Tévedhetetlenség, csalhatatlanság, verbális inspiráció, szó szerinti ihletettség, tévedésmentes, hibátlan szöveg. Ezek azok a kifejezések, amelyek a Bibliával kapcsolatba hozva kiugrasztják a nyulat – pontosabban a fundamentalistát – a bozótból. Na meg a liberálist. „Hiszed, hogy a Biblia tévedhetetlen?” „Igen”, mondja az egyik, és azonnal fundamentalista lesz belőle. „Nem”, mondja a másik, és máris megkapja a „liberális” címkét. Lehet, hogy joggal. Nem tudom, melyik címke a rosszabb, de rám aggatták már mindkettőt. Voltam „bemerevedett ultrafundamentalista”, és voltam „kretén liberális”. Talán nem is lehet máshogy evangéliumi szolgálatot végezni. Persze a szíve mélyén mindenki örül annak, ha mások középre pozicionálják, és kiderül, hogy tőle jobbra és balra vannak a szélsőségek. Ezt a pozíciót pedig csak úgy foglalhatjuk el, ha bírálnak bennünket jobbról is, balról is, fundamentalista körökből is, és liberális oldalról is.

Csak az a baj, hogy az igazság szinte soha nem középen van. Az igazság ott van, ahol van. A teológiai fundamentalizmus és a teológiai liberalizmus között nincs egyenes ív, amelyen mindenki tetszés szerint bejelölhetné saját koordinátáit. A kettő közötti különbség az előfeltevésekben van, nem az arányokban. Az arany középút megkeresése kényelmes lenne az evangéliumi gondolkodás számára, de nem ez a tanítványság útja. Jézus azt mondta, hogy legyünk vagy „hév”, vagy „hideg”, de ne legyünk „langyosak”. Ha a Biblia tévedhetetlen, akkor mondjuk ki, hogy tévedhetetlen. Ha nem az, akkor ugyanúgy ne állítsuk ezt a Bibliáról, ahogy ne nevezzük a világ legjobb thrillerének se. A Biblia thrillernek nem jó könyv. Ha az lenne, nem küszködnének olyan sokan a napi bibliaolvasással. Lehet, hogy ezért most feddést kapok a fundamentalistáktól, bár a „legjobb thriller” kategória azért nem a legfontosabb versenyszámuk. A tévedhetetlenség viszont igen. És ebben nincsenek is egyedül. Már Augusztinusz is gyakran hangoztatta, hogy a Biblia minden állítása igaz, és ha csak egyszer tévedne, nem lenne többé megbízható vezetőnk. A Biblia tévedhetetlenségét nem a modern-kori fundamentalisták találták ki. A fundamentalisták azt találták ki, hogy a Biblia „minden szava” igaz, ami több annál, amit Augusztinusz és Kálvin (meg az egyház nagyobbik része az egész történelme során) vallott. De erről később.

A Biblia olyan, amilyennek Isten létrelehelte. Kálvin szerint ugyanaz a Lélek tesz bizonyságot a Bibliáról, amelyik a létrejöttét biztosította. A Bibliát alázattal fogadjuk el olyannak, amilyennek a Szentlélek megalkotta. Ha tévedhetetlen könyv, mert Isten ezt mondja róla, akkor valljuk meg ezt hittel. Nem baj, ha emiatt kellemetlen társaságba kerülünk. Ha a krimi-műfajban Dan Brown jobbat alkotott, azt se tagadjuk. Az igazság nem igazodik hozzánk. Csak akkor mond bókot, ha van rá oka. Az igazságot nem érdekli, hogy milyen ívet húztunk a fundamentalizmustól a liberalizmusig, a koordinátarendszert ő maga rajzolja meg, és azt várja el, hogy mi igazodjunk hozzá. A Biblia kapcsán ezért nem akarok sem fundamentalista lenni, sem liberális, sem valami, ami a kettőtől egyenlő távolságra van. Azt szeretném hinni, amire a Szenttől kapott kenet (1Jn 2,20) tanít. Azt szeretném hinni, amit Jézus mint Úr és Isten mond. A hit legnagyobb ugrását már úgyis megtettem, amikor elhittem, hogy ő a megtestesült Isten. Azt akarom hinni, amit Jézus apostolai hirdettek és tanítottak, függetlenül attól, hogy hányan hiszik még ugyanazt rajtam kívül. Jézus úrságának, az apostolok tekintélyének és a Szentlélek bizonyságtételének a fényében teszem fel tehát újra a címben szereplő kérdést: mindig igazat mond a Biblia?

Ha a kérdésre csak igennel vagy nemmel válaszolhatok, akkor egyértelműen az igen mellett döntök. Hiszem, hogy a Biblia igaz bizonyságtétel, és mindig az. Valószínűleg a Szentírás tévedhetetlensége mellett is kiállnék, bár az egy fokkal mocsarasabb terület, és nagyon nem mindegy, hogy mit értünk tévedhetetlenség alatt. Talán nem is szerencsés ez a kifejezés, de még mindig elfogadhatóbb a számomra, mint az a gyakran hallható, pökhendi mondat, hogy „a Biblia tele van tévedésekkel”. Nem gondolom, hogy a Biblia tele lenne tévedésekkel. Vannak benne egymásnak feszülő részletek, és olyanok is, amelyek más területekről szerzett tudásunkkal állnak hadilábon, de mivel a Szentírást Isten szavának tartom, abból a feltevésből indulok ki, hogy mindig igazat állít. Akkor is, amikor a világról és a történelemről beszél. Hiszem például, hogy az exodusz megtörtént, mégpedig úgy, ahogy a Pentateukhoszban le van írva. A Genezis is, de ott fokozottan ügyelnünk kell a műfaji sajátosságokra. Hiszem, hogy a történeti könyvek az igazat mondják a pátriárkákról és Izráelről. Igaznak fogadom el azokat a beszámolókat is, amelyeket eddig még semmilyen régészeti lelet nem támasztott alá a Biblia írásos emlékein kívül.

Hiszem, hogy az evangéliumok beszámolói nem mondanak ellent egymásnak. A problémás esetekben mindig a jóhiszemű megközelítést választom, és nem zavar az sem, ha egyelőre nyitva maradnak megoldatlan kérdések. Hiszem, hogy a bibliai könyvek szerzői azok, akiknek mondják magukat. Hiszem, hogy Pál leveleit Pál írta, Péterét pedig Péter. Nem azért, mert az egyház így fogadta el, hanem azért, mert maguk a kanonikus könyvek állítják ezt magukról. Levelek esetében az álneves szerzőséget a korai egyház véleményével egyetértésben (!) nem tartom összeegyeztethetőnek az igazmondás alapvető követelményeivel. János evangéliuma jánosi szerzőségét is vallom, de azt súlyos történeti érvek alapján (pl. amelyeket Carson és Moo Bevezetés az Újszövetségbe c. kiváló könyve is csokorba gyűjt), nem a priori meggyőződésből, hiszen a negyedik evangélium szerzője nem nevezi magát János apostolnak. Az evangélium megbízhatósága nem rendülne meg, ha minden kétséget kizáróan kiderülne, hogy nem János írta (erről egyelőre szó sincs!). Egészen más lenne a helyzet az Efézusi levél vagy Péter második levele kapcsán.

Közel áll hozzám a Chicago Statement on Biblical Inerrancy szövege, melyet eredetileg több mint háromszáz evangéliumi teológus írt alá, köztük Carl F. Henry, J. I. Packer, Francis Schaeffer, John Wenham és R. C. Sproul. Ebben a nyilatkozatban fontos kitételekkel és magyarázatokkal látták el a „tévedhetetlenség” (inerrancy) szót, tisztázva egyben azt is, hogy az aláírók mit nem értenek alatta. A tévedhetetlenséget szerintük nem cáfolja például a modern technikai pontosság hiánya, a nyelvtani vagy helyesírási hibák, a természet fenomenológiai leírása, a kerekített számok, az események téma szerinti elrendezése vagy a szabad idézés gyakorlata. Jogos a kérdés: lehet-e ennyi kitétel mellett még tévedhetetlenségről beszélni? Szerintem igen. Nem gondolom, hogy a kitételek és magyarázatok önmagukban feleslegessé és gyanússá tennének egy teológiai tantételt (a magyarázat és a pontosítás hiánya semelyik tudomány esetében nem kritériuma egy állítás hitelességének!). Ha így lenne, akkor gyanúsnak kellene tartanunk a gondviselés tanát, vagy a Krisztus kettős természetéről, a megigazulásról, az újjászületésről és a megdicsőülésről szóló tanokat is. Egy teológiai igazság igazságát nem az teszi megkérdőjelezhetetlenné, hogy magyarázat nélkül is megáll-e, hanem hogy Isten kinyilatkoztatása megalapozza-e. Ettől függetlenül teljesen igazat adok John Stottnak, aki Egy az Úr, egy a hit (Harmat, 2002) c. könyvében a „tévedhetetlenség” folyamatos magyarázkodásra és védekezésre kényszerítő kifejezése helyett ugyanennek a tannak valami pozitívabb megnevezését sürgette (74-76).

A Biblia tévedhetetlensége pozitívan megfogalmazva azt jelenti, hogy a Biblia mindig igazat állít, amikor állít valamit. Ez az inspiráció tanából egyenesen következik. Ha a Biblia Istentől ihletett (Istentől létrelehelt) könyv, akkor Isten az utolsó vesszőig és iótáig (Mt 5,17-19) szerzője a Könyvnek. Az emberi szerzők szándéka és szavai mögött isteni szándék áll, vagyis Isten akarta, hogy a Biblia olyan legyen, amilyen lett. Isten pedig nem hazudik. Jézus igaznak látta Istent, és ebből fakadóan az igéjét is: „Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság.” A 119. zsoltár szerzője ugyanezzel a bizalommal beszél Isten igéjéről: „Igaz vagy, URam, és helyesek döntéseid. Elrendelt intelmeid igazak, és igen megbízhatók. Belső indulat sorvaszt engem, mert ellenfeleim megfeledkeztek igédről. Nagyon tiszta a te beszéded, szolgád szereti azt. Bár kicsiny és megvetett vagyok, utasításaidat mégsem felejtem el. Igazságod örökké igaz, és törvényed maradandó. Ínség és nyomorúság ért engem, parancsolataid mégis gyönyörködtetnek. Intelmeid örökké igazak, tégy értelmessé, hogy éljek!” (137-144) Jézushoz és a zsoltáríróhoz (valamint a Chicago Statement aláíróihoz) hasonlóan én is bizalommal közelítek a szent szövegekhez. Hiszem, hogy a Biblia Isten igéjeként mindig igazat mond, és soha nem vezet félre.

***

Itt akár be is fejezhetném ezt a cikket, de nem tehetem, mert tisztáznom kell még valamit. A Biblia igazságával és tévedhetetlenségével kapcsolatban elterjedtek egészen torz elképzelések, melyek az imént elmondott állásfoglalásom miatt gyanúba keverhetnek engem is. Ezek a torz elképzelések ugyanúgy a Biblia verbális inspirációjára támaszkodnak, mint a Chicago Statement, de félreértik a Szentírás igazságigényét. Nem csak A Biblia kódja és a hozzá hasonló könyvek viszonylag nyilvánvaló butaságaira gondolok. A leggyakoribb félreértés az, amikor összekeverik a szavak szintjéig elható ihletést a szavak – sőt, betűk! – igazságával. „A Biblia minden szava az utolsó betűig igaz” – halljuk időnként jószándékú fundamentalisták szájából a bátor hitvallást. Ez a megállapítás azonban a legjobb szándék mellett is átgondolatlan és abszurd. Egy szó (pláne egy betű!) hogy lehetne igaz vagy hamis? Istentől ihletett: igen. De igaz?! Egy szó? Egy betű? Mégis hogy?

Én is hiszem, hogy a Biblia az utolsó vesszőig és iótáig Istentől kilehelt könyv, és ezért mint könyv teljesen megbízható. Ez azonban egyáltalán nem azt jelenti, hogy minden vessző és ióta igaz lenne. Egy nyelvi jel önmagában nem lehet igaz, csak egy állítás részeként. Egy állítás pedig mindig valamilyen szövegkörnyezetben és kommunikációs helyzetben jelenik meg, és ezért csak a szerző kommunikációs szándéka szerint igaz vagy hamis. Ennek megállapításában pedig rengeteg tényező szerepet játszik, nem utolsósorban a műfaj kérdése. Amikor például a bibliai szerző arról ír, hogy a Teremtő játszadozik a leviáthánnal, ne vegyük készpénznek, hogy az izráeli néplélek félelmetes tengeri szörnye valóságosabb a számára, mint mikor egy mai költő a turáni átok vagy a mumusaink legyőzéséről beszél. Vagy azt gondoljuk, hogy a bibliai szerzők szerint Isten tényleg zárakat és ajtókat tett a tengerre, hogy szerintük raktára van a hónak és jégesőnek, csatornája a felhőszakadásnak, apja az esőnek, a Nagymedvét vezetni lehet, az állatöv csillagait pedig felkelteni (vö. Jób 38)? Aki a tévedhetetlenséget ilyesmire is érti, vagy ilyen miatt cáfolja, az egyszerűen nem ismeri az emberi kommunikáció gazdagságát!

A Biblia betű szerinti igazsága már csak azért is abszurd, mert egy állítás lehet igaz akkor is, ha az egyik része téves. Önmagában hamis például az az állítás, hogy „Budapest Franciaország fővárosa”. De ha annak a mondatnak a részeként hangzik el, hogy „A szőke modell azt hitte, hogy Budapest Franciaország fővárosa”, akkor az állítás máris igaz (feltéve, ha a modell tényleg ezt hitte). Egy mondat tartalmazhat hamis állítást úgy is, hogy a mondat összességében igaz. Ekkor viszont már nem arról van szó, hogy a Biblia „minden szava az utolsó betűig igaz”, legfeljebb arról, hogy minden, amit a Biblia ténylegesen állít, igaz. Innentől pedig a fő kérdés az, hogy mit is állít a Biblia. Ugyanez a helyzet a diskurzus szintjén, a mondatok és a szöveg közötti kapcsolatban is. Egy teljes mondat is lehet téves (pl. „Ördög van benned!”), de ha a szerző a szövegben nyilvánvalóvá teszi, hogy ez a vád hamis, a szöveg éppen egy igazságot erősít meg (Jézusban nem ördög volt, hanem az Atya akaratát cselekedte). Aki azt mondja, hogy a Biblia az utolsó betűig igaz, nincs tisztában a nyelv alapvető sajátosságaival.

És ha már az előbb Jób könyvére utaltam, talán éppen Jób könyve kapcsán válik legkönnyebben megragadhatóvá, hogy miért lényeges ez a kérdés. Ha a Biblia „minden szava az utolsó betűig” igaz, akkor értelemszerűen Jób könyvének is minden mondata és állítása igaz kell, hogy legyen. Akkor a könyvből kiragadott verseket és versrészleteket fel lehet írni igekártyákra és osztogatni lehet gyülekezeti alkalmakon. (Ugye, nem teljesen elrugaszkodott a példám?) Nem csak az olyan mondatokat, hogy „Dicsőségem velem együtt újul meg”, hanem az olyanokat is, hogy „Ki láthat itt reménysugárt?”, vagy hogy „Isten kiszolgáltat engem az álnokoknak”! Elismerem, a kontextusuktól megfosztott igeversek osztogatása és „kapása” lehet rendkívül bátorító, sőt, akár prófétai jelentőségű. De többnyire inkább szomorú és veszélyes vadhajtása annak a félreértésnek, hogy a Biblia „minden szava az utolsó betűig igaz”.

Nem, a Biblia nem minden szava igaz. Jób könyvének például a legtöbb fejezete hiábavaló perlekedés Isten szolgájával. A könyv első és utolsó fejezeteiből derül ki, hogy Isten hogyan látja Jób helyzetét, a közte lévő részek viszont teljesen félreértik Jób nyomorúságának az okait. A barátok vádaskodása nem tükrözi a Teremtő akaratát, és a könyv igazsága éppen abban áll, hogy rámutasson a teológiájuk téves voltára. Jób könyvének nagyobbik részében ez a téves teológia kap teret, és ha azt gondoljuk, hogy a Biblia minden szava igaz, akkor ennek a téves teológiának a szavai kerülnek a szilveszteri igéskártyákra. Vagyis isteni tekintéllyel ruházunk fel egy hazugságot, hogy aztán valaki teljes hittel ráálljon. Ezt akarjuk? Nyilván nem. Mégis ezt tesszük, ha rosszul értelmezzük a Biblia igazságigényét.

Meg kell magyaráznunk tehát, hogy mit értünk az alatt, amikor azt mondjuk, hogy a Biblia mindig igazat mond. A Biblia igazsága nem a vesszőben és a iótában, nem is a szavakban, de még csak nem is a mondatokban, hanem a szöveg teljességében van. A történetben és a csattanóban. Az összképben. A tanulságban és a szerzői szándékban. Egy apostoli levél esetében nyilván könnyebb ezt a szándékot megérteni (akár a mondat szintjén), mint egy elbeszélésben vagy egy költői könyvben, de a kommunikációs kontextus megértése ott sem megkerülhető. És néha még a szöveg egésze is csak a bibliai kánon teljességének a fényében nyer értelmet. Ebből nem következik, hogy a betűnek és a mondatnak nincs jelentősége. Hallatlanul nagy jelentősége van mindkettőnek! A szöveg és a szerzői szándék betűkből és szavakból épül fel. A lexikológiát, szemantikát, morfológiát és szintaxist figyelembe vevő alapos exegetikai munka nélkül nincs sem diskurzus-elemzés, sem bibliai teológia. Szövegkritika nélkül meg egyik sem. A Biblia igazságigénye azonban minden esetben azon a szinten van, ahol a szerző és az olvasók közötti valódi kommunikáció zajlik. Ez a szöveg és a kánon szintje. És a Szentlélek általi megvilágosításé.

13 hozzászólás a “Mindig igazat mond a Biblia?” bejegyzéshez

  • Sytka says:

    Kedves Ádám, leírtad az én véleményemet is! 🙂

    “A tévedhetetlenséget szerintük nem cáfolja például a modern technikai pontosság hiánya, a nyelvtani vagy helyesírási hibák, a természet fenomenológiai leírása, a kerekített számok, az események téma szerinti elrendezése vagy a szabad idézés gyakorlata.”

    Szerintem ez az egyik leglényegesebb megjegyzésed, ugyanis az emberek – értve ezalatt a keresztényeket és nem hívőket egyaránt – a tévedhetetlenséget a szó legszorosabb értelmében kezelik. Nagyon fontos elmondani nekik, hogy nem erről van szó.

    Még egy apróság:
    “A Biblia thrillernek nem jó könyv. Ha az lenne, nem küszködnének olyan sokan a napi bibliaolvasással.”

    A napi bibliaolvasással azért küszködnek sokan, mert azt hiszik, hogy naponta Bibliát olvasni kötelező, ellenkező esetben kegyvesztettek lesznek Isten szemében. Sajnos ez is a fundamentalizmus egyik dogmatikai vadhajtása. Rendszeresen olvasni Isten Igéjét nagyszerű dolog, de történelmi távlatban szemlélve, bizony még mindig a mi adottságunk. A világ sok részén olvasni sem tudnak az emberek, az elmúlt korokban pedig a lehetőségük sem volt meg Bibliát kézbe venni. Hívők ennek ellenére mindig is voltak. De ez a bejegyzés itt másról szól, nem szeretném elvinni a témát…

  • Szabados Ádám says:

    Kedves Sytka, örülök, hogy egyetértesz. 🙂

    Én sem akarom a napi bibliaolvasásra elvinni a témát, csak annyit hadd fűzzek a gondolatodhoz, hogy a régi zsidó hívők nem rosszabb, hanem jobb helyzetben voltak, mint mi, mert gyakran fejből (“szívből”) tudták az Írásokat (a zsinagógákban gyerekkoruktól a fejükbe verték a szövegeket), és így napközben is tudtak elmélkedni rajtuk (vö. 1. zsoltár; 119. zsoltár), ha akartak. Vagyis nem ritkábban, inkább gyakrabban “olvashattak” Bibliát, mint a modern evangéliumi hívők a pietista mozgalom óta, akiknek ehhez könyvre van szükségük, és gyakrabban még talán a középkori kolostorokban gyakorolt napi hét felolvasásnál is.

    Az írástudatlanság tehát nem minden esetben hátrány. Aki végigcsinálta már Andrew Page Márk-kísérletét, ami most Mo.-on MEKDSZ-es és baptista körökben terjed, az belekóstolhatott abba, hogy az Isten igéjén memóriából való elmélkedés milyen erőteljes élmény. A korai keresztények is jobban támaszkodtak a memóriájukra, mint mi, és ez a Bibliával való gyakoribb találkozáshoz vezetett, mint a napi bibliaolvasás reggeli öt percei. Szóval nem szeretném, ha feladnánk a napi bibliaolvasás gyakorlatát, akkor sem, ha egyébként egyetértek veled abban, hogy ez nem törvény. Ez lehetőség és felelősség. Bölcsesség. Isten szeretetének a befogadása. És imádat.

  • esefi says:

    Kedves Ádám!

    A szerzőséggel nekem továbbra is vitám van. De ez már így marad, azt hiszem. Szerintem mást értünk szerzőségen a magyar nyelvben, a közmeggyezésben, mint hogy abba azt bele lehetne érteni, amit mondasz. Magad is folytonosan emberi szerzőkre és Istenre osztod ezt a dolgot, noha ilyen kitétellel a Biblia bizonyosan nem élt, miközben a társszerzőséget, mint fogalmat, gondolom ugyanúgy elvetnéd. De mondom, nekem mindegy.

    Jób barátainak teológiája szerintem nem volt igazán tévedés, csak Jóbra nézve nem volt adekvát. Mert mindig abból indultak ki, s ettől nem is tudtak elszakadni, hogy akivel ilyen történik, az mindenképpen valami nagy bűnt követett el, s ezt akarták rábizonyítani. Kivéve Elihu, akivel szemben Jóbnak nem is igen voltak érvei, viszont ő pont azt ragadta meg, amit végül Isten is kifejt maga. Tehát ha Jób barátainak teológiája alatt azt érted, hogy visszafelé akartak okot találni a történésekre, akkor rendben. Ám ellenkező bizonyításra igenis alkalmasak a mondottak, miszerint: aki okot ad ilyen történésekre, azzal történhetnek ilyenek, és az igazságos is. Azaz Jób barátainak szavai is idézhetők.

    A tévedhetetlenséggel kapcsolatban egyet értek.

  • “A Biblia igazságigénye azonban minden esetben azon a szinten van, ahol a szerző és az olvasók közötti valódi kommunikáció zajlik. Ez a szöveg és a kánon szintje. És a Szentlélek általi megvilágosításé.”

    De még sokat idézhetnék írásodból, kedves Ádám.
    Nagyon, nagyon alapos, kiveséző, jó írás.
    Én tényleg köszönöm.

  • Szabados Ádám says:

    esefi, én is azt gondolom, hogy Jób barátainak a szavai sok igazságot tartalmaznak, de éppen a könyv egészének mondanivalója miatt csak nagyon körültekintően idézném őket bármilyen igazság alátámasztására. Jób könyve relativizálja a bűn-szerencsétlenség és a szentség-bőség közötti ok-okozatiságot, amit Jób barátai egymást túlharsogva hirdetnek.

    A Biblia kettős szerzősége (emberi és isteni) a kereszténység egyik legrégebbi tana, nem én találtam ki. Szerintem Jézus szavaiban és az apostoli tanításban gyökerezik, sőt, még korábbról ered. De erről valóban elmondtuk már mindketten a véleményünket, úgyhogy ezt én sem ragoznám tovább.

  • Szabados Ádám says:

    Katalin, örülök, hogy tetszett a cikk. 🙂

  • József says:

    Ezek szerint a Prédikátor könyvének tévedhetetlensége is hasonlítható a Jób könyvéhez – meg kell találni az alapvető üzenetet. Nemrég hallottam egy bevezetőt a Prédikátor könyvéhez, amiből már-már az jött le, hogy tévedés volt ezt a könyvet bevenni a kánonba, hiszen nem igaz, hogy “minden hiábavalóság”.

  • Szabados Ádám says:

    A Prédikátor könyve csodálatos része a kánonnak, igaz üzenettel. A “nap alatt” minden hiábavaló. De az ítélet napja mindennek súlyt ad (12,13-14).

  • esefi says:

    A Prédikátor könyve talán a legcsodálatosabb fegyver a prosperitás-evangéliummal, meg mindennel szemben, aminek a lényege valahol a Kingdom now!.

  • Jonas says:

    Helló Ádám! Nagyszerű postok! Élvezettel olvasgatom, előre és vissza, – most, hogy egy kissé több időm van.
    Isten áldása legyen munkáidon!

    Na és van-e számunkra szerzői szándéka (illokúciója) önmagában annak, hogy „menj és végy magadnak parázna nőt feleségül”? (Hóseás 1,2) Vagy hordoz-e önmagában bibliai igazságot? Milyen igéskártya lenne ez?
    Nem poénkodásból hoztam példának, hanem amikor Istentől vezetést és bizonyosságot kerestem a párválasztásom döntésének napjaiban, többek közt ezt az igét is olvastam. Természetesen ez semmilyen iránymutatásul nem szolgált ebben nekem.
    Mindezek ellenére mégis egy Bibliából kiragadott mondat tette hirtelen teljesen világossá számomra, hogy az én nagy kérdésemben mi Isten állásfoglalása, vezetése.
    Kora reggeli, térdeimen tusakodó imámból felnézve ismét a Bibliát akartam olvasni, de nem jutottam el még addig sem, hogy kikeressem, ahol előző nap abbahagytam, hanem amint felnéztem, „véletlenül” a terem ajtóra pillantva egy igét olvastam. Józs. 1,9 … légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, a miben jársz.” Na, én mindeddig nagyon bátortalan voltam, de ettől a pillanattól kezdve mind máig meggyőződésem, hogy Isten adta ott és akkor ezt a megerősítést, „vezetést”.
    Ez egy 2 hetes Bibliaiskola kurzus utolsó napján történt, ahol az illető lány (már feleségem) is résztvevő volt, és előtte sosem láttam, lévén, hogy országhatárunkon túl élő magyar lány volt.
    Mindezek ellenére nagyon egyetértek a teljes Szentírás komunikációs kontextusának elhagyhatatlan fontosságával.

  • Ancsu says:

    En lehet kicsit tanulatlan vagyok e terén lehetőségek hijanYan de en úgy hiszek az Istenbe ahogy bennem el nagyon szep az igejei de a gond sajnos ojan világot élünk hogy láthassuk hogy menyire rosz let a világ ritka az a pap aki isten igét hirdeti es sokszor őtet hallgattam gyerek koromba jol eset es a léleknek megnyugvást okozó dolog volt es úgy notunk fel meg ha a bibliát soha nem olvastam el de az Istenbe hitem de sajnos mikor tevhiteket táplál az emberbe nehány ember aki szeretne bizonyítani vagy híres leni minden fele teóriák al es lasuk hogy a papok akik ha el tévedünk a mai rosz indulatu világ sokszor Roszabak mint mik akik hozza szeretnek fordul akor az ember bent a lelkébe ápolja a szenteket Az ÚR Jezusunkat Es Isteninket na en mint tudatlan ember a leírtak után az en tíz iskolámal remelem ha elmondom szerény véleményemet ha ne talán tévedés az út meg fogja nekem bocsájtani Pld Vatikán számomra egy ojan fogalommá vált utána olvastam mint a titkok könyvtára es a mafiak birodalma szerintem is van ojan biblia ami igaz. De amit en például be megyek egy könyvesboltba az mar úgy let meg alkotva hogy kedvezően profitálhatnak nehány felesleges pap aki szerintem far sok es ok sem tugyak mine hiszen a világban történtek halatara pl pedofilok cigi csempészett pénzmosás erőszakolas mindenre pl van isten szamár háton vonult be Jeruzsálembe ok luxus Mercedes vesznek miközben ártatlan gyerekel halnak meg pénz hijanyba na ez az egyik dolog amiért en egyedül az úr jezusom na es Istenbe hiszek mert ok nem igazi isten szeretu felebaráti szeretet nyújtanak hanem ahogy telik az idő megmutatkozik az isten ki nyitás a szemet minden igaz szívű embernek es inkább othol térdepelve imádkozik es kéri az urat a bocsajnatert minthogy a mafiak hallgass es hogy miért mondom en ezt róluk hogy mafiak persze az úr bocsássa meg nekem vanak igaz papok es jo lelkű elis nem mindenkire értetődik ez de az ojan nem nehéz meg ismerni mert megismer o téged pl de sötét ablakú gojo álló fekete mercivel jön megy hanem isten igeit akor is fogja hirdetni es tanítani ha nem lesz mit egyének is nekem ere a dologra akor let figyelmem hogy a bibliát nem eredeti változatában kapjak a mai generáció mikor a kislányomat meg szeretem volna keresztelni es ki volt fizetve mar egyszer az egyház adom a tisztelendő úr ez rosz hejre írta es mikor keresztelni akartun o felháborító módon közölte hogy fizessük ki az egyház adót es elég hangosan mert máskülönben nem kereszteli meg a 2 hónapos kis lányomat isten kert pénzt hogy meg térjünk a nyajaba nem es en ara a döntésre jutottam hogy egy isten van es az It a lelkembe a szívembe lelki ismeretlenbe van es az úr fija a bibliát szivesen olvasgattam de sajnos en a paokba mar nem hiszek es eredetit szerintem soha nem fogok látni ami úgy van le írva valódi értelmes alapotaba nem gazgsagi okokból hogy a bekerük a mafiak na nőjön nagyobbra vagy építsenek templomot minta nem lene elég de viszont így mindig lesz mire gyűjteni az isten kérdés sajnos Lasa üzleti alapon fogjak elénk tarolni es jo pár év múlva meg ebből lesz meg a háború mert egyre többen meg térnek hívőnek a buta tudatlan emberek is akik soha nem olvastak énekelve boldogan hirdetik isten ígeit es mikor a nép legutolsó nepjei is meg térnek hívőnek akiknek sem országuk sem hazájuk akor jön el a világ vége mert fel fog bomlani ez a sok máfia egyház akik nem építve egy kórházat a betegeknek vagy mén hejeket a ra szorultakna hane építik a templomokat egyre másra hogy legyen mit lopjanak es sajnos ezt kel mondjam hogy a gyerekeimet is meg próbálom en meg tanítani hogy tiszta szívből lelekbol higgyenek az úrba es magadztaljak es ne vetkezenek mert hiteltelenné fogjak teni a példájukat a világot es etol Roszab világ vége szerintem nemis fog keleni nem valóm magam tisztessége emberbnek aki nem hibázik sajnos hibáztunk de meg bankjuk Tisza szíve az úr akor is hallja a szavunkat imainkat ha nem mondjuk el egy ojan papnak aki lehet sokkal nagyob vétke van mint nekem de en az o feletuki ítélkezést az ura bízom remelem lesz meg ojan igaz pap aki meg próbál a sok roszak elenere amit sajnos nehány pap csinál hejre állítani mert szivesen menek az úr hazába azal a tudattal hogy ha ködös is vagyok meg gyonhatom buneim es egy őszinte igaz hitű papnak es el temetnek ojanokatis akiknek semijuk nocs es meg keresztezik azokat is akik soha nem fizetek egyház adót mert sajnos lehet sokszor eni sincsen pl okáért es elnézést kerek ha ezel az egész el meg sértetlen ojan embereket akik igazi isten tisztelő hívok remelem az úr megbocsájthatóvá teszi a buneim amen

  • tolerancia says:

    “…Jézus azt mondta, hogy legyünk vagy „hév”, vagy „hideg”, de ne legyünk „langyosak”….”

    A ‘ langyos ‘ kifejezéssel a stílusra utalt volna Jézus – béke vele-?

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum