Jézus Messiás-volta mellett az egyik legerősebb érvet egy Messiás-hívő zsidó prédikátortól hallottam. Az érv rendkívül egyszerű, mégis el kell gondolkoztasson minden zsidót – és nem csak zsidót. Az elmúlt évezredek vallástörténetében az egyik legfurcsább jelenség az a szinte megmagyarázhatatlan tény, hogy a világ lakosságának nagyjából harmada (névleg vagy szívből) azt vallja, hogy egy kis nép (a zsidók) Istene (JHVH) az egyetlen igaz Isten, az ég és a föld teremtője, és ehhez az Istenhez egy zsidó rabbin, a názáreti Jézuson keresztül vezet vissza az út, aki a Dávid fia, a világ ura és megváltója. Ha lehántjuk erről a jelenségről a kereszténységnek azt a névlegesen vallásos vagy politikai kérgét, amely joggal taszítja és botránkoztatja meg a zsidóságot (és nem csak a zsidóságot), még mindig marad sok százmillió gój, aki teljes szívéből hiszi, hogy Jésúa Há-Mássiáh (Jézus Krisztus) a Szabadító, és Ábrahám és Mózes Istene az egy igaz Isten. Ennek a különös ténynek van egy még különösebb vetülete.

Ha a Héber Bibliát tanulmányozzuk, számos ígéretet találunk benne arra nézve, hogy el fog jönni a Messiás, Dávid fia, akiben Isten új szövetséget köt Izráellel és Júdával. A próféciák szerint a Felkentben maga JHVH jön el templomába, a Cionra. Jövetelét megelőzi Illés, a követe, aki elkészíti JHVH útját (Jézus szerint ez a jövendölés Keresztelő János szolgálatában teljesedett be). A Messiás eljövetelének egyik legfontosabb jele pedig az lesz, hogy a népek (gójím) közül valók is el fogják ismerni, hogy JHVH az egyetlen Isten, és a világ négy tájáról a Messiás zászlaja alá fognak seregleni, hogy tanítást kapjanak tőle. Más szóval: a Messiás idején a pogányok nagy számban meg fognak térni Izráel Istenéhez. Elhagyják halott bálványaikat, megtagadják korábbi isteneiket, hogy az egy igaz élő Istennek szolgáljanak, egyedül őt imádják, egyedül őt hívják segítségül. A szigetekre is eljut a Messiás jövetelének jó híre. Erről szóltak a próféciák.

Az említett Messiás-hívő zsidó prédikátor arra az egyszerű tényre mutatott rá, hogy a népekből valók pontosan akkor kezdtek tömegesen JHVH felé fordulni, amikor a názáreti Jézus (Jésúa Há-Nocri) azt állította magáról, hogy ő a Dávid Fia, a megígért Szabadító. Soha előtte nem jöttek a népek tömegesen Izráel Istenéhez, hogy imádóivá váljanak. Azóta viszont szerte a világon mindenfelé kis qáhálokat (gyülekezeteket) találunk, ahol Izráel Istenét imádják, a Tórát, a Prófétákat és az Írásokat (a Tanakhot) tanulmányozzák, és a zsidókkal együtt várják az Isten országát, Izráel végső vigasztalását, a feltámadást, a teremtés szombatját. Ezen a különös tényen annak is el kell gondolkodnia, aki ezidáig elfogadta a Szanhedrin ítéletét, amely istenkáromlásért fogta perbe a názáreti Jézust. Vajon nem ő mégis a Messiás? Nem benne teljesedtek be mégis a jövendölések? Nem furcsa, hogy a népek azóta – a legtávolabbi szigetekről is – özönlenek Izráel Istenéhez? Nem különös, hogy a föld legtávolabbi sarkán is Izráel Istenét hívják segítségül a Messiás Jézus neve által? Nem ezt jövendölték a Messiásról a próféták?

Az említett prédikátor szerint a pogányok tömeges megtérése az egyik legerősebb bizonyíték amellett, hogy Jésúa Há-Nocri valóban a zsidók Messiása. Ezt a névleges és politikai kereszténység súlyos bűnei sem takarhatják el.

8 hozzászólás a “A pogányok megtérése bizonyítja, hogy Jézus a zsidók Messiása?” bejegyzéshez

  • Szilágyi József says:

    Halleluja!

  • Ivanics Gabi says:

    Minden szava IGAZ! Jezus ezt mondta magarol: En vagyok az Ut,az Igazsag es az Elet. Senki sem mehet az atyahoz csak rajtam keresztul. Es ezt: aki engem lat az az atyat latja. Hon szeretett zsido es goj honfitarsaim, lassatok meg es fogadjatok el Jezust! Csak Obenne talalhatunk megvaltast, szabadulast es igazi shalomot! Ne keslekedjetek, meg ma tegyetek meg ezt a lepest ! Ez eletetek legjobb es legfontosabb dontese! Az orok elet titka Yeshua Hamassiah! !

  • Fifi says:

    Elsőre tulajdonképpen tetszett az érvelés. Hiszen a cikk több mint gesztusként megemlékezik a névleges és politikai kereszténység súlyos bűneiről. Ezt „lehántva” viszont ezzel úgy mutatja be azt a pozitív tényt, hogy nem zsidók száz milliói „Izráel Istenét hívják segítségül a Messiás Jézus neve által”, mintha mindez a zsidóság számára (is) akár egyfajta elsöprő bizonyítékkal, felismeréssel járhatna, hiszen pont erről írtak a próféták. Amikor a következőt írja:
    „Istenhez egy zsidó rabbin, a názáreti Jézuson keresztül vezet vissza az út, aki a Dávid fia, a világ ura és megváltója.”
    …akkor felmerül az a kérdés, hogy a történelmi kereszténység valóban „zsidó rabbiként” mutatta-e be a nem zsidók millióinak a Messiást, valóban feltűnt-e egyáltalán ezeknek a millióknak bármely kapcsolat a Héber Írásokhoz, vagy sokkal inkább él a kereszténység 99%-ban egy szinte elenyésző kisebbség mellett (amely jelentős része is csak az utóbbi évtizedekben hallatta kicsit erősebben a szavát) egy keresztény, zsidóságától teljesen megfosztott nagyrészt a Görög Írásokból tanított vagy innen sajátosan a héberbe visszavetített megváltókép. Elég csak pl. a festményekre gondolnunk, hogy ne menjünk nagyon messzire, hiszen a Messiás zsidó voltának „elkendőzése” a képeken önmagában is kiválóan szimbolizálja az elmúlt kétezer év gondolkodásának fő irányát. (A Krisztus gyilkos vádakat inkább nem is hozom fel, kár lenne annyira mélyre ásni a poszt kapcsán, bár azért jelzem itt, hogy az előző cikkek szándéka „Hódítsuk vissza az Ószövetséget” kommentjeiben látott érvelési irányzat is inspirálja az itteni gondolataimat.) Hagyta-e ez a típusú – a kereszténység katolikus és protestáns részét is teljesen átitató gondolkodás működni ezt a „legerősebb érvet” a zsidóság számára? Szerintem nem.
    A szerző túl sok idézetet nem használ, nyilván persze a saját amillennista kereti között eleget tudna, de azért mégis kíváncsi lennék rá, hogy melyek ezek. Keresztelő Jánost Illéssel azonosítja, és azt állítja, hogy a Messiás is ezt tette, ami szerintem nem állja meg teljes mértékben a helyét, különösen azon az igen magas és egyébként számomra nagyra tartott és megbecsült szinten, amit a szerző mind tudásában, mind attitűdjében, képvisel. Természetesen van ugyan párhuzam Illés és János között, de János szolgálatának Illés lelkével bemutatott lebegő kettőssége inkább azt mutatja, hogy Izraelnek lehetett volna esélye igent mondani a Messiásra. Ugyanis az összes Illés/János igét együtt vizsgálva inkább az derül ki, hogy János betölthette volna Illés szolgálatát, amennyiben a zsidók elfogadták volna a Messiást, de ez nem így történt. Így álláspontom szerint Illés még eljön a jövőben a 2. eljövetel előtt (egyébként pont ez a zsidóság – szerintem jogos – várakozása is).
    De a fő gondom nem csak ez, hanem a következő állítás:
    „ A népek … a zsidókkal együtt várják az Isten országát, Izráel végső vigasztalását, a feltámadást, a teremtés szombatját.”
    Értem, hogy az Ef. 2-3 szerint leomlott a válaszfal. Értem, hogy akad ilyen is, ahol zsidó és nem zsidó hívők közösen nem elvitatva egymás származását (vissza)várják a Messiást. Azonban ez a fajta közös várakozás egy testben pont a nem csak zsidók miatt már a második századtól kezdve szinte teljesen ellehetetlenült a Messiásban hívő zsidóság számára. Hiszen nemcsak a saját tágabb zsidó közösségük vetette ki magából őket a Bar Kochba felkelés után véglegesen, hanem maga az egyre inkább politikai hatalomra kerülő kereszténység is mindent megtett azért, hogy a Messiás személyét a zsidóság elől „lepel” fedje el. Kezdve a Jézus „nevében” történt egyházi döntésekkel, üldözésekkel, gettókkal, pogromokkal, elenyésző volt a politikai szinten működő kereszténység mellett azok száma, akik Pál apostol intését követve nem kevélykedtek volna a „szelíd ágakkal szemben”, hanem biblikusan valóban „féltékennyé” tették volna a zsidóságot a megtalált zsidó Messiásra. Önmagában a szavak használata – valaki vagy keresztény vagy zsidó az általános közgondolkodás szerint – igen kifejező a témában, hiszen még a mai szóbeszédben a keresztény sokszor jelenti a nem zsidót, mennyivel inkább így volt ez a vészkorszak idején vagy előtte. A szerző szerint ez a „kéreg” lehántható a kereszténységről, szerintem ez akkora fává nőtte ki magát, hogy a hántás után még a gyökereket is nagyítóval kellene keresni.
    Az igehelyek, amelyek a nem zsidók tömeges megkereséséről szólnak egy olyan kort írnak le a zsidók számára is, amely a béke, a nyugalom, a Messiás uralkodásának mindenki számára megelégítő korszaka. A próféták – szinte kivétel nélkül – két korszakról beszéltek, egy mostani korról és egy eljövendő korról. A látható kereszténység sajnos igen kevés esélyt adott a zsidóság számára, hogy ennek a kornak az áldásait is észrevegye.
    Egy messiási zsidó barátom talán némi keserűséggel ezt így fogalmazta meg: Ha ez már a „messiási királyság”, ahogy az amillennisták ezt túlnyomórészt állítják, akkor nekünk ebből a történelem során jobbára a királyság legsötétebb bugyra (Edom) jutott.
    Szerintem a csoda inkább az, hogy egyáltalán létezik a Messiásban hívő zsidóság a kereszténység történelme ellenére is. Talán, ha az egyház felismerné, hogy Jézus azt mondta a zsidó vallási vezetőknek: akkor látják meg majd újra, vagyis akkor lesz a második eljövetel, amikor ők nemzeti szinten azt mondják, hogy „Áldott aki jön az Úr nevében” – ha az egyház Izrael felé való viszonya olyan lenne, hogy ne a „zsidók megölték Jézust” kicsavart és antiszemita felhangú vádja kísérné végig a keresztény bizonyságtételt, akkor a cikkben felvázolt bizonyíték is jobban működne.
    Csak találomra egy igehely a sok közül, ahol a pogányok tömeges megtérése:
    És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik. A kin az Úrnak lelke megnyugoszik: bölcseségnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke. És gyönyörködik az Úrnak félelmében, és nem szemeinek látása szerint ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik: Igazságban ítéli a gyöngéket, és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett; megveri a földet szájának vesszejével, és ajkai lehével megöli a hitetlent. Derekának övedzője az igazság lészen, és veséinek övedzője a hűség.
    És lakozik a farkas a báránynyal, és a párducz a kecskefiúval fekszik, a borjú és az oroszlán-kölyök és a kövér barom együtt lesznek, és egy kis gyermek őrzi azokat;
    A tehén és medve legelnek, és együtt feküsznek fiaik, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik; És gyönyörködik a csecsszopó a viperák lyukánál, és a csecstől elválasztott a baziliskus lyuka felett terjengeti kezét: Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén, mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják. És lesz ama napon, hogy Isai gyökeréhez, a ki a népek zászlója lészen, eljőnek a pogányok, és az ő nyugodalma dicsőség lészen.
    És lesz ama napon: az Úr másodszor nyujtja ki kezét, hogy népe maradékát megvegye, a mely megmaradt Assiriától, Égyiptomtól, Pathrosztól, Szerecsenországtól, Elámtól, Sinártól, Hamáthtól és a tenger szigeteitől. És zászlót emel a pogányok előtt, és összegyűjti Izráel elszéledt fiait, és Júdának szétszórt leányait egybegyűjti a földnek négy szárnyairól. (Ézsa. 11:1-12)

    A pogányok eljövetele egy kontextusban szerepel a Messiás valós és látható uralkodásával, Izrael világméretű összegyűjtésével, a béke és öröm korszakával és Isten ismeretének soha nem látott mértékével. (Hogy a természetben és állatvilágban történt változásokat ne is említsük.)

    Összefoglalva, minden tiszteletem mellett a cikk írója iránt, ez a kiváló bizonyság leginkább az egyház kétezer éves története miatt nem működik.

  • Orbán Béla says:

    Olvasván ezt az irást, érdekesnek találva, mintegy “kipótolom”:

    A Messiás (Jeshua HaMassiah élö, mai bizonysága, hogy származás szerinti zsidókból álló Ö benne hivö és szolgáló emberek által mutatja meg Önmagát…
    Prófétai idöket élve eljött az ideje, hogy általuk újra feltárul a Fundamentum, a kereszténysé zsidó(-knak adatott) Gyökerei.

    Ezzel pedig együtt jár az Ige helyreállitása, megtisztitása minden hamisságtól, elferditéstül, rárakódástól…
    E munk már folyik. Hazánkban is, egyre eröteljesebben.

    A Messiás érkezése elötti helyreállitás már folyik. Ö cselekszi ezt…

  • Szabados Ádám says:

    Kedves Fifi,

    az érv szempontjából most mindegy, hogy a névleges kereszténységgel mi a helyzet. Amikor Obama vagy Trump a Bibliára teszi a kezét, hogy esküdjön, vagy a lengyelek keresztény pártra szavaznak, mert ők maguk is templomba járnak, vagy az olaszok az iskolában kereszt alatt tanulnak, vagy a brazilok héber dallamokra táncolnak hatalmasra duzzadt gyülekezetekben, akaratlanul is azt mondják ezzel (akár értik, akár nem), hogy egy zsidó történet zsidó Messiásán keresztül a zsidók Istenét (mert a Bibliát) tartják igaznak, és nem mondjuk a görög-római, hindu, babilóni, kelta, inka vagy sumér isteneket. Ettől még lehet botrányos, amit és ahogy tesznek, a jelenség az érdekes.

    De a lényeg mégiscsak az, hogy sok százmillió hiteles pogány hívő is van, aki pogányként őszintén és szívből imádja Izráel Istenét. És ami még lényegesebb: a próféciák szerint a Messiás eljövetelének a hatása lesz ez. Az apostolok is így látták, számos alkalommal utalnak rá. A fenti Messiás-hívő igehirdető, akire hivatkozom, pedig Daniel Juster.

    (Illés eljövetelét Jézus azonosította be Keresztelő János szolgálatával. Nem olvasok sehol arról, hogy Illés még egyszer eljönne. Illést a zsidók várják, mert nem hitték el, hogy már eljött a Messiás. Mi ezt ne vegyük át, mi Jézusnak higgyünk.)

  • János says:

    Kedves Ádám,
    A pogányok megtérése bizonyítja, hogy Jézus a zsidók Messiása? Igen! És egyben korszakzáró is – ha a Máté 24:14-re gondolok, amikor ez a teljességre jút.

  • Cypriánus says:

    Orthodox zsidó szemmel egyáltalán nem, hiszen a pogányok pogányok maradtak.

    Az amúgy empátia nélkülinek, szűk agyúnak és a világot nem ismerőnek a legrosszabb indulattal sem mondható Yeshayahu Leibovitz mondta, az Újszövetség annyira zsidó, amennyire Shakespeare műve a Hamlet “dán.”
    A kereszténység a Pogány hellén vallás egy újabb fejlődési szakasza, ami a Tórát kifacsartan és hamis beállításban használja annak igazi értője és tulajdonosa , a zsidóság ellen.

    Szóval nagy illúzió ne legyen bennünk.

    Magunkat meggyőző érv lehet, de a zsidóság számára maximum az, amit Moshe ben Maymun mondott ( Maimonidész) egy lépés az igazi monoteizmus felé.

  • Csabacz says:

    Van különbség, aközött, hogy egy zsidó utasítja el az evangéliumot, vagy egy muzulmán, vagy egy eszkimó?
    Mindegyiknek – amelyik el akarja utasítani – van/lesz rá érve, de csak addig amíg meg nem érti, Jézus a megváltó, és szüksége van a Megváltóra… és innentől már nem kérdés se a filozófia, se a származás, innentől már nem a kereszténységhez tér meg, hanem Krisztushoz, és paradox módon a keresztényeknek is meg kell térni Krisztushoz. Az újjászületésről beszélek
    Elnézést, nem kinyilatkoztatni akartam! 🙂
    Sőt aki akarja, kérdésnek is veheti…

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum