Öleléstől való tartózkodás: amerikai gyülekezetek a spanyolnátha idején

2020 Már. 16. | Divinity, Közösség, Társadalom | 18 hozzászólás

Találkozzunk-e járvány idején? Keresztény gyülekezeteknek nem először kell dönteniük arról, hogy egy időre felfüggesszék-e az összegyülekezés alkalmait. Ez nem könnyű döntés, hiszen Isten tiszteletéről van szó, aki a legfontosabb számunkra. Sokszor éppen az volt a legbátrabb és legheroikusabb cselekedet, ha keresztények háború vagy üldöztetés idején sem hátráltak meg. Előttem van a kép, ahogy Corrie ten Boom a koncentrációs tábor női barakkjában prédikál a társainak, miközben hátulról majd’ keresztüldöfi őket egy német őr szigorú tekintete. Észak-Koreában a mai napig vannak földalatti keresztény közösségek. Egy világjárvány azonban más. Ilyenkor nem a keresztények vannak veszélyben, hanem ők veszélyeztetik embertársaikat, ha nem figyelnek az elkülönülést szorgalmazó rendeletekre. A mostani helyzetet ezért ne a háborúkhoz vagy üldöztetésekhez hasonlítsuk, hanem a korábbi járványokhoz, és talán leginkább az 1918-as spanyolnáthához.

A spanyolnátha pusztító világjárvány volt, becslések szerint csak Európában kétmillióan haltak meg benne. A háborúból hazatérő katonák és az elhúzódó világháború miatt legyengült immunrendszerű lakosság nemigen tudott védekezni az influenza-vírus ellen. A járvány Amerikába is eljutott, és október elején már halálos áldozatok is voltak, amikor a kormányzat rendeletet adott ki: a strandokat, az iskolákat és a szórakozóhelyeket bezárják, a boltok nyitvatartását korlátozzák. Pár nappal később megtiltották a nyilvános helyek – mozik, színházak – látogatását, és elrendelték a templomok és istentiszteleti alkalmak beszüntetését is. A vallásszabadság hazájában ez szinte elképzelhetetlenül radikális döntés volt, amit a gyülekezetek akár a vallásgyakorlás alkotmányosan biztosított jogának megsértéseként is értelmezhettek volna.

Október 5-én az amerikai főváros protestáns gyülekezeteinek lelkészei válságtanácskozást tartottak, és a következő nyilatkozatot adták ki: „A városunkban kialakult helyzetre való tekintettel (az influenza széleskörű elterjedése, amelynek hatására a Fővárosi Bizottság kérvényezte minden gyülekezet ideiglenes bezárását) elhatároztuk, hogy mi, a Lelkipásztorok Szövetsége, különleges összegyülekezésünkön kijelentjük: örömmel együttműködünk a Bizottság kérésével, amelyet úgy értelmezünk, hogy az minden gyülekezetre egyaránt alkalmazandó. Továbbá azt az ajánlást tesszük, hogy a hozzánk tartozók otthonaikban tartsanak valamiféle istentiszteletet, megemlékezve a betegekért való imádságról…” (Evening Star, 1918. okt. 6.)

A döntéshez csatlakozott százharmincegy fekete gyülekezet is, így lényegében az összes fővárosi gyülekezet támogatta a kormányzati döntést. Ideiglenesen bezártak a gyülekezetek, miközben arra biztatták tagjaikat, hogy otthonaikban folytassák az imádságot, különös tekintettel a betegekre. Néhány gyülekezet kérvényt adott be, hogy a szabad ég alatt tarthassanak összejöveteleket, és ezeket a kérvényeket eleinte el is fogadták, hamarosan azonban szigorítottak a rendeleteken, és mind a kültéri, mind a beltéri összejöveteleket betiltották. A gyülekezetek tiszteletben tartották a kormányzati döntéseket és együttműködtek a hatóságokkal a járvány megfékezése érdekében hozott intézkedések betartásában és betartatásában.

A gyülekezeti alkalmak hetekig szüneteltek, egészen addig, ameddig az influenza-járvány nem kezdett érezhetően alábbhagyni. Ekkor viszont maguk a gyülekezetek szorgalmazták, hogy a kormányzat vonja vissza az összegyülekezés alkalmait tiltó rendelkezéseket, nehogy az ideiglenes szükséghelyzet a vallásszabadság szükségtelen korlátozásává váljon. A tiltó rendeletek feloldása október utolsó napjaiban meg is történt. Addigra azonban támogató hozzáállásukkal a keresztény gyülekezetek is hozzájárultak a járvány megfékezéséhez.

Azt gondolom, most nekünk is ez a dolgunk. Imádkozzunk, imádkozzunk, imádkozzunk, de segítsük a kormányzatot a járvány megfékezésében! Ez ideiglenes veszélyhelyzet, amelyben a felebaráti szeretet is azt kívánja, hogy egymást kicsit távolabbról szeressük. Az igazi istentisztelet ezekben a hetekben az, ha nem látogatjuk meg az özvegyeket, hogy ne legyünk árvákká. Ha elmúlik a vész, megint megöleljük majd egymást, remélhetőleg mindenkit, addig viszont az öleléstől való tartózkodás ideje van (Préd 3,5) – és az otthoni imádságé.

18 hozzászólás

  1. R.János

    “Ha az okos látja a veszedelmet,elrejtőzik….” Péld. 22:3
    ….és imádkozik!

  2. Tennivágyó

    Kedves Ádám! Köszönöm ezt a bejegyzést is, mert tegnap óta nagyon ez van bennem (talán másokban is), hogy biztosan erre hív Isten? Nem mondom, hogy 100%-ra meggyőzödtem, (de már alakulok:)) nagyon kellenek az ilyen vezetői útmutatások. Gyülekezetileg jobban értem, de szolgálatilag még nem teljesen. (Talán elhívás kérdése, hiszen olyan példák is biztos voltak, amikor leprások, más súlyos betegek közé mentek szolgálók.) Még ha nem is betegekről van szó, hanem csak látogatási tilalmi intézményről. Tényleg az a krisztusi, ha otthon bírok maradni? Pedig pont most szorulnának rá még inkább a reménységre, a jelen-létre. Akinek még nincs élő reménysége, kapcsolata, az nagyon magára maradott tud lenni. Ott hagyni valakit, látva a halálfélelmet a szemében, nagyon fáj. Pont most kéne ott állni, hisz fizikailag mástól is meghalhat, bocsánat, meg is fog előbb-utóbb mindegyikünk, de mi nem a lelkek mentésére hívattunk? Meg akarom menteni a vírustól, annak az árán is, ha így nem jut az éltető igéhez, támogató közösséghez, nyomorúságben melléálló baráthoz? Nem attól kell félnünk, aki nem csak a testet pusztítja? De nem az igéket akarom kiforgatni, értem, bízni kell, hittel kell imádkozni, az Úr elérhető egy magányos elveszettnek is, hátha csak egy őszinte segélykiáltás most hangzik el igazán. Nincs is alapból szüksége ránk, hogy irgalmazzon. (rám meg aztán biztos nem). Vagy máshol akar felhasználni. Igen, és van, hogy csak fohászkodhatunk, de azt igen, kezdem érteni, köszönöm.

  3. Pál

    Pál tudta:
    Ha nő a szükség, és tartós a távolság, ez csodálatos alkalom arra, hogy megemlékezzünk egymásról könyörgéseinkben, és a kor legmegbízhatóbb távközlési módjait felhasználva építsük egymást.

    Igen, a mély Szeretet ideje ez, és a Test növekedéséé a Krisztusban, ahogyan mindegyik.
    Ennyiben kétségkívül a ránk bízottakra odafigyelésé és szükségeikről, idejében Eledelről gondoskodásé is. Ahogy mindig…

    —-

    Ne hagyd

    Ne hagyd, hogy e drága Fő
    Tövissebzett, vérező
    Távol legyen bárkitől,
    Kit e Szívből éltet Ő.

    Élő-buzgó, ékes Test:
    Indul, mozdul: sosem rest
    Venni-adni érdemest.

    Tábornokul e harcban
    Légy velünk, Úr a bajban.

    Örömest, így akartam.

  4. vándor

    Jó nagy dilemma lehetett a spanyolnátha is egyeseknek akik “majd az Úr meggyógyít” irányzatban benne voltak. “Ne szorítsuk háttérbe őt a gyógyszerekkel”, hadd bontakozhasson ki mint orvos, mert még megsértődik ha nem engedjük csodát tenni. Ezt aztán alkalmazták a munkahelyválasztáson át a földművelésig és egészen vicces dolgok is születtek pl. amikor permetezőszert nem használtak a gyümölcsfáira de azért tiszta vízzel leverették a tetveket, biztos ami biztos alapon. Kérdés mi van ha egy ilyen atyafi akar megölelni, míg a másik egyet hátralép.

  5. vándor

    Tennivágyó

    Egy őszinte ember, vagy, nem olyan cinikus mint én. A kommented alapján mégis eszembe jut a Brian életéből az a részlet, amikor a százegynéhány elítélt vonszolja a keresztjét végig a Via Dolorosan és odamegy egy angyalarcú fehér szakállas vén az egyikhez és könnyekkel a szemében mondja neki “testvér hadd segítsek” – és átveszi a keresztjét….de inkább ide linkelem. 1.20.00-tól van:

    https://www.youtube.com/watch?v=o9afTC1ANPA

    De legyen a te hited szerint.

  6. Lajos

    Köszönet a történelmi példáért! Sokat segít a megértésben és kitartásra bátorít.

  7. svgy

    Az már most is látszik, hogy a járvány elvonultával óriási gazdasági bajok szakadnak majd ránk, munkanélküliség, egyik napról a másikra jövedelem nélkül maradó családok vehetnek körül minket a közvetlen környezetünkben és egyházainkban. És persze lesznek köztünk olyanok, akiknek mindezek mellett a szeretteik elvesztése miatt a gyász terhével is egyszerre kell majd megküzdeniük.

    Ezt most csak azért írom le, mert szerintem rövidesen eljön az ideje az aktív felebaráti szeretet, vagyis az irgalmasság cselekedetei gyakorlásának is, amikor nagyon nagy szükség lesz a támogató szellemi és egyúttal fizikai jelenlétre, a másik felé oda nyújtott kézre, anyagi segítségre, szívből jövő jótékonyságra. Vagyis ahogy telnek majd az elkövetkező napok és hetek, úgy leszünk egyre közelebb a következő, immár fizikai összekapaszkodást is igénylő időszakhoz.

    Erre pedig nem árt lélekben készülődni. Én legalábbis most azt gondolom: az elkövetkező hetekben az otthoni önkéntes elkülönülés a “távollét” ill. “kivonulás” egyfajta különös böjti idejét éljük ill. élhetjük meg, amikor is az Úr megerősíthet és felkészíthet bennünket – az imádság, a fohászok, az igeolvasás révén – arra a minden bizonnyal rövidesen elkövetkező időszakra, amikor majd aktívan menni kell a rászorulókhoz és gyülekezeti tagként segíteni a testvéreken, lelkipásztorként pedig a rábízott híveken.

  8. Szabados Ádám

    svgy,

    mélyen egyetértek, hasonló fogalmazódott meg bennem is!

  9. Steve

    “az elkövetkező hetekben az otthoni önkéntes elkülönülés a “távollét” ill. “kivonulás” egyfajta különös böjti idejét éljük ill. élhetjük meg, amikor is az Úr megerősíthet és felkészíthet bennünket”

    Ámen!

    Ugyanakkor arra az eshetőségre is fel kell készülni, hogy esetleg nem hetekről, hanem hónapokról vagy akár több mint egy évről van szó amíg a korlátozások fennállnak, sőt, potenciálisan még inkább szigorodni fognak (tekintettel arra, hogy jelenleg úgy látszik, a vakcina kifejlesztéséig és tömeges elérhetővé tételéig nem nagyon lehet lazítani, hacsak a vírus valamilyen oknál fogva nem szűnik meg időközben fertőzőnek lenni). Ennek minden társadalmi és gazdasági következményeivel együtt. Nekünk, mai nyugati embereknek elképzelhetetlennek tűnik, hogy egy hatalmas, húsba vágó gazdasági-társadalmi válság akár évekig eltarthat (a 2008 nem volt az, inkább csak a megszokott növekedés maradt el ill. pár százalékkal zsugorodott a gazdaság egy darab évben). Pedig eltarthat, elég megnézni a világ egyéb részeit, ahol nem csak évekig, hanem évtizedekig tartó hatalmas nehézségek között élnek emberek. Ahhoz, hogy ezen időszak után segíteni tudjunk, először nekünk túl kell élnünk azt úgy, hogy közben hitben is megállunk. Mindezt a megszokott gyülekezeti közösség személyes támogatása és fenntartó ereje nélkül, magunkra ill. a szűkebb családi körre utalva, ilyen-olyan online szolgálatokra is támaszkodva (megjegyzem, ezek megszaporodása egyébként önmagában is kihívást jelent, legalábbis az elmúlt évek “YouTube kereszténysége” a maga svédasztalos felhozatalával nem volt egyértelműen pozitív azokra nézve, akit korábban magába szippantott). Ezek a körülmények olyanok lehetnek, hogy nagy valószínűséggel a belsőleg vezérelt, az Úrral való közösséget tényleg igénylő, az igaz és a csak igaznak hangzó dolgok között különbséget tenni tudó hívők tudják jól kihasználni, Isten kegyelméből, de minden valószínűség szerint a megélhetés problémái, a kapcsolatrendszer hirtelen megváltozása, a gazdasági és társadalmi hatások megjelenése, a családi nehézségek és esetleges veszteségek számukra is erős megterhelést jelentenek.

    Őszintén bevallom, én per pillanat egyszerűen felkészületlennek érzem magam és kegyelemért kiáltok! Az elmúlt egy-két hét során az is komoly nehézséget okozott, hogy ne a különféle vészjósló gazdasági, társadalmi egyéb elemzéseket olvassam abban a kevés szabadidőmben ami maradt azután, hogy mindenkinek az online problémáját orvosolni próbáltam (amely két tucat különböző elektronikus platformon keresztül ömlött rám). Mindez kb. mint egy fekete lyuk próbálta beszippantani a lelkemet, hogy estére elgyengülve kuporodjak össze az ágyamban. De még éjszaka is volt, hogy azon kezd el járni az agyam, hogy milyen scenariok lehetségesek, mi lesz a cégünkkel, az alkalmazottakkal, milyen kockázatot kell megpróbálni preventív módon kezelni, stb., miközben tudom, hogy valójában nincs is kontrollom, nem tudom, mit hoz a holnap, és az ágyban feküdve úgysem tudok megoldani semmit azon kívül, hogy reggel fáradtan kezdhetem majd a napot… 🙂

    Érdekes kontrasztként kint az elmúlt pár napban szikrázó tavasz volt, kellemes illatokkal (a kertünkben elkezdtek virágozni a fák) és csicsergő madarakkal. Amikor kimentem a kertbe és elszakadtam az online tértől egy picit, vagy sétáltam egyet, úgy éreztem, minden rendben van, az egész vírus pánik csak valami félreértés lehet. De aztán valami mégis visszaszippantott a sötétbe. Lehet, hogy csak sétálgatnom kellene? 🙂

    Rá kell jönnünk és meg is kell élnünk, hogy mi már elvesztettük az életünket és hagyni, hogy Krisztus éljen bennünk – nincs mihez görcsösen ragaszkodnunk, rá bízhatjuk a lelkünket, családunkat – bízva abban, hogy ha megtesszük, ami a kezünk ügyébe esik, Ő hűséges és megtart, mert pontosan ismeri azt az ösvényt, ami végül a megmeneküléshez vezet.

    Azt javaslom, kérjünk kegyelmet mindannyiunk számára! A zsoltárok szavai ezekben a napokban megújult erővel szólnak – bárcsak békeidőben is így szólnának (persze mindig így szólnak, csak mi vagyunk időnként süketebbek, azt hisszük, kezünkben tartjuk a sorsunkat).

    Itt egy régebbi izraeli (a Jézust követő Yariv Goldman által írt) dal – könyörgés kegyelemért az élő Úrhoz, aki lát/ellát bennünket (El Hakhai Roi). Ezt a dalt sokat dúdolom mostanában:

    https://www.youtube.com/watch?v=YvBdkpTAFBw

  10. Steve

    Reflektálva a saját tegnapi írásomra (amit reggel visszaolvasva úgy érzem, az egyfajta apokaliptikus hangvételű siránkozásra sikeredett, ezért elnézést is kérek :)), a mentális egészségem megőrzése érdeklében valószínűleg kevesebbet kell ránéznem a hírportálokra és statisztikákra, inkább alternatív elfoglaltságokat kell keressek magamnak és többet kell kint lennem. Jobb a pozitívumokra fókuszálni és hálásnak lenni, amiért lehet.

    A mostani járványban különleges, hogy az egész világ online követi az összes eseményt és minden negatív hír az arcunkba van tolva – mindez erősen felnagyítja ami történik, különösen ha kontrasztba állítjuk az egyébként igen kellemes, korábban megszokott életünkkel. Nagyszüleim visszaemlékezéseit olvasva az ő idejükben lényegesen nehezebb körülményekkel kellett megbirkózniuk, a mostani vírussal összevetve súlyosabb megbetegedések is mindennaposak voltak – de mivel ezt természetesnek vették, mégsem stresszeltek rá feleslegesen a körülményekre, hanem amikor éppen nekik személyesen nem volt valami nagyon komoly bajuk, örültek aminek lehetett (amikor pedig volt, akkor szomorkodtak amennyit kellett, de túlestek rajta, mivel mentálisan eleve fel voltak készülve arra, hogy bizony a komoly bajok is az élet részét képezik). Azt hiszem, a problémám 50%-a abból fakad, hogy túlságosan el vagyok kényelmesedve. Szóval én lelkem – szedd össze magad, az bízz az Úrban és ne siránkozz! :))

  11. Gergely Erzsébet

    “…….. Jobb a pozitívumokra fókuszálni és hálásnak lenni, amiért lehet.
    …………………………………………………………………..
    ….. Szóval én lelkem – szedd össze magad, bízz az Úrban és ne siránkozz!:))”

    Már többször felfigyeltem arra, Steve milyen őszintén ír érzéseiről, amiket
    van, hogy kudarcok váltják ki, van hogy pozitív élmények. Úgy sejtem, miközben
    föntebbi kommentjeit olvassuk, többünknek eszébe juthat a 131. Zsoltár, amiben
    Dávid király szintén bensőséges gondolatait ossza meg az Úrral. Hasonlata pedig
    gyönyörű! Tudom, mindenki ismeri ezt a Zsoltárt, de öröm, hogy ide másolhatom:

    “(Zarándok ének, Dávidtól.) Uram, nem fuvalkodott fel az én szívem, sem nem
    kevélykedett az én szemem, sem nem jártam nagy dolgok után, erőmet meghaladó
    csodadolgok után; Sőt lecsendesítem és elnémítom lelkemet. Amilyen az elvá –
    lasztott gyermek az anyjánál; mint az elválasztott gyermek, olyan bennem az
    én lelkem. Bízzál Izrael az Úrban mostantól fogva mindörökké!” 

  12. Zoli

    Különvélemény

    Ez a fajta vírus elsősorban szemen keresztül terjed a média által.

    A hazugság atyja előtt a keresztény felekezetek is térdet hajtottak. A hitetlen világ csorda mentalitása győzött. A félelem átvette a hatalmat és összekovácsolta a különböző kultúrájú, nyelvű, világnézetű embereket. A templomok bezártak (még az reformátusok is, kevés kivétellel). Az igehirdetés online térre költözött, és a Húsvétra is ez vár. Akik kereszténynek vallják magukat hozzátartozóikat is arra buzdítják, hogy még idős szüleikkel se találkozzanak, mert ez felelőtlen, sőt egyenesen szeretetlen magatartás. Minden szószóló önkéntes karanténra buzdít, pedig a bűn vírusa már fogantatásunk óta bennünk van. Elmenekülni előle emberi módon nem lehet, csak az Úr Jézus kegyelme által.

    Zs 103:15-17: “Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága. Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé. De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain;”

  13. Steve

    Zoli,

    egy keresztény helyesen cselekszik, ha nem akarja, hogy a felelőtlensége miatt vírushordozóvá váljon, és így akár két vagy három áttéttel ugyan, de egy kiszolgáltatott ember halálához hozzájáruljon. Az életet közvetítsük, ne a halált! A vírus terjedésének lassításához, megállításához jelenleg társadalmi szintű összefogásra és a fizikai kontaktusok jelentős csökkentésére van szükség. Ennek szükségessége nem vallási kérdés hanem matematika, hiszen ismert a vírus reprodukciós rátája. Szégyen lenne, ha ennek az egyház lenne az összefogás és életmentés kerékkötője!

    Steve

  14. András

    Megállítani?

    Az öldöklő angyal, a Királyok könyvében leírtak szerint az Arauna szérűjénél ált meg. Ez a hely az áldozat helye. Itt áldozott Ábrahám, Dávid és itt áldozta föl Önmagát a mi Urunk Jézus. Csak az ő ádozata állíthatja meg a vírust, a bűn vírusát, a félelem vírusát. Ma is öl, pusztít a bűn.
    Tegyük meg amit a világi hatalom kér.
    A kormány rendelete a kijárási korlátozásról:
    1§ (1) Mindenki köteles más emberekkel a szociális érintkezést – a közös háztartásban élők
    kivételével – a lehető legkisebb mértékűre korlátozni, és a másik embertől lehetőség szerint
    legalább 1,5 méter távolságot tartani.
    A lakóhely, a tartózkodási hely, illetve a magánlakás elhagyására az e rendeletben
    meghatározott alapos indokkal kerülhet sor.
    4. §
    Alapos indok:
    Hivatásbeli kötelezettség, pszichoterápiás ellátás, hitéleti tevékenység.
    (2) Alapos indok továbbá – az 1. §-ban meghatározottak betartásával – a magáról
    gondoskodni nem tudó, vagy segítéségre szoruló személy (például kiskorú személy, idős
    személy és beteg személy) részére történő segítségnyújtás.
    Szerintem minden le van írva….. Tegyük a kötelességünket.

  15. Steve

    OFF:

    @András, @Zoli – elérhető egy színvonalas magyar konferencia anyaga, ebből (talán) jól meg lehet érteni, hogy miért is matematikai módszertanok felhasználásával, gyakorlatiasan kezelendő problémáról van szó és hogy miért indokolt továbbra is a megfelelő odafigyelés (és miért lesz valószínűleg még hónapokon át, vagy akár az év végéig elhúzódó erőfeszítésre szükség). Persze a kérdés teológiai aspektuasait is érdekes vizsgálnunk, mégis, a védekezés során érdemes az Istentől kapott értelmi képességeinket kamatoztatni. Lehet, hogy a mostani járvány mögött van öldöklő angyal, azonban ha az angyal világos és modellezhető törvényszerűségek alapján dolgozik, az azt jelenti, hogy mi emberek tudunk mit tenni. Különösen javaslom a 19 percnél kezdőtő kettő darab és az 1:10 percnél kezdődő (kicsit technikaibb de egy idő után annál informatívabbá váló) prezentációkat ebből a szempontból, de a többi is érdekes.

    https://www.youtube.com/watch?v=q7vnYyzm00g

  16. Krisztián

    Mint matematikus (phd), még a videó megtekintése után is az a higgadt, tudományos álláspontom a dologról, hogy a pokolba a matematikai modellekkel, az ördög vigye az összeset. A matematika nem alkalmas arra, hogy megjósoljuk vele a jövöt! Az elöadásból is kiderült, hogy itt exponenciális modellekröl van szó, és ha egy kicsit megváltoztatjuk a bemeneti adatokat vagy a feltételezéseken is alapuló paramétereket, akkor hatalmas különbség adódhat a kimenetben. Márpedig, amint az a videóból is kiderül, a bemeneti adatok rendkívül bizonytalanok. A John Hopkins egyetem számai (az a térkép amit mindenki nézeget) teljesen használhatatlanok. Ugye a regisztrált fertözöttek száma attól függ, hogy hány tesztet végeznek el, és hogy kiket tesztelnek. Ez országonként, de azon belül régiónként is eltérhet (az USA-ban államonként különbözö). Az ember azt gondolná, hogy ha a fertözöttekröl nem is, de legalább a megbetegedettek számáról valamit elárul ez a szám (merthogy akiknek tünetei vannak azokat tesztelik). Nos, az elsö héten amikor otthonról kezdtünk dolgozni, nekem minden bajom volt, köhögés, tüsszögés, fejfájás, egyik este mellkasi nyomás, erre gondoltam talán kéne egy orvost látnom, tesztet elvégezni, stb, úgyhogy az interneten meg is néztem mi a teendö, hát a lényeg az volt, hogy amíg lélegezni tudok addig helyezzem magam karanténba, de ne keressem a házi orvost, mert van elég dolguk, teszt meg amúgy sincs elég. Szóval azóta se tudom, hogy denevérnátha volt-e vagy sem, pedig jó lenne tudni. De az ilyen eseteket nem számolja senki! Egy darabig azt gondoltam, hogy legalább a halálozási számok megbízhatóak. Hát nagyon nem. Itt az USA-ban mintha sportot üznének abból, hogy ki tud minél több halált betudni a vuhan náthának. Valahonnan hallottam, hogy ez alapján kapnak plusz központi pénzt a kórházak. Ha valakinél kimutatják a vírust, azt automatikusan úgy könyvelik, hogy abban halt meg, még ha esetleg rákban vagy szívinfarktusban halt meg akkor is. De ennél rosszabb a helyzet, mert a CDC által kiküldött ajánló szerint akkor is a vírust kell megjelölni, ha ez valami miatt feltételezhetö (vagyis a tesztet el se kell végezni). Volt egy nap, hogy New Yorkban lazán hozzáadtak a halottak számához 3700-at (az addigi kb 6000-hez), mert hogy ennyire becsülték a korábban a vírustól elhunytak számát, de ezeket az embereket senki sem tesztelte. Egy helyen azt láttam (‘Computing Forever’ youtube-os utóbbi videóit érdemes nézegetni, pl a ‘Questionable death certificates’ címüt), hogy mostanában nem nagyon halnak meg az USA-ban tüdögyulladásban az emberek, ugyanis az összes ilyet a vírusnak tulajdonítják és számolják a statisztikában. Olaszországban is az elhunytak felének két vagy három egyéb halálos betegsége is volt. Visszatérve az exponenciális matematikai modellekre, ezeket mindig lehet úgy kalibrálni, hogy világkatasztrófa jön ki a végén (khm, klímaváltozás, khm), föleg ha a worst case scenario-t vesszük. Hogy jó ötlet-e ezek alapján teljesen felforgatni az egész társadalmat azt nem tudom. Mindenesetre egy társadalmi kísérletnek nem volt rossz. (Amúgy március közepén, amikor Ádám a cikket írta, még én is úgy gondoltam, pont a spanyolnátha és az olaszországi helyzet miatt, hogy valami komolyat kell lépni, bár azt hiszem a karantént akkor is túlzásnak tartottam.) Nyilván rengeteg dolgot figyelembe lehetne venni pro és kontra és ezekkel tele van az internet, szóval nem tudom, hogy Ádám örülne-e ha ez itt is ki lenne tárgyalva (amúgy szerintem teológiai vetülete is van mindennek), bár annyit érdemes megjegyezni, hogy az amerikai konzervatívok már hetek óta a nyitás mellett sorakoztatják fel az érveket, míg Magyarországon (a mandinerböl kiindulva) úgy tünik pont fordítva van.

  17. Zoli

    Kedves Krisztián!
    Örvendek a hozzászólásodnak. Kevés a valódi gondolkodó hang ezzel a krízissel kapcsolatosan. A fejünket butaság a homokba dugni, és elhárítani a felelősséget azzal, hogy ehhez mi nem értünk, majd megmondják a szakemberek, hogy erről a kérdésről, hogyan gondolkodjunk. A jó és őszinte kérdések mindig közelebb visznek a tisztánlátáshoz. Merjünk kérdezni, és ne kövessünk el öncenzúrát (önkéntes szóláskarantént). Abszurdak a világméretű intézkedések és a jelenkor utcák képei, (emberek maszkban és gumikesztyűben az utcán, maszkban és gumikesztyűben saját autójukban stb.)

    Kedves Steve!
    Köszi az ajánlott videót. A modell ok és használható is, ha a premisszák helyesek. Ők abból indulnak, ki, hogy igen. Van járvány, van egy mikroorganizmus és a kettő között oksági összefüggés van.
    Tegyük fel a kérdést: Előfordulhat-e, hogy a járványüggyel foglalkozó szakemberek egy vélt problémával foglalkoznak? -jelen esetben azzal. hogy a vizsgált mikroorganizmus nagyon veszélyes járványt okoz. Hisz a „kezükben van valami” (az elektronmikroszkóp alatt) egy koronavírus, ezt izolálták is (mert tudták, hogy mit kell keresniük, WHO és egyéb laborok útmutatásai alapján).

    Én is ajánlok 2 videót, amely valóságtartalmát könnyű ellenőrizni:

    Az első egy mikrobiológus és orvos végzettségű embertől, Dr. Andrew Kaufman: Evidence that Viruses Cause Disease or The Rooster in the River of Rats (improved audio) (35’19”) https://youtu.be/fvcEIarencM

    A második az Apologia Studios csatornáról: Loving All Neighbors: Open (6’11”) https://youtu.be/S62x09-6Xe8

    Áldás békesség!
    Kese Zoltán

  18. Steve

    Sziasztok,

    én nem látok problémát a mostani megközelítéssel. A terv az, hogy fokozatosan, de óvatosan lazítanak a korlátozásokon és visszamérnek. Mindeközben figyelembe veszik a rendszer tehetetlenségét (2 hetes inkubáció, stb.). A mérési eredmények alapján módosítják a szabályokat. Ez így egy önszabályozó visszacsatolásos rendszerré válik, amelyet a konkrét mérsek szabályoznak, nem pedig pusztán elméleti modellek amelyek nem feltétlenül megbízható adatokra épülnek. A zsilipet szép lassan addig engedik, ameddig a kórházi és lélegeztető kapacitások azt engedik.

    Ez a modell szerintem helyes és jó, lehetővé teszi, hogy egy önszabályozó rendszer jöjjön létre és így az előrejelző modelleknek gyakorlati kontrollja van + a modell is finomodik menet közben. Ha tényleg nem veszélyes a vírus, akkor ebben a modellben a korlátozások önmaguktól elolvadnak majd. Ha veszélyes, akkor megmaradnak egy szinten ill. lebegtetve lesznek. Ahogy a mérések pl. területi és egyéb alapon pontosodnak, sokkal lokalizáltabbak lesznek ill. a fertőzési gócok és terjedési vonalak izolációja is jobban meg tud történni, nem kell a komplett országot lezárni. Ez a modell azt is lehetővé teszi, hogy a vírus szezonális terjedési profiljához is folyamatosan alkalmazkodjanak a szabályok.

    Én helyesnek gondolom, hogy ameddig ezen rendszer kiépítésére szolgáló kapacitás nem állt fent, nem ismertük annyira a vírus tulajdonságait, valamint az egészségügyi rendszer sem volt semmilyen szinten felkészítve, egy szigorú blanket korlátozás volt, ami az R0-át (a korlátozás drasztikussága miatt) biztosan és hatékonyan lenyomta. A jövőt pedig meglátjuk. Én azt gondolom, hogy tömegrendezvények idén biztosan nem lesznek, a boltok és a termelés viszont menni fog, a “COVID ready” és az online pedig mint módszertan beépül a gazdaságba és ezzel egy új “business as usual” fog előállni, amivel együtt tudunk élni.

    @Krisztián – egyetértek azzal, hogy a politika nagyon is befolyásolja, hogy hol miként megy a gondolkodás. Az USA és HU konzervatív oldal aktuálpolitikai helyzete jelentősen eltér egymástól, ez alapvetően befolyásolja, hogy ezen országokban a konzervatív oldal hogyan foglal állást a kérdésben. Trump újraválasztása múlhat a gazdaság mihamarabbi felpörgetésének kérdésén (így a demokrata oldal úgy tűnik, már csak emiatt is a válság ideiglenes mélyítésében érdekelt), miközben Orbán egyértelműen a sikeres válságmenedzsert hozza (szerintem egyébként tényleg hozza, nem csak propaganda + ráadásul az országnak az amúgy általában népellenségként kezelt IMF jövendöl rózsás prognózisokat). USA-ban a demokrata oldal huhog és azzal fenyeget, hogy Trump inkompetensen kezeli a vírust és így mindenki jól meghal, Magyarországon a baloldal nagyjából irreleváns és ismét belelavírozta magát egy olyan skatulyába, hogy ha rájuk lett volna bízva a dolog, már nemzethalál lenne… Nyilván mindezek szélsőséges vélekedések, de a lényeg, hogy politikai értelemben nem összehasonlítható a helyzet USA és HU között. Egyébkén mindenkinek érdeke, hogy az USA ne omoljon magába és zárkózzon be egy évre, szóval én drukkolok Trumpnak.

Egy hozzászólás elküldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Facebook Pagelike Widget

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK