Isten pedig meghallgatta Leát, aki teherbe esett, és ötödik fiút szült Jákóbnak… Megemlékezett Isten Ráhelről is, meghallgatta Isten, és megnyitotta a méhét.” (1Móz 30,17.22)

Egyszerre komikus és fájdalmas látni a versengést, ami Lea és Ráhel között kialakult a gyermekszülés terén. Még szolgálóikat is bevetik, hogy felülkerekedjenek a Jákób szeretetéért vívott vetélkedésben. Lea nyerésre áll, de egyáltalán nem szimpatikusan viselkedik, amikor például felrója Ráhelnek, hogy elvette tőle a férjét (mintha nem úgy kezdődött volna a történet, hogy az esküvőn Lea került Ráhel ágyába). Emberileg nincs ebben a küzdelemben semmi nemes vagy szép. Éppen ezért meglepő, hogy Isten nem marad tőle távol.

Miután Lea négy fiút szült, egy ideig nem tud újabb gyermeket foganni. Ráhel azonban a szolgálóján keresztül két fiút is ad Jákóbnak. Válaszként Lea is a szolgálóján keresztül tartja a tétet. Ekkor lép Leához Ráhel, hogy adja neki a szerelemnövénynek tartott mandragórát, amit Rúben talált a mezőn. Lea ebben a lélektanilag előnyös helyzetben hányja Ráhel szemére, hogy elvette tőle a férjét. Ráhel felajánlja, hogy aznap Jákób vele hálhat, ha megkapja a mandragórát. Lea belemegy az alkuba. Isten pedig meghallgatja az imáját és az együttlétből gyermek fogan. Aztán még további kettő is. De Isten Ráhelről sem feledkezik meg. Megnyitja Ráhel bezárt méhét is és megfogan József.

Döbbenetes, hogy Isten belelép ebbe a versengésbe. Józanul azt gondolnánk, hogy az effajta viszályok távol állnak az Úrtól. Ő nem áldja meg csata előtt a fegyvereket, méltatlan is erre kérni őt. Ő nem vesz részt a pártoskodásainkban, hacsak nem isteni szuverenitásában, amely végső soron minden ok mögötti ok. Ez talán ebben a történetben sincs másként. Végül is Isten nem csak Leát áldotta meg gyermekkel, de Ráhelt is. Adott itt is, ott is. Megáldotta a fegyvereket ezen az oldalon is, meg azon az oldalon is. De inkább másról szól ez. Nem hiszem, hogy Isten magába a versenybe szállt be. Isten egyszerűen csak nem vonult ki Lea és Ráhel életéből pusztán azért, mert ők versengtek egymással! Lea segítségül hívhatta az Urat, és ő nem maradt távol tőle. Ráhel szintén kiönthette a szívét Isten előtt, és ő válaszolt neki.

Isten nem a vitát akarja eldönteni, inkább mintha az aktuális győztest akarná mindig elbizonytalanítani azzal, hogy a legyőzöttet erősíti meg. Ő nem foglya a mi vitáinknak. Legyőzöttségünkben mi is segítségül hívhatjuk Istent, és ő nem hagy bennünket magunkra. De ne várjuk tőle, hogy a vetélkedést döntse el! Az ő céljai magasabbak és üdvösebbek ennél. Lea és Ráhel egymással küzdöttek, Isten közben magának épített népet, akár egy groteszk vetélkedés árán is. Lea és Ráhel viszályából tizenkét törzs lett, Izráel tizenkét törzse.

Urunk, köszönjük, hogy még akkor sem állsz távol tőlünk, amikor haszontalan vitákba bocsátkozunk. Köszönjük, hogy ilyenkor is kiálthatunk hozzád. Köszönjük, hogy Te sokkal messzebb látsz, mint mi, és eszerint kezeled a kéréseinket.”

2 hozzászólás a “Reggeli naplójegyzetek a Genezisről (31) – Isten a vitában?!” bejegyzéshez

  • Éva says:

    ‘Emberileg nincs ebben a küzdelemben semmi nemes vagy szép. Éppen ezért meglepő, hogy Isten nem marad tőle távol”.
    Mert MINDIG ott van, ahol az életről van szó. Bízunk, hogy a mi életért való küzdelmünkben is…

  • Gergely Erzsébet says:

    “……………………….. Az ő céljai magasabbak és üdvösebbek ennél. Lea
    és Ráhel egymással küzdöttek, Isten közben magának épített népet, ………..”

    Mily fenséges és üdvös, hogy napjaink vitái és küzdelmei között Isten szintén
    népet épít magának. Drága vérén megváltott gyülekezetét, a Ő menyasszonyát.

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum