David Martyn Lloyd-Jones is és Charles Haddon Spurgeon is rendszeresen hangsúlyozta az olvasás fontosságát. Azért őket említem, mert egyikük sem vádolható intellektualizmussal, ellenben mindketten későn született puritánokként az evangéliumi hit zászlóvivői voltak. Lloyd-Jones folyton a keresztény hithősök életrajzait ajánlotta gyülekezete figyelmébe, mert maga is rengeteget épült ezekből. A nagy puritán elődök – John Owen, John Bunyan, Thomas Watson, William Perkins, Joseph Alleine, Thomas Brooks, John Flavel, Thomas Goodwin – könyvei napi diétáját képezték, de nem állt távol tőle az sem, hogy világi könyvek vagy tudományos folyóiratok böngészésével töltse az idejét, ha azt valamiért építőnek tartotta. Családi vakációin a délelőtt az övé volt, ilyenkor vaskosabb történelmi regények – pl. Napóleon életrajza – olvasásával tágította tudását.

Spurgeon hetente átlagosan hat könyvet olvasott el, ezek között szintén előnyt élveztek a puritánok írásai. A zsoltárokhoz írt Treasury of David c. háromkötetes kommentárja a bizonyíték rá, hogy milyen alaposan és széles körben ismerte a reformáció utáni lelkiségi irodalmat. De Spurgeon sem állt meg a hívő könyvek határánál: tudása más területekről is táplálkozott. Hitének gátja kényszerítette minden olvasmányát Istent dicsőítő, engedelmes mederbe. Használta világi szerzők gondolatait, de az igazán hasznos időtöltés a szemében a Biblia, az egészséges teológiai irodalom, és a puritán könyvek olvasása volt. Az olvasás fontosságáról egyik igehirdetésében így ír:

„Nem fognak attól az embertől olvasni, aki soha nem olvas; nem fognak idézni attól az embertől, aki nem idéz másoktól. Aki nem használja más emberek agyát, azt bizonyítja, hogy neki magának nincs agya. Testvéreim, ami igaz a lelkészekre, az igaz Isten egész népére. Muszáj olvasni. Ha úgy is döntesz, hogy nem olvasol könnyed irodalmat, tanulmányozz minél több egészséges teológiai könyvet, különösen a puritánok írásait és bibliamagyarázatokat. Meg vagyok győződve arról, hogy a szabadidő legjobb eltöltése az olvasás vagy az imádkozás. Komoly tudást szerezhetsz könyvekből, ami aztán igazi fegyverré válhat számodra Urad és Mestered szolgálatában.”

Elismerem, hogy Spurgeon kissé elfogult azok irányában, akik szeretnek olvasni és szeretik az agyukat is használni. Mégis azt gondolom, hogy lelkipásztorok és igehirdetők esetében feltétlenül igaza van, hiszen aki gondolatok továbbadásával, szavak megformálásával, teológiai igazságok kimondásával foglalkozik, annak megkerülhetetlen kötelessége, hogy tágítsa, csiszolja, formálja és rendszeresen kiigazítsa saját elgondolásait. Hajlok arra is, hogy ez alapvetően minden hívő kötelessége. Még azé az emberé is, aki soha egyetlen sort sem fog leírni életében. Sőt, azé is, aki egyáltalán nem tud olvasni. Hallgatni ugyanis az írástudatlan ember is tud. A 18. századi velszi ébredés akkor kezdődött, amikor az egyszerű Howell Harris teológiai könyveket olvasott fel velszi munkások otthonában. A gondolatok megfogantak bennük, és elindultak kiszámíthatatlan útjukra. Miért ne történhetne meg ez ma is?

9 hozzászólás a “Miért olvasnák azt, aki maga sem olvas?” bejegyzéshez

  • Villam says:

    “Elismerem, hogy Spurgeon kissé elfogult azok irányában, akik szeretnek olvasni és szeretik az agyukat is használni.”

    Az olvasásnak gyakorlati haszna akkor van, ha képes az ember megjegyezni majd tovább adni. Olvashat az ember heti 7 könyvet is, de ha abból nem marad meg túl sok minden már már időpazarlásnak tűnik a beleölt idő. Szórakoztatja míg olvassa, meg megállva elgondolkozik részeken a sok gondolat megfoganásra áll sorba, mégis mire végez a könyvel a gondolatok sokasága, melyre rácsodálkozott tovaszáll. Amit pedig végez benne titkon végzi, mely az idő előrehaladtával fel fel sejlik foszlányként a teljesnek töredékeként, mindez úgy, mint saját felismerés nem mint másé melyet megfogant benne titkon.

    Szóval haszna van a sok olvasásnak, agy avagy látás tágításnak, de sajnos embere válogatja ki hogyan képes feldolgozni, hasonlóan azokhoz az emberekhez kik bármit megehetnek mégse híznak, míg mások bármit esznek jól meghíznak: mindkettő ugyan azt eszi és ugyan annyit.

    Véleményem szerint nincs annál bosszantóbb és utálatosabb dolog a világon ,mint az, ha az ember megtanulja majd elfelejti, szólná ,de nem képes felszínre juttatni. így hát a sok könyvet olvasó és sok könyvet olvasó ember között az a legnagyobb különbség mely igen kívánatos dolog is, hogy emlékezzen arra, amit olvasott és olyan minőségben tudja tovább adni, mint ahogyan olvasta. Általában az ember abban látja valami nagy hasznát, ha másiknak is haszonná válik általa. Természetesen önmagának hasznon kinek kis kinek nagy mértékben,de nem itt kíván megállni az ember és itt jönnek be a képességbeli különbségekből fakadó bosszúságok és időpazarlás érzése, melyet talán az idő old fel: kinek több kinek kevesebb.

  • Varga András says:

    Már a cím is telitalálat! Aki nem olvas és ír, nagy valószínűséggel olyan, mint Dub hadnagy a Svejkből, aki lelkesen magyarázza, hogy milyen az ablak. Szóval unalmas.
    Az, hogy az ember milyen könyvet választ sokat elárul az olvasóról.
    Az olvasás lehet befogadás és lehet egy későbbi belső beszélgetés alapja.
    A belső indíték és meglévő képességek milyensége befolyásolja, hogy a lélek és az értelem minek örül, miből tanul és főleg miben gyönyörködik. Az olvasott gondolatokban, ha van igazság, és annak létét a lélek megérzi, az értelemé a feladat, hogy kibontsa.
    A megértés újabb keresésre ösztönöz, melynek során az olvasó ember újabb kihívás előtt találja magát. Az olvasás kaland.
    Aki nem olvas a megértés örömétől fossza meg magát és újra kitalálja azt, melyet már mások akár évezredekkel őelőtte sokkal jobban megfogalmaztak.

  • Dávid says:

    Bennem mindig nagy kérdés, hogy lehet-e ilyen igazságot, meglátást általánosítani? Nem lehetséges, hogy Isten egyeseket olvasásra, másokat “nem-olvasásra” teremtett? Annyi minden vezethet oda, hogy valaki nem tud a könyvekhez kötődni: család, társadalmi környezet, fogékonyság, lelkialkat, életút stb. Nem a könyv-olvasók “sovinizmusa” az olvasást propagálni, legalábbis egy szint (pl. mindennapi Biblia-olvasás) fölött?

    Isten mit gondol erről? A Biblia mit mond erről? Az értelmünk használata (gondolkodás) hogy áll kapcsolatban az olvasással?

    Dávid

  • endi says:

    Érdekes, hogy mostanában akartam én is ilyesmiről írni a blogomban. Azt tapasztalom ugyanis, hogy tényleg nem olvasnak az emberek, az ún. értelmiség sem. Pontosabban csak azt olvassák, ami épp divat, ami siker, legyen az ostoba ponyvaregény vagy magasabb szintű irodalmi vagy tudományos mű.
    A hiba ott van, hogy az emberek nem kutatnak, nem keresnek, hanem azt olvassák amit eléjük rak a csordaszellem (leánykori nevén: korszellem hahaha).
    Pedig ma, az internet korában egy csomó mindent meg lehet találni nagyon könnyen. De az emberek (az érteliség is) félelmetesen tájékozatlan…
    És itt jön amit mondani akarok: én nagyon sokat olvastam fórumokat. Ott különösen igaz, hogy értéktelennel van teli, viszont amiket a sok szemét között találtam – értékes emberek nagyon egyedi és értékes véleményeit, meglátásait – azt sehol máshol nem találtam meg. Nagyon sokat tanultam tőlük.

    Tehát szerintem az olvasásnak csak egy kis része a könyvek…

  • endi says:

    Ja és még valami: ezek az emberek általában “senkik” voltak, azaz nem híresek, nem vezetőjük semminek, nem írtak híres könyveket, nem köztiszteletben álló valakik.

  • Szabados Ádám says:

    Dávid, szerintem a mások által megfogalmazott gondolatokkal való tudatos találkozás a lényeg. Aki ezt nem teszi, az egyedül marad a saját gondolataival – vagy gondolattalanságával.

  • Levente says:

    Kedves Ádám!

    Szégyellem magam, de sosem olvastam teológiát…el szeretném kezdeni! Mivel? Melyek azok a könyvek a Biblián kívül, amelyeket olvasni érdemes?

  • Szabados Ádám says:

    Kedves Levente! Magyar nyelven kezdésként J. I. Packer Igaz istenismeret c. könyvét ajánlom. R. C. Sproul A keresztyén hit alapigazságai is jó bevezető (egy-két ponton vitatkoznék csak vele). Van Kálvin Institutiójának egy csúnya fekete borítású rövidített kiadása (Tanítás a keresztyén vallásra), az is megfelelő bevezetés lehet számodra a teológiába. Ravasz László Kis dogmatikája is elég jó.

  • Levente says:

    Kedves Ádám!

    Köszönöm a válaszát. Isten kegyelméből már holnap megkezdem Packer könyvét. Utána a többit, ahogy be tudom szerezni. Isten áldása életén, szolgálatán!

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum