Sokan azért szeretik a Károli fordítást, mert az újabb fordításokban nincsen benne néhány mondat, ami a Károliban még megtalálható. Az új fordításokból hiányzik például János első levelének a Szentháromságra utaló mondata („Mert hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a mennyben: az Atya, az Ige, a Szentlélek, és ez a három egy”), és zárójelbe téve, vagy egyenesen lábjegyzetben olvasható néhány más mondatrész is, melyek a Károli fordításban még a szöveg háborítatlan részei. Legfájdalmasabb veszteségnek az a két hosszabb szakasz tűnik, melyek kétes eredetére az újabb fordításokban zárójel utal: a János 7,53-8,11 és a Márk 16,9-20. Vajon mi az oka annak, hogy a különböző bibliafordítások szövegei között ilyen eltérések lehetnek?

Néhány dologgal érdemes tisztában lennünk az Újszövetség szövegével kapcsolatban. Először is: az Újszövetség egyetlen könyvének sincs meg az eredeti kézirata. Mielőtt ezen megütköznénk, szögezzük le: minden ókori dokumentumot csak másolatokból ismerünk. Az Újszövetség sem kivétel, csak abban különbözik más ókori iratoktól, hogy – Homérosz műveit leszámítva – lényegesen több korai kézirat áll rendelkezésünkre, mint a többi dokumentum esetében. Másodszor: a kézirat-másolatok között vannak eltérések. Az eltérések oka általában másolási hiba, de időnként szándékos betoldásokkal is találkozunk, melyek javítani próbálták a szöveget, vagy érthetőbbé akartak tenni homályosabb részleteket. Harmadszor: a másolatok közötti eltérések nem érintenek fontos teológiai kérdéseket, többnyire lényegtelen, vagy kis jelentőséggel bíró, apró részletekről van szó. (Az 1 János 5 Szentháromságra utaló részlete szinte az egyetlen kivétel, de a Szentháromságról szóló tanítást az Újszövetség számos más helyéből is megérthetjük.) És végül: a szövegkritika tudománya hatalmas lépéseket tett az eredeti szövegek hibátlan rekonstruálása felé. A szöveg kilencvennyolc százaléka nem jelent problémát, a viták a maradék kettő százalék körül folynak. A jelenlegi tudományos konszenzus egyik példája a Nestle-Aland-féle (és a United Bible Societies által is elfogadott) görög szöveg, mely számos modern fordítás alapját képezi.

Mi okozza a Károli fordítás és a későbbi fordítások közötti eltéréseket, különösen a két hosszabb szakasz esetében, amit Márk és János evangéliumában találunk? Az eltérések oka az, hogy a Károli fordítás a bizánci szöveghagyományra támaszkodik, a későbbi fordítások azonban figyelembe veszik a reformáció óta előkerült számtalan kéziratot, melyek a bizánci hagyománynál régebbi és megbízhatóbb szövegvariánsokat adnak a kezünkbe. A bizánci szöveghagyomány nagy számú, de viszonylag késői és egymástól függő másolatokra támaszkodik. Az azóta előkerült papiruszok és kódexek – különösen a Codex Sinaiticus és a Codex Vaticanus – sokkal régebbi és megbízhatóbb kéziratok, melyek – további korai kéziratokkal kiegészülve – közelebb juttatnak bennünket az eredeti szövegek eredeti alakjához, mint a bizánci hagyomány.

A következő két bejegyzésben a Márk evangéliuma befejezéséről és a János evangéliuma 8. részének elejéről szeretném kifejteni a véleményemet, kizárólag szövegkritikai szempontból. Miközben elmondom, hogy a bizonyítékok alapján én magam mit gondolok a két szakaszról, azt is szeretném megmutatni, hogy szövegkritikusok milyen megfontolások alapján jutnak döntésre egy-egy vitatott részlettel kapcsolatban. Lehet, hogy egyeseknek végtelenül unalmas egy ilyen vizsgálat, de aki szeret a múlttal kézzelfogható kapcsolatba kerülni, az sok örömet találhat benne. Arról nem is beszélve, hogy nem kevesebbről, mint az Istentől ihletett írások hibátlan rekonstruálásáról van szó!

9 hozzászólás a “Miért nincs benne az új fordításokban?” bejegyzéshez

  • Villam says:

    ÜDv

    Akkor az új fordításban zárójelbe tett részek nem szerepelnek idézet szintjén a Kr. u. 5-ig századig élt keresztény írók, pásztorok, apologéták stb írásai között se?

  • Szabados Ádám says:

    Mindegyik eset más. Vannak olyan részletek, melyek a nyugati kéziratmásolatokban megtalálhatók, meg egy-két egyházatya írásában is idézet formájában, de nem található mondjuk az alexandriai kéziratokban. Vagy fordítva. Ilyenkor nehéz döntés előtt állnak a szövegkritikusok, mert az egyházatyák tanúsága miatt nyilvánvaló, hogy korai hagyományról van szó, mégsem biztos, hogy az eredetiről.

    A szövegkritika más szempontokat is figyelembe vesz. Például azt, hogy mennyire elterjedt az adott változat. Ha csak a nyugati szövegekben található, és mondjuk nyugati egyházatyák hivatkoznak rá, keleten viszont nincs nyoma, akkor erősen kérdéses az eredetiség. Ebben az esetben valószínűleg egy nyugati másoló vétett hibát, és ez a hiba került a többi nyugati kéziratba is. Ugyanez igaz lehet az alexandriai vagy bizánci szövegekkel is.

    A különböző kéziratok megbízhatósága is változó. Ha egy általában megbízható kéziratban találjuk az adott szövegváltozatot, annak nagyobb súlya van a mérlegelésnél. Aztán ott vannak a belső érvek is. Melyik a valószínűbb olvasat? Melyik olvasat magyarázza meg a másik létét jobban? Stb. Szóval összetett tudományról van szó, de vannak hasznos szempontok, melyek legtöbbször döntőnek bizonyulnak.

  • Tigger says:

    Lesz szó arról is, hogy a katolikus biblia miért tartalmaz 6 könyvvel többet és azt miért vitatják más felekezetek? Ha nem, akkor ez egy kérdés volt a kommentek között, mert én nem tudom a választ 🙁 Grat. a bloghoz, üdv

  • Tigger says:

    Arra is lesz esetleg válasz az újabb post-okban, hogy miért tartalmaz 6 könyvvel többet a katolikus biblia? Ha nem, akkor a kérdést most itt tettem fel, mivel és sajna’ nem tudom a választ és eléggé zavar a sok felekezeti különbség és még sok mindent nem értek 🙁 De ezért is olvasom a blogot is, gratulálok hozzá! Üdv,

  • Szabados Ádám says:

    Talán lesz erről is egy bejegyzés, köszi a tippet! Rövid válasz: a katolikus Bibliába bekerültek olyan apokrif iratok is, melyek a héber Bibliának nem részei.

  • berci says:

    ÉS akkor még tényleg csak nyugaton maradtunk a kánonban.
    Szóval miért van az, hogy az etióp, vagy a szír egyház kánonja eltér. Kis összehasonlítás: http://www.biblestudymagazine.com/interactive/canon/
    Melyik az “igazibb” kánon? 🙂

  • Pál Apostol says:

    Ádám,
    számomra nem annyira egyértelmű, sem az ún. “bizánci szöveghagyomány” létezése, sem hogy “számtalan kézirat” került volna elő a reformáció óta, amelyek megbízhatóbbak lennének. Azt, hogy az ún. bizánci féle kéziratok összefüggnek, természetesnek is tekinthetjük.
    Tudomásom szerint 4- és 5ezer közé tehető az Újszövetség kéziratainak száma. A Sinaiticus és Vaticanus kódex csakugyan korábbi, de mi a bizonyíték arra nézve, hogy ezek “közelebb juttatnak bennünket az eredeti szövegek eredeti alakjához”, mint az ún. “bizánci hagyomány”? Nem kellene mégis a kéziratok több mint 90%-nak bizonyságát venni mérvadónak? Egy-két régebbi kézirat csakugyan többet jelent, mint két-háromezer későbbi? Mi van, ha a régebbi kéziratokban a szöveg szándékos hamisítása történt, amelyről már Origenész is említést tett?
    Bocsánat, nem kötekedni akarok, csupán árnyalni szeretném a túl magabiztos állítást.

  • Szabados Ádám says:

    Pál Apostol! Szövegkritikusok egyetértenek abban, hogy háromféle szövegtípus létezik: alexandriai, nyugati és bizánci. Aland ezeket a kategóriákat inkább a szövegek hasonlósága alapján fogadta el, Metzger inkább földrajzi alapon, de mindkettőjük számára (ahogy mások számára is) egyértelmű volt, hogy ez a három nagy szövegcsalád létezik.

    Nem az én véleményem, hanem tény, hogy számtalan sokkal korábbi kézirat került elő, mint ami a reformáció idején ismert volt. Szerintem (és ami sokkal fontosabb: szövegkritikusok szerint) jó okunk van azt feltételezni, hogy ezek megbízhatóbb másolatok, különösen akkor, ha egymással is jobban megegyeznek, mint a későbbi (bizánci) másolatokkal. A bizánci másolatok nagy száma egyáltalán nem perdöntő, hiszen idővel nyilván több másolat készült meglévő másolatokról, és ezt az egymástól való függést a (bizánci tipusú) késői másolatok esetében könnyen ki lehet mutatni – különösen a korábbi kéziratokkal egybevetve.

    Nem kell azt feltételeznünk, hogy a korábbi másolatok (pl. papiruszok, Codex Vaticanus, Codex Sinaiticus, alexandriai és nyugati szövegek) tökéletesen megbízhatók. Mindig óvatosan és körültekintően kell eljárni a szöveg rekonstruálásakor. Ennek megvannak a maga szabályai és elvei. A szöveg helyreállításában természetesen az egyházatyák utalásai és a lectionariumok is segítenek. És időnként a bizánci szövegváltozatok is hasznosak lehetnek.

    Léteznek jó könyvek ebben a témában, például:
    Bruce Metzger: Az Újszövetség szövege
    Bruce Metzger: A Textual Commentary on the Greek New Testament
    Kurt és Barbara Aland: The Text of the New Testament.

  • szerintem says:

    Köszönjük az igényes cikket!
    Áldjon meg érte az Isten!

    Kár, hogy a “Bruce Metzger: A Textual Commentary on the Greek New Testament” nincs magyar fordítása. Esetleg ilyen fordítás várható a jövőben? Hiánypótló lenne.

    Még egy oldalt ajánlanék, ami ilyen változatokat elemez:
    http://enok.uw.hu/hibak/forditasok.html

    Hasznos lehet…

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum