kell mondania a jó és a rossz közti önhatalmú különbségtételről, és azt Isentől kell kérnie és elfogadnia, ahogy ezt Salamon is tette annak idején.

  • Szabados Ádám says:

    Ámen!

  • M.Timi says:

    Sziasztok,

    előre jelzem, csak egy laikus hívő vagyok, de nekem van egy nagyon fontos momentum a bűnbeesés történetben, ami miatt nem teljesen kerek így a kép.
    Szóval az élet fáját Isten a kert közepére teremtette (nekem ez Krisztus, az életem közepe).
    A bűneset pedig:
    Kígyó: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek? (Ádámot idézve:”lehet kérdezve is hazudni”)
    Éva válasza: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk, csak annak a fának gyümölcséről, amely a kert közepén van, mondta Isten: Nem ehettek abból, ne is érintsétek, mert meghaltok.
    Szóval Éva válasza is már jelzi, hogy az igazságtól elfordult, hiszen nem a jó és a rossz tudásának a fája volt a kert közepén, még ha ez nem is tudatos. A tett ami megpecsételi az Istentől való elfordulást. (Ugyanakkor Isten mindezt tudva, előre figyelmezteti, hogy ne tegye meg)
    Nem vagyok biztos, hogy a jó és a rossz tudása ne lett volna az ember birtokában, csak akkor vált a rossz is valóságossá, vagyis a halál által (Isten nélküli létben). Szerintem csak egymás mellett tudja értelmezni az ember mi a jó (édenkert Istennel) és a rossz (átkozott földi élet Isten nélkül) között a különbség.

  • Szabados Ádám says:

    M. Timi,

    szerintem Éva válaszában szépen látható a bűnbeesés folyamatának egy állomása. A kígyó kérdezve hazudik, Éva elbizonytalanodva és már láthatóan megzavart lélekkel válaszol, a kígyó megbontja az Istenbe vetett bizalmát, Éva enged neki és vele sodródik, majd az Isten jóságába vetett bizalom megrendülésével – az örömfoŕástól eltávolodva – a szíve hirtelen kívánatosnak látja a fát. A csábítás célba ér, és ha nem is értjük ennek pontos miértjét és hogyanját, a bűn megfogan és Éva leszakítja a gyümölcsöt. A gyümölcs leszakításával pedig Éva (és aztán Ádám) engedetlenné válik. Ez az engedetlenség maga az autonómia. Nem ott lesz a jó és rossz közötti különbség, ahol Isten meghúzta azt, hanem ott, ahova Éva (és Ádám) teszi.

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum