Az e-book megjelenése kapcsán sokan kongatják a vészharangot, hogy az új technológia a könyvkiadás alkonyát jelzi, a papírkönyvek előbb-utóbb ugyanúgy el fognak tűnni, mint ahogy leáldozott a gramofon, a bakelit lemez, a szalagos magnó, a kazetta, az írógép vagy a távíró ideje. Régen kőtáblára írtak az emberek, aztán papiruszra, majd pergamenre. Egy nap kitalálták a kódexet, majd a papírgyártás technológiáját, később pedig a könyvnyomtatást. Minden újítás a régi technológia halálával járt. Ugyanígy lesz a könyvekkel is – mondják a trendkutatók –, nemsokára olyan ritkaság lesz egy papírra nyomtatott könyv, amilyen ritkaság lett Gutenberg után a kézzel írott kódex.
Megmondom őszintén, nagyon sajnálnám, ha így lenne. Nem a változást sajnálnám, hanem a könyvek elvesztését. Éreztem némi nosztalgiát a bakelit lemezek és a kazetták után is, de beláttam, hogy a CD és az mp3 felvételek letöltése könnyebben kezelhető. Ma is megdobban a szívem egy régi írógép láttán (első dolgozataimat ilyenekkel csattogtattam indigós papírra), de igazából örülök annak, hogy ma már szövegszerkesztővel dolgozhatok. Sajnálom, hogy a kézzel írt levelek kora lejárt, de még azzal kapcsolatban is belátom: az emailnek köszönhetően ma jóval több levelet küldök, mint amennyit a „snail mail” idejében postára adtam. Nem vagyok a technológia megszállottja, de nem vagyok a technológiai fejlődés ellen sem, ha annak van értelme. A nyomtatott könyvek eltűnését viszont egyelőre csakis veszteségnek élném meg, kifejezetten gyászolnám a sok évszázada bevált technológia halálát.
Az ok egyszerű: szeretem a papírra nyomtatott könyveket. Szeretem a papír rugalmasságát és a könyv szagát. Az e-booknak nincsen szaga, és olyan merev, mint egy kőtábla. Szeretem, hogy a könyvet lapozni lehet – na nem egy gombra vagy nyílra kattintva, hanem kézzel, az ujjaimmal. A papírkönyvből melegség árad, az e-book fém és műanyag. Az e-book számomra drótanya, a papírkönyv a szőranya. Az e-book ráadásul képernyőt feszít közém és a szöveg közé, az olvasás így olyan, mintha egy rabot látogatnék meg, akivel csak ablaküvegen át beszélhetek. Az e-book börtönbe zárja a szöveget, melynek őreiben egyáltalán nem bízom. (Volt más is, akinek elvesztek már digitálisan tárolt adatai?) Az e-book számomra virtuális valóság. A nyomtatott könyv a valóság. Az a valóság, ami a polcomon van, nem az, ami áramköröktől és mikrovezetékektől függ.
Az érzéseim persze nem változtatnak a trenden, ha tényleg elérkezett a könyvkiadás alkonya. Hacsak nem érez rajtam kívül nagyon sok ember még úgy, mint én. Meglehet, nem is olyan elrugaszkodott ez a gondolat. Nemrég egy cikk kapcsán váratlan remény ébredt bennem, hogy talán mégsincs vége a nyomtatott könyvek korának. A reményt Lev Grossman, a New York Times újságírójának egy felvetése ültette belém. Grossman azt az elsőre meghökkentő véleményt fogalmazta meg, hogy az e-book valójában nem az a technológiai előrelépés, aminek hisszük. Az e-book minden külső varázsa (?) ellenére egyáltalán nem forradalmi technológia, inkább egyfajta technológiai ellenforradalom. Ha pedig ez így van, akkor az e-book hosszútávon nem lesz képes felváltani a papírkönyveket. Mire gondolt Grossmann?
Az előbb említettem a papirusztekercsek és a kódex közötti technológiai váltást. A kódex (a mai könyv elődje, összefűzött pergamenívek két bőrrel bekötött és kapoccsal összefogott fatábla között) a negyedik századtól fokozatosan háttérbe szorította a tekercsre írt szövegeket. A kódexek megjelenése után egy ideig használatban maradtak még a tekercsek is, de végül a kódex forma vált egyeduralkodóvá. Vajon mi volt a kódex előnye a tekerccsel szemben? – teszi fel a kérdést Grossman. Miért szerették jobban az emberek a kódexet a tekercseknél? A válasz nagyon fontos, mert ebben rejlik a nyomtatott könyv túlélésével kapcsolatos reménységem. A kódex lehetővé tette a nem lineáris olvasást! A tekercsek kigöngyölítésekor fokozatosan bontakozott ki az olvasók előtt a szöveg. A kódex ezzel szemben lehetővé tette, hogy ha az olvasó úgy döntött, előre lapozhatott a szövegben, majd vissza is, és ott nyithatta ki a könyvet, ahol éppen akarta. A kódex olyan szabadságot adott az olvasó kezébe, melyre a tekercs nem volt képes. Természetesen a tekercset is lehetett nem-lineárisan olvasni, csak az sokkal macerásabb volt. És itt van a lényeg! Az e-book a non-linearitás tekintetében nem versenyképes a papírkönyvekkel.
A digitális forradalommal kapcsolatban éppen azt szoktuk ünnepelni, hogy támogatja a nem lineáris olvasást. Ez általában igaz is. Az interneten linkek segítésével száguldozhatunk tartalom és tartalom között, oda ugrálunk a világháló felületén, ahova éppen kedvünk tartja. Az e-book azonban éppen ebben a tekintetben nem jelent előrelépést a papírkönyvekhez képest. Aki próbált már lapozgatni e-bookban, az tudja, hogy ez még keresőfunkciókkal is macerásabb, mint a nyomtatott könyv esetében. Az e-book engedelmessége darabos és közvetett. Aki ezt máshogy éli meg, azt nem ítélem el, de nem is értem meg. Az e-book tehát éppen azon a területen van komoly versenyhátrányban a papírkönyvvel szemben, amely eredetileg a könyv győzelmét hozta a tekercs fölött! Az e-book visszavesz az olvasó szabadságából, mellyel annakidején a kódex ajándékozta meg.
A hasznos technológia célja az, hogy könnyebbé, kezelhetőbbé tegyen egy tevékenységet. Az e-book bizonyos tekintetben ezt a célt be is tölti, hiszen egyetlen könyvnyi helyen könyvtárnyi irodalmat tárolhatunk, hordozhatunk, és adott esetben olvashatunk. De nem fizetünk-e ezért túl nagy árat? A praktikus nyereségek lélektani hozadékaként nem éppen a kódex technológiai forradalma előtti állapotba, a tekercsek lineáris világába térünk vissza? Megéri az e-bookkal járó nyereség ezt az árat? Valóban olyan fontos, hogy egy gépben ezer és ezer könyvet tárolhassunk? Talán igen, és ezért az e-book hasznát én sem kérdőjelezem meg. De nézzünk szembe a ténnyel: egyszerre általában csak egy könyvet olvasunk. Most őszintén: nem jobb érzés, ha azt a könyvet könyvként vehetjük a kezünkbe? És ha a kávé véletlenül ráömlik, nem vigasztaló a gondolat, hogy csak egyetlen könyv látta kárát, és nem egy egész könyvtár?
„Az e-book ráadásul képernyőt feszít közém és a szöveg közé, az olvasás így olyan, mintha egy rabot látogatnék meg, akivel csak ablaküvegen át beszélhetek.”
Írod ezt te, aki elektronikus naplót (blogot) vezet, amit csak egy képernyőfelület olvasásával lehet elérni. 😛
A minap egy ismerősömnél voltam, aki büszkén mutatta frissen vett e-book olvasóját. Kézbe vehettem, kipróbálhattam a szerkezetet, közben mondogatta nekem micsoda előnyei vannak az ilyesminek, illetve közölte hogy már elkezdte eladni a könyvespolcán sorakozó értékesebb műveket.
Nézegettem, nyomkodtam a készüléket, láttam hogy mennyi kötet elfér egyetlen vékony műanyagdarab tárolóegységében… de az egész szörnyen idegen volt. Hol van ez attól a színes változatosságtól, amit a valódi könyvek nyújtanak? Ahol az egyik nagyobb, a másik kisebb, színesek, fekete-fehérek, képekkel, grafikákkal, aztán vannak lenyűgöző fotók, ábrák, mind más és más… Az e-book mindent egyformára vág, éppen ezt a sokszínűséget zárja be a képernyője keretei közé. A praktikumban éppen a varázs veszik el.
És akinek van otthon egy tisztességesen megcsinált, impozáns könyvespolca, ahol feszesen sorakoznak a kötetek, az tudja hogy ezt az esztétikai élményt végképp nem érdemes feladni egy élettelen, szürke készülékért. 🙂
Lehet, hogy maradi vagyok, de csatlakozom Ádámhoz és azt tartanám helyesnek, ha az új technológia nem váltaná fel a régit. Persze annak is van létjogosultsága: lehet, hogy száraz adatokat, lexikonokat, konkordanciát inkább ott tartanék.
Pedig az e-book lienaritás kizárólag programozás kérdése.
Olyan is van, hogy a kézben tartott kütyü csak egy oldalt mutat, de olyan is, amelyik könyvszerűen mindjárt kettőt. Mindkettőt tudod úgy lapozni, mint a könyvet, legalábbis ami a mozdulatot illeti. S innen már csak egy kis programozói ugrás, hogy pl. a pár másodpercig lap szélén („margón” kívül) nyomva tartott ujjunkkal végzett lapozó mozdulattal meg mondjuk egyszerre 10 oldalt lapozzon (amely paramétert te állíthatsz be a settings menüben, „default”-ban). [Mindjárt megkapom egy hsz-ben, hogy már most sem értjük egymást :-]
Lehetséges, hogy elveszítjük az e-könyvtár tartalmunkat, ha pl. kisgyermekünk is akar „olvasni” belőle, vagy a kutya próbál lapozni benne, de ma már az ún. cloud technológiával nem is a kütyün tárolják az adatot, hanem egy virtuális szerven, ami atombiztos (nem viccelek!) szerverteremben van valahol egy hegy gyomrában! Ezt csinálja most az Amazon.com, de állítólag a Google is hasonló irányba gondolkodik. Ennek hátránya viszont az, hogy a kereskedő (meg akinek ő átengedi az infót) mindent tudni fog rólunk, merre járunk a neten, mit olvasunk, mit szóltunk hozzá a https://divinity.szabadosadam.hu oldalon, stb. stb.
Ez már egy másfajta élet, a technológiai fejlődés ezen pontján, s nagyon sok kérdés felvethető még, ami nem egyfajta nosztalgikus érzelmi megnyilvánulás a papírkönyvek iránt (amelyek meg eléghetne)…
üdv,
Kedves Tigger!
„Pedig az e-book lienaritás kizárólag programozás kérdése.”
Amit írsz, az egy funkcionalitáshoz kötődő kérdés (hogy az e-book olvasó egyszerre hány oldalt jelenít meg, hogyan lapoz). Elhiszem, sőt logikus, hogy a lapozó mozdulat kódolható olyan algoritmusban, ami hasonlít a valóságosra.
De az alkoholmentes sör sosem válik igazivá. 🙂
Az a baj, hogy a tökéletesnek ható imitáció sem tudja feledtetni, hogy egy műanyag, akksival működő készülék van az ember kezében, aminek képernyője van, csatlakozói és az egészet egy program vezérli. A valóságos könyvet nem lehet, csak egy határon belül imitálni. SZVSZ.
És mi van, ha a fürdőkádban szeretek olvasni? 😛 Meg evés közben, ahol tényleg ráömölhet a kakaó?
Ugyanakkor meg utazáskor nagyon hasznos lehet, hogy nem x kilót kell a bőröndbe bezsúfolni és cipelni, csak egy könnyű képernyőt. Erre már régóta vágyom, a praktikuma miatt.
Kíváncsi vagyok, mi lesz 10-20-50 év múlva.
Sytka, én is gondoltam arra, hogy kicsit béna, hogy eletronikus felületen bírálom az elektronikus felületet.:) Tapasztalatom szerint van különbség a blog és a könyv olvasása között. Cikkeket elolvasok a képernyő előtt, mert az egy gyors látogatásba belefér. Egy könyvvel mélyebb kapcsolatra vágyom, amit inkább az együttéléshez hasonlítanék. Ha a szöveget két látogatás között „börtönőrökre” kell bíznom, megszakad köztünk a kapcsolat, és ezt nem szeretem. Hülyeség? Lehet. De akkor is ott van még a zseniális alkoholmentes sörös hasonlatod.:)
hali,
nos, az alkoholmentes sörös példa tényleg jó volt, de azért azon a téren is tudnék nektek kellemes csalódást okozni, ha a blogmeister ki nem lövi kéretlen reklám címén 🙂
de tény, hogy már ahhoz is kompromisszumot kötni, mert csak annak fog ízleni, aki alapból kedveli a búzasöröket és egy szelet citromkarikával ezt is meg kell bolondítani (Erdinger alkoholmentes búzasör a titok, javaslom megkóstolni, hűtötten!)
no de ez már off-topic, úgyhogy back to…
a könyvekhez
én is szeretem a papírkönyveket, volt most egy keresztény kiadónak 20-80%-os akciója és hát mit mondjak, két szatyor könyvet vásároltam, részben ajándéknak, nagyobb részt a házi-könyvtárba 😀
ettől még azonban én is odavagyok ezekért a kütyükért és bár nem vagyok (termék értelemben) első-generációs vásárló, mert mindig kivárom, amíg több tapasztalat áll rendelkezésre és az ár is csökken, azonban touchscreen-es okostelefont is csak két hónapja használok
az pedig, hogy kihal-e a papírkönyv, semmi más, csupán közgazdasági kérdés! attól függ, hogy kereslet-csökkenés lesz az irányába a tech. fejlődéssel párhuzamosan, s így utóbbi generálta árak hogyan aránylanak majd a papírkönyvéhez
ennyi
ez a hír megvan mára?
http://index.hu/tech/2011/11/09/elkeszult_a_felcsavarhato_epapir/
bocs:
„attól függ, hogy MEKKORA kereslet-csökkenés lesz”
Egyetértek azzal, hogy a személytelen külső és megjelenítés miatt nem alakul ki kötődés a könyvvel, és sem képes albumot, sem izgalmas, lebilincselő tartalmat nem lehet úgy olvasni. Ráadásul az antikváriumokat is eltünteti majd, a kincsvadászat izgalmát, a régi papír illatát. Nem lesz már olyan, hogy kicsit kopottas, szakadt borító. Hogy tudunk majd dedikálást kérni a szerzőtől?
Szerintem tankönyveknél, amelyekhez kevésbé kötődünk, jó lehet a e-könyv. Megoldást nyújt munkához kapcsolódó dokumentumok olvasásánál, amelyeket számítógép monitoron fárasztó olvasni, e-könyv olvasón viszont nem, nyomtatni, viszont drága lenne és nem túl környezetbarát.
Egy barátom tanul távoktatással az Egyesült Államokban, ő a kurzusaihoz a könyveit pár másodperc alatt le tudja tölteni, szemben a hetekig tartó postázással és így általában olcsóbb is.
szerintem a könyvek nem fognak eltűnni. Végül is a kézzel írt levelek sem haltak ki, csak kevesebb lett. És egy könyvenek rengetek előnye van. Hogy csak egyet mondjak: nem kell hozzá áram…
Angolul tudóknak ajánlom, ha szeretnek egy kis szarkazmust:
http://www.penny-arcade.com/comic/2009/3/9/
Ellenállok!
1. Valamelyik nap elővettem a régi írógépet, a fiaimnak megmutattam, hogyan kell azon gépelni. Nagyon élvezték.
2. Rendszeresen írok kézzel levelet. Van, akivel csak így tartom a kapcsolatot, mert nem használ email-t.
3. Visszatértem a kézzel írott határidőnaplóra és naplóra.
4. Elkezdtem ex librist nyomni a könyveimbe!
Csak azért is…
Egyébként akárhogyan is megprogramozzuk, a könyvben keresésnél a „benyúlok az ujjammal és úgy keresek” nem lesz utánozható. Főleg, ha egy naponta használt könyv van a kezünkben (pl. Biblia), akkor a rutinnal már egyetlen nyitással eltalálható a hely.
Üdv, Zoli
A kérdés engem is foglalkoztat mostanában:
http://masza.net/2011/11/09/az-ex-libris-vege/
Én egy hete vettem egy e-book olvasót, a hétvégén le se tettem. Nekem ez a technológia nagyon bejön. Mivel eInk-es olvasót vettem (ami értelmezésem szerint az egyedüli megoldás), ezért nem is fárasztja az ember szemét.
Nekem személy szerint nagy megnyugvás, hogy egy SD kártyán is megvan a könyvtáram egy része, és a pénzemet sem kell egyszer olvasandó könyvekre költenem (nyugi: járok könyvtárba, többe is!) – és a helyszűke sem szorongat…
Ami hatalmas előny: nem szeretek e-könyveket a laptopomon olvasni, mert fárasztó. Ágyba vinni a laptopot lehet, de nehéz. Ezeket mind kiküszöböltem ezzel a kis eszközzel, ami nem csodaszer, csak még egy „út a betüimádathoz”. 🙂 Így azok a könyvek is megnyíltak, amik hónapok/évek óta csak a letöltés mappámban fetrengtek.
Az online vagy e-Biblia egy újabb példája angolul tudóknak: http://www.openbible.info/
Néhány izgalmas webes alkalmazással, mint pl.
– geocoding: a Bibliában említett földrajzi helyek térképes megjelenítése Google+ (Google Föld) segítségével
– topical bible: keresés szavakra, kifejezésekre, témákra a teljes bibliai szövegben
– realtime bible search: adott bibliai rész(ek)re hivatkozó Twitter-es, Facebook-os bejegyzések közti keresés
– labs: egyéb érdekes webes próbálkozások a Biblia tanulmányozására
Köszi, Csaba! Engem a geocoding funkció fogott meg. Szerinted elérhető lesz húsz év múlva ez a program, vagy azért tartsam meg a bibliai atlaszomat? 🙂
A geocoding szerintem is egy nagyon látványos és klassz dolog.
Az informatikában 20 év nagyon, de nagyon sok idő. Még ha egy nagyon sikeres és bevált dologról is van szó, így ebben a formában biztosan nem lesz már elérhető 20 év múlva. Talán egy még kényelmesebb és látványosabb formában igen.
Egyébként ha már Google Earth vagy egy szép, formás bibliai atlasz közül kéne választanom, mit tennék?
Válaszom nagyon egyszerű: mindkettőt használnám, egyikről sem akarnék lemondani.
Szeretem a hasznos és izgalmas webes alkalmazásokat, de nagyon szeretem a papíralapú dolgokat is. Ez utóbbi talán az én mániám és még azoké, akiknek szocializációs és érzelmi kötődésük van a könyvekhez. Erre talán nagyon egyszerű a magyarázat: abban a korban nőttem fel, amikor még csak ezek voltak. Innen a nosztalgia és érzelmi ragaszkodás is.
De valahol azokat a fiatalokat is meg tudom érteni, akiknek már nincs nagy kötődésük (és egyre inkább elvesztik azt) a könyvekhez, hiszen már a mai digitális világ gyermekei.
Azt hiszem, ez a legújabb reklám – még ha vicces is – azért eléggé elgondolkodtató a fenti témakörben is… 🙂
http://www.youtube.com/watch?v=UOcZZgpX7gU
Reményteljes fejlemények: http://dailyinfographic.com/the-book-is-not-dead-infographic. Úgy tűnik, az e-book hódító hadjárata drámaian lassul, a hagyományos könyv tartja magát, sőt, kifejezetten jól áll a versenyben!
🙂
Egyik kollégám témával kapcsolatos írása:
Megint utolér az idő