C. S. Lewis a lélek anatóniájának egyik kiváló ismerője volt, aki folyamatos belső analízis révén jutott azokhoz az értékes tapasztalatokhoz, melyek őt tekintéllyé tették a lelki élet terén. Saját lelki utazását aprólékosan megírta a Suprised by Joy (Az öröm vonzásában) és a The Pilgrim’s Regress (A zarándok visszaútja) című könyveiben, felesége elvesztése feletti fájdalmát pedig a Grief Observed (A bánatról) című kötetben. Számos további könyvben és esszében elemezte az emberi lélek belső folyamatait, különösen az Istennel való találkozás felkavaró élményét. Éppen ezért figyelemre méltó, hogy Lewis kifejezetten óvott viszont a lelki analízis egy bizonyos fajtájától, attól az önvizsgálattól, amelyik magát az átélést teszi tönkre. Az erről szóló egyik gondolatmenetét szeretném most idézni.

„[A]zt, ami belső életünkben lejátszódik, nem lehet egyszerre élvezni és szemlélni. Nem reménykedhetek úgy, hogy közben a reménykedésről gondolkodom, hiszen aki reménykedik, az a reménység tárgyára figyel; és ha a figyelmemet magára a reményre irányítom, máris megszűntem reménykedni. A két tevékenység persze igen nagy gyorsasággal váltakozhat, de akkor is határozottan elkülönül, és egyszerre nem fordulhat elő… A legbiztosabban úgy tudtam elrontani a saját örömömet, ha elemezgetni kezdtem. Ebből azonban az is következik, hogy bizonyos szempontból minden önvizsgálat félrevezető. Az önvizsgálattal ’magunkba akarunk pillantani’, és azt megfigyelni, mi zajlik le bennünk. De ha befelé fordulunk, hogy szemügyre vegyük önmagunkat, akkor már meg is állt az a cselekvés, amelyet éppen vizsgálni szeretnénk. Sajnos ez nem azt jelenti hogy az önvizsgálat semmit sem hoz a felszínre. Éppen ellenkezőleg: talál valamit, ami a normális tevékenységeink abbahagyása után hátramaradt bennünk. Ily módon többnyire mentális képek és fizikai érzések kerülnek felszínre. Igen nagy tévedés ezeket a hulladékokat, nyomokat vagy melléktermékeket magukkal a belső folyamatokkal összetéveszteni. így lehet eljutni ahhoz az állításhoz, hogy a gondolkodás csupán ki nem mondott szavakból, egy vers átélése pedig az olvasás közben felvillanó képek halmazából áll. Holott valójában csak az történik, hogy a félbeszakított gondolkodás vagy műélvezet ilyesmit hagy hátra maga után – mint a tenger hullámzása, amely tovább dolgozik, miután a szél elcsöndesedett.” (Az öröm vonzásában, 212-213)

Bölcs gondolatok, tapasztalatból is tudom, hogy Lewis érvelése megáll.

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum