Néha vendégtanárok jöttek az Veszprémi Egyetemre, ahol angol nyelvet és irodalmat tanultam. Ezek a tanárok a tudásukkal együtt magukkal hozták az előítéleteiket is. Egyikük – egy kedves amerikai hölgy – amerikai történelmet tanított nekünk. Előadásaiból rövid idő alatt kitűnt, hogy odahaza nem a konzervatív Amerika felépítésén dolgozik. Patsy tulajdonképpen kommunista volt, abból az idealista típusból, akit a kommunizmus kelet-európai bukása sem tudott megingatni a hitében. Nem akarta lenyomni a torkunkon a meggyőződését, de az egész lényéből sugárzott, hogy mit gondol a világról.

Nem marxista hite miatt írok róla, hanem egyik története miatt, amit hallva valamit megértettem az előítéleteiből. Patsy gyermekkorában osztálytársa volt az egyik tévéevangélista gyermekének. Összebarátkoztak és Patsy egy alkalommal meghívást kapott hozzájuk. Tudta, hogy egy evangélista házába megy, tisztelettel vegyes félelemmel lépett be a hatalmas házba. A házban Patsy alig akart hinni a szemének. Soha olyan gazdagságot nem látott, mint ami az evangélista otthonában fogadta. Aranyból készült kilincsek és csapok, arany evőeszközök, elképesztő gazdagság. Az asztalnál imádkoztak. Patsy szótlanul próbálta magába szívni az imádság és a gazdagság együtt kavargó levegőjét. Odahaza este bekapcsolták a tévét, ahol ugyanez az evangélista beszélt. A bővölködés evangéliumát hirdette és pénzt kért az emberektől. Sírt és könyörgött, hogy a nézők erre és erre a számra küldjenek adományokat, mert különben tönkremegy értékes szolgálata. Azt ígérte, hogy aki adakozik neki, azt Isten meg fogja áldani.

Patsy aznap súlyos benyomásokat szerzett. Egy idő után összerakta a maga számára a képet és kommunista lett. Nem mosta össze a csalókat a hiteles evangélistákkal; hangsúlyozta például, hogy a gazdagság-egészség evangéliumát hirdető evangélistákat nem említené egy lapon a hiteles prédikátorokkal; Billy Graham iránt például tiszteletet érez. De egy életre elege lett abból a világból, amely a vallást fügefalevélként használja a legprofánabb törekvések leplezésére. Akkor inkább a szegények mellé áll.

Isten emiatt még nem fogja felmenteni Patsy-t, mert hitetlenségének gyökerei nyilván mélyebben vannak ennél az élménynél. Pál hangsúlyozza, hogy mindannyian lázadunk Isten ellen és vissza akarjuk szorítani az igazságot. A történet azonban rávilágít arra a tragikus és felesleges rombolásra, amit a bővölködés evangéliuma okozhat emberek életében.

3 hozzászólás a “Aranykilincsek és aranycsapok” bejegyzéshez

  • Zsotza says:

    Isten adjon szabadulást,hogy ne utasítsa el Patsy,-és a többi áldozat- Krisztus kegyelmét a hiteltelen Tévé-tévtanító(k) miatt!

  • rettentó says:

    Az én szememben nem a tévéprédikátor gazdagsága, hanem az ízléstelensége a bűn 🙂
    A viccet félretéve: jól látod, hogy Patsy hitetlenségének okai mélyebben lehetnek. Mindig lesz valami kifogás, hol az inkvizíció, hol a papi pedofília esetei, amivel el lehet hessegetni a hit lehetőségét.
    Az a legszomorúbb, hogy egy Graham vagy az Üdvhadsereg példája nem elég ezek ellensúlyaként. Az emberi tökéletlenségért viszont nem “szegény” Isten a felelős (remélem, ez még belefér a kálvinizmusba :-)), sosem lesznek a hívők elég jók a világ szemében.

  • H28 says:

    Egy ismerősöm meg arra hivatkozik, hogy gyerekkorában nagyböjtkor látott egy papot két pofára libát zabálni . De azóta felnőtt lett! Jó kifogás sose rossz. Nekem is vannak ostorcsapásaim karizmatikus és nem karizmatikus közegből egyaránt. Mégis, ha objektív akarok maradni, nem használhatom ezeket visszakövetkeztetésekhez, legfeljebb illusztrációként. Nekem alapvető,ahogy tapasztalatokból sem csinálunk tanítást, vagy egy szellemi történés lehetséges fizikai megnyilvánulásának mechanikus erőltetésével nem próbálunk szellemi eseményt előidézni. Mindre tudnék példát mondani. Valamikor “bővölködős” közegben, (hírhedt gyülekezet; hgy) szóbeszédben kikezdtek egy utcai könyvárus tagot, mert kis polskija volt. Mármint, hogy Isten azért nem áldotta meg jobb autóval, mert az illető nem szerette eléggé. Ez nyilván rettenetesen érintette, ha komolyan vette. Nekem is égnek állt a hajam, amikor meghallottam. Bizonyára hallottak olyasmiről, hogy merjenek jobbat kérni, Isten meg akarja adni, nem csak a trabantot. De aki járt már bármilyen gyülekezetben, biztosan észrevette, hogy Isten nem csupa zsenit hív el. Mert egyébként ezt sima rosszindulatnak gondolnám. De szeretettel gondolhatom egyszerű bugyutaságnak is. Mivel nem minden igazság vagy szabály érvényes oda-vissza. Vannak egyirányú utcák is. Tehát egy általános elvet, hogy Isten meg akar áldani anyagi javakkal is, úgy megfordítani, hogy ha még nem látszik, akkor az illető hitét és Isten iránti szeretetét kérdőjelezi meg??? Ezzel a saját hitetlenségüket bizonyították végeredményben, mert csak a pillanatnyi helyzetre tekintettek. Ők csak a láthatókra néztek, de nem bizonyították, hogy az illető is. De rengeteg ilyen lehetett. Ahogy hallom tőletek is, gyógyulás témában is. De nem mindenki ilyen.
    Az aranykilincsek és csapok pedig ki tudja miből voltak? Mikor jöttek divatba a sima Alu v. vas helyett a réz esetleg aranyozott változatok? Nem tudom gyártottak-e egyáltalán színaranyból kilincset, de mi értelme lett volna? Könnyen a kezébe maradhat valakinek. Persze jól hangzik, hogy arany, de amíg valaki csak Alu kilincset látott, el tudom képzelni, hogy mellbe vágta a látvány és egy gyereknek főleg eszébe se jutott, hogy színezett is lehet. Azt se felejtsük el, hogy a nagy gazdasági világválság után Amerikában se volt fényes! Az akkori prédikátoroknak jó ha volt egy pár cipője és nadrágja, amiben nagyon sok mérföldet gyalogoltak. Hosszú évekig legfeljebb imakérés volt a második cipő. K.E.H.-tól egyszer ellopták az egyetlen öltönyét, aztán úgy imádkozott, hogy legyen lelkiismeret furdalása az illetőnek, mert nem fog tudni miben prédikálni. Visszakerült. Később is, K.C.-ék úgy kötöttek házasságot, hogy csak egy rossz tv-jük volt. Aztán évtizedekig imádkoztak azért, hogy megismerjék Isten akaratát arra nézve, egyáltalán vegyenek-e házat? Az idő távlatából már elképzelhetetlen és kicsit összemosódnak a dolgok.
    Múltkor elmeséltem az autószerelőm családjának, hogy anno a pesti hírhedtben, hogyan küldték 3x körbe a kosarat. Az asszony válasza igen tetszett: -Az hogy egyszer körbeküldi az érthető, rendben van. Az hogy másodszor is körbeküldi, na az már szemtelenség. Na dehogy harmadszor is körbeküldi, az már egyenesen pofátlanság!- EGYETÉRTEK, kiénekelték az emberek zsebéből az utolsó forintjukat, tudva azt, hogy sokan vidékre mennek és arra se marad. Persze az volt az “üzenet”, mindenkinek legyen hite felmenni. Vannak ilyen és hasonló sajnálatos jelenségek, de a visszaélések és bugyuta csúsztatgatások ingoványos talaján nem lehet komoly kritikát gyártani. Mert hol nincsenek ilyenek? Tőlem nem karizmatikus gyülekezetbe kérdezte meg egy kulcsfigura dicsekvésképpen, hogy mit gondolok, melyik típusú gyülekezet előtt állnak nyugaton a legdrágább autók?? Hát a miénk..(nem írom le, mert nem akarom égetni és ez is egyedi eset. Az is lehet azt gondolta erre harapok) Itt olvastam néhány alapelvet az egyik hozzászólásban a vitatkozáshoz, ill. kritikához. Gondolom az a többi témánál is jó. Nekem még tanulnom kell, de aki már tudja, éljen vele!

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum