Megrendült Izsák, megrendülése igen nagy volt… Amikor meghallotta Ézsau apja beszédét, hangosan és igen keservesen fölkiáltott…” (1Móz 27,33-34)

Ebben a történetben senki sincs a helyén. Izsák azt kedveli, aki a szája íze szerint való vadat tud neki ejteni. Rebeka a háttérből manipulálja az eseményeket. Ézsau mindig azt nézi, ami éppen a szeme előtt van, és ugyanúgy a földre figyel, mint Kain. Jákób az anyja szoknyája mögé bújik és onnan csinál végig egy rendkívül sunyi és visszataszító színjátékot az áldás elnyeréséért. Mindenki a szívéből cselekszik, és semmi nem úgy alakul, ahogy a szereplők elgondolták. Rebeka és Jákób sokat veszítenek (utoljára látják egymást), de a legnagyobb vesztesek Izsák és Ézsau. Nem véletlen, hogy a szöveg is az ő megrendülésüket mutatja meg.

Izsák régóta tartogatta a szívében az áldást Ézsau számára. Vénségére nem volt már ura a testének, de egy dolgot még pontosan elgondolt: az atyai áldás átadását kedvelt fiának. Magához hívta a szőrös Ézsaut, elsőszülöttjét, és elküldte, hogy hozzon neki vadat, az ő szája íze szerint elkészítve. Ünnepi pillanat volt ez, jól elő kellett készíteni. Ézsau el is ment, Izsák pedig ünneplőbe öltöztette a szívét a pátriárkai áldáshoz.

Aztán a fiú váratlanul hamar érkezik vissza. Izsák meglepődik ezen, de a magát Ézsaunak kiadó Jákób ravaszul azt válaszolja, hogy Isten tette szerencséssé az útját. Izsákban ott marad a gyanú, főleg, mert a hang olyan, mintha Jákóbé lenne. Ekkor arra gondol: a szemem és a fülem már nem jó, de tapintásról még meg tudom különböztetni a fiaimat. Jákób és Rebeka készültek erre: Jákób kezét és nyakát kecskegida bársonyos szőre borította, mintha Ézsau szőre lenne. Izsák csak nem tud megnyugodni. Sötét belső hangkamrája újabb résen próbál kapcsolódni a külvilághoz. „Gyere közelebb, csókolj meg!” Izsák a szaglására támaszkodna, de Rebeka és Jákób felkészültek erre is. Jákób Ézsau ruhájában ment elé, Izsák annak a szagát lélegezte be. A csalás sikerült. Jákób megkapta Izsáktól a pátriárkai áldást.

Pár perccel később megérkezik Ézsau, és Izsák rádöbben, hogy megvezették. „Megrendülése igen nagy volt (חֲרָדָה֮ גְּדֹלָ֣ה עַד־מְאֹד).” Hárádáh: megrendülés, félelem, iszonyat, elszörnyedés. Ez a megrendülés igen nagy. Izsák ebben a pillanatban jön rá, hogy egyetlen érzékszervére sem támaszkodhat. Becsapta az összes. Se a látás, se a hallás, se a tapintás, se a szaglás nem segített. És még az Isten Lelke sem súgott neki. Az ilyen megrendülés iszonyatos. De ahogy Flannery O’Connor szinte minden novellájában megmutatja: ebben a megrendülésben megjelenik a kegyelem. Az ilyen epifánia tehet látóvá. Izsáknak ekkor egészen biztosan rá kellett döbbennie arra, hogy az ígéret gyermekének lenni kegyelem. Őt is az Isten választotta, nem Ábrahám. Mielőtt bezáródott számára a világ, minden külső jegyet kárnak és szemétnek kellett ítélnie. Ami megmaradt, az a kegyelem.

Ézsau megrendülése a természeti ember megrendülése. Amikor a gyomra üres volt, nem érdekelte az elsőszülöttségi jog. Most azonban érzi, miről maradt le, és ugyanolyan mohón kap az elillanó atyai áldás után, mint mikor a vörös ételt akarta megszerezni. Ebben a mozdulatban viszont már ott van az ijedtség is. Hirtelen nem csak tétje lett számára az elsőszülöttségnek, de az egyetlen igazán fontos dologgá vált. A veszteség iszonyatos. Ézsaunak nem volt Istene, aki megvigasztalja. Neki csak apja volt. Neki csak az apai áldás volt, és most már az sincsen.

Ézsau „hangosan és igen keservesen fölkiáltott (ויִּצְעַ֣ק צְעָקָ֔ה גְּדֹלָ֥ה וּמָרָ֖ה), és azt mondta apjának: Áldj meg engem is, apám!” Izsák elmondja neki, hogy az áldása már elment. Ézsau erre „hangos sírásra fakadt” (38). Keserű epe ömlik szét a szívén, és a haragja irtózatos. Valami áldásféleséget ekkor ő is kap, de ebben az is benne van, hogy az öccse szolgája lesz. Borzasztó keserű pirula. Az igazi tragédia az, hogy Ézsau nem válik tőle látóvá. Megfogadja, hogy megöli az öccsét, és hogy apja szívét megnyerje magának, vesz egy újabb feleséget Ismáél családjából, akit az apja talán nem tart majd rossznak. A természeti ember természetes megoldása ez. Nincs benne istenismeret.

Urunk, tégy bennünket látóvá, amikor minden megrendül az életünkben, amit korábban biztosnak gondoltunk!

4 hozzászólás a “Reggeli naplójegyzetek a Genezisről (28) – Két megrendülés” bejegyzéshez

  • Gergely Erzsébet says:

    “………………. Mindenki a szívéből cselekszik, és semmi nem úgy alakul,
    ahogy a szereplők elgondolták. ……………………………………….”

    Hálás vagyok abból a bizonyosságból fakadó békességért, hogy tudom, minden az
    Isten által meghatározott cél felé halad itt a Földön, az univerzumban és azon túl.

  • vándor says:

    “….És monda Ézsaú: Van nekem elég, jó öcsém, legyen tiéd, ami a tiéd….” (IMóz.33.9.)

    A fenti mondatból úgy tűnik hogy Ézsaut az apai áldásból a “mi jut nekem most az életben” izgatta, ezt féltette hogy elúszott, ezért sírt, nem az a magasztos jövő amit ő már nem ér meg. Amikor kiderült hogy az öcsi mégsem lesz az ura és nem kell őt szolgálni (az ő életében) akkor megnyugodott. Hogy a jövő mit hoz amit ő már nem ér meg az továbbra sem izgatta.

    Ahogy utána számolok Jákób 77 év körüli volt amikor elment leánykérőbe. Ebbe beleillik az is hogy “Józsefet vén korában nemzette”. Érdekes lenne megtudni, vajon Rákhel hány éves volt De lehet hogy andi Vajna kontra Vajnáné. korkülönbség lehetett.

    Mindenesetre Ábrahám 100 évesen vénnek számított a korabeli mérték szerint is (“…meg az én uram is öreg…”) ehhez képest még plusz 75 évet vegetált. Vagy Izsák vajon hány évtizede lehetett vak. Szóval nem igazán kellemes érzés így élni évtizedekig.Utána pedig ment lélekaludni évezredekre a homályba.

  • János says:

    Kedves Vándor,

    Egy perzsa forrásban a Shahnamehben, több sah uralkodása van lejegyezve, eképpen:

    Zahhak, 1000 évet uralkodott.
    Jamshid, 700 idem.
    Fereydun, 500 idem.
    Askani, 200 idem.
    Kay Kāvus, 150 idem.
    Manuchehr, 120 idem.
    Lohrasp, 120 idem.
    Goshtasp, 120 idem.

    Attila király fia, Irnik, 150 évet uralkodott egy óbolgár kánlista szerint, nagyapja pedig 300-at.
    Római források szerint Tiresias, Thebes vak látója, több mint 600 éve életben volt (Lucian).
    Nestor több mint 300 évet (Lucian) élt.
    Egy hagyomány szerint Krétai Epimenides (Kr. E. 6. század) közel 300 évet élt.

    Görög források szerint Tiresias, Thebes vak látója, több mint 600 éves volt.
    Nestor, Pylos királya több mint 300 évet élt.
    Egy “Seres” nevű klán tagjai több mint 300 évet éltek.

    Mint láthatod, nem csak a Biblia szerint van az, hogy az ókorban az emberek többet éltek.

  • János says:

    Ui.

    „30 éven keresztül régészeti ásatásokat végeztem. . ., és a történelmi pontosság szempontjából rájöttem, hogy a Biblia mindig helyes volt. “(Nelson Glueck)
    Nelson Glueck (1900. június 4. – 1971. február 12.) amerikai rabbi, akadémikus és régész volt. 1947-től haláláig a Héber Főiskola Egyesületének elnöke volt. A bibliai régészet úttörő tevékenysége 1500 régészeti lelőhely (régi település) felfedezéséhez vezetett.

    Érdekes Verner Keller könyve “A Bibliának mégis igaza van”, de ő nem Istentől ihletettnek nézi. Ettől eltekinte, mégis igazat ad a Bibliában való beszámolóknak.

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum