Amikor az Úristen megteremtette az eget és a földet, és mindent, ami azt betölti, hat napon át dolgozott, a hetediken pedig megpihent. Ezt adta mintául a képmására teremtett alkotó embernek is: a képmás számára legyen az élet helyes ritmusa hat nap munka, egy nap pihenés. A szombatnap morális parancsát Krisztus óta a Lélek szabadságában éljük meg (Róm 14,5-6; Kol 2,16-17), de a parancs lényegét keresztényekként sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Az alkotás és a pihenés egymást feltételezik. A teremtéstörténetben azonban van egy másik ritmus is, mely hasonlít a szombat elvére. Amikor az Úristen az ég és a föld teremtésén dolgozott, minden nap volt este és reggel, közte pedig éjszaka. Az éjszaka választotta el egymástól Isten munkanapjait. Az Úristen ezt is mintául adta az embernek. Ahogy a munkás hét a szombat után indul útnak, az egyes munkanapok minden esetben az éjszakai megnyugvással kezdődnek. Az Úristen rendelte úgy, hogy ne legyen alkotás pihenés nélkül. Az alvás morális kötelesség, megszegése ugyanúgy következményekkel jár, mint a szombat figyelmen kívül hagyása.

Kevin DeYoung blogjában találtam egy idézetet Don Carsontól, melyben az evangéliumi teológus az alvás morális kötelességére figyelmeztet. Carson szerint a kötelesség megszegésének egyik lehetséges következménye a kételkedés és a cinizmus kialakulása. „Az alvás hiánya kételkedéshez vezethet. Ha tartósan mindkét végén égetjük a gyertyát, előbb-utóbb egyre durvább cinizmusba süllyedünk – a kétely és a cinizmus közötti határvonal pedig igen keskeny. Különböző embereknek természetesen eltérő mennyiségű alvásra van szükségük: némelyek ráadásul amúgy is fáradékonyabbak, mint mások. Ezzel együtt, ha azok közé tartozol, akik mikor nem alszanak eleget undokká, cinikussá és kételkedőkké válnak, morális kötelességed, hogy annyit aludj, amennyi alvásra szükséged van. Lényünk összetett egész: testi létünk szorosan kötődik lelki jólétünkhöz, világlátásunkhoz, másokkal való kapcsolatainkhoz, beleértve az Istennel való kapcsolatunkat is. A legkegyesebb elfoglaltság néha nem egy átimádkozott éjszaka, hanem az, ha alaposan kialusszuk magunkat. Egyáltalán nem tagadom, hogy van helye az imaéjszakáknak; pusztán ahhoz ragaszkodom, hogy az élet normális menetében a lelki fegyelem részeként kötelességünk megadni a testünknek annyi alvást, amennyire szüksége van.” (Scandalous: The Cross and the Resurrection of Jesus, 147)

Kiváncsi vagyok, vajon hány hitetlen, frusztrált gondolat született már a történelemben kialvatlanságból, és hányan kérdőjelezték meg Isten igazságát abból a banális okból kifolyólag, hogy nem aludták ki magukat. Tapasztalatból tudom, miről beszél Carson. Én is voltam már undok, cinikus, kételkedő, amikor nem adtam meg a testemnek a szükséges pihenést. Néha nem könnyű élesen elválasztanom egymástól két munkanapot, főleg olyankor, amikor úgy érzem, lehettem volna hatékonyabb is, jobban kihasználhattam volna a rendelkezésemre álló időt. Ha egy ilyen nap végén későn fekszem le, általában csak görgetem magam előtt a frusztrációt, mert a következő napom nyilvánvalóan még kevésbé lesz hatékony, és ezért az előző napnál is nehezebb lesz azt lezárnom. Vannak helyzetek, amikor az egyetlen kiút egy kiadós, lelkiismeret-furdalás nélküli alvás. Az éjszakai pihenés felelős része az alkotó munkának. Jó tudni, hogy éppen ezért morális parancs.

8 hozzászólás a “Az alvás morális kötelességünk?” bejegyzéshez

  • kéfás says:

    A Biblia több helyen is ír arról, hogy “kötelező/érdemes” megpihenni a 7. napon (lásd: 2. Mózes 20:8-11, Ézs. 56:2.4.6., Jer. 17:19-27), de azt hiszem, nekem főként az alábbi két Ige az, ami rengeteget jelent a szombattal kapcsolatban:

    “A nyugalom napjait is nekik adtam, annak jeléül, hogy VAN KÖZÜNK EGYMÁSHOZ, és MEGTUDJÁK, hogy ÉN VAGYOK AZ ÚR, AKI MEGSZENTELEM ŐKET.”
    (Ezékiel 20:12)

    valamint:

    “Ha nem jársz kedvteléseid után a nyugalom napján, az én szent napomon, ha a nyugalom napját gyönyörűségesnek hívod, az ÚR SZENT NAPJÁT dicsőségesnek, és azzal DICSŐÍTED, hogy abbahagyod munkáidat, nem keresed kedvteléseidet, és nem tárgyalsz ügyeidről, AKKOR gyönyörködni fogsz az Úrban, én pedig a föld magaslatain foglak hordozni, és táplállak ősödnek, Jákóbnak örökségében. Az Úr maga mondja ezt.”
    (Ézsaiás 58:13-14)

    Ha ezek fényében nézem a hétközi éjszakákat, akkor azok pedig apró(bb) szombat napok lehetnek… vagy tévedek? 🙂

  • Sytka says:

    Gondoltam rá, hogy hozzászóljak ehhez a bejegyzéshez, de azt hiszem inkább alszom rá egyet… 🙂

  • Olajág says:

    Hát, a lényegre tapintottál nálam, kedves Ádám! Nem hívő fiatalként nagyon rossz alvó voltam. Aztán 18 évesen megtértem és egy csapásra nyugodtak lettek az éjszakáim. Ahogy teltek a hívő évek, sok-sok szolgálatra éreztem indíttatást Istentől, ami túlterheltséghez vezetett. Ez azt eredményezte, hogy vészes álmatlanság vett rajtam uralmat több ízben is, több hónapra. Ilyenkor volt, hogy napokig nem aludtam. A feladataim ellátása és a fáradtságom között vergődtem. A szombatbappal kapcsolatban az Ige egyértelmű eligazítást ad, de az éjszakai pihenés területét nem részletezi. Sőt, töbször olvasunk Isten szentjeiről olyan eseteket amikor éjszakáznak, mint amikor alszanak. Tudjuk, hogy bár a Biblia nem foglalkozik részletesen az élet minden területével, mégis juthatunk általánosan helyes következtetésekre, “mint akiben a Krisztus értelme van”. Ilyen következtetést fogalmaz meg a cikk is. Én is erre jutottam. Családom, gyülekezetem, munkatársaim, ügyfeleim és Isten előtti felelősségem, hogy kipihenten végezzem el a feladataimat, inkább kevesebbet nyújtva, mint rosszabbat.

    Talán segíthet valakinek a példám, ezért leírom. Már csaknem orvoshoz fordultam alvászavarom miatt, amikor végül egy általam kiötlött módszert kezdtem alkalmazni, ami bevált. Mivel meggyőződésem szerint az ember hármas felépítésű, úgy láttam, hogy mindhárom területen tennem kell valamit. 1- szellem: Istennel való szorosabb kapcsolat, elsősorban több imádság. (Az imádság általában egy nyugodt állapot). 2- lélek: kikapcsolódás, pihenés, olvasás, hobbi, séta és ehhez hasonlók. 3- test: Sport (hetente 1-2 alkalom, 1-2 órára), időben való lefekvés. (Ez szerintem 10 körül meg kellene történjen minden emberrel, és a közúti balesetek számában is egyből tükröződne a jótékonysága.) A fenti hármas segített. Olykor vannak rossz éjszakáim, időszakaim, de évek óta túl vagyok a vészes jelző alkalmazásán. Havonta általában kétszer munkálkodok, vagy vagyok testvéri közösségben éjjel, de ez jó alvás mellett belefér.

  • Csaba says:

    El sem tudom mondani, mennyire telitalálat ez az írás (az Írás 🙂

    Egészen pontosan ugyanebben senyvedek én is, és bizony önmarcangolástól kezdve a családi ingerületeken át a kételkedésig, mindet kezdem átélni mostanában én is. Miközben kedves Olajág által jelzett hármas tagozódás utóbbi két pontja (kellő pihenés és sport hiánya) okozza, okozhatja a zavart az egyes pont tekintetébeb is, ami a kételkedést ébreszti.
    Uh. Visszább kell vennen, sürgősen…

  • Olajág says:

    Tudom, hogy sokakat érint a téma. Ilyen társadalomban élünk. Egy interjút hallgattam egy Afrikában élő magyar pszichilógusnővel. Nincs munkája. A “dzsungeltanyákon” élők rendszeresen találkoznak, átbeszélnek mindent. Ez még megvan a jó hívő közösségekben nálunk is. De egy másik riportműsor felfedte azt, mi nekünk nincs meg. Amikor a magyar utazó találkozót beszélt meg afrikai barátaival egy ottani útja során, akkor az egyik egy fél napot késett, a másik egyet, a harmadik kettőt, és nem zavartatták magukat. Dolguk akadt. Számukra egészen természetes, hogy az idő másként telik. Gondoljatok csak arra, hogy amikor Ezékiás király páskát tartott Jeruzsálemben, akkor a vezetők megbeszélték, hogy a 7 napos ünnep után tartsanak újabb 7 naposat. És megtartották! (II Krón 30,23) Jób barátai 7 napig ültek a szenvedő barát mellett, némán. (Jób 2,13) Mózes 6 napig volt úgy a hegyen, hogy nem történt látszólag semmi. (II Móz 24,16) El tudod képzelni, hogy egy konferencián egy héttel tovább maradj, mert jó volt? Azt hiszem, ezek a régiek és ezek a természeti népek egy emberi időszámításban élnek, mi pedig egy embertelenben. Nem könnyű megtalálnunk az egyensúlyt. Az Úr vezessen téged Csaba!

  • Csaba says:

    Olajág: Ámen

    Zsolt 127:2 Hiába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! Szerelmesének álmában ad eleget.

  • fehérdelfin says:

    Köszönöm ezt a bejegyzést- nekem is kedves igém a Zsolt 127,2-
    A perfekcionisták e területen súlyosan veszélyeztetettek, azt hiszem.
    Annyit talán még, hogy Jézus azzal hív magához, hogy a megfáradtaknak és megtehelteknek megnyugvást és gyönyörűséges igát kínál- az Ő társaságában. Aki halálra akar hajszolni, és úgy rendezi be körülöttünk a világot, hogy hagyjuk magunkat beleszédíteni a rohanás taposómalmába, az valaki más- az, aki Jézustól is el akar szakítani. Igen, aludni jó, ajándék:)

  • ziz says:

    Alvás közben kemény agymunka van. Az agy a nappal beérkezett infókat rendezi, dolgozik, gondolkodik rajtuk. Ezért nem szabad elhanyagolni az alvást.

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum