A dolgok alakulását figyelve úgy látom, hiába hivatkozik az új Alaptörvény a kereszténység nemzetmegtartó szerepére, Magyarországból nem lesz keresztény ország. A széles utat egyébként sem lehet egyik napról a másikra lezárni a nagyközönség elől (ehhez majd kozmikus csodára lesz szükség), úgy meg semmiképpen nem fog ez menni, hogy a kereszténységükkel kérkedő politikusok akarják szentkoronás szalagkorlátok között terelgetni a néptömegeket a szoros kapu felé. Márpedig az Alapítótól tudjuk, hogy a valódi kereszténység a szoros kapunál kezdődik, és a keskeny úton át vezet az örök életre. A valódi kereszténység nem népboldogító rezsimek állványzata, hanem önkéntes létforma: Jézus Krisztus követése. És nem mellesleg nagyon nagy isteni kegyelem. Az állam a legjobb szándékkal is csak keresztény kurzust tud csinálni, tanítványságra a Szentlélek hív el. Magyarország állami úton való kereszténnyé tétele mindig céltévesztett vállalkozás volt, most is az.

Az emberek időszakos együttélését szabályozó keresztény erkölcsi alapállás állami szinten való képviselete természetesen nem hiábavaló, sőt, meglepő összhangban lenne az emberek lelkiismeretében fel-felbukkanó erkölcsi ítélettel (vö. Róm 2,14-15). Helyes például az Alaptörvény állásfoglalása, hogy a házasság férfi és nő kapcsolata, hogy az embert az anyaméhben is megilleti az élethez való jog, és hogy a törvény előtt minden ember egyenlő. Ezek olyan bibliai elvek, melyek az emberek alapvető erkölcsi érzékével is találkoznak. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki örömmel fogadja az erkölcsi ítéletével megegyező törvényeket. A polgárok sokszor tiltakoznak a szabályok ellen, még akkor is, ha a szívük mélyén legjobb pillanataikban helyeslik azokat. Az igazsággal úgy is szembe tudunk fordulni, ha azt egyébként mi magunk is igazságnak tartjuk (Róm 1,18-32). Az emberiség felszámolása c. könyvében C. S. Lewis meggyőzően ír arról, hogy az emberi lelkiismeret a világon mindenütt hasonló erkölcsi törvényre rezonál, őt olvasva még a „történelem (liberális) végét” naivan ünneplő Fukuyama is helyeslően bólogatott. Az igazmondás, a becsület, a bátorság, az önfeláldozás, a hűség, a szeretet, a felelősségvállalás, a másik tisztelete olyan jellemvonások, melyek a kereszténységből levezethetők, és az emberek akkor is tudnak hozzájuk viszonyulni, ha magukat nem tekintik Jézus követőinek.

Hajlok arra, hogy talán jobb is úgy képviselni az együttélésnek ezeket az erkölcsi támpontjait, hogy kommunikáció szintjén sem keverjük bele a kereszténységet, legfeljebb mint saját világnézeti alapunkat, de azt is csak nagyon óvatosan. Amint a kereszténységet állami szintre emeljük, politikai üggyé válik, a tanítványság pedig akaratlanul is a polgári lét szinonimája lesz. Százhatvan évvel ezelőtt a dán Kierkegaard éles hangú pamfletekben hívta fel a figyelmet arra, hogy a dolgoknak ezt az összemosását jobb mindenáron elkerülni. A dolog valótlanságán túl a kockázat is óriási. Amikor egy kormány a kereszténység nevében hirdeti meg az erkölcsi megújulást (pláne, ha ezt aztán Alaptörvénybe is foglalja, melyet karddal, lándzsával, baloskával, péklapáttal, szablyával, vassal, vérrel, vencsellővel védelmez), nagyon kell ügyelnie arra, hogy ő maga ennek a megújulásnak hiteles képviselője legyen. Ha nem az, nem csak önmagát köpi szemen, de a kereszténységet is meggyűlölteti az emberekkel. Ez egyébként is megtörténhet, hiteltelen képviselet esetén viszont garantáltan meg is történik.

A hiteltelenség régi ismerős. Nem csak a kereszténységet zászlajára tűző politikai erők, de maguk a keresztény egyházak is sokszor mutatták ezt az oldalukat. Emiatt nem is írnék most blogbejegyzést. Vannak azonban a jelenlegi kurzusnak olyan érthetetlen lépései, melyek szerintem alapjaiban kérdőjelezik meg az egész „keresztény Magyarország” projektet. Néha tényleg nem értem, hogy a legfelső körök miféle logika mentén gondolkodnak. És ha keresztény lelkészként én nem értem, vajon milyen benyomások érik azokat a magyar polgárokat, akik a hírek alapján tájékozódva próbálják értelmezni az Alaptörvényben megfogalmazott víziót? Mit gondolhat az az ember, aki nem gyakorol semmilyen vallást, de az állami retorikából leveszi, hogy a kormány a kereszténység által akarja őt boldogítani? Az ilyen ember valószínűleg eleve nem ad sok hitelt a víziónak, de a legjobbat feltételezve is minimum össze lehet most zavarodva. Főleg akkor, ha a közvetlen környezetében is találkozik az új rendszer ellentmondásos építőkockáival.

Mert mit is jelent számára a „keresztény Magyarország” projekt a gyakorlatban? Például azt, hogy a kormány oktatáspolitikája a kistelepülések iskoláit az egyházi működtetés irányába tereli. Sok helyen az eddig önkormányzati fenntartású falusi intézményt mostantól valamelyik városi egyházi iskola veszi a szárnyai alá. Ez a terv ezer sebből vérzik, de időnként elképesztően cinikus is. Tudok például a megyénkben egy önkormányzati általános iskoláról, melyet nemsokára katolikus intézmény fog átvenni. A falusi iskola tanárai most szélsebesen keresztleveleket szereznek be, és arról döntenek, hogy mikor, melyik szünetben ki fog majd imádkozni. Tudja mindenki, mekkora áltatás ez az egész, de a tanárok érthetően féltik a munkahelyüket, az állásuk megtartása megér nekik egy misét. Közben egyre világosabb számukra a nem is nagyon titkolt mögöttes szándék, hogy a katolikus iskola először a jobb tanulókat fogja majd lefölözni, aztán hagyja, hogy a gyermeklétszám rohamos csökkenése miatt a roma gyerekekre ráomoljon a falu intézménye. Az iskolaépület így a kistepelülés önkormányzatának a birtokában marad, az iskola fenntartásának a terhe nélkül, a katolikus iskola pedig az új gyerekek révén hozzájut a működését biztosító kvótákhoz.

A művelet totális vesztesei azok a cigánygyerekek lesznek, akiknek majd a számukra elérhetetlen földrajzi (de főleg lélektani) távolságra lévő, két településsel odébb található falu iskolájába kellene járniuk, mert már most lehet tudni, hogy a közelebb lévő város egyik iskolája sem veszi át őket. Aki akarja, továbbgondolhatja a történetet. A jóérzésű vallástalan ember látva a helyi „keresztény” hatalom és a keresztény egyházak ilyetén összejátszását, köszöni szépen, ebből a Magyarországból nem kér. Sőt, ha lehet, most még jobban gyűlöli az egyházat. Az ájtatosság mögé bújó cinizmustól jobban undorodik, mint Gyurcsányétól. És egy nap ugyanúgy le akarja majd dobni a hátáról, mint a hazugságon kapott miniszterelnököt, aki megpróbálta a hazugságot szenvedélyes igazságbeszédnek beállítani.

Apropó hazugság. Nem döbbenetes, hogy az államfő plágiumügye kapcsán a cinikus újságírás vezérhajójának számító Index kéri számon a posztmodern relativizmust elvető „keresztény” kormánypártokon az igazság relativizálását? Most akkor ki van melyik oldalon? Ki hisz az igazságban, amely szabaddá tesz? (Én ott voltam 2006. november 4-én azon a felvonuláson, ahol a rendőri brutalitások elkenése ellen tiltakozva Orbán Viktor vezette a tömeget ezzel a molinóval.) És ki az, aki most Pilátussal együtt kérdezi cinikusan: „Mi az igazság?”

A kérdések sorát folytathatjuk az egyháztörvénnyel is. A világi embert szerintem minimális mértékben érdekli a kérdés, de ha követte a törvény sorsát, felfigyelhetett további furcsaságokra. A vallástalan ember azt valószínűleg helyesli, hogy a kormány leszámol a bizniszegyházakkal. Úgyis hideglelést kapott attól, ahogy egyes közösségek tagjai mindig belemásztak a képébe. Például a „jehovások” meg a Hit Gyülekezete. Mondjuk ők éppen egyház maradhattak, de mindegy. A többi sem jobb náluk. A bizniszegyházakkal való leszámolás tehát rendben van. A legnagyobb biznisz azért mégiscsak a katolikus egyházé, gondolja, de ezt úgysem fogják elismerni, a Vatikánnak ennél nagyobb súlya van, meg ez már olyan régi dolog és akkora polip, hogy nem érdemes firtatni.

Csak azt furcsálja, hogy ha a kormány célja tényleg a kereszténység megerősítése volt, akkor miért pont a keresztény kisegyházakat tolta partvonalon túlra, és miért a buddhista, zsidó, krisnás, iszlám és mormon szervezetek lettek egyházként elismerve? Nem tartja ezt feltétlenül bajnak, csak csodálkozik rajta. Akkor az állam szerint most mégsem a kereszténységnek van nemzetmegtartó ereje? Különösnek véli azt is, hogy a köztársasági elnök felesége a muszlim asszonyok jótékonysági eseményére látogat el, miközben a kormány éppen a keresztény kisegyházak karitatív tevékenységét lehetetleníti el. Mi ebben a logika? Vagy azoknak van igazuk, akik szerint az erősebb érdekérvényesítéssel rendelkező keresztény egyházak az állam segítségével túrják le a konkurenciát a pályáról? Abban már lenne logika.

Persze a világi emberek fejében ez az egész nemzetmegtartós dolog is sántít. Nem is teljesen ok nélkül. A kereszténység kapcsán a legtöbben nem az Agapé vagy a Golgota gyülekezetekre, hanem automatikusan a római katolicizmusra gondolnak, azzal kapcsolatban meg nem Assisi Szent Ferenc tiszta egyszerűsége jut eszükbe, hanem inkább a pécsi püspök zűrös ügyei, a Hollandiában megrontott és kasztrált kisgyerekek, meg az ausztriai horrorkolostor, a megmagyarázhatatlanul sok pedofilbotránnyal együtt. Joggal gondolják: ilyen lenne a keresztény Magyarország, ha a vezetését végleg a keresztényekre bíznánk? Mi a garancia, hogy a kereszténység támogatásával nem egy nagy horrorkolostor lesz az országból is, ahol a keresztények rémtetteit eltussolják, majd ha már nem lehet, a keresztény papok ájtatos bocsánatkéréssel próbálják megúszni a köztörvényes bűnök jogi következményeit? Tényleg ez a vallás a nemzet megtartója? Így? Talán jobb is, hogy furcsa mód a buddhisták és a krisnások is egyház maradhattak.

De ha a kormány kinyilvánított szándéka nem más vallások, hanem a kereszténység favorizálása, rögtön ott a következő kérdés: valaki mondja már meg, hogy kerül egy tuva sámán a magyar parlamentbe? A Szent Korona előtt táncoló sámán meglehetősen bizarr jelképe az épülő „keresztény” Magyarországnak. Az István a király óta elvileg minden magyar tudja, hogy Szent István koronája és a sámándob két külön világot jelöl (Ó mondd, te kit választanál?). Most akkor hogy van ez? A kereszténység tartja a (pogány) nemzetet, vagy a (pogány) nemzet a kereszténységet? Vagy hihető az a magyarázat, hogy a sámán egyszerű turistaként jutott a parlamentbe? Talán érdemes lenne tartani egy ellenpróbát. Mondjuk jelentkezzen be valaki azzal a kéréssel, hogy a Röjtökmuzsaji Evangéliumi Gyülekezet rövid istentisztelet keretében meg akarja áldani a Szent Koronát, legyenek szívesek adni egy időpontot, amikor mehetnek. Nem kizárt, hogy sikerülne az akció, de valami azt súgja nekem, hogy ez azért nem lenne olyan egyszerű. Hál’Istennek evangéliumi gyülekezetek nem akarnak bohóckodni a korona körül. De hogy került oda a tuva sámán?!

Ebből így sehogyan sem lesz keresztény Magyarország. Inkább az a kérdés, hogy a „keresztény Magyarország” felemás projektje nem temeti-e maga alá a valódi magyar kereszténység ügyét. Ez lenne a nagyobb baj. Az evangéliumi egyházaknak most nem csak saját túlélésükre kell gondolniuk, hanem a majdani kármentésre is. Lehet, hogy a méltánytalan egyháztörvény éppen ehhez ad nekik kéretlen segítséget azáltal, hogy már most egyértelműen leválasztja őket az állami projektről?

13 hozzászólás a “Ebből így nem lesz keresztény Magyarország” bejegyzéshez

  • Villam says:

    Porrá zúzhatták volna a törvényt, azok akik egyházi címkét nyertek. Nem tették . Fellehet volna világosítani a törvényhozókat, hogy mennyire nincs rálátásuk a dolgokra a demokrácia pedig nem olyan út, melyen járva bármi mellett kiállhatnának tisztán és maradéktalanúl(kivéve az egyetemes erkölcsi normákat illetően esetleg, bár még ez se ) ,így férkőzik be a sámán az iszlám a budhizmus a “keresztény Magyarország” projektbe. KDNP mit csinált, én nem ismerem őket?

    Tudod mi a baj az, hogy nincs egy olyan ember se, akiben van kurázsi, aki kész nem diplomatikus mondatokban hangoztatni az igazságot. Elveszik a valóság a nyájas beszédben, elveszik az érvelés a körmondatokban, mert még a végén pórul járna, ha világosan beszélne vagy lépne fel… nem is beszélve a belső támadásokról. 😀

    Bár szerintem a politikusok egyébként is zárkózott kaszt, nem akárkivel állnak le beszélni és nem akárki beszédén gondolkoznak el.Mindig a tömeg megnyerésén fáradoznak, hamis ígérgetésekkel, következetlenségekkel, üres szónoklatokkal, nagy hazafiassággal…hogy lehet így aludni… 😀

    Nem szeretem a politikát…azt se szeretem, ha keresztények kukák olyan helyzetben, ahol a végletekig kifejthetnék(dereng valami olyan, hogy párbeszédet folytatott a kormány a nagyobb közösségekkel a törvényt illetően) valami ellen vagy mellett az igazságot, aggályokat azok irányába, akik készülnek valamilyen esztelenségre, de nem teszik,vagy olyan erőtlenűl, hogy kutya se figyel rájuk.
    Ha bizniszt akarunk keresni az egyházi státuszt nyertek között megtaláljuk. Ha úgy látták igazságtalan a törvény társaikkal szemben, miért fogadták el ők maguk a címkét, miért nem léptek fel erélyesen? Olyan ez , mint ha megvették volna őket, vagy csak önmagukra figyeltek volna. 🙂

    Mindegy is.. nekem furcsa, hogy ilyen könnyedén meghozták a törvényt és a nagyobb egyházak nem nagy akadályt gördítettek elé és inkább választották a biztos címkével járó állapotot, minthogy a hülyeséget megtagadják.

    Én így gondolom, lehet nem jól és sok mindent nem tudok, de nekem ez jön le.

  • ThaoDharma says:

    Kedves Ádám!
    Mindig örülök, amikor valakiből ilyen terjedelmesen árad a humanizmus. Úgy vagy keresztény, hogy nézőpontjaiddal valóban a kereszténységet szolgálod, szemben azokkal, akik jelenleg “kereszténynek nevezett” uralmi rendszerük kiépítésével őszinte híveket nem szereznek majd. Mert bár nem vagyok katolikus, annyit azonban tudok Jézusról, hogy hatalma nem e világból való volt. Nem is értem, hogy politikusok hogyan gondolhatják, hogy állami hatalomból megmondhatják az embereknek, hogy miként legyenek vallásosak. Jézus semmilyen erőszakkal nem hatott követőire, ők mégis követték. Íme, ez lenne a példa. Én szcientológusként is kívánom neked, hogy a keresztények azért térjenek vissza egyházatokba, amiért Jézus megváltotta őket, ne pedig másért.
    Üdvözlettel: ThaoDharma

  • dr. Sytka says:

    Kedves Ádám, teljesen egyetértek veled. Szerintem egyébként a “keresztény Magyarország” mint olyan egy délibáb, egy ábránd. Nem a Parlamentben táncoló sámán és az evangéliumi kisegyházakkal kibabráló egyháztörvény, nomeg a csaló és hazug Snittpál miatt. Az ok ennél mélyebben van szerintem.
    Vannak keresztények, akik abban bíznak, hogy ha sokat imádkoznak, majd lesznek igazán keresztény politikusok a Parlamentben, a mértékadó politikusok között. Ugyan miért lennének? Ha akadna is olyan, aki valóban keresztényként kerül közéjük, ez a rendszer inkább megrontja, mintsem megtartja őket a hitükben.
    Hadd hozzam fel Luther Mártont, akit egyébként nagyon tisztelek. Mégis el kell ismernem, hogy 1517 után, ahogy a lutheranizmus egyre népszerűbb lett és maga Luther is egyre inkább az uralkodók befolyása alá került, teljesen elgörbült a személyisége egy része. A nagy reformátor, aki korábban toleranciát és vallásszabadságot hirdetett, 1525-ben megtiltotta a misemondást. Négy évvel később tagadta a lelkiismereti szabadságot és azt mondta, még ha az emberek nem hisznek is, el kell hajtani őket prédikációt hallgatni. Két év múlva beleegyezett abba, hogy “a világi hatóságok adják át a pusztulásnak” az anabaptistákat és más protestáns mozgalmakat.

    Ha az egyház a politikához nyúl, nem a politika lesz szentebb, hanem az egyház keze lesz koszos. Ez a történelmi tapasztalat.

    üdv,
    Dr. Sytka

  • Szabados Ádám says:

    Fájdalmasan logikus, amit írsz, de eszembe jut Dániel, Nehémiás, Eszter, Wilberforce és hasonlók, és akaratlanul újraéled bennem valamiféle transzformatív szemlélet szunnyadó parazsa…

  • Cypriánus says:

    mondjuk a “gonosz katolikusok által kasztrált holland kisgyerekek” története kacsának bizonyult, úgyhogy érdemes lenne nem emlegetni.

  • Cypriánus says:

    röviden: keresztény Magyarországhoz keresztények is kellenének.Addig meg nem megy… ez van.

  • Cypriánus says:

    mondjuk a “gonosz katolikusok által kasztrált holland kisfiúk” egy ordas nagy kacsának bizonyultak, ezért nem is kéne előhozni többet.

  • Cypriánus says:

    amúgy apolitika és a kereszténység viszonyáról az egyik legjobb tabnulmány, amit valaha olvastam Joseph Ratzinger egy írása(ma ugye XVI. Benedek) .Ratzinger leszögezi, a kereszténység jótékony hatása egyáltalán mem automatikus, a normatív és abszolút igazságigény pusztítóvá válhat a közjog területén, amelyik kénytelen a tökéletlenség iránti alázatban élni. Viszont a társadalom sem nélkülözhet alapvető erkölcsi értékeket, ez egy apória, amit nem lehet feloldani. Nagyjából két dolog következik ebből Ratzinger szerint :
    a kereszténységnek hitelesnek kell lennie magában, ha nem hiteles és nincs meg a belső ereje , csak magára vethet, hogy nem befolyásolja a társadalmat és súlytalanná vált . A másik következmény, hogy az egyház és politika kapcsolata csak távoli hatás lehet: az erkölcs , a természetjog területén valósulhat meg-abba viszont nem lehet túl sok speciális keresztény tartalmat tölteni, mert menthetetlenül torzítani fogja mindkét valóságot. A hegyi beszédre nem lehet alkotmányt építeni, ezt Ratzinger világosan leszögezi.

    Hasonlóra jutott annak idején a vallástalan zsidó filozófusprofesszor , Leo Strauss is, aki aXX. század egyik legnagyobb hatású politikai filozófusa volt. Szerinte az egész nyugati civilizáció egy feszültség két pólus között, “Athén és jeruzsalem” között, a filozófia és a hit föloldhatatlan konfliktusa, ha bármelyik pólus eltünne -véli Strauss-aza nyugati cililizáció végét jelenti.-hiszen voltaképpen (hogy összegezzem Strauss-t, aki maga ezt aképet nem használta) maga a két pólus közti áram, kisülés a mi cililizációnk…

  • Szabados Ádám says:

    Hol olvastad, hogy a hír kacsa volt?

  • Cypriánus says:

    itt van: http://m.mno.hu/kulfold/egyhazellenes-kamuhir-terjeng-a-vilagsajtoban-1063375

    (ellenőrizni sem egyik, sem a másik hírt sem tudom.)

  • Cypriánus says:

    leszögezem, az egyházi törvénnyle NEM értek egyet, és jogosnak érzem az emitt érzett haragodat.
    (De ettől még katolikus vagyok…)
    amúgy kis adalék(persze NEM ez a legnagyobb baja e törvénynek) : az egyházügyi törvény miatt külföldön is sikeresen csináltunk hülyét magunkból. A metodisták miatt Hillary Clinton tiltakozott , az hogy első körben a krisnások még nem szerepeltek, pedig Indiában váltott ki (egészen hisztérikus) hangokat, egy hindu újság egyenesen “magyarországi hinduüldözésről” írt, ami igencsak túlzás. De India gazdasága és hadserege egyre erősödik, és az öntudatuk is nő (pedig a krisnásokat amúgy nem nagyon szeretik, de mégicsak valamelyest a “mi kutyánk kölkének” kezelik, az amúgy a vaisnava hinduizmus krisnaita ágának bengáli szektájának nyugatra nyomuló ágazatát…)egy indiai (amúgy keresztény) informatikus mondta nekem 5 éve (szép indiai angolsággal): “vi bikom a szupa’pa’a” (we become a superpower) …szóval tök jó, két nagyhatalom bajuszát is sikeresen meghúzogattuk egyetlen jobbára fölösleges törvénnyel, gratula…

  • Szabados Ádám says:

    Köszi a linket, ennek a fényében mindenképpen óvatosan kell kezelni a hírt (erre a veszprémi érsekről szóló cikkben egyébként fel is hívtam a figyelmet). Persze hogy ez számít-e valamit azok szemében, akik már a több tízezer megerőszakolt, molesztált gyerek kapcsán véleményt formáltak…

  • Szabados Ádám says:

    “…jobbára fölösleges törvénnyel”

    Arról nem is beszélve, hogy ezeknek a kisegyházaknak a tagsága túlnyomó többségben Fidesz-szavazó volt. Ezt az öngólt sem értem. (Mármint a Fidesz részéről.)

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum