A mai nyugati ember számára a bibliai hittel kapcsolatban az egyik legnagyobb botránykő az Ószövetség Istene. Míg korábbi korokban az emberek a Biblia Istenét erkölcsileg felsőbbrendűnek tartották önmaguknál, és reménykedtek, hogy talán irgalmas lesz hozzájuk, gyarló emberekhez, ma inkább magukat tartják erkölcsileg felsőbbrendűnek a Biblia Istenéhez képest. Ez a furcsa váltás a keresztényeket teljesen felkészületlenül érte. Amikor 2000-ben megjelent a Biblia államilag támogatott új svéd fordítása, Lena Klevenas újságírónő azt mondta: „Ilyen Isten mellett nincs is szükség ördögre!” Az ismert ateista Richard Dawkins sem rejtette véka alá a véleményét, amikor így jellemezte Jahvét: „Az Ószövetség Istene kétségkívül minden idők legellenszenvesebb regényhőse: féltékeny, és erre büszke is; kicsinyes, igazságtalan, megnembocsátó, megőrül a hatalomért; bosszúálló, vérszomjas etnikai tisztogató; nőgyűlölő, homofób, rasszista, gyermekgyilkos, népírtó, fiúgyilkos, járványokat terjeszt, megalomániás, szadomazochista, szeszélyes és rosszindulatú zsarnok.”

Nem lep meg, hogy éppen az egalitárius ideológival erősen átitatott poszt-keresztény britek és svédek között jelennek meg ezek a kemény bírálatok, éppen ezért az sem, hogy brit és svéd apologétákat hallottam eddig legőszintébben beszélni az Ószövetség istenképe által felvetett kérdésekről. Az egyik Stefan Gustavsson, a svéd evangéliumi mozgalom meghatározó alakja, a másik Peter J. Williams, a Cambridge-i egyetem professzora, a Tyndale House igazgatója volt. Saját következtetéseimet a tőlük hallott érvekkel kiegészítve szeretnék most arról a kérdésről gondolkodni, hogy a Biblia – különösen az Ószövetség – Istene valóban az a szörnyeteg-e, akinek Dawkins és mások látják és láttatják őt.

Ha az Ószövetség Istene létezik, természetesen abszurd gondolat őt a vádlottak padjára ültetni, és megtárgyalni az ügyét. Bevallom, félelemmel és reszketéssel írom a most következő bejegyzéseket, de ez a tény egyben meglepő békességgel is tölt el. Szükségesnek tartom tisztázni, hogy nem azok kedvéért játszom el a védőügyvéd szerepét, akik a vádjaikkal az Istentől való függetlenségük prométheuszi háborúját vívják, hanem azokért, akik modern erkölcsi ideáljaik miatt tényleg képtelenek tiszteletet érezni a Biblia Istene iránt. Értük azonban néhány bejegyzés erejéig szívesen válok „esztelenné”, hátha sikerül új szempontokkal megingatnom a kétségeik talapzatát.

Azt javaslom, hogy először is tegyünk különbséget az Ószövetség Istenét ért bírálatok között. A Dawkins és mások által megfogalmazott ateista kritikák célja nyilván az, hogy rámutassanak a bibliai istenkép emberi eredetére és kulturális evolúciójára: az Ószövetség Istene pusztán egy ókori nép primitív hitének a kifejeződése, nem több. Más bírálatok azonban nem Isten létét kérdőjelezik meg, hanem Jahve és az Újszövetség Istene között tesznek különbséget, az utóbbit tartva az igaz istenképnek. Ez a szétválasztás szinte egyidős a kereszténységgel, egy Marcion nevű ember már a második században gonosz demiurgosznak nevezte Jahvét, aki különbözik Jézus Krisztus Atyjától. Akármi is azonban a bírálat célja – Isten létének tagadása, vagy az Ószövetség és az Újszövetség Istene közötti különbségtétel –, a kritikusoknak meg kell válaszolniuk egy fontos kérdést: milyen norma szerint mondanak ítéletet Jahve fölött?

Aki látta már Dawkins verejtékeit, amint világnézete erkölcsi alapjait próbálja másoknak elmagyarázni, tudja, hogy ez a feladat ateistáknak egyáltalán nem könnyed ujjgyakorlat. Azok számára, akik nem hisznek végső erkölcsi vonatkoztatási pontban, komoly gondot jelent az erkölcs alapjainak meghatározása, bármilyen magabiztosan is beszélnek egyébként jóról és rosszról. Miért jobb szeretni a felebarátot, mint megenni? c. cikkemben magam is utaltam már arra a dilemmára, hogy erkölcsi imperatívusz nem következik pusztán a lét indikatívuszából. Jogos az elvárás, hogy aki erkölcsi alapon bírálja az Ószövetség Istenét, azt is tisztázza, hogy honnan származnak azok a normák, melyek a bírálata alapját képezik.

Nem kisebb dilemma elé néz az sem, aki Jézust és az Újszövetséget nevezi meg erkölcsi alapnak. Jézus erkölcsi normáit általában különösen magas és megalkuvás nélküli normáknak szokták tartani még azok is, akik nem tekintik magukat Jézus követőinek. Az ellenség szeretetére való buzdítás, vagy az önmegtagadás, áldozatvállalás, megbocsátás követelményei messze a nyugati civilizáció polgári értékei felett állnak. Éppen ezért különös, és az Ószövetség Istenét ért bírálatok szempontjából zavarbaejtő, hogy Jézus mindig tisztelettel és hódolattal beszélt az Ószövetség Istenéről, és teljes mértékben azonosult az Ószövetség istenképével. Jézus nem Dawkins ellenszenves regényhősét látta az Ószövetségben, hanem saját Atyját, aki „egyedül jó”. Ebben egyébként nem különbözött az Ószövetség népétől, mely szintén jónak látta Jahvét. Jézus a 100. zsoltárral együtt vallotta, hogy „jó az ÚR, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre”.

Kierkegaard szerint saját lelkünk állapota befolyásolja, hogy milyen Istent látunk a Bibliában. Arra figyelmeztette a Bibliát bírálókat, hogy mielőtt véleményt mondanak Isten könyvéről, először gondolkodjanak el saját állapotukról. Rá jellemző elmésséggel nyomott fricskát vitapartnerei orrára: „Az ilyen könyvek tükrök: ha majom néz bele, nem apostol fog visszanézni rá.” Amikor Jézus beletekintett az Ószövetség tükrébe, valamiért a legrettenetesebb történetekben is Atyja jóságos, tiszta és szent szándékait látta. Jézus nem volt naiv: érdemes például megfigyelni, milyen keményen beszélt az írástudókkal és farizeusokkal. Jahvét valamiért mégsem Klevenas és Dawkins szemével látta. Vajon miért? Szerintem azért, mert az ő szeme tiszta volt. Vagy ez szentimentális önáltatás? Azt javaslom, hagyjuk egyelőre nyitva a lehetőséget, hogy talán a nyugati ember erkölcsi alapállásában van a hiba, nem Jézuséban. Innen szeretném folytatni.

(Folyt. köv.)

10 hozzászólás a “Az Ószövetség Istene egy szörnyeteg? (1)” bejegyzéshez

  • M. Ernő says:

    Szerintem azok a minősítések amit Lena Klevenas, Richard Dawkins, fogalmaznak meg, a valós ismeret hiányát tükrözik. Egyszerűen nem tudják kit vádolnak. Ha legalább egyszer végig olvasták volna az Ó Testamentumot, nem úgy vélekedtek volna a világmindenség Uráról, ahogyan tették. De még most sem késő, hogy végig olvassák.

  • Ni says:

    Minden jel és bizonyíték arra utal, hogy zsidók írták, szerkesztették a a bibliát és ma már sokan látják azt is, hogy nekik gyakran – most enyhén fogalmaztam -, maguk felé hajlik a kezük.

    Tudnunk kell, hogy két Istenről szól a biblia – és akik ezt nem tudják nehezen érthetik meg mi folyik valójában -, az igazi Teremtő és mindenható Istenről, aki teremtette az eget és a földet az Ószövetség szól, de az is nagyon hiányosan és illetékes hatalomgyakorlók szája íze szerint átszerkesztett. Az újszövetség viszont általában egy új meghamisított vallásról és “istenről” szól, valójában egy emberről beszél, az Úrról, aki csak eljátssza isten szerepét, mert ő annak tarja magát. Az igaz embereket, aki Istenben valóban szívükkel hisznek állatoknak tartják és “gój”oknak nevezik. Évezredek óta megvan mindig a zsidók között, hogy kié éppen a főszerep. Ők “élő istennek” hívják, ami azt is jelenti, hogy a jelenleg földön élő és uralmát kiteljesítő “istent” játszó önelégült bolond. Ezt hívják JAHVE, ez most a globalisták vezére (valamelyik aktuális, meg nem halt Ro_th_sch_ild)

    Az igazi jó és Teremtő Istent RETTENETES JHVH-nak, hívják, hiszen mindig üldözte a velejükig romlott és másokat rosszhiszeműen kihasználó és gyilkoló, lelkiismeretlen zsidóságot, még Egyiptomból is KIŰZTE (nem kivezette) őket.

    Segítségként egy link, ami jól láthatóan utal a két név közötti különbségre:

    http://hirhatter.org/nemzetkozi_antifa.htm

  • Szabados Ádám says:

    Ezt az eretnekséget tanította Marcion és a gnosztikusok is.

  • Ni says:

    Kedves Ádám!

    Szívesen tanácsolnék egy kis meggondoltságot, tiszteletet és alázatot.

    Nem irántam, hanem Isten és az Igazság iránt.

    Egyrészt nem tudhatja ki vagyok és azt sem, hogy erről a témáról éppen mi a való igazság? Mit mondana például maga a Teremtő Isten?

    Így azt sem tudhatja teljes bizonyossággal senki sem, hogy nekem vagy éppen Ádámnak van igaza.
    Mindenesetre elgondolkoztató lehet, hogy vajon mit is jelenthet a következő:

    “Nagyon keskeny az az út ami Isten országába vezet és kevesen mennek be oda. Széles az az út ami a pokolba visz és sokan járnak rajta…”

    Talán nem éppen azt, hogy a világ vagyis a sátán kreált nekünk hamis vallásokat és isteneket amik kivétel nélkül elterelnek az Egy Igaz Istentől.

    Az tehát, hogy mi eretnekség (hazugság, istenkáromlás) és mi nem az, az egy egyszerű földhözragadt ember, egy kis apró porszem a sivatagban semmiképpen sem döntheti el.
    “Legfeljebb azt mondhatja, hogy ebben a témában nem egyezik a szubjektív véleményem.”

    A legjobbakat kívánom!

  • Szabados Ádám says:

    Lehet, hogy elhamarkodottan ítéltem. Most így visszaolvasva az Ön által írott mondatokat, azt hiszem, nem értem, hogy mire akar kilyukadni. A belinkelt honlappal hasonlóan jártam. Annak a mondanivalóját sem értem.

  • Ni says:

    Szomorú, ha valaki nem AKARJA (vagy esetleg NEM TUDJA) megérteni a lényeget.
    Igen, valóban nagyon zagyvaság a belinkelt (http://hirhatter.org/nemzetkozi_antifa.htm)oldal. Ez tény. De egy kis kreativitással sok mindenre fény derül. Az oldal tartalma valóban gyalázatos, de itt nem is ez a lényeg, hanem az az árulkodó nyom, amikor a megtébolyult elme (az író) elárulja az addig mások elől nagyon féltett titkokat:

    idézem:
    “A RETTENETES JHVH (…) által meggyilkolt ártatlan zsidó, valamint Izrael és az “Emberiség”, továbbá AZ ÉLŐ ISTEN NEVÉBEN MEGTILTJUK nektek, (…) a MI ATYÁNK, JAHVE és Izrael, továbbá a zsidóság és az Emberiség eme nyílt ellenségeivel!”

    Ebből a zagyva mondatból kristály tisztán kiderül, de többször ismétlődik ugyanebbe az írásban, hogy nem elgépelés történik a “RETTENETES” JHVH (a Teremtő igaz Isten) és JAHVE (az aktuális, zsidó kinevezett élő “isten”) szó használata esetén.

    Látni szükséges, tudatosítani lenne jó, hogy a kettő (ószövetségi Igaz Isten és az újszövetségi hamis isten, azaz úr, vagy élő isten) nem azonosak. Tehát az újszövetség hazugság és nem az Igazi Teremtő Istenről, hanem egy fiktív, zsidók által önkényesen, nemzetről, nemzetre, nemzedékről, nemzedékre kinevezett “istentelenről” (istentagadóról) szól. Aki csak a saját nemzetét (faját) tekinti Embernek, a többieket állatoknak sorolják, amivel bármikor bármi megtehető büntetlenül. (Lásd talkum talmud is).
    Természetesen ebből következik, hogy az ószövetség is sok lényeges helyen átírt, meghamisított iromány.

  • Szabados Ádám says:

    Akkor Ön most egyetért, vagy nem ért egyet az idézett honlap tartalmával?

  • varga Márta says:

    Kérdezem tisztelettel, hogy a kanonizált Biblia-szövegbe hogyan gondolja Ön, hogy beletettek Ószövetséggel szembeni szövegeket?
    2. Jézus nem Jahvét tekintette Atyjának, “ti atyátok.., én atyám…”és egyéb szövegek bizonyítják.
    3. hogy a csudába azonosulna az Ószövetség istenével, mikor ellenkezőkre tanítja népét?
    4. érdekes az is, mi az a hívő emberben, hogy az Ószövetségnek vértől csöpögő voltát – megjegyzem, elhiszem, hogy belülről, bárány-szívből vezérelve – képtelen vértől csöpögőnek látni. Mi a csuda ez az emberi vonás?
    Üdvözlettel

  • Szabados Ádám says:

    Kedves varga Márta!

    Kérdezem tisztelettel, hogy a kanonizált Biblia-szövegbe hogyan gondolja Ön, hogy beletettek Ószövetséggel szembeni szövegeket?

    Nem gondolom, hogy a kanonizált bibliai szövegbe az Ószövetséggel szembeni szövegek kerültek volna. Ön melyekre gondol?

    Jézus nem Jahvét tekintette Atyjának, “ti atyátok.., én atyám…”és egyéb szövegek bizonyítják.

    Jézus Jahvét tekintette Atyjának. Ezer és ezer igehely bizonyítja ezt.

    hogy a csudába azonosulna az Ószövetség istenével, mikor ellenkezőkre tanítja népét?

    Nem, nem tanítja az ellenkezőjét. Sőt, a hegyi beszédben ezt mondja: „Mert bizony mondom néktek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg minden be nem teljesedik. Tehát ha valaki a legkisebb parancsolatok közül akár csak egyet is eltöröl, és úgy tanítja az embereket, az a legkisebb lesz a mennyek országában; ha pedig valaki ezeket megtartja és tanítja, nagy lesz az a mennyek országában.” (Mt 5,18-19)

    érdekes az is, mi az a hívő emberben, hogy az Ószövetségnek vértől csöpögő voltát – megjegyzem, elhiszem, hogy belülről, bárány-szívből vezérelve – képtelen vértől csöpögőnek látni. Mi a csuda ez az emberi vonás?

    Az Ószövetség vértől csöpög. Pont. Az Újszövetség is.

  • bányász says:

    Tiszteletem.

    Szomorú dolog a saját megbízhatatlanságom, olyan, vagyis inkább csak hasonló ( merthogy saját magamat a nagyon nagyon nagyon xxxxx sokszor tévesztő kategóriába sorolom, Pétert pedig nem pont ide!!! ) Simon megbízhatatlanságához. Van, hogy sikerül a szellem(em)nek meghallani a Lelket, mint a Máté 16.16.-ban Simonnak, és aztán van hogy nem igazán jól, mint mikor a hegyen hajlékot emelt volna, aztán a kakas hajnalban-t megelőző párbeszéd, mind mind egyenértékű “téves helyzetgyakorlat” a felmenetel és az igazság felé. Bocsánat, de akkor, ott abban a helyzetben, azoknak a farizeusoknak ugyan úgy, mint Simonnak alig pár perccel a jó oldal után ( Máté 16.23.), NEM a Teremtő volt az Atyja, ami nem jelenti azt, hogy máskor ne lett volna a Teremtő az Atyjuk. Az én állapotom ( és talán minden emberé) nem a tiszta állapot. Velem szemben az embernek Fia MINDEN HELYZETBEN HELYES ítélettel volt a történésről, még arról is, ami be sem következett addig. Ő folyamatosan KAPCSOLATBAN volt az Atyával, bocsánat, az IGAZI-val. Először tisztázni kellene, mit jelent az hogy Atya. Csak nagy vonalakban, szorítkozva a növekedés és fejlődés terén: Atya az a minta, ami bennem domináns követendő példaként rögzül és az életem során legfőbb lényegi tulajdonságaimat meghatározza – most hagyjuk a genetikát és a satöbbit-.

    Ez viszont korántsem egy letisztult, külső hatásoktól mentes folyamat sajnos napjainkban. Nem így, az embernek Fia, a Megváltó Jézus ÉLETÉ-ben.

    És ez miért fontos nekem?! Azért mert a dolgok úgy állnak, lesz egy tárgyalás.

    Az a mérhetetlen megtiszteltetés ért mindannyiunkat, hogy a védőnk a legjobb példát kapta, TISZTÁN és IGAZSÁGBAN. Vagyis a törvény: ami ítélet ( nekem az a véleményem, hogy nem helyes a rend szabályait törvénynek nevezni, mert az inkább a szerződéshez hasonlít, ameddig valaki a szerződés szerint cselekszik, addig nem kerül sor egy VENY-IGE TÖR-ésére felette … ), abban az esetben lesz erővel bíró felettünk, amennyiben a teljes igazságban létező és legjobban minket szerető védőnk legnagyobb áldozathozatalát elutasítjuk, mindezt tetézve a megnembocsájtásunkkal.

    Visszatérve a kérdéskörhöz:

    A Biblia alkalmas arra is, hogy benne felismerhessük mind a Teremtő Atyát, és nyilvánvalóan a romboló Atyát is, sőt tovább megyek, a satan és az ördögöt is. Az viszont minden ember saját döntése, hogy megvizsgálja a Biblia sorait és rendet tegyen a saját gondolataiban ezekkel kapcsolatban és életében az olvasottak tükrében.

    Apropó, Ádám, melyik igehelyben nevezi Jahve-nak szó szerint az embernek Fia, Jézus Krisztus a Teremtő Atyát?

    Azzal tisztában vagyok, hogy a Biblia Ószövetségi része így fogalmaz és ebből kiindulva nem kétséges a következtetés.

    És hogy miért írtam fentebb a törvényről.
    “Nem, nem tanítja az ellenkezőjét. Sőt, a hegyi beszédben ezt mondja: „Mert bizony mondom néktek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg minden be nem teljesedik.”

    Esetleg parancsolat, azaz a szövetség a Teremtő és az ember között. Ha valaki törvény alá kerül, megszegte a szövetséget. Az új szövetség egy teljesíthetetlen szintre emelte a rendszert. Olyan szintre, ami emberileg szinte kivitelezhetetlen, azért, hogy a kiskapuk be legyenek csukva és kihagyhatatlan legyen a VÉDŐ személye.

    Az embernek Fia e világra születése és megölése óta nincs tovább véresáldozatos “megoldás” a bűnök semmizésére.
    Az egyetlen szabadítás: Máté 6. 14-15.

    még valami, “Az Ószövetség vértől csöpög. Pont. Az Újszövetség is.”

    Ez a három mondat nagyon találó. Amennyiben ebből valaki nem látja a lényeget, ne is nagyon akarja mélyebben megismerni.

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum