De az ÚR látta Lea megvetett voltát, és megnyitotta az ő méhét, Ráhel ellenben meddő maradt.” (1Móz 29,31)

Lea külsőre nem volt szép, de legalábbis nem volt olyan szemrevaló, mint a húga, Ráhel. Ha a két lány történetében romantikus szálat keresünk, az Jákób és Lea között volt. Jákób kétszer hét évet szolgált le Lábánnál, hogy Ráhel az övé lehessen. Amikor az első hét év letelt, Ráhel helyett Leát kapta meg, vele hálta el a mámor éjszakáját. Aztán egy hét múlva Ráhel is az övé lett, de érte még hét évet kellett dolgoznia. Lea pedig ott maradt közöttük. Ez nem csak Jákóbnak és Ráhelnek kínos, de Lea számára is rendkívül megalázó. Az elbeszélő ki is mondja, hogy Jákób jobban szerette Ráhelt Leánál, és ez minden szempontból érthető.

Az ÚR viszont látta Lea megvetett voltát, és az ő méhét nyitotta meg, míg Ráhelé zárva maradt. Jákób első négy gyermekét – Rúbent, Simeont, Lévit és Júdát – Lea szülte, nem Ráhel. Igazságtalan? Romantikus nézőpontból feltétlenül. Talán objektíve is az. Jákób Ráhelt szerette, őt akarta feleségül, Leát csellel varrták a nyakába. A nyakukba. Nem az lett volna az igazságos, ha Isten Ráhel és Jákób mellé áll? Nem az lett volna az igazi elégtétel, ha Ráhel szült volna és Lea méhe maradt volna zárva? Vajon ki szurkolt volna egy ilyen különös házasságban (vö. Mikszáth) a kierőszakolt frigy kedvezményezettjének?

Úgy tűnik, maga az ÚR. יהוה. JHVH.

És ez megint azt a furcsa érzést kelti bennünk, olvasókban, hogy JHVH nem a mi játékszabályaink szerint viselkedik. Az ÚR Lea megvetett voltát látta meg. Lea ebben a történetben ugyanúgy áldozat volt, mint Jákób és Ráhel, csak neki még az a vigasz sem adatott meg, hogy vele igazságtalanságot követtek el, de legalább őt szeretik. Lea a szerelemben sem vigasztalódhatott meg. Lea eleve megvetett volt, és a házasságban még megvetettebb lett. Az ÚR ezt látta meg. A megvetettséget. Mert JHVH ilyen Isten.

Urunk, te utolsóvá teszed az elsőket, és elsőkké az utolsókat. Nálad a szegények boldogok és a sírók vigasztaltatnak meg. Szétszórod a szívük szándékában felfuvalkodottakat, hatalmasokat döntesz le trónjukról, és megalázottakat emelsz fel. Éhezőket látsz el javakkal, és bővelkedőket küldesz el üres kézzel. Te nem úgy gondolkodsz, mint mi. Hadd gondolkodjunk mi úgy, mint Te!

Egy hozzászólás a “Reggeli naplójegyzetek a Genezisről (30) – A megvetett” bejegyzéshez

  • Gergely Erzsébet says:

    “……….., …. JHVH nem a mi játékszabályaink szerint viselkedik. …….”

    Hálás vagyok JHVH számunkra biztosított útmutató segítségéért, ami által lehetőségünk van megismerni az Ő “játékszabályait” és a szerint cselekedni:

    “Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok
    oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos
    tiszteleteteket. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el
    a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó,
    kedves és tökéletes akarata.” (Róma 12:1-2)

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum