Justin Taylor blogjában olvastam egy rövid, de annál érdekesebb gondolatmenetet. Taylor bejegyzésének Michael Horton református teológus új könyve adta az apropóját, melyben Roger Olsonnal száll vitába. Roger Olson a „nyitott teizmus” (Open Theism) teológiai irányzat egyik képviselőjeként írt könyvet a kálvinizmus ellen Against Calvinism címmel. A „nyitott teizmus” istenképe olyan Teremtő, aki maga sem ismeri a jövőt (hiszen a jövőt a teremtmények szabad akarata határozza meg, melyet még Isten sem befolyásolhat döntő módon). A „nyitott teisták” élesen szembenállnak a kálvinista teológiával, melyben minden Isten rendelése alapján létezik és történik. Roger Olson azt állítja, hogy a kálvinista teológiában Isten erkölcsi szörnyeteggé lesz, akit alig lehet megkülönböztetni az Ördögtől. Michael Horton új könyvében (For Calvinism) válaszol Olson felvetésére.

Horton egyetért azzal, hogy bármely nézet, mely Istent a gonosz szerzőjévé teszi, az imádatunk tárgyát erkölcsi szörnyeteggé változtatja. Azonban Horton szerint az az Istenség ugyanennyire visszataszító, amelyik kezeit tördelve megengedi ugyan, hogy borzalmas dolgok történjenek, de azokkal igazából semmilyen nagyobb célja nincs. Az előbbi esetben Isten mindenható, de nem jó, az utóbbiban egyik sem: se nem mindenható, se nem jó.

Ha igaznak fogadjuk el azt az állítást, hogy Isten megengedi, hogy gonosz, bűnös dolgok történjenek a világban (tehát úgy dönt – bármennyire vonakodva is –, hogy megengedi ezeket), az egyetlen vigasztalást az jelentheti nekünk, ha elhisszük, hogy Isten soha nem engedte volna meg ezeket a rossz dolgokat, ha korábban nem döntötte volna el a célját is annak, hogy miért engedi ezeket megtörténni, és nem döntötte volna el azt is, hogy hogyan fogja a gonoszt saját dicsőségére és a mi javunkra felhasználni.

Horton szerint a Szentírás éppen ezt a vigasztalást nyújtja, és ez a kálvinista istenkép egyik alapvetése is. A kálvinisták azt vallják, hogy Isten előre elhatározott céllal döntött úgy, hogy megengedi a gonosz dolgokat a világban. Isten nem szerzője a bűnnek, de a bűnt céllal engedi meg, és ezt a célt el is éri. Horton szerint éppen az tenné Istent szörnyeteggé, ha előre elhatározott cél nélkül engedné, hogy a gonosz létezzen. Nem a kálvinista istenkép teszi Istent szörnyeteggé, ellenkezőleg, inkább Olsoné, és azoké, akik megkérdőjelezik Isten tökéletes szuverenitását.

11 hozzászólás a “Egy gondolat a kálvinista istenképről” bejegyzéshez

  • Jonas says:

    Amikor Istent izmusokban behatárolva szeretnénk megérteni, azok mindegyikében prolémákba ütközött a teológia valamelyik szegmense.
    Persze az izmusok beszédesek, sokmindent elmondanak nekünk a teológusok gondolkodásáról. Mindemellett szerintem el kell ismerünk azt is, hogy a teológiai izmusok valamelyest segítségünkre vannak Isten megértésében, megismerésében,a maguk hiányosságai és hibái mellett.
    Itt jegyezném meg még azt, hogy számomra mindíg küzdelmesnek látszik, amikor az egyik teológai irányzatot annak egyik legszélsőbb, “legfeketébb” értelmezésével mutatjuk be, hogy elfogadtassuk a másik irányzatot.
    Konkrétebben: Ha én nem értek egyet a kálvinizmus sok pontjával, akkor a kálvinisták engem a nyitott teisták halmazába tesznek (lehet, hogy joggal). Azonban hová teszik azt, aki mindemellett meggyőződéssel hiszi, hogy az ember sokmindenben szabad döntést, szabad akaratot kapott, és mindemellett Istennél nincsen elrejtve semmi, Ő pontosan ismeri a jövőt is. Ugyanis Biblián alapuló meggyőződésem, hogy – Isten szuverén akaratából – ez a kettő egyáltalán nem üti egymást. Roger Olson nyitott teizmusába ez lehet, hogy nem fér bele, de hát legyen ez az ő nyitott teizmusának a “fekete foltja”.

  • Szabados Ádám says:

    Éreztem, hogy ehhez hozzá fogsz szólni. 🙂 Örülök, hogy még az olvasóim között vagy!

  • alex:) says:

    Nem azért vagyok kálvinista,mert ez nálunk hagyomány! Sőt sokáig hezitáltam ellene,úgymond! Azért vagyok kálvinista,mert Isten az én Uram és a Szabadító állandóan reá mutatott! Mindig visszairányította az érzékszerveimet…,én meg elhessegetnem,de aztán megadtam magam! Ma találtam meg,mióta is vagyok úgymond az Övé? 2007-óta,az Ő dicsőségére,négy éve? Azt hittem több? Pedig “Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint, hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában” (Ef 1,4-6, vö. Róm 9,11).
    Akkor melyiket fogadjuk el,lehet ezen dilemmázni? Én nem teszem,mert tudom Isten szava mindent felül ír! Hogy is merészelnék visszabeszélni,az én drága szent Alkotó Mesteremnek! Jaj nekem!
    Kálvin Jánosról csak annyit írhatok,noha tudjuk ő sem volt tökéletes,de
    nagyszerű ember,akit Isten Lelke irányított Isten dicsőségére! Rengeteg
    jó könyve van,én még spontán nem tudom követni,mert akkor éjjel-nappal csak ezt kéne olvasni.
    De azt azért meg kell jegyeznem,nem Luther,és nem Kálvin alapján kaptam
    az Úr Jézusban örök életet! Bizony egyedül a Szentírás kijelentett Igéjén keresztül,azaz a Szentlélek Istene által.
    Tehát arra szeretnék ráutalni,nem kell kálvinistának lenni,vagy lutheránusnak,mert Isten csak a Szentlelkén keresztül az írott Igén keresztül,vagy egy természetfeletti Hatalom által Üdvözít,mert Neki nincs korlátai!

  • alex:) says:

    Most látom eme jelképet,nucsak,mire véljem?

    Ádám ezt a piramis izé,nem olyan ok? Benne egy szem?
    Te ezt hogy találtad ki?
    (szabadkőművesék szimbóluma)

  • Szabados Ádám says:

    Kedves alex:), a képpel nyilván nem a szabadkőművességre, és nem is valami egyiptomi istenségre akartam utalni. A keresztény művészet sok évszázada használja a háromszöget a Szentháromság jelölésére, a szemet a közepén pedig Isten mindenhatóságára. Itt találsz egy szerintem számodra is ismerős képet, ahol láthatod a szimbólumot: http://eu.art.com/products/p12375223-sa-i1743940/posters.htm?ui=EC865B8F254C4DDE9227AE212DBE8C98. A cikkem melletti illusztrációban a szem haragos, ezért választottam.

  • Tamás says:

    A nyitott teizmus nem kételkedik az Isten mindentudásában vagy mindenhatóságában, csak azt állítja, hogy a jövő részben nyitott, tehát lehetőségekből áll, és az Isten az ő mindentudásával a jövőt e lehetőségek mátrixaként is úgy ismeri, mintha mindegyik lehetőség előtte bizonyosság lenne. A nyitott teisták hiszik, hogy az Isten végtelenül intelligens is, nem csak végtelenül hatalmas: egyszerűen feltételezik róla, hogy okos annyira, hogy a szabad akarati döntések nem érik meglepetésként. A nyitott teisták vallják, hogy a világban szabad alanyok (angyalok és emberek) szabadon döntenek, mert az Istent nem aszerint szeretik viszont, hogy az Isten erre eleve elrendelte volna őket, hanem szabad döntéssel.

    A szeretethez szabadság kell. A szabadság kockázatot rejt magában, mert dönthetek a szeretet ellen. A kockázatból következik az erkölcsi felelősség, ami arányos a szabadság mértékével, mely szabadság nem vonható vissza, de teremtettségénél fogva véges.

  • Szabados Ádám says:

    Szerintem nem teljesen áll meg, amit a nyitott teizmusról mondasz. Gregory Boyd (aki az “Open Theism” egyik szószólója) kimondja, hogy ez a nézet különbözik az összes klasszikus teista nézettől (arminiánus, ágostoni-kálvinista, molinista), mert a többivel ellentétben nem vallja, hogy Isten teljes egészében ismerné a jövőt. Isten a jövőből csak azt ismeri, amit rögzített, amit nem rögzített, azt ő sem ismeri (Boyd in Divine Foreknowledge, 13-14). Amit a lehetőségek mátrixáról mondasz, az tudtommal inkább a molinista nézet sajátja.

  • Jonas says:

    Igen, napok, olykor hetek kihagyásával, így éjszaka – látod az írások idejéből – szakítok erre is időt. Család, gyülekezet, ifi, munkahely, … 🙂 Nem is értem, hogy te hogyan győzöd Ádám!

  • Tamás says:

    Mindenre képes abban, aki megerősíti. (Vö. Fil 4,13)

  • dzsaszper says:

    Érdekes cikk, kár hogy eddig elkerülte a figyelmemet.

    Csak azt szeretném megjegyezni, hogy az alábbi mondatot igen sokféleképp lehet érteni
    “A „nyitott teizmus” istenképe olyan Teremtő, aki maga sem ismeri a jövőt (hiszen a jövőt a teremtmények szabad akarata határozza meg, melyet még Isten sem befolyásolhat döntő módon).”

    és nem mindegy, hogy Isten döntő vagy nem döntő befolyását milyen olvasatban értelmezzük:
    – metafizikai értelemben
    – az üdvözülés/kárhozat vonatkozásában az egyes emberek szintjén
    – az üdvösség/kárhozat vonatkozásában, Iaten népe szintjén
    – vagy esetleg valami még ezektől is eltérő olvasatban.

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum