divinity-szabados-adamŐrizetbe vétette őket a testőrparancsnok házában, abban a börtönben, ahol Józsefet fogva tartották.” (1Móz 40,3)

Az ÚR Józseffel volt. Szerencséssé tette mindenben, amihez a keze hozzáfogott, és kedvessé tette a börtönparancsnok szemében. De nemcsak ebben mutatkozott meg Isten jelenléte, hanem abban is, hogy Józsefen kívül álló események rendre úgy alakultak, hogy a Józsefben lévő lélek azok által nyilvánvalóvá válhasson. A fáraó két fontos vezető emberét börtönbe vetették, pont ugyanabba a börtönbe, ahol Józsefet is fogva tartották. Ekkor még nem tudjuk, de ez jelentette a fordulat kezdetét József sorsában. Nem volt véletlen.

A börtönparancsnok Józsefet rendelte a két vezető ember mellé, hogy kiszolgálja őket. Ez sem volt véletlen. József észrevette, hogy a főpohárnokot és a fősütőmestert felzaklatta az éjszakai álom. Ez sem volt véletlen. József megkérdezte izgatottságuk okát. Ha nem kérdezi meg, talán élete végéig börtönben marad, de József megkérdezte. Ez sem véletlen. Ahogy az sem, hogy ez a két ember álmodott aznap éjjel. Isten adta az álmot, mert a megfejtést is meg akarta adni Józsefen keresztül. Amikor a főpohárnokot visszahelyezték pozíciójába, elfeledkezett Józsefről. Ez sem volt véletlen, mert ekkor még nem jött el az isteni ideje annak, hogy beszéljen az élményéről. Ahhoz, hogy József kijöhessen a börtönből és nagy méltóságra juthasson, egy másik álomra is szükség volt, a fáraóéra.

Nehéz Isten akaratát megértenünk, amikor elvileg tapasztaljuk, hogy velünk van, érzékeljük a jelenlétét és a segítségét, a dolgok mégsem jól alakulnak. Vajon megvan bennünk a bizalom, hogy kivárjuk Isten szándékainak a megvalósulását? El tudjuk fogadni az időzítését? József története arra tanít, hogy bár Isten máshogy gombolyítja az események fonalát, mint ahogy azt mi kívánnánk, ez a fonal pontosan arra megy, amerre a szabadulás útja van. Nincs benne véletlen.

Urunk, taníts bennünket várni és bizakodni!

2 hozzászólás a “Reggeli naplójegyzetek a Genezisről (42) – Nem véletlen” bejegyzéshez

  • Gergely Erzsébet says:

    “…………………………………….. Vajon megvan bennünk a bizalom,
    hogy kivárjuk Isten szándékainak a megvalósulását? ……………………..”

    Bizonyos vagyok benne, alapfeltétel a bizalom, a hit. Kizárólag ezáltal vagyok
    képes felismerni, birtokba venni Isten ígéreteit, kijelentéseit. Kegyelem,
    hogy ez ajándék, melyet Isten ad azoknak, akik hozzá közelednek. Ebből következik,
    hogy forrása Istenből fakad.

    Isten szándékainak kivárásához pedig minden segítő eszköz rendelkezésemre áll.
    U.m. a szellemi fegyverek (Ef. 6:13-18) nap kezdetén való tudatos felvétele, majd alkalmazása, így ismerve meg azok hatékonyságát.

    Továbbá, folyamatosan lehetőségem van foglyul ejteni minden gondolatot a Krisztusban, ami Isten ismerete ellen próbál teret nyerni elmémben (2 Kor. 10:5), így csökkentve a bizalmat, a hitet.

    A türelmes kivárást nagyban segíti még, ha őszintén kimondom:
    – Ma is a te akaratod legyen meg mindenben Atyám!
    Ezt követően bármi jön, Isten akaratát ismerem fel, ami mély békével párosul.

    Végül, de nem utolsó sorban nagyszerű tudnom, a türelem, gyümölcs. Nem az
    enyém, hanem a Szentléleké, aminek feltétele, hogy teret engedek fejlődésének.

  • Szilágyi József says:

    Lukács ev. 21:19

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum