Nagyon szeretem C. S. Lewis írásait, de amikor A fájdalom c. könyvét olvastam, emlékszem, arra gondoltam: micsoda bűvészmutatványokat kell bemutatnia a bűn egyetemességének magyarázatakor annak, aki nem hisz Ádám és Éva történetiségében! C. S. Lewis azonban nincs egyedül. Ádám történetiségét Darwin óta erős kételyek lengik körül keresztény körökben is, mivel az ember eredetét a tudományos közvélemény inkább hosszú evolúciós folyamatként képzeli el. Henri Blocher Kezdetben c. könyvében összegzi az 1988 előtti kutatások eredményeit, és felvázol néhány kísérletet az emberi kezdetekkel foglalkozó tudomány és a bibliai őstörténet közötti összhang megteremtésére. Messze meghaladja a kompetenciámat, hogy a paleoantropológia területére merészkedjek, és megpróbáljam akár cáfolni az őskori antropológia modelljeit, akár valamiféle harmóniát teremteni valamelyik modell és a bibliai őstörténet között. Ezzel a bejegyzéssel egyetlen célom van csak: választ keresni arra a kérdésre, hogy vajon maga a Biblia tanítja-e Ádám és Éva létezését.

Az első feladat annak eldöntése, hogy a Genezis valóban létező, egyedi személynek láttatja-e Ádámot, vagy inkább mitológiai alaknak, aki a középkori misztériumjátékok Akárki (Everyman) figurájához hasonlóan valamiféle általános emberi tulajdonságot mutat be. A történet több eleme látszólag azt a feltételezést erősíti, hogy az utóbbiról van szó. A beszélő kígyó alakja, az élet fájának motívuma, a föld pora és az a bizonyos oldalborda azt az érzetet kelti, hogy a szerző mitológiai eszközök segítségével mond el fontos igazságokat az ember nemességéről és bukásáról. A dolog mégsem ennyire egyszerű. A Genezis Ádámot az emberiség ősatyjának tekinti, aki nem csak szimbolikusan testesíti meg az emberiség állapotát, és nem is a múlt sötét homályába vesző Hunorként vagy Magorként magasodik a leszármazottak fölé, hanem a gondosan vezetett nemzetségtáblázatok révén valódi kiindulópontja egy történeti folyamatnak (1Móz 5,1-5). Amennyiben Ábrahámot, Dávidot és Jézust történeti személynek tekintjük, akkor Ádámot is annak kell tekintenünk, hiszen egy nemzetségtáblázat időegyenesén helyezkednek el. A Genezis leírásában vannak költői elemek, de a művészi érzékkel végzett óvatos exegézis akkor is képes megragadni a leírás történeti vonatkozásait, ha számára sem mindig egyértelmű, hogy a metaforikus nyelv történeti referencialitásának pontosan hol helyezkednek el a határai.

A Genezis Ádámmal kapcsolatos történeti értelmezését megerősíti az Ószövetség, az intertestamentális irodalom és az Újszövetség is. Az Ószövetség a Genezist leszámítva meglepően ritkán utal Ádám személyére (a zsidók inkább Ábrahám ősatya szerepét hangsúlyozták), de amikor igen, akkor valós történeti személyként tekint rá. A Krónikák első könyve például Ádámtól eredezteti a zsidók nemzetségtáblázatát (1,1). A Második Templom irodalma (pl. Sirák fia, Baruch Apokalipszise, 2 Ezsdrás, 1 Hénoch, 2 Hénoch) már jóval gyakrabban beszél Ádámról, és egyértelműen történelmi személynek tartja, aki az emberiség bukását okozta, az emberi nem fejeként mégis minden élőt felülmúl (Sir 49,16). A zsidók számára evidencia volt, hogy az emberiség egyetlen emberpártól, Ádámtól és Évától származik.

Az Újszövetség nem tér el ettől az értelmezéstől, sőt, számos alkalommal megerősíti Ádám és Éva történetiségét. A szinoptikus evangéliumok összekapcsolják Krisztust Ádámmal. Lukács – Mátéval ellentétben – Ádámig vezeti vissza Jézus nemzetségtáblázatát (Lk 3,38), és úgy mutatja be az Emberfia megjelenését, mint aki Ádámmal ellentétben megáll a Sátán kísértéseivel szemben (Lk 4). Joachim Jeremias professzor a Midrásra hivatkozva amellett érvel, hogy az evangéliumokban az Ádám és Krisztus közötti párhuzam szándékos; az Ádám miatt bezárt paradicsomot Krisztus nyitja meg (Kittel’s Theological Dictionary of the New Testament, 141). Az evangélisták Ádámot ugyanolyan valódi személynek tartják, mint tipologikus megfelelőjét: Jézus Krisztust. Maga Jézus is utal Ádám és Éva eredeti szövetségi kapcsolatára, amikor a válás felől kérdezik, és Istennek a Genezisben olvasható normatív szavát a mózesi törvény megengedő passzusa (5Móz 24,1-4) fölé helyezi (Mt 19,3-9; Mk 10,2-9).

Az újszövetségi levelekben a legtöbb utalás Pál írásaiban található, aki teológiai jelentőséggel ruházza fel az evangéliumokban sugallt tipologikus viszonyt Ádám és Krisztus között. Az első komolyabb tanítás ezzel kapcsolatban az 1 Korinthus 15-ben található. A 21-22. versben ezt olvassuk: „Mert ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is. Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy a Krisztusban is mindnyájan életre kelnek.” A 45-49. versekben Pál tovább boncolgatja az Ádám és Krisztus közötti kontrasztot: „Így is van megírva: ’Az első ember, Ádám, élőlénnyé lett, az utolsó Ádám pedig megelevenítő Lélekké.’ De nem a lelki az első, hanem a földi, azután a lelki. Az első ember földből, porból való, a második ember mennyből való. Amilyen a földből való, olyanok a földiek is, és amilyen a mennyből való, olyanok a mennyeiek is. És amint viseltük a földinek a képét, úgy fogjuk viselni a mennyeinek a képét is.” Ezen versek teológiai jelentőségével nem akarok most foglalkozni, kizárólag arra szeretnék rámutatni, hogy Ádám történetisége Pál teológiai üzenetének megkerülhetetlen pillére.

A Róma 5-ben az apostol talán még egyértelműbbé teszi a Jézus és Ádám közötti összefüggéseket. Figyeljük meg, hogy a rövid szakaszban Pál hányszor utal Ádám mint első ember konkrét bűnbeesésére: „Ahogyan tehát egy ember által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy minden emberre átterjedt a halál azáltal, hogy mindenki vétkezett. Mert a törvényig is volt bűn a világban, bár a bűn nem róható fel, ha nincs törvény. Mégis úrrá lett a halál Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem Ádám vétkéhez hasonlóan estek bűnbe. Ő pedig előképe az eljövendőnek. De nem igaz az, hogy amilyen a vétek, olyan a kegyelmi ajándék is. Mert ha annak az egynek a vétke miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és ajándéka még bőségesebben kiáradt az egy ember, a Jézus Krisztus kegyelme által sokakra. És az sem igaz, hogy a kegyelmi ajándék ugyanolyan, mint az első ember bűnbeesése. Az ítélet ugyan egyetlen eset folytán vitt a kárhozatba, a kegyelmi ajándék viszont sokak elbukásából vitt megigazulásra. Ha pedig az egynek elbukása miatt lett úrrá a halál egyetlen ember által, akkor azok, akik bőségesen kapják a kegyelem és az igazság ajándékát, még inkább uralkodni fognak az életben az egy Jézus Krisztus által. Mármost, ahogyan egynek a vétke lett minden ember számára kárhozattá, úgy lett egynek az igazsága minden ember számára az élet megigazulásává. Mert ahogyan az egy ember engedetlensége által sokan lettek bűnösökké, úgy az egynek engedelmessége által is sokan lettek igazakká.” (12-19)

Pál valódi történeti személyként beszél Ádámról és Éváról akkor is, amikor a gyülekezeten belüli nemi szerepeket taglalja: „Mert Ádám teremtetett először, Éva csak azután, és nem Ádámot vezette tévútra a kísértő, hanem az asszonyt, és ő esett bűnbe.” (1Tim 2,13-14; vö. 1Kor 11,8). Megemlítem még Júdás levelét is, ahol Júdás valódi történelmi alakként hivatkozik Ádámra, amikor azt írja, hogy Énók „Ádámtól számítva a hetedik volt” (7).

Mind az Ószövetség, mind az intertestamentális irodalom, mind az evangéliumok és az újszövetségi levelek valóságosan létező emberként utalnak Ádámra és Évára. Nem tudom, hogy ez hogy illeszthető össze a paleoantropológia kutatásaival és hipotéziseivel, de a Szentírás tekintélye ebben a kérdésben egyértelmű útmutatást ad számomra, hogy mit higgyek. Meggyőződésem, hogy hosszútávon a tisztességes tudományos kutatás is azt a tényt fogja alátámasztani, hogy az emberiség egyetlen emberpártól származik, és egyszer megállapítást nyer majd az is, hogy ezt az emberpárt a kezdetektől ugyanaz a szakadék választotta el az állati létformától, mint ami ma jellemző rá.

11 hozzászólás a “Létezett Ádám és Éva?” bejegyzéshez

  • infaustus says:

    Bár nem értek sem a genetikához, sem a paleontológiához, mégis érdekesnek tartom az ős-Éva (vagy mitokondriális Éva) elméletet. Ez olyasmiről beszél, hogy a ma élő emberek egy ősanyától származnak. A tudósok persze azt mondják, hogy létezhetett sok más asszony is, akinek a vérvonala az ős-Évával ellentétben nem maradt fenn, de ez már a tények _értelmezése_ a saját prekoncepcióik alapján. Lásd:
    http://hu.wikipedia.org/wiki/Mitokondriális_Éva

    A másik érdekesség tényleg a nemzetségi táblázatokból származik. A zsidók elég fontosnak tartották a pontos történetírást ezeken keresztül is. Az pedig, hogy sok ilyen lista Ádámmal kezdődik, vagy ahogy Énók esetében is az Ádámtól való távolságot határozza meg, mindenképp elgondolkodtató Ádám történetiségével kapcsolatban.

  • Szabados Ádám says:

    Köszi a linket! Érdekes elmélet. A nyelvészet felől is lehetne közelíteni, Chomsky generatív-transzformatív elmélete például arra mutat rá, hogy minden nyelvet alapjaiban ugyanazok az univerzálék határozzák meg; az állati kommunikáció és az emberi nyelv közötti szakadék viszont áthidalhatatlan.

  • Toth Miklos says:

    Igaz kalvinista csak a 6×24-es teremtesben hihet (:
    Az egész emberi nemzetséget is egy vérből teremtette, hogy lakjon a föld egész felszínén; meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait (Apcsel 17:26).
    “Meggyőződésem, hogy hosszútávon a tisztességes tudományos kutatás is azt a tényt fogja alátámasztani, hogy az emberiség egyetlen emberpártól származik, és egyszer megállapítást nyer majd az is, hogy ezt az emberpárt a kezdetektől ugyanaz a szakadék választotta el az állati létformától, mint ami ma jellemző rá.”
    Mar megtette! Kell olvasni!

  • Szabados Ádám says:

    Kedves Miklós! B. B. Warfield, Meredith Kline, Henri Blocher, Herman Ridderbos: ugye nem akarod azt mondani, hogy ők nem “igaz kálvinisták”? És akkor olyan kálvinista ÓSZ professzorokat most nem is említek, mint Bruce Waltke, Brian Aucker vagy Jay Sklar, akik szintén inkább irodalmi keretként beszélnek a 6×24 napról. Ha esetleg még nem olvastad az amerikai kálvinista teológiákról szóló bejegyzésemet, fusd át, légy szíves.

    “Kell olvasni.” Igyekszem. Már túl vagyok néhány kreacionista könyvön. De nem engem kell meggyőzniük, hanem a tudóstársadalmat.

    Az ApCsel 17,26 egyébként jó igevers Ádám és Éva történetiségével kapcsolatban, köszönöm!

  • Toth Miklos says:

    Kedves Adam,
    Egyreszt figyelmen kivul hagytad a smailit.
    Masreszt attol fugg, ugye, hogy mit ertunk a kalvinista szo alatt. Ha azt is ertjuk alatta, hogy “a kijelentett igek, titkok es igazsagok alapjan leghelyesebben hivo” akkor az altalad emlitettek nem azok, ugyanugy ahogy a gyermekkeresztseget vallok sem igazan azok, barmilyen nevet is emlegetnel, es Peter Masterstol vagy Al Mohlertol tanulva, akarhanyszor lehet, az ilyeneket meg kell “harapni”.
    Egy erdekes idezet Bruce Waltke-rol lejebb.
    http://blog.christianitytoday.com/ctliveblog/archives/2010/04/ot_scholar_bruc.html
    Amikor Waltke azt mondja, hogy az adatok az evoluciot bizonyitjak, es a keresztyenseg el fog tunni a kreacionista hit miatt, szegyenletesen teved. A bizonyitekok es az eltunes kerdeseben egyarant.
    (Valamifele) Tisztelet jar nekik a tobbi irasaikert es munkajukert, de ahogy te is mondtad N.T.Wrightrol korabban: (parafrazallak) amiben teved, azt el kell vetni.
    Olvastam az amerikai kalvinista teologiakrol szolo bejegyzesedet, es a fenti kijelenteseim alapjan nem visznek elore a vitaban. Az igazsagot nem statisztikaval dontjuk el, sem szavazattal. Szomoru, hogy megturik azokat akik tevednek. Biztos kevesen vannak azok, akik nem, keves a jo munkas es ezert turnek. De lehet nem kellene, es Isten bizonyitana.
    Ismetlem, a tudos tarsadalmat nem lehet meggyozni, ugyanugy ahogy sem az aldas sem a veres nem gyozi meg az embert, hogy terjen meg. A hit termeszetfeletti munkalkodas eredmenye, ugye. En sem a tudosokat probalom gyozkodni, hanem teged, mivel felkaptam a fejem egy-ket erdekes kifejezesedre.
    Es itt el is jutottunk egy masik erdekes igehez, amelyet meg kell emliteni:
    “Isten ugyanis, aki ezt mondta: “Sötétségből világosság ragyogjon fel”, ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán.” 2Korinthus 4:6
    Igazi kalvinistakent te is ugy hiszed, hogy az ujjaszuletes a pillanat muve, teremtoi munka, (elotte nincs semmi, csak az Isteni akarat)es a Lelek vegzi a Szo altal. Ha igy van, es a fenti ige az ujjateremtest a teremteshez hazonlitja, akkor vagy kataklizmikus teremtesrol beszelunk, vagy a hasonlat nem allja meg a helyet.
    Ha elkezded azt mondani, hogy a teremtes az teny, de a 6×24 az nem, akkor tovabbra is varjuk velemenyformalo irasod a teremtes hogyanjarol.
    Ha meg azt mondod, hogy de igen, 6×24, akkor varjuk az igei alapokat, hogy ezutan ne a Genezissel erveljunk … helytelenul.
    Megegyszer koszonjuk kemeny munkadat! Mi is igy mondtuk volna, de te szebben tetted.
    A reménység Istene töltsön be a hitben teljes örömmel és békességgel.

  • Szabados Ádám says:

    Bocsánat, fordított smájlinak néztem.:) A felismert teológiai tévedést valóban el kell vetni, de Meredith Kline, Herman Ridderbos, Henri Blocher és a többi kálvinista teológus szerintem nem téved akkor, amikor a teremtés hat/hét napját irodalmi keretnek látja. A mózesi teremtéstörténet esztétikai célja egyértelmű (l. Umberto Cassutóról szóló cikkem), szerintem az téved, aki ezt nem látja be. A témát nem tartom egyébként olyan súlyú kérdésnek, ami miatt el kellene határolódnunk a másképp gondolkodóktól. A teremtés hat napjának értelmezése nem érinti az evangélium lényegét.

    Lehet, hogy csalódást keltek, de a teremtés hogyanjáról nem fogok írni, mert egyrészt nem tudom, hogyan történt, másrészt hit által tudjuk csak megérteni, hogy Isten alkotta meg a semmiből ezt a káprázatosan nagy és gyönyörű kozmoszt (Zsid 11). Ami az újjászületéssel való párhuzamot illeti: az érved a hat napos teremtést is cáfolná, hiszen az újjászületés nem hat nap alatt történik, nem is áll hat fázisból, egy pillanat műve, ahogy helyesen írod. Nem az evolúció mellett érvelek, hanem csak amellett, hogy Isten igéjét a műfaji sajátosságok tiszteletben tartásával kell értelmeznünk. A műfaj mindig korlátokat szab a jelentés számára.

  • Toth Miklos says:

    Kedves Adam,
    Nem a teremtes hogyanjarol kellene irnod, abban egyetertettunk mar, hogy mivel nem voltunk ott, nem tudhatjuk, (pontosan, azon tulmenoen, hogy a semmibol, szavaval, hirtelen, a Szentharomsag egyuttmukodesevel) hanem arrol, hogy mi a valoszinubb a teremtes szot magaba foglalo ertelmezesek kozul. (A “teremt” szoto 99-szer jelenik meg meg egy egyszeru keresoben is)
    Itt mi most bibliaertelmezesrol beszelunk, es a te cikkeid errol szolnak. Ha azt irtad korabban, a jom 24 oras napot jelent, akkor azt is meg kellene ird, hogy miert hiszed igy.
    A mozesi teremtestortenet esztetikai celja egyertelmu, ugyanugy mint a zsoltarok, es egyeb irasoke is. Es akkor mi van? Nem vonunk le beloluk tanulsagot a kivalasztasra, megteresre, a bunos ember termeszeti allapotara, vagy gyermeknevelesi elvekre nezve?
    A teljes Biblia figyelembevetelevel hogyan ertelmezzuk a hat napos teremtesrol szolo igeket (Genezis, Exodus), vagy a kataklizmikus teremtesre vonatkozo igeket, vagy az Isten dicsoitesere felszollito teremtorol szolo igeket? Ebben a kerdesben kerjuk segitsegedet es ertekes hozzajarulasodat.
    “Isten ugyanis haragját nyilatkoztatja ki a mennyből az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen, azok ellen, akik gonoszságukkal feltartóztatják az igazságot. Mert ami megismerhető az Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható. Ennélfogva nincs mentségük,hiszen megismerték Istent, mégsem dicsőítették vagy áldották Istenként”
    A teremtes hat napjanak ertelmezese lehet egyenesen nem erinti az evangelium lenyeget, de ajtot nyit a hamissagnak, es alaassa Isten dicsoseget. A maskepp gondolkodoktol nem hatarolodunk el, hanem csak szeretettel figyelmeztetjuk hituk vonatkozasaira, ahogy azt te is tetted: ha nincs Adam, nincs Krisztus. Ha nincs kegyelmi kivalasztas, nincs megteres. (Sem dicsoseges Krisztusi munka).
    Az igazi kalvinistak Isten dicsoseget tartjak mindenekfolott szem elott, es itt a kerdes az, nem hat nap alatt teremtokent melyik bibliai szakaszok alapjan lehet dicsoiteni? Dicsoitsuk Istent mert hagyott nagy hezagokat, vagy felhasznalta az evoluciot, stb, igehely/igevers.
    Az ujjaszuletessel valo osszehasonlitasban atugrottad a “kataklizmikus” szot. A lenyeg az, hogy Isten donthetett volna ugy is, hogy egy nap alatt, vagy egy masodperc alatt, vagy egy evmillio alatt teremt. De mit mond a Biblia, mennyi ido alatt teremtett, es miert? Es mit mond a Biblia, hany eve vagyunk itt, ha Adam az elso, es Krisztus a 3x14ik?
    Az vilagos, hogy nem az evolucio mellett ervelsz, de az, hogy mi mellet, az szamomra nem vilagos. En a hat napos teremtest hiszem, es ennek a helyes igei megalapozasara kerem segitsegedet, mivel hiszem, hogy a Biblia minden kerdesre valaszol.
    Isten aldjon!

  • Szabados Ádám says:

    Kedves Miklós!

    1. A teremtéstörténetben a “nap” szó (jom) 24 órás napot jelöl, mert a szerző a hét napjait használja keretként, hogy fontos dolgokat mondjon el nekünk a világ teremtéséről. Hogy mik ezek a fontos dolgok (és mik nem), arról már kifejtettem a véleményemet: http://divinity.szabadosadam.hu/?p=2434.

    2. A föld és a kozmosz korára nem utal a bibliai szöveg. Ádám nemzetségtáblázatából sem következtethetünk rá, mert a 2,4-ben szándékos törés van a két beszámoló között. Emellett a bibliai nemzetségtáblázatok is igen hézagosak és szelektívek.

    3. Szerintem a “mennyi idő alatt” kérdésre sem ad választ a Biblia, mivel a hét napjainak a szövegben esztétikai funkciójuk van, és a szombat teológiai jelentőségére mutatnak rá. Ez más költői szövegek esetében is így van. Amikor például azt mondja a bibliai szöveg, hogy “Isten felhozza a napját gonoszokra és jókra egyaránt”, a mondat célja nem az, hogy a nap és a föld egymással való kapcsolatáról adjon információt, hanem az, hogy Isten kegyelmére és türelmére emlékeztessen.

    4. A kozmosz eredete ettől még kataklizmikus volt, bár valamiféle kibontakozás motívumát sem zárnám ki, hiszen a bibliai szövegben sem egy, hanem több “legyen!” parancs hangzik el. A kozmológiai kutatásokhoz nyitottan viszonyulhatunk: minden felfedezés Isten iránti imádatunkat fogja növelni.

    5. A mózesi teremtéstörténet mindenképpen indokolja Isten imádását. Valahogy úgy használnám az imádatban, ahogy a 104. zsoltár szerzője.

    Köszönöm egyébként a hozzászólásaidat!

  • Kedves Ádám!
    Köszönöm az írásaidat, sokat segítenek a munkámban (ami a megadott honlappal kapcsolatos).
    Amikor a gyerekek a teremtéssel kapcsolatos kalandjátékainkat végzik, állandóan ezekkel a kérdésekkel kerülök szembe. (Ádám-Éva létezett-e, és miért büntet minket Isten az ő bűnükért kérdések is az evolúción túl.)
    Két alapvető elvet próbálunk követni a válaszok során, amit a gyerekeknek írunk:
    -Válaszoljunk Isten Igéjével.
    -Kérdezzünk, hogy a gyerek magának keresse a választ.
    Ez az egyik kedvenc kérdésem: Vajon a mindenható Istennek problémát okozott volna akár egy nap alatt megteremteni a világot?

    Annak ellenére, hogy a gyerekeknek nem írunk sokat, nem megyünk bele teológiai okfejtésekbe, számomra nagyon fontos, hogy megerősödjek ebben a témában.

    Miklós hozzászólásai is segítettek!

  • Szabados Ádám says:

    Kedves Virág! Köszönöm, és Isten áldjon a szolgálatodban!

  • Amerikaban azt szoktuk erre mondani, hogy “like DUH.” Persze hogy letezett, ha Adam nem letezik, akkor Jezuss em letezett, hiszen O az utolso Adam. Ahogy egynek a vetke mindenkire terjedt at, ugy a kegyelem (Jezus igazsaga) a kivalasztottake.

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum