Azt ígértem, hogy valamilyen formában beszámolok majd a European Leadership Forumról. Szerettem volna egyszer-kétszer a helyszínről is tudósítani, de olyan sok dolog zajlott körülöttem, hogy nem jutottam hozzá. Most is csak röviden tudok írni, mert még egyáltalán nem sikerült kialudnom magam, és tegnap óta egy kis post-Forum „depresszió” is erőt vett rajtam (azt hiszem, az adrenalin-szint zuhanása egy hét maximális fordulatszámon való pörgés után ezt tökéletesen magyarázza; az alvás fontosságáról meg ugye, éppen nemrég írtam egy bejegyzést). Azonnali reflexióként összegyűjtöttem mégis néhányat az ELF-en szerzett benyomásaimból. (Ha valaki szeretné jobban átlátni és megérteni, hogy mi ez az ELF, ajánlom a tavaly májusi bejegyzéseimet.)

1. Az egyház a kapcsolataiban él. Az ELF legértékesebb része talán nem is annyira a sok felhalmozott szellemi erőforrás – bár az is lenyűgöző –, hanem az a tudatos kapcsolatépítés, ami a fórumon az európai evangéliumi vezetők között zajlik. Az ELF networkök fóruma, és a networkökön kívül is folyamatos az ismerkedés és a személyes kapcsolatok ápolása. Ha visszatekintek az elmúlt hét-nyolc évre, a kapcsolataim egyáltalán nem elhanyagolható részét köszönhetem az ELF-nek. Hiszek a helyi gyülekezetekben, és az ott megélt kapcsolatokban, ezeket tartom az elsődleges kapcsolatoknak. Az egyház ugyanakkor nagyobb a helyi gyülekezeteknél (és bizony a magyar kereszténységnél is), és ennek a nagyobb valóságnak a megélésében az ELF fontos szerepet tölt be. Tíz évvel ezelőtt még nem gondoltam volna, hogy az evangélium ügyének bátor képviseletéhez mennyire értékesek az ilyen „globális” kapcsolatok. Most már tudom. Számomra ez a katolikus egyház.

2. Az evangéliumiság gondolata erősödik Európában. Az ELF-en idén kb. hétszáz evangéliumi vezető vett részt. Ezek az emberek különböző keresztény felekezetekből valók (baptista, református, evangélikus, testvérgyülekezeti, pünkösdi, anglikán, független evangéliumi, metodista stb.), akik egyetértenek abban, hogy az evangélium áll a hitünk középpontjában, és a Biblia a legfőbb tekintély az igazság, a hit és az életvitel minden kérdésében. Ez a két meggyőződés az evangéliumi gondolat lényege, és ez a gondolat ezeken a találkozókon keresztül láthatóan évről-évre erősödik. Az ELF ma már megkerülhetetlen identitásképző középponttá vált: egyre több keresztény (nem csak egyházi, hanem a valóság minden területén felelősen szolgáló) vezető számára fontos igazodási pont. Az evangéliumi identitás erősödése azt a szabadságot is magával hozza, hogy lehet a világ minden dolgáról evangéliumi szemszögből véleményt formálni. Nem csodálkoznék, ha az ELF ugyanúgy meghatározó jelentőségű lenne a következő generációk gondolkodása számára, ahogy annakidején meghatározó volt Wittenberg, Genf, Halle, a CE mozgalom, vagy Lausanne.

3. Az analitikus filozófia területén evangéliumi filozófusok komoly áttörést értek el. Bár én magam nem vagyok filozófus, különböző okokból idén a filozófusok networkjében vettem részt. Délelőttönként norvég, olasz, svéd, angol és amerikai filozófusok előadásait hallgattam, akikben az volt a közös, hogy mind meggyőződéses evangéliumi keresztények. Különleges élmény volt. Giacomo Carlo di Gaetano olasz filozófus testvéremmel szelíden szóvá tettük ugyan az angolszász analitikus filozófia dominanciáját a networkben – a kontinentális filozófiai hagyomány most viszonylag kis teret kapott –, de azt el kellett ismernünk, hogy az analitikus filozófiai hagyományon belül evangéliumi filozófusok komoly áttörést értek el az elmúlt évtizedekben, és ez valóban lelkesítő. Ennek az áttörésnek egyik képviselője William Lane Craig, aki nem először vett részt a Forum munkájában. Az áttörés egyik jele pedig nem kisebb „trófea”, mint az ateista analitikus filozófus-pápa, Antony Flew egyfajta istenhitre való áttérése.

4. John Lennox nem csak ismert matematikus, de elképesztően jó igehirdető is. Az idei ELF-en Lennox tartotta a reggeli igehirdetéseket Dániel könyvéről. Lennox az oxfordi egyetem professzora; számos könyvet írt (többek között) a tudomány és a hit kapcsolatáról. Az elmúlt években nyílt disputákon vitázott Richard Dawkins, Christopher Hitchens és Peter Singer ateista hittérítőkkel. Lennox nem képzett lelkész, hanem testvérgyülekezeti hátterű laikus igehirdető, mégis kevés olyan energikus és magával ragadó prédikátort hallottam az elmúlt időszakban, amilyen ő. Egészen ritka az egyszerű hitnek és az elsőosztályú tudományos munkának az a szerves egysége, ami Lennox lényében egyesül, mégis tökéletes jelképe az ELF-nek. Lennox Isten embere erre a mostani időre. Informális vezető, időnként próféta. Egyértelmű tekintély. Lennox szerepét az európai evangéliumi világban egyre inkább John Stott informális tekintélyéhez tudom csak hasonlítani.

5. Az amerikai önkéntesek megint könnyeket csaltak a szemembe. Az ELF azért tud működni, mert logisztikai szempontból félszáz amerikai önkéntes működteti, és még többen adományaikkal támogatják. Az amerikai önkéntesek saját pénzükön jönnek Magyarországra, hogy egy héten át az európai keresztények lábát moshassák. A konferencia az európaiaké, az amerikaiak többnyire csak csendben, mosolyogva szolgálnak. Megagyülekezet lelkipásztora sofőrként viszi a magyar és a lengyel résztvevőket a szálláshelyükre. Ismert előadó tereli a következő szeminárium helyszínére a fejetlen csirkeként szaladgáló olasz és belarusz keresztényeket. Sikeres üzletember emeli magasba a workshop végét jelző táblát a workshopot vezető német előadónak. Hazájukban megbecsült, elismert vezetők széket hordanak, könyvet pakolnak, nyomtatnak, szerveznek, imádkoznak. Mindenféle felhajtás nélkül, alázattal, csendben, hatékonyan, nagylelkűen. Rácáfolva unásig ismételt sztereotípiákra.

Nagyszerű volt az ELF idén is. Soli Deo Gloria.

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum